Full text of "Nagyág foldtani és bányászati viszonyai. A Kir. magyar természettudományi társulat megizásából"

See other formats

This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project 
to make the world's books discoverable online. 

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject 
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books 
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover. 

Marks, notations and other marginalia present in the original volume will appear in this filé - a reminder of this book's long journey from the 
publisher to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying. 

We also ask that you: 

+ Make non-commercial use of the filé s We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrain from automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's System: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each filé is essential for informing people about this project and helping them find 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is also in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't off er guidance on whether any specific use of 
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
any where in the world. Copyright infringement liability can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's Information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers 
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the füll text of this book on the web 



at |http : //books . google . com/ 



iif 




mummmu 



liimtuhi. 



Aummi 




HARVARD COLLEGE 
LIBRARY 




LIBRARY OF THE 

MINERALOGICAL 
LABORATORY 

UNIVERSITY MUSEUM 



Transferred to 

CABOT SCIENCE LIBRARY 

June 2005 



^1 



' -^ 



i- ,-..'. •. 



Jt - Í ■» ,.= -•-'.- '■ V 



^^-,2 



«»vggyM iif 






iiiiiiiiiiiiimiiiHo 



:' '"T" 









NAGYÁG 






FÖLDTANI ÉS BÁNYÁSZATI VISZONYAI. 



A KIR MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TAESÜLAT MEGBÍZÁSÁBÓL 



IRTA 



INKEY BÉLA. 



KÉOY TÉRKÉP-MELLÉKLETTEL ÉS 23 ÁBRÁVAL ^ SZÖVEG KÖZÖTT. 



NAGYÁG UND SEINE ERZLAGERSTÄTTEN 



IM AÜFTBAGE DER KÖN. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT BEARBEITET 



VON 



BÉLA VON INKEY. 



TkllT VIER KARTEN-BEILAGEN UND 23 ABBILDUNGEN IM TEXT. 



(AUSZUG AUS DEM UNGARISCHEN ORIGINAL) 



BUDAPEST. 

KIADJA A K. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. VERLAG DER K. U. NATURWISSENSCHAFTL. GESELLSCHAFT. 

1885. 



V- 



IV 



rozta. Ha az ajánlattevő,» — így végzi a bizottság — 
«a kitűzött feladatot tervezetének megfelelöleg siker- 
rel oldja meg, műve nagy nyereség lesz tudományos 
irodalmunkra.» 

Inkey úr több évi, legnagyobb részt a helyszínén 
végzett beható tanulmány után, kész művét 1884 
június havában a Társulatnak benyújtotta s miután 
a bíráló bizottság a «Nagyág földtani és bányászati 
viszonyai» czimű munkát az eredeti tervezetnek s a 
hozzákötött várakozásnak teljes mértékben megfelelő- 
nek találta, a Társulat a sajtó alá bocsátást elren- 
delte. 

Semsey Andor tagtársunk, sok és nagy érdeme 
mellett is büszke lehet e műre, mely létrejövete- 
lét az ö kezdeményének s tudományszeretetének 
köszöni. 

Budapest, 1885 július hónap. 

Fodor József, 

a K. M. TermeBgetiuéUmánffi Tártulat e. titkára. 



will. Wenn Ofifertsteller» — so schliesst der Commis- 
sionsbericht — «die vorgesteckte Aufgabe seinem 
Entwürfe entsprechend mit Erfolg löst, wird seine 
Arbeit ein grosser Gewinn für unsere wissenschaft- 
liche Literatur sein. » 

Herr Ineet hat nach mehrjährigen, grösstentheils 
an Ort und Stelle ausgeführten eindringenden Studien 
seine fertige Arbeit im Monate Juni des Jahres 1884 
der Gesellschaft eingereicht und diese hat die Druck- 
legung des : «Die geologischen und montanistischen 
Verhältnisse von Nagyág» betitelten Werkes ange- 
ordnet, nachdem die Beurtheilungscommission ge- 
funden, dass dasselbe dem ursprünglichen Entwürfe 
und den daran gehnüpften Erwartungen in vollem 
Maasse entspreche. 

Unser Mitglied Andob v. Semset kann auch 
neben seinen sonstigen zahlreichen und grossen 
Verdiensten auf dieses Werk stolz sein, welches sein 
Zustandekommen seiner Initiative und seiner Liebe 
zur Wissenschaft verdankt. 

Budapest, im Juli 1885. 

Joseph Fodor, 

I. Seeretár der K. ü. Naiurwittenaehq/Uiehm Qe$elUchaft. 



TARTALOMJEGYZÉK. 



. Lap 

Előszó ... ... ... . . yn 

Bevezetés _. ... ___ ... ... 1 

Nagyág irocUOma 1791-t61 1883-ig . . ... ... ... 2 

ELSŐ RÉSZ. 
Nagyág és vidékének földtani viszonyai. 

1, Az Erdélyi Érczhegység földtani vázlata _._ ... — ... 5 

á. Nagyág környékének hegy- és vízrajzi viszonyai ._. ... 13 

3. Nagyág földtani viszonyai ... _ _ 15 

a) Kristályos palák _._ __. ... — .-. ..- 15 

6> Másodkori képződmények .. . .-. -_. ... ... 15 

a) Eruptiv közetek és mészszirtek _.. ._- ... ... 15 

ß) Felső kréta Vormagánál .„ ... ... ... — 16 

y) Kárpáti homokkő - .- 17 

c) Harmadkori képződmények (neogén).. 17 

a) Mediterrán emelet —. -.. -.. — . — - 17 

Felső mediterrán üledék -.. _— -— — -- 17 

Homokkő^.. - — -. 18 

Konglomerat. — . — . — 18 

Agyag - 19 

Márga 19 

Gipsz- - — -. — — — — — 19 

Barnaszén — — 19 

Mészkő. ... ... ... ... ... — — — — 19 

P) Eruptiv kőzetek - .- — 20 

A trachytok elterjedése ... -- --- 20 

Települési viszonyok ___ ... - -— — - 21 

A kitörés kora ._ .— -. -— 22 

A traohytok belszerkezete ... _ 23 

A trachytok elv&lási idomai ... ... 23 

A kitörés fővonalai 25 

Y) Szármát emelet... 25 

A szármát üledék elterjedése — 26 

Mészkő, traohyt-konglomerát, homokkő, márga és 

agyag — - --- --- -— 26 

Szármát kövületek.- - - - 26 

5) Diluvium és alluvium .— ... --- — - — - — - 26 
4-. A földtani alakulás mint a vidék domborzati viszonyainak 

alapja _. _ - 27 

MÁSODIK RÉSZ. 
Nagyág trachyt-közetei. 

1. Tájékoztatás és osztályozás _ - — 31 

A itrachytt szó értelmezése _„ __- — — — 31 

A nagyági eruptiv kőzetek régibb nevei.. — 31 

Szabó József trachyt-rendszere ... .- 33 

A nagyági trachytok osztályozása ... ._- --- --- — . 33 

2. A trachytok részletes leírása - - 34 

A) A Kálvária-csoport ... ... .-- --- - 34 

B) A nagyági eruptio-vonal — 36 

Trachytos küljellemü kőzetek - — -- 36 

Átmenetéé kőzetek - -- 40 

Teljes Böldkőmódosulatú trachytok „- 43 

A trachytok földpátja -.. — 45 



Lap 

Amphibol - ... _ _ 47 

Biotit. 47 

Kvarcz.. _. _ ... 47 

Augit ... ... 47 

Apatit, chlorit, kaolin, mészpát... __. ._ _. 47 

Elemzések __. _.. ... 48 

A kőzet jelleme és háromféle módosulása .. 48 

C) A hondol-magurai eruptio-vonal 48 

D; IWa és breccia ... ... ... ___ _._ ... ... ... 50 

E) Zárványok a nagyági traohytokban ... ... ... ... 50 

Palazárványok _. _.. _.. 50 

Mikrogranit szövetfi zárványok _ _. ... 50 

F; A szármát konglomerát trachyt-kaviosai 51 

HARMADIK RÉSZ. 
Nagyág érozfekhelyei. 

1. Az érczfekhelyek csoportjai 52 

2. A fekhelyek mellékkőzetei. 52 

a) Trachyt ._. _ 52 

b) Üledékes kőzetek 58 

Üledékek feltárásai ahányakban -- 54 

Az üledékrögök elrendezése és keletkezése 54 

c) Glauoh - — — — — — ... — 56 

A glauch leírása — 56 

Anyaga ... _. __ __. 57 

Irodalmi jegyzetek a glauchokról 60 

Keletkezésének magyarázatai -. .— 61 

3. Az ércztelérek szerkezete.. ... ... 64 

Tájékozódás és áttekintés 64 

A telérek csapása. ... .— 65 

A telérek dőlése ... ... ... -. __ 66 

Telérkeresztezés. Elterülés. Vetődés .. ... 67 

A telérek vastagsága _ ... — i ... 68 

A telérek viszonya a mellékkőzethez. ... 69 

Tömzsök — . ... 71 

Összegezés és általánosítás.. .._ ... 72 

4. A telérhasadékok keletkezése ... ..- 73 

NBOYBDIK RÉSZ. 

Nagyág telőrásványai. 

1. A telérásványok 76 

a) Nemes érezek — 76 

1. Nagyágit 76 

2. Sylvanit... 78 

3. Krennerit (Bnnsenin) 79 

4. Hessit és 5. Petzit.. .„ 79 

6. Stützit.. ._. ._ 79 

Sárga érez (Gelberz), Müllerin _.. ... 80 

7. Termés arany — — — 81 

8. Termés ezüst.. - - 81 

6^ Nem nemes fém-ásványok ... 31 

c) Értéktelen töltelékásványok -. — — — — 81 

<2; Ritka és kétes előfordulású telérásványok... ... ... 82 

2. Paragenesis. ... ... __ 82 



TABTALOMJEGTZéK. 



VI 



TABTALOMJBQTZéK. 



Lap 

3. Telérform&cziók _ _ 85 

4. A nemes érezek előfordulásának kérdése ... 88 

a) A mellékközet befolyása a telértöltelékre _ ... 89 

b) Telérkeresztek, szakadványok, kovand-erek és válaaz- 

lapok befolyása _ _ ._. 90 

c) A nemes érezek általános eloszlása ... 91 

ÖTÖDIK BÉSZ. 

Nagyág jelene ős mnlija. 

1. A bányászat vázlata .... 93 

Az érozfekhelyek elérése ... — _— — . ... 93 

A telérhálózat feltárása 94 

Eőzetviszonyok 95 

A lefejtés . .1. ... 96 

Az érezek osztályozása és értékesítése ... ... ... 96 

í. A nagyági bányamű története -. 97 

Történeti kútforráBok ... — — — -. 97 

A felfedezés története ._. ... ... — . .-. 98 

Az első részvényesek (1746) -. .- .- — — 98 

Nagyág elnevezése -. 99 



Lap 

3. A rendes bányamüvelet története .._ _ lOO 

1748-tól 1758-ig -_. ... 100 

1769-töl 1773-ig ._ ... -.. 101 

1774-töl 1792-ig __ 102 

1793-tól 1813-ig 103 

1814-töl 1823-ig - ... ... 104 

1823-tól 1835-ig _. 104 

1835-töl 1847-ig ... _ 105 

1848-tól 1860-ig ... -. _-. 105 

1861-töl 1874-ig ._ _ ... 105 

1875-töl 1882-ig ... ... ... ... ... ... ... ... 106 

Az új altáma tervezése ... 106 

Visszapillantás és befejezés 107 

FÜGGELÉK. 

A nagyági magyar királyi és magántársulati aranybányamű- 
ben az 174^tól 1882-ig terjedő 135 évi időszak alatt ter- 
melt fémek súlyának, pénzértékének, valamint a beváltási 
levonásoknak, a bányászati költségeknek és végre a tiszta 
évi jövedelemnek (illetve veszteségeknek) kimutatása .. 169 



INHALT DES DEUTSCHEN THEÍLES. 



Seite 

Vorrede zum deutschen Theil... ___ — _ .__ Hl 

Einleitung ... .._ _ _ 113 



BRSTBR ABSCHNITT. 

Die geologischen Verhältnisse yon Nagyág. 

1. Die Topographie der Gegend ...117 

2. Geologische Beschreibung der Gegend -._ _. 118 

a ; Erystallinische Schiefer _ __ 118 

6; Mezosoische Bildungen _ 118 

a) Eruptivgesteine und Ealkklippen _ ... ...118 

ß) Obere Kreide _. ... ... .__ .. ... 119 

y) Karpathensandstein — ... ._ .. .._ 119 

e) Kainozoische Bildungen ... ... ... 119 

a) Mediterranstufe 119 

Sedimente der Mediterranstufe ... _.. 119 

Versteinerungen.. .__ _ _._ 121 

Eruptive Bildungen ... ... _ 122 

Alter der Trachyteruptionen 122 

Struoturverhftltnisse der Trachyte _ _._ 124 

Eruptionsgeschicht der Traohyformation .126 

ß) Barmatische Stufe... __ ... ... 127 

Y) Diluvium und Alluvium ___ _._ 128 



ZWEITER ABSCHNITT. 

Die Trachyte von Nagyág. 

Einreihung der Eruptivgesteine von Nagyág in Szabó's Tra- 

chytsystem ... 129 

Amphibol-Trachyt des Ealvarienberges (II. Typus) ... 130 

Biotit-Quarz-Trachyt der Nagyáger Eruptivlienie (HI. Typus) 131 

Gesteine des Zuoherhutes in Nagyág _.. _ 132 

Trachyt am Gipfel des Hajtó 134 

Griínsteintrachyt im Horizonte der 97. Klafter -. ... 135 

Eaolinisirung des Grünsteintrachytes ._ 136 

Der Feldspath der Quarztrachyte ._ .. 137 

Chemische Constitution der Quarztrachyte ... ... 138 

Trachyte der ost-westliohen Eruptivlinie ... ... __. -.-139 

l^inschlüsse in den Traohyten 140 

Trachjrtgeschiebe im sarmatischen Conglomerat ... 141 



DRITTER ABBCBNITT. 

Die Erzlagerstätten yon Nagyág. 

. Die Gruppen der Erzlagerstatten bei Nagyág ... ._. ... 142 

2. Die Nebengesteine der Erzlagerstatten __. _. 142 

aj Trachyt.-. - — .,.142 

6) Sedimentäre Gesteine - ... _— 143 

c) Ghiuoh - ... 146 

Beschreibung des Glauches ... 146 

Literatur aber den Glauch ._- -.. ._ - ... 149 

Die Entstehung des Glauches _ 150 

3. Die Tektonik der Erzgange .- „. . 152 

Das Streichen der Gänge ... ._- ... .__ 152 

Das Verflachen der Gänge .-. -_ .- ... ._. ___ 153 

Unregelmässigkeiten der Gänge.- ... ._. .— ... 153 

Die Mächtigkeit der Gänge ... .. — . .._ -_. .:. 154 

Verhältniss der Erzgänge zum Nebengestein ... ... 155 

Stockwerke ... __. ... -. .. -. ..- ... 156 

Zusammenfassung ... ... ... ... 157 

VIERTER ABSCHNITT. 

Die AiiBfClllnng der Lagerstätten. 

1. Gaugminerale von Nagyág ._. — . .-. 160 

2. Paragenetische Verhältnisse ... — ... 160 

3. Gangformationen. -_ _. 161 

4. Vertheilung des Adels — -— 164 

aj Einfluss des Nebengesteines _ ... ... ... ._. 165 

h) Eiufluss des Gangkreuzungen, der Trümmer, die Kies- 

adem und der Lettenkläfte — ... ... .__ ___ 165 

c) Allgemeine Vertheilung der edlen Erze _— _ 167 



ANHANG. 

Ausweis der Bergwerksproduction des kön. ung. und gewerk- 
schaftlichen Goldbergwerkes von Nagyág in den Jahren 
1748 — 1882. Enthaltend den Ausweis über das Gewicht der 
erzeugten Metalle vor Abzog der Feuerabgänge, die Hut- 
tengänge, das vergötbare Metall, den Geldwerth der einge- 
lösten Metalle, die abgezogenen Hütten- und Münzkosten, 
die entrichtete Bergfrohne, die verbliebene Einlösungs- 
gebnhr, die bestrittenen Bergkosten nach Abzug der Gut- 
schreibungen und den reinen Ertrag oder Verlust ... ... 169 



ELÓSZO. 



Midőn a Kir. magy. Természettudományi Tár- 
sulat az 1878. évben a Sbmsby Andor úr részéről 
felajánlott pályadíj kitűzésével egy magyarországi 
bányahely leírására hívta fel a magyar geológusokat, 
Nagyág világhírű aranybányáinak tanulmányozását 
terveztem. Nem mintha ez által valami nagy és telje- 
sen új felfedezéssel remélhettem volna az irodal- 
mat gazdagítani, tudván, hogy Nagyág a tudomá- 
nyos irodalomban már a jól ismertetett bányahelyek 
közé tartozik : hanem épen mivel abban a meg- 
győződésben élek, hogy az ilyen bonyolódott és terje- 
delmes telérhálózat kiismerése nem lehet egy pár évi 
kutatás műve és hogy csak a nemzedékek összehal- 
mozta tapasztalatai képeznek elég bőséges tanul- 
mányanyagot, melyből a tudomány hasznot húzhat. 
Miután abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy 
a Természettudományi Társulat tervemet elfogadta és 
kidolgozásával megbízott, két évi kutatásaim czélja 
az volt, hogy a korábbi írók adatait a természetben 
kinyomozzam, egymással összeegyeztessem helyreiga- 
zítsam, és főleg új tapasztalatokkal bővítsem és kiter- 
jeszszem. Midőn most e tanulmányok eredményét, 
mély hálaérzetem kifejezése mellett, átadom a Kir. 
magy. Természettudományi Társulatnak és általa a 
magyar szakközőnségnek, legyen szabad e munka 
kettős czélját, mely kidolgozásánál szemem előtt lebe- 
gett, röviden megérintenem. Először is hazánk e híres 
bányahelyének oly tökéletes monographiai leírását 
kívántam adni, mely mind a megelőzőim mind a saját 
magam gyűjtötte tapasztalatokat lehetőleg tökélete- 
sen felkarolja és rendszeres előadásban feltüntesse. 
Ezért terjeszkedtem nem csupán az érczfekhelyek 
környékének földtani leírására hanem az egész Ércz- 
hegység földtani vázlatára is, mely nélkül e szűkebb 
kör viszonyaínak helyes megértése .lehetetlen; ezért 



ismételtem és bővítettem mások petrographiai kuta- 
tásait és kapcsoltam a kapott eredményeket a földtani 
viszonyok felfogásához ; ezért mentem oly messze a 
telérek alaki és anyagi viszonyainak részletezésében 
és végre ezért léptem át szakom és feladatom határain, 
midőn a bányászat történeti fejlődésében és mostani 
állapotában a természeti viszonyok hatását nyo- 
moztam. 

A másik czélom sokkal távolabb fekvő volt, és 
hogy annak elérésétől messze elmaradtam, senki sem 
érzi jobban mint én. A természetbúvárlatnak czélja 
ugyanis nem az adatok puszta gyűjtése, hanem végre 
is a genetikai fejlődés kiderítése. Érczfekhelyekről 
szólva, az volna a tudománynak feladata, hogy egy- 
felől a fekhelyek, póld. a telérhasadékok alaki képző- 
dését a környék földtani története alapján physikai 
okokból magyarázza, másfelől a bennük rejlő ásvány- 
anyagok származását és képződésük folyamatát kimu- 
tassa. Ámde tudjuk, hogy a geológiának e fontos feje- 
zete még csak az anyaggyűjtés és összegezés korszakát 
éli, hogy az érczfekhelyek keletkezésének kérdésében 
aUg jutott el egy-két általános igazsághoz, a hiányt 
pedig többé-kevésbbé alapos hypothesisekkel kénytelen 
pótolni. Annál sürgősebb kötelességünk, egyes fekhe- 
lyek beható és tárgyias tanulmányozásával a tudo- 
mánynak használható anyagot szolgáltatni, mert csak 
az ilyen tanulmányok bőséges mennyisége képesítheti 
őt arra, hogy inductiv utón általános érvényű törvé- 
nyeket derítsen ki és alkosson elméletet. 

Ennélfogva nem is iparkodtam a végső magyará- 
zatokig eljutni, és csak itt-ott merészkedtem a jelen- 
ségeket személyes felfogásom szerint megfejteni. De 
annál több súlyt fektettem, az adatok olyatén elren- 
dezésére, hogy a benső kapcsolat, mely az egyes jelen- 
séget az összességhez fűzi, már magában a tárgyalás 



ELŐSZÓ. 



vm 



ELŐSZÓ. 



sorrendében éreztesse meg magát. Ha ily módon 
sikerült volna nemcsak részletes, hanem használ 
ható tanulmányanyagot gyűjteni, legnagyobb örö- 
mömre szolgálna az öntudat, hogy a tudomány 
fejlesztéséhez, bármi szerény mértékben, hozzájárul- 
hattam. 

Szerencsésnek érezném magamat, ha ez a munka 
nemcsak a geológok körében, hanem a gyakorlati 
bányászok között is érdeklődést bírna kelteni. Mint 
az őstermelés egyik ága, a bányászat minden tekintet- 
ben a természet adta viszonyoktól függ, és igen széji 
síkere lenne munkámnak, ha a benne rejlő példával 
megerősítené a bányászoknál azt a meggyőződést, 
hogy az ércztelérek, melyeket ők a hegység méhében 
kiaknáznak, ezen hegytestnek és környékének földtani 
szerkezetével genetikai kapcsolatban állnak ; hogy tehái 
ezen külső viszonyok ismerete nekik is biztosabb 
alapot és szélesebb áttekintést nyújt minden mun- 
kálati tervhez, és hogy másrészt az előttük mindennap 
feltáruló jelenségek gondos följegyzésével a tudomány- 
nak nagy szolgálatot tehetnek. 

E munka elkészítésében része van számos szak- 
társamnak és barátomnak is, kik az egyik vagy a 
másik irányban segítséget nyújtani szíveskedtek. 
PosBPNf Ferenoz bányatanácsos úr, a ki saját fel- 
vételeinek átengedésével valamint szó- és levélbeli 
útmutatásokkal kutatásom első lépéseit lényegesen 
megkönnyítette, — a M. kir. Földtani Intézet mind- 



azon tagjai, kik a gyűjtött anyag petrographiai és 
palseontológiai tanulmányozásában segítettek, neve- 
zetesen dr. HoFMANN Károly, Koth Lajos, dr. Pethö 
Gyula, Matyasovszky Jakab, dr Schaf arzik Ferencz, 
dr. Staub Mór urak — fogadják mindnyájan legben- 
sőbb hálám kifejezését, nem különben a Magy. kir. 
Földtani Intézet igazgatósága is azon szívességért, 
melylyel tanulmány-eszközökkel gazdagon felszerelt 
helyiségében munkámnak tért engedett. 

Nem csekélyebb köszönettel tartozom a nagyági 
m. kir. és magán-bányatársulatnak, mely közgyűlési 
határozat szerint kutatásaimat minden módon elő- 
segíteni szíveskedett. Hálás emlékezetemben van a 
bányatiszt urak előzékeny szívessége, kiknek kalauzo- 
lása alatt gyűjtöttem adataimat és még a felőrök sok- 
évi tapasztalatainak is számos érdekes felvilágosítást 
köszönhetek. Mindenek felett pedig a bányamű nagy- 
érdemű igazgatóját, Hultl József főbányatanácsos 
urat illeti legélénkebb hálám érzete, mert az ő szemé- 
lyes vezetésének és a vele való naponkénti társalgásnak 
köszönöm a legértékesebb felvilágosításokat a bányamű 
természeti és bányászati viszonyairól; azonfelül pedig 
az az igazi ma^ar vendégszeretet és nyílt barát- 
ságos jó indulat, melylyel házába és tisztelt családja 
körébe fogadott, elfelejthetetlenné teszi nekem a 
Nagyág gyönyörű vidékén töltött élvezetes időket. 

Budapest, 1 885 márczius 5-ikén. 

A szerző. 



BEVEZETÉS. 



Ott, a hol a Maros az erdélyi medencze belsejó- 
böl a határhegység felé kanyarodik és Hunyadmegye 
területére lépve, nyagotnak fordítja folyásának irá- 
nyát, a folyó széles völgyére észak felől egy festői 
hegycsoport néz alá: a Csetrás-hegység déli vége, 
melynek szép alakú meredek ormai az előhegyek 
huUámzatos talpazatán, mint valami óriási szobor- 
mű, hirtelen magaslanak ki, hegységet rakván a 
hegység fölé. És ha uz utazó, kinek szeme e vonzó 
tájképen megakad, messze fönt ama sziklahegyek 
vállain fehér templomokat, házakat, kerteket s kö- 
zöttük három-négy nagy lépcsőfokot képező köhá- 
nyásokat fedez fel, tudja, hogy ott nevezetes bánya- 
. helynek kell lennie ; mert csak a hegyek méhében 
rejlő kincsek csalhatták fel az embereket a sziklák 
és erdők ama vadonába. 

Ez a helység Nagyáff, a tellur-arany világhírű 
termőhelye, hazánk- érczbányászatának egyik főne- 
vezetessége. 

Azok a szép csúcsos hegyormok a magyar-erdélyi 
trachyt-formáczióhoz tartoznak, és talán sehol sem 
találjuk azokat a kőzeteket oly meglepő változatos- 
sága és festői szépségű hegycsoportokban, mint itt 
ezen a kis területen. 

Akár az utazó kíváncsisága, akár a tudományos 
vagy az anyagi érdek vezet fel bennünket Nagyágra, 
mindenekelőtt a gyönyörű tájkép varázsa ad kár- 
pótlást a négy-öt órai út fáradalmaiért. Északra egy 
változatos alakú hegygeríncz, legfelül sűrű lombos 
erdővel, lejebb zöld pázsitokkal és szürke kopár 
sziklafalakkal ; alattunk a helységnek szétszórt házai 
és kertjei, köztük három hegy sarkon különböző ma- 
gasságban három fehér templom ; a fő völgyben a 
bányaművek tanújeleiként a fokozatosan alább és 
alább szálló kőhányások, melyek a meredek hegy- 

mmr: maotáo. 



oldalak között kicsiny sík tereket képeznek ; körü- 
löttünk számos többé-kevésbbé szabályos kúpalakú 
vagy szjxggatott sziklás hegyorom : a Nagy-Ealvária, 
tetején messze látható fakereszttel, a hegyes Gzukor- 
süveg, a Eolczisor, a Szarkó vad sziklái, a Pojána 
széles zöld dombháta s még több más. Ezek alján 
dél és nyugot felé messze terjedő huUámzatos domb- 
vidék terül el, melyet szántóföldek, kaszálók, kertek 
és bokrokkal benőtt legelők tarkáznak ; mindezeken 
túl pedig a Maros széles völgysikja a kanyargó folyó 
ezüst szalagjával, Déva fehérlő házcsoportja, kerek 
várhegye s festői romja, mögötte a trachyt-hegyek 
szép csoportja, még messzebb Hunyad vára és erdő- 
borította hegyvidéke, leghátul pedig, mint e gyönyörű 
látvány méltó háttere a Betyezát hegylánczának 
hófödte sziklaormai. Valóban, midőn e nagyszerű 
tájképen gyönyörködtetjük szemeinket, szívesen el- 
fogadjuk a sokat utazott Gotta nyilatkozatát, hogy 
nincsen Európában festőibb fekvésű bányahely, 
mint Nagyág. 

E virágzó telep helyén még a XVIII-ik század 
közepéig nem volt egyéb, mint erdős vadon. Áz 
igénytelen külsejű ólomszürke érezek, melyeket ez 
időtájt egy kanász talált ott, alig lettek volna képe- 
sek az erdélyi bányásznak a termésarany csillogá- 
sához szoktatott szemét magukra vonni, ha egy 
történetesen megejtett tűzi próba ki nem mutatja 
rendkívüli aranytartalmukat. Ez a szerencsés fel- 
fedezés nemcsak élénk és busásan jövedelmező bá- 
nyászkodásnak vetette alapját, hanem rövid idő 
múlva nevezetes tudományos eredményekre is veze- 
tett. Ismeretes volt ugyanis, hogy a fémek legneme- 
sebbike világszerte megveti a kénnel, oxygénnel, 
antimonnal vagy más hozzá nem hasonló elemmel 
való chemiai vegyülést. Itt azonban az arany való- 

1 



KAOtAo IBODALltA. 



NAOTÁO IBODALlfA. 



ságosan érczesedve találtatott; az az anyag pedig, 
mely az érez izzitásánál füstölve elpárolgott, sem a 
kénnek, sem az antimonnak, arzénnek vagy más 
ismert elemnek jellemző tulajdonságaival nem birt. 
Ezért a feltűnő jelenségért a tudomány is kezdett 
érdeklődni és ime — csakhamar kitűnt, hogy a nagy- 
ági érczekben az arany legyőzője egy eddig isme- 
retlen chemiai elem, melyet tellurium-n^k nevezett 
a felfedezője. 

Nagyág, mely ily módon a chemiát egy új elem- 
mel, a mineralogiát két új ásvány fajjal gazdagította, 
a tudományos irodalomban most már állandó helyet 
vívott ki nevének. De Nagyágon nemcsak e két új 
ásványfaj találtatott, hanem az ismertek közül is 
néhány ; így különösen a realgar, arzén, alabandin, 
mangán-pát és több más, szokatlan szép példányok- 
ban kerültek ki az új bányából, úgy hogy az ásvány- 
gyűjtők ezt a helyet kiváló előszeretettel keres- 
ték fel. 

Maguk az érczfekhelyek oly alaki és anyagi kü- 
lönösségeket mutattak, melyek az érczfekhelyek 
tanában mint rendkívüli esetek foglalnak helyet és 
nemcsak az elméletekre nézve felette érdekesek, 
hanem a bányamívelésnek is bizonyos sajátságait 
fejlesztették ki. 

E sokféle tudományos ós gyakorlati érdek, mely 
hazánknak e szép pontja körül csoportosul, meg- 
érteti azt az előszeretetet, melylyel a magyar földön 



utazgató szakemberek Nagyágot már a múlt század 
óta felkeresték. Ez a körülmény pedig magával hozta 
azt, hogy Nagyág külön irodalma, terjedelem és sok- 
oldalúság tekintetében Magyarország bármely bánya- 
helyével vetél kedhetik. 

Hozzájárul még az a szerencsés körülmény is, 
hogy Nagyág mint kincstárilag kezelt bánya és egy- 
szersmind bányász-iskola székhelye, már régóta mű- 
veltebb és képzettebb tiszti karnak örvendett, mint 
az erdélyi magánbányák, és számos főfontosságú 
adatot, mely az utazó tudósok előtt rejtve maradt, 
a fekhelyeket folyton szemmel tartó bányatisztek 
mentettek meg a tudomány javára. Nagyág irodal- 
mában tehát bizonyos mértékig megvalósulva leljük 
a tudósok és bányászok azon közreműködését, az 
elmélet és a gyakorlat azon kölcsönös kiegészítését, 
mely nélkül az érczfekhelyek valóságos ismerete 
alig érhető el. 

A következő jegyzékben felsorolom ezen évszá- 
zados irodalmi tevékenység termékeit. Egész töké- 
letesnek nem nevezhetem e jegyzéket, a mennyiben 
a nagyon futólagos és mai nap teljesen értéktelenné 
vált iratokat elhanyagoltam, nemkülönben a tisztán 
chemiai vagy kristálytani dolgozatokat is mellőztem ; 
ellenben befogadtam az általánosabb érdekű és szé- 
lesebb keretű munkák közül olyanokat, a melyek- 
nek Nagyágra vonatkozó részletei megjelenésök ide- 
jében újat és eredetit tartalmaztak. 



NAGYÁG IRODALMA 1774—1883. 



(idAbshdbbm.) 



Des Herrn Ionatz Edlen von Born u, s. w. Briefe über 
mineralogische Gegenstände auf seiner Beise durch das 
Temeser Banat, Siebenbürgen, Ober- und Nieder-Hun- 
gam an den Herausgeber derselben Johann Jakob 
Febbbr u. s. w. Frankfurt imd Leipzig, 1 774. 

Érdekes adatokat tartalmaz kälöuösen a nagyági érczfek- 
helyeknek felfedezéséről, a bányászat megkezdésérdi és akkori 
állapotáról. Szerzőnek atyja volt az a Borm kapitány, ki a nagy- 
ági bányát megnyitotta. 

Frbbbr J. J. : Physikalische und metalhirgische Abhand- 
hmg über die Gebirge und Bergwerke in Ungarn. 
Berhn, 1780. 

Müll£r: Naclirichtenvon den Goldbergwerken zu Nagyág. 
Pliysikaüsclie Arbeiten einträchtiger Freunde. I. 2. 
p. 85—87. Wien, 1783. 

Rttpprbcht : Zerghederung und Beschreibung des Gold- 
erzes von Nagyág. 



Physik. Arbeiten eintr. Freunde. 1. 4. p. 5 1 .Wien, 1 7S3. 
FicHTBL, J. E. V. Mineralogische Bemerkungen von den 

Karpathen. Wien, 1791. 
FicHTBL, J. E. V. Erzarten von Nagyág. 

Mineralogische Aufsätze p. 73—102. 1794. 
Haaobb J. D. : lieber das Vorkommen des Goldes in 

Siebenbürgen. Leipzig, 1797. 
SoopoLi : De minera aurifera Nagyagiensi. 

História naturalis IQ. p. 79. 
EsMARK J. : Kurze Beschreibung einer mineralogischen 

Reise durch Ungarn, Siebenbürgen und das Banat. 

Freiberg, 1798. 
SriJTz Andreas: Physikalisch-mineralogische Beschreibung 

des Gold- und Silberbergwerkes zu Szekerembe bei 

Nagyág in Siebenbürgen. Wien, 1 803. 

Nagyágnak első monographiája, a tudomány akkori állátiá- 
hoz képest igen tökéletes és sok tekintetben érdekes mü. 



NAOTÁO IRODALMA. 



3 



NAOTÁO IRODALMA. 



SoHöMBAUER V. : Míiieralogia metallorum HimgariaB et 

Transylvaniaö. Pest, 1806. Bécs, 1809—1810. 
Bbgkeb W. G. E. : Journal einer bergmännischen Beise 

durch Ungarn und Siebenbürgen. Freiberg, 1815. 
BuouovAY : Description du districte des mines de Nagyág. 

BoüÉ : Journal de Geologie II. p. 279. 
Partsgh Paul : Tagebuch einer Reise nach Siebenbürgen 

in den Jahren 1826 und 1827. Kézirat, 1. Haueb und 

Staohe. 
Debreozbhyi Franz : Bergmännisch-geognostische Notizen 

über Nagyág und dessen nächste Umgebung. Kézirat, 

1. HiNOENAÜ. 

•Eine im Jahre 1831 verfasste geognostisch-bergmän- 
nische Untersuchung des Bergwerkes von Nagyág und 
dessen Umgebung, von einem ungenannten aber sehr 
erfahrungsreichen Verfasser. • Kézirat a Bruckenthal- 
muzeumban N.-Szebenben, említi Neugbboben a Ver- 
handlungen des Hermann^tädter Vereines für Natur- 
wissenschaften II. köt. 70. lapján, — talán azonos az 
előbb idézettel. 

BouÉ A. : Coup d'oeil d'ensemble sur les Carpathes, le 

Marmarosch, la Transylvanie etc., redigé en grandé 

pai-tie d'aprés les joumaux des voyages de feu M. Lill 

de Lilibnbagh. 

Memoires de la Société géologique de Fiunce. Tome I. 

Grimm J. : Praktische Anleitung zur Bei^baukunde, für 
den siebenbürgischen Bergmann, insbesondere für die 
Zöglinge der Nagyáger Bergschule. Prag, 1 839. 

Az elméleti tanok megvilágositására idézett számos példa, 
melyeket a szerző többnyire saját gazdag tapasztalatából merít, 
még most is becses kútforrását képezik a nagyági érczfekhelyek 
ismeretének. 

Knöpfleb V. : Nagyág in topographischer, bergmännischer 
uud naturhistorischer Beziehung. 

Mittheil, aus d. Osterlande VIII. 2. p. 216. 1845. 

Nagyágnak és bányászatának ez a második terjedelmesebb 
leirása, mely azonban földtani tekintetben alig mutat haladásra. 

2iipsbk : Beisenotizen u. s. w. 

Mittheilungen aus d, Osterlande VIH. 2. 1845. 
Neugbbobbn: Geschichthches über den Bergbau zu Nagyág. 
Verhandl. des Hermannst. Ver. für Naturw. 11. pag. 
70—75., 86—89. 1851. 
Production und Goldgebahnmg der k. k. und gewerk- 
schafÜ. Hauptwerke in Nagyág in Siebenbürgen von 
1748—1847. 
Jahrbuch der k. k. geol. Reichsanstalt IH. 1852. 
HiNOBNAü Freih. v. : Bergwerksproduction von Nagyág 
im Jahre 1852. 

Zeitschr. für Berg- imd Hüttenkunde I. p. 210. 1853. 
HiNOENAO : Das Erzvorkommen von Nagyág. 

Zeitschrift für Berg- und Hüttenkunde p. 228. 1855. 
Aknbb M. J. : Mineralogie Siebenbürgens mit geognosti- 
schen Andeutungen. Hermannstadt, 1855. 



Zebennbb : Aus einer Beisemappe. Nagyág. 

Oest. Zeitschr. für Berg- und Hüttenwesen HI. 1 855. 

Gbimm Joh. : Grundzüge der Geognosie für Bergmänner. 

Prag, 1856. 

BLiMOBNAü : Ueber die geol. Verhältnisse von Nagyág. 

Tagblatt des Wiener naturhistorischen Vereines, p. 

50. 1856. 

BiELZ C. A. : Handbuch der Landeskunde Siebenbürgens. 

Hermannstadt, 1857. 

HiNOENAu Frh. V. : Nagyág, geognostisch-bergmännische 

Skizze des Bergamtes — und seiner nächsten Umgebung. 

Jahrb. der k. k. geol. Beichsanst. VIH. p. 82. 1857. 

Ezen terjedelmen értekezés, mely Nagyág harmadik báuya- 
geologiai monographiájának nevezhető, a tárgynak világos, 
tárgyüagos és szakértői előadása mellett arról is nevezetes, 
hogy DsBKECzvNYi-nek fent idézett kéziratából a lényeges és 
mai nap is fontos részeket közli. 

Gbihh J. : Zur Kenntniss der geognostischen imd berg- 
männischen Verhältnisse des Bergwerkes Nagyág in 
Siebenbürgen. 

Jalirb. d. k. k. geol. Beichsanstalt VHI. p. 709. 1857. 

A megelőző értekezésnek némely pontját helyreigazítja és 
adatait bővíti. 

Gebubel Leonh. : Geognostisch - oryktognostische Be- 
schi-eibung der Boitzaer Bergrevier mit einigen voran- 
gehenden Bemerkungen über das Csetrascher Gebirge 
und die Nagyáger Bergrevier. 

Közh Neuoebobsn : Verhandl. d. Hermannst. Verein, 
stb. Vm. 3. p. 36. . . 1857. 
Folbbbt : Ueber die Zusammensetzung des Nagyágites. 
Verhandl. d. Herm. Ver. für Naturw. VHI. p. 99— 
101. 1857. 
FiiiTSOH : Beise durch das siebenbürgische Erzgebirge. 

Verhandl. d. H. V. f. N.-W. VHI. p. 130. 1857. 
HiNOENAu Frh. V. : Geologie der Umgebung von Nagyág. 
Amtl. Bericht der deutsch. Naturforscherversammlung 
1858. 
CoTTA B. V. : Ueber die Erzlagerstätten von Nagyág. 

Freiberger Berg- u. Hüttenmännische Zeitung, pag. 
189. 1861. 
CoTTA B. V. : Die Erzlagerstätten von Ungarn u. Sieben- 
bürgen. Freiberg, 1861. 
Petebs K. : Geol. und mineral. Studien aus dem südöstl. 
Ungarn. 

Sitzungsbericht, der k. k. Akad. der Wissensch. Bd. 
43. p. 385. 1861. 

Nem vonatkozik ogyan Nagyágra, de az Erezhegység álta- 
lános földtani ismeretére nézve fontos alapmö. 

CoTTA B. V. : Ungarische und Siebenbürgische Bergorte. 
Ansichten nach Federzeiclmimgen von Heinrich von 

JossA. Beschrieben und geologisch erläutert von . 

Leipzig, 1862. VH. Nagyág. P. 33. 
HöFEB H.: TertiflsreConglomerate im Trachyt von Nagyág. 
Zeitschr. der deutsch, geol. Gesellschaft, p. 333. 1865 

1* 



NAOTÁO IRODALMA. 



NAOYÁO IRODALMA. 



HöFEB H. : Gypsvorkommen in Nagyág. 

Jahrb. d. k.k.geol. Keichsanst. XVI.Verh. 108. 1866. 
HöFBB H. : Beii3*age zur Keimtniss der Trachyte und Erz- 
niederlagen von Nagyág. 

Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanst. XVI. p. 1—24. 1866. 

Ez a ozikk a negyedik monographikuB munka Nagyág 
bánya-geologiai viszonyairól. Adatai annál érdekesebbek és 
fontosabbak, mivel szerző, ki mint bányaUszt huzamosabb 
ideig tartózkodott Nagyágon, közelebbről ismerkedhetett meg 
a fekhelyek sajátságaival, mint a megelőző szerzők bármelyike, 
Gbim M és Dkbrbczbnyi kivételével, kik azonban keveset közöl- 
tek. HÖFER azonfelül a bányahely környékének első részletes 
földtani térképét szerkosztette (a kataszteri térkép redukált 
alapján), mely azonban nem került nyilvánosságra ; kézi rajza 
a nagyági bányahivatalban van letéve. 

SoMMAEUGA Dr. E. Frh. v. : Chemische Studien über die 
Gesteine der ungarischen u. siebenbürgischen Trachyt- 
und Basaltgebiete. 

Jahrb. d. k. k. geoL Reichsanst. p. 46. 1866. 
TsoHERMAK G. : Nouo Gest^insnntersuchungen. 

Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanst. Verh. 665. 1866. 
TscHEBMAE G. .* Quarzführonde Plagioklasgestoine. 

Sitzungsbericht d. k. k. Akad. der Wissensch. LV. 1 . 
1867. Febr. 
Hauer K. : Untersuchungen über die Feldspäthe in den 
ungarisch-siebenbürgischen Eniptivgesteinen. 

Vorhand], d. k. k. geol. Reichsanstalt p. 1 1 , 8 1 . u. s. w. 
1867. 
PosEPNY F.: Zur Geologie des siebenbürgischen Erz- 
gebirges. 

Jahrb. d. k. k. geol. Reiclisanst. XYIU. p. 52. 1868. 
HozÁK József : Földtan- bányászati képe a magyar keleti 
aranykerületnek általában és a kincstári Füzes-Szent- 
Háromsági aranybányászatnak különösen. 

A m. orvosok és természetvizsgálók XV. nagygyűlé- 
sének munkálatai. Pest, 1872. 
T. (Tschebmak) : Jordanit von Nagyág. 

Tschermak's Mineralog. Mittheilungen p. 15. 1873. 
DöLTEB C. : Zm* Kenntniss der quarzführenden Andesite 
in Siebenbürgen und Ungarn. 

Mineralog. Mittheilungen. I. 1 873. 
DöLTEB C. : Die Trachyte des siebenbürg. Erzgebirges. 

Jahrb. des geol. Reichsanst. 1874. 
Szabö József: Adatok Magyar- és Erdélyország határ- 



hegysége trachyt-képletének ismertetéséhez. Három 
közlemény : I. Vlegyásza csoport, lí. Rézbánya vidéke, 
in. Erdélyi érczhegység. 
Földtani Közlöny 1874. 
Szabó József: Az abrudbánya- verespataki bányakerület 
monographiája (egy térképpel, melyen a nagyági hegy- 
csoport labradorít-trachytnak van jelezve) 1873. 

A m. tud. akadémia math. és természettud. közlemé- 
nyei 1876. 
Vom Rath G. : Einige Beobachtungen in den Gold- 
districten von Vöröspatak und Nagyág in siebenbürgi- 
schen Erzgebirge. 

Sitzungsbericht der niederrhein. Gesellsch. für Natur- 
und Heilkimde. Bonn, 13. März 1876. 
Hbbbioh f. Dr. : Geológiai tapasztalatok a mészszirtek 
területén az erdélyi érczhegység keleti szélén. (Magya- 
rul és németül.) 

Földtani Közlöny VH. 9. és 12. füz. 1877. 
Kbbnneb J. S. : Bunsenin, egy új tellur- ásvány. 

Természetrajzi füzetek. I. 1877. 
Vom Rath G. : Ueber ein neue krystalhsirte Tellurgold - 
Verbindung, den Bunsenin Krenner's. 

Monatsberichte der k. Akademie d. Wissensch. Berlin, 
Mai 1877. 
SoHBAUF : Ueber die Tellurerze Siebenbürgens. 

Groth's' Zeitschrift für Krystallogr. und Mineral. U. 
p. 209. 1878. 
Koos (rábor Dr. : Nagyágit és bánáti chromvaskő elem- 



Műegyetemi lapok 22. füz. 60—61. 1. 1878. 
Vom Rath G. : Reisebericht. Nagyág p. 36. 

Sitzungsbericht der niedenhoin. Gesellsch. f. Natur- 
und Heilkimde. Bonn, 3. März 1879. 
DöLTEB C. : Ueber das Vorkommen von Propylit und 
Andesit in Siebenbürgen. 

Mineralog. Mittheil. H. 1. 1879. 
Inkbi B. : Egy feltűnő vonás Nagyág vidékének dombor- 
zatában. 

Földtani Közlöny X. 16. 1. 1880. 
HüLTL József : A nagyági m. kir. és társulati aranybánya- 
mű 1871—1882. évi üzemi eredménye. 
Bányászati és kohászati lapok 1883. Jiü. 1. 



ELSŐ RÉSZ. 



NAGYÁG FÖLDTANI VISZONYAI. 



1. Az Erdélyi Erczhegység földtani vázlata. 

Erdély bérezés földje mint bástyaövezte vár ma- 
gaslik ki a környező magyar- és románországi róna- 
ságok fölött. Bástyaövének legtöbb tagján megvan- 
nak a hegylánczok jellemző vonásai : hosszúra nyúlt, 
összefüggő gerinczek, melyekben a rétegek átlagos 
csapásiránya a begyláncz hosszkiterjedésének felel 
meg. Ilyennek találjuk a déli havasok hatalmas 
palaredőit, a Székelyföld kettős hegyvonulatát, végre 
az éjszaki és éjszaknyugoti határt képező ivalakú 
magaslatokat is. 

De egészen más természetű a hegységek ama 
csoportja, mely nyugoton a Ma^zyar Alföldtől vá- 
lasztja el az erdélyi néogén medenczét. Nem hosz- 
szúra nyúló begyláncz, hanem egy hatalmas kerek 
hegységtömzs, vagy helyesebben, több, különböző 
természetű és eredetű tömzsnek csoportja képezi 
itt a bástyagyűrű zárókövét, melytől délre is, északra 
is tág kapuk nyilnak a medenczéből kisiető folyó- 
vizek előtt. A Marostól a Sebes-Körösig terjedő 
hegyvidék, a milyen soknemű, szabálytalan és vál- 
tozatos orographiai vonásokat mutat, úgy Erdély 
földtani térképének is a legtarkább részét képezi. 
A Vkgyásza hatalmas eruptiv tömzse vetélkedik 
itt a Bihar-hegytömzs palazömével ; mellette az első- 
és másod-korbeli üledékek tördelt és feldúlt fosz- 
lányai között ugyanezen korszakok eruptivkőzetei 
mutatkoznak, míg a palatömeg délkeleti oldalához 
a kárpáti homokkőnek egy széles öve simul másod- 
kori mészBzirtek és másod- valamint harmadkori 
eruptiv képződmények által tarkázva. Ezen az érde- 
kes vidéken a hegyképző folyamatok változatos játé- 
kát kinyomozni, a látszólagos zűrzavarból az egyes 



alkotó részeket kibontani, egymásba illeszteni s így 
a földtani alakulás történetét megvilágítani : a ma- 
gyar geológoknak szép, de nehéz feladatuk leend. 
Eddigi ismereteink, bár nagyra becsülendő dolgoza- 
tok eredményei, éppen csak arra elégségesek, hogy 
a kérdést fölvessék és formulázzák, melynek végleges 
megoldása csak a részletes tanulmányozás és térké- 
pezés útján érhető el. 

E nevezetes hegycsoportnak egyik része az Er- 
délyi Erczhegység neve alatt ismeretes. Ezen elne- 
vezés twfogati jelentősége ingadozó, mivel nem 
valamely orographiai egységre, hanem csak egy, a 
természet nagy alkotásaiban igen alárendelt és mint- 
egy mellékes, habár az emberre nézve fontos jelen- 
ségre vonatkozik. Szabatosabb fogalmat kapunk, 
midőn az aranybányászat területéről — Cotta szavai 
szerint Erdély Eldorádójáról — van szó, mivel lizok 
a bányák, melyeknek fő terméke az arany, ha nem 
is hegyrajzilag különálló területen, de mégis oly 
vidéken csoportosulnak, melynek földtani összetéte- 
lében minden változatossága mellett is bizonyos 
egységes jellemvonás nyilvánul. E területnek föld- 
rajzi fekvését Posepny azzal tünteti fel, hogy egy 
háromszögbe foglalja, melynek sarkpontjait Offen' 
bánya, Szászváros és Nagy-Halmágy képezik. 

Ez természetesen csak tájékozásul szolgálhat. 
Orographiai és geológiai szempontból csupán annyit 
mondhatunk e háromszögről, hogy az Aranyos és 
a Maros között fekvő hegyvidéknek tetemes részét 
képezi és a kárpáthomokkőnek ama széles övéhez 
tartozik, melyről előbb említettük, hogy a szélesebb 
értelemben vett Biharhegység palatömzsét keleten 
és délen körülfogja. A kárpáthomokkő ugyanis e 
vidéknek legelterjedtebb képződménye; a földtani 
képnek mintegy alapszíne, melyen a régibb és újabb 



NAOTÁG FÖLDTANI VISZONYAI. 



AZ ERDÉLYI ÉBCZEKGYSéo. 



Üledékek és eruptív áttörések kisebb-nagyobb szige- 
teket és rajzokat képeznek. 

A kárpáthomokkő rétegei e vidéken hatalmas 
gyűrődéseket és egyéb zavargásokat mutatnak és az 
ily módon összenyomott üledékek tetemes szintáj- 
magasságra emelkedtek. A réteg-csapás nagyjában 
a palatömzs határának görbülését követig tehát DE- 
felé domborodó ívalak. 

Azonban a kárpáthomokkő alját és az árany- 
vidék legrégibb földtani képződményét a kristályos 
palák képezik^ melyek egyrészt a terület északi 
határán Offenbányánál lépnek át az Aranyos jobb 
partjára és az említett háromszög keretébe, másrészt 
a kárpáthomokkö-zónának déli részében egyes 
szígetalakokban bukkannak fel. E különféle előfor- 
dulások földalatti összefüggésére nézve alig lehet 
kétség ; és bátran feltehetjük, hogy az Érczhegység 
sokféle földtani képződményeinek közös alapja kris- 
tályos palakőzetekből áll. A tektonikai viszonyok 
felfogására nézve közönbös, mily alakúnak gondol- 
juk ezt a mélységbeli palaréteget: egyetlen egy 
teknőalakú behorpadást, vagy több párhuzamos hul- 
lámredőt, vagy végre vetődések által szétdarabolt és 
különböző mélységre sülyedt rögöket képzelünk-e 
magunknak. Az öspalák fölé rakódott újabb kép- 
ződmények vastagsága mindenesetre elég tetemes, 
hogy azt a titkot örökre elfátyolozza. De a kétszer 
működött vulkauizmus számos maradékai, melyek 
e vidéket jellemzik, mindenesetre arra mutatnak, 
hogy a legmélyebb réteg összefüggését, valószínűleg 
éppen a sülyedés vagy lenyomás folytán, számos 
repedés szakítja meg, melyeken keresztül a mélység 
ízzófolyó kőzetei felnyomúlhattak. Oflfenbánya kör- 
nyékén, hol a trachyt-kúpokat még a gnájsz- és 
csillámpala közepette találjuk és érintkezésüket a 
bányák feltárásaiban is láthatjuk, ez a viszony igen 
szembetűnő, és messzebb a déli széfén a nagyági 
trachytok palazárványai bizonyítják, hogy itt a mély- 
ségben levő palarétegen tört keresztül a láva. 

E szerint az Érczhegység vidéke eredetileg sülye- 
dési terület lehetett, melyet azonban a későbbi 
lerakódások vastagsága és főleg utólagos gyűrődése, 
nemkülönben a szokatlan energiával két ízben fel- 
lépő vulkanizmus bő termékei újra hegyes-völgyes 
vidékké alakítottak át. 

Az aranyérczek szűkebb területére csakis az 
emiitett ofifenbányai palaterület esik, mely nem más 
mint az Aranyosvidéki nagy palatömzsnek egy része. 
Csekély terjedelmű csillámpalát fedezett fel Posepny 



Havas-Gyógy vidékén, míg a kristályos palakőzetek- 
nek egy nagyobb szigete Bán és Yormága között 
fekszik. Ez utóbbi ismét oly közel lép Nagyág 
aranytermő trachyt-hegyeihez, hogy szükséges lesz 
azt a következő fejezetben, Nagyág környékének 
leírásába bele vonni. De már ezen a helyen is meg- 
említhetem, hogy főleg Yormága táján, valamint 
másrészt Offenbányánál is találtatnak a paláknak 
azon félig kristályos fajai, melyekről Peters* gya- 
nítja, hogy a carbonkomak elváltozott üledékei. 
A mészpalák, melyek Yormágánál és Offenbányánál 
ezen agyagpalák között vékony rétegeket képeznek, 
természetesen nem gyengíthetik ama nézet jogosult- 
ságát, de mivel paleontológiái bizonyítékot eddig 
még nem szolgáltattak, támaszul sem szolgálhatnak 
a hypothesisnek, mely csak a bánsági carbon- 
képzödmény kőzetminőségi analógiájára hivatkozik. 
Posepny nézete szintén oda hajlik, hogy e pala- 
előfordulások (Offenbánya, Havas-Gyógy, Yormága 
és Maros-Solymos) a Bihar és a Pojana Buszka 
palái között földalatti összefüggésre utalnak, és ezen 
kőzeteket, melyeket szerinte egy széles mészkőzóna 
jellemez, kapcsolatba hozván a Bodnavidéki palák- 
kal és bennök egy régi üledék átváltozott rétegeit 
gyanítván, az egész képződményre a übastumi kép- 
ződmény nevét hozza javaslatba, «Alpes bastur- 
nicse» lévén a PEUTiNOEB-féle táblákon a Bodnai 
havasok régi elnevezése. 

A diasz képviselői, melyeket a Biharhegység- 
ben Peters mutatott ki, a tulajdonképeni Érczhegy- 
ség területét nem érintik, és a hasonló kőzeteknek 
azon szigetszerű eL'^fordulásai, melyeket a Hauer- 
féle térkép az Aranyos felső folyása körül, továbbá 
Havas-Gyógynál a csillámpala körül tüntet fel, mind 
oly messze esnek az aranybányáktól és jellemző 
földtani képződményeiktől, hogy a jelen kérdésben 
nem jöhetnek tekintetbe. Legfölebb azt gyaníttatják, 
hogy a carbonkort követő időszakok is hagytak némi 
nyomokat vidékünk altalajában. 

Pontosabbak a másodkorbeli képződmények, me- 
lyek területünk legnagyobb részét alkotják. 

Mert ha a Flysch vagy kárpáthomokkő, mely az 
Érczhegységnek legnagyobb térfogatú képződménye, 
földtanilag még nincs is eléggé átkutatva, mégis 
Posepny és Herbich újabb vizsgálatai elég való- 
színűvé tették, hogy azon délkeleti része is, mely 
a HAUER-féle térképen még az eoczén színével van 

* Fbterb : Geol. und mineralog. Stadien im südöstl. Ungarn. 
Sitzungsbericht d. k. Akad. d. Wissensch. 1861. 



naotAo földtani viszonyai. 



AZ KBDáLTI áBOZHROYSéa. 



jelölve, voltaképpen az alsó krétához (neocome) 
állítandó. A másodkori képződményekhez számi- 
tandók továbbá azok a mészkövek, melyek hatalmas 
szirtek és vonulatok alakjában szakítják meg a 
homokkő egyformaságát és az Érczhegységnek egyik 
jellemző földtani vonását képezik, végre a szirt- 
mészkövekkel szoros kapcsolatban álló, nem cseké- 
lyebb elterjedésű eruptiv kőzetek is. 

Mindezen képződmények közül a földtani kor 
közvetlen meghatározására csak a mészkövek szol- 
gálhatnak, a melyekben a kövületek nem éppen 
ritkák; és csak az ezekből kiderült eredmények 
segítségével lehetséges a másik két képződmény 
földtani állására is következtetéseket vonni. Igaz, 
hogy ez nem tartozik a könnyd feladatok közé és 
hogy az Érczhegység területén, hol a harmadkori 
eruptiv kőzetek és érczfekhelyek a kutatásnak oly 
érdekes tárgyai, a geológok figyelme mindeddig 
csekélyebb mértékben, fordult a hálátlanabb mész- 
szirtek és homokkőképződmények felé. 

Míg a Geologie Siebenbürgens* még majdnem 
kivétel nélkül a jurához számítja és a ÜAUER-féle 
térkép is ezen képződmény színével jelöli az itt 
szóban forgó mészkőszirteket; iijabb időben Dr. 
Herbigh Ferengz vizsgálatai, összevetve Posepn^ 
kutatásaival, egészen új világosságot vetnek e kér- 
désre, habár ezen a téren még sok megoldani való 
vár a részletes felvételeket eszközlő geológokra. 

Herbich a mészszirteket és vonulatokat a másod- 
kornak különféle szakaszaiba — a triásztól az alsó 
krétáig — helyezi, sőt egyes mészszirtekben a külön- 
féle korszakok képződményét egymásra rakva találta. 
Egészben úgy látszik, hogy a régibb (tríaszkori\ 
mészkövek leginkább a terület keleti részében for- 
dulnak elő, míg a nyugoti vidéken, tüzetesen az 
aranybányák területén, leginkább a kréta mészkép- 
ződményei (Caprotina-mész) képeznek szirteket, a 
kettő közé esvén a jura és tithon mészüledékei, 
pl. a HERBiGH-től a Tikujatán felfedezett strambergi 
rétegek, és mások. 

Minthogy a látszólagos zűrzavar daczára ezek 
a mészszirtek mégis bizonyos vonalszerű elrendezés- 
ben mutatkoznak, és mivel kövületeik (korálok) 
partszéU képződésre vallanak, sikerülni fog talán 
még a részletes kutatás alatt az egyes korszakok 
képződményeinek pontosabb különválasztása által 
a másodkori tengerek koronkénti partváltozásait 
némi szabatossággal kimutatni. 

* Haüsr és Stäche ismeretes munkája (Bécs, 1867.). 



Herbich eme felfedezései azonban még más 
kérdésre is új világosságot vetnek. A kárpáthomokkő, 
az az egyhangú és kövületszegénysége miatt oly 
hálátlan képződmény, mely ezen a vidéken uralko- 
dik, a Geologie Siebenbürgens-hez mellékelt térké- 
pen még egész terjedelmében ooczén korúnak vétetik. 
Hauer átnézetes térképének kiadásáig PosBPNf rész- 
letesebb kutatásai e nézetet már annyiban módosí- 
tották, hogy a terűlet északnyugoti részén, egész a 
mészszirtek fő vonulatáig a kárpáthomokkövet idő- 
sebbnek tartották és a nevezett térképen mint kréta- 
homokkövet különböztették meg a délkeleti (külső) 
zónától, melynek jelölésére megmaradt a Flysch 
színe. 

Miután Herbigh kimutatta, hogy a vidék homok- 
kő-rétegei sok helyen (p. o. a Kecskekőn) a felső 
neocomnak felismert mészkő alá sülyednek, míg 
péld. a Dimbu hegyen a tithon-emeletbe tartozó 
mészkőre rátelepednek, és különben is a hegyszer- 
kezet adataira, valamint a kelet-erdélyi homokkő- 
terület ismeretéből merített petrographiai analó- 
giára támaszkodván,«^ egész Érczhe^fffségnek kárpát- 
hmnokkő képződményét a krétába, még pedig az alsó 
neocomba helyezi. Szerinte a kárpáthomokkő rétegei 
egészben délnjmgot-északkeletí csapás mellett vál- 
tozó fokkal ÉNy felé dőlnek, és mivel sorozatuk 
a felső neocombeli mészkövekkel együtt, DE-ről 
ÉNy felé menve, többszörösen ismétlődik, az egész 
rétegösszlet hatalmas redőkbe összegyúrva tűnik 
elő.* 

Van még egy kérdés, melyre nézve a mészszirtek 
földtani állásának helyes felismerése fontossá vált. 

A mészköveknek Toroczkó vidékétől kezdve dél, 
azután délnyugot felé vonuló és továbbra nyugoti 
irányban több ágra hasadó sorozatát mindenütt 
kiséri egy sötétszinű bázisos eruptív kőzet és ennek 
tufaképződménye. TsoHERMAK-nak** köszönjük ezen 
kőzetek petrographiai ismeretét. Valamennyit a sötét, 
többnyire zöldes szín, az augittartalom és a kvarcz 
hiánya jellemzi, de a szövet és ásványelemek különb- 
ségei szerint augitporphyr, diabas, melaphyr és man- 
dolakő elnevezések alatt lehet az egyes fajokat meg- 
különböztetni. 

Ezeknek a kőzeteknek földtani állását különösen 
a mészszirtekhez való viszonyuk tette kétessé akkor, 
mikor az utóbbiak még kivétel nélkül jura-képződ- 
ményeknek tekintettek. Mivel a szóban forgó eruptív 

* Az iá. mű 365. lapján lásd az eszményi keresztmetszetet. 
•• TscHisRMAX G. : Porphyrgesteine Oesterreichs. 



naotAo fŐij>tani viszonyai. 



AZ ERDÉLYI ÁRCZBKQYSÚQ. 



közetek majdnem mindig mészkőszirtek mellett és 
között lépnek fel, Haueb ezekben látta a mészkövek 
feldarabolásának s szirtképzödésének okozóit, és 
következésképpen a juramész képződésére következő 
korszakba helyezte az eruptio eseményét. Nézetét 
támogatta hasonló kőzeteknek egy mármarosi elő- 
fordulása, hol az emptiv kőzet a strambergi mésznek 
darabjait körülzárja. Azonban a viszonyok gondo- 
sabb tanulmányozása kimutatta, hogy a mészkövek 
igen sok helyen szabályos módon rátelepednek nem- 
csak a sötét tömegkőzetekre, hanem azoknak tufáira 
is. Boiczánál ezt a világos rátelepedést már Tschermak 
látta és ezen esettel szembe állította a váczai előfor- 
dulást, hol viszont a melaphyr tör át a mészkövön. 
Ha területünk szűkebb körén kissé túlme(2[yünk, e 
helyen idézhetjük a tordai hasadékot is, melyben 
Hauer már az átnézeies felvételek alkalmával kon- 
statálta a juramészkőnek molaphyrtufához hasonló 
kőzeteken való szabályos települését. Balsánál ugya- 
naz a viszony látható. 

Ezek és hasonló esetek természetesen zavart 
okoztak a kor kérdésében, a mint legvilágosabban 
kitűnik abból íiz erőltetett magyarázatból, melyet a 
GeoL Sühenb. a boiczai érczfekhelyek és kőzetek 
földtani szerkezetéről ad. Meg kell azonban jegyez- 
nem, hogy e hibás magyarázatban a zavarnak még 
más oka is van, t. i. a régi augitporphyrok és a 
harmadkori zöldkő-trachytok petrographiai hason- 
latospága, melyre később visszatérek. 

A raészszirtekről szerzett újabb ismeretek után 
a kérdés már most nem így hangzik : melyik kép- 
ződmény az idősebbik, a mészkő-e vagy a mela- 
phyr ? — hanem így : melyik mészkőnél régibb a 
melaphyr és melyiknél fiatalabb? 

Herbioh közleményeiből csakugyan kitűnik, hogy 
a melaphyr különféleképen viselkedik a mészkő irá- 
nyában. Mindazokon a helyeken, hol a melaphyr 
(augitporphyr, mandolakő stb.) a jura, títhon vapy 
kréta mészköveivel érintkezik, rendeseii már fekvése 
által elárulja régibb voltát ; ellenben Toroczkó vidó- 
kén van egy pont, hol a mészkövön, melyet Herbich 
stratigraphiai okoknál fogva a triászhoz számít, 
ntíör a melaphyr. Ez alkalommal* Herbich kijelenti, 
hogy ő, ki Erdély keleti részében az igen hasonló 
mészkő- és melaphyr-ferületot behatóan tanulmá- 
nyozta, ez utóbbiban egyetlen egy esetet sem ismer, 
hogy a melaphyr az alsó-triaszi guttensteini mésznél 

• Hbrbicii id. m. iiíi. 1. 



fiatalabb képződményeken tört volna át, jóllehet ott 
is megvan a képződményeknek egész sorozata a 
triásztól a felső krétáig és a melaphyrral gyakran 
érintkezik. Nem kevésbbé fontos még a következő 
megjegyzése sem:* «Meg kell említenem, hogy a 
mészképződmények alapján a melaphyr területén 
fekvő bizonyos kőzetek, melyek mint annak tufái 
vagy másodlagos képződményei tekintendők, és a 
melyeknek üledékes képződése felől kétség sem 
lehet, nemcsak gyakran nagy mennyiségű meszet 
tartalmaznak, hanem egyúttal jobbára piszkos zöld 
vagy vöröses színezetű mészkőbe teljesen át is men- 
nek, és hogy ezen képződmények szintén a triasz- 

systemához látszanak tartozni Kelet-Erdélyben 

az ilynemű kőzetek határozottan a triasz-systemá- 
hoz tartoznak, ott jellemző kövületeket is szolgál- 
tattak.» E fontos útmutatás szerint egyelőre kimond- 
hatjuk, hogy a melaphyr (augitporphyr stb.) eruptív 
korának alsó határa az alsó triászban, felső határa 
pedig legalább is (mivel a liasz és dogí^er vidékün- 
kön hiányzanak) a felső jurában (strambergi réte- 
gek) keresendc), sőt, hogy némi valószínűséggel az 
egész eruptiv cyklus a felső triászba tehető. Hafionló 
kor-meghatározás felé hajlik Tschermak is, legalább 
a mi a kőzetek nagyobb részét illeti. 

A bázisos kítörésbeli kőzeteken kívül még sava- 
sabb természetűeket is ismerünk az Érczhegységből, 
melyeknek Tschermak, tufáik fekvési viszonyai sze- 
rint, szintén juraelőtti kort tulajdonit. Nevezett szerző 
különféle felsit- és kvarcz-porphyrt ír le a terület 
több pontjáról, mihez Posepny még egy pár új lelő 
helyet csatolt De mindezen előfordulások térfoga- 
tilag csekély jelentőségűek és csak annyiban érde- 
kesek, a mennyiben e vidéknek Dél-Tyrol ismert 
vidékéhez való földtani hasonlatosságát még egy 
vonással toldják meg. A boiczai Szvregyel hegynek 
és még egy pár szomszédos kúpnak kőzetét, melyet 
én, egy korábbi alkalommal* * kifejtett okoknál fogva, 
szintén a kvarcz-porphyrokhoz számítok, Tschermak, 
PosEPNY és Hauer még a kvarcz-trachytokkal állít- 
ják egybe. 

A másodkor képződményeivel foglalkozván, nem 
hagyhatjuk szó nélkül a felső kréta üledékeit, me- 
lyek ha nem is magán az Érczhegység területén, de 



* HBRBicn id. m. 245. 1. Az idézőt nom riigaszkodik szÓRZcríut 
a közlemény magyar Rzövngéhez, moly a német eredeti Bzüveg 
értőimét e helyen tévesen adja vissza« liánom az ntóbbinak helyes 
forditása. 

** A boiczRi érczfokhelyok mellékközotéröl. Földt. Köí&\. 1879. 



NAGYÁG FÖLDTANI VItíZONYAl. 



AZ ERDÉLYI ÉBCZHEGYSÉG. 



legalább elég közel, az őshegység szélein, több pon- 
ton találhatók. 

A maros- íllyei, dévai és szász- sebesi gosau-kép- 
zödmények jelölte partvonalhoz tartozik azon igen 
kis előfordulás is, melyet én Yormága faluban, 
a nagyági érczhegyektöl délre alig egy pár kilométer 
távolságban találtam. 

Más előfordulások vannak még Nagy-Halmágy 
környékén (Lunksora völgyében) és Felső-Váczánál. 
Ezek a gyér maradékok, melyekhez a déli határ- 
hegység szélein még néhány csatlakozik, a Geolog. 
Siebenb. szerint, a hajdani felsö-krétakorbeli tenger 
partszéleít jelölik és arra mutatnak, hogy úgy a déli 
határhegységnek mostani tagjai, a Pojana Buszka, 
a Betyezát, a szász-sebesi, a Páring-hegység, vala- 
mint északon a Bihar-hegység abban a korszakban 
már megvoltak az emlitelt tenger partjain. 

Nem a térfogatot, de a gyakorlati fontosságot te- 
kintve, az imént tárgyalt másodkori képződmények- 
nél sokkal fontosabbak a harmadkor földtani alaku- 
lásai az Erczhegység teiületén. Mert valamint hazánk 
legnevezetesebb érczterületein, úgy itt is a harmad- 
kori eruptiv kőzetek között találjuk a nemes ércz- 
fekhelyek leggyakoribb mellékkőzetét oly körülmé- 
nyek között, hogy a két földtani jelenség között 
okvetetlenül genetikai összefüggést kell keresnünk ; 
másrészt a harmadkori üledékes képződmények a 
kitörések korszakának meghatározását és a földtani 
szerkezet felismerését segítik elő. 

Mint a kárpáthomokkőnél és a mészszirteknél 
fiatalabb üledéket első sorban a törmellékkőzeteknek 
egy rétegösszletét találjuk, mely mostani elterjedé- 
sében egyes különvált medenczék és öblök kitöltésére, 
anyagában pedig a körülfekvő régibb képződmé- 
nyekhez elég világos viszonyt mutat, úgy hogy a 
•Lokalsediment» neve, melyet PosBPNY-től kapott, 
találónak mondható. 

Fekvésre nézve legmagasabb, de térfogatilag leg- 
kisebb a verespataki terület, hol a szóban forgó 
üledék az ismert völgykatlannak egy részét betölti. 
Sokkal nagyobb ezen üledékek elterjedése Zalatna 
vidékén, hol egyfelől a kárpáthomokkő magasra 
emelt réteghullámai, másfelől a mészszirtek és augit- 
porphyr tetemes vonulata között foglal helyet. A har- 
madik terület középpontja Nagyág (Csertés) ; a ne- 
gyedik pedig, mint két összefüggő medencze, Boicza 
és Felső' Luv koj vidékén terül el. Ehhez csatlakoznak 
a rudóbányai, brádi és körösbányai kisebb szigetek. 

inkey: kaotío. 



A «Lokalsediment» anyaga túlnyomólag egy 
középszemü, rendesen elég porhanyós, majd sárgás, 
majd vörhenyes homokkő, melynek ragasza gyakran 
mésztartalmú, úgy hogy savval érintve gyengén 
pezseg. A homokkővel váltakozva és fokozatos átme- 
netek által összekötve konglomerát-rétegek fordulnak 
elő, melyeknek kavicsai többnyíre fehér és fekete 
kvarcz-kavicsból állnak, de a helyi viszonyokhoz 
képest gyakran más alapkőzetek is járultak hozzá 
a konglomerát képződéséhez, pl. azokon a vidékeken, 
hol az előbb említett kvarcz-porphyrok (illetőleg 
régi kvarcztrachytok) szálban állanak, u. m. Boicza 
és Hondol vidékein, ezen kőzetnek jól koptatott és 
már nagyon mállott kavicsait is találtam benne; 
nemkülönben Zalatna és Yerespatak vidékén a kár- 
páthomokkő, részint még mint szögletes darabok 
részint gurított alakokban, Verespatakon még a 
Kirnik kvarcztrachytja is, végre sok helyen a mela- 
phyr-augitporphyrok keményebb válfajai is szolgál- 
tattak anyagot. De egyúttal szükségesnek találom 
kiemelni, hogy a valóságos trahytok képviselőit 
én soha és selvol sem találtam ama konglomerátok 
anyagában. Jól tudom, hogy ezen utóbbi állításom- 
mal egyenes ellentétbe lépek a geológia oly tekinté- 
lyes képviselőível, minők Hauer és Tschebmak urak. 
Az utóbbi, többször idézett munkájában,* trachyt- 
tufa névvel illeti a boiczai •Lokalsediment» -et, Hauer 
pedig több ízben határozottan azt mondja hogy a 
PosEPNY-féle «Lokalsediment» a zöldkő- és más 
trahyt-fajokból görélyeket tartalmaz, és mivel ő 
PoŐEPNY nyomán a nevezett üledéket az aquitani 
(zsilvölgyi) rétegekkel teszi párhuzamba, ebben a 
körülményben a trachyt-eruptiók régibb korának 
bizonyítékát találja. 

Azon kedvezőtlen helyzetben lévén, hogy ismert 
tekintélyek positiv adataival csak negatív tapasz- 
talatomat állíthatom szembe, nem hivatkozhatom 
a hosszú időre és gondos tanulmányozásra, melyet 
én, éppen ezen adatok által figyelmeztetve, a szóban 
forgó konglomerátok vizsgálására fordítottam, nem 
csak Nagyág környékén, hanem a fentnevezett he- 
lyek mindegyikén is ; mert hiszen egyetlen egy két- 
ségen fölül álló positiv észlelés balomra dönti ezer 
tagadás érvényét. De legyen szabad negatív állításom 
védelmére a következőkre felhívnom a figyelmet: 



* Porphyrgesteine Oesterroichs. 

** Fr. V. Hauer: Erläatorangen zur gool. UeberBichtskorte der 
ÖBt.-ung. Monarchie. Bl. VIII. 105. és 1 H. 1. — Hauer u. Stäche : 
Geologie Siebenbürgens, 554. 1. 

2 



NAGYÁG FÖLDTANI VISZONYAI. 



10 



AZ ERDÉLYI éBCZHEGYSÉG. 



Először, hogy nem tagadom, söt saját gyűjtemé- 
nyeimmel be is bizonyíthatom, hogy a kérdéses 
konglomerátokban eruptiv kőzetanyagból álló kavi- 
csok csakugyan találhatók, névleg a már említett 
boiczai, füzesdi és csertési kvarczporphymak a veres- 
pataki Eímik kőzetének és a mindenütt előforduló 
augitporphymak kavicsai. 

Az augitporphyr (és melaphyr) régibb korára 
nézve nem lehet kétség, de el kell ismerni, hogy 
eme kőzetek elszakított és mállott darabjai, a mint 
görgeteg-alakban a konglomerátokban jelentkeznek, 
a szintén sötétszínti zöldkőtrachyttól nem könnyen 
különböztethetők meg és ennélfogva a tévedés nin- 
csen kizárva, de az ilynemű kavicsok gondosabb 
megvizsgálása mindannyiszor az augitporphyr mel. 
lett SZÓL A mi a Kirnik kőzetét illeti, tudjuk, hogy 
az irodalomban még mindig a trachytok sorában 
szerepel ez a kőzet, majd mint dacit, majd mint 
rhyolith vagy egyszerűen kvarcztrachyt. Ha a trachyt 
szót kizárólag csak harmadkori kőzetekre szorítjuk, 
nézetem szerint semmi sem bizonyítja azt, hogy a 
Kirnik e névre jogot tarthat. De mivel e tárgyra 
fordított négynapi vizsgálás után nem tartom maga- 
mat e kérdésben illetékesnek, most csak arra utalok, 
hogy a Kirnik (Csetátye) kőzetét a szerzők egyhan- 
gúlag idősebbnek tekintik mint Verespatak többi 
trachytkőzeteit. 

A jelen kérdésre nézve tehát egészen közömbös, 
meddig akarjuk a trachyt szó fogalmát kiterjeszteni, 
és mivel a boiczai Szvregyel kőzetéről hasonlót 
lehet mondani mint a Kimikről, a konglomerátokra 
vonatkozó állításom szabatosabb alakban így hang- 
zik : ha vannak bennük eruptív természetű görgete- 
gek, ezek vagy a zöldkőtrachythoz külsőleg hasonló, 
de tőle lényegesen különböző augitporphyrtó', vagy 
a Kirnik és Szvregyel stb. kétes állású kvarczos 
kőzeteitől, de soha az igazi andesitszerü trachytoktól 
nem származnak. 

Másodszor, hogy — ^ a mint a későbbiekben látni 
fogjuk — az Érczhegység trachytjai sok helyen két- 
ségtelen bizonyságát adják annak, hogy kitörésük 
a • Lokalsediment» lerakódása után történt,* a mi 
már előre is kizárja a konglomerátok trachyt tartal- 
mának lehetőségét. 

Harmadszor, hogy a következőben említendő 
szármát lerakodások, melyek Nagyág, illetőleg Vor- 
mága vidékén közvetetlenül a Lokalsedimenthez 

• Természotesen a kimiki és szvregyeli közetek kivételével. 



csatlakoznak és arra rátelepednek, fiatalabbak lévén 
a trachyteruptióknál, annak kavicsait nagy mennyi- 
ségben tartalmazzák ; az pedig, hogy a régibb kutatók 
e kétféle üledéket meg nem tudták különböztetni 
(így Grimm, Hingenaü, de még Höfer sem), szintén 
a tévedésnek egyik forrásává vált.* 

E kitérés után forduljunk a Lokalsediment többi 
kőzeteihez. 

Az említett homokkövön és konglomeráton kívül 
eme rétegösszlet legfeltűnőbb tagja egy téglaveres 
agyag, mely, habár mennyiségre nézve csak aláren- 
delten szerepel is, kirívó színével mégis oly fel- 
tűnő, hogy minden leírásban mint ezen képződ- 
ménynek ismertető jele említtetik. 

Vándorlásaim közben észrevettem, hogy az az 
élénk vörös szín, helyenként ibolyaszínbe, sőt zöldbe 
átmenve, leggyakoribb a melaphyrtufák szomszéd- 
ságában, úgy hogy feltehetjük, hogy főleg eme vas- 
ban gazdag kőzetek elmállása szolgáltatta a későbbi 
üledékek festőanyagát. A veres agyag szomszédságá- 
ban rendesen a homokkő is veresre van festve, mint- 
egy utólagos impregnatio által. 

Főleg ez a rétegtag, az ö élénk színezésével, volt 
oka annak, hogy Posepny az egész képződményt — 
a mint maga mondja : petrographiai hasonlatosság 
alapján — a zsilvölgyi oligoczén rétegekhez hason- 
lította, minélfbgva Haueb is az aquitáni emeletbe 
helyezi. Én, ki az utóbbi években a Zsil vidékén 
is megfordultam, nem találom oly feltűnőnek az 
idézett analógiát : a vasoxyddal és vasoxydhydráttal 
való impregnatio újabb és régibb üledékekben igen 
elterjedt jelenség. 

Alárendelt mértékben a Lokalsediment még már- 
gás agyagot, továbbá sok helyen gipsztömböket 
és — ritkábban — homokos mészkövet is tartalmaz. 
Az utóbbit, mely kövülettartalmánál fogva fontos. 
Nagyág környékének behatóbb leírásánál részlete- 
sen fogom tárgyalni. De, hogy az eddig használt, 
alkalmatlan és jelentesteién elnevezést ezentúl mel- 
lőzhessem, már itt megjegyzem, hogy a kövületlele- 
tek arra jogosítanak fel, hogy a PosEPNY-től «Lo- 
kalsediment »-nek nevezett rétegösszletet a mediter- 
rán (középső neogén) emeletbe helyezzük. Ezentúl 
tehát, ha az Érczhegység mediterrán üledékeiről 

• E helyen meg kell jegyeznem, hogy Haueb (Geol. Ueber- 
BÍchtskarte VIII. 105.) azon állitAsát, hogy Bibíczén, Körösbáuyá- 
nál, a tengeri neogén-rótegek sok zöldkötrachyt-görgeteget tartal- 
maznak, előbbi tagadásomba nem vonom be, nemcsak mivel a 
helyiséget nem ismerem, hanem mivel ez a tény nem is ellenkezik 
az általános kiderített stratigraphiai viszonyokkal. 



i 



MaoyAo földtani ViözoKyaí. 



11 



AZ ERDÉLYI ÉBGZHBGYBÉO. 



lesz Bzó^ mindig az imént leírt képződményeket 
értem. 

Az Érczhegység legnevezetesebb képződményei- 
hez tartoznak a harmadkor vulkáni kitöréseinek 
termékei, a trachytok és bazaltok. 

Ismerjük a trachytok fontosságát Magyarország 
geológiájában ; tudjuk nemcsak azt, hogy a harmad- 
kor hatalmas vulkanizmusa hazánk területén egész 
hegylánczokat alkotott, melyek annak földtani képé- 
ben jellemző vonásokat képeznek, de azt is, hogy 
hazánk legnevezetesebb érczfekhelyei ezen közetek- 
hez vannak kötve és leghíresebb bányahelyeink 
nevei egy-egy trachytterület nevéhez csatlakoznak. 
Az erdélyi Érczhegységben a trachytkitörések, bár 
igen számosak, nem képeznek oly összefüggő egysé- 
ges hegylánczokat mint péld. Erdély keleti részében, 
hanem az amúgy is változatos hegyvidéken elszórva 
és feltűnő kúpalakú tömegekben a mészszirtek és 
homokkőhegyek magasságával vetélkedve, nagy mér- 
tékben fokozzák e vidék tájképi szépségét, orogra- 
phiai változatosságát és földtani érdekességét. Hogy 
az Érczhegység aranytermő érczfekhelyei, ha nem 
is kizárólag trachytban lépnek fel, de genetikailag 
világosan ezekhez csatlakoznak, már előbb emii- 
tettem. 

Az érczhegységbeli trachytok petrpgraphiai leírá- 
sára nézve a megelőző fejezetben idézett irodalomra 
kell utalnom, a nagyágvidéki trachytokról pedig, 
melyeket magam is tanulmányoztam, a következő 
fejezetek egyike fog szólni. Ide tehát csak a trachytok 
elterjedéséről és genetikai viszonyairól legyen szabad 
egynehány megjegyzést tennem. 

PosEPNY úr,* ki, a mint említem, az Érczhegység 
aranytermő bányahelyeit Oflfenbánya, Szászváros és 
Nagy-Halmágy közé eső háromszögbe foglalja össze, 
e háromszögön belül a trachyt-képződményeknek 
négy vonulatát különbözteti meg. Az első OflFenbá- 
nyánál, a háromszög északkeleti csúcsában van s 
inkább egyes kúpok csoportjának mintsem vonulat- 
nak nevezhető. A második, melyhez a verespataki 
és vulkoji trachythegyek tartoznak, az előbbinél 
hosszabb ugyan, de szintén csak elszigetelt kitöré- 
sekből áll. Jóval hosszabb és összefüggőbb a har- 
madik vonulat, mely a zalatnai Zsidóhegytöl kezdve 
északnyugoti irányban a Stanicza hegyig terjed. 
A legnagyobbik végre a negyedik vonulat, mely tete- 
mes magaslatoknak csaknem szakadatlan sorával 

* Zur Geologie des siebenb. Erzgebirges. Jahrb. der geolog. 
Beichsanst. XVIII. 53. 1. 



a nagyági Kis-Csetrás hegytől Brádig s azontúl 
Karácsig húzódik ; ez valósággal trachythegységnek 
mondható. Valamint a többiben, úgy ebben is 
PosEPNY több alyonulatot különböztet meg, melyek 
egymással párhuzamosan haladnak és helyenként 
össze is függnek. 

Mindezen párhuzamos, délkeletről északnyugot 
felé csapó vonulatok Posepny véleménye szerint 
vetődéseket jelölnek, melyeknek összesége egy dél- 
keletről* északnyugot felé fokozatosan haladó sü- 
lyedésre mutat. Hogy a vulkanizmus többnyire, 
mondhatni általában, sülyedő területek szélein válik 
hatásossá és hogy az eruptiók rendszerint bizonyos 
zavargási vonalak mentén sorakoznak, ez mai nap 
a vulkanologia elfogadott tételei közé tartozik. 

Posepny úr nézete tehát jogosan támaszkodhatik 
azon újkori vívmányokra, de bizonyítékait a terület 
geotektonikájában kellene keresni, mely viszont 
főleg a kárpáthomokkő behatóbb ismerete utján 
lesz felderítendő. Az oda törekvő vizsgálatnak azon- 
felül iparkodnia kell nemcsak a külszínen mutat- 
kozó trachy ttom egek helyzetét az e4^iginél ponto- 
sabban kijelölni, de főkép a kitörési pontokat meg- 
határozni; továbbá a különböző korú eruptiókat 
egymástól elválasztani. Mindezen munkák, melyek- 
hez Posepny úrnak verespataki és az én nagyági 
kutatásaim előmunkálatokat képeznek, az országos 
részletes földtani felvétel előhaladásától várhatók. 

A mi tüzetesen a trachytfajok korbeli megkülön- 
böztetését és az eruptiók idejének meghatározását 
illeti, az eddigi irodalom kevés, határozatlan és rész- 
ben ellentmondó adatokat tartalmaz. Bizonyosnak 
tekinthetjük, hogy a kárpáthomokkő, legyen az akár 
krétakori, akár eoczén, a trachy toknál régibb ; még 
a Kimik kőzetével is legfölebb egykorú. Láttuk 
továbbá, hogy a trachytok viszonya a Lokalsediment- 
hez, valamint ez utóbbinak földtani állása valószí- 
nűleg téves magyarázatot nyert, és hogy ennélfogva 
Hauer véleménye, mely szerint a trachyt-kitörés az 
aquitani korban vette volna kezdetét, tarthatatlan. 
Nagyág vidékére nézve a következőben ki fogom 
mutatni, hogy a trachyt képződése a mediterrán 
rétegek lerakodását követte, a szármát kort pedig 
megelőzte, tehát elég szűk határok között jelent- 
kezik. De ezen, egy szűkkörű területen kapott ered- 
ményeket általánosítani és az egész Érczhegységre 

* Itt P. dolgozatában valószinüleg sajtóhiba van, mert a meg- 
előzők szerint a fokozatos siUyedés csakis DNy-ról ÉK felé hala- 
dónak képzelhető. 

2* 



NAOYÁO FÖLDTANI VÍSZONYaI. 



lÖ 



AZ fiRDÉLTI ÉBCZBEGYséa. 



alkalmazni^ nem látszik tanácsoBnak. A hol a nagy- 
ágiakhoz analog viszonyokat találtam az Érczhegy- 
ség ^gyéb pontjain^ azt illő helyen lesz alkalmam 
megemlíteni. 

Tufa- és breccia-képzödmények az Érczhegység 
trachytjai körül ritkák; csak a Körös völgyében 
lépnek fel nagyobb elterjedésti trachyt-brecciák, me- 
lyek anyaga túlnyomólag azon kvarczmentes amphi- 
bolandesítnek felel meg, melyből a nagyági Nagy- 
Kai varia áll. Fekvésükre nézve megjegyezhetem, 
hogy a Körösvölgy bal partján a mediterrán rétegek 
fölé látszanak telepedni. 

A bazalt az Érczhegység terüle+én csupán elszi- 
getelt kúp alakjában ismeretes, a gyönyörű osz- 
lopképzödésükről hiressé vált Detunata góla és 
Detunata ílocosán. Ezek a bazaltsziklák kárpát- 
homokkő vön törnek keresztül és keletkezésük korát 
közelebbről meghatározni lehetetlen. így tehát csak 
a magyarországi bazaltok analógiája szerint gyanít- 
hatjuk, hogy a trachyt-eruptiókat követték s talán 
éppen a neogénkor legfelső szakaszába tartoznak. 

A mediteBtónt követő szármátkor képződményei- 
ről csak annyiban legyen itt szó, hogy az érczterület 
belsejében eddig még nincsenek kimutatva, de, Hauér 
szerint, keskeny szegély alakjában az egész hegység 
keleti szélén mutatkoznak. E szegély folytatásaként 
tekinthető a Vormága vidékén fellépő szármát réteg- 
sor, melynek bővebb leírása alantabb következik. 
Említem, hogy trachy t-görgetegeivel ez jelöli a nagy- 
ági trachyt-kitörés felső korhatárát. 

A diluvium e hegyvidéken földtanilag jelenték- 
telen ; de ide számíthatjuk azokat az aranytartalmú 
hordalék-lerakódásokat, melyek az Érczhegység na- 
gyobb folyói mentén, u. m. a Kőrös, Ompoly és 
Aranyos mellett nem jelentéktelen aranymosásra 
adnak alkalmat. Igaz ugyan, hogy a mainapság 
mosott aranynak jó része nem más mint az arany- 
bányák számos tökéletlen szerkezetű zúzóinak vesz- 
tesége ; de a régi partfokok kavicsrétegeiből kimosott 
arany már csak finomságának nagyobb fokával is 
hirdeti eredelánek különbségét. Diluvialisnak tekint- 
hetjük részben a tömegkőzeteknek, főleg a trachytok- 
nak mállási termékeit, melyek helyenként oly vastag 
réteget képeznek, hogy térképen is kiválasztandók ; 
természetük és keletkezésük szerint a Dr. Szabó József 
használta «nyirok^ elnevezésre tarthatnak igényt. 

A mondottak után az Erdélyi Érczhegység föld- 
tani történetét röviden a következőképen vázolhatjuk : 



Erdély helyét már a triász-korszakban egy bástya- 
szerű körhegység jelöli. De ennek a hegybástyának 
van egy tág rése, azon a vidéken; mely jelenleg az 
Aranyos és a Maros közé esik. Ezen öböl partjait és 
fenekét kristályos palakőzetek képezik, melyeknek 
felső rétegei talán egy régibb (carbon) képződmény- 
nek átváltozott üledékei. Az öböl északi szélén az 
utóbbiakra helyenként a diasz-korból maradt ho- 
mokkő és konglomerát-rétegek(verrucano) maradékai 
telepednek. A triász tengere ezen öbölben vastag 
mészkőréteget rak le, és ennek képződése után áll 
be a vulkáni kitöréseknek az a hosszú sora, melynek 
termékei túlnyomólag sötét bázisos augit-kőzetek 
és csak helyenként, talán a kitörések utolsó szaká- 
ban, savasabb földpátkőzetek (porphyrok) is. 

A vulkanizmus e tevékeny korszaka után, úgy 
látszik, hosszabb szünet áll be a lerakodás folyama- 
tában, a mi a tenger visszavonulására mutat. De 
már a jurakorban ismét helyre áll az öböl, talán 
csak kissé változott alakban, és új mészlerakodásra 
ad alkalmat. Az erre következő krétakor vidékünkön 
ismét a lerakodás korszaka, melyben a partok kris- 
tályos palakőzeteinek hordaléka hatalmas homokkő- 
és konglomerát-rétegekké halmozódott az öböl fene- 
kén ; a víznek mésztartalma pedig részint az üledék 
közé vegyülvén, annak ragasztó anyagává válik, 
részint kedvező helyeken egymaga alkot tetemes 
mészlerakódásokat. De már a krétakor közepe táján 
kezd a hatalmas oldalnyomás működni, az öböl 
összenyomódik és a két partja között kiterpesztett 
homokkőrétegek kénytelenek redőkké alakulni, hogy 
a mit vízszintes kiterjedésben vesztenek, a redők 
egymásra fekvése által magasságban pótolják, mi 
közben a régi vulkáni képződmények a rajtuk fekvő 
mészkövekkel együtt fokonként feldarabolva, a redö- 
hullámok tetején kinyomatnak és magasra emel- 
tetnek. 

Ezután, és valószínűleg ennek következtében, oly 
időszak következett, melyben a vidékről eltűnt a 
vízlepel és a szárazföldi erosio működött, változatos 
hegységet faragván ki az üledékek és vulkáni kép- 
ződmények tarka egyvelegéből. Csak a harmadkor 
második felében, a mediterrán-korban kerül ez a 
vidék ismét víz alá, vagy azért, mivel az egész terület 
befoglaltatott egy nagy kontinentális sülyedés hatás- 
körébe, vagy hogy a tenger színe ismeretlen * okok- 

* Eozmikns folyamatokból vezeti le Streng a földi víztömeg 
korszakszerü vándorlását a földgömb déli feléről az északira és 
vissza. 



Kagtág földtani viszontaí. 



Iá 



BBGT- is VÍZBAJZI TISZONYott. 



nál íogva újból emelkedett, mi közben helyenként 
az eroBÍo is alább szállította a szárazföld szintáját. 
Tény az, hogy egyes öblökben kavicsból, homokból 
és vastartalmú veres agyagból tetemes lerakodások 
képződtek. 

Es most, hosszú szünet után szabadul fel ismét 
a mélységbeli erők ama titokszerű játéka, melynek 
njdlvánnlásait vulkanizmusnak nevezzük. A mos- 
tani Érczhegység egész területén, úgy a mediten-án 
üledékek közepette, mint a kárpáthomokkö, de még 
az öspalák között is, számtalan ponton megnyílnak 
a tűzhányó csatornák, és a tömegesen kitóduló, de 
szívós és hamar megmerevedő láva kúpot kúp mel- 
lett és így egész hegylánczokat is alkot. E nagyszerű 
vulkáni nyílvánulásnak gyöngébb utójátékát sok 
helyen iszapvulkáni tünemények képezik, melyek 
sajátságos termékeket (Glamm, Glauch) hoznak 
létre. 

A következő ^drm^/7-korszak ismét csak száraz- 
földet talál azon a vidéken, melynek domborzata 
az utolsó vulkáni események következtében oly lé- 
nyegesen módosult. Csupán a déli oldalon elég ala 
csony a talaj, hogy a szármát tenger vize behatolhat 
és ottlétének tanúbizonyságát kövületekkel telt 
rétegek alakjában egész a legdélibb trachytkúpok 
tövéig rakhatja le. A szí^razfölddé alakult Érczhegy- 
ség újra csak a légbeliek hatásának és szüntelen 
működésének marad alávetve mind a mai napig. 
De hogy ez a működés is képes volt a vidék földtani 
és hegyrajzi jellemén nevezetes változásokat elő- 
idézni, mutatják a kimosások szembetűnő jelei, a 
nagyobb-kisebb hegycsuszamlások eredményei és a 
mállás termékeinek (nyirok) helyenként való vastag 
felhalmozódása. 

2. Nagyág környékének hegy- és yízvbíú viszonyai. 

Abból az általános képből, melyet a megelőző 
fejezetben nagyobbrészt irodalmi források alapján 
vázoltam, most egy szűkkörű részletet mutathatok 
be, mint saját beható kutatásaim és részletes felvé- 
telem tárgyát, melynek középpontját Nagyág ércz- 
fekhelyei képezik. Az I. tábla, mely e vidék földtani 
képződményeit a szokásos színjelekkel tünteti fel, 
mutatja egyszersmind, mily terjedelemben kívánom 
a következőkben Nagyág szűkebb környékének föld- 
tani viszonyait tárgyalni. E térkép szerkesztésénél 
és határolásánál tekintettel voltam arra, hogy mind- 
azon képződményekből, melyek az érczfekhelyekhez 



közvetetlen vagy közvetett viszonyban állóknak mu- 
tatkoztak, legalább valamit kerítsek be a lap határai 
közé és tüntessek fel a szelvényekben. Ezért kellett 
dél és nyugot felé messzebb mennem, hogy ott az 
őspaláknak és a szármát-üledéknek kis részét, itt 
meg a zöldkőnemű trachy tok és a másodkori eruptív- 
kőzetek egy-egy nevezetes részletét felvehessem. 

A térkép topographíai alapja a táborkari 1 : 28,800 
mértékarányú térképnek másolata, melyen csakis a 
nagyági bányatelkek közvetetlen területén eszközöl- 
tem némi változásokat azon nagyobb mértékű 
(1 : 2880) térkép szerint, melyet e terület behatóbb 
átkutatásánál a bányaigazgatóság szívességéből 
használhattam és a II. táblán mint a telérkép 
kiegészítőjét közlöm. 

A táborkari térképen különben csak a hely- és 
hegynevek helyesírásában, továbbá egy pár tárna- 
nyílás bejegyzésével történt változás, de a dom- 
borzat feltüntetése dolgában nemcsak a hegyvonal- 
kázást (Bergschraffírung) el kellett hagynom, hanem 
a magassági görbék közül is csak a száz-száz méte- 
reseket, nehogy a kép áttekinthetősége nagyon is 
szenvedjen. A szelvények szerkesztésére ugyanaz a 
térkép szolgált, az ő magassági görbéivel ; a magas- 
sági méretet a szelvényekben többszörösíteni, a mit 
sokan tesznek, ez esetben nemcsak fölöslegesnek, de 
határozottan károsnak is tartottam volna. 

Hegyrajzi viszonyok. A trachyt-hegység, melynek 
déli része Nagyág érczfekhelyeit tartalmazza, a Nagy- 
CsetráS'iól * veszi nevét, mely Hondol és Porkura 
között a hajdani hunyad-zarándmegyei határon 
1062 m. magasságra emelkedik. A hegység főge- 
rincze e csúcstól kezdve egyenesen dél felé húzódva, 
a Zsemena csúcsnál éri el térképünk északi határát, 
a hol az eddig megtartott 900 méternél nagyobb 
magasságról kissé alább szállván, kelet felé kanya- 
rodik és a Costa maré széles hátán át a Makris 970 
méternyi csúcsára vezet. Attól a hegytől kezdve 
egész a nagyági hegycsoportig a főgerincz csaknem 
egyenes vonalban DK felé húzódik, 800 és 900 m. 
magasság között ; csak egy ponton, a hol a hondol- 
vojai út áthágja, süly ed kissé a 800 m. színvonala 
alá. De a mint Nagyág felé közeledik, magassága 
fokozatosan nő : már a Lipótbánya szomszédságá- 
ban a 900 méteres színtáj fölé emelkedik és végre 
a Nagyágra lepillantó Gyalu-Bucsumanilor-on elérte 
és felül is multa az 1000 méter magasságot. Ez a 

* A tábori térképen «Sietrasiu». 



KaÖYÁG FÖLDTAta ViSÄONtAt 



14 



HlBOT- Ú3 VÍZRAJZI VISZÖNlTOft. 



hegy képezi a cBomópontot, melyen a csetrási föge- 
rinczbez a nagyági hegykoszorú vagyis a Hajtó- 
hegyláncz fűződik. így nevezhetjük ugyanis ama 
jelentékeny magaslatok sorát, mely gyöngén északra 
domborodó ívalakban Nagyágot körülfogja és nem- 
csak feltűnő alakjánál és bányászati jelentőségénél, 
hanem, a mint látni fogjuk, genetikai önállóságánál 
fogva is külön elnevezéere érdemes. Itt magashk a 
Hajtó hegyes orma, melynek 1046*752 m. magas 
csúcsa fontos háromszögelési pont. A Hajtótól egy 
keskeny éles hegygerincz száll alá Ny felé, melyről 
egy nyeregszerű bevágáson át a sziklás Szarkóra, 
e hegységnek nyugati végoszlopára jutunk. Az ellen- 
kező irányban a Hajtóhoz először is a már említett 
Gyalu Bucsumanilm csatlakozik, utána a főgerin- 
czen a Fraszenata, Szekeremb) Dimbu Orlei, Gur- 
gujáta és végre a Kis-Csetrás vagy aCsetrás szarva» 
(Comii Ciestrasiului), a mely, úgy mint nyugaton a 
Szarkó, itt a keleti vegén is vad, sziklás meredekséggel 
végződik. A Szarkót kivéve mindezen csúcsok az 
1000 méternyi színvonal fölé emelkednek és a köz- 
tük fekvő nyergek sem sülyednek sokkal ez alá. De 
a Csetrás- szarva meredek sziklafalán a vízválasztó 
főgerincz hirtelen 200 métert veszt magasságából és 
innen délkeleti irányban mint üledékes kőzetek 
alacsony hegyháta vonul tovább a Csepturár máre 
kimagasló (880 m.) csúcsáig, mely a Maros felé hú- 
zódó dombhátaknak csomópontját képezi. 

Eddig a hegység főtörzsét irtam le ; hogy elága- 
zásait felsoroljam, ismét a térkép északi szélére 
térek vissza. 

A Csetrás-hegysóg egy főága a Zsemcna hegynél 
válik «1 a törzstől s egyenesen Ny felé Boiczáig 
húzódik, hol a Kaján-pataknál éri végét. Ennek az 
érczekben bővelkedő hegyláncznak eg3Ík déli mel- 
lékága, a Magura, térképünk nyugati szélén látható. 
A Zsemenától DNy felé elágazó hegysort a Bcszeri- 
kucza és Faurágu hegyek képezik. Dél felé a hondoli 
hegy lépcsőzetes magaslata száll alá. Rövidebb, de 
szép meredek oldalú, erdöborította kúpok és gerin- 
czek húzódnak le a Costa maré, a Makrís és a főge- 
rincz északi részétől a Boksa maré katlanszerű 
völgyébe, míg a túlsó oldalon a V. Romiy a nevét 
megérdemlő Frumócza (a Szép) és a tetemes magas- 
ságú Ancsa képezik a főgerincz feltűnő ágait. A leg- 
utóbb nevezett ágnak csomópontjától nyugat felé is 
terjed egy hosszú hegyág, mely Boksa maré és B. miké 
falukat egymástól elválasztván, Hondol első házainál 
a bányászatilag hires Coranda hegygyei végződik. 



A Hajtóhegység északi ágai közül csak kettőnek 
van külön neve, ezek a Gsirisel maré és mik; de 
fontosabbak és változatosabbak a déli oldal elágazá- 
sai. A Szarkó DNy felé bocsát egy ágat, melynek 
végén a szabályos alakú Goronyistye kúp emelkedik, 
A Hajtó maga három fokkal terjeszkedik D felé, 
melyek töve körül csoportosul a helység nyugoti 
része; a keleti ágnak lépcsőfokai külön neveket kap- 
tak, u. m. Gi'edina Popi, Kis-Kaharia, Gyalu Buli 
és végre a Czukorsüreg merész csúcsa. Ez a hegysor 
képezi a nagyági fövölgy nyugoti oldalfalát. 

Az ívalakú főgerincztől, nevezetesen a Gyalu 
Bucsumanilor, Fraszenata és Szekeremb nevű kúpok- 
tól egy-egy rövid ág bocsátkozik le meredeken a 
katlanvölgy felső részébe, míg annak keleti és déli 
falát a Dimbu Orlei-től leereszkedő gerincz képezi, 
melynek hátán a hegyes Kolczisor, a széleshátu 
Pojana, a Nagy-Kalvaria és ennek alárendelt mel- 
lékkúpja, az Ederreich merednek fel. E jelentékeny 
gerincz alacsonyabb folytatása, mely DNy felé hú- 
zódván, Nozsák és Vormága völgyeit választja el 
egymástól; itt még a Ijcgyisolyma kettős csúcsát 
hordja és lapunk déli szélén a Lefczüu fensíkszerű 
magaslatára vezet. Mindazon számos meredek kúp, 
melyek ama főág déli szélétől' lépcsőfok-szerűén 
alászállnak, külön elnevezések hiánya miatt a tér- 
képen a trachyt-színezésről ismerhetők fel, mert 
a hol e kemény kőzet birodalma megszűnik, ott 
kezdődik az alacsony dombvidék területe, melynek 
jellemét a számtalan csuszamlás hullámfokai és 
a hosszú, keskeny, D és Ny felé szétsugárzó domb- 
hátak képezik. Ez eddig megnevezett és meg nem ne- 
vezett trachyt-hegyek a legkülönbözőbb alakokat és 
felületi jellemeket tüntetik fel: vad szaggatott 
sziklacsoportok, kopár kőfalak, erdős hefrygerinczek, 
hegyes csúc-ok és szabályos kerek kúpok állanak 
egymás mellett és képezik Nagyág leírhatatlan festői 
tájképét. Ezen alakok részletesebb vizsgálására ké- 
sőbb visszatérünk, mikor a földtani ismertetésből 
nyertük majd a magyarázatukra szükséges adatokat. 

Vízrajzi viszony oh A Csetrás hegyláncz nem két 
nagyobb folyó vízválasztója, hanem a források, me- 
lyek az itt szóban forgó területen rajta fakadnak, 
mindnyájan háxom nagyobb patakot táplálnak, me- 
lyek rövid közökben a Marosba ömlenek. Ezek a 
patakok a balsai víz, mely a hegység északi és keleti 
oldalának vizeit gyűjti és alább az Almás vizével 
egyesülvén, Gyalmámál éri el a főfolyót ; a bánpataki 
víz, melynek forrásai a Nagy-Kalváriától a Cseptura- 



MAOYÁG FÖLDTANI VISZONYAI. 



15 



KRISTÁLYOS PALÁK. 



rig terjedő íven belül fakadnak és melynek torkolata 
a hasonló nevű falu szomszédságában van ; végre a 
csertési patak, mely a terület bátramaradó részéből, 
tehát Nagyág, Hondol, Gsertés és Magura határai- 
ból gyűjti vizeit és Harónál ömlik a Marosba. Ez 
utóbbi pataknak legfontosabb mellékvize a nagyági 
patak, melynek legmagasabb forrásai a Hajtóhegység 
főgerinczének déli oldalán fakadnak és mely a 
bányavizekkel, valamint a bányatavak vizárkai által 
a hegység északi és déli oldaláról gyűjtött forrás- 
vizekkel együtt részben fedett csatornákon már 
mint jelentékeny patak ömlik át a bányahelyen és 
lejebb Nozsák falun keresztül, hogy Berekszónál a 
csertési patakba vegyüljön. 

3. Nagyág földtani viszonyai 

A vidék földtani szerkezetében szereplő képződ- 
mények neveit, az egyesek fekvését és elterjedését 
térképünk az első pillanatra előtünteti. Leirásukban 
ugyanazt a sorrendet fogom követni, melyet képző- 
désük egymásutánjában maga a természet jelölt ki. 

Az Erdélyi Érczhegységnek előrebocsátott föld- 
tani vázlatára kell hivatkoznom ott, hol a kevésbbé 
fontos képződményekről csak a helyi viszonyokra 
vonatkozó rövid jegyzeteket nyújtok. 

a) Kristályos paláJc, 

Azon nagy palaövnek, mely Erdély déli részén 
végig vonul, kicsiny elszakadt részeként tekintendő 
a Maros jobb partján Csigmótól Kéméndig terjedő 
palasziget, melynek északi határát körülbelül a Vor- 
mága-Feredö-Gyógyi vonal jelöli. A jelen munka 
főtárgyát ez a képződmény csak annyiban érdekli, 
a mennyiben a földtani jelek arra mutatnak, hogy 
azok a palák a nagyági trachyt-hegyeknek is alap- 
ját képezik. Térképünk az egész palaszigetnek csak 
azt a kis részét mutatja, melyet Vormága faluban és 
egy baloldali mellékvölgyben a patakok bevájása 
hozott ismét napfényre a rárakódott újabb üledékek 
alól. Azonban a vormágai patak elágazásait felfelé 
követvén, az itt elterülő harmadkori üledékek zűr- 
zavaros, csuszamlásos vidékén még négy ponton 
akadtam e palák kisebb feltárásaira, melyek közül 
az egyik már majdnem 600 m. magasságban és a 
legközelebbi helytálló trachyt-kúptól alig fél kilomé- 
ter távolságban fordul elő. Sőt még fölebb, a Pojana 
lejtőjén, az ösvény mellett oly nyomokra akadtam, 
melyek ama palák közvetetlen szomszédságát árulják 



el, és ha hozzáveszszük, hogy a Kolczisor és a Gyalu 
Buli trachytjában paladarabokat találunk zárvány 
alakjában, biztosak lehetünk a felől, hogy ezek az 
őskőzetek a nagyági trachytok nagy része alatt, 
ha nem is mindenütt közvetetlenül, de nem is nagy 
mélységben megvannak. 

A kőzet minőségét illetőleg, habár valóságos 
gnájsz és csillámpala a vormágai szigetben előfordul 
is, az itt föltüntetett részben ily tökéletes kristályos 
kőzetet nem találunk, hanem csak finomtáblás, 
selyemfényű barnás és szürke phyllitet, mely a kivá- 
lasztott elegyrészek teljes hiánya miatt még az 
agyagcsillámpala nevére sem tarthat jogot, hanem 
legfölebb agyagpalának nevezhető. A kőzet finom 
redőssége, mely némely helyen annyira megy, hogy 
három-négy redőt mutató kézi példányt szerezhetünk, 
erős összenyomásról tanúskodik. A rétegezés, mely 
a palássággal egyirányú, túlnyomólag ÉK-i csapást 
és változó fokú ENy-i dőlést mutat; azonban egy 
helyen, Vormágátol keletre, a rétegcsapás NyÉNy h. 
19, a dőlés ÉÉK (h 1.) 50^ 

Vormágán alul, de már a térképünk határán 
túl ez a phyllit egyes vastagabb mészpala rétegeket 
tartalmaz. Ez a kőzet sötétszürke, finompalás és 
puszta szemmel kristályos-szemcsésnek fel nem is- 
merhető. De valóságos kristályos mészkövet fölebb 
a hegynek magasabb pontjain találtam. 

Előbb említem, hogy Peters é3 utána Posepny 
itt és a vidék más pontjain ama félig kristályos 
palákban a carbonkomak elváltozott üledékeit vélik 
felismerni ; a mondottakból kitűnik, hogy a vormágai 
palák petrographiai minősége csakugyan jogosíthat 
ilyetén hypothesisre, habár kövületnyomok eddig 
még meg nem erősítették. 

b) Másodhori képződmények. 

a) Eruptív kőzetek és mészszirtek. 

A megelőző fejezetben bővebben szólottam az 
Erczhegység területén előforduló mészszirtekről, a 
velük többnyire kapcsolatos régi eruptiv közetekről 
és mindazon adatokról, melyeket ama képződmények 
földtani korára és állására nézve a kutatás mai 
napig felderített. Nagyág szűkebb környékében a 
nevezett képződményeknek éppen csak nyomai 
mutatkoznak, melyek az érczfekhelyek székhelyével 
semminemű összeköttetésben nincsenek. Térképem 
ezért nem is terjedt ki az augitporphymak és szirt- 
mészkőnek azon jelentékeny előfordulására, mely 



NÁOTJlo FÖLDTANI VISZONYAI. 



16 



MÁSODKOai KÉPZŐDMÉMYBK. 



a CBetráshegység keleti szegélyét Balsa és Máda 
helységig kiséri. A mit a nevezett képződmények 
előfordulásai közül térképünknek fel kellett tüntet- 
nie, oly csekély foltok, hogy az előbbi kutatók 
figyelmét teljesen el is kerülték. Mészszirtek e tér- 
képemen egyáltalán nem láthatók, habár a mádai 
szirt, a Eornu Gsetrasului közelében és a galbinai 
mészhegyek, az Ancsától északra, a lap határához 
igen közel esnek. Csak a másodkori (triász ?) bázisos 
augitkőzct foglal el térképemen három kis pontot, 
a még kétes állású kvarczporphyr pedig egyet. 

Bajaga és Hondol között, az Altazsur nevű 
begygerincz meredek északi lejtőjén, valamint a 
nyugoti végén Hondol házai fölött van egy sajátsá- 
gos sötétszinű, majd zöldes, majd ibolyaszínű kőzet; 
mely egészben a boiczai melaphyrtufára emlékeztet. 
Galcedon-zárványokat is tartalmaz csak úgy mint 
a boiczai bányakőzet; és hogy szomszédságában a 
mészkő sem hiányzott, mutatják egyes mészkőtömbök 
és a repedéseket kitöltő calcit-erek. A bajagai hegy- 
lejtön az a sajátságos település látható, hogy legalul 
trachyt, e fölött melaphyrtufa s legfelül kemény (me- 
diterrán) konglomerát mutatkozik, holott a ti-achyt 
határozottan fiatalabb mint az utóbbiak ; de hát lesz 
még alkalmunk meggyőződni, hogy a trachyt tekto- 
nikájára nézve ez a hely általában kivételes jelensé- 
gek színhelye. Világosabb a hondoli előfordulás, 
hol a melaphyr — itt nem annyira tufa mint mállott 
tömegkőzet, mely világoszöld aphanitos anyagban 
pyritkristályokat tartalmaz — a trachytba mintegy 
beékelve tűnik fel ; mészkő is mutatkozik e helyen, 
de nem szálban. Az egészből csak az tűnik ki, hogy 
a melaphyrformatio, mely a csetrási hegyláncz észak- 
keleti oldalán nagy térséget foglal el, a mélységben 
itt is megvan, de üledékek és újabb eruptiók elta- 
karják ; érdekes kérdés, hogy az új nagyági altárna, 
mely az említett kibukkanásoktól nem igen messze 
s jóval mélyebb színtájban fog haladni, nem buk- 
kan-e ott is a melaphyr nyomaira ? 

A második előfordulás, ha nem is terjedelmesebb, 
de világosabban fel van tárva. Ez a faurági völgy- 
ben van, Csertéstől ÉNy 2-5 km. távolságban, éppen 
ott, hol a faurági tóból fakadó patak a trachyt- 
medret elhagyva, az üledékbe lép át. Itt, két cser- 
mely összefolyásánál, egy kerek kis domb emelkedik, 
melynek világos vörhenyes kőzete a szemben lévő 
sötétzöld f rachyt mellől messziről kirí. Ez a világos, 
kvarczos és orthoklasos kőzet nem más mint a boi- 
czai Szvregyel hegy kőzete, melyre nézve más he- 



lyen* fejtettem ki abbeli nézetemet, .hogy nem a 
harmadkori trachyt- eruptio terméke, hanem sokkal 
régibb, másodkorú kőzet, vagyis kvarczporphyr. 

Nézetemet különösen a földtani előfordulására 
alapítottam, kimutatván, hogy mindenütt, a hol 
fellép, melaphyrral vagy ennek tufájával lép érint- 
kezésbe, s hogy jelentékenyebb tömegei, u. m. a 
Szvregyel, D. Ursui, Teblicu, Füzesd Barbara és 
faurági felbukkanások, egész pontosan egy egyéne« 
vonalba sorakoznak, melyet eruptio-hasadéknak 
lehet tekinteni. A faurági előfordulás tehát e vonal- 
nak délkeleti végét képezi ; s ime, itt is megtaláljuk 
a kvarczporphyr tövén, a csermely medrében feltárva, 
a melaphyrt vagyis mandolakövet, egy sötétszürkés- 
zöld, aphanitos kőzetet borsónyi gömbölyű mando- 
lákkal. Még a harmadik szövetséges, a mészkő sem 
hiányzik teljesen, legalább vastag calcit-ereket képez 
mind a kvarczporphyrban, mind a mandolakőben. 
Világosan látszik itt is, hogy a kvarczporphyr fiata- 
labb mint bázisos társa. A domb északi oldalán, a 
kvarczporphyr és a faurági zöldkőtrachyt között a 
mediterrán üledék keskeny telepe fekszik, és feltűnő 
itt is, mennyivel élénkebb a homokkő színe köz- 
vetlenül a melaphyr szomszédságában mint meez- 
szebb tőle. 

ß) Felső kréta. 

Midőn a megelőző fejezetben a felső krétakornak 
azon maradványait megnevezem, melyek az Ércz- 
hegység területének szélein ama tengeri üledék part- 
szegélyét jelölni látszanak, említem, hogy Nagyág 
tőszomszédságában, t. i. Vormá(ja faluban e képződ- 
ménynek egy eddig ismeretlen maradékára akadtam, 
mely jelentéktelen terjedelmű ugyan, de egyrészt 
érdekes kövületeinél fogva másrészt mint a képződ- 
mény elterjedésének új határköve figyelemre méltó. 

Az egész előfordulás csakugyan oly csekély, hogy 
térképemen már a kelleténél nagyobb arányban 
kellett feltüntetnem ; nem egyéb mint egy közetrög, 
körülbelül á méternyi átmérővel, mely Vormága 
felső házai között, a felső malom szomszédságában, 
a patak bal partján közvetetlenül a phyllit rétegfejein 
nyugszik, melyekkel szorosan össze van nőve. 

Anyaga durva kouglomerát, melynek görgetegei 
körülbelül ökölnagyságúak] és vegyest kvarczból, 
mészkőből, homokkőből és zöldes palából származ- 

* L. A boiczai érczfekhelyek mollékközeieiről. Földtani Köz- 
löny, 1878. A Szvregyel kőzetét Dölter is ismerteti : Jahrb. d. k. k. 
geol. Beichsanst. 1873. 



NAGYÁG FÖLDTANI VISZONYAI. 



17 



kArpáthomokkÓ. mediterrán kmblkt. 



nak; alapanyaga pedig meszes ragasza csillámos 
homokkő, mely igen sok és sokféle kövületet tartal- 
maz. A kövületek meghatározását Dr. Pethő Gyula 
úr sziyességének köszönöm; a nevezetesebb fajok 
szerinte a következők : 

BelemnüeSy sp. két közettöltelék ; a fajt nem lehet 
meghatározni. 

Solarium, sp. (alkalmasint új faj) egy példány. 

Turritella, sp. egy példány. 

Cerithium, sp. « « 

Nerinea, sp. « « 

Nerinea, sp. « « 

Neithea laevis, Droubt (= Janira phrneola, 
d'Orbigny)* 7 domború és 2 lapos teknő. 

Neithea, sp. egy példány. 

Arca, sp. « « 

Cíiculleay sp. « • 

Astarte (Crassinella) sp. egy példány. 

Isocardia sp. egy példány. 

Echinida tövisének töredéke, egj^ példány. 

Trochocyathíis sp. két példány. 

Troáiosmilia (? Parasmilia) sp. egy példány. 

Orhüolina concava, Lamarok (= Patellina con- 
Cava, Lmck.j** tíz példány stöbb az eredeti 
kőzetben. 

«Két typusos czenomán faj, a Neithea laevis és az 
Oi'bitolina concava a vormágai tömb korát igen nagy 
valószinüséggel meghatározza. A többi kövületek 
általános jelleme is leginkább a ezenománkoruaké- 
val egyezik meg.» 

y) Kákrpáthomokkő. 

Azon a területen, melyet térképem ábrázol, a 
kárpáthomokkő, az Érczhegységnek eme legeiterjed* 
tebb képződménye, nem mutatkozik, de már csekély 
távolságban a térkép keleti határán túl, Máda és 
Peredő-Gyógy körül kezdődik birodalma s azért nem 
valószinütlen, hogy a neogén üledék és a trachytok 
leple alatt a mélységben messzebb is terjed és a 
Csetráshegység tövéig ér; sőt, ha a petrographiai 
hasonlatosság nem csal, hajlandó vagyok a vormá- 
gai patak forrásterületén némely mélyebben bevá- 
gott patakmederben itt-ott mutatkozó durva kon^ 
glomerátokat és csillámos homokkövet is ide számí- 



* A Neühea elnevezés okadatolását lásd'PBTHÖ: Földt. Közi. 
Xn. kötet. 

** lAz Orhitolina kovás héja és elütő belső szerkezete által 
különbözik a mesze» héjú Patellinától.» 

: maoyAo. 



tani; de mivel ezek az előfordulások nem csak 
természetükre nézve bizonytalanok, hanem csekély- 
ségüknél fogva térképileg ki sem választhatók, e 
rövid fölemlitéssel meg kell elégednem. 

A feredő-gyógyi kárpáthomokkőben egy kövüle- 
tet találtam, mely a Matyasovszky Jakab úrtól leirt 
és elnevezett* Glenodictyum carpaticum-hoz közel 
áll. Ez új leletnek leirását szintén Matyasovszky 
úr közölte,** a ki valószínűnek tartja, hogy a kár- 
páthomokkő, mely ezen kövületeket szolgáltatta, 
mind a két esetben a krétakor neocom osztályá- 
hoz tartozik. 

c) Harnuidkori képződmények : neogén. 

a) Mediterrán-emelet. 

Nagyág vidékére nézve a neogénkor mediterrán 
szakasza hozta a legfontosabb földtani eseményeket 
és változásokat: ekkor rakódtak le azok az üledékek, 
melyek térképünk legnagyobb részét foglalják el, 
és ezen időszak vége felé képződtek azok a nagy 
vulkáni hegyek, melyek maradékai jelenleg Nagyág 
szépségét és kincses kamaráját képezik. 

E chronologiai sorrendet követve előbb az üledé- 
kekkel, azután pedig a trachyt-képződménynyel fog- 
lalkozunk. 

Felső niedit.errán üledék. Azok a fiatal harmad- 
kori üledékek, melyeket PoSepní az Érczhegy- 
ség területén ^ Lokalsediment» néven ismertetett. 
Nagyág környékén is egy széles öbölben rakódtak 
le, és .a mit az általános részben erről a képződ- 
ményről mondottam, az erre a részre is vonatkozik. 
Különös fontosságú a nagyágvidéki öböl azért, 
hogy először az üledék és a trachytok között fennálló 
földtani viszony sehol sem mutatkozik oly világosan 
mint itt, másodszor pedig hogy csakis ezen a vidéken 
voltam szerencsés a rétegekben kövületeket talál- 
hatni, melyek által a korkérdést eldönthettem. E két 
fontos körülményt bővebben fejtegetni mostani fel- 
adatom. 

A szóban forgó üledék elterjedését a földtani tér- 
kép világosan kitünteti. A trachyt-hegyláncz észak- 
keleti oldalán széles szegélyt képez, mely a balsai 
völgyben a másodkori melaphyr- s mészkő-képződ- 
ménynyel érintkezik. Felső-Mádánál már a kárpát- 
homokkőre támaszkodik, mert az utóbbihoz kell 

* L. Természetrajzi fnzetek n. 1878. 262. 1. és Xn. tábla. 
*• Földtani Közlöny 1879. IX. 32. 1. A Glenodictyum egy új 
lelőhelye Erdélyben, MATVAsovszKY-tól. 

3 



KAOyAo földtani VISZONtAl. 



Id 



IHCDITEBRAn ŰLRDéKBR. 



bizonyos konglomerátot és homokkövet is számíta- 
nom^ melyeket a mádai patak medrében, egy kis 
mészszirt tövén láttam. Innen a mediterrán üledék 
a Gomu Gsetrasului és a Csepturar között a víz- 
választó gerincz tetejét éri el, melyen túl délre 
Vormágáig terjed, a hogy egyrészt az öspalák elő- 
bukkanó zöme fölött kiékelödik, másrészt a még 
nálánál fiatalabb (szármát) üledékek alatt eltűnik. 
Az alacsony dombvidék többi része a meredeken 
kimagasló trachyt-hegyek tövéig, mind a mediterrán 
üledéké, mely Boksánál és Hondolnál két mélyen 
behatoló öböllel a trachyt- hegység elöhegyeit ta- 
gokra osztja. Söt nem csak itt, hanem mindenütt 
a trachyt-terület szélén látjuk, hogy az üledék kes- 
keny nyelvek alakjában a trachyt-hegyfokok közé 
furakodik s öböl vagy szigetszerű tagokat képezvén, 
köztük tetemes szintájmagasságra emelkedik ; de mi 
több, az üledék nyomai egészen bent, a trachyt-tömzs 
kellő közepében is mutatkoznak, főleg az egyes kú- 
pokat egymástól elválasztó nyergeken. Gyakran ezek 
a nyomok a feltárás hiányosságánál fogva oly cseké- 
lyek, hogy térképileg fel sem jegyezhetők : egy pár 
kvarcz-kavics oly helyen, a hová emberi kéz bizonyára 
nem vitte, a viz pedig nem sodorhatta, vagy egy 
darabka homokkő, vagy veres agyag egy forrás 
táján — és köröskörül trachyt. Ide sorozhatok azok 
az üledékrögök, melyeket a nagyági bányamíveletek 
messze bent a trachyt-tömzs közepében feltártak. 
Egy szóval az eruptív és üledékes képződményeknek 
sajátságos vegyüléke mutatkozik, melynek földtani 
értelmezésére később térek át. 

Eőzetmínőségi tekintetben a mediterrán üledék 
ezen a vidéken túlnyomólag homokkőből és kon- 
glomerátból áll,melyhez alárendelten, veres és szürke, 
többé-kevésbbé homokos agyag, továbbá ritkábban 
kemény márga, homokos mészkő és gipsz járul. 

A homokkő többnyire lágy, porhanyós, inkább 
durva mint finomszemű, színre fehér vagy sárgás, 
helyenként, főleg a veres agyag közelében, szintén 
veres vagy tarka. Bagaszanyaga sokszor pezseg a 
savcsöpp alatt (meszes). Szemcséi általában tiszta 
fehér vagy színtelen átlátszó és fekete kvarczból 
állanak. 

A konglomerát, mely a homokkővel szorosan és 
többnyire átmenetesen függ össze. Nagyág vidékén 
nagyobbára középnagyságú, azaz diónyi, de ritkán 
nagyobb görgetegeket tartalmaz ; ezek anyaga túl- 
nyomóan fehér kvarcz, van azonkívül fekete kvarcz, 
ritkábban zöldpala, vörös vagy sárga kvarczporphyr. 



néha gnájsz is s helyenként, péld. Nagyágon a Hajtó 
déli oldalán egy kaolínosan mállott kőzet. Ezen 
konglomerát alapanyaga agyagos homokkő, mely 
kissé mésztartalmú is s rendesen lágy és porhanyós ; 
de vannak helyek, melyeken a konglomerát úgy el 
van kvarczosodva, hogy mindenestül egy igen kemény 
kőzetté vált, minek következtében meredek éles 
hegyalakokat képezvén, a trachyt-hegyek alakjait 
utánozza, p. o. Bajágán, az a hegygerincz, mely a 
Eoranda folytatásában Bajaga és Boksa maré között 
a főhegység felé húzódik, ilyen elkvarczosodott kong- 
lomerátból áll. E helyen az elkvarczosodás oly hat- 
hatós volt, hogy a kőzetet helyenként eredeti minő- 
ségéből egészen kivetkeztette és kvarczbreccia- 
félébe vitte át, melynek számos likacsaiban kvarcz- 
kristályok vannak felnőve. Úgy látszik, mintha a 
Koranda híres ércztelérei részben ebbe a kőzetbe is 
átcsaptak volna ; mert régi bányamíveletek nyomai 
látszanak benne, és egy még most is mívelt tárna épen 
a trachyt és e kvarczit-konglomerát határán nyílik. 

Hasonló természetű a konglomerát Bajágától 
délre is, mely itt két meredek oldalú dombot alkot. 

Területünk északi részében, a Costa maré széles 
hátán települő konglomerát szintén nagyobbrészt el 
van kvarczosodva s itt ez a hatás magára a trachytra 
is kiterjed, mely ezáltiil egy darabra •malomkő- 
porphymU változott Az elkvarczosodásnak egyes 
nyomai vannak azonkívül Csertésnél, a patak bal 
partján, és Nozsák falutól É-ra egy-két ponton. 

Nyilvánvaló, hogy ez az átváltozás kovasav tar- 
talmú forrásvizek, talán geyzirok műve, melyek mint 
a trachyt-eruptio utójátéka léphettek fel, most azon- 
ban már végleg elapadtak. 

A Bajága és Hondol közti hegyhát déli lejtőjén, 
tehát az elkvarczosodás területe mellett, a konglome- 
rát kavicsai még egy sajátsággal bírnak, mely való- 
színűleg szintén azokra az ásványfoirásokra vezetheti) 
vissza. Vannak itt tojás-nagyságú kavicsok, melyek 
sárgás-fehér kaolinnemű anyagból állnak; ha egy 
ilyen kavicsot kalapácscsal széttörünk, belsejéből 
mandolaalakú mag hull ki, melynek anyaga szin- 
tén már nagyon megtámadott, de mégsem egészen 
kaolinosodott földpátkőzet (valószínűleg kvarcz- 
porphyr). A jelenség nyilván nem más mint erős, 
talán kónsavtartalmú viz előidézte mállás ered- 
ménye, és a külső buroknak éles különválása 
a mállási jelenségek azon osztályába tartozik, me- 
lyekről később, a trachytok gömbös elválása alkal- 
mával fogok szólani. 



NAGYÁa FÖLDTANI VISZONYAI. 



19 



mbditbrrAn ülbdékbk. 



Az agycig előfordulása egészben véve alárendelt^ 
de igen feltűnő élénk vörös színe miatt, melyben 
rendesen jelentkezik; azonban van szürke és sárga 
agya^ is, továbbá vörös agyag szürke foltokkal. Az 
agyag többé-kevésbbé mindig homokos. A konglo- 
merát és homokkő rétegei között nem igen vastag 
rétegeket szokott képezni s tektonikai jelentősége 
főleg abban áll, hogy, a talajvíz gyűjtője lévén, a 
meredek hegyoldalokon számos csuszamlást idéz elő. 

Márga ritkábban mutatkozik a mediterrán réteg- 
összletben.; csak a mélyebb fekvésű helyeken, legin- 
kább Nozsákon és Yormág.-i fölött a patakok med- 
reiben találtam egyes 1 — !2 dm. vastag rétegeket. 

Gi])sz, kisebb fészkek vagy több ölnyi átmérőjű 
tömzsök alakjában, ugy látszik, leginkább a réteg- 
csoport legalsó tagjaiban lép fel. A következő helye- 
ken találtam feltűnőbb gipsztömzsöket : Yormágától 
keletre, a kopár magaslaton 2 — 3 ponton ; Gsertés 
és Nagyág között, a Szarkótól Ny, az úttól D, csu- 
szamlás által feltárt tömzsöt ; a Gsertési Mealu hegy 
déli oldalán ; Hondol falu északi végén, a hegyre 
vezető úttól keletre, az árokban. Höfer^ a gipsznek 
még két előfordulásáról tesz említést, u. m. Nozsák' 
tói EK a Legyisolyma felé és Nagyágon a József- 
tárna kezdetén, de ez a tömzs a kifalazott tárnában 
nem látható, a külszínen pedig egy a múlt század vé- 
gén beállott csuszamlás következtében (melynek talán 
épen a gipsz volt okozója) annyira el van födve, 
hogy csak nehezen lehet csekély gipsznyomokat 
(az ut mellett) találni. Végre még a Borntárnából is 
említenek gipszet, mely Hültl főbányatanácsos úr 
közlése szerint a tárnának 60. ölében állott be és 
28 öl hosszaságban tartott, tehát egyike a legnagyobb 
tömzsöknek. 

Barnaszén. Csak a teljesség kedveért említem 
meg a barnaszén ama csekély nyomait, melyeket 
Boksa maré fölött az út mellett, foszlányos növény- 
lenyomatok kíséretében találtam. Hingbnau szerint 
Galbina táján is volna lignit, de ezt nem láttam. 

Mészkő. Elterjedésre nézve (a szén után) leg- 
jelentéktelenebb tagja az egész rétegcsoportnak, mi- 
vel csak három kis rög alakjában mutatkozik, — de 
mint a kövületek lelőhelye fontos. A mészrögök 
közül kettő Vormága^^ mellett van ; az első szorosan 

* HöTBB : Gypevorkommen in Nagyág. Jáhrb. d. geol. Beichs- 
anst. XVI. Verh. p. 108. Hogy a gipsz trachyt-tnfában be van 
ágazva, a mint a szerző áUitja, nem fogadhatom el. 

** Természetes, hogy ezt a mediterrán mészkövet meg kell 
különböztetni a szintén Yormága szomszédságában, de a völgy 
jobb oldalán előforduló szármát mésztől. Höveb e két képzŐd- 



a falu mellett, a mélyen bevésett völgy baloldali 
partfalának tetején, egész közel az előbb említett 
krétakori röghöz. A mediterrán mész is, úgy mint 
a krétakonglomerát, közvetetlenűl a phyllít réteg- 
fejein nyugszik. Anyaga telve van szögletes kvarcz- 
homok-szemekkel, melyek a mállott felületen érde- 
sen kiállnak. Durva padokra van osztva, melyek 
30 fokkal észak felé dőlnek; köröskörül a phyllit 
áll szálban. Ebben a rögben számos osztrigahéjat, 
egy Peeten-töredéket és korálok nyomait találtam. 

A második előfordulás vagy 100 lépésnyire DK 
felé egy mellékárok fenekén két forrás ág között 
egy feltűnő sziklát képez. Itt is közvetetlenűl phylli- 
ten nyu,^szik a mészkő, de a mészanyag már tisztább, 
azaz nem oly homokos. Mállott felületén számos 
szabadon kiváló osztrigahéjat lehet gyűjteni, de 
egyéb kövület itt nem fordul elő. A mészkő fölött 
kavics-konglomerát és nem messze gipsz követ- 
kezik. 

Homokos mészkőpadot találtam a vormágai patak 
medrében is, a falu fölött, de kövületek ebben sin- 
csenek. 

A harmadik fontos hely Hondol mellett van, 
azon az utón, mely a faluból É-ra a meredek hegyre 
vezet ; itt egy vereses-ibolyaszínü, arkoza-nemű ho- 
mokkő* fölött, mállott mészköre akadunk, mely szá- 
mos lithothamniumot tartalmazván, a Lajta-hegy- 
ség nullipora-Tneszéhez hasonlít ; osztriga-töredékek, 
apró pectenek, korálok s más szerves maradékok 
bőven találhatók. Megjegyzendő, hogy ennek a mész- 
nek szomszédságában szintén található gipsz, a mint 
fennebb említem. Ezt az előfordulást Dölteb fedezte 
fel elsőben és a bennefoglalt szerves maradékok 
nyomán felső mediterránbeli nuUipora-mésznek 
nyilvánította. Tektonikájára később vissza kell tér- 
nünk. 

Végre ide kell soroznom a kövületeknek egy 
harmadik lelőhelyét, a hol nincs ugyan mészkő, de 
a szántóföld televényén kemény szürke márgadara- 
bok között lazán heverő osztriga-héjak (Ostrea coch- 
lear, Poli) találhatók. Ez a hely a csertés-nagyági 
út közelében a fentebb említett gipsztömzs szom- 
szédságában van. 



meny összetévesztése miatt a tracbytkitörés korára nézve téve- 
désbe esett. 

* A homokkő, melyhez hasonlót újabban az altáma Csertés- 
nél is feltárt, vereses alapanyagban kviirczszemeken kívül csillám- 
pikkelyeket és máUott földpátszemeket tartalmaz, savval érintve 
pezseg. Úgy hiszem, hogy anyagát jórészt a másodkorbeli eruptív 
kőzetekből (melaphyr és kvarozporphyr) vette. 

3* 



NAOYÁO FÖLDTANI VISZONYAI. 



20 



MEDITERRÁN KÖVÜLETEK. ERUPTIVKÖZETBE. 



A nevezett három lelőhely kövületei a követ- 
kezők: 

Ldthothamnium (nullipora) Hondolon. 

Ostrea Hörnesi, Beusb, Vormágán. Egy alsó 
és számos felső teknő. A Fossile Mollusken des 
Tertiärbeckens von Wien 459. lapján leírt és 75. 
tábláján lerajzolt példányhoz mindenben hasonló : 
a sarokpánt medrének sekélysége, az izombenyomat 
magas fekvése^ a bordák hiánya s az egész alak kör- 
vonala megegyező, csak a héj tetemes vastagsága és 
domborusága tér el Beüss fajától. A felső teknő 
kicsiny s egészen lapos ; zárólemeze alacsony, széles 
háromszögalakú. 

Ostrea cochlear, Poli (0. navicularis, Broccui) 
a nagyág-csertési út mellett. Kicsiny, gömbölyű és 
feltűnő vastag héjú példányok. . 

Pecten cfr. Bessert, Andrejovszky vagy Pecten 
cfr. Leythaianits, Bartsch ; az utóbbihoz közelebb 
áll; talán ezzel azonos. Az egyetlen példány, melyet 
találtam, csak a felső teknőnek külső lenyomatából 
áll s ez sem tökéletes. Magassága 56 mm., szélessége 
lehet 54 mm. (kiegészítve a töredéket), tehát csaknem 
kerek teknőjű ; 22 szögletes bordája van, melyek fel- 
érnek a búbig. A fülek meglehetős nagyok. A teknő 
majdnem egészen lapos, a búb alatti tájon kissé ho- 
morúan bemélyedő. 

A hondoli mészkőben Dölter is talált pecten- 
töredékeket, melyek Fuohs véleménye szerint szintén 
a P. Leythaianus-hoz tartoznak. 

Bármily csekély és hiányos is ez a fossil-fauna, 
mégis valamennyi felismerhető faj, összhangzólag 
mind a felső mediterrán emeletre (lajtamész) utal. 
Mivel pedig a szóban forgó üledék többi tagjai köz- 
vetetlenül ezen mészkövekhez csatlakoznak, illetőleg 
föléje rakódnak, a mint mind Vormágánál, mind 
Hondolon látható, nem marad más hátra, mint hogy 
az egész homokkő- konglonurát - agyagképződményt, 
PosEPNY Lokalsediment- j ét, a mediterrán emelet felső 
osztályába helyezzük. Az a körülmény, hogy Vormága 
és Nozsák között a szármát kor üledékei közvetet- 
lenül a nagyági rétegekre telepednek, ezt a nézetet 
még támogathatja. 

A mondottak nyomán a nagyági mediterrán 
képződményt röviden ekként jellemezhetjük : Aréteg- 
összlet legalsó tagja a terület nyugoti részén, Hondol- 
Gsertés tájékán, tufanemű (de nem trachyt-tufa), 
arkoza-féle ibolyaszínű homokkő, mely már kövület- 
nyomokat tartalmaz; erre egy helyen lajtamész 
következik, míg a keleti oldalon (Vormágánál) szin- 



tén mészkő, de lithotanmiumok nélkül, képezi a leg- 
mélyebb tagot. Durva konglomerátok és helyenként 
gipsztőmzsök, valamint márgapadok az összlet alsó 
feléhez tartoznak. A felső rétegek ellenben az ismert 
homokkő, konglomerát és veres agyag váltakozását 
mutatják. A rétegek eredeti vízszintes helyzete a 
mélyebb fekvésű területen általában megmaradt, 
kivéve ott, a hol felszíni czuszamlások zavarták meg, 
ellenben a trachytok tőszomszédságában ugy látszik, 
hogy nem csak a nagymértékű csuszamlások, hanem 
magának az eruptio-folyamatnak heves mozgásai is 
zavarták a rétegek összefüggését és vízszintes fekvé- 
sét. Alkalmam lesz később e bonyolódott tektonikai 
viszonyok némely vonásaival még behatóbban fog- 
lalkozni. 

ß) Bruptiv kőzetek. 

Nagyág vidékének legfontosabb földtani tagja a 
harmadkori eruptív képződmény ; nemcsak mivel a 
terület tetemes részét borítja és kiváló magaslatait 
képezi, hanem főkép, mivel benne rejlik az érczfek- 
helyek valódi székhelye és keletkezésük alapfeltétele. 

E képződmény elterjedését illetőleg elég, ha a 
vidék domborzatáról mondottakra hivatkozom ; mert 
a szilárd eruptív kőzetek képezik az egész területen 
a magasra felnyúló hegyeket és meredek oldalú me- 
rész kúpokat. így tehát az eruptív kőzeteknek tér- 
képünk is összefüggő vonulatát mutatja be, mely 
Magurától a Zsemenáig s innen szakadatlanul a 
Gomu Gsetrásuluüg húzódik ; sőt még ezen túl is min- 
den némileg feltűnő és kimagasló hegyalak, p. o. a 
Legyísolyma, Csepturar, Urdikusa stb. trachytból 
áll. De a látszatban nem szabad egészen megbízni, 
mert, a mint említem, a mediterrán üledék minden 
oldalról mélyen behatol a trachytok területébe és 
keskeny öblei vagy szigetszerű részei oly helyeken 
és magasságokban találhatók^ hol a külidomról ítélve 
legkevésbbé vámok. Az itteni trachytok jellemző ido- 
ma ugyanis a kúpalak, mely gyakran oly szép és 
szabályos, mintha, Cotta kifejezése szerint, esztergá- 
lyos műhelyéből került volna ki. Maga a főgerincz 
is nagyobbára csak ilyen kúpok sorából áll és feltűnő, 
igen sok helyen éppen a kúpok közti nyerge- 
ken akadunk a sedímentum nyomaira, melyek, igaz, 
néha csak egyes kavicsokból vagy egy-egy ho- 
mokkőréteg kibukkanásából állnak. Uyen nyomokat 
találtam afőgerinczen 900, sőt 1000 méternyi magas- 
ságban péld. a Gurgujata és Gomu Gsetrasului kö- 
zött (940 m.), a Praszenata és Gyalu Bucsumanilor 
között (több mint 1000 m.) stb. Még világosabb ily- 



naoyAo földtani viszonyai. 



21 



A TRAGHYTOK TEKTONIKÁJA. 



némü feltárásokat találunk a fögerincztöl elágazódó 
begyfokok körűi, melyek szintén fokozatosan alább- 
szálló kúpok sorai ; itt többnyire a végső s legalacso- 
nyabb trachytkúp mutatja a legszabályosabb alakot, 
mely többnyire csak egy keskeny nyereggerincz által 
kapcsolódik a fötömzsböz. £z az idom vidékünkön 
igen gyakran ismétlődik, iigy bogy a Gsetrásbegy- 
ségre nézve jellemzőnek mondható; ilyen hegyek pl. 
a Gainosza, Goronyistye, Czukorsüveg, maga a Nagy- 
Kálvária, a Pojana Legyek déli tagjai, a Kolcz, a két 
Gsirísel stb.* Mármost eiféle begyfokokon rendesen 
az összekötő nyergen találjuk az első üledéknyomo- 
kat, és ha a feltárás kedvező, a nyereg meredek olda- 
lain le a völgybe követhetjük az üledék előbulikaná- 
sát. De feltűnő, hogy ez a nyomozás többnyire csak 
a nyereg egyik oldalán vezet czélhoz, még pedig a 
dél felé néző előfokon csak a keleti oldalon, míg a 
nyugotin csak kivételesen mutatkozik üledékes feltá- 
rás. Ez a viszony, madártávlatból tekintve, úgy tűnik 
fel, mintha a hegyfokok közé behatoló üledék-öblök 
nyugat felé kanyarodva másznának fel a trachytos 
magaslatra, melyen néha teljesen át is csapnak. Az 
üledék-öblök eme sajátsága megvan nagyban ép úgy 
mint kicsinyben, péld. a csertési, a boksái nagy öb- 
löknél és kis mértékben, de igen jellemző módon a 
nagyági kúpok déli tagjai között: Goronyistye, Po- 
jana stb. A részletekre nézve a térképre utalok. 

A trachytképződmény vízszintes elterjedésén kí- 
vül kutatásunk tárgyát főleg függőleges elrende- 
zése, vagyis települési viszonyai képezik. Hogy itt 
valósággal vulkáni képződménynyel van dolgunk, azt, 
ha már maga a kőzet minősége nem tanúsítaná is, 
bebizonyítja az a bonyolódott szerkezet, mely a 
réteges és a tömeges kőzetek viszonylagos elhelyezé- 
sében nyilvánul. Más kőzetekkel, minta fennebb kírt 
mediterrán üledékkel, a nagyágvidéki trachytok nem 
érintkeznek,^* legalább a külszínen és az eddig ismert 
földalatti feltárásokban nem ; és ezen érintkezések 
minden feltárása a mellett tanúskodik, hogy a trachyt 
mint híg, vagyis izzón folyó láva a föld mélyéből 
emelkedve, azon üledék hasadékain keresztül jutott 
napfényre és a külszínen vastag tömegekké szétfoly- 
ván, az üledékes rétegeket a nyílás közelében elborí- 
totta, egyes darabjait egészen körűi is zárta, sőt fel- 

* E hegyalakok keletkezéséről ('gy korábbi ulkalommal adtam 
el6 nézetemet. L. Földtaui E(')zl(jny 1880. X. 16. Inpon. A magya- 
rázat lényege az, hogy a trachyt-lávaár vastag vége csuRzamlás 
által szakadt el a íotömogtol. 

** Jelentéktelen kivétel van a hondoli Altazsnr hegyen, hol 
a trachyt melaphyrszerü kőzetekkel jut érintkezésbe. 



ragadta s csak azután merevedt meg kemény kőzetté. 
E tekintetből az érintkezésifeltárásokat két csoportra 
oszthatom, az elsőhöz számítván mindazon pontokat 
a trachytképződmény szélén, holalávaár rátelepedése 
mutatkozik, a másodikhoz pedig azokat, melyek el- 
szakadt és felrat^adott üledék-darabokat árúinak el. 
Az első csoportbeli föltárások közül a legnevezete- 
sebbek egyike a Terézia tárna megnyitó pontja, hol 
egy, részben mestorsé^^esen föltárt, meredek sziklafal 
tövén kézzelfogbatólag mutatkozik a trachyt vastag 
tömege az üledékek tetején. Kisebb föltárások, melyek- 
ben a trachyt fölül való telepedése többé-kevésbbé 
világosan kivehető, nagy számmal viinnak a hegy- 
ség minden oldalán, de döntő erővel leginkább a 
nagyági tárnák szolgáltatta feltárások bírnak : a Fe- 
rencztárna több mint 1000 m. hosszában üledékes 
kőzeteken halad keresztül, míg fölötte körűlbelől 
hosszának fele részében a N.-Kálváriatrachyt-tömege 
nehezedik és vége felé, a görög templom hegye alatt, 
később éri el a trachytot, mint a 75 öllel magasabb 
szintájban lévő hasonló irányú József-tárna ; egészen 
hasonlónak mondják a nyugatra fekvő Bom^táruát,* 
mely hosszának 342. ölében érte el a tömegkőzetet, 
holott a külszínen mindjárt a táruaszáj fölött látha- 
tunk vastag trachyt-sziklákat.Ha messzebb megyünk, 
Hondolon a ftilutól éjszakra, Gsertésen a faurági 
völgyben és Magurán a Péter-Pál-tárnánál hasonló 
települést láthatunk. A feltárások másik nemére, mely 
elszakított darabokra vonatkozik, szintén számos pél- 
dát találunk a trachythegység zömében, nem csak a 
külszín alatt a bányában, hanem magasan fönt az 
említett üledékszigeteken is. Ezen előfordulásokban 
az üledék rétegeinek állása mindig nagyon zavart és 
a tracbyttal érintkező határsík rendszerint meredek 
dőlésű, mely egy esetben a trachyt, más esetben az 
üledék felé lejt. A földalatti feltárások, melyekre 
később még visszatérek, kétséget nem hagynak, hogy 
bizonyos esetekben az üledéknek egyes nngy darabjai 
a trachyttól egészen körűi vannak zárva és ezután a 
trachyt- terület közepette a külszínen mutatkozó kis 
szigetszerű előbukkanásokról is azt kell hinnünk, 
hogy az üledékes képződmény áttörése alkalmával 
elszakított, körűiburkolt és sokszor magasabbra 
emelt rögöknek tekintendők. 

De ha Nagyágon és határán minden feltárás, 
melyen a trachytot üledékkel érintkezve látjuk, az 
utóbbinak régibb kora mellett szól, Hondol táján 

* A hajtói aranybánya altám&ját, mely, az egész hajtói bánya- 
művelés abba lévén hagyva, mai nap már járhatatlan. 



NAOTÁO FÖLDTANI VISZOMTAI. 



22 



A KITÖBéS KORA. 



van egy pár hely^ a hol a látható fekvéBviszonyból 
az ellenkező következtetésre lehetne jutni. Bajágánál 
t. i. úgy a Eoranda mint a párhuzamos Altazsur hegy- 
gerinczen az elkvarczosodott konglomerát oly módon 
érintkezik a zöldkőnemű trachyttal, hogy az érint- 
kezés síkja meredeken bár, de határozottan az üledék 
felé lejt, vagyis hogy az utóbbi rátelepedik a trachytra. 
Hasonló település van Hondol északi végén, a 
porkurai úton, hol a már említett lithothamniumos 
mészkő és a vele kapcsolatos arkoza-nemű homokkő 
szintén trachytra támaszkodnak. Dölter, a ki ezt a 
helyet ismerte, csakugyan abban a véleményben van, 
hogy legalább a lajtamész fiatalabb a trachytnál, 
habár a veres homokkő, melyet azonban ö Posepní 
nyomán idősebbnek (oligoczénnek) tart, itt is idősebb 
lehet. Megvallom, hogy a dolog kezdetben engem is 
zavarba ejtett: Nagyág felől jővén, először is a bajá- 
gai feltárást láttam és a konglomerátnak világos rá- 
telepedése, meg a trachytnak a nagyágiaktól annyira 
eltérő külseje arra a gondolatra vezetett, hogy itt egy 
régibb trachytkitörés előtt állok. De mikor tovább 
menve azt tapasztaltam, hogy ugyanez a kőzet Hon- 
dol faluban a meredek hegylejtő tövén ellenkezőleg 
a homok kő-konglomerát rétegei fölé rakódik, és ezen 
a hegyen fölebb menve láttam, hogy ama dioritszerü 
zöldkőtrachyt fokonként átmegy a rendes kvarcz- 
tartalmú trachytba, mikor idővel világossá vált előt- 
tem, hogy a mediterrán kövületeket tartalmazó mész- 
kő, a hol csak előfordul, a nagyági üledéksor legalsó 
tagjaihoz taitozik, nem pedig a homokkőnél álttilá- 
ban fiatalabb képződmény tagja: akkor megértettem, 
hogy a hondolí feltárások csak kivételes települést 
mutatnak, mely azonban mit sem bizonyít a Nagy- 
ágon és az egész környéken szerzett tapasztalatok 
ellen ; egy szóval, arról, hogy a hondoli trachyt is 
fiatalabb a mediterrán üledéknél, csakhamar meggyő- 
ződtem. DöLTEB arra is hivatkozik, hogy a mészkő a 
trachyttalérintkezvén,acontactus-jelenségeknek nyo- 
mát sem mutatja. Teljesen igaz, hogy se ezen a he- 
lyen, se az összes feltárások egyikén sem mutatko- 
zik a trachyttal érintkező üledékes anyagnak olyatén 
változása, melyet a magas hőfok hatásából kellene 
magyarázni. Az egyetlen jelenség, mely talán ezen 
általános szabály alól kivételt képez, éppen ott, a 
hondoli lajtamésztől talán 20 — 30 lépésnyire fölebb 
az út szélén tűnt fel nekem : itt a zöldkőtrachyt tufa- 
neműnek látszik és az üledékes anyagból kivételesen 
kisebb zárványokat, ököl- és fejnagyságú töredékeket 
tartalmaz, köztük egy nagyobb mészrögöt is, melynek 



anyaga sajátságos módon laza, morzsolódó kristály- 
halmazzá vált. Azt hiszem, hogy ez a mész a lajta- 
mésznek egy darabja és hogy itt a HALL-féle kísér- 
letnek egy természetbeli példáját szemléljük. 

Hogy a települési viszony kivételességére térjek 
vissza, nézetem szerint ez csak annyit bizonyít, hogy a 
Hondol vidéki zöldkőtracbytban nem a kiömlött láva- 
árakat (úgy mint Nagyágon), hanem a kitörési csa- 
torna mélyebb részét látjuk, mely vagy már eredeti- 
leg vagy utólagos tömegmozgás által oly ferde állásba 
jutott, hogy délnyugat felé az üledék alá látszik sü- 
lyedni. Hasonlóképen Offenbányán csíllámpalát ta- 
láltam egy trachyt-tömzs fedőjében, holott a trachyt- 
kitörés ugyancsak ujabb időben történt mint a csil- 
lámpala képződése. És hogy Hondol környékén az 
erosio mélyebben hatott be a régi vulkánszerkezetbe, 
azt nem csupán a jelenlegi mérés, hanem az ott 
előbukkanó régi kőzetek (melaphyr) megjelenése és 
magának a trachytnak nagyfokú metamorphizmusa 
^s mutatja. 

A szerkezeti viszonyok tárgyalása kapcsán a tra- 
ohyt-kitörés korkérdéséhez jutván, és kimutatván, 
hogy a trachyt mindenütt mint a mediterrán üledék 
áttörője szerepel, szükséges e helyen arra a második 
bizonyítékra is utalnom, melyből a trachyt fiatalabb 
volta következik, t. i. anyagának teljes hiánya akon- 
glomerátok kavicsai között. Ez a hiány ugyanis, te- 
kintve a helyi viszonyokat, teljesen érthetetlen lenne, 
ha a konglomerát képződésének idejében a trachyt- 
hegyeket már meglevőknek kellene képzelnünk. Hogy 
e kérdésben némely szerzők ellenkező állításai elle- 
nében mennyire hozhatom érvényre saját tapaszta- 
lásaimat, azt már a megelőző fejezetben* fejtegettem. 
Az ott mondottakat legfölebb azzal bővíthetem, hogy 
a •GcolíHjie Siebenbürgevs^ utasítása szerint épen 
a csertési templom mögött lévő árkokat kutattam át 
különös figyelemmel, de trachyt-kavicsokat ott épp 
oly kevéssé találtam mint egyebütt a mediterrán 
konglomerátban. Ellenben, a mint szintén már em- 
lítettem és már Grimm óta ismeretes, a Vormágától 
nyugotra elterülő rétegek, melyeknek szármát korát 
számos kövület bizonyítja, igazi nagyági trachytgörge- 
tegeknek bőviben vannak. E kétféle adatból kitűnik, 
hogy a trachytok kitörése a felső mediterrán üledék 
képződése után következett be, de a szármát rétegek 
lerakodását m^elözte, és ez oly szoros kormeghatá- 
rozás, a minőt tufák hiányában csak ritkán érhetünk 

* A lÖ. és következd lapon. 



MAOtAo földtani VtSZONtAt. 



d3 



A TBAGHYTOK fiBLSZBBKfiZRTB. 



el valamely eruptív képződménynél. Hozzátehetem, 
hogy ez az eredmény, a nag^'ági traehytok petrogra- 
phíai mmöségét tekintve, összhangzásban áll azon 
korviszonyokkal, melyeket dr. Szabó József a ma- 
gyarországi trachytfajokra nézve általános érvényű- 
éknek talált. Egyébiránt a traehytok földtani állásá- 
nak helyes felismerése nem az én érdemem ; már 
Grimm tudta, hogy a nagyági traehytok fiatalabbak 
mint a környező veres agyaghomokkö-rétegek, hogy 
a vormágai mészszel váltakozó konglomerátbnn van- 
nak trachytgőrgetegek és hogy ez utóbbi rétegek eltérő 
helyzetben telepednek a nagyági homokkő fölé ; 
megfigyeléseink helyességén mit sem változtat az a 
körülmény, hogy ő a tudomány akkori állásához ké- 
pest a nagyági konglomerátot kárpát-homokkőnek, a 
vormágai rétegeket pedig durvamésznek (Grobkalk) 
nevezi. A zavar csak utána kezdődik. Hinoekau a 
Grimm felfogását nem veti ugyan el, de az által, hogy 
a trachytokat két külön csoportba osztja, melyeknek 
más-más kort tulajdonít, szűkség nélkül bonyolítja 
a kérdést. A • Geologie Siebenbürgens • szerzői, n mint 
láttuk, trachytkavicsokat véltek látni a mediterrán 
konglomerátban, melyet azonban ők PoéEPNf-vel az 
aquitán-emeletbe tesznek ; ezáltal a trachyt-eruptio 
csaknem az eoczén korba tolatnék vissza. Höfer 
ellenben a vormágai és nagyági üledékeket összeza- 
varván, a vormágai észlelés alapján nagyon is fiatal 
kort tulajdonít a tracbytnak. Tschermak és PoSepny 
tufás anyagot vélnek a Lokalsediment-ben látni és 
ezért a kitörést körülbelül egykorúnak tekintik a 
(szerintük) aquitánkorú üledékkel. Dölter a medi- 
terrán előfordulását ismeri fel, de a kitörést, egyol- 
dalú észlelés miatt, a lajtamész alá s az aquitán 
fölé helyezi. Mindezen eltérő nézetek között végre 
is GRiMM-nek helyes felfogására kellett visszatérnem, 
melyet csak a most dívó földtani nomenclaturával 
kellett ellátni, hogy az ellentétes állításokat kiegyen- 
lítve és a kérdést megoldva lássam. 

A traehytok belszerkezete. Valamely kőzet belszer- 
kezeti viszonyai, a mennyiben nem tisztán petrogra- 
phiai természetűek, szintén a geológiai jelenségek 
osztályába tartoznak és külön tárgyalhatók. Ide szá- 
mítom különösen a kőzet tömegviszonyait és elválási 
idomait. 

Az előbbiekre vonatkozólag valamely eruptiv 
képződménynél a láva, breccia és tufa megkülönböz- 
tetése jön szóba. Nagyág trachytkitörései túlnyomó- 
lag csak lávákat szolgáltattak, melyek tömeges kő- 
zetté szilárdultak; tufarétegek a szó szoros értelmében 



Nagyág környékén nincsenek is, mert a mállás és 
erosio útján utólagosan felhalmozódott trachytanya- 
got ez a név nem illeti meg. Az a terjedelmes trachyt- 
tufa és trachyt-breccia-képződmény, mely a Gsetrás 
vonulat nyugoti folytatásában, a Körös völgyében 
mutatkozik. Nagyágig nem terjed; de mégis vannak 
térképünk területének északnyugoti részében egyes 
helyeken valóságos tufarészek, p. o. a Zsemena dél- 
keleti lejtőjén, továbbá az innen Hondolra vezető 
utón, hol a tufás anyag kvarczkavicsokat és agyagrö- 
göket is foglal magában ; végre zöldkőnemű tracbyt- 
nak brecciáját találtam a faurágí tó környékén. Va- 
lódi eruptivbreccia azonban Nagyágon is fordul elő 
nem csupán a külszínen egy pár ponton — legne- 
vezetesebb a Leszpedár sziklája — hanem a bánya 
belsejében is, a miről később bővebben szólok. De 
mindezen képződmények tömegre nézve elenyészők 
az egyöntetű lávakőzetek tömege mellett. 

A traehytok elválási idomai. A föld felületén a 
tömeges kőzetek soha sem képeznek szakadatlan 
tömegeket, hanem különféle hasadások mindig 
tagokra és ízekre osztják. Az eruptív kőzeteknél 
felteszBZÜk, hogy ezen repedések nagyrészt mindjárt 
a kőzet megmerevülése után vagy alatt, a kihűléssel 
járó összehúzódás miatt képződtek, azonban lehet, 
hogy részben a későbbi tömegmozgásnak és atmo- 
sphaerai hatásúak is tulajdoníthatók. 

A nagyági trachytokon igen gyakran tábla- vagy 
rétegalakú elválás mutatkozik. A Eolczisor csúcsán, 
hol ez az idom igen feltűnő, az elválási lapok ÉK-re 
csapnak, és ÉNY-ra dőlnek. Hasonló a N.-Eálvána 
csúcsa is. A Hajtón, melynek kőzete pedig nagyban 
különbözik a N.-Eálvária kőzetétől, a táblás elválás 
nagyon el van terjedve, és ott a felvezető út kanya- 
rulatánál kétféle elválást lehet látni, észak-déli és 
kelet nyugati irányban, úgy hogy a hol ezek ke- 
reszteződnek, parallelepiped alakok keletkeztek. 
A D. Búcsumanílor déli lejtőjén, a vízárok kezdete 
fölött az elválási lapok csapása északi. Ha a vízárok 
mentén tovább haladimk, a Szekeremb dél felé 
kiszögellő sarkán vöröses trachytot találunk, mely- 
nek elválása h. 16 felé csap és É. felé dől. Feltűnő 
ez a táblás elválás még a Gurgujatán, a Gsepturar 
marén, a Gznkorsüvegen és némileg még a Szarkón 
is, majd mindenütt északi és északnyugati csapás- 
sal és rendesen meredek dőléssel. Ez az elválás 
bizony4>s kapcsolatban áll, a mint látni fogjuk, a 
telérképződéssel. Gyakorlati fontosságra a nagyági 
kőfejtésnél tesz szert, nevezetesen az új tó közelében 



NAGYJlG FÖLDTANI VISZONYAI. 



24 



OÖMB- ÉS OSZLOPALAKÓ ELVÁlAs. 



lévö kőbányában^ mely igen szép, a dévaiakhoz 
hasonló trachyt-táblákat és oszlopokat szolgáltat. 
A táblák vastagsága általában 1 — 5 dcmrig terjed. 
Göml)alakú elválás a 'nagyági trachy tokon szin- 
tén található. Tömegközeteknél ez az idom rende- 
sen nem eredeti ké[)ZÖdés, tehát nem is concretio, 
hanem két utólagos folyamat eredménye : a polygo- 
nos elválásé és a fokozatos mállásé. Ha t. i. a köze- 
tet áthasító repedések nem csak egy irányt követ- 
nek, hanem többfeleképen kereszteződnek, a kőzet- 
tömeg sokoldalú (többnyire hatlapú) darabokra 
oszlik. Ezeket lassan megtámadja az elmállás, még 
pedig nem csak a levegőnek kitett felületen, hanem 
a repedések felől is, melyekben a víz és a levegő 
elég szabadon kering. A mállás, mely az oldószerek 
capillaris felszívásán alapszik, erőre és gyorsaságra 
nézve egyenes arányban áil a megtámadott kőzet- 
test felületének nagyságával, és ezért természetes, 
hogy a polyeder élei körül erősebben működik és 
mélyebben hatol be mint az egyenes lapok középső 
részein, vagyis, hogy a mállás mindig az éleket törek- 
szik koptatni. Ezért látjuk, hogy minden mállott 
kőzetkoczkának friss magva annálinkábbb közele- 
dik a gömbalakhoz, mentől szélesebb a mállás öve. 
De ez még nem adja meg a gömbelválást ; mert a 
legtöbb kőzet mállása éles határ nélkül halad a 
középpont felé és a kőzetanyag keménységét, rideg- 
ségét csökkenti ugyan, de belső összefüggését egy- 
maga nem szakítja meg. Vannak azonban kőzetek, 
melyeken a mállás fokonként vagyis réUujenként 
halad előre, úgy hogy a mállási kéreg befelé mindig 
élesen elvágódik; ilyenkor könnyen megtörténik, 
hogy az a külső mállott burok, melynek cohaesiója 
természetesen más mint a friss magé, emerről köny- 
nyedén lehámlik, és külső erő behatása alatt le is 
hull. A mag a fentebbi oknál fogva már kissé göm- 
bölyített élekkel jelentkezik, az új málláskéreg kép- 
ződésénél pedig ez a tompítás még egy fokkal előbbre 
halad s így az ép kőmagnak annál tökéletesebb lesz a 
gömbalakja, mentől kisebbé válik. Mi okozza a mál- 
lásnak e fokozatos haladását, biztosan nem tudjuk; 
de mivel a mállást a kőzetbe capillárisan behaható 
folyadékok okozzák, jogosan gyaníthatjuk, hogy az 
éles mállási kéreggel biró és azért gömbökké ala- 
kuló kőzeteknek belső finom szövete olyan termé- 
szetű, hogy az oldó nedvességet a felülettől csak 
bizonyos határozott távolságig bírja felszíni, de 
ebben az övben elég tetemes mennyiségben vissza 
is iartani; míg az ellenkező esetben a felszívás 



magassága, mely a bevett mennyiséggel megfordí- 
tott arányban áll, a végtelen felé törekszik, vagyis 
éles határt nem ismer. E feltevésnél tovább menni 
nem lehet, mert a kőzetnek ama legfinomabb lika- 
csossárrát, melynek capillaris hatásán alapszik a 
belső nyirkosság, még a legerősebb nagyítás sem 
árulja el.* 

Az éles határú s könnyen leváló málláskéregnek 
szép példáját adják az előbb említett** hondoli 
kavicsok, melyek mandolaalakú magot tartalmaznak; 
csakhogy itt már a test eredeti alakja gömbölyded, 
míg a trachyt polyederei kezdetben bizonyosan job- 
bára sík lapokkal bírtak, mivel a kőzetek természe- 
tes repedései inkább egyenes síkok, mint görbék. 

A nagyági trachytokon gömbös-héjas elválást 
több helyen lehet látni, péld. igen szépen a Hajtó- 
nak délnyugoti hegy fokán, a helységtől Ny-ra, 
továbbá a görög templom mögött a szekérútnak 
több helyén. 

Oszloj)OS elválás. Amilyen gyakori az oszlopalakú 
elválás-idom a bazaltoknál, oly ritkán mutatkozik 
savas természetű eruptivkőzeteken. Nagyág tra- 
chy tjai azonban erre is igen szép példát szolgál- 
tatnak. Ha a helység déli végén keletre fordulva azt 
az ösvényt követjük, mely a Pojana hegyek lejtőjén 
végig megy, az első patakvölgyön túl nemsokára oda 
jutunk, a hol hajdan a sikertelen Terézia-tárna nyí- 
lása volt. Ez az ösvény mellett nyíló katlanszerü 
völgy most is igen érdekes hely, melynek részben 
mesterséges föltárásán, az egyik oldalon, a trachyt- 
nak rátelepedése igen szépen mutatkozik, hátulsó 
falát pedig a legszebb oszlopképződés díszíti. A kö- 
zépső részben az oszlopok állása függőleges, keleti 
részében pedig s fönt az ösvényen is DK felé hajló, 
úgy hogy az oszlopok körülbelül úgy mint a somos- 
kői bazaltoszlopok, a kúp felé konvergálnak. Az osz- 
lopok 5, 6, vagy 7 oldalúak, mindenik oldalt barnás 
málláskéreg borítja, de belsejükben a kőzet üde és 
semmiben sem különbözik a környezet kőzetétől, 
mely, a mint látni fogjuk, a nagyági tracbytoknak 
egy külön osztályához, a kvarcz-mentes amphibol- 
augit trachyí'hoz tartozik. 

• Rrybr (Die Euf^aneon p. ÜO) a gömbös olv/blás magyaráza- 
tára haHonló úton halmi, csakhogy ő in'm a nyirkoBság behatolásá- 
nak akar Iintárt vetni, hanem csak a bonno foglalt oldóssscreknck, 
melyeket a mállás bizonyos ponton túl már fölemésztett. Ha az 
oldószer szakadatlanul mogi^júl, nincs héjas elválás ; de van, lia 
a hatásos oldat csak időnként jelenik meg ; s úgy látszik ezt érti 
ö ezen kifrjezés alatt: •Schalerthildiivg ah AuJtdmck intermiUi- 
render chemischer Procesac.n 

•• L. a 18. lapon. 



NAGYÁG FÖLDTANI VISZONYAI. 



25 



A KITÖBI^.S FŐVONALAI. SZÁRMÁT EMELET. 



A trachytkitörés fővonalai. Ha eddig a trachyt- 
közetek fajkülönbségeit általában nem tekintettem, 
azért tettem, mivel a következő fejezet úgyis a kőzetek 
részletes leírásával foglalkozik. Mindamellett mégis 
szükségesnek látszik már ezen a helyen, a petrogra- 
phiai vizsgálat némely eredményét előlegezve, azokra 
a fővonásokra utalni, melyek a trachytok geológiai 
szerepével szorosabb összefüggésben vannak. 

Ezen a vidéken a belső kőzetminőséggel együtt 
a földtani szereplés is csak két élesen különvált 
tracbytfaj elismerésére vezet. 

Az egyik faj, melyet a finomabb porphyrszöveten 
kívül a kvarcz és a biotit* teljes hiánya jellemez, a 
nagyági hegyek déli csoportját képezi; hozzátartoz- 
nak a Nagy-Kálvária (az Ederreichhal és Contro- 
lorral), a Pojána három csúcsa és a Kolczisor. Ez a 
kőzet (amphibol-augittrachyt) bányászati értelem- 
ben teljesen meddő, a többi trachytoktól éles határ- 
vonallal különválasztható, úgy hogy jogosan külön 
kitörésnek tekinthetjük. 

A vidék többi trachyt- kőzetei bármennyire külön- 
böznek is egymástól, mégis fokozatos átmenetek 
és a lényeges alkotó részek közössége által össze- 
kapcsolt egészet képeznek. A fokozatok és módosu- 
latok természetét fejtegetni a petrographiai fejezet 
tárgya ; itt elég megemlíteni, hogy közös külső jel- 
lemnek a biotit- és kvarcztartalmat lehet tekinteni és 
hogy a megjelenés különbsége főleg abban a modi- 
ficatioban rejlik, mely a kőzetek egy részét zöldkő- 
neművé tette. A zöldkőmódosulat viszont szoros 
kapcsolatban áll a nemes telérek fellépésével, me- 
lyek itt kizárólag az ily módon elváltozott kőzetben 
fordulnak elő, és, mind a két jelenség nagyobb 
mélységre utalván, feltehetjük hogy azok a helyek, 
melyek a zöldkőnemü és ércztartalmú kőzetek kö- 
zéppontjai, egyúttal az eruptio tűzhelyeinek fekvését 
is jelölik, míg a lassú és fokozatos átmenetek min- 
denfelé, végre egészen más, trachytszerü kőzetekhez 
vezetnek, melyek a szétfolyt lávatömeg maradvá- 
nyainak tekintendők. A nagyági hegyláncz keleti 
részében ezen feltevés szerint legalább három kitö- 
rési pontot különböztethetünk meg, melyek Nagyiig 
órczfekhelyei, a Lipótbánya és a Vurvu Romi-tói ** 
jelölve, egy DDK — ÉÉNy irányú eruptio-vonalat 
képeznek. A nyugoti részben, Hondol, Csertés és 



* Biotit igeu cßokely mértékben, egyes szórványos nagy kristá- 
lyokban épen az emiitett oszlopképződés táján fordul elő. 

** A Vurvu Bomi zöldkő területén bányák ugyan nincsenek, 
de kovandos teléreket ott is találtam. 



Magura vidékén a zöldkőmódosulat a hegység déli 
szélén mutatja legnagyobb kifejlődését, mely ércz- 
fekhelyekkel áll kapcsolatban és e zóna csapása* 
csaknem tisztán kelet-nyugati. Ebben a regióban a 
zöldkőmódosulat egyúttal a kvarcz és biotit fokoza- 
tos elenyészésével jár, mi által az itteni trachyt- 
képződmény petrographiai eltérése még feltűnőbbé 
válik; de a fokozatos átmenetek és a mediterrán 
üledékhez való egyforma viselkedés mégsem engedik, 
hogy ezen vonal és a főgerincz vonala között lénye- 
ges különbséget találjunk. 

Láttuk, hogy mindezen trachytok a mediterrán 
üledék tUdn jöttek létre. De hogy az egyes tűzhelyek, 
s nevezetesen az imént kimutatott két eruptio-vonal 
közül melyik nyílt meg korábban melyik későbben : 
arra semmi útmutatásunk sincs. Csak a kvarczmen- 
tes an)i)hibol-trachytra, vagyis a Kálvária-csoportra 
nézve tartom valószínűnek, hogy valamivel később 
keletkezett mint a nagyági kvarczos trachyt-képződ- 
mény. Erre mutat az utóbbi keretébe foglalt sziget- 
szerű állása. És a kőzet bázisosabb volta miatt ez 
a nézet szépen megfelelne annak a sorrendnek, 
melyet dr. Szabó József a magyar-erdélyi trachyt- 
kitörésekben csaknem törvényszerű állandósággal 
tapasztalt. Végre, hogy a vormágai szármát konglo- 
merátokban csakis a kvarcztartalmú trachytoknak 
görgetegeit, a Kálvária kőzetét pedig soha sem 
találtam, holott a helyi viszonyok ezt épen nem 
zárhatták ki : ez a körülmény nem bizonyító erejű 
ugyan, de mindenesetre ügyeimet érdemel. 

Y) Szármát emelet. 

A cerithium-mészkőnek Vormágánál való elő- 
fordulását már Grimm ismerte és igen helyesen meg 
tudta különböztetni a nagyági mediterrán üledéktől, 
habár az utóbbinak földtani helyzete iránt tévedett. 
HiNOBNAu, Haueu és később Höfer szintén tudták, 
hogy Vormága közelében szármát kövületek talál- 
tatnak, de a neogén két emeletének különválasztását 
egyik sem hangoztatja. E nélkül pedig a nagyági 
trachytok földtani állása érthetetlen ; mert, a mint 
már említem, a szármát rétegek a jellemző kövüle- 
teken kívül trachyt-görgetegeket is tartalmaznak, me- 
lyek tanúsága szerint a trachyt-kéi)ződmény fő zöme 
már meg volt, mikor ama rétegek a hegység tövén 
lerakódtak. Másfelől kétségtelen, hogy a trachyt sok 
helyen ráborul a veres homokkő- és agyagképződ- 

* KorandarFauragu-Magura. 



UfKKY: RAOYAO. 



NAOTÁG FÖLDTANI VISZONYAI. 



26 



8ZÁBMÁT BMKLET. 



menyre, tehát ennél csak fiatalabb lehet. Höfeb, ki 
csak az ntóbbí viszonyt látszik ismerni, az üledékek 
korkülönbségét pedig figyelmen kívül hagyja, azt 
hiszi, hogy a trachyt szármátkora vagy későbbi 
kitörés eredménye. Ellenben a Geologie Sieben- 
bürgens szerzői az előbbi körülményre fektetik a 
fősúlyt : a trachyt-kitörést szármát előttinek tekintik, 
a másoktól idézett települési viszonyt pedig, mint- 
egy kétkedve, megfejthetetlen anomália gyanánt em- 
litiky sőt a csertési konglomerát állítólagos trachyt- 
kavicsai által, ugy vélik, meg is czáfolhatják. 

Látni való tehát, hogy a szármát lerakódás kellő 
felismerésének és körülírásának a nagyági trachyt- 
formatio kérdésében fontos szerepe van. Szerencsére 
ez a feladat a helyszínén könnyen és pontosan meg- 
oldható. Mert a vormágai szármát képződmény már 
petrographiai minőségében is lényegesen elüt a 
trachytokat környező és a trachytoktól elborított 
üledékektől, minélfogva az elterjedését szabatosan 
körülírni nem nehéz. 

Fellépése, a mennyire térképünk területe szóba 
jő, a Yormága és Nozsák között fekvő magaslatra 
szorítkozik. A Legyisolyma tövétől a vormágai pata- 
kig, másrészt a gerincz élén a Lefczieu fensíkszerű 
tetejére és e hegynek nyugati oldalán le egészen 
a nozsáki patakig húzódik. Dél felé még Haróig lát- 
szik terjedni. Sajátságos, hogy sem a nozsáki, sem 
a vormágai vízen túl nem terjed és azonfelül mind 
a két lejtőn egy-egy csermely képezi északi határát. 

Délkeleten, a Yormága faluban és a Lefczieu 
oldalán a szármát-rétegek közvetetlenül phyllit fölé 
rakódtak, de a főgerinczen, Legyisolyma és Lefczieu 
között, a mediterrán üledékre való telepedésük két. 
ségtelen, habár a feltárás hiányossága miatt ezt a 
viszonyt közvetlenül konstatálnom nem sikerült. 

A szármát korban tehát e helyen keskeny öböl 
volt, melynek partjait a déli oldalon a régi pala- 
sziget, északra a nemrég keletkezett trachyt-hegyek 
és az ekkor már nagyrészt a víz színe fölé emelt 
mediterrán üledékek képezték. 

A szármát lerakódásban feltűnő szerepe van a 
mészkőnek, mely a Lefczieu fennsíkján uralkodik 
és azonfelül a vormágai oldalon egypár kisebb kúpot 
koronáz. Ez tehát a rétegösszletnck legfelső tagja. 
Lehet ugyan, hogy az alsóbb rétegek között is talál- 
tatik mészkő, csakhogy nehéz eldönteni, vájjon a 
lejebb előforduló mészkövek már eredetileg mélyebb 
szintájhoz tartoznak-e, avagy lesikamlott darabok. 

A mészkő rendesen sárgás vagy tiszta fehér. 



Szerves maradékokat mindig nagy mennyiségben 
tartalmaz ; némely helyen tömérdek foraminiferát, 
másutt Gerithium héjakat vagy csak üres lenyoma- 
tokat, ismét más helyeken a közönséges szármát- 
kagylók héjait. A Lefczieu mészkövében elvétve 
trachyt-görgetegeket is találhatunk, de e fontos tanuk 
főhelye rendesen ama konglomerát-padok, melyek 
homokkővel váltakozva a mészkő alatt fekszenek ; 
ezen rétegek kavicsai mondhatni túlnyomólag tra- 
chyt-anyagból állnak, még pedig olyanból, melynek 
azonossága a nagyági kvarcz-trachyttal kétségtelen. 
A rétegösBzlet alsó részét homokkő, agyag, márga 
és márgaa^ag képezi, melyekben szintén szármát 
kagylók és egy-két helyen növénylenyomatok is 
előfordulnak. A Legjrisolyma tövénél, a homokkő és 
konglomerát alatt, kissé eltérő településsel, tufanemű, 
biotit lapocskákat és trachyt töredékeket tartalmazó 
homokkő mutatkozik. 

A túlnyomó mésztartalom és talán a trachyt- 
anyag is azt okozza, hogy a szármát üledék fekete, 
szívós agyagnemü televényfölddé mállik, melynek 
sötét színe éles ellentétben van a mediterrán terület- 
nek világos vagy vöröses talajával. 

A szármát rétegek fekvése egészben vízszintes, 
csak a meredek hegylejtőn, különösen a vormágai 
oldalon találunk zavart rétegállást, mely majd D 
majd É felé hajlik ; ez azonban bizonyára csak utó- 
lagos csuBzamlások eredménye, mert a kemény, vas- 
tag mésztakaró, az alatta fekvő, részben víztartó, 
részben vízfogó rétegekkel, csuszamlásokra épp oly 
alkalmas tárgy mint a trachytfödte mediterrán 
agyag. 

A Yormága fölött talált kövületek közül Matya- 
sovszKY Jakab úr szíves volt a következő alakokat 
meghatározni : 

Tapes gregaria, Partsoh. 

Syndosmia reflecta, Eiohw. 

Gardium obsoletum, Eiohw. 

Gerithium rubiginosum, Eiohw. ; 
a növénymaradékok között pedig dr. Staub M. úr a 

Ginnamomum Scheuchzeri, Heeb, egy 
levelének lenyomatát ismerte fel. 

3) Diluvium és alluvium. 

A neogén harmadik emelete, mely a Maros völ- 
gyének szélén itt-ott még nyomokat hagyott. Nagyág 
hegyvidékéig nem terjesztette ki vizeinek színvo- 
nalát. 

Ezen a vidéken valóságos diluviálís lerakódások 



naoyXo földtani viszonyai. 



Ö7 



A FÖLDTANI ALAKULÁS A» A DOMBORZAT. 



BÍDCBeneky mindamellett mégis ezen földtani czim alá 
sorozhatjuk a trachyttörmeléknek ama szárazföldi 
felhalmozódását, mely a hegyek töve körül mindenfelé 
terjed és helyenként l-2m. vastag takaróval borítja el 
a mediterrán képződményt. Térképemen ezt a képző- 
dést csak azokon a helyeken tüntettem fel, hol vastag, 
összefüggő rétege az alatta fekvő képződményt tény- 
leg egészen elfedi. A rétegesség teljes hiánya, korlá- 
tolt elterjedése és a trachyt-hegyektől való függése 
világosan mutatják, hogy nem vizi üledék, hanem 
csupán a málló trachyt horzsaléka, mely az esővíz- 
től untalan lehordva és a hegyek tövén felhalmozva 
csak ott maradhatott meg, a hol a patakvizek ellen 
eléggé védve volt. Anyaga ennél fogva nem más 
mint a trachytok mállásterméke, t. i. agyagnemü 
föld, számos kisebb-nagyobb trachyt-töredékkel és 
kevés, a mediterrán konglomerátból felvett kvarcz- 
kavicscsal. Szabó értelmezése szerint az ilyen kép- 
ződményt nyirok-nok nevezhetjük. Fölösleges meg- 
jegyezni, hogy a diluvium jelzőnek itt csak az az 
értelme, hogy ez a képződés, mely bizonyára azon- 
nal megkezdődött, mihelyt a trachythegyek környé- 
kükkel együtt a viz színe fölött állottak, mai napig 
szakadatlanul tartott, tehát bizonyára a diluviális idő- 
ben sem hiányzott. 

Újkori alluviumnak csak igen szűk tér jutott 
térképemen, a mi a vidék folyóvizeinek csekélysége 
és medrük erős lejtőssége miatt természetes. Széles 
alluvialis völgysíkot csak a csertési víz képez. 

Térképemen a terjedelmes hányók* alakjait is 
fehéren hagytam úgy mint az alluvialis területeket. 

4. A földtani alakulás mmt a vidék domborzatának 



A megelőzőkben, már több ízben volt alkalmunk 
a szóban forgó vidék domborzatának és talajának 
földtani alkotása között fennálló viszonyra utalni. 



* Hányók. PftcH Antal Bányászati Szótár-B, (Selmeoz, 1859.) 
a német Hald^ Bzóra a jó magyaros hangzású hányó szót hasz- 
nálja, mely a fonó, kalló, szántó, varró, temető stb. analóg alakok 
Bzerint képezve, kifogástalan mfüszónak tekinthető r az eddig 
többfelé használt hánya és hányás szókat teljesen fölöslegessé 
teszi. (A Halde-m némelyek a g&rez-oi is használják.) PfcoH-nél a 
IlaldenerU — hányóércz, a Stűrzbühne => hányóállvány, a Halden- 
phtz — hányótér, a Haldenberge -» hányótöreos stb. A német vagy 
németajkú bányász ngyanis, ősi szokás szerint, az apró kőzet- 
darabokat, salaktöredékeket r kicsiny rögöket is lierge-jiek nevezi. 
(Neki minden Berge, ha még oly kicsiny is, csak kő legyen és 
formátlan töredék.) Ezek a Berge-k alkotják az ő műnyelvök sze- 
rint a Halde-i. Maga a Berge tehát csak hányadok, töredék, törecs 
Tagy törek (úgy mint törek-szalma). 



Most, miután a földtani képződményekkel részlete- 
sen megismerkedtünk, helyén lesz erre az összefüg- 
gésre még egy általános pillantást vetni és a jelen 
állapotot a múlt idők eseményeiből kimagyarázni. 

Három tényezőt ismerünk, melyekre a Föld felü- 
letén látható egyenetlenségek keletkezése visszave- 
zethető. Az ülső az a rejtelmes erő, mely az eredetileg 
vízszintesen lerakódott földrétegeket összenyomja, 
redőkké gyúrja és így hegylánczokká alakítja. A 
kérdés, honnan származik ez az erő, — vájjon a 
kihűlő földgömb összehúzódásának, vagy a földkéreg- 
ben működő chemiai és kristályosodási folyamatok- 
nak, vagy bármi más physikai oknak következmény-e : 
e helyt nem jöhet szóba. Elég, ha szemmel látható 
földtani bizonyítékok alapján tudjuk, hogy ilyen 
erő van és működik. A második tényező a vulka- 
nizmuB, melynek hegyalkotó tevékenységét a még 
működő vulkánokon tapasztalhatjuk. Vidékünket 
illetőleg figyelemre méltó az a szerkezeti különbség, 
mely szerint az újkori vulkanisták^ a tűzhányók két 
nemét ismerik, ú.m. strátovulkánokat vagyis a kihányt 
laza anyagokból és kiömlött lávaárakból meg dyk-ok- 
ból változatosan szerkesztett vulkáni hegyeket, és 
cumulo-vulkánokat, melyek heves kitörések és hamu- 
esők nélkül főleg csak a nagy menynyiségben kitó- 
duló szívós lávák óriási felhalmozásából állnak. 
Természetes, hogy e két szélső typus között minden- 
nemű átmeneti és vegyes természetű szerkezet is 
található. Nagyág vidékének trachythegyei a cumulo- 
vulkánok osztályába tartoznak, mely rendszerint is 
a savasabb lávák alkotmányait foglalja magába. 

A harmadik és legáltalánosabb tényező a víz, 
mely örökös kőrútjában különféle alakban érinti a 
földkérget és mindannyiszor a felületnek módosítá- 
sán és alakításán dolgozik. Igaz, hogy ez a tényező 
a két elsővel egy sorban azért nem állhat, mivel nem 
új kimagaslásokat okoz, hanem ellenkezőleg, műkö- 
désének összeségében a magasság különbségeit tö- 
rekszik kiegyenlíteni, de e munkának középső szaka- 
szai épen azok, a melyek a szárazföld szembeszökő 
domborzati viszonyait előidézik, a hegyek és völ- 
gyek alakjait mintázzák. 

Nagyág vidékének domborzatában mind a három 
tényező hatására ráismerünk, de a részletekben néha 
nehéz az egyes okok működését vagy közreműkö- 
désök módját felismerni. 

A réteg-gyűrődés legvilágosabban ott mutatkozik, 

* Nevezetesen Sbkbaoh nyomán. 



KaotAo földtani viszonyai. 



28 



RÉTEGGYÜRŐDl^.fl. VUT.KÁNI PKLHALMOZi'>dJIs. 



hol az őspalák feltárásai kerültek a kül színre. Az 
egész déli palasziget bizonyosan már igen régen 
nyomódott fel rétegeinek erőszakos gyűrődése miatt. 
És ha a hosszú időszak alatt működött erosio rom- 
boló hatását tekintetbe veszszük, feltehető, hogy ama 
palahegység absolut magassága hajdan sokkal tete- 
mesebb volt mint most, habár körülötte a földtani 
korszakok folyamában a víz színe többször emelke- 
dett meg sülyedt, a mint a lerakott üledékek tanúsít- 
ják. Jelenleg e palahegyek legmagasabb pontjai vagy 
700 méterrel múlják felül a tenger mostani színét. 
A krétakorban, bár tényleg magasabb lehetett is, 
mégis valóságos tengeri szigetet képezett, csakhogy, 
a szélesebb körű tapasztalatok tanúsága szerint, ez 
időben saját mozgása vagy emelkedése még nem érte 
végét. A mediterrán korban a torlasztó folyamat, úgy 
látszik, már be van fejezve, de ekkor is tenger hul- 
lámai verték e kis sziget vagy előfok partjait és ho- 
mok-kavics-rétegek telepedtek le tövére. Ezután a 
víz színe folyton folyvást apadt. A szármát-kor lera- 
kódásai már nem nyúlnak oly magasra fel mint a 
megelőző képződmény : ekkor már bizonyosan nem 
sziget, hanem előfok volt a vormágai palahegy. Végre 
a viztűkömek teljes visszavonulása után az egész 
vidék már csak az erosio hatalma alá esett és ebben 
a stádiumban a palahegység, kőzeteinek keménysé" 
généi fogva, aránylag kevesebbet vesztett mint a kör- 
nyező laza üledékek, s így jutott ismét viszonylagos 
magasságához és jelenlegi hegytypusához. 

A palákon kívül nagyobb-kisebb rétegzavargást 
mutat a mediterrán üledék is ; ezt azonban nem a 
közönséges oldalnyomás okozta redőzésnek kell tu- 
lajdonítani, hanem részint a trachytkitörés erőszakos 
folyamatának, részint sokkal későbbi, sőt még mai 
napig is működő csuszám lási folyamatoknak. A hol 
a rétegek távolabb vannak az eruptiv kőzetektől, a 
felületi csuszamlásokat nem tekintve, többé-kevésbbé 
vízszintes helyzetben találtatnak. Ugyanezt mond- 
hatni a szármát lerakódásról. Ezek után tehát csak 
a vormága-báni palaszigetre nézve mondhatjuk ki, 
hogy kimagaslását eredetiteg a réteggyűrődésnek 
köszöni. 

A jóval magasabb és változatosabb trachythegyek 
a második tényező eredményei, vagyis vulkáni töme- 
gek felhalmozódása. Említettem, hogy a vulkáni 
hegyek két typusa közül a nagyági begyeket csakis 
a cumulo-vulkánok osztályába lehet sorozni, mert 
itt a vulkáni törmelék csak igen alárendelten, egypár 
helyen eruptív brecciaval van képviselve; rendes 



tufarétegek pedig egészen hiányoznak. Azonban téves 
lenne minden egyes kúphegyet egy-egy cumulo-vul- 
kánnak tekinteni és mindegyiknek külön kitörési 
csatornát tulajdonítani. A hegyek mostani kúpalakja 
túlnyomólag az erosio utólagos műve; maga az 
eruptio, mely több hasadék mentén számos ponton 
vette eredetét, roppant mennyiségű láva-anyagot 
tolt ki, mely szívós minőségénél és gyors megmere- 
vedésénél fogva csak kevéssé folyt szét jobbra-balra, 
hanem leginkább a hasadék fölött tornyosult össze 
magas, széles hegygerincz alakjában, melynek tör- 
zsétől kifelé számos rövid, de vastag lávaár ága- 
zott el. 

Tekintetbe véve a mostani szí ntáj viszonyokat, 
azt kell hinnünk, hogy a kitörés idejében az üledék- 
ből álló alap magassága körülbelől a mostani 800 
méter színvonaláig ért, mert ezen a magasságon 
fölül csaknem kizárólag trachytot találunk és ama 
csekély üledék-darabok, melyek benne helylyel-közel 
a legnagyobb magasságok közelében is előbukkan- 
nak, inkább úgy tűnnek fel mint a szívós lávától 
felemelt rögök. Láttuk továbbá, hogy az eruptio fő 
pontjai az itt szóban forgó területen nem az egész 
hegygerincz hosszában, hanem leginkább csak ott 
keresendők, a hol egyrészt a kőzet zöldkőmódosulata, 
másrészt a telérek fellépése a mélység felé utalni 
látszik. Ez természetesen nem föltétlen szabály ; és 
péld. a Kálvária kőzete önálló csoportjára nem al- 
kalmazható. De még némely más trachyt-tömegre, 
ú. m. az Ancsa csoportjára nézve is feltehető, hogy 
külön eruptio-kürtőből ered. Mindamellett bizonyos, 
hogy a kitörésnek egyik főhelye a nagyági völgy 
helyén, körülbelől a Hajtó és Szekeremb között ke- 
resendő. Egy másik a Lipótbánya völgyének helyén 
volt, a harmadik a Makris és a Vurvu Romi tájékán; 
ez a három egy vonalba esik, azaz egy hasadékhoz 
tartozik. A második, a kelet-nyugoti hasadékra esnek 
a Koranda, Fauragu és Magura kitörés-pontjai. E 
különféle kitörések,akár egyidejűleg, akár egymásután 
annyi anyagot hoztak fel, hogy az általuk képezett 
cumulo-vulkánok szélei egymással érintkeztek, össze- 
olvadtak vagy egymást részben eltakarták. így kelet- 
kezett a Gsetrás-hegység hosszúra nyúló gerincze, 
melyből a megmérhetetlen időkön át működő erosio 
lassan-lassan a magaslatok mostani alakját faragta ki. 

Tekintsük tehát a harmadik tényező, az erosio 
és a denudatio munkáját. 

A kitörések, a mint láttuk, a mediterrán kor 
végére esnek; a szármátkorba legfölebb a Kálvária- 



MAOYAO Fr)LDTANI VISZONYAI. 



29 



AZ RR08I0 HATÁSA. 



CBoport keletkezése tartozik. Ebben a korszakban a 
trachyt-tömegnek és az alapját képez/^ üledéknek 
nagyobb része már a szárazföldhöz csatlakozott^ part- 
szegélyt képezvén a szármát tenger víztükre fölött. 
E tengernek egy öble nyugat felöl mélyen benyúlt 
a nagyági trachythegyck és a vormágai palasziget 
közé ; itt rakódott le, részint a parthejjyek törmelé- 
kéből^ részint a szerves világ közreműködésével a 
tengervíz mésztartalmából, az utolsó képződmény, 
mely Nagyág vidékének alkotásában jelentékenyen 
szerepel. Ezen üledékek maradványai jelenleg a 
400 m. magasság színvonaláig terjednek s ebből 
Ítélve, a szármát kor tengeröble jóval nagyobb ter- 
jedelmű volt, mint a mennyi fenekének feltöltéséből 
máig is megmaradt. A többit elhordta azóta a víz. 

A szármát kor végén, midőn e vidékről a víz- 
tükör végleg visszahúzódott, a mostani alakulás 
alapvonalai már mef^oltak : készen feküdt a nyers 
anyag, melyből az évezredek hosszú folyamában a 
természet nagy szobrásza, a víz, egy pillanatig sem 
szünetelő tevékenységgel a jelenlegi remek tájké- 
pet ftiragta ki. Új anyag többé nem jött e vidékre és 
a meglevőnek morzsaléka a Marosvölgy mélységéig 
hordatott ; új felhalmozódás itt nem, vagy csak igen 
jelentéktelen mértékben történt. A víz hatása tehát 
csakis degradátióban, azaz koptatásban, kivájásban, 
anyageltávolításban nyilvánult. A degradatio mér- 
téke a különböző anyagokon abban az arányban 
változott, a melyben eredeti szilárdságuk és elmál- 
lásuk ellentálláera képesítette őket. Vegyük sorba 
a vidék kőzeteit és szemléljük rajtuk a mállás és 
kimosás hatásait. 

Az öspalák alkotta magaslatból az erosio azokat 
az ismert egyhangú hegyalakokat faragta, a melyek 
eme kőzetek alacsony hegységcinek sajátjai : széles 
hegyhátak és keskeny gerinczek, feltűnő ormok és 
csúcsok nélkül, és mélyen bevájt, meredek oldalú, 
kanyargó patakvölgyek. A mészpalák helyét * a 
völgyekben függőleges falú szurdukok, a gerinczek 
élén kiálló szirtek jelölik. A harmadkori üledékek 
takarója sok helyen lemosatván, a phyllitek köztük 
a völgyf énekben, péld. Vormága faluban, előbuk- 
kannak és a meder hirtelen összeszorulásában, part- 
jainak meredekségében árulják el fellépésöket. 

Az őspalák erosioja túlnyomólag a folyóvíz 
kivájó hatásában nyilvánul : a bő források táp- 
lálta patakok a nagymennyiségű szögletes kemény 

• Térképünkön nincs feltüntetve. 



törmelékkel, melyet a fagy és mállás miatt szétre- 
pedezett kőzet szolgáltat, mintha gyaluval vésnék be 
a patakmedreket a hegység kemény testébe. Ellenben 
a mediterrán üledéknek többnyire laza anyagú és 
változatos összetételű rétegeiben a patakok mecha- 
nikai hatása mellett az esővíz tevékenysége ós a 
talajvíz működése is nagyobb mértékbon érezteti 
magát. Az esővíz ugyanis képes a ragasztószer elmál- 
lása után poronddá széthulló homokkőnek anyagát 
szemenként völgynek sodorni. E miatt a hegylej- 
tők fokértéke mindig kisebb, mint a keményebb 
kőzetfajoknál és az egész terület hullámzatos jel- 
lemet ölt. 

A laza homok és kavicsrétegeken át azonban 
a légköri csapadék könnyen és mélyen szivárog a 
földbe, míg a közbevetett agyagrétegek egyikén meg- 
akad, ezt áztatja, sikamlóssá teszi és igy a hegyolda- 
lakon csuszamlásokat idéz elő, melyek a dombok- 
nak lépcsőalakú lejtőit okozzák. Ez a nagyági medi- 
terrán területnek általános jelleme. Kivételt képeznek 
azok a helyek, hol a konglomerát elkvarczosodása 
kemény, ellentálló kőzetté változtatta az eredetileg 
porlékony anyagot: ilyen helyeken egészen más 
alakok, meredek gerinczek és csúcsok, sziklaormok 
és bástyák képződtek. A ki péld. nem tudja, hogy 
az a meredek magas gerincz, mely Boksánál a nagy- 
ági trachyt-hegységtől elszakadván, a Korandáig 
terjed, kemény kvarczitszerű konglomerátbál áll,* 
mely nem egyéb, mint a rendes konglomerát hely- 
beli módosulata, az bajosan értené meg e hegyge- 
rincz feltűnő kimagaslását. 

A mi a trachyt-képzödményt illeti, már több izben 
említem hegyalkotása kiváló szerepét. A mediterrán 
üledék nem más, mint alacsony, gyenge lejtésű tal- 
pazat, melyen a trachyt-hegyek gyönyörű csoportja 
áll. E hegyek ilyetén kimagaslása nagyrészt eredeti, 
vagyis a fennebb vázolt képződési módon alapszik, 
de még fokozódott is nz idők folyamában az által, 
hogy az erosio a laza anyagú mediterrán terület 
színvonalát nagyobb mértékben szállította alább, 
mint a keményebb trachyt képződményét. Jelenleg 
a trachyt-hegység csúcsai még 1000 méter magasság 
fölé emelkednek, a mediterrán üledék pedig ott, a 
hol még összefüggő tagban, nem pedig az eruptio- 
tól fölebb tolt részletekben mutatkozik (Kornu 
Csetrasului alatt), vagy 800 méterig ér fel, de csak 
a trachyt-hegyek keleti és déli oldalán, míg nyugat 

* L. a 18, lapon. 



nagtAo földtani viszonyai. 



30 



AZ BROSIO HATÁSA. 



felé a trachyt alsó határa mélyebb és mélyebb szin- 
tájra száll; Boksánál GOO m., Maguránál 4—500 
méterre/ Ebből azt szabad következtetni, hogy az 
üledékes alapnak már a kitörés alkalmával nyugat 
felé hajló gyenge lejtése volt. 

A trachyt-tömeg magasságát és szélességét az 
erosio bizonyosan nagy mértékben csökkentette, de 
az utóbbit illetőleg a veszteséget némileg ellen- 
súlyozták azok a csuszamlási folyamatok, melyek a 
rövid lávaárak viistag végeit a fötörzstöl többé- 
kevésbbé elszakítván, lejebb és messzebb tolták, 
úgy hogy most a fötömzs körül fűzödö kúprajt ké- 
peznek. Miként magyarázandó ez a csuszamlás, arról 
már régebben kifejtettem nézetemet;** a folyamat 
ugyanaz, mely a mediterrán-üledék területén szemm el 
követhető ; csakhogy a rátelepedett egynemű szilárd 
trachit-tömeg nem apránként, mint a kavics-homok- 
rétegek, hanem nagy darabban, egyszerre válik el 
és indul a mélyebb helyre. De már ezen tömegmoz- 
gás miatt is meglazul az elszakadt rész belső össze- 
tartása, és ha a csuszamlás fokozatosan ismétlődik, 
a trachyt-kúp több kisebb darabra oszlik, melyek, 
miként a jégár vándorkövei, a degradatio hala- 
dásával szerte szélednek. Példa erre az a kőtenger, 
mely a Szarkótól Hondol felé terjed ; e szétszaggatott 
trachyt-tömeg legalsó vándortömbje ama fakereszttel 
díszített szikla,*** mely a hondoli völgyben a nagy- 
ági út elágazását jelöli. 

Ásványainak minőségénél fogva a trachyt a lég- 
beliek hatása alatt könnyen mállik és részint agyag- 
nemű televényföldet, részint kvarczszemekből, am- 
phibolkristályokból és csillámpikkelyekből álló 
darát szolgáltat, melyet az esővíz könnyen lemos. 
Ellenben a kőzet tetemes keménysége miatt és talán 
főleg azért, mivel a vízben gurított darabok semmi- 
esetre sem keményebbek, mint a friss trachyt, tehát 
nem oly erős véső eszközök mint a phyllit-terü- 
leten a kvarcz-erek törmeléke, a folyóvizek kivájó 
ereje nem igen feltűnő eredményeket mutat fel ; a 
patakok medrei a trachyt-hegyek oldalain mélyek 
ugyan, de nem hasadékszerűek, oldalaik hajlásszöge 
rendesen nem oly nagy, hogy a le- vagy feljárást 
lehetetlenné tenné. Csak ott, hol a kőzet mély hasa- 



* A hondol-korandai feltárás nem ido tartozik, mert ott az 
ernptiv tiVraegnek a töve mutatkozik. 
•• Földtani Közlöny, 1880. X. 16. 1. 
••• HiNoicNAü iPiatra» néven említi. 



dékai a mállás haladásának nagy tért nyitnak és a 
fagy repesztő ereje mint valami kőbányában műkö- 
dik, ott képződnek meredek, gyakran függőleges 
sziklafalak, éles csúcsok, tornyok és szirtek (péld. 
Szarkó, Kolczisor, Czukorsüveg); ellenben a hegyek 
rendes alakja a szabályos kerek kúpidom, egyenle- 
tes hajlású oldalokkal, legfölebb élesebb szikla- 
orommá vált csúcscsal (péld. Hajtó, Gurgujata, 
N.-Kálvária stb.). A nagyági hegycsoport festői szép- 
sége egyfelől ebben az ellentétben, másrészt pedig 
ama bizonyos harmóniában rejlik, melyet a hegy- 
idomoknak úgyszólván rhytmusos ismétlődése nyújt. 

Ismerve a trachyt-hegyek képződésének módját, 
feltehetjük, hogy a kúpidom már eredetileg jelle- 
mezte a vulkáni kiömlés eme képződményeit; ámde 
a mostani hcg}'alakokban hiába keresnők az első 
alakulás nyomait: az erosio mű ve kétségkívül annyira 
megváltoztatta már a kezdetben alakított doiíibor- 
képeket, hogy az első vonásokra többé rá nem isme- 
rünk. A mostani kúpok egytől-egyig az erosio művei, 
és bízvást mondhatjuk, hogy a nyers tömeg tagozása 
ezen utólagos idomítás által sokkal nagyobb válto- 
zatosságot nyert, mint a minővel azelőtt bírt. 

A mit a trachytok és a mediterrán üledékek deg- 
radatiójáról mondottam, bizonyos tekintetben a 
szármát képződményre is alkalmazható. A trachyt 
szerepét itt e^y vastag, kemény mészkőpad veszi át, 
mely az egész képződmény legfelső tagja, és mint 
ilyen, a Lefczieu magaslatán meredek oldalú kis 
fennsíkot képez ; a mediterrán üledék helyébe itt is 
az alsó tagok homokkő , konglomerát- és agyagréte- 
gei lépnek, melyek a csuszamlások feltételeit csak 
úgy magukban hordják mint amazok. Ezért itt is, 
a Lefczieu keleti oldalán, lépcsőfokozatosan alább 
szálló csuszamlásokat látunk, melyeket a mészkő- 
nek egy-egy röge koronáz és véd. 

A kőzetek koptatása és kimosása végre is új lera- 
kodásra vezet. Vidékünkön azonban a szármát-kor 
óta a víznek ez a tevékenysége csak jelentéktelen 
eredményt mutat fel : ilyenek azok a «nyirok» -féle 
agyag- és törmelék-képződményt-k, melyekről a dilu- 
vium czíme alatt tettem említést ; továbbá a leg- 
újabb alluviumok, melyek azonban csak a nagyobb 
patakok alsó részeiben nyernek tért, hol is a völgy- 
fenekeket elborítják és kissé feltöltik. Magában a 
hegységben a lejtés sokkal nagyobb, semhogy allu- 
viális lerakodás képződhetnék. 



MÁSODIK RÉSZ. 



NAGYÁG TRAC^HYTKOZETEI. 



1. Tsíjékoztatás és osztályozás. 

Midőn a nagyági hegység eruptív kőzeteit álta- 
lában tracbytoknak nevezem, e szót abban a tágabb 
értelemben használom, melyet az újkori petrogra- 
phiának egyik legjelesebb képviselője és kivált ezen 
kőzetosztálynak legavatottabb ismerője, dr. Szabó 
József tulajdonít neki.* Ebben az értelemben pedig 
a trachyt szó fogalmi körébe esnek mindazok a föld- 
tani időszámítás utolsó (kainozói) szakában képző- 
dött ** eruptiv kőzetek, melyeknek chemiai állomá- 
nya kovasavban aránylag gazdag, a mi az ásványi 
összetételben a földpátos elegyrész túlnyomóságá- 
ban és az olivin hiányában (vagy csak kivételes, 
szórványos előfordulásában) nyilvánul. Ezen osz- 
tály legtöbb tagját az alapanyag bizonyos érdes- 



* Már jó ideje, hogy dr. Szabó petrographiai módszere, elvei 
és rendszere hazáuk szakirodalmában érvényre jutottak; most 
már a külföldi irodalomban is mutatkzoik hatásuk, a mint más- 
ként nem is várható oly rendszertől, melynek tárgyilagos termé- 
szetszerfisége, következetes okszerűsége és gyakorlati alkalmazha- 
tósága hivatva vau az eddig e téren uralkodó kétértelműségeknek 
és ingadozásoknak véget vetni. Szabó rendszerének legújabb és 
legtökéletesebb előadását nem rég megjelent tankönyvében talál- 
juk, melynek ozimo : Geológia^ kiváló tekintettel a petrotfrafiára^ 
vulkánosságra és hidrografiára. (Budapest, 1883.) E mfiuok 481-ik 
lapján a trachyt szó jelentőségéről ezt olvassuk: »Trachyt legyen 
a családi név azon földpátos eruptiv fiatalaltb kőzetekre, melyek 
legtöbb tagja ritkás érdes, melynek földpátja leggyakrabban üve- 
ges és melyeknek bázisos tagjai Olivint lényegesen nem tartal- 
maznak.» 

** A korbeli határt eltörölni b igy a trachytokat összevetni 
a régi porphyrokkal, gránitokkal stb., ismereteink mai állásának 
8 kalönősen a hazai viszonyoknak nem látszik jól megfelelni, 
mert a szövet és kiképzödés különbségei, melyek a régibb és 
újabb eruptiv kőzetek között mutatkoznak, elég élesek, hogy ama 
különválasztást igazolják. Meglehet uzonbtin, hogy a kutatás ha- 
ladása ezt a hatált nemsokára hátrább fogja tolni, talán a kréta 
és jura közé. Nálunk is vannak esetek, hogy korbeli viszonyok 
ismeretlensége előtt a névadással habozva állunk; példa reá a 
Szvregyel kőzete. 



sége (Tpaxo<;, érdes) és a földpátok üvegszertisége 
jellemzi. 

A megelőző fejezetben láttuk^ hogy a nagyági 
eruptiv kőzetek az első követelménynek, a fiatal 
korra nézve, megfelelnek. A többi követelmény, 
nevezetesen a savasság, az olivin hiánya, a föld- 
pát minősége stb., a következő leirásokból fog 
kitűnni. 

De mielőtt e kőzetek jellemzésére és osztályozá- 
sára áttérek, szükségesnek tartom a reájok eddig al- 
kalmazott neveket sorban áttekinteni és jelentősé- 
gükkel foglalkozni. Mert a mint a nagyági kőzetek 
megismertetése a petrographia fejlődésével lépésről 
lépésre haladt, természetes, hogy azonképen követ- 
ték egymást a koronként felmerülő elnevezések is. 
E rövid visszapillantás szolgáljon segítségül mind a 
régibb irodalom használatában, mind a synonymák 
és osztályozások megértetésében. 

Zöldkő (Grünstein) a régi bányásznyelv azon 
neveinek egyike, mely sok olyat összefoglalt még, a 
mit mai napság különválasztunk. De helyesen figezi 
ki a kőzeteknek (legyenek azok akár palák, akár 
diabasok, dioritok stb., akár trachytok) azon állapo- 
tát, mely az érczfekhelyekre különösen kedvezőnek 
bizonyult. Ezért volt a zöldkő tudományos neve 
saxum metcdliferum, érczes kőzet. Ilyennek nevezi 
BoRN a nagyági zöldkőtrachytot, az érczfekhelyek 
anyakőzetét. A «zöldkő-módosulat, zöldkőnemü» ki- 
fejezésekben e régi szó mai napig él a tudományos 
terminológiában is. 

Ellenben a világos szinti, érdes külsejű nagyági 
közeteket már a legrégibb irodalmi források is a 
trachyt szóval jelölik, melyet tudvalevőleg Haüy ál 
litott fel és Beudant terjesztette ki hazánk hasonló 
eruptiv képződményeire. Mind a két név első sorban 



NAGYÁG TRACHTTKÖZETEI. 



32 



A KŐZETEK BÉGIBB NEVE. 



az illető kőzeteknek külső megjelenésére vonatkozik, 
nem sokat törődve a lényeges alkatukkal. 

Midőn később a tracbyt név egyedül a harmad- 
kori eruptiv kőzetekre nézve látszott illeni, a ba- 
zánkbelí ércztartalmú zöldkövek fiatal korát pedig 
még nem ismerték volt fel, akkor Nagyág bányakő- 
zetének szintén a porphi/r névvel kellett megelé- 
gednie, mely ismét, az akkori értelmezésben inkább 
csak szövettulajdonságot fejezett ki. Hingenau ide- 
jéig Nagyágra nézve az a nézet uralkodott, bogy itt 
a nemes érczeket a zöldköporphymak egy nagy 
tömzse tartalmazza, melyen keresztül később trachy- 
tok törtek át és alkották a körülálló csúcsos begykú- 
pokat. Hingenau volt az első, a ki a bányafeltárások 
helyes felismerésévél a zöld bányakőzetnek fiatal 
korát hirdette ós már ő javasolja a zöldkő-trachyt szó 
használatát. Ezt a nevet egy ideig Breithaupt Ti- 
mazit szava pótolta (Cotta). De új nomcnclatura ju- 
tott érvényre Bichtuofen * által, a ki Magyarország 
fiatal eruptiv kőzeteit egy soká elismert rendszerbe 
hozta, melyben a zöldkő-trachyt szónak kiváló sze- 
repe jutott : ez képezvén szerinte a kitörések sorren- 
dében a legrégibb kőzetek czimét. A nem zöldkőnemti 
nagyági trachytok ebben a rendszerben részint az 
ú. n. szürke trachytok, részint a kvarcztrachyitok 
va^yÍB rhyolithok osztályába sorakoznak. Bighthofen 
rendszere sok ideig alapul szolgált a hazánkban mű- 
ködő bécsi geológusoknak, de az erdélyi trachytvi- 
dékek átkutatása után Stäche jónak látta ama rend- 
szert, melynek czímei egyszersmind korviszonyokat 
fejeztek ki, még egy osztálylyal bővíteni : a szürke 
trachytnál régibbnek látszó kvarcztrachytot dorCit- 
nak nevezte, és Nagyágnak azon trachytfajait, me- 
lyeknek kvarcztartalma szembeszökő, ebbe az új 
osztályba vonta be : zöldkőnemü és andesit^zerii da- 
citokat ismervén el. Időközben Eichthofen maga 
módosította fentebbi nomenclaturáját: a zöldkő- 
nemti (szerinte legrégibb) \xvkchy tokai propylitnek ne- 
vezte, a szürke trachytból lett andesit, megmaradtak 
a tracbyt («valódi» tracbyt) és a rhyolith. E szerint 
Nagyág kőzetei a kvarczpropylit, andesit és rhyolith 
osztályaiba tartoznának. 

A petrographia haladásával a geológiai viszonyok 
fontossága mindinkább háttérbe szorult a kőzetek 
ásványtani jelleme előtt, melyet most már a kőzet- 
nevek és osztályozások is kifejezni óhajtottak. A zöld- 
kőneműség másodlagos jellemnek ismertetvén el, az 

* Freiherr v. Bichthofbm ; Studieu aus dein iiiiKarisch-Bicben- 
börgischen Tracliytgebirge. Jahrb. d. k. k. geol. Reicheanst. IX. 



osztályozásban többé nem szerepelt és a nomencla- 
turának csak melléknevet szolgáltatott. A már Buch- 
tói használt andesit szó, melynek fogalmi terjedel- 
mét ÄBICH és utána mások kiterjesztették, Botu ja 
vaslatára mineralogiai jelentőséget nyert és az 
oligoklasos vagy általában háromhajlású földpátos 
trachytfajok élére állíttatott, szemben az orthoklas 
tartalmat jelző trachyt szóval. Ez az értelmezés, 
mely az említett nevek kezdeti jelentését lényegesen 
megváltoztatta, Zirkel és Bobenbusgh híres petro- 
graphiai tankönyveiben mintegy codificáltatván,szél- 
tiben elfogadtatott. Az alosztályozás a fekete ásvány- 
fajokra (amphibol, augit, biotít) és a kvarczra van 
alapítva. 

Erdélyre, és így Nagyágra is, Dölter alkalmazza 
ezen osztályozás elveit : szerinte tehát Nagyág kő- 
zetei többé nem trachytok, hanem andesitek, részben 
kvarczosak, részben nem kvarczosak, és mind a két 
osztály zöldkőnemti és nem-zöldkőnemti válfajt tar- 
talmaz. 

Ez az osztályozás lényegileg csak a mikroszkóp 
használatára alapított, a földpátfajoknak csak kris- 
tályrendszerét vette tekintetbe (orthoklas, plagio- 
klas), de a fajok megkülönböztetéséig nem emel- 
kedett. 

Hanem e mellett meg nem állhatott a természet- 
vizsgálat. Legközelebbi feladata az volt, hogy a 
krystaHographia és chemia utján már előbb felismert 
földpát-fajokat magában a kristályos elegyben is fel 
tudja ismerni és a plagioklas szó mellőzésével ama 
fajkülönbségeket a petrographiában is érvényre jut- 
tassa. A több oldalról megindult törekvés végre itt is 
sikerre vezetett és örömmel tapasztaljuk, hogy az 
eredménynek nagy része hazánk földén termett: 
dr. Szabó JózsEFet illeti az érdem, hogy a kérdést 
először oldotta meg az ő mikrochemiai (lángkísér- 
leti) módszerének megállapításával. Utána követ- 
kezett az optikai módszer (extinctio szögértéke), me- 
lyet főleg a franczia iskola fejlesztett. E két, egymást 
kiegészítő és ellenőrző módszer segítségével, esetleg 
még BoRicKY vagy Behrens mikrochemiai eljárásai- 
nak segítségével is, most már elérhető az a czél, 
hogy a kristályos kőzetek apró földpátjait, melyek- 
nek rendes chemiai elemzése az anyaggyűjtés ne- 
hézsége miatt többnyire lehetetlen, faj szerint meg- 
különböztessük. Most tehát már semmi sem állja 
útját annak, hogy eme kőzetek osztályozását az egye- 
düli természetes alapra, az ásványtársulás alapjára 
ne fektessük. És itt ismét dr. Szabó J. umak az ér- 



nagtAo trachvtkőzrtei. 



33 



SZABÓ TBACHYTBEND8ZERB. 



deme, bogy a természet gondos megfigyelésével 
a mutatkozó combinatiók földtani értékét mérle- 
gelte^ az egyes ásványok osztályképzésre alkalmas 
szerepét megítélte és főkép a földpátfajok chrono- 
logiai jelentőségét felismerte. Az ő rendszere ennél- 
fogva a petrographia követelményeinek ép annyi 
tért enged mint a földtani viszonyoknak^ és megvan 
benne nem csak az a szabatosság, melyet a labora- 
tóriumi vizsgálat nyújt, hanem ama hajlékonyság és 
fejleszthetŐKég is, mely a természet működésének 
valódi kifejezése.* Hogy tüzetesen hazai trachytkép- 
ződményünknek semmi más osztályozás és rendszer 
nem felel meg oly tökéletesen mint SzABó-é, azt ta- 
núsítják az utolsó években végzett speciális tanul- 
mányok : a jelen vizsgálat is, bár más alapból indult 
ki, ehhez vezetett engem, mint a legczélszerübbhez. 
Szükséges tehát, hogy ezen rendszer alapvonásait 
röviden vázoljam, mielőtt helyi tanulmányom ered- 
ményét e keretben illő helyre beilleszteni megkí- 
sérlem. 

Szabó rendszerében a trachyt szó családi névül 
szolgál a űate^labb (azaz harmadkori) eruptiv kőze- 
tek savasabb osztályára. 

E kőzetek vizsgálásánál a biotií jelenléte vagy 
hiánya adja meg az első, a helyszínén megejthető 
osztályozás alapját. 

A biotit nélküli trachytokat az augit vagy amphi- 
bol tálnyomósága szerint osztályozhatjuk ; a bioti- 
tosoknál az augit már csak alárendelten szerepel, de 
egyrészt az amphibol, másrészt a kvarcz fellépése 
szolgáltat alapot alosztályok képzésére. 

E nagyban való osztályozáshoz a laboratóriumi 
vizsgálat a földpátfaj megjelölését csatolván, a kö- 
vetkező öt trachyt typus fejlődik ki a lehetséges com- 
binatiók tömegéből. A felsorolás sorrendje visszafelé 

* BiCHTBOFKN trachytrendszere, mely majdnem kizárólag a 
földtani yiszouyokra támaszkodott, nem hogy a további kutatást 
elősegítette volna, hanem mindinkább nyűggé vált, mely alól a 
geologok csak lassan és fokozatosan szabadultak ki. Minden újabb 
tracbytterűlet-tanulmány ellentmondást és következetlenséget de- 
rített fel benne; végre az egész mintegy magától széthullott. 

Az ellenkező esetre példa ZiaKEL-nek az amerikai trachyt- 
fajokon tisztán petrographiai tanulmány alapján keresztülvitt rend- 
szere. Igaz, hogy ZiaxKL határozottan kijelenti, hogy ezt csak 
a kezében levő gyűjteményre vonatkoztatja, de mégis látjuk, hogy 
az első, ki eme rendszer elveit más traohytvidékre akarja alkal- 
mazni (DöLTEB az erdélyi trachy tokra), kénytelen azt elégtelen- 
nek kijelenteni ; sot újabb időben máris arról értesülünk, hogy 
az amerikai geologok maguk is elejtik a propylü szót kőzeteik 
nomenolaturájából. (L. Szabó elnöki beszédét a Földtani Közlöny- 
ben, 1885. XV. 8. lap.) A ki egyébiránt az itt említett két müvet 
ismeri, tudni fogja, hogy megjegyzésem csupán a lokális ered- 
mények általánosítására vonatkozik , de eszembe sem jut a 
nagyhírű szerzők tudományos érdemeit félreismerni. 

inkey: maoyáo. 



számítva azt a korrendet mutatja, mely szerint egy 
bizonyos erujjtiv cycluson belül — nevezetesen a 
magyarországi harmadkori vulkánosság korszaká- 
ban — a typusok egymásra szoktak következni. 

I. AmjU-irai^hyt, bázisos (mész-) földpáttal (by- 
townit-anorthit) ; a legfiatalabb tyjíus, melyet a 
kvarcz és biotit hiánya mellett az augit túlnyomó- 
sága jellemez. 

n. Amphibol (augit-) trachyt, labradorit-bytow- 
iiit földpáttal, a fentebbinél idősebb, de már a szár- 
mátkorba tartozik. 

III. Biotit 'trachyt, a háromhajlásű földpátok kö- 
zépső vagyis mész-nátrium fajaival (labradorit-an- 
desin). Ez a mediterrán emeleté. 

IV. Biotit-irachyt, savaß háromhajlású földpáttal 
(oligokJas-andesin). Oligoczén-kori. 

V. Biotü'trachyt orthoklasszal vagy oligoklas- 
szal : ez a legsavasabb és egyúttal legidősebb trachyt 
typus, mely már az eoczénben mutatkozik. 

A két első typusból ki van zárva a kvarcz, az 
utolsó háromban mint alosztályt képező lép fel. 
Az amphibol osztályképező szerepét főleg a II. III. és 
IV. typusban játszsza. Azon tulajdonságok, melyek 
a petrographia első korában a kőzetek megkülönböz- 
tetésénél és elnevezésénél irányadók voltak, most 
már csak jellemző mellékneveket szolgáltatnak. 
A szövet minőségét a typusokon belül tekintetbe 
véve, szólhatunk gránit-, poi-phyr-, aphanit- és üveg- 
szerű kőzetekről. Maga a trachyt szó elvont értelem- 
ben (trachytismus), továbbá az andesit, ryolith és 
zöldkő szók melléknevekké alakulván, a kiképződés, 
szín, törés és elváltozás bizonyos tulajdonságait fe- 
jezik ki, melyeknek genetikai okát felderíteni gyak- 
ran érdekes feladat. 

Nagyág környékének trachytjai között csak a 
második és harmadik tyimn képviselőire akadunk.* 
A második typust igen tisztán mutatja a Kálvária- 
csoport élesen különvált területe (1. 34. 1.), mely 
a térképen is külön színjelzéssel van kitüntetve. 
A többi kőzetek a harmadik typushoz számítandók. 
Az az eruptiv vonal, mely a Gsetráshegység keleti 
részét alkotta (DDK— ÉÉNy-i vonal) általában csak 
kvarczos biotit trachy tot hozott létre. A szövetbeli 
különbségek e vonal kőzetei között nem elég jelen- 



* Ha a Fauragu tövénél kis kúpot képező kőzetet, melyet 
kvarczporpbymak neveztem, a traohytokhoz akarnók számítani, 
a mi utóvégre csak a még véglegesen el nem döntött kor kérdé- 
sétől függ, akkor az ötödik typusnak is volna képviselője, melyről 
legalább annyit mondhatunk biztosan, hogy a többinél régibb. 

5 



NAGYÁG TBACHYTKŐZKTKI. 



34 



A KÁLVÁRIA-CSOPORT KŐZETE. 



tékenyek, hogy osztályozásra kényszerítsenek ; ellen- 
ben fontosnak látszik az utólagos elváltozás azon 
neme, mely bizonyos teríileteken a közettömegnek 
egy részét zöldköneművé tette. És habár ezen módo- 
sulás hatásköre ama területek szélein fokozatosan 
elenyészik és elmosódott határokkal megy át a ren- 
des minőségbe/ maga ez a kiképzödés, különösen 
az érczfekhelyekre való tekintettel, oly nevezetes, 
hogy a közetek alosztályozására jogos czimet ad. 

A térképünk nyugoti részében, vagyis a kelet- 
nyugoti eruptiv vonalon a zöldkömódosulat egy 
részében a kvarcz teljesen hiányzik és csekély ki- 
vételekkel a biotit is elpusztult, de ismét fokozatos 
átmenetek kapcsolják ezeket a kőzeteket is a nagyági 
eruptiv vonalhoz. 

A mondottak után a nagyágvidéki trachytok 
osztályozása ekként vázolható : 

A) Amphíbol- (augit-) trachyt : Kalvária-közet. 

B) Biotü-trachylok : 

1. trachytszerű b.-trachyt: Czukorsüveg. 

2. zöldkőnemü « : 

a) kvarczos: nagyági bányakőzet. 

b) kvarcznélküli : Eoranda. 

A következő részletes leirás alapjául nem ezt 
a merev schémát, hanem a természetes, azaz földtani 
beosztást használom, mely szerint a kitöréseknek 
három csoportját, u. m. 

A) a N.-Kalvária tömzsét, 

B) a DDK — EENy-i vagy nagyági vonalát, 
Cj a K — Ny-i vagy hondol-magurai vonalát 

különböztettem meg. 

2. A trachytok részletes leírása. 

A) A Kálvária-csoport. 
Amphíbol- trachyt. (Szabó -fól© 11. trachyt- typiis.) 

Ebbe a csoportba tartoznak a Kolczisor, Pojána, 
Nagy-Kalvária, Ederreich hegyek, egy szóval az az 
egész terület, melyet a térkép külön színjelzéssel 
különböztet meg és melynek földtani állásáról fen- 
tebb (!25. 1.) volt szó. Mindezen kúpok kőzetei egy- 
más között oly csekély és jelentéktelen különbsége- 
ket mutatnak fel, hogy ismétlések elkerülése végett 
közös leírásban foglalhatom össze mindazt, a mit 
róluk a helyszínén, valamint kilencz példánynak 
laboratoríumi vizsgálásával kideríthettem. 



* A mit a térképen és szelvéuyeken a 
keztem kifejezDÍ. 



m 18 igye- 



Megjegyzem, hogy az ismertető jelek, melyek 
engem a térképi különválasztásnál vezéreltek, miután 
e kőzetnek önálló typusát felismertem volt, a követ- 
kezők : a finomabb porphyr-szövet (szemben a vidék 
többi trachytjaival), és a kvarcznak és biotitnak* tel- 
jes hiánya. E díagnosis megbízhatóságát a részletes 
vizsgálat megerősítette. 

E kőzetek szövete porphyrszerű, de úgy, hogy az 
alapanyag mennyisége csekélyebb mint a kivált 
krístályok összesége ,* ez utóbbiak tehát nagy szám- 
mal lépnek fel de aránylag kicsinyek, 2 — 3 mm.-nél 
alig nagyobbak. 

Az alapanyagnak s általában a kőzetnek színe 
sötétszürke, hol az ibolyaszínbe (Kolczisor), hol a 
barnába (Kálvária) hajló; csak az előrehaladott 
mállás folytán változik át részint sárgásbamává 
(Kálvária), részint vörösbarnává (Kolczisor). Törése 
a friss kőzetnek nagyban kagylószerü, nem igen 
érdes, kemény, de nem nagyon rideg, mert bizonyos 
fokig az amphibolos kőzetek szívósságával bír. 

Az alapanyagban van egy színtelen vagy barnás 
üvegbázis, de igen csekély mennyiségben, mert túl- 
nyomólag apró kristálykák sürü keverékéből áll 
(mikroi)orphyros szövet). E mikrolithok nagyobb 
része valamely földpátfajhoz tartozik; de vannak 
köztük hosszúkás, halaványzöld kristálykák is, me- 
lyeket augítnak kell tartani; vannak továbbá 
itt-ott az amphibolnak apró töredékei, de soha 
mikroszkópos nagyságú egész kristályok, végre finom 
porszerü magnetitszemek. Apatit némely ide tartozó 
kőzetben (p. o. Kolczisoréban) mint az alapanyag- 
nak járulékos ásványa mutatkozik. Barnás rozsda- 
foltok valamint halmaz-polarisatiot mutató fehér 
képződmények, mint az utólagos elváltozás termé- 
kei, csak a kőzet mállott részeiben találhatók. 

Ebben az alapanyagban rendesen kétféle ásvány- 
kiválást vehet ki a puszta szem : fehér üvegnemü, 
vagy ha mállott, sárgás fénytelen földpát-kristélyO' 
hat és fekete fényes (csak a nagyon mállott példá- 
nyokon fénytelen) amphibolokat. Ez a két ásvány 
majdnem egyenlő mennyiségben szerepel mint első 
képződésü (de 3 mm.-nél ritkán nagyobb) ásvány- 
kiválás. 

A niagnetü, melynek a mikroszkóp alatt feltűnő 
kristályai szintén ezen képződéshez tartoznak, puszta 
szemmel csak ritkán vehető észre. Augit nem 
csupán az alapanyag kiválásai között, hanem gyak- 

* A biotitra nézve létező kivételről alább lesz szó. 



naoyAo traghttkőzbtei. 



35 



A KALVABI A-CSOPORT KŐZBTR. 



ran mikroszkópi nagyságban is fellép, de mégis 
mindig sokkal kisebb mennyiségben mint az am- 
pbibol. Ritka és idegenszerű vendég a biotit. Ezt az 
ásványt a szóban forgó területen csupán a Pojana 
hegy déli lejtőjén, a Terézia-tárna környékén talál- 
tam, hol is a kőzetben ritkásan elszórva feltűnő 
nagyságú (15 mm. -ig) táblákat és rövid oszlopokat 
képez. Ez az előfordulás oly szabálytalan és szór- 
ványos, hogy a kőzet általános jellemén mit sem 
változtat; azt a benyomást teszi, mintha nem is 
ennek a kőzetmagmának terméke, hanem talán az 
áttört biotittrachytból felvett idegen volna, és tekintve 
.a biotit tűzállóságát és azt, a mit a két trachyt-faj 
korviszonyairól elörebocsátottAm, ez a feltevés nem 
látszik épen alaptalannak. 

A ktmrczról már említem, hogy ebben a kő- 
zetben soha sem található; ez alól nincsen ki- 
vétel. 

A makroszkópos nagyságú földpát-kristályok nem 
mindig ikerrovátkosak. Gyakran látható, hogy a szem- 
nek egyik ikerfele rovátkos, a másik nem. A kisebb 
szemek között egészen egyszerű s nem rovátkos 
kristályok is fordulnak elő. A szemek felületét ren- 



desen a kristálytani lapok kéjpezik ; töredékek, ugy 
látszik, nincsenek. 

A földpát fehér vagy sárgás színű, a legfirisebb 
közetekben még színtelen, átlátszó, űvegnemű. 
A mikroszkópos kristályok többnyire a kezdő mállás 
nyomait mutatják. Zárványokat olykor nagy szám- 
mal tartalmaznak : majd a kristály közepén össze- 
halmozva, majd zónás elrendezésben, majd meg 
szabálytalanul elszórva. A zárványok között vannak 
valódi mikrolithok, rövid oszlopok pyramisalakú 
végekkel, melyek néha halavány zöld szinűeknek 
látszanak (augit?) és majd szabálytalanul, majd a 
földpátkristály egyik lapjával párhuzamosan van- 
nak helyezve. Egyéb zárványok : tiszta vagy elhomá- 
lyosodott üveg-zárványok és sokalakú üres, illetőleg 
gáznemű buborékok, végre ritkábban fekete pontocs- 
kák és tűcskék (opacitok). 

E földpátok lángfestési és olvadási reactióit 
Szabó módszere szerint megvizsgálni, kérésemre, 
dr. ScHAPARziK Ferencz úr szíveskedett 

A lángkisérletek átlagos eredményeit a következő 
táblázat tünteti elő. Megjegyzendő hogy minden 
adat legalább is két kísérletnek átlagos eredménye. 





Termőhely : 


I. kísérlet : 


II. 


kísérlet : 


m. kísérlet: 


Megjegyzés : 


Na 


K 


Olvad. 


Na 


K 


Olvad. 


Na 


K 


1 


Koifízisor déli oldala ... . 


2 





1 


2—3 





2—3 


a— 1- 


2 


ZománczoB olvadás. 


i2 


Kolcziflor déluy. oldala . . . 


2—3 





2 


2—3 





4 


4 


1—2 


Kelleténél kisebb darabok. 


3 


Edeireich _-. ... .._ . 


2 





1—2 


2 





2—3 


3 


1 


Mállott földpát. 


4 


Kálvária-hegy _ . . . . _ _ 


2 





1-2 


2—3 





2—3 


3-4 


2 






Átlag... _ . ... ._. . 


2—3 





1—2 


2-3 





2—3 


a— 1- 


2 





Ez az eredmény pedig nem más mint a labradorit 
typusos viselkedése ; a kőzetek makroszkópos föld 
pátja tehát labradorit. 

A puszta szemmel látható amphibol rendesen 
2—3 mm. hosszú oszlopokat képez. Színe fekete, 
a frísebb kőzetekben élénk fényű, mállott állapot- 
ban fénytelen és helyenként (Eolczisor) rozsdaveres 
színű. Vékony csiszolatokban rendesen a ooP . cxdPöö 
kombinacziónak megfelelő kristálymetszetek élénk 
zöld színnel áttetszők, erős dichroismussal (hala- 
ványzöld és sötét bamászöld) és absortioval, keresz- 
tezett nikolok között élénk polarisatio-színezéssel. 
A Eolczisor és Kálvária kőzetében az amphibol 
kristályok rendesen egyszerű egyének, ikerképzödés 
pedig felette ritka ; ellenben a pojanai kőzetben az 



ikerképződés a rendes eset, sőt nem tartozik a ritka- 
ságok közé a hármas ikrek jelensége sem, melyekben' 
a középső tag csak keskeny lécz gyanánt tűnik fel. 
Zárványok nem igen sűrűen láthatók az amphibo- 
lokban : némelyekben vannak apró földpát-mikroli- 
thok,* másokban magnetitszemcsék ; légritkábbak 
a légbuborékos üvegzárványok (Pojána). A friss 
kőzetekben az amphibol-metszetek szélei élesen és 
tisztán tűnnek fel ; az ismeretes fekete szegély fellé- 
pése mindig kezdő mállásra mutat, de itt soha sem 
nagyon széles. Ezt a fekete keretet még erős mikro- 
szkópi nagyítással sem sikerül magnetitszemcsék hal- 

* Hogy a földpát általában idősebb, azt kimntatja egy az Eder- 
reioh közetéb/Sl kéRzült caÍBZolat, melyben egy földpátlécz amphibol- 
tói félig körülzárva látszik. 

5* 



NAGYÁG TRACHYTKÓZETRI. 



36 



A NAGY A 01 ERÜPTIO- VONAL KŐZRTSI. 



mázává feloszlatni, mindig elmosódott fekete anyag- 
nak látszik és ott, hol a csiszolat metszete nem 
redukálta puszta keretté, hanem a kristály felületét 
mutatja, olyan, mintha ecsettel fekete foltot mázoltak 
volna reá. 

Augitot nagyobb szemekben ritkán találni ezek- 
ben a közetekben (Pojána, Kolczisor) ; ha vannak, 
halavány zöld színük, dichroismusuk gyöngesége és 
repedéseik szabálytalansága, kedvező esetekben még 
metszeteiknek jellemző alakjáról könnyen felismer- 
hetők. 

A mondottakat összefoglalván, a szóban forgó 
hegycsoport kőzetét andesit-jellemü amphíbol-labra- 
dórit trachyt-HHk nevezhetjük, mely mikroporphyr- 
szertí alapanyagban labradoritot, ampbibolt és mag- 
netitet mint lényeges, augitot néha mint járulékos. 
és kivételesen biofcitot mint idegen elegyrészt tartal- 
maz. Ha az egész csoport kőzetei között finomabb 
megkülönböztetést akarunk keresni, mely nem a 
mállás külső hatásán alapszik, akkor legfölebb a 
csoport délkeleti részét, a Pojána déli tövén a haj- 
dani Terézia-tárna környékén fellépő kőzetet választ- 
hatjuk el a többitől : itt a kristályok átlag valamivel 
nagyobbak és a biotitnak szórványos előfordulása 
csak erre a részre szorítkozik, melyben azonkívül 
az oszlopos válás-idom fellépése is nevezetes. De 
mindezek a jelenségek érintetlenül hagyják a kőzet 
lényegét, mely az ásványtársulásban rejlik. 

B) ./í nagyági erupfio -vonal. (DDK. — ÉÉNy.) 

Ha mindazon kőzeteket egybeállítjuk, melyeket 
a nagyági fővonulaton gyűjtöttem, a kézipéldányok 
külső megjelenése, a szinökben, szövetökben, de még 
a felismerhető ásvány részekben is mutatkozó eltéré- 
sek oly feltűnők, hogy számos fajváltozat megkülön- 
böztetését látszanak igazolni. Ámde a természetben 
fokozatos átmenetek hidalják át az ellentéteket és a 
földtani viszonyok azonossága bizonyságul szolgál 
közös eredetük mellett, másfelől pedig a laborato- 
riumbeli vizsgálat az anyag közösségét mutatja ki és 
világossá teszi, hogy a habitusban feltűnő eltérések 
sem az alkotó ásványok, sem a szövet eredeti különb- 
ségéből, hanem csak utólagos, helyi értékű elválto- 
zásból támadtak. 

Az egész eruptio-vonal terméke egy amphibol- 
plagioklas-trachyt, melyet biotitnak és kvarcznak 
— bár változó arányú — fellépése jellemez. A külső 



különbségeket főleg három utólagos folyamat idézte 
elő, ú. m. a külszíni közönséges mállás, mely a lég- 
belieknek egyenes behatásától ered, a zöldkőmódo- 
sulás, mely mint a helyi metamorphismusnak egy 
neme a kőzettömeg belső és alsó részeit támadta 
meg, kifelé fokozatosan csökkenő hatással, végre a 
belső mállás vagyis kaolinosodás, mely a telérhasa- 
dékokból indulván ki, contact-metamorphismusnak 
tekintendő. E háromféle folyamat hol egyenként, 
hol kombinálva hatott az eredeti kőzetre. Mivel a 
közetek eredeti minősége azon példányokon, melyek 
csupán a külszíni mállás miatt szenvedtek, aránylag 
legtisztábban mutatkozik, a részletes leírást eme- 
kőzetek legépebb és legtypusosabb fnjaival kezdem 
meg. 

A trachytos hi\ Ijdlemü kőzetek közül legismertebb 

példa 

a Czukorsüvcg kőzete, 

melynek részletes leírását többek között Dölter 
közölte.* Porphyros szövetű kőzet, melynek sárgás- 
fehér, likacsos-érdes alapanyagából a következő 
makroszkópos ásványok (mineraux de premiere cry- 
stallisation) válnak ki : 

Földpát, fehér, repedezett, üvegfényü kristályok- 
ban, melyeken az ikerrovátkosság gyakran már a 
puszta szemnek feltűnik (mikrotin). A hosszabb irány- 
ban 3 — 5 mm. nagyságot érnek el ; töredékeket csak 
ritkán láthatni. Mikroszkóp alatt két níkol között 
majdnem minden kristály szép ikerrovátkosságot 
mutat, de a lemezek száma rendesen nem nagy; 
Dölter a Czukorsüvcg földpátjait e tekintetben külö- 
nös szegényeknek találta. Sok kristályban a lemezek 
nem mennek végig a metszeten, hanem a belsejében 
megszakadnak, a mi különben nem ritka jelenség a 
trachytok földpátjaiban, de még nem jogosít arra, 
hogy Orthoklas és plagioklas összenövésének tekin- 
tessék, ahogy Dölter akarja. A kettős lemezrendszer, 
mely egymással a 90 fokot megközelítő szöget képez 
és kétféle ikerképződés együttes fellépéséből szár- 
mazik, egypár esetben látható. Zónás szerkezet a 
nagy földpátkristályokon rendszerint csak a polározott 
fényben és bizonyos beállíttísnál tűnik fel, a minek 
az az oka, hogy az egyes zónákban az extinctio fok- 
értéke valamicskével különbözik.** A hol a földpát 
mállásnak kezd indulni, ott a mállás-termékek 



* Zur KenntnÍRs der quarzführenden AndeBÍte in Siebenbür- 
gen und Ungarn. Mineral. Mittheilnngen, 1873. p. 78. 

** V. ö. ScHAFABziK F. észlelését a Görgehegy közetón. Fóidt. 
Közlöny, 1880. X. 299. 1. 



KAOyAo TRACHYTKŐZKTBt. 



37 



▲ CZÜKOR8ÖVBO TRAGBYTJA. 



gyakran szintén egy a metszet külső széléhez közel 
fekvő, kívül élesebb, befelé elmosódott zónát képez- 
nek, míg a legkülső burok ép. Egyébiránt a földpátok 
anyaga általábnn elég friss állapotú ; zárványokat is 
csnk csekély számmal tartalmaz : vannak színtelen 
hosszúkás mikrolithok, néha a ki^stálymetszet egyik 
oldalával párhuzamos állásban; Dölter szerint 
vannak apatitok is. Legayakoriabbak a szabálytalan 
alakú üveg- és gázzárványok, de folyadékzárványo- 
kat, melyeket Dölter szintén említ, sem itt, sem más 
iiftgyági földpátokban nem láttam. Igen ritkák az 
amphibol- és magnetifc-zárványok. Némely nagyobb 
üvegzárvány el van homályosodva és az elváltozás 
gyakran annyira megy, hogy egészen opák, fekete 
foltok támadnak, melyeket nzonban nem szabad az 
igazi magnetit-zárványokkal összetéveszteni. 

Amphibol ebben a kőzetben nagy mennyiségben 
szerepel ; fényes fekete, jól hasadó oszlopai a kőzet- 
ből könnyen kihullanak és ekkor többnyire igen 
szabályos, éles lapú kristályokat kapunk, melyeken 
az oszlopzónában a ooP lapokon kívül még egy vagy 
mind a két* véglap (ooPo^ és ooPCi) mutatkozik. 
A kristályok méretei fölötte különbözők: nagy 
(5 — 7 mm.) oszlopok a ritkaságok közé tartoznak, az 
átlagos mérték 1—3 mm, de vannak még sokkal pa- 
rányibb kristálykák is, melyek puszta szemmel nézve- 
csak fekete por gyanánt tűnnek fel, de a vékonycsi- 
Bzolatban még rendszeres körűlvonalozást mutatnak, 
tehát nem mindig csak töredékek. A közbeeső foko- 
zatok oly számosak, hogy az amphibolra nézve lehe- 
tetlen a porphyros kiválásokat az alnpanyag kris- 
tálykáitól szigorúan különválasztani, annál inkább 
mivel a physikai és optikai tulajdonságokra nézve a 
nagy és kis amphibölok között semmi különbséget 
nem láttam. A fóldpátoknál ez az ellentét sokkal 
élesebb ; azokra nézve jogosan választhatjuk el az 
első és a második fokú kristályosodásokat, de az 
amphiboloknál okszerűen csak egy fokról, nézetem 
szerint az elsőről lehet szó. 

A vékony csiszolatban az amphibölok élénk bar- 
nászöld szint, erős dichroismust (zöldes -sárga és 
barna) és élénk színű polározódást mutatnak. A hasa- 
dás irányát számos repedés mutatja. Fekete szegély 
nincsen, vagy csak igen csekély. Ikerképződés ritka 
eset. Zárványok: földpát és magnetit (opacit), de 
egészben kevés; némelykor a kristály belseje a bom- 



* Dölter csak az elsőt emliti, de az ntóbbi ooPoo is előfordul, 
ha nem íb olyaii állandóan. 



lás jeleit mutatja. Összenövés biotittal, magnetittel 
és augittal, de szabályosság nélkül. 

Aiuiit; ebben a kőzetben meglehetős nagy meny- 
i^yiséggel lép fel, de kristályai átlag sokkal kisebbek 
mint az amphiboléi, sőt gyakran valósággal mikro- 
szkópi parányíságra sülyednek. Ellenben többször 
nagyobb csoportokká egyesülnek. Halavány zöldes 
színök, szabálytalan repedésök, jellemző keresztmct- 
szetök (a főtengelyre függőleges irányban) élesen 
megkülömböztetik az amphiboltól, melylyel néha 
ugyan összetapadnak, de szabályos összenövéseket 
vagy uralítféle átváltozásokat nem találtam. Eristály- 
alakjokat nem tartották meg oly élesen mint az 
amphibölok, hnnem rendesen kopott, töredezett da- 
rabokban vagy gömbölyded szemcsékben jelentkez- 
nek. Feltűnő zárványaik nincsenek ; a magnetit néha 
látszólag zárványt képez, de a két ásvány parányi- 
sága miatt ez alighanem csak az egymásfölé rakodás 
csalékony tüneménye. Egészben véve tehát az augit 
a legrégebben kivált ásványként tűnik elő. 

Bioíil ; e kőzetnek ép oly feltűnő elegyrésze mint 
az amphibol, de raeunyiségre nézve mégis elmarad. 
Fényes fekete hatszögű táblácskákat (1 — 8 mm.) és 
rövid oszlopokat képez, de mikroszkópos méretekben 
soha sem található. A vékony csiszolatban barnás 
szint és erős dichroismust mutat. Majdnem minden 
nagyobb biotitkristály bel8ejél)envannak nagy, göm- 
bölyű alakú, mintegy kievett, üvegszerü zárványok, 
melyeknek tölteléke különféle mállási termékek 
vagy az alapanyag, földpát és magnetit. Földpát (és 
talán apatit) szögletes, igazi kristályzárványokat is 
képez ; nemkülömben a magnetit. 

Magnetit ; a puszta szemmel kivehető kristályok- 
tól a le<;finomabb fekete porig mindenféle alakban 
és nagyságban fordul elő, gyakran, a mint láttuk, a 
többi ásványokban zárványképpen is. Azonban meny- 
nyisége még sem látszik oly tetemesnek, mint péld. 
a N.- Kálvária vagy a Kolczisor kőzeteiben. 

Kvarcz ; ez a figyelemreméltó elegyrész sűrű be- 
hintés g}*anánt mutatkozik a Czukorsüveg trachytjá- 
ban. Gömbölyded, mintegy kopott vagy megolvasz- 
tott szemcséi átlag 2 — 3 mm. átmérőjűek és ettől a 
méretektől egy sem tér el tetemesen. Némely szemen 
még meglátszik az eredeti diploéder (pyramis) alak, 
de kopott élekkel és csúcsokkal. 

A trachytmagma nyilván olvasztólag hatott a 
mélységben képződött kvarczra és nem csupán külső 
körvonalait tompította le, hanem öbölszerű kivájá- 
sokban a kristály belsejébe is behatolt. A kvarcz 



maoyAo TRACHTTKÖZRTRI. 



38 



ALAPANYAG. 8ZARKÓ, OURGüJATA. 



Bzlne szürkés vagy gyenge amethystszin^ a földpáttól 
mindig könnyen megkülönböztethető. Az említett 
öblökön kívül, melyek a csiszolatban néha álzárvá- 
nyokat képeznek, vannak a kvarezszcmeknek valódi 
zárványaik is, főleg sok gáz- és üvegzárvány, míg az 
apró mikrolithok (apatit ?) ritkák. 

Ha a felsorolt ásványok makroszkópos kristályain 
felül maradó anyagot alapanymjnak tekintjük, a 
pnszta szem abban világos szürke, fekote pettyes 
porczellánnemű anyagot és sárgásbarna málláster- 
mékekkel kirakott apró likacsokat és üregeket lát, 
melyek a kőzet érdességét, trachytos jellemét idézik 
elő. A mikroszkóp alatt ez az alapanyag ismét mikro- 
porphyros szövetüvé válik, aznz számos parányi, 
de még tisztán felismerhető kristálykák, földpát, 
augit, magnetit, amphibol, egy még sürübb szövetű 
alapba beágyazva tűnnek elő. De végre maga ez az 
alap (bázis) sem tökéletesen egynemű, hanem a két 
nikol között igen finom, a földpát színeivel polározó 
mozaikot mutat, úgy hogy csak kutató szereink töké- 
letlensége* vet végett a további mikroszkópi analysis- 
nek és a tiszta apolaris üvegbasis jelenlétét inkább 
gyaníthatjuk mint erősíthetjük. A kristályos kiválás- 
nak itt tehát valószínűleg kettőnél több stádiuma volt 
és a földpátos elegyrész kiválásában legalább három- 
szoros kristályképződést kell elfogadnunk. A többi 
ásványban ez a fokozat nem oly világos és nagysági 
arányuk csökkenése inkább folytonos. Némelyeké, 
a kvarczé és biotité, nem sülyed a makroszkóposság 
határa alá sem, másoknál (amphibol, augit) a pará- 
nyiság a földpátképződés második fokát éri el, úgy 
hogy az alapanyag mikroporphyrosságában szere- 
pelnek, végre csak a földpát, a legfinomabb mftgnetit- 
por (és talán apatittűcskék) maradnak mint a leg- 
kisebb individualizált részecskék, melyek különféle 
mállástermékekkel és még amorph üveggel sünien 
keverve az igazi alapot képezik, mely a magasabb 
fokú elegyrészeket körülburkolja, azaz hogy köztük 
körűlbelől abban az arányban és módon találtatik 
mint áztatott homokban a csak tapadás által vissza- 
tartott nedvesség. 

A másodfokú földpátkristálykák között van sok, 
mely a plagioklasszerü ikerrovátkosságot még vilá- 
gosan mutatja, de mások mint egyszerű kristályok 
vagy karlsbadi ikrek tűnnek fel ; természetes, hogy 
ezért még nem bizonyos : nem plagioklasok-e ezek 
is ? A mechanikai különválasztás ily apró képződ- 



a caiBzolat vastagságának minimnma. 



menyeknél nem sikerülvén, tiszta chemiai reactiót 
nem nyerhetünk, és az optikai módszer alkalmazását 
tiltja az a körülmény, hogy a kristálykák ortentatiója 
nem áll hatalmunkban. Fouquí«: szerint a második 
stádiumban képződött földpátok rendesen a savas- 
ságnak magasabb fokán állnak mint az első képző- 
désbeli nagy kristályok. 

A folyásos szövet jelenségét főleg ezen apró föld- 
pátléczek elrendezése idézi elő; ennek nyoma a 
szól)an forgó esetben is mutatkozik, de nem i<^en 
feltűnő módon. Nagyobb kristályok kettétörése, a 
mi épen ama belső mozgékonysággal szokott járni, 
némelykor itt is látható : egy csillámkristály, az am- 
phiboltól nyomva törött ketté, néha meg az amphi- 
bolok szenvedtek ilynemű sérüléseket. 

A Szarka déli oldala. 

Itt olyan kőzetet találunk, melyaCzukorsüvegé- 
hez minden tekintetben hasonlít, csak hogy kvarcz- 
ban jóval szegényebb. Nem lévén itt oly jó feltárás, 
mint a minőt a Gzukorsüveg kőfejtése szolgáltat, 
a megvizsgált példányon a felületi mállás nyomai 
sokkal nagyobbak mint az előbbi kőzetben. A föld- 
pátok erősen meg vannak támadva, de megemlí- 
tendő, hogy a legmállottabb kristálymetszetek is 
tiszta szegélylyel bírnak és a mállástermékek csak 
ezen belül vagy párhuzamos kereteket képeznek, 
vagy a kristály egész belsejét ellepik. Látjuk egyúttal 
azt is, hogy az egészen még el nem homályosodott 
metszetekben számos, nagy gázbuborékokkal ellátott 
üvegzárvány szintén ilyen zónák szerint sorakozik, 
úgy hogy közelfekvő következtetés az, hogy a mállás 
nem egyenesen a kristály felületéről, hanem inkább 
ezen zárványokból indul ki. Számosak a tűalakú 
mikrolithok is, melyeket alakjok és gyakori haránt- 
repedésük miatt valószínűséggel apatitnak tekinthe- 
tünk. Elrendezésök egészen szabálytalan. 

Az amphibolok fénytelenek, mállottak, a mi a 
vékony csiszolatban különösen a széles fekete keret 
fellépésében mutatkozik. A csillám ellenben még 
fényes fekete. Augit és magnetit úgy mint az első 
példányban. Kvarcz : sárgás, bágyadt fényű repede- 
zett szemek. Alapanyaga tele van mállási termé- 
kekkel, melyek sötétebb szint is adnak a kőzetnek. 

A Gurgujáta hegy csúcsa. 

Világosszürke érdes kőzet Ez is mindenben 
hasonló a Gzukorsüvegóhez, csakhogy mállottabb. 
Földpátja még elég ép, üvegnemű ; kvarcza viztíszta, 



nagyAo traghytközstbi. 



39 



TRAGHYT8ZKBŰ KÖZETBK. 



vagy gyengén ibolyaszínű^ kissé kevesebb mint a 
Czukorsüveg kőzetében. Amphibol gyenge fekete 
kerettel ; biotit ép, nagy földpátzárvauyokkal. Augi- 
tot nem láttam. Az alapanyag likacsaiban carbonát- 
képződés kezdete vehető észre. 

Kőbánya a mádai út mellett, a Kolczisortól K.-re. 

E szép világos szinű kőzetnek bizonyos réteges 
szövete van, melynél fogva nagy táblákban fejthető ; 
a szövetnek ez a minősége részint az amphibol és 
biotit bizonyos párhuzamos állásának, részint a 
mállottabb és frissebb részek rétegszerü váltakozá- 
sának következménye. (Folyásos szövet.) Egészben 
még elég ép a kőzet : földpátja szép ikerrovátkossá- 
got, mikrolithokat és légbuborékos üvegzárványokat 
tartalmaz. Amphibolja fényes fekete, szegély nélkül. 
Magnetit aránylag kevés. Kvarcz gyéren, gömböly- 
ded szemekben. Augitot nem találtam. Az alapanyag 
bázisa sajátságos szemesés minőségű (granulatio). 
Benne apró ikerrovátkos földpát- és amphibol-kris- 
tálykák, magnetit-szemcsék és színtelen hosszúkás 
míkrolithok (apatit ?) vannak. 

Burtucatól D., a Csirisiel maré-tői ÉNy., a Pareu 
Csiriselului balpart ján, vörös agyag fölött. 

Ez a kőzet külsőleg is igen hasonlít a Gzukor- 
süvegéhez, csakhogy kissé sötétebb szürke. Föld- 
pátjai gyakran kaolinos mállásburokkal. Amphibol 
friss^ fekete fényes, csiszolatban élénk fűzöld, gyenge 
fekete kerettel, mely inkább csak apró magnetit- 
szemek laza rajából áll ; ritkiÉín ikrek. Csillám ren- 
des. Augit igen ritkán. Kvarcz nem sok, a kettős 
pyramis-alak többnyire fölismerhető. Magnetit : két 
képződési fok, a nagy kristályok külön az alap- 
anyagban és néha mint zárványok úgy földpátban 
mint amphibolban, az igen íinom magnetitpor (má- 
sodik képződés) csak az alapanyagban és különösen 
az amphibolok körül. Minthogy a nagy földpátok 
amphibolt is tartalmaznak, a képződés sorrendje 
ez : kvarcz (?), magnetit I., amphibol, földpát L, 
biotit, — földpát IL, augit (?), magnetit II., — föld- 
pát in., üveg. 

Hasonló kőzet fordul elő 

a hondol'VojU'i utón, 

a hegy élén, Nagyágtól E-ra, melyben csak a kvarcz- 
kristályok nagy száma es kevéssé kopott pyramis- 
alakja tűnik fel ; beimük pedig igen szabályos nega- 
tív kristályalakíi üvegzárványok nagy légbuborékkal. 



Csepturár maré. 

Kevés biotit és kvarcz az utóbbi gömbölyített 

szemekben : ellenben van augit, bár csak kicsiny, de 

nagyszámú szemcsék alakjában. Amphibol fényes, 

igen gyenge fekete kerettel úgy mint a burtucaí 

kőzetben. 

Legyisolyma. 

Az előbbihez hasonló, csak augitja nincs, kvarcz 
pedig gyérebben. Folyásos szövetű. Amphibol erős 
szegélylyel. Magnetit itt is két fokozatban. 

A Hajtó déli előf okának alján, 

a szekérúttól D., a Borutámától Ny., szemben a 
Czukorsüveggel. 

Ez a kőzet mutatja a Hajtónak elváltozatlan, 
csak a külszíni mállástól megtámadott minőségét. 
A Czukorsüvegéhez mindenben hasonlít, csakhogy 
nem oly friss. Az amphibolok vastag fekete keret- 
tel. Csillám jórészt elpusztulva. Földiát mállásos 
zónákkal. 

A felsorolt példák között a külső és belső hason- 
latosság feltűnő, olyannyira, hogy ha osztályzásról 
van szó, nem habozhatunk, mindezen kőzeteket egy 
és ugyanazon név alá gyűjteni. Mi legyen az a név, 
arra a kőzetek lényeges alkotó részei és tulajdon- 
ságai udják a feleletet. Az érdes felület, a világos 
szín, a porphyros szövet és a földpát túlnyomósága 
képezik a kőzetek azon külső jellemeit, melyek a 
•trachytismus» szó fogalmának felelnek meg. 

Az alkotórészek közül lényegeseknek és állan- 
dóknak mindenekelőtt a földpátot és az amphibolt 
ismertük fel ; állandók, de változó mennyiséggel sze- 
repelnek a magnetit, biotit és kvarcz; végre az 
augit, mely az egyik helyen bőségesen, a másikon 
éppen nem mutatkozik, lényegtelen elegyrésznek 
tekintendő. Közös és lényeges vonásnak tekinthetjük 
továbbá az alapanyag mikroporphyr-szövetét, jnely- 
ben földpátkristálykákon kívül még magnetit, eset- 
leg augit és amphibol szerepelnek és melynek bázisát 
egy szintén már módosult, parányi kristályos szem- 
csékkel telt üveganyag képezi. 

A mi a makroszkópos földpát faját illeti, az alább 
közlendő kísérletek szerint az andesín és labrador 
határán mutatkozik ; mindenesetre valamivel sava- 
sabb faj mint a Kálvária csoport földpátja. 

Kőzetünk pontos megjelölése ezek szerint a 
következő hosszú nevet követeli : 

Kvarczos'biotitos amphibol4abrador4rachyt. 



NAGYÁG TRAGHTTKÖZETEI. 



40 



KÜLSZÍNI MÁLLÁS. ÁTMENBT A ZÖLDKŐ- MÓDOSULATBA. 



Figyelmet érdemelnek a mállás tünetei, melyek, 
minthogy a külszínen legerősebbek, ellenben a 
természetes és mesterséges feltárásokban elenyész- 
nek, a légbeliek hatásának egyenes következmé- 
nyeiként mutatkoznak. A földpátokon ez a mállás 
mint elhomályositás nyilvánul : a kristályok elvesz- 
tik fenyőket, átlátszóságukat, fehér vagy sárgás kao- 
linnemü anyaggá változnak át. Tudva van, hogy 
azon elváltozásnál, melyet a földpát anyaga a lég- 
beliek hatása alatt szenved, egyrészt oldhatatlan 
timföld-kovasav- hydrát, másrészt szénsavas alkáliák, 
mész, esetleg vasoxydul és magnesia képződnek. 
E carbonátok legnagyobb része a külszínhez közel 
fekvő közetekben nem marad meg, hanem oldatban 
tovább szállíttatik : innen ered főkép ezen kőzetek 
likacsossága, érdessége ; csak a nehezebben oldható, 
de csekély mennyiségű vas- és magnesia-carbonátok 
maradhatnak meg a likacsok falain és azt a csekély 
sárga és barna lerakódást képezik, melyet a Gzukor- 
süveg trachytjának leírásánál említettem. 

Az amphihol elmállása külsőleg szintén a fény 
megvakulásában mutatkozik ; mállásterméke azon- 
ban fekete, azért a vékony-csiszolatban a kristály 
metszetek többé-kevésbbé széles fekete opák sze- 
gélylyel ellátva tűnnek fel. Tekintetbe véve, hogy ez 
a szegély a mállás gyengébb fokánál a mikroszkópi 
nagyításban parányi szögletes pontocskák rajává 
oszlik, közelfekvő feltevés, hogy itt az amphibol 
vastartalmának rovására képződött magnetit szem- 
csékkel van dolgunk. Láttuk, hogy az ép fajta kőze- 
tekben ez a szegély vagy teljesen hiányzik, vagy 
éppen csak kezdetének nyomait mutatja; minél 
mállottabb amúgy is a kőzet, annál sűrűbb, annál 
szélesebb a fekete szegély. Bajos tehát feltenni, hogy 
ez a képződmény már a kőzet eredeti tulajdonsága. 

Ujabban Becher * hasonló képződést mestersé- 
gesen idézett elő, az által, hogy amphibol kristályo 
kat n^egolvasztott izzó lávamagmába mártott, de az 
ilymódon keletkezett fekete szegélyt nem magnetit- 
szemcsékből állónak találta ; kérdés tehát, hogy a 
külső hasonlatosságból belső azonosságra lehet-e 
következtetni ? Zirkel ** a fekete szegélyt az ameri- 
kai amphibol-nndesitek jellemző vonásaként említi, 
a hiányát pedig a propylit sajátságának tekinti. 
Szerinte és sok író szerint a fekete szegély a láva 
megmerevülése előtt képződik azon vonzás által, me- 
lyet a már kész nagy amphibol -kristályok az éppen 

* Neues Jahrbuch fúr Mineralogie stb. 1883. II. 1. 
•* Microscopioal Peirography, p. 133. 



kiváló magnetitszemcbekre gyakorolnak. Ha ez 
ugy volna, éppen a legfrissebb kőzeteken kellene a 
büneményt legszebben látni. A nagyági kőzeteken 
az ellenkezőt tapasztaltam. 

Ilynemű mállásnak az augit nincsen, vagy csak 
csekély mértékben van alávetve. A hiotü elmállása 
szintén nagyobbrészt fekete mállástermékeket idéz 
elő, de nem hozza létre azt a szemcsés szegélyt: 
a kitűnő hasadású ásvány lapocskákká és darabokká 
foszlik szét, melyek közé gyakran calcitképződmé- 
nyek és magnetitszemek ékelődnek. Végre a niagveiit 
mállása egyszerűen viisruzsdát szolgáltat, mely kö- 
röskörül elszivárogván, vörösbarna udvart képez a 
málló kristíUy körül. Az alapanyag mállástermékeit 
külön felismerni nem lehet: fekete szálak és pon- 
tocskák, szürke pamutszerű képződmények, zöldes 
vagy vörösbarna foltok lepik el az anyagot, meg- 
fosztván azt előbbi átlátszóságától és világos színétől. 

Mindezen jelenségek összesége képezi a külszíni 
mállás tüneményét. 

De van a trachytok elváltozásának még más 
módja is, mely első sorban csak a fekete silikátok 
másnemű sajátságos anyagváltozásában nyilvánul, 
és végső stádiumában azon módosulathoz vezet, 
melyet zöldkőn emäscgnck szoktunk nevezni. A követ- 
kező kőzetekben a közönséges mállás mellett már 
ennek az elváltozásnak első stádiuma is mutatkozik. 

Ezen átmeneti tagok typusaként tekinthetjük : 

ít Hajtó csúcsának közeta. 
Sötétszürke porphyrszerű kőzet. Földpátja zöldes- 
fehér, kissé mállott, rendes nagyságú (3 — 5 mm.) 
kristályok, üvegszerű, fényes, ikerrovátkos, zónás 
szerkezettel, mikrolith-, üveg- és gázzárványokkal, 
egy szóval a Czukorsüveg földpátjához egészen ha- 
sonló, csakhogy többnyire mállottabb állapotban; 
repedéseibe bizonyos mocskos-zöld anyag rakódott 
le, mely halmaz-polárosságot mutat. 

Kvarcz, közepes mennyiséggel, nagy, kopott élü 
szemcsék, füstös szürke színnel, fényes, üvegnemű. 
Számos zárványai közül legérdekesebbek azon sza- 
bályos pyramis-alakuak, melyek egymás között szi- 
gorúan párhuzamos állásban, tehát mindenesetre a 
kristály tengelyrendszerének megfelelő helyzetben 
fordulnak elő; e negatív kristályok anyaga nagyobb- 
részt üveg, vagyis a basis anyaga lehet; a hol még 
érintetlen, ott vagy egészen színtelen, vagy kissé bar- 
nás szinü ; de a hol valamely repedés érinti, az üveg 
el van homályosodva. Kevés kivétellel minden 



NAGYÁG TRACHYTKÖZETM. 



41 



A HAJTÓ KŐZETE. 



eflféle zárványban térfogatához arányos buborék mu- 
tatkozik, mely fénytörés okozta fekete szegélye által 
gáznemű (vagy vacuum ?) természetét árulja el. Ezek 
a buborékok mozdulatlanok és változatlanok, és ha- 
bár egynél többet soha sem láttam egy-egy zárvány- 
ban, mégis azt kell hinnem, hogy a zárvány anyaga 
szilárd. Csak egy esetben láttam kettős, azaz egy- 
másba foglalt buborékot: a körülzáró ez esetben 
gyenge szegélyű volt, a belső pedig széles szegélyű ; a 
zárvány többi anyaga füstbama üveg, egy parányi 
tüalakú mikrolithtel. A külső buborék aránytalanul 
nagy, anyaga színtelen, de egy pár fekete s zava- 
ros (mozdulatlan) képződmény kissé elhomályosí- 
totta. Azt hiszem, hogy ez is két egymásba foglalt 
üvegzárvány, gázbuborékkal. A kvarcz azonkívül 
roppant mennyiségű, de igen parányi, szabálytalan 
alakú zárványokat tartalmaz, melyek tölteléke a 
fénytörési szegély szerint egyrészt üveg, másrészt 
gáz. Gázbuborék üveganyagbaa némelykor szintén 
észrevehető, de mozgó libellát és általában olyan je- 
lenséget, mely a folyadékzárványok jelenlétét kétség- 
telenül kimutatná, soha sem láttam. Parányi tüalakú 
mikrolithok is vannak, de aránylag csekély mennyi- 
ségben. Egy sajátságos, erős fénytörésű és erősen 
polározó ásványnak kis kristályait egyszer itt a 
kvarczban, egy másik hajtói kőzetnek pedig földpát- 
jában találtam : a kristályalak, látszólag prisma és 
pyramis, talán hasis, a korund alakjaira emlékeztet. 
Nevezetes ebben a kőzetben az amphihol minő- 
sége. Már puszta szemmel észreveszszük, hogy fé- 
nyét elvesztette, fekete, szinte mocskos barnás vagy 
zöldes szürkévé változott, hasadását bizonyos leve- 
les szerkezet pótolja. A mikroszkóp alatt a kristályok 
metszeteit rendesen széles fekete szegély vázolja, de 
ezen belül az amphibol eredeti anyaga úgyszólván 
egészen elpusztult. Valóságos pseudomorph képződ- 
ményt látunk, mely lényegesen két anyagból áll : egy 
halvány kékeszöld (hagymazöld) rostos-leveles, mely 
keresztezett nikolok között kékes színnel polároz, a 
sugaras-rostos aggregátum ok sajátságos színezésével ; 
A másik anyag sárgás-fehér, nem tisztán átlátszó és 
keresztezett nikolok között szemcsés színes halmaz- 
nak tűnik fel. Az elsőt chloritnemű ásványnak 
(pennin?), a másodikat talán carbonatnak (mész- 
magnesia-carbonat) szabad tekinteni. E két anyag 
ugyanis könnyen keletkezhetik az amphibol anya- 
gából szénsavas víz huzamos behatása által."^ A zöld 

* L. iMOflTRANZBFP : Studieii über metamorphiflirte Gef^ieine 
imkby; magtIo. 



és a fehér anyag egészen szabálytalan keveréket al- 
kot, melybe rendesen még fekete opacitrészek és 
néha vasrozsda vegyül. Megjegyzendő, hogy ama 
kékeszöld choritanyagon kívül a vékony csiszolat még 
egy sárgászöld mállási terméket is mutat, mely 
az amphibolkereteken belül csak ritkán és jelenték- 
telenül szerepel, ellenben az alapanyagban részint 
nagy, szabálytalan foltokban, mintegy űregkitöltések- 
ben, részint az augitra emlékeztető kristálymetsze- 
tekben tűnik fel ; az utóbbiak nincsenek feketén sze- 
gélyezve és láttuk, hogy a szegély hiánya mindenütt 
jellemzi az augitot. Ennélfogva valószínűnek tar- 
tom, hogy ez a sárgászöld anyag az augit elvál- 
tozásából keletkezett, szintén a chlorit, vagy deles- 
sit-csoporthoz tartozó ásvány. A polározott fényre 
gyengén hat; csak ugy, mint ez amphibolok chlorit- , 
képződménye. Friss augit a kőzetben, ugy látszik, 
már nincsen. 

A biotit, bár mennyisége nem csekély, mivel 
színe és fénye elváltozott, alig tűnik ki a kőzetből : 
zöldes vagy barnásszűrke, talkhoz hasonló lágy 
anyaggá lett és a mikroszkóp alatt látjuk, hogy el- 
változásából nagy mennyiségű opacit és egy fehér 
(kaolinos ?) anyag képződött. 

Magnetit ugy mint rendesen egyes nagyobb és 
sok apró szemcsét képez. 

Az alapanyag körülbelül ugyanazt a mikropor- 
phyr-szövetet mutatja, melylyel a kőzetek megelőző 
leírásában is találkozunk; megemlítendő csak az, 
hogy az amphibolok és augitok mállás-termékei 
kis mértékben az alapanyagban is, mintegy beszivá- 
rogva, találhatók. 

Ez a kőzet nem csak a Hajtó csúcsán, hanem ol- 
dalain és kiágazó előfokain is csak kevés külső vál- 
tozással találtatik. A Szarkó felé haladva a chloritos 
elváltozás nyomai fokozatosan eltűnnek, azaz hogy 
a biotit és amphibol fénye és fekete színe helyreáll, 
a mennyiben külszíni mállás miatt más módon el 
nincsen homályosítva. Láttuk, hogy a Szarkón ma- 
gán egészen normális állapotú trachyt mutatkozik. 

Ellenben ha kelet felé, a Nagyágra vezető ösvé- 
nyen, leszállunk, a Hajtókup keleti oldalán még 
ugyanazt a kőzetet látjuk, mint a csúcson, de men- 

im Gouvernement Olonez. Leipzig, 1879. A fentérintett átváltozáBt 
a Rzorz/) kővetkező chomini képlettel fejezi ki : 



Amphibol (CaO)2 (AlgO,) (SiOg)« 
L(FoO)2 J 



-f m COg -f n HgO 



chlorit méfls yaap&t 

fÍMÍ?^V (AlzOa) (SiOa)^ 1 \ 2(CftC0a) I aFeCO« -f ßSiO^ -f (m-4) COj-f 



NAGYÁG TRAOHYTKÖZRTKI. 



42 



ATMBNKTEK A ZÖLDKŐMÓDOSULATSA. 



töl mélyebbre szállunk le, annál erösebben mutat- 
kozik a chloritos mállás jele is ; és például 

a hajlói Mária-tárna fölöU 

szürkészöld tömegben a friss üvegnemű földpát mel- 
lett teljesen elchloritosodott amphibolt, továbbá augi- 
tot meglehetős mennyiséggel, sok kvarezot, mállott 
csillámot és sok magnetitet találunk. Itt az elválto- 
zás a teljes zöldkőmódosulat felé már egy lépéssel 
tovább haladt, mint a hegy csúcsán, ellenben a 
külszíni mállás nem oly hatásos. 

Az átmeneti stádiumban van hasonlóképen a 
Dealii Buli kőzete, mely külsőleg világosszürke, de 
helyenként vörhenyes, majd zöldes színe, makroszkó- 
pos ásványainak kisebb dimensiói és folyásos elren- 
dezése által feltűnik. A földpátkristályok még frissek 
fényesek, nemkülönben a biotit fekete pikkelyei, el- 
lenben az amphibolok anyaga teljesen elváltozott s 
itt is csak a keskeny, de éles fekete keret tartotta 
meg az alakot, melyben a halványzöld chlorit és a 
fehér halmazpolarisatiót mutató anyag keveréke van. 
Mind a két mállástermék az alapanyagba elszivá- 
rogva ifi mutatkozik. Augit nem ismerhető fel. Mag- 
netit és szabálytalan alakú, néha barnás szélű fekete 
képződmények az alapanyagban el vannnk terjedve. 
Az alapanyag apró földpátléczei igen frissek. Kvarcz 
csak kis gömbölyded szemeket vagy töredékeket 
képez. 

Hasonló az a héjjas-gömbös elválású kőzet, me- 
lyen a naíjyági fdvohjyhen a D.-Buli és a N.- Kál- 
vária között a bányamű lőportára áll. Ez a különben 
világosszürke kőzet az íimpbibol fűzöld málláster- 
mékeitől UHgyban is zöldes színezetet nyer. Föld- 
pátja még rendesen ép. A biotit-pikkelyek fényes 
feketék, sőt a vékony csiszofatban is egészen épek- 
nek mutatkoznak, mig az amphibolok anyaga teljes 
átváltozást szenvedett. Sok példa mutatja tehát, hogy 
a biotit elváltozása az ampliibolétól egészen függet- 
len. A mi az utóbbit illeti, feltűnő, hogy a zöld mál- 
lástermék, mely főleg a kristálymetszet szélein és 
hasadási repedéseiben szokott fejlődni, nem oly hal- 
vány kékeszöld mint a megelőző példában, hanem 
élénkebb sárgászöld színével inkább az epidot vagy 
Serpentin képződésére emlékeztet. Ugyanez az anyag 
kisebb elmosódott foltokat képez az alapanyagban 
is. A fehér, átlátszó mállásterni.ék, mely a zöld há- 
lózat szálai között foglaltatik, némileg szabályos, 
kétirányú hasadást mutat és a keresztezett nikolok 
között forgatva mezőnként négyszer elsötétedik. 



V 



Kétségkívül nem más, mint carbonát, még pedig 
halmazképződmény, csakhogy a kristálykák orienta- 
tiója mezőnként összehangzó. A kőzet savval érintve 
élénken pezseg. Magnetit, különösen finom por alak- 
jában, szokatlan mennyiségben mutatkozik ; feltűnő, 
hogy ennek daczára a kőzet színe nem sötétebb. 

Ugy a chloritos, mint az oxydátiós mállásnak 
még magasabb foka mutatkozik ama táblás elválású 
kőzetben, mely 

a görög egyes, templom he/fye tövén 
előbukkan. Sötétszürke, kissé zöldes alapanyag, szá- 
mos földpátkristályt tartalmaz, melyek fehér színük- 
kel élesen kirínak ; fekete, de nem igen fris biotit- 
táblák, naoyobb magnetitszemcsók s igen ritka apró 
kvarczszemek képezik ezenkívül a makroszkópos ki- 
válásokat ; az amphibolkristályok ellenben annyira 
elpusztultak, hogy a mikroszkóp segítsége nélkül léte- 
zésük fel sem ismerhető többé. De a vékony csiszolat- 
ban a fekete keretek alakjaira ismerünk : az anyag 
itt is egyrészt halaványzöld chlorittá, másrészt car- 
bonáttá vált, és ez a keverék az alapanyagba is el- 
szivárgott. Kis augitkristályok gyéren láthatók. Az 
alapanyag sötét színét a nagy magnetiteken kívül az 
opacit-képződméoyek sűrűsége okozza; ezek nem 
csupán magnetitek, hanem részben sötétbarna vas- 
vegyülékek. 

A felsorolt példákon kívül még számos közetet 
nevezhetnék, melyen az elváltozás ezen átmeneti 
stádiuma észrevehető. De már az elmondottakból is 
kitűnik, hogy az ekként módosított és a tisztán tra- 
chytszerű kőzetek között lényeges különbség nin- 
csen, sem az ásvány-elegyrészekre nézve, sem az 
összetétel arányában, sem a szövet minőségében. 
A Hajtó kőzete lényegében ugyanaz a kvarcz-biotit- 
trachyt, melyből a Gurgujata vagy a Czukorsüveg 
áll. A külső különbségek nyilván csak utólagos me- 
tamorphismusból erednek, ez pedig két önálló, de 
gyakran együtt működő folyamatban találja kifeje- 
zését: a felszíni mállásban, mely főleg a föld- 
pátot támadja meg, az amphibolt fekete keret- 
tel látja el és a magnetitből rozsdát csinál, de mind 
a mellett egymagában nem képes a kőzet trachytos 
jellemét eltörölni ; — és a chloritos mállásban, mely 
kizárólag a bisilikátokban működik, de végső hatásá- 
ban a kőzet trachyt-habitusát tökéletesen elváltoz- 
tatja és a tiszta zöldkőmódosulatba vezeti át. 

A következő példák feladata a zöldkőmódosula- 



N 



NAGYÁG TRAGHYTKÖZBTEI. 



43 



TBLJR8 ZÖLDKÖMÓDOSULAT. BÁNYAKŐZRTEK. 



tot a maga teljes kifejlődésében bemutatni, a mint 
az érczfekhelyek területén mint a teléreknek valósá- 
gos mellékközete, részint a bánya belsejében, részint 
a külszínen is mutatkozik. Jellemző például azt a 
kőzetet veszem, melyet a nagyági bányák legmélyebb 
helyén 

a 97. öl színtdján, az Anasztázia-telér felé ImjíoU 
vágatban 

gyűjtöttem. Külsőleg ez a szívós, kemény kőzet sö- 
tétszürke alapanyagban főleg csak az üde üvegnemü 
földpátnak csillámlapjait mutatja, melyeken az iker- 
rovátkosság könnyen felismerhető. Kvarcz csak rit- 
kán, tiszta, átlátszó, gömbölyded szemek alakjában, 
biotit még ritkábban, nagyon mállott állapotban, de 
felismerhető rövid oszlopokban tűnik fel. Az amphi- 
bolnak zöldes-szürke fénytelen kristályai alig válnak 
ki a hasonló színű alapanyagból. A kőzet törése 
nagyban kagylós, sima : a trachyt érdessége, világos 
színe és porphyrszerű tarkasága tehát egészen el- 
enyészett már. Ezen változás okai a megelőző példák 
tanulsága után könnyen inegérthetők. Itt t. i. az oxy- 
dátiós mállásnak hatása már igen csekély, a földpá- 
tok tehát igen épek, tiszták és átlátszók, miért is nem 
képesek többé a sötét elegyrészek (magnetit, amphi- 
bol stb.) színhatását ellensúlyozni : innen szárma- 
zik a kőzetnek egyöntetű sötét színezete ; ellenben 
a chioritos mállás tetőpontját érte el, az amphibolok 
anyaga teljesen fölbontatván, mintha mozgékony 
oldattá vált volna, melyből azután, nagyrészt ugyan 
az eredeti helyen, de nagyban az alapanyag likacsai- 
ban is az ismert két új termék rakódott le, és az 
amphibol-kristályok eredeti alakját egy keskeny, 
szakadozott fekete keret csak tökéletlenül tartotta 
fenn. E folyamatnak következménye először az, hogy 
az amphibolkristályok, mint elmosódott, az alap- 
anyagtól nem igen különböző romok, a kőzet por- 
pbyrtypusához többé nem járulnak, másodszor pedig 
hogy a Ukacsokat betömő új képződmények miatt a 
kőzet eredeti érdessége is elveszett, a tömeg látszólag 
egyöntetűvé, törése simábbá lett. Ezen elváltozást 
nem tekintve, a kőzetben semmi rendetlenség nincs. 
kföldpát kristályok csak úgy mutatják az iker- 
képződés, a zónás szerkezet és zárványok jelenségeit 
mint a legépebb trachytokban ; hogy a földpát fajra 
nézve sem más mint a Gzukorsüveg kőzetében, az 
alább következő összeállításból fogjuk látni. A kvarcz- 
ban sincs lényeges különbség ; mert ha számra nézve 
jóval mögötte marad is a czukorsüvegi előfordulás- 



nak, láttuk, hogy más typusos trachyt-küljellemű 
kőzetekben, péld. a Gurgujátán is aránylag csekély 
a kvarczszemek mennyisége. Legfölebb azt veszszük 
észre, hogy szemcséi itt még kopottabbak, gömbö- 
lyűbbek mint a külszíni kőzetekben. Zárványai a 
rendesek, főleg apró üvegzárványok; folyadékkal 
telt üregeket nem találtam benne. 

Apatit mind az alapanyagban, mind a földpát- 
kristály okban gyakran képez hosszú, vékony oszlo- 
pokat hatszöglotes keresztmetszettel. 

Biolil bár nagyon mállott állapotú, mégis az 
elváltozásnak más nemét mutatja mint az amphibol. 
Fényét elvesztette, színe zöldesszürke lett, és, a külső 
alak megmaradván, az anyag lágy, nem rugalmas 
fcalknemű képződménynyé vált. A vékonycsiszolat 
egyes, még ép foszlányok mellett főleg fekete opaci- 
tot és egy fehér, átlátszó calcitboz hasonló képződ- 
ményt mutat, e mellett néha zöldes anyagot is, mely 
azonban inkább kívülről beszivárgottnak látszik. 

Aufjit, ha volt is eredetileg, — de láttuk, hogy a 
kőzet lényegéhez nem szükséges ; most ugyanazon 
elváltozás áldozatává lett, melynek az amphibol, 
úgy hogy az alakot ábrázoló keret hiányozván, többé 
fel nem ismerhető. 

Magnetit nagy mennyiségben, első kiválásbeli 
nagy és második fokú parányi kristályokban. A 
magnetit mellett itt már gyakran jryrít is szerepel. 

Az alapanyag ugyanolyan milyen a Gzukorsüveg 
trachytjában, csak a carbonátok közbekeverődésével 
van kissé módosítva. A kőzet savcsepp alatt minde- 
nütt pezseg. 

Ez a kőzettypus a bányában általában uralkodó ; 
de ebben a tiszta friss állapotban csak olyan helye- 
ken találbató, bová a telérekből kiindult későbbi 
elváltozás még nem terjedt el, más szóval, a bol a 
kőzet a szokottnál keményebb, sötétebb és — bányá- 
szati értelemben — meddő. Ez tehát leginkább a 
vágatokban remélhető. Péld. a 45. öl szintájoii a 
Nepomuk-vágatban egészen hasonló kőzetet tártak 
fel. Csak kissé mállottabb a Bemátbányában gyűj- 
tött példányom. A 75. ölben, a II. Longin-telérből 
kiinduló keleti vágatban még mindig kemény a kő- 
zet, de külsőleg más jellemű : a szürkés-zöld alap- 
anyagból a földpátok fehér, nem átlátszó szemei 
porphyrszerüen kirínak ; a csillám csaknem fehéres- 
zöld színűvé lett, a magnetit nagy részét pyrit pó- 
tolja. Az amphibol fekete keret nélkül, de eredeti 
alakjának megőrzésével chloritosodott, a fehér mál- 
lástermék (carbonátok) nagyon el van terjedve, 

6* 



naqyAg TRACHYTKŐZETISI. 



44 



ZÖLDKÖ-TBACHYTOK. 



mind az amphibolokbau, mind a földpátokbau és 
az alapanyagban^ a zöld (chlorit) főleg az amphíbo- 
lok helyén maradt ; opacitok, melyek ugyanebben 
képződtek, szabálytalan foltok és pikkelyek alakjá- 
ban, nem a magnetit-balmazok minőségében mutat- 
koznak és visszavert fényben nem kékes, hanem sö- 
tétbamás színűek, valószínűleg szintén pyritképződ 
menyek. Kvarcz meglehetős sürüen, nagy, víztiszta 
szemeket képez. Feltűnő sok és nagy aputitkristály, 
melyek hatszögű nem polározó vagy a főtengelylyel 
közel párhuzamos s ekkor élénken polározó fekvő 
metszetekben láthatók. 

A külszínen ez a közettypus a tetemes külső 
mállás és a feltárások hiánya miatt csak kevés pon- 
ton található tiszta jellemző példákban. Ilyent ta- 
láltam 

a főyerinczen, D.-Bucsumanilor és Fraszenata között. 

Itt a földpát még aránylag ép, kitűnő ikt?rrovát- 
kossággal. Az amphibol kétféle mállásterméke az 
alapanyag közé is elszivárgott és mivel a kristályok 
alakjait fekete keret nem jelöli, puszta szemmel 
többé fel sem ismerhetők; a chlorit élénk fűzöld 
színű. Magnetit sok és nagy szemekben. Kvarcz és 
apatit. Pyritképződés kezdete. 

Istvánkutató-tárna, a Hajtótól DK-re. 

Újabb feltárás. A tárna kezdetén typusos zöldkő- 
trachyt van, melyben a földpát tiszta, átlátszó, míg 
az amphibol elváltozása már a végső fokig haladt. 
Magnetit mellett pyrit. Kevés kvarcz és biotit, az 
utóbbi szintén teljesen elmállva. 

Lipótbánya. 

A nagyági érczterület ÉNy felé a Lipótbányáig 
látszik terjedni, hol nemcsak az érczfekhelyeknek 
de egyúttal a zöldkőmódosulatnak még egy íntensi- 
vebb központja van. A kőzet, melyet itt a tárna 
közelében találtam, ezt a kiképződést igen szépen 
és typuBosan mutatja. A kőzet szürkés-zöld, a nagy 
kristályok közül a földpátok, melyek tiszták és átlát- 
szók, csupán kissé zöldesek, fényes hasadás-lapjaik 
által tűnnek fel ; az amphibolok sötétzöldek és fény- 
telenek, csiszolatban a zöldes chlorit-anyagban igen 
sok opacit képződés, de fekete szegély nincs, sőt a 
kristálymetszet külső széle rendesen nem éles, hanem 
elmosódott zöldes anyagú. A biotit nem chlorítoso- 
dott, barna, részben még fényes, de szintén erősen 
megtámadva, a főhasadásnak megfelelő leveles szer- 



kezettel. Kvarcz kevés, apró szemekben ; magnetit 
sok. 

Ugyanazt a feltűnő jelenséget, hogy t. i. az amphi- 
bol teljes átváltozása mellett a biotit nincsen meg- 
támadva, hanem friss, fekete fénylő lapokat képez, 
mutatja egy nagyági kőzet, melynek eredeti termő- 
helyét nem tudom biztosan, de feltehetem, hogy a 
Ferencz-bányából került ki. 

Végre a nagyági DDK — EÉNy-i eruptio-vonalon 
van még egy harmadik hely, hol a zöldkőmódosulat 
a külszínen is mutatkozik, t. i. 

a Vurvu Romi északi oldalán. 

Bár itt csak mállott felületi kőzet volt gyűjthető, 
a zöldkőtypus kifejezése ebben is határozottan nyil- 
vánult : amphibol és csillám az ismert módon elvál- 
tozva ; földpát fehéres, ikerrovátkos, sok kvarcz és 
puszta szemmel észrevehető magnetitszemek. Az 
alapanyag színe zöldes. 

A zöldkőmódosulatnak fokozatos elenyészése a 
hegynek két oldalán itt is szépen látható. 

A megelőző leírások a zöldkőmódosulatnak egy- 
nehány typusos példáját mutatták be, melyek mind- 
egyikében az amphibol chloritosodása vitte a döntő 
szerepet. De már ezek között is némi különbségeket 
találtunk : némely kőzetben a biotit fényes fekete, 
másokban fénytelen és mállott, itt a magnetit, amott 
a pyrit túlnyomó ; maga a földpát az egyikben ép, 
üvegnemű, átlátszó, a másikban a mállástól meg 
van támadva, fehérré és fénytelenné vált ós a 
sötétszinü alapanyagból határozottabban kirí; he- 
lyenként pedig chioritos anyag felvétele miatt a föld- 
pát is zöldessé válik s az alapanyaggal annál inkább 
összeolvad. Mindezen ingadozások által a kőzet az 
egyik helyen sötétszürke, a másikon zöldes s vilá- 
gosabb szint ölt, makroszkópos szövete majd tarka 
porphyros, majd egyöntetűnek látszik. Az átmene- 
tek természetesen nem hiányzanak. 

Azonban bizonyos körülmények között még a 
legtökéletesebb zöldkőmódosulatba jutott kőzet is 
további elváltozás hatalmába esett. Említettem, 
hogy a zöldkőnemű trachyt e vidéken az ércztelérek 
mellékkőzete, de a fentidézett typusos példákat mégis 
kénytelen voltam a telérektől minél nagyobb távol- 
ságban keresni. Mert e hasadékok tőszomszédságá- 
ban a kőzet rendesen oly mállott, hogy eredeti typusa 
már alig ismerhető fel. Midőn a nevezetesebb telérek 
felé közeledünk (p. o. a bányában valamely vágatban) 
azt látjuk, hogy a kőzet sötét színe fokonként elha- 



NAOYÁa TBACHYTKÖZBTBL 



45 



KOALINOB MÁLLÁS. FÖLDPÁT. 



laványodik, zöldes-szürkévé, uajd sárga és barnás, 
végre tiszta fehér színűvé változik, a kőzetnek min- 
den eredeti elegyrésze elmállik, első sorban a föld 
pát és a földpátos alapanyag homályos-zavaros 
kaolinnemü anyaggá válik, a már elchloritosodott 
amphibol és augit tökéletesen elenyésznek, carboná- 
tokát hagyván hátra; a csillám még legtovább tartja 
meg külső alakját, de anyaga steatitnemű, vasoxyd- 
hydráttal vegyes álalakot képez, a magnetit vagy limo- 
nittá válik s így az egész tömegnek barnaveres szí- 
nezetét okozza, vagy pyrittel pótoltatik, mely maga 
is gyakran limonitba megy át ; egyedül a kvarczsze- 
mek maradnak meg változatlanul. Ebben az állapot- 
ban tehát csak a gömbölyded kvarczszemek és a 
biotitnak világos-zöld selyemfényű pikkelyei, néba 
még a földpátkristályoknak fehér kaolinná vált alak- 
jai emlékeztetnek a kőzet eredeti szövetére. Termé- 
szetes, hogy ezen elváltozás következtében a kőzet 
ridegsége és keménysége is fogy. A bányász ezért 
szívesen látja ezen módosulat beállását, nemcsak 
mivel az ilyen kőzet könnyebben enged a fúróvasnak 
mint a szilárd tvad» kőzet, hanem főleg azért is, 
mert a telérek szomszédságát vagy kitágulását hir- 
deti. 

Az utóbbi körülmény világosan tanúsítja, hogy 
e kaolinos módosulás a telérhasadékokból indult ki 
jobbra-balra, — igaz, hogy nem csak a nemes telérek- 
böl, hanem bármely hasznavehetetlen kovand-érből* 
is. Feltehető, hogy a tényező, mely itt működött, 
nem, vagy nem egyedül a külszíni mállás főtényezője, 
a szénsavas víz és az oxygén, hanem ezeknél erősebb 
oldószer, mely a telérhasadékokban szállott fel a 
mélységből és oldalfalaikba szivárgott be ; ez pedig 

* A bányászatban annyira szereplő tKioBi fogalmára eddig 
nincs jó magyar szavank; azért tartottuk meg a <kovand»-ot. 



valószínűleg nem más mint a vulkáni utóhatás egyik 
terméke, a kénessav (és kénsav), mely vizes oldat- 
ban a tímföldes silikátokból kaolint, a magnetitből 
pyiitet csinálhat és — Sandbeiíoer nézete szerint — 
a felbontott ásványokból (amphibol és csillámból) a 
bennük rejlő minimális nemes fémrészeket is meg- 
gyüjtheti és a telérhasadékban kénes érezek alak- 
jában lerakhatja. 

Ha tehát a vizsgálat eddig kimutatta, hogy a 
nagyági trachytvonulatnak mindazon kőzetei, melyek 
kvarczot és biotitot tartalmaznak, minden külső kü- 
lönbség daczára lényegesen ugyanazon elegyrészek- 
ből állanak, és hogy mindezen módosulatok a termé- 
szetben fokozatos átmenetek által össze vannak 
kötve: hátra van még, hogy, a közös jellemeket 
csoportosítván és a lényegtelen eltéréseket kiküszö- 
bölvén, ezen kőzetnek eredeti typusát helyreállítsam. 

Az elegyrészek között a legáltalánosabb és leg- 
állandóbb mindenesetre a földpát. Ezt az ásványt az 
eddigi leírásokban csak a mikroszkóp alatt való meg- 
jelenése szerint ismertettem meg; láttuk, hogy a 
kőzetekben egyrészt az alapanyag mikrolithszerű 
kiválásai között uralkodik, másrészt makroszkópos 
kristályok alakjában a porphyrszövet egyik főténye- 
zője. A mikroszkóp kimutatja, hogy az utóbbi alak- 
ban csnknem mindig jellemző ikerrovátkosságot 
mutat, tehát a háromhajlásu kristályrendszerbe tar- 
tozik. De minthogy a fajnak közelebbi meghatáro- 
zását ezen az utón el nem érhetem, a cbemiai 
reactiókhoz kellett felvilágosításért fordulni. Dr. 
ScHAFARziK Febengz Úr szívességénck köszönöm a 
következő táblázatban összeállított adatokat, melyek 
a nevezetesebb kőzet-typusok földpátjainak láng- 
kísérleti reactióit tűntetik fel : 



NAOYÁO TRAGHYTKÖZETEI. 



46 



LÁNOKISáRLeTEK. ANDESIN-LABRADORIT. 



A nagyági kvarcztrachytok földpátj adnak láugkisérleti viselkedése (Szabó móclnzere). 



Trachyt minősége : 


Termőhelye : 






I. olvadás: 


Na 




U. olvadás: 


III. 


Na |k| foka 


miiiW'f^e 


K 


fuka 




Na 1 K 


Világos trachytoB 


Gnrgujáta 


2 





2 


zumánczos 


8 





3-4 


belhólyagos 
kisaé zomán. 


4-5 


1—2 


« ■ 


Gzukorsäveg ._ 


8 





2—3 


« 


3-4 





2-3 


üvegnemű 
aprobelhólyag. 


4—5 


1—2 


« « 


Kőbánya a hajtói út mellett 


2—3 





í— 2 


kissé zomán. 


3 





3 


zománczos 




1—2 


• « 


Cseptnrar maré . _ ... ... 


<Ä-3 





2 


zománczos 


3 





3 


« 




1—2 


f fl 


a Hondol-Voja-i úton .__ 


í— 3 





3 


félig üvegnemű 


3 





4 


üveges belhóly. 


4-5 


2 


< « 


Szarkó déU oldalán ... ... 


2—3 





2 


zománczos 


3 





3 


zománczos 




1-2 


« « 


Burtuoától D-re ... .. 


3—3 


U 


2 


« 


3 





4 


« 




1—2 


« • 


Hajtótól D. a nagy út mellett 


3 





á-3 


• 


3 





4 


félig zomán. 




1—2 


Félig zöldköuomü 


GyíUu-Buli-_ _._ ... __. 


3 





t) 


üvegnemű 


3-4 





4 


üveg. belhóly. 


4-5 


2 


1 1 


Lőportár alatt__ . . . 


2—3 


ü 


3 


zománczos 












2 


« t 


Hajtó D-i oldalán ... ... 


2—3 





1-2 


fl 


3 





3 


zománczos 




1-2 


« « 


Hajtó E-i oldalán... . 


3 





2 


« 


3 





3 


fl 




2 


Teljes zöldkő-módo- 
sulat 


Hajtói tárnánál. 


2—3 





2 


« 


3 





3 


1 




2 


< « 


Főgorincz közepe 


2—3 





4 


üvegnemű 


3 





4 


üveg. belhóly. 


4^5 


2 


« < 


Ferenczbánya (?) . . . _ . . 


3 





2 


zománczos 


3 


ü 


3 


zománczos 




2 


« fl 


Ferenoz-bánya 97. öl szintája 


2—3 





1—2 




3 





3 


fl 




1-2 


« « 


Lipótbánya.. ... ... . . 


2-3 





1-2 


kissé zomán. 


3 





3—4 


• 4 


1—2 



Ezekben az eredményekben mindenek előtt az 
ÖBBzehangzás tűnik fel ; az eltérések oly csekélyek, 
hogy a fölmerülhető észlelési hibák határába is 
eshetnek (anyag tisztátlannága, szemnek alakja, 
stb.). A reactiók egészben véve a labradorit össze- 
tételének felelnek meg, de oly labradoritnak, mely 
igen közel áll már az andesinhez.* 

Ezt a következtetést még határozottabban meg 
erősitik azok a chemiai elemzések, melyeket Dölteb 
G.** a szóban forgó közetek némelyikén végrehaj- 
tott. 

I. Czukorsüveg, IL Hajtó déli és III. Hajtó nyu- 
gati oldaláról (Szarkó felé). 

Kovasav _ 

Timföld... ... . 

Mész. 

Vasoxyd ... . 

Kali _ ... 

Nátron... .__ . 

Ffljsúly _ 

* Átlag ezen közetek földpátjai a savasságnak határozottan 
ma^;a8abb fokán állanak, mint a Kálvária-csoport kőzeteibe zárt 
földpátok, melyek a lángkisérleti eredmény szerint még labradori- 
tok ugyan, de közelebb esnek a bytownit-sorhoz. 

** Die Traohyte d. Siebenbürg. Erzgebirges. T. Min. Mittb. 
1874. p. 16. 



I. 


U. 


ni. 


54-76 


54-54 


54- 19 


2909 


28-93 


29-71 


10- 10 


10-70 


11-42 


— 


— 


nyom 


0-62 
500 


|5-83 


1-13 
4-50 


99-57 


100-00 


l(X)-95 


2-691 




2-707 



Ez a chemiai összetétel oly földpátra vall, mely 
a labradorit és az andesin határán áll,* tehát épen 
arra az eredményre vezetett, melyre később a láng- 
kisérlet utján jutottunk. 

Megjegyzendő, hogy a külső habitusban a 
Czukorsüveg és a Hajtó kőzete között a fentebb 
(40. 1.) részletesen előadott különbség áll fenn. 

Tekintetbe véve, hogy a lángkisérletekre kivá- 
lasztott példák a hegység legkülönbözőbb részeire 
és mindenféle közetmódosulatára vonatkoznak es 
mégis mind egymás között, mind a chemiai elemzé- 
sekkel összehangzó eredményeket adtak, igazolva 
látszik az a következtetés, hogy a nagyági kvarcz- 
trachytok mikroszkópos földpátja az andesin és labra- 
dorit halárán álló fajhoz tartozik. 

Az orthoklasnak (sanídin) makroszkópos előfor- 
dulására csupán az ikerrovátkosságnak itt-ott tapasz- 
talt hiányából következtetni, nincsen igazolva, mint- 
hogy a vékony csiszolatban a kristálymetszet fek- 
vését megállapítani többnyire lehetetlen. Más kérdés. 



* TscHERMAK szcrint : 

SiOg AlsOs OaO K,0 N«,0 

Andesin: 60—54, 24— 2Í>, 6—10, 2—1, 8—5. 

Labradorit : 56—50, 25-30, 10—13, 2—1, 5—3. 



KAOTÁa TRAGHYTKŐZETEI. 



47 



A TÖBBI JlSVÁNT SZEBBPLÉSE. 



hogy 02 alapanyag mlkrolith-kristalyai ugyanahhoz 
a fajhoz tartoznak-e, melyhez a nagy földpátok ? 
PoüQuÉ* szerint ezen apró •másodfokú» kristályok 
(cristaux de seconde consolidation) rendszerint egy 
fokkal savasabb fajhoz tartoznak mint az elsők; 
a fenforgó esetben azonban lehetetlen a kristá- 
lyokat annyira isolálni, hogy a faj meghatározását 
akár a mikrochemiai, akár az optikai kísérletek 
útján (extinctio meghatározásával) elérhetni remél- 
hetnök. 

A többi makroszkópos ásványokat illetőleg láttuk, 
hogy az amphibol állandó elegyrész. Mennyiségre 
és kristályainak nagyságára nézve az ingadozás cse- 
kély. Nevezetes különbségeket csak az utólagos 
elváltozások idéztek elő : a fekete keret képződése 
vagy az egész anyagnak elhomályosodása (opacit- 
kiválás által) azon folyamat útján jön létre, melyet 
oxydátiós módosulatnak neveztem és mely legna- 
gyobb mértékben a felületi mállással jár ; másrészt 
az ismert chlorit- és carbonátképződés (zöldkőmódo- 
sulat) a mélységben veszi eredetét. Helyenként mind 
a két módosulat jelei együttesen lépnek fel. 

A Magnetit a harmadik állandó elegyrész. Ebben 
is a mennyiségre nézve nem jelentékeny ingadozást 
találunk, csak a szemek dimensioi és a nagy szemek- 
nek a poralakú kiváláshoz való viszonya nem min- 
denütt egyforma, de szabályosság ezen eltérésekben 
nem látszik rejleni. 

Nagyobbak az eltérések a biotit eredeti fellépé- 
sében, úgy az elhintés sűrűségében, mint a kristá- 
lyok nagyságában. Ha általában azt találjuk, hogy 
a trachytos jellemű kőzetekben a biotit sűrűbben 
mutatkozik, mint a zöldkőneműekbeU; ez az ítélet 
nagyrészt csalódáson alapszik, mivel a fényes, 
fekete kristályok az előbbeniből jobban kirínak, 
mint az utóbbi sötét tömegéből a szintén mállott 
lapok. De azonkivül sok kimutatható kivétel is van. 
A különféle kőzetmódosulatokra tehát ^ ebben a 
körülményben sem találhatunk megkülönböztető 
jellemei 

Másképen áll a dolog a kvarczra nézve. Ha csu- 
pán a szóban forgó nagyági trachyt-vonulatra szo- 
rítkozunk, nem lehet tagadni, hogy először is a 
kvarcznak igen sűrű fellépése itt csupán a trachyt- 
szerű kőzetek némeljnkében (de nem mindnyájuk- 
ban) található, másodszor, hogy a mélységbeli vagyis 
a zöldkőnemű kőzetekben a kvarcz-szemek általá- 

• FoüQü& éfi M. LfevY : Mineralogie micrographiqne. Paris, 
1879. 155. 1. 



ban kisebbek és kopottabbak^ mint a külszínhez 
már eredetileg is közelebb jutott trachyt-szerű kőze- 
tekben. Ez, úgy látszik, eredeti különbségnek vehető 
és talán abban leli magyarázatát, hogy a legfelül 
kinyomott lávákban a kisebb fajsúlyú kvarcz (már 
szilárd kristályalakban) nagyobb mennyiséggel fog- 
laltatott és a tömeg gyorsabb megmerevedése foly- 
tán kevesebbet szenvedett a mechanikai dörzsölés 
vagy chemiai oldás által. 

A mi az augitot illeti, ezen ásvány fellépésében 
a legnagyobb ingadozást tapasztaltuk. A trachyt- 
szerű kőzetek augit-tartalma az egyik helyen csak- 
nem az amphibollal versenyez, más ponton gyér 
nyomokká sülyed, sőt teljesen el is enyészik. Lát- 
tuk továbbá, hogy a zöldkőmódosulat nem zárja ki 
az nugit jelenlétét, de igenis megnehezíti felismeré- 
sét, mivel az optikai megkülönböztető jeleket eltörli, 
midőn ezt az ásványt is abba az állapotba viszi át, 
melybe az amphibolt. Az augit tehát ezekben a 
kőzetekben csupán járulékos, lényegtelen elegyrész, 
melynek elterjedése semmi világos szabályt nem 
követ ; legsűrűbben találtatik a Czukorsüveg-Szarkó 
területén. 

Apatit szintén ingadozó mennyiséggel, mindig 
csak mint mikroszkópos elegyrész szerepel. 

Az alapanyag mindezen kőzetekben lényegileg 
egynemű, t. i. a földpátos mikroporphyr, melyben 
az üvegnemű hasis igen jelentéktelen és a mállás- 
termékek sokasága miatt alig észrevehető. 

A mondottak összefoglalása után ezen kőzetek 
2'illománya a következő schémával fejezhető ki : 



Iiényf»Re.s al- 
katrészek 



Járulékos ha- 
vAnyok 



I. Elsőfokú kép- 


n. Má.qod- 


m. Harmadfokú 


ződés 


fokú 


ásványok 


(makTOBk. ásványok) 


(mikroRktipoH 


) (utóIa«ofl) 


Labrador-Andesin 


Földpát 




Amphibol 


Magnetit 




Ma^n^tit 


Űvegb&zis 




Biotit 






Kvarcz 




Chlorit (Delessit.Epi 

dut?) 
Kaolin 




Angit 


Garbonátok (mész- 
carbonát) 


Angit 


Apatit 


Pyrit 



. A szóban forgó kőzetek chemiai természetéről 
eddig csak két elemzés útján van tudomásunk. Mind 
a kettő DöLTEB C. műve.* Az egyik a Czukorsüveg- 
nek részletesen leirt trachyt-szerű kőzetére (I.), a 

* Zur Kenntniss stb. Min. Mitth. 1873. 79. és 95. 1. 



NAOVÁO TRACHTTKÖZETEI. 



48 



ELRMZÉ8BK. HÁROMFÉLR ELvAlTOZÁS. 



második a Hajtó nyugati oldalán gyűjtött példányra 
(ü.) vonatkozik. 



Kovasav .._ ... 
Timföld ... ._ 
Vaaoxyd .__ ... 
Vasoxydnl ... _. 
Manágnoxyd ... 
Caloiumoxyd 
Magnézia... ... 

Káli 

Nátron ._- ... 
Izzitási veHzieség.. 



I. 


n. 


62- 14 


5801 


is-ao 


18- 19 


400 


8-40 


0-45 


2-89 


nyom 


nyom 


6-52 


7-55 


2-68 


301 


1-10 


1-39 


3-54 


3-92 


0-70 


1-60 



99-33 99-96 



Tudva azt, hogy a czukorsüvegi trachyt kvarcz- 
ban sokkal gazdagabb, mint a Hajtó kőzete, a kova- 
sav-tartalomban mutatkozó eltérés könnyen meg- 
érthető. Ezt nem tekintve (tehát vagy 4 százalék 
többletet a kvarcznak tudva be), az elemzés ered- 



részében mutatkozik, föl és kifelé fokonként elenyésző 
módon. 

c) a kaolinos módosulattal, mely a telérhasadé- 
kok mentén uralkodik és a zöldkőmódosulatnak 
újabb átváltozását képezi. 

Az eredeti állapothoz tehát a tömeg azon részei 
állnának legközelebb, melyekhoz ezen módosulatok 
egyike sem ért még el, más szóval a trachytszerü 
faj változatoknak legkevésbbé mállott belső részei. 

E különféle módosulatok egymáshoz való viszo- 
nyát a mellékelt 1 . ábra eszményi rajzban tünteti fel. 

C) ví hondol'jihogwrai (kelet-nyugotij 
erup t io - vo nal. 

Ide számítom a Hondol, Csertés és Magura kör- 
nyékén levő trachyt-képződményeket, a mennyi 




r ít V 

1. ábra. — A naf^^y^gi zoldkfttrachyt-hogység ORzményi kerosztmetszete. 

p alaphej^yHéff (phyllit); h hArmadkori ülcd/^k; s zöldkőirachyt ; t változatlan kvarcz-biotit-trachyt ; Xr kaolinrtfl raódosulat; 

m külHzfni raálliH; r telórvouulatok. 



menye elég összehangzó. Az izzitási veszteség a 
hajtói kőzetnél nagyobb, valószínűleg a mállás- és 
choloritosodás carbonat-termékei miatt. 

A mondottak összefoglalásából arra az általános 
következtetésre jutunk, hogy a nagyági eruptio- vonal 
kitörései egy eredetileg közel egynemű, azaz csupán 
a kvarcz, biotit és augit változó aránya által helyen- 
ként különböző kőzetet hoztak létre, melynek petro- 
graphiai neve kvarcz- és biotü-tartabnú amphibol' 
labradorü'trachyt lenne. Ez az egyöntetű tömeg kü- 
lönböző folyamatok útján, részben különböző időben 
és egyes tagjaiban módosulásokat szenvedett, olyany* 
nyira, hogy az eredeti állapot most talán már sehol sem 
látható. Háromféle folyamattal ismerkedtünk meg : 

a) a külszíni mállással, mely az egész tömegen 
fölülről lefelé a szerkezethez képest különböző mély- 
ségig hatott ; 

b) a zöldkőnemű átváltozással, melynek hatása 
főkép a mélységben s az egész trachyt- tömeg középső 



belőlük térképem keretébe esik. Nyugot felé ez a 
vonulat Füzesdig ^terjed, északra az Zsemena-Gset- 
rás vonulatával, északkeleten a Makrison a nagyági 
vonulattal lép kapcsolatba. 

Nem annyira a kőzetminőség, mint a módosula- 
tok viszonylagos elrendezése különbözteti meg ezt 
a vidéket a nagyági vonulattól. Ha ebben a zöld- 
kőnemü kőzeteket az egész tömeg középső részében, 
a vonulat szélén pedig trachytszerü kőzeteket talál- 
tunk, — amott a zöldkőmódosulat legerősebb kifej- 
lődése a vonulat déli szélén, a hegység tövén mutat- 
kozik, észak felé fokozatosan enyészve és a trachyt- 
szerü kiképződésbe menvén át. De viszont az utóbbi 
módosulatnak egyes typusos tömegei (pl. a Gainossa) 
oly közvetetlenül magaslanak ki a typusos zöldkő- 
területből, hogy dél felől (alulról) közeledvén, egy 
fiatalabb más trachyt-kőzet áttörését véljük látni ; 
de északra a fokozatos átmenet tapasztalható eze- 
ken is, úgy hogy az összeköttetés itt is, bar csak 
kerülő úton, lehetséges. 



KaGTAO TRAOHYTKÓZBTiei. 



4d 



A ItEtfet-NVÜGATl BKUl>TlVVONAt. 



A trachyt-küljellemű közetek közül a Gzukor- 
süveg kőzetéhez legközelebb áll a 

Gainosza hegy kőzete. 

Ugyanaz az érdesség, világos szín ée porphyr- 
Bzövet. Kvarcz csaknem ugyanakkora mennyiséggel; 
nagy (4 — 6 mm.) kevéssé kopott díhexaederek^ szür- 
kés, kissé amethystszerü színnel, alapanyag öbleivel 
és zárványokkal. Földpát; ikerrovátkos nagy fehér 
kristályok, zónás szerkezet; sok üvegzárvány, néme- 
lyek buborékkal, mikrolithok, gázzárványok ; kevés 
mállástermék; a lángkisérlet szerint labradorit 
(1. !2-3Na, OK, olv. 2—3 zománczos; 11. 3Na, OK, 
3— 4olv. zom. belhólyagos ; ül. 4Na, 1 — 2K.). — 
Amphibol ; sok, de ritkán igen nagy oszlopok, többé- 
kevésbbé mállott állapotban, de még fónylö feketék, 
többnyire ikrek, keskeny, fekete keret, fűzöld szín, 
gyenge dichroismus, magnetit-zárványok. Biotit sok- 
kal mállottabb, rendesen majdnem egészen fekete. 
Magnetit; sok nagy szem. Alapanyag: mikroszkópi 
földpát, amphibol-töredékek és magnetitpor igen 
mállott és elhomályosodott bázisban, chloritos és 
kaolínszerü mállástermékek nyomaival. Folyásos 
szövet. Augit nincs. 

Ez a kőzet tehát ugyanabba az osztályba tar- 
tozik, mint a nagyági trachytok, csak a külszíni 
mállás és a zöldkőmódosulás kezdete mutatkozik 
benne. 

A Kószta maré keleti lejtőjén Boksa marétól É, 
a Yalea Makrisulustól D-re oly közetet találunk, 
mely a zöldkőmódosulat első stádiumában van, de 
e mellett igen sok kvarczot tartalmaz, mely fényes, 
tiszta, üvegnemű mindenféle nagyságú szemek, köz- 
tük 5 — 6 mm. nagy, éles dihexaeder alakok. A föld- 
pát fehér, nem átlátszó, ikerrovátkos. Amphibol 
nagy, még éles körvonalú, de bágyadt kristályokban, 
melyek a gamsigradithez hasonlók. Biotit sok, de 
mállott, fénytelen. Az alapanyag sötétszürke. 

A zöldkőmódosulat legmagasabb fokára például 

szolgálhat 

a Koranda hegy közeim;, 

a hondoli völgy felső részében. 

Fehér és sötétzöld szemcsék keveréke, számos 
rendkívül nagy magnetitszemekkel. Az amphibol 
valamint nagyban, épúgy a mikroszkóp alatt mintegy 
elmosódott szabálytalan alakokat mutat, széles 
fekete, parányi magnetit porból álló fekete kerettel, 
belsejében a chloritszerű és carbonátos mállás-ter- 
mékek ismert keveréke. A földpát alakjai sincsenek 

nrKBT: NAOTÁO. 



élesen körvonalozva ; legnagyobb részük szintén 
erősen meg van támadva és kaolinos, carbonátos 
képződményektől elhomályosítva. Magnetit nagy 
mennyiségben, nemcsak makroszkópos szemekben, 
hanem főleg igen finom por alakjában az egész 
tömegben elhintve. Biotit puszta szemmel fel nem 
ismerhető, de a csiszolatban vannak feketére mállott 
leveles szerkezetű részek, melyek valószínűleg a 
biotit-foszlányok maradékai. 

Az alapanyag igen finom földpátmozaik, a mállás 
miatt homályossá vált bázissal. Kvarcz nincsen. 

Ennek a vonulatnak ugyanis az a sajátsága, hogy 
kvarcztartalma D- és Ny-felé, a zöldkőmódosulat 
kifejlődésével megfordított arányban Isfisan elenyé- 
szik. Hondol, Csertés és Magura bányakőzetei va- 
lóságos zöldkőtrachytok, kvarczot egyáltalán nem 
tartalmaznak, de ha É-felé haladunk, akár a fauragi 
tótól a Beszerikucza hegyre, akár a Korandától a 
bondoli magaslaton fel, a kvarcznak fokozatos fellé- 
pését konstatálhatjuk. Helytelen volna tehát ezeket 
a kőzeteket különszakítani és a kvarcz jelenlétére 
vagy hiányára külön alosztályt alapítani, melynek 
földtani értelemben értéke nincsen. 

Hogy a telérvonulatok közül a rendes kaolinos 
elváltozás itt is nagy mértékben mutatkozik, alig 
érdemel külön megemlítést. Ez a módosulat a kopár 
hegylejtőkön tisztán kivehető zónát képez, mely 
BNy. irányban a Korandától a hondoli hegyen át 
fel a porcurai útig követhető, az ércztartalmu telér- 
vonulat csapását jelölvén. 

Elkvarczosodott trachytot találtam a Kószta maré 
magaslatán, az ösvény mellett. Ez eredetileg kvarcz - 
trachyt volt és a nagy, kopott gömbölyű kvarcz- 
szemek még megmaradtak, az alapanyag ellenben 
finom-szemcsés kvarczittá vált, a földpát és amphi- 
bol-kristályok teljesen elpusztultak, alakjuk azonban 
a kőzet likacsai alakjában világosan felismerhető; 
ezen üregek falain finom kvarczkristály-csoportok 
rakódtak le és utólagosan vasrozsdával vonattak be. 
Ez az érdekes módosulat, mely ha nagyobb mennyi- 
ségben és hozzáférhetőbb helyen találtatik, kitűnő 
malomkövek készítésére adna alkalmat, helybeli 
átalakulás eredménye, mely a határos konglome- 
rátra is kiterjed, a mint már fönnebb említettem. 
Nyugatfelé menve az elkvarczosodás fokozatos ele- 
ny eszesét tapasztaljuk. Alunit-képződóst, mely e 
területen várható volna, nem bírtam felfedezni, de 
Posepní szóbeli közlése szerint a közelfekvő Lélya 
hegyen az is fordul elő. 

7 



KAOtAg TRACBtTR^ZKTfet. 



So 



fŰPA, ÉRBCCtA. ZÁRTÁNtOlC. 



D) Tufa és breccia. 

A nagyágvidéki trachyt-kitörések nagyobbrészt 
csak összefüggő tőmegközeteket alkottak ; a vulkáni 
törmelék felhalmozódása igen alárendelt mértékben 
mutatkozik. 

A bányaműben mutatkozó breccia-tömzsök a 
következő fejezetben jönnek szóba; de ezekhez igen 
hasonló képződményt találunk a külszínen is^ a 
Leszpedár nevű sziklacsoportban. Itt egy világos 
színű trachytnak, mely a közellévő Csepturár kőze- 
téhez igen hasonló, szögletes töredékei hasonló, de 
tufanemű, lazán felhalmozott anyaggal össze van- 
nak ragasztva. ' 

Földpátot, amphibolt, kvarczot, magnetit ebben 
a tufában is látunk, de ezek között számtalan üre- 
geket, likacsokat és későbbi képződményeket is. Az 
alapanyag könnyebben mállik mint a töredékek 
kőzete, minek folytán a külső felületen ezek élesen 
kiszögellnek. 

Törmelékes képződmény alárendelt mértékben a 
hegység több pontján fordul még elő, p. o. Nagy- 
ágon a helység közepén is, továbbá a csertési ut 
mellett stb. A hondoli vonulatban is több tufanemű 
előfordulás ismeretes. Hondol fölött a többször 
említett porcurai út mellett, közel a lajtamészhez, 
oly tufás részt találunk, mely az alatta fekvő üle- 
dékből kvarcz-kavicsokat és veres agyagdarabokat 
zár magába. A Eoranda zöldkőtömegébez keleti 
végén egy sajátságos fehéres mállott tufaképződ- 
mény csatlakozik, mely főleg a Boksáról jövő patak 
medrében mutatkozik. 

E) Zárványok a nagyági trcichy tokban, 
A tömegkőzetek Nagyág táján helyenként ide- 
gen képződményekből való darabokat tartalmaznak. 
E zárványok azonban két lényegesen különböző 
osztályba tartoznak : az elsőt az altalaj töredékei 
képezik, melyek a kitörés alkalmával a még izzón- 
folyó lávába jutottak; a második osztályt finom- 
szemű kristályos-kőzetek gömbalakú darabjai képe- 
zik ; melyeknek anyaga magából a trachyt-lávából 
származik. 

Az első osztályhoz tartoznak voltaképen azok 
a nagy üledék-rögök is, melyeket a bányafeltárá- 
Bok kimutattak; de minthogy ezeket más helyen 
terjedelmesen le fogom írni, most csak ama kis 
palatöredékeket említem, melyeket a nagyági tra- 
chytok több helyen tartalmaznak. 



A Czukorsüveg kőzete, főleg a hegy északi olda- 
lán, számos szögletes paladíírabot zár körül. Né- 
melyek zöldes-sárga, puha, mállott agyagpalákból, 
mások kemény, fekete phyllitből, a milyen Vormá- 
gánál ismeretes, ismét mások szemcsés amphibol- 
palából származnak. Phyllit-töredékek nagy meny- 
nyiséggel találhatók a két görög templom hegyein, 
a Kolczisoron és még több ponton. Feltűnő elválto- 
zás a trachytban foglalt emez idegen töredékeken 
nem mutatkozik. Keletkezésük ép oly egyszerű mint 
ismert folyamaton alapszik. Az itteni előfordulás 
főleg azért érdekes, mert világosan bizonyítja, hogy 
a trachyt-kitörés a mélységben ugyanazokat az 
őspalákat érintette, melyek Vormágánál a harmad- 
kori üledékek alól előbukkannak. Egyszersmind az 
áttört alapnak feldarabolása s a töredékek felraga- 
dása újabb bizonyítékot ad a trachytok vulkáni 
képződése mellett. De talán nem fölösleges meg- 
jegyezni, hogy trachytzárványt a trachytban, p. o. 
zöldkőneműt a trachytszerűben, vagy kvarczos tra- 
cbytdarabokat a Kálvária-kőzetben soha sem sike- 
rült találnom ; a kitörési sorrendnek ezen tanújelei 
itt hiányzanak ; a pojánai amphibol-andesitben mu- 
tatkozó idegenszerű biotittáblákat alig tekinthetjük 
megbízható tanúknak. 

A zárványok második osztálya a d agyszemű tö- 
megközetekben igen elterjedt jelenségnekképvíaelője. 
Igen sok trachytban találhatók azon különféle nagy- 
ságú, többé-kevésbbé gömbalakú, élesen különvált, 
de mégis szorosan benőtt zárványok, melyek az 
anyakőzet lényeges ásványainak nagyon finomszemű 
gránátos keverékéből állnak. Ilynemű zárványokat 
a nagyági trachytok is, helyenként tömérdek meny- 
i^yíséggel tartalmaznak ; megtaláljuk ezeket mind a 
Hajtó zöldkömodosulatú, mind a Czukorsüveg, Gur- 
gujáta és Csepturár trachytszerű, mind a Koiczísor, 
N.-Kálvária kvarczmentes kőzeteiben, tehát minden- 
féle kőzetfajban és módosulatban ; fejnagj'ságú sőt 
nagyobb golyóktól kezdve a legkisebb borsszem- 
nagyságú szemig. Anyaguk bizonyos tekintetben 
mindig hasonló az anyakőzethez ; a lényeges különb- 
ség abban áll, hogy bennük az anyaközet makro- 
szkópos ásványai (földpát, amphibol, magnetit stb.) 
sokkal kisebb kristályszemek alakjában, aldpanyag 
közbejötU nélküly microgramt'QZÖyetüi kőzetté tömö- 
rültek. 

Ennélfogva a világosszürke kvarcztrachytokban 
(Czukorsüveg, Gurgujáta, Csepturár) a zárványok 
fehér földpát és fényes fekete amphibol- és biotit 



NAGYÁG TBACHYTKŐZETEI. 



51 



ZÁRVÁNYOK. TBACHYTKAVICSOK. 



keverékéből állnak (magnetitszemekkel íb). A haj- 
tói zöldkötrachytban a chloritosodás a zárványok 
amphibolaít is érte, miáltal a zárvány színe zöldes ; 
a Kolczisoron vörös, rozsdás színű zárványok van- 
nak. Szóval a különbség lényegesen csak a szövetre 
vonatkozik, de a mállás jelenségei a zárványok 
krístályhalmazában többnyire erösebben mutatkoz- 
nak még mint a körülzáró kőzetben. A zárványok 
míkrogranitja azonban rendesen az anyaközet nagy 
kristályaiból is tartalmaz egy párt, néha kvarcz- 
szemeket is, de ezek csak ritkásan és szabálytalanul 
lévén elszórva, nem képesek a szövetet porphyrsze- 
rüvé változtatni. A zárvány szélein nincs átmenet 
a rendes szövetbe, a határ éles, néha épen hézagos és 
likacsos, úgy hogy a gömbök mállás következtében 
könnyen kiválnak, de az összenövés rendesen szoros. 
A mi e zárványok képződését illeti, úgy hiszem, 
alig lehet kétség, hogy magából a trachytmagmából 
veszik eredetüket : a kristályos kiválásnak egy külön 
phasisába esik keletkezésük, valószínűleg egy időbe 
a makroszkópos ásványok képződésével, de minden- 
esetre az alapanyag megmerevedése előtt. Ha fel- 
teszszük, hogy a lassan felnyomuló trachytláva, 
mely egészben véve még híg állapotban van, de 
már rendes nagyságú földpát-, amphibol- stb. kris- 
tályokat tartalmaz, midőn az eruptio-hasadék hideg 
falaival érintkezik, rögtön finomszemű kristálykeve- 
réket választ ki; hogy az utána nyomuló anyag ezt 
az első szilárd képződést a falakfól ismét elszakítja, 
feldarabolja, mozgás közben a darabokat gömbö- 
lyűre koptatja, részben ismét megolvasztja, de végre 
a megmerevülés pillanatában a még meglevő rögö- 
ket körülzárja : a képződés folyamatának oly képét 
vázoltuk, mely, ha hypothetikus is, legalább nem 
ellenkezik a vulkán-physikának ismert tételeivel és 
a jelenséget kielégítő módon megmagyarázza. 

F) A szármát konglomerát trachyt-kavicsat 

A szármát konglomerátban (Yormágánál) elő- 
forduló trachytgörgetegek kétségkívül a legközelebb 
eső trachythegyekből származván, petrographiai ösz- 
szehasonlításuktól érdekes útmutatást vártam. De a 
legtöbb példánynak szerfelett mállott állapota a 
vizsgálatot annyira nehezíté, hogy az ismert kőzet- 



typusokhoz való besorozás, vagyis származásuk egye- 
nes kimutatása csaknem lehetetlennek bizonyult. 

A mállás foka és természete az egyes kavicsokon 
nagyon különböző : némelyekben a földpát, mások- 
ban a fekete silikátok szenvedtek többet ; különösen 
az amphibol az, mely a legtöbb esetben veres vas- 
oxydhydrát hátrahagyásával teljesen elpusztult és a 
mállott felületeken csak éles ümyomatot hagyott, 
de a kavicsok belsejében némelykor még friss. 
A biotit gyakran nagyon mállott példányokban is 
élénk fényű fekete pikkelyeket képez. Az egyik pél- 
dányban augitot is láttam. Magnetit a szokott mó- 
don, kevéssé megtámadya lép fel. A földpátkristályok 
sok esetben még ép anyagúak, a rendes üvegfény- 
nyel ; mikroszkóp alatt ugyanazt a zónás szerkezetet, 
ikerrovátkosságot, üveg és gázbuborékos zárványo- 
kat mutatják mint a nagyági trachytokban találtuk. 
Kvarczot sok görgeteg anyagában láttam, de nem 
mindenütt. A mállás hatása a kőzetek alapanyagá- 
ban is nyilvánul; a még épebb fajtákban az alap- 
anyag összetétele hasonló ugyan a nagyági frisebb 
trachytszerű kőzetekéhez, de rendesen át van szőve 
igen finom, részben átlátszatlan, részint rozsdaszínű 
és barnászöld mállástermékekkel. Megjegyzendő, 
hogy ama chloritos és carbonátos (aggregát-polari- 
satiós) mállástermékt'ket, melyeket főleg a nagyági 
zöldkő módosulatban találtam, a kavicsokban soha 
sem vettem észre. Általában egyet sem találtam, 
mely a zöldkőneműség jellemét hordta volna magán. 

A kavicsok túlnyomó részét kétségkívül a nagy- 
ági kvarcz-biotit-trachytok szolgáltatták, de egy-két 
példány, melyek kvarcz és biotit nélkül valók, össze- 
tételükben és szövetükre nézve némileg a Kálvária- 
csoport kőzetéhez hasonlók. A zöldkőmódosulat 
vagy nem volt még meg a szármát korban — illetőleg 
a trachyt még nem jutott volt ebbe az állapotba — 
vagy a belőle való kavicsok zöldkőjelleme utólagos 
külszíni mállása által ismét egészen eltöröltetett 
(részint a carbonátok kilúgozása, részint a chlorit- 
nak felbomlásával). Érdekes látni, hogy a külszíni 
mállás némely kavicson szintolyan réteges-héjas 
váladékot idéz elő, minőt a nagyági gömbelválású 
trachyton láttimk; másoknál ellenben a mállási 
kéreg, befelé elmosódva, nem hámlik le. 



7* 



HARMADIK RÉSZ. 



t / 



NAGYÁG ERCZFEKHELYEI. 



1. Az érczfekhelyek csoportjai 

Nagyág területén az érczfekhelyek mind hely- 
rajzi, mind mineralogiaí tekintetben három csoportra 
oszthatók. 

Az első és legtekintélyesebb csoport, melyen 
Nagyág bányászati fontossága és tudományos himeve 
alapszik, egy széles telérvonulat, mely a nagyági 
gör. egy. templom hegye alatt kezdődik és észak 
felé a Szekeremb hegy alatt a fögerincz felé húzódik. 
A mai napig eszközölt feltárások szerint szélessége 
K-Ny-i irányban körülbelül 640 m. ; hosszúsága 
eddig 1100 m.-re ismeretes, a mélységben pedig 
körülbelül 400 m. tengerszin fölötti magasságig, 
tehát a külszín alatt átlag 4 — 500 m. mélyre érnek 
a feltárások. Jellemző érczeiről ezt a telérvonulatot 
a tellurérczek területének lehet nevezni. 

Ettől nyugotra esik az ú. n. hajtói bányászat 
területe, melynek fekhelyeit a tellurérczek hiánya 
és a termés arany előfordulása jellemzi. A hajtói 
bányászat mai nap abba van hagyva; a tárnák, 
melyeket hajdan nagyrészt a telérek kibúvóin a Hajtó 
déli oldalán nyitottak, eme telérek nyomán, tehát 
mint telérvájások, ÉÉK-i iránj'ba haladtak, a miből 
az látszik következni, hogy ezen telérvonulat iránya 
az előbbinek főirányát az északi folytatásában hegyes 
szög alatt metszi. 

Körülbelül ezen metszés pontjaira esnek a har- 
madik érczterület, a Lipótbánya fekhelyei, melyek 
nemes érczeket nem, hanem csak ólomérczeket tartal- 
maznak, azaz főkép galenitet az ő rendes kísérőivel, 
sphalerittel és pyrittel. Az egykori bányászat gyér 
nyomai után ítélve, ezek a fekhelyek szabálytalan 
fészkeket és érhálózatot képeznek a zöldkőtrachyt- 
nak egy breccia tömzsében. 



A következő leírások csak az első telérvonulatra 
vonatkoznak, a másik kettő mainap elvesztette már 
gyakorlati fontosságát és a művelés abbahagyása 
miatt hozzáférhetetlen is lett. 



2. A fekhelyek mellékkőzetei 

a) Traohyt. 

Mindezen érczfekhelyeknek valódi székhelye és 
általános mellékkőzete a harmadkori eruptiv kép- 
ződmény, tüzetesebben a kvarcz-biotit-trachytnak 
azon részei, melyek zöldkő-módosulatba mentek át. 
Az a szoros viszony, melyet hazánk legnevezetesebb 
bányahelyein a kőzet zöldkőállapota és az érczfek- 
helyek fellépése között ismerünk, talán sehol sem 
mutatkozik oly világosan mint itt, a nagyági ércz- 
területen. 

Említettem, hogy a Kálvária-csoport egynemű 
és változatlan kőzetében az érczfekhelyeknek nyoma 
sem látható, daczára annak, hogy főzöme épen 
a nagyági telérvonulat irányába esik. Tekintetbe 
véve, hogy ebben a kőzetben egy külön későbbi 
kitörés termékét ismertük fel, az érczesség hiánya, 
vagyis a telérvonulatnak ama hírtelen megszakadása 
nem is feltűnő. De a kvarcz-biotit-trachyt egész 
kiterjedésében egységes, összetartozó képződmény, 
melynek kőzete, a mint láttuk, lényegesen min- 
denütt ugyanaz és különféle módosulatai között, 
a tiszta trachyt-minöségtől a leghatározottabb zöld- 
kő-állapotig, fokozatos átmeneteket mutat. És mégis 
azt tapasztaljuk, hogy e nagy tömegnek csak a 
zöldkőnemű részeiben vannak ércztelérek ; a szürke, 
változatlan részekben pedig nincsenek; sőt azt 
mondhatni, hogy a zöldkőmódosulat legjellemzőbb 



NAGYÁG ÉBCZFEKHELYEI. 



53 



MBLLÉX3ÍŐZETBK. 



kiképzödése épen csak a telérek Bzomszédságában 
található. A nagyági trachythegysegben a zöldkö- 
trachyt a középső részt foglalja el és a földalatti 
mélységben is, a meddig a bányászat lehatolt, min- 
denütt csak az ily módon elváltozott kőzet van 
feltárva. A bányából egyetlenegy trachyt-darab sem 
kerül ki, melyen az amphibol még eredeti változat- 
lan állapotban volna ; bármilyen legyen a kőzet mál- 
lási állapota és a többi alkutrész minősége, az am- 
phibol (esetleg augit) mindig az előbbi fejezetben leirt 
chloritos állapotban jelentkezik. Ellenben a hol 
a külszínen a trachyt amphibolja friss, fekete és 
fényes, ott nemcsak hogy érczfekhelyeket hiába 
keresnénk, hanem a természeti feltárásokból több- 
nyire arról is meggyőződünk, hogy a trachyt nem ér 
le a mélységbe hanem csak a harmadkori üledékre 
rárakódott tömeget képez. 

Méltán vethetnők fel azt a már sokszor tárgyalt 
kérdést, hogy vájjon e két jelenség, t. i. a kőzet zöld- 
kőnemüsége és érczessége között van-e okozatos ösz- 
Bzefüggés és milyen ez ? — minthogy a térbeli szoros 
kapcsolat annyi esetben és oly világosan ki van 
fejezve. E kérdésre egyéni nézetem szerint feleletet 
adni akkor lesz helyén, mikor a telérek töltelékének 
megismertetése után keletkezésök módját hozom 
majd szóba. Egyelőre elég arra utalni, hogy a zöld- 
kőmódoBulás terjedése szerint nem úgy mint a 
közönséges mállás, azaz nem fölülről lefelé, hanem 
a telér-hasadékok regiójában alulról föl- és kifelé 
nyomult előre: belső regionális metasomatismus, 
melynek forrása mindenesetre a mélységben kere- 
sendő, a honnan az érczesítő anyagok is származnak. 

Megismerkedtünk azon kaoliuos módosulattal is, 
melyet a zöldkő-trachyt a telérek közelében utóla- 
gosan felvett: itt a telérek behatása még sokkal 
világosabb, mert az elváltozás ezen neme mindenütt 
az érhálózatot követi és annál nagyobb fokú, men- 
től sűrűbb és jelentékenyebb benne a hasadék-rend- 
szer. A telérek közvetetlen mellékkőzete ennélfogva 
a kaolinos módosulásnak kisebb-nagyobb fokát mu- 
tatja és a friss, az.iz sötét és kemény zöldkötrachytot 
mindig csak a föhálózattól némi távolságban talál- 
juk. E módosulattal szoros kapcsolatban áll a kőzet 
keménységének csökkenése, és később látni fogjuk, 
miliő viszonyban áll ez a telérek alakjával és tölte- 
lékével. 

b) üledékes közetek. 

Említettük volt, hogy a bányamüvelet sok eset- 
ben mélyen a trachyt-hegység belsejében oly kőze- 



tekre akadt, melyek petrographíai minőségük szerint 
kétségtelenül azonosak a külszínen ismeretes har- 
madkori üledékekkel. Konglomerátok, durvaszemű 
sárga vagy finomszemű vörös homokkövek, vörös 
cigyag és néha sárgás márga képezik ezen idegen- 
szerű tömbök anyagát, melyen gyakran a rétegzés 
is kivehető, de rendesen zavart helyzetben. Kétséget 
sem szenved, hogy ezen zárványokban a mediterrán 
üledéknek azon darabjait látjuk, melyeket a kitörő 
trachyt-láva az áttört legfelső rétegekben körülzárt 
és sok esetben fel is ragadott; ezek a rögök tehát 
ugyanoly természetűek mint az üledékeknek azon 
kisebb darabjai, melyeket a külszínen is a trachyt- 
terület közepette elszigetelten tulálunk és a melyek 
közül a feltűnőbbeket térképünk (I. tábla) is bemu- 
tatja. 

A n. tábla a külszínen látható üledék-feltárások 
hű képét adja, míg a III. és lY. táblán a földalatti 
feltárások fontosabb pontjait jegyeztem fel. Azonban 
be kell vallanom, hogy mindezen ábrázolások igen 
hiányosak és korántsem érik el azt a czélt, a melyre 
törekedtem, t. i. az eruptív- és szediment-kőzetek 
egymáshoz való tektonikai viszonyát oly módon 
felderíteni és ábrázolni, hogy minden egyes zárvány- 
rög térbeli határolása és a künn és benn talált feltá- 
rások egymással való összefüggése világossá váljék. 
A külszín természete ugyanis épen nem kedvez az 
altalaj felismerésének, mivel a helységben a házak 
és kertek, fölebb pedig a hegyen a sűrű erdő vastag 
televénye majdnem mindent eltakar a kutató szem 
előtt. A bányában pedig a régi vajasok részint már 
egészen járhatatlanok, részint oly állapotba jutottak, 
mely a kőzet felismerését külön előkészítő kézi 
munka nélkül lehetetlenné teszi. A helyi bánya- 
térképeken csak a legutóbbi idő óta jegyzik fel 
a mellékkőzet minőségét. És ha ily módon már az 
adatok gyűjtése is sok akadályba ütközött, még nehe- 
zebb volt a gyűjtőtteknek rajzban való feltüntetése. 
Teljes lehetetlennek bizonyult a nagyági bányamű 
!2ä szintáját egy lapon összefoglalni; meg kellett 
elégednem az öt nevezetesebb szintájjal és így kény- 
telen voltam a többi szintájakon tett megfigyelé- 
sek graphikai bemutatását mellőzni. Ennélfogva, 
a tektonikai kép kiegészítését az olvasó képze- 
letére bízván, a következőben csak a szediment- 
zárványokra vonatkozó adataim száraz sorát köz- 
löm, alulról felfelé haladó sorrendben, melyhez 
a ly. tábla szelvényrajza adja meg a kellő tájé- 
kozást. 



NAGTÁO ÉBCZFBKHELYEI. 



54 



ÜLKDBKB8 KŐZETEK A BÁNYÁBAN. 



Üledékes közetek feltáj^ásai a bányában. 

A nagyági bányamüvelot^k legmélyebb altárnája 
jelenleg a Ferencz- tárna, mely, a mint térképünk 
(I. tábla) mutatja, a harmadkori üledék területén 
nyittatott meg és É — K-i irányban az érczterület felé 
haladván, még a Kalviíriahegy trachyt-tömege alatt 
is üledékekben mozgott ós csak azon túl, a gör. egy. 
templom hegye alatt érte el a zöldkö-kvarcz-trachytot 
és benne az érczfekhelyeket. A tárna hossza meg- 
haladja a 2000 métert. Ebből az első 500 m. vörös 
agyagban áll, mely e vidéken a külszínen is látható ; 
ezentúl homokköbe jutott, melynek rétegei kb. áO° 
alatt DDK. felé dőlnek. A homokkö-trachyt-érint- 
kezés ki van falazva, de kissé messzebb, az ú. n. 
aFlirstenschlag»'hsLn, a trachyt alatt ismét vörös 
agyng bukkan elé, és itt a határsik északi csapás 
mellett 18 ^-kal K-re dől. 

A Ferencz-tárna színtáján (75 öl a József-színtáj 
alatt), melynek kiterjedése a többi színtájakét mind 
fölülmúlja, még a következő üledék-feltárásokat 
láttam : 

Az aknából kiindult kcleii vágat 1878-ban egy 
h. 1. csapó és Ny. 70° dölö agyagos választó-lapot ért 
el, melyen túl agyag, majd homokkő, konglomerát és 
helyenként márgás agyagrétegek állottak be. E ré- 
tegek dőlése keletre mutat. 1879-ben a keleti vágat 
15V2 öl kivájása után az üledék- tömzs túlsó határát 
érte el, melynek csapása ÉNy. h. í21., dőlése ÉK. 
40 — 50°, úgy hogy mind a két érintkezésnél a trachyt 
képezi a fedőt, az üledék a feküt. Itt a homokkő köz- 
vetetlenül és élesen érintkezik a trachyttal ; könnyen 
lehet itt oly kézi példányt fejteni, melynek fele ho- 
mokkő, fele zöldkőtrachyt. 

A második pont, hol a kétrendbeli kőzet érint- 
kezése látszik, amattól ÉNy-ra esik és pedig egy a 
IX. Longin + nevű telérvájásból ÉK. irányában haj- 
tott vágáson. Itt az érintkezés lapja ÉNy-ra csap és 
ÉK. 40^ dől, tehát a trachyt van alul. 

Innen Ny-É-Ny-ra fordulva a harmadik üledék- 
rögöt érjük el, melynek első (déli) érintkezése a 
II. Longin-teléren látható, azon a ponton, hol a 
VI. Longin-nal egyesül, az érintkezési sik csapása 
körülbelül h. !9'5° ; de milyen csalékony a csak egy 
ponton mutatkozó határirány, vagy helyesebben, 
mily szabálytalan a határsík futása, azt mutatja egy 
kis keleti oldalvájás, melyben egy pár öl után az 
üledék határa h. !21. csapással és ÉK. 70 "" dőléssel 
tűnik ^lő. A fővájás (II. Longin) kb. 1 4 öl után is- 



mét trachytba jutott, melyben vagy 5 ölig haladván, 
ismét a konglomerátot érte el (h. !20. csapással), és 
ezentúl 1 !20 ölnyi távolságig folytonosan üledékkő- 
zetben haladott. Csak ezen rendkívüli vastagság le- 
győzése után állott be (1879-len) először az egész 
vájást kitöltő glauch — oly képződmény, melyről 
legközelebb még részletesen fogok szólni — és az- 
után ismét a rendes zöldkőtrachyt, melyben azóta 
folyton halad. Ily vastag üledéktömzsöt a bánya 
müvelet eddig még nem ismert. Határlapjainak 
iránya a csapásirányban ÉNy. felé való kiékelődésre 
látszik mutatni, míg DK. felé nagy valószínűséggel 
az előbb említett IX. Longin + keleti vágatában 
feltárt zárványnyal áll összefüggésben, sőt ha a ha- 
társíknak nagyobb szabálytalakságot engedünk meg, 
talán még a fő keleti vágat zárványával is eg} enes 
kapcsolatba hozható. A trachytnak ama rövid feltti- 
rása a nagy üledékfeltárás kezdetén valószínűleg 
egy 1 — 2 öl vastag eruptív kőzettelér, melyet a telér- 
vájás rézsut vágott át. Egy apophysisszerü trachytug 
látható a nagy üledékrög északi határánál, a glauch- 
ban is. 

A Ferencz-főszintáj alaH ez a nagy üledékrög 
még nincsen elérve, fölötte azonban a közbülső 
emeleten a II. Longin szintén konglomerátba jutott : 
a határlap csapása É, dőlése K 80"?. Ugyanitt az 
V. Longin Trumm (szakad vány) vájatvége 1879. 
aug. 11-én konglomerátot ért el. 

Még egy emelettel magasabbra, a 6 1 . öl szintáján, 
három ponton találkozunk üledékes kőzettel, ú. m. 
először a Longintól keletre eső számos párhuzamos 
telérek egyikén (a XV.-en), mely itt Éra csapván 
maga képezi a konglomerát határát ; másodszor az 
V, Longin Trumm nevű telérnél, mely kb. 4 öl hosz- 
szában trachyt és konglomerát határán halad, végre 
a II. Longin és a Longin + telérek egyesülé- 
sénél. 

Az 53. öl szintájában az V. Longm Trumm kon- 
glomerátba jutván, elveszett, a vájás azonban az el- 
veszett telér csapásirányában folytattatván, konglo- 
meráton, majd homokkövön keresztül 6 öl távolságig 
hatolt, míg újra Irachytot ért el. Tekintetbe véve, 
hogy ugyanezen üledékrög vastagsága a 61. ölben 
kb. csak 4 öl volt, itt a rögalaknak lefelé való kiéke- 
lődésére szép példa van előttünk, míg az ellenkező 
eset, t. i. a rögnek kihegyezése fölfelé a 75. ölben, a 
keleti vágással feltárt rögön volt látható. Ugyan- 
csak az 53. öl szintáján az első keleti vágat a VII. és 
IX. Longin között homokkövet és konglomerátot 



KaOtÍo áRC2FteKBÉLtRÍ. 



66 



^LED^KEB k4zBTB& A BÁNtAbaíI. 



tárt fel, mel}mek keleti határsikját maga a DK. 45^ 
dülö és h. 2. csapó IX. Longin képezi. 

A 45. öl szintáján ismét az Y. Longin szakadva- 
nya vezetett konglomerátba, melynek túlsó (északi) 
határát 1879. nyarán érte el a vájatvég. Ugyaneb- 
ben a szintájban a «Vorliegende Longin» elkezdve 
a Longin + teleméi az első keleti vágatig, egy nagy 
üledékzárványon hatott keresztül (1. a UI. táblán). 
E zárványnak északi érintkezése egy kis oldalvájás- 
ban volt látható, h. 7. csapással és déli dőléssel, a 
vágat végén pedig a határlap csapása északi, dőlése 
keleti. 

A 35. öl szintáján a IL Longin, — mely azonban 
nem azonos a 75. ölben így nevezett telérrel, — egy 
darabig konglomerátban áll. Ezt a feltárást sem le- 
het tehát azonosítani ama hatalmas üledéktömzs- 
zsel, melyet a 75. ölbeli II. Longin feltárt. Ez utóbbi 
telémek a 35. ölben a YI. Longin látszik megfelelni 
és ennek a telémek egy szakadványa egy laposan 
ÉK. felé dülö konglomerát-táblán vág keresztül, mely- 
nek fedőjét egy glauchtelér, feküjét pedig csekély 
vastagságú agyagos lap képezi. 




2. ábra. — Felső József-bánya, Longin-terälet. 
35. öl szintája. 

A vájáH a VI. Longin nzakndványán (AbgerÍRneno). B emclke (Verhauort). 

M keleti vágat (Morgenfwhlag). g glauch. e kongloroerái. a agyaguH válanzlap. 

m zöldkőtrachyt. 



A 22. öl szintáján csupán a 11. Longin telérvá- 
jásban mutatkozik konglomerát, melynek alsó hatá- 
rát (feküjét) egy darabig maga a telér képezi. 

A József-tárna a N. -Kálvária-hegy tövén üledé- 
kes kőzetben kezdődik és csak 890 öl távolságban, 
(a gör. egj'. templom hegye alatt) éri el a trachyt 
határát, mely 40—50'' É. felé dől. Habár a tárna 
nagyobbrészt ki van falazva, egyes helyek, melyek 
falazat nélkül állanak, megmutatják az üledékek 
változó anyagát és szerkezeti zavargásait. így látjuk, 
hogy a tárna első szakaszában kavicsos rétegek ural- 
kodnak, melyek kezdetben laposan kifelé, azaz Ny. 
felé dőlnek, majd egészen vízszintesek, végre rövid 
darabig E. felé lejtenek. Ezután, egy elvető lapon 
túl, homokkő áll be, mely szórványosan nagyobb 
kavicsokat is tartalmaz; rétegdőlés Ny. 25"", csapás 



h. 1. A homokkő hirtelen elvágódik; egy ÉNyi csa- 
pásu és meredeken dűlő válaszlapon túl agyag lép fel, 
melyet csakhamar ismét a homokkő vált fel és ezen 
keresztül egy (É. csap. K. 45^ dől.) agyagos vetődési 
lap vonul. E sokszoros rétegzavargás nagyrészt utó- 
lagos csuszamlások eredménye, miről történeti ada- 
taink is vannak. Stütz és Born tanúsága szerint a 
József-tárna nyílásától Ny-ra fekvő zöldkődomb, me- 
lyen a József-bánya hányójának egy része és több 
épület is volt, 1795-ben lassan völgynek indult. 
BoRN-nal szemben, ki ezt az eseményt az ő vulka- 
nísta nézete szerint magyarázgatja. Stütz egész he- 
lyesen a trachyt alatt levő vörös ag}'ag felázásában 
keresi a talaj mozgás okát. A második csuszamlás öt 
évvel később, kissé magasabb ponton állott be : ká- 
ros következménye az volt, hogy a József-tárnát a 
300. és 400. öl között összenyomta. Mivel pedig a be- 
omlott résznek kitakarítása igen nehéznek mutatko- 
zott, kitérővel (Umbruch) kellett a tárnát helyreál- 
lítani.* 

A József-tárna színvonalán a bánya belsejében 
szintén akadnak üledékes képződményre. A III. 
Longin-telér déli részében t. i. vörös agyag fordul 
elő, mely fölfelé a Mihály-szintájig terjed. 

A magasabb szintájakban az üledék-zárványok 
nyomai mindinkább ritkulnak, részint mivel itt a 
müveletek nem terjednek oly messze éjszakra, mint 
az alsókban, részint pedig mivel a régi vajasokban 
a feltárások általában már nehezen közelíthetők meg 
és ismerhetők fel. A Bernát-tárna alatti !20 öl szintá- 
ján még több helyen találtam üledékes kőzetet. 
A 1 1 öl szintáján az Ignácz-telérek tártak fel ho- 
mokkövet. 

A Máriabánya ottlétem idején már nem voltmí- 
velésben s ez okon a mellékkőzet minőségéről nem 
szerezhettem tudomást. A bányászok szóbeli közlései 
nyomán azonban azt kell hinnem, hogy az üledék- 
lerakódások e magas szintájban, melynek mivelet^i 

• A József-tArnához nagyon Imsouló a Born-táma, mely tudva- 
levőleg a liajtói bányának altáruája. j|L bányahivatalban őrzött 
hivatalos feljegyzéRek szerint, melyeket Hültl föbányatanácsos úr 
Rziveskedett velem közölni, a jelenleg járhatatlan tárna a következő 
közeteken hatott át : 
a támaszájtól kezdve 40 öl konglomerát, 
további 20 « veres agyag, 
« 28 « gipsz, 

« 100 fl lágy homokkő nagy zárványokkal (?) 
« 59 « veres agyag, 

« 4 « máUott homokkő, 

« 53 « veres agyag, 

fl 8 fl szilárd homokkő, 

« 30 ■ veres agyag, 

összesen 342 öl után zöldkőtrachyt. 



K AGY A a áRGKPEKHfeLtSt. 



56 



thEDÍKKlL. OLAUCd. 



nem messze terjednek észak felé, vagy egészen hiá- 
nyoztak vagy csak jelentéktelenek voltak. 

Bármily tökéletlenek és hiányosak is ezek az ada- 
tok a trachyt és az üledék kölcsönös viszonyát ille- 
tőleg, méí^^is megengednek némely általános követ- 
keztetést. 

Az altámák feltárásai bizonyítják, hogy az ércz- 
tartalmu zöldkötrachyt egy átlag ÉÉK felé merede- 
ken dölö határsikkal csatlakozik a mediterrán üle- 
dékképzödménynek tetemesen zavart rétegeihez. 
Az üledék tehát az eruptivközet alá lejt. (L. a IV. 
táblám) 

Mélyen benn a trachythegység belsejében a bá- 
nyamíveletek számos helyen oly közetekre akadtak, 
melyek petrographíai tekintetben a trachy thegységet 
környező felső mediterrán üledékekkel teljesen egy- 
neműek, tehát ezen képződménynek elszigetelt ré- 
szei, óriási zárványok a trachyttömzsben. 

E zárványok közül némelyek a külszínig érnek, 
mások eddig még ismeretlen mélységig hatolnak le, 
de vannak olyanok is, melyek a bányamű mostani 
határain belül is minden oldalról trachyttól körül- 
vett rögöket képeznek. 

E rögek alakja szabálytalan, tömzsszerü ; de leg- 
több esetben mégis vastag tábla-alakban jelentkez- 
nek. Vannak, a melyek fölfelé, mások, melyek le a 
mélység felé kiékelődnek. Felületük, vagyis a tra- 
chyttal való érintkezésük többé-kevésbbé szabályta- 
lan sikot'képez. 

Az érintkezés ritkán közvetetlen (u. m. a 75. öl- 
ben a keleti vágatban), többnyire vagy glauch, vagy 
ércztelér, vagy csak meddő agyaglap tolakodik az 
eruptiv és üledékes kőzet közé. 

Az üledékes anyagon a magas hőfok okozta el- 
változás vagy bárminemű érintkezési metamorphis- 
mus nyomai nem láthatók, még ott sem, a hol az 
érintkezés közvetetlen. Az üledékrögök rétegszerke- 
zete többnyire egészen független a rögnek alakjától, 
illetőleg az érintkezés síkjaitól. Összehangzó voná- 
sokat a különböző szomszédos rögök szerkezetében 
sem lehet kimutatni. 

A földalatti és külszíni feltárások összefoglalása 
az üledékes rögöknek oly elosztására látszik mu- 
tatni, mely széles zóna alakjában DK — ÉNy felé csap 
és ÉR felé dől. A külszínen az üledék-feltárásoknak 
a Ferro-kutatástól a László-kutatásig terjedő vonu- 
lata jelölné eme zóna kibúvóját; minél mélyebb 
szintájban keressük fel az üledékeket, annál mész- 
szebb kell mennünk É és E felé. Ez a felfogás azon- 



ban még szorosabb bizonyításra vár, és ama zóna 
alakjának kimutatása sokkal számosabb adatot és 
pontosabb méréseket igényelne, mint a mennyivel 
én rendelkeztem. 

A nagyági üledékzárványok jelenségében igen 
feltűnő körülmény az, hogy ama nagy, száz meg 
száz köbméternyi rögökön kívül kisebb darabok és 
töredékek nem fordulnak elő a körülzáró eruptív kő- 
zetben. Mert ha a nagy tömzsökben a vulkáni kitö- 
rés által szétrepesztett altalaj maradékait látjuk, 
méltán kérdezhetjük, hová lettek mindazok az apró 
töredékek, melyek oly hatalmas szétrepesztés által 
okvetetlenül keletkeztek és a feltóduló lávába hul- 
lottak? E kérdésben az • okvetetlenül» szó talán ki- 
fogásolható, mert ha a repedések képződését nem 
rohamos, hanem lassú, fokozatos folyamatnak kép- 
zeljük és a megrepesztett kőzetnek nagyobb képlé- 
kenységet (plasticitást) tulajdonítunk, min{ a minő- 
vel most bir, akkor a törmelék keletkezésének okai 
is tetemesen foprynak. A képlékenységet pedig nagy 
mértékben fokozhatta a víztükör, mely akkor még 
ezt a vidéket valószínűleg borította.* De ha mind a 
mellett törmelék mégis képződött, lehetséges, hogy 
az elsőben kinyomuló lávatömegek ezt magukkal ra- 
gadván, a főhasadékokat tisztára kitakarították, csak 
a nagyobb tuskókat hagyván hátra, melyekkel nem 
birtak ; azokat az első lávákat pedig már rég meg- 
semmisítette az általános denudatio. A trach}i;ba 
zárt nagy üledék-tuskók nem egyebek, mint a nagy 
cruptio-hasadékok között fenmaradt válaszfalak ré- 
szei, melyeket az eruptio lomha mozgása csak ke- 
véssé mozdított ki eredeti helyükből. 

o) Glauch. 

A nagyági érczfekhelyeknek egy harmadik mel- 
lékkőzete az a sajátságos képződmény, melynek hely- 
beli neve glavch. 

A nagyági bányák látogatójának okvetetlenül fel- 
tűnnek bizonyos sötétszinű, teléralaku képződmé- 
nyek, melyek az ércztelérektől annyiban különböz- 
nek, hogy kitöltésük nem a rendes telérásványokból, 
hanem sötét alapanyagba burkolt szögletes kő- 



* A 'vizboriték eme hatása nem csupán az agyagos rétegek 
átázására, hanem azonfelül a vízoszlop nyomására is vonatkozik. 
Hrim (Mechan. d. Gebirgsbildung) arra hivatkozik, hogy a vSz alatt 
a gyémánttal megkarczoU iíveglap kevesebb szálkát és üvegport 
Imllat mint a levegt'^n, mintha kevénbbé rideg volna, és ezt egy- 
szerűen a bár csekély nyomástöbbletuek tolajdonitja. 



NAGYÁG EKCZFBKH HLYEI. 



57 



GLAUCH. 



zetdarabokból áll. Ezeket a brecciatelóreket glauch- 
nak nevezik a nt^yági bányászok.^ 

Minthogy az igazi ércztelérek igen gyakran 
keresztültörnek a glauchon, söt gyakrabban még 
csapását is követve, majd az egyik, majd a másik 
válaszlapjához simulnak, vagy a közepén is végig fut- 



i^^N^^^^^ 




»isí« 



3. ábra. — Ferencz-bánya. LoDKÍn-telér (tetokép). 
75. öl szintája. 

g glauch, t úrcztelúr. 

nak, ennélfogva a glauchot is a nagyági érczfekhelyek 
mellékközeteihez kell számítani, és helyén van itt, 
hogy ezen érdekes s kellőleg még meg nem ismerte- 
tett képzödménynyel behatóbban foglalkozzunk. 



:;^V>X-NN>NVO^\X^^ 




4. ábra. — József-bánya, Schnrfban |1 . 
45. öl szintája. 

(j fdtLUch, t ércrtclér. 

A kifejtendő fogalom jelölésére megtartom a hely- 
beli kifejezést, melynek elsőbbségi joga annál inkább 
megóvandó, mivel az irodalomban már többször 
előfordul.** 

* Legalább ott, hol telérmínősége vilagonau látható ; vannak 
eUenbeu pontok, hol a glaiich oly vastagságban lép fel, hogy az 
egész vájást kitölti és ilyenkor a bányászok rendszerint nem 
glauch-ról, hanem breccia-ról beszélnek. «GlaiichszerQ brecoia» 
vagy ibreooiaszerfi glauch«, a mely kifejezéseket szintén hallottam 
Nagyágon, nem hibás szók, hanem pleonasmnsok, mivel a glauch- 
ban, talán csak a legvékonyabb erecskék kivételével, soha sem 
hiányoznak a breccia-typnst előidéző közeitöredékek. 

** E szó német Oredetíi. Adelung német szótárában a •glauch» 
mint melléknév oly német bányaműszó, mely a kőzetek bizonyos 
szürkés színét jelöli, a meddőség mellékfogalmával társítva ; így 
például : glauches Gestein, glaucher Gang = meddő telér. Dannkn- 
BBBo és Frantz BergmännUchei Wö t^lmefi-}A szerint: %Glnuch, 
gleű'hbedeuUnd mit unhaltig^ taub oder dot h sehr geringtuütig. Davon 
Glaiícherz, GUiuchtrgang.* A nagyági glaiich csakngynn meddő telér, 
de itt a német bányászok a melléknévből főnevet csináltak. 

imkky: naotAo. 



A glauch természetét (itt csak a nagyági glauch- 
ról szólok) a következő jellemek határozzák meg. 

1. A glauch telér, azaz kitöltött hasadék; alakjá- 
ban tehát az egyik dimensio mindig sokkal cseké- 
lyebb, mint a másik kettő, más szóval vékonyabb- 
vastagabb táblákat képez a mellékkőzetben, melytől 
mindig élesen különválik. 

± Fellépése általában a zöldkőtrachyt régiójára 
szorítkozik ; itt is főleg az ércztelérek vonulatai körül 
látszik előfordulni, de nem csupán a földalatti feltá- 
rásokban, hanem több ponton a külszínen is látható. 
Azonban a nem zöldkőnemü trachytban soha sem- 
mit nem láttam a mi glauchra emlékeztetett volna 
Mellékkőzetét mindamellettnem csak a zöldkőtrachyt 
képezi, hanem a benne foglalt üledéktömzsökben 
vagy ezek határán is van glauch (v. ö. a 2. ábrát). 

3. A glauch-erek a legkülönbözőbb vastagsággal 
lépnek fel ; a legfinomabb lapoktól a sok méter vas- 




. ábra. - 



- VI. Longin-telér. Közbülső emelet a 75. öl szintája fölött. 
Glanch-képződmény. 
O, g Klauchok. ( óroztdér (VI. Lon^in). 



tagságú táblákig minden fokozat található. Némely 
helyen a vájás oldalfalai sürü fekete hálózatot mu- 
tatnak, mely késpenge, sőt papir vékonyságú glauch- 
erekből áll (5. ábra). Más helyen pedig az egész vájást 
efiy glauch foglalja el, melynek vastagsága 10 — áO 
méterig mehet. * Sőt vannak a bányákban egész 
tömzsök, melyek voltaképen nem egyebek, mint a 
glauchoknak óriási csomópontjai. E szélsőségek kö- 
zött a legtöbb glauch vastagsága 5 — 20 cm. között 
ingadozik. 

4. A glauchok alaki kifejlődése korántsem oly 
szabályos, mint az érczteléreké. A legezeszélyesebb 
züi*zavar uralkodik a glauchok hálózatában: gör- 
bülések, meghajlások, a csapás és a dőlés irá* 



* A 75-ik öl Hziutáján a U. Longin telér vájása a fentemiitett 
nagy úledékrögön túl egy később még említendő glaochot ért el, 
melyen át, a glauch csapására majdnem függőleges irányban, 7*5 ölig 
haladott, túlsó oldalán {le'lig a régen várt trachytba juthatott. 

8 



NAGYÁG ERCZFKKUBLYEI. 



58 



A GL AUCH TELEPÜLÉSE. 



nyában együtt-húzódáBok (Schleppung), keresztezé- 
sek, eltérülések (Gangablenkung), szóval a teléreknek 




C. ábra. — Longin-tolér. 61. öl szintája, vájatvé^'. 
Ércztelér és glauob. 

t telér (XII. LonKin). g glauch. m trachyt. 

mindennemű szabálytalanságai oly sürün fordulnak 
itt elö, hogy yalami rendszerről szó sem lehet/ 



Sf i 




7. ábra. — III. Carolin || telér (a iáiban, Ulm). Közbülső emele 
a 75. öl Bzintj'j fölött. 

Glancb és ércztelér. 
Q glauch. t ércztelér. m mellékkűzet (züldkűtrachyt). 

Némi állandóságot csupán abban tapasztaltam, a mi 
az érczteléreknél épen nagyon ingadozó, i í. a vas- 




/7ri 



8. ábra. — Vorliegende Longin-telér, 87. öl színtája (az oldalfalban). 
G'anoh és ércztelér. 

A két ágrn sznkadó glauchut (y) mind a két oldalon kcMkciiy ércztelér (/| <.j) 
kÍHéri. A racllékkőzet (m) zöldkőtrochyt. 

tagságban, mely egy és ugyanazon glauchteléren 
nem szokott hirtelen változni, csak akkor, ha több 



* HöFBR szerint a glaucbok vonulata egészben megfelel az 
ércztelér-vonulat föcsapásának ; de tekintve, hogy a számos ke- 
resztbe fntó glauch, melyek mind megannyi kivételt képeznek, 
mint meddő képződmények további figyelemben nem részesülnek, 



glauch egygyé olvad (8. ábra). A hol gyors kiókelö- 
dóst veszünk észre, azt rendesen egy később befura- 




9. ábra. — Nepomuk-telér. 22. öl szintája, tetőemelet (Firstenlauf). 
Glauoh-képződmény. 

( Nepoinuk-ielér. g glauch. m luellékkoztít. 

kodott ércztelér okozza és a megfelelő darabot az 
ércztelér túlsó oldalán találjuk meg. (Y. ö. a 4., 
7., 6. ábrát.) 

5. Az a számos keresztezés, melyet a glauch-erek 
egymiíssal képeznek, arra mutat, hogy különféle 
időszakokban képződtek. Egy igen sajátságos példát 




10. ábra. — Longin-telér. 75. öl szintáján (Ferencz-bánya). 
Hármas glanohképződméuy. 

g, g,.. legflKŐ gluuch-erck. g,, niaHodik, fekvő glauch; sötétHzürkc, átlag 20 rm. 
vaHtag. g„, legAatalabb glauch : világumzürke, átlag 1.5 cm. vat4ag. 



mutat a 10. ábra, melyen három egymásután követ- 
kező glauchképződést lehet megkülönböztetni. Ezt 



míg az érczteléreket kisérő glaucbok természetesen legjobban fel- 
vannak tárva, azt hiszem, hogy e megjegyzésre nagy súlyt fektetni 
nem szabad. A glaucbok hálózatában nagyon nehéz volna bármely 
csapásirány túlnyomóságát kimutatni. 



i^AGTÁO éRCZFKKHELTBÍ. 



56 



A oLaOc» aKya<}A. 



a képet a 95. öl szintáján, a U. Longin telérvájás 
falán^ a többször említett nagy üledékzárványtól 
D-re láttam. Ugyanott, de az üledéken túl, a fent- 
idézett 7-5 ölnyi glauchképzödményben all. ábrá- 
ban vázolt képet másoltam le, a hol szintén leg- 
alább háromszoros glauchképzödés mutatkozik : az 
üledék és Irachyt határán első ízben csak egy igen 
vékony (1—2 cm.) glauch-ér képződött, a miről most 
már csak egy töredék (c — c) tesz tanúságot; azután 




1 1 . ábra. — Glaiichképzödmény. 75. öl szint. II. Longiu. 

a ßlAQch-tolor. d ütcr yörÖ8 pát- én mészpáttal. b kcitkeny ßlauch-tcU'r. e glauch- 

telér a trachyt ó« homokkő határán töredékben, t trachyt-, h homokkő-töredékek 

glauehanyagban. 



az egész határ-regio szétrepesztetvén, ama vastag 
(13 m.) glauch képződött, mely sötét, lágy alapanyag- 
ban vegyesen trachyt- és homokkőtöredékeket (t. és 
h.J tartalmaz ; a harmadik képződés végre az a és 
6- vei jelölt glauch-ereket hozta létre, melyek a máso- 
diknak alapanyagán és zárványain egyaránt keresz- 
tültörnek. 

6. A mi a glauch anyagát illeti, meg kell külön- 
böztetni az alapanyagot zárványaitól. Az alap sötét- 
szürke, rendes állapotban néha fekete, sürü, rende- 
sen szilárd és kemény, de sok helyütt mállott és lágy, 
csaknem gyúrható agyagos-homokos anyag. A mikro- 
szkópi vizsgálat nem derít fel benne mást, mint pa- 
rányi kvarczhomokszemeket és amorph agyagpely- 
beket, azonfelül sokszor számos opák szemcséket 
(pyrit), melyeknek a glauch sötét színét köszöni. 
Eristályképződésnek, földpátnak vagy más eruptív 
eredetű ásványnak nyoma sincs. 

A zárványok egyszerűen a mellékkőzet törme- 
lékei, tehát szögletes zöldkőtrachyt-darabok, majd 
homokkő-, agyag- vagy konglomerát-töredékek vagy 
pedig a konglomerátokból származó egyes kvarcz- 
kavicsok, — a szerint a mint a glauch vagy trachy- 
ton vagy üledékes kőzeten hatol át. így tehát két- 
ségtelen, hogy a zárványok közvetetlenül a glauch- 
hasadék oldalfalaiból származnak. Csakhogy ez a 



viszony még sem olyan szoros, hogy a glauch, a 
mint az egyik kőzetből átlép a másikba, zárványait 
rögtön megváltoztatná; ellenkezőleg, a határ köze- 
lében az eruptiv és üledékes kőzetek töredékei ve- 
gyesen lépnek fel és fokonkénti átmenetek vezetnek 
a trachytos törmelékü glauchból a homokkő- és ka- 
vics- brecciába. A nagyági bányász igen jól ismeri 
ezt a viszonyt, mely neki előjelül szolgál gyakran 
10 — 20 méter távolságban a közetváltozástól ; a 
geológus pedig abból a körülményből azt következ- 
teti, hogy a glauchtöltelék összes anyaga, megszilár- 
dulása előtt, a repedésekben bizonyos mozgékony- 
sággal bírt. Egyébiránt ezen folyásnak biztos jele, 
t. i. az, a mit makroszkópos folyós-szövetnek lehetne 
nevezni, igen gyakran magában a törmelék elrende- 
zésében árulja el magát. 

Másrészt bizonyos, hogy ez a folyás sem igen he- 
ves, sem valami tartós nem lehetett, mert különben 
a törmelék keverése általánosabb lenne, holott lát- 
tuk, hogy csupán a közethatárok szomszédságára 
szorítkozik.^ 

A zárványok petrographiai minősége nem szo- 
kott a mellékkőzetétől különbözni ; mállási állapo- 
tuk, zöldkőminőségük vagy kaolinosodásuk foka 
rendesen ugyanaz és a pyritbehintés, mely a bánya- 
kőzetben oly általános, nem csupán a zárványokra, 
de az alapanyagra is kiterjed. 

A zárványok és az alapanyag mennyiségi viszo- 
nya nem állandó ; vannak glauchok, melyekben a 
törmelék tömege sokkal felülmúlja az alapanyagét, 
mely ilyenkor csak a breccia ragaszaként szerepel, 
másokban a törmelék ritkásan van elszórva, de egé- 
szen talán soha sem hiányzik, nem tekintve azon leg- 
finomabb erecskéket, melyek csak mint fekete vona- 
lok tűnnek fel a fehérré mállott trachytban. 

A töredékek nagysága általában bizonyos állandó 
viszonyban áll a hasadék szélességéhez vagyis a 
glauch vastagságához. A 20 cm. vastag glauchokban 
ökölnyi töredékeket is találunk, és ott, hol a glauch 



• A kőzettörmelék eme keverékére számos pélcUi volna idéz- 
hető. Azon kiväl, melyet all. ábra tüntet fel, itt még kettőt emlitek. 
A 75. öl föl4')tti közb. emeletben az V. Longin Trumm vájatvégén 
1879 aug. 11-én konglomerát állott be, melyet vastag glauoJi választ 
el a trachyttól : ez a glauch itt már nagyszámú kvarcz-kavicsot 
tartalmaz. A 61. öll)en a Xn. Longin-telér mellett egy sajátságos 
kinézésű Iá cm. vastag glauch fut, mely fehér kvarozokat és vöröses 
vagy szürke homokkődarabokat tartalmaz ; a mellékkőzet itt még 
trachyt, de a 75. ölben, a hol ugyanaz a glauch az ott IX. Longin- 
nak nevezett télért kiséri, a mellékkőzet egyfelől homokkő és 
konglomerát. Ugyanez a kőzet a 61. ölben messzebb keletre, a 
XV. Jjongin mellett áll be. 

8* 



NAOTAo éRCZPfiKfiELlTE!. 



eo 



A OLAÜCB KLŐPOttDütXSA. Í&ODALMA 



vastagsága méterekre tehető^ úgy hogy az egész 
yájás szélességét is elfoglalja, a szögletes rögök 
átmérői 2—3 lábig emelkednek (1. a 12. ábrát). 

Természetes, hogy e nagy rögök között apró 
töredékek is fordulnak elő, de az, hogy egy vastag 




12 ábra. — Glanchképzödmény. A 45. öl szintája ; keleti vágat 
a Schurfban telérböl. 

Nagy, szögletes zöldkotrachyi-tőredékek és egynehány kvarczgurgeteg sötétszürke 
glauchanyagban. Fönt, jobbra, egy kis raészpát-ér. 



glauch csupán aránytalanul kis töredékeket tartal- 
mazzon, ritka eset. 

7. A mi végre a glauchok helybeli eloszlását 
illeti, arra nézve adataim ép oly hiányosak, mint 
az üledék zárványokra nézve. A bányász természete- 
sen csak akkor érdeklődik e meddő képződmények 
iránt, ha mint a nemes telérek kísérői és, hogy úgy 
mondjam, vezetői lépnek fel, (a mi ugyan nem ritka 
eset), különben nem követi őket. Másrészt a glauchok 
fellépése oly sűrű, futásuk oly szeszélyes és hirte- 
len változó, hogy ebben valami rendszer nyomát 
feltalálni alig fog valaha sikerülni. A déli területben 
a glauchok általában nagy számmal és sokirányú 
csapással fordulnak elő, és itt vannak azok a csomó- 
pontok is, melyek valóságos tömzsöket képeznek : 
az Adámtömzs, és valószínűleg a Fí//(>/;tóm2:s is, nem 
egyebek mint nagy glauchtömegek, melyekben a tra- 
chyttörmelékek mennyiségileg az alapanyag fölött 
uralkodnak és melyekben utólag szabálytalan ércz- 
erek hálózata képződött. A bányamtíveletek keleti 
részében a glauchok egészben ritkábbak, ellenben 
az északi részben, a Longin -területen ismét nagyobb 
számmal és határozottabb, tartósabban kifejlődött 
telér-jellemmel lépnek fel. 

A glauch-képződés nemcsak a nagyági bányák 
sajátja. A mit a bányászok Verespatakon Glamm- 



nak (Klamm, Chlamm) neveznek, nagyobbrészt nem 
^gyéb, mint a nagyági glauch. És glauchhoz hasonló 
breccia-képződményt láttam még Buda, Zdracholcz, 
Vulkoj és OfiFenbánya bányáiban is. De még az 
erdélyi Érczhegységen kívül szintén vannak példák 
a glauch előfordulásáról. Nagybánya vidékén, dr. 
HoFMANN Károly úr szóbeli közlése szerint, a 
glauch szintén megtalálható. Nevezetesen Kapuik, 
Felsőbánya, Turez és Bikszád bányáiban és környé- 
kén fordulnak elő oly fekete brecciák, melyek mind 
a földtani viselkedés, mind az anyag minősége sze- 
rint a nagyági glauchchal azonosíthatók. Dr. Tietze 
Emil ur Szerbiában fedezte fel a glauchot, a Mai- 
danpek területéhez tartozó Tehka bányában. 

Figyelemre méltó, hogy a nevezett helyeken az 
érczfekhelyek és velük a glauch, kivétel nélkül har- 
madkori eruptiv kőzetben, a zöldkőtrachytban talál- 
tatnak. 

A szóban forgó képződményről a földtani iro- 
dalom nem csak többszörös említést és leírást, 
hanem különféle magyarázati kísérleteket is tar- 
talmaz. 

Gebubel* az érczes kőzetek között sorolja fel a 
glauchot: «Kvarcz, Glauch, Thonporphyr. . .», a mi 
természetesen nem jelenthet mást, mint hogy az 
érczfekhelyek mellékkőzetei között az illető vidéken 
glauch is szerepel. 

Gbimm több ízbí^n említi a glauchot, mint 
nagyági bányakőzetet és a verespataki glammot 
úgy tekinti, mint közvetítő vagy átmeneti tagot 
a «Feldsteinporphyr* (Dacit) és kárpáthomokkő 
között.** 

HiNGENAü nagyági monographiájában a glauch 
szó csak egyetlen egyszer fordul elő, ekkor is csak 
ögy jegyzetben, melylyel Dbbreczenyi kéziratának 
közlése alkalmával e kitételt: «mit unhaltigen Let- 
ten und verhärteten Thon» kíséri, mondván: «von 
schwarzer Farbe und von den dortigen Bergleuten 
Glauch genannt.»*** 

* Gbrubel : Geognostisch-montanistische Beschreibung des 
Boitzaer Bergreviers stb. íratott 1818-baii, kiatlatott 1857-ben. Ver- 
handlungen und Mittheil, des siebenbürg. Vereines für Naturw. in 
Hermannstadt. VIII. 36—48. és 51—57. 1. 

•• Grimm : Einige Bemerkungen über die geognostischen und 
bergbaulichen Verhältnisse von Vöröspatak in Siebenbürgen. Jahrb. 
d. k. k. geol. Ueichsanst. III. 3. p. 59. 

••* HiNOBNAü id. h. 18. 1. Ez a megjegyzés különben azért neve- 
zetes, hogy a DEDRBczENTi-töl leirt telérviszonyokat egészen más 
szinben tünteti fel, mint az eredeti kézirat sz/iszerinti értelmezése. 
Glauch és ércztelér Nagyágon két lényegesen különböző képződ- 
mény, de ezt a megkülönlxiztetést se Debreczsnti, se Hinoenau 
nem emeli ki elég határozottan. 



KAOYXo ÉBCZFFKfiELYEt. 



ei 



A OLAOCH KKLBTKÉzésA. 



CoTTA gyakorlott szemének a glauchképzödmény 
sajátszerűsége azonnal feltűnt; a nagyági glauchról 
azt mondja, * hogy ez egyike a legkülönösebb 
(abnormális) jelenségeknek, melyeket ö valaha látott 
a természetben. A glauch, melyet ö Nagyágon meg- 
figyelt és le is rajzolt «különböző agyagpalaváltoza- 
toknak szögletes töredékeit, ritkábban a mellék- 
kőzetnek lekerekített görgetegeit is tartalmazza».'^'*' 

A Geologie Siebenbürgens (az 558. lapon) Cotta 
megfigyelését idézi, de azután téved, midőn azt 
állítja, hogy a nagyági bányászok nemcsak ama 
breccia-teléreket nevezik glauchnak, hanem a fent- 
említett nagy üledékrögeket is e név alá fog- 
lalják. 

HöPER*** ismerte a nagyági glauchot és az ércz- 
telérekhez való viszonyáról helyes megfigyeléseket 
közöl, de határozottan téved, midőn a glauchot való- 
ságos eruptivkőzetnek — a Hajtó kőzetével azonos 
zöldködacitnak — tekinti. A legyegyszerűbb vizsgá- 
lat bebizonyítja, hogy ennek az anyagnak a kristá- 
lyos tömegközeteknek keletkezési módjához nincs 
semmi köze. 

PosEPNY t volt az első, a ki a glauch természe- 
tét és eredetét megfigyelés és analógia útján meg- 
magyarázni igyekezett. Első közleményél)en, mely 
Yerespatakra vonatkozik, a glammról (és az analog 
glauchról) azt állítja, hogy mindig két különböző 
eruptio határán lép fel, keletkezését pedig az iszap- 
vulkánok működésére vezeti vissza. Ez utóbbi néze- 
tét később elhagyta és második közleménye (Yerh. 
1870. No 14.) a glauch-glammnak egészen más ere- 
detet tulajdonít, t. i. a repedések fölülről való üle- 



* GoTTA : Erzlagerstätteii Ungarns und Siebenbärgens, p. 88. 
** Ez a megfíg3-elés, melynek helyességét sehogy sem merném 
kétségbe vonni, mindenesetre a kivételes esetek egyikére vonatko- 
zik, mert a részemről megvizsgált számos glauchban mindig a mel- 
lékkőzet uralkodott, még pedig szögletes, nem kopott darabokban. 
Agyagpalának töredékeit némely esetben ugyan én is t iláltam a 
glaochban (példányom is van belőle), de ekkor a breccia tölteléke 
mindig valamely közel levő konglomerátból származott, melynek 
anyagában a palagörgetegek nem ritkák. Természetesen nincs 
kizárva, hogy helyenként a palatöredékek valósággal közvetet- 
lenfil az altalaj mélyéből jutottak be a glauchanyagba, valamint a 
kitörés alkalmával magába a trachytba (v. ö. Czukorsüveg stb. 
palazárványait). De a természetesebb magj^arázat mégis nz, hogy 
közvetve, t. i. a konglomerátból kerültek bele a glauch-hasadékba. 
PosBBNT szerint a verespataki glamm töredékei között csillámpala 
is van ; itt is azt kérdezhetjük, vájjon igazán a mélységből ragad- 
tattak-e fel ezek a külszínen elő nem forduló kőzetek, vagy egy- 
szerűen a glamm mellékkőzetéből (kárpáthomokkő vagy mediterrán- 
üledékből) vétettek át? 

*** HöFBR id. dolgozata. Jahrb. d. k. k. geol. Beiohsanst. 1866. 
XVI. p. 5. 

t PosEPNY : Verhandl. d. k. k. geol. Reichsanst. 1870. Nr. 6. és 
Nr. 14. p. 273. 



dékes betöltésének tekinti, úgy a mint Gh. Moorb 
a walesi bányákban előforduló, kövületeket tartal- 
mazó teléreknek, az u. n. dowkies-nsk betöltését 
magyarázza. 

Ugyanebben az esztendőben (1870.) Tibtze E.* 
a fentidézett szerbiai glauchfelfedezés kapcsolatában 
egy harmadik analógiával és keletkezési elmélettel 
áll elő. Az a folyamat t. i., melylyel Groddeok** 
a Harz némely bányáiban előforduló ú. n. Gang- 
thonschiefer (telér-agyagpala) képződését oly szépen 
magyarázza, Tíetze szerint a glauch- és glamm- 
képződményekre is illenék. A harzi Gangthonschie- 
fer Grodeck szerint a repedés mentében lassú moz- 
gás és súrlódás előidézte kőzetporból ered, mely 
vízzel keverve iszappá vált és később a fedőnek 
erős nyomása alatt kemény palás anyaggá tömö- 
nilt ; ugyanígy keletkezett Tietze szerint a (tenkai 
és verespataki) glamm is, csakhogy kisebb nyomás 
alatt lévén, se tökéletesen meg nem szilárdult, 
se palássá nem vált. 

PosEPNÍ umak legújabb közleménye*** a nagy- 
ági, verespataki és offenbányai glauchot a •typhoni 
képződmények* osztályába sorozza, és keletkezésükre 
nézve a fentebbi három analógiát állítja egymás 
mellé, a nélkül, hogy akár az egyik, akár a másik 
mellett nyilatkoznék, ú. m. : 

1 . Gangthonschiefery azaz a telérkőzet egyidőben 
képződik a telérhasadékknl, melynek falai BÚrlódás 
által szolgáltatják az iszap- és tőrmelékanyngot ; 

2. dowky: a külszlnig érő tátongó hasadékok 
felülről töltetnek be fokozatos üledékképződéssel ; 

3. iszapvulkán : nyílt hasadékokba alulról vagy 
oldalról erős nyomás nlatt hatol be az iszap és tör* 
melék keveréke. 

A midőn csak a nagyági glauch forog kérdésben, 
az idézett analógiák közül legfölebb egyet fogadha- 
tunk el, mert képtelenség volna, e typusos képződ- 
ménynek egy és ugyanazon a helyen háromféle 
keletkezési módot tulajdonítani. 

A teléragyagpala analógiájának azért nem vehet- 
jük hasznát, mert Groddeck elmélete lényegileg vető- 
désekre támaszkodik. Nagyágon pedig a glauchtelér 
még ott sem idéz elő vetődést, a hol az eruptiv 
kőzetből üledékbe lép át, a hol tehát a dislocatio 



* Dr. E. Tibtze: Verhandl. d. k. k. geol. Reichsanst. 1870. 
p. 321. 

** Grodduck : Ueber die Erzgänge des westlichen Oberharzes. 
Zeitschr. der deutsch, geol. Gesellsch. 1866. p. 693. 
•*• PosBPNY : Verh. d. geol. Reichsanst. 1871. p. 93. 



ilAOTÁo VßCZPEfcBEtYBt. 



őa 



A ÖtAÜCIt KlCt1CTKBzéB& 



világosan fel volna ismerhető. Azonkívül a harczí 
teléragyagpala semmi esetre sem képezhet oly 
zavart és szeszélyes telérhálózatot mint a nagyági 
glauch ; az utóbbi sok esetben egészen vízszintes, 
majd meg egészen függőleges teléreket képez^ me- 
lyeknél tehát Gboddegk elméletének egyik feltétele, 
t. i. a fedőnek lassú siklása és nyomása, nem alkal- 
mazható. 

Még kevésbbé illik Nagyág glauchjára a máso- 
dik analógia, mert ha a wales-i dowkies-k oly hasa- 
dékok, melyekbe fölülről, azaz a külszinről jutott be 
a töltelék. Nagyágon hiába keressük azt az utat, 
mely a mélységben feltárt hatalmas glauchháiózatot 
a külszlnnel összekötné. Említettem ugyan, hogy a 
glauchnak is vannak kibúvói a bányaterületen, de 
ezek oly jelentéktelenek s számra nézve oly ritkák, 
hogy a kérdés ekként való magyarázatánál szóba 
sem jöhetnek, még ha helyzetük nem arra mutatna 
is, hogy feltárásuk csak az utólagos erosio müve. 
A legvastagabb glauchok a mélységben vannak, a 
felső szintájakban a vékony elágazások uralkodnak. 
Már pedig a külszínen tátongó hasadékok képződé- 
sénél az ellenkező viszonyt kellene találnunk. 

Nézetem szerint a legtöbb tanulságot a harma- 
dik analógia vagyis az iszapvulkánok jelensége 
nyújtja. Szeretném ugyan magát e kitételt (hogy 
iszapvulkán) elkerülni, mivel e szó okvetetlenül arra 
is emlékeztet, a mi minden vulkánnál szembeötlő, 
t. i. a tényleges kitörésre és a kihányt anyagoknak 
felhalmozódására : holott Nagyág vidékén semmi sem 
matat valóságos külszíni iszapkitőrésekre. De más- 
részt igen jól elképzelhetjük azt, hogy az igazi iszap- 
vulkánok alatt a mélységben glauchhoz hasonló me- 
chanikai hasadék-kitöltések keletkezhetnek, valamint 
a lávaár és a kőzet-dyke is egy és ugyanazon folya- 
matnak a terméke. A glauch nem eruptiv, hanem 
intrusiv képződmény. 

Az iszapvulkánok kérdése tudvalevőleg sokféle 
magyarázatra és elméletre adott alkalmat. Az erő, 
mely itt működik, majd a rendes vulkanizmus kü- 
lönszerü fejlődésére, majd ettől függetlenül az üle- 
dékekben kifejlődő gázok feszülésére, majd egysze- 
rűen mechanikai és hydrostatikai nyomásra látszik 
utalni, és valószínű, hogy a nézetek eltérése onnan 
származik, hogy a természet itt is, mint sok más 
esetben, különböző utakon idézi elő ugyanazt a je- 
lenséget. De a végső okok fejtegetése e helyen 
nem lehet feladatom. Elég tudnunk, hogy a termé- 
szetben vannak folyamatok, melyek útján iszapos 



anyagok képződnek a földkéreg belsejében és nagy 
nyomás alá kerülvén, a már meglevő, vagy épen ama 
nyomás előidézte hasadékokba szoríttatnak, ugy, 
hogy kedvező feltételek alatt e folyamat valóságos 
kitörésig fokozódik. 

Ha e földtani tény alapján visszapillantunk arra, 
a mit a nagyági glauchról feljegyeztünk, alig hiszem, ' 
hogy másfelé kelljen a jelenség magyarázatáért for- 
dulni. A glauch telértermészetéhez kétség sem fér- 
het, tehát idegen anyaggal betöltött hasadékokkal 
van dolgunk, és a földtani magyarázásnak feladata 
e három kérdésre szorítkozik : 

1. mi okozta a hasadékok képződését? 

2. honnan ered a kitöltés anyaga ? és 
8. hogyan jutott ez a hasadékokba ? 

Az első kérdésben a hasadékképződés különféle 
módjai között kell választanuk. Hogy az eruptiv kő- 
zet kihűlésével járó összehúzódás repesztette volna 
a glauchhaf'adékokat, a fent vázolt alaki viszonyok- 
kal szemben nem igen valószínű. Természetesebbnek 
látszik e zűrzavaros hasadékhálózatot valamely helyi 
dislocatoinak tulajdonítani, mely a trachyt-tömeg- 
ben egyfelől nyomást, másfelől feszülést idézett elő 
és eg}^szerre okozta ugy a kőzet szétrepesztését mint 
a glauchanyag benyomulását. E dislocatiq végső okát, 
nézetem szerint, nem szükséges azokban az általános 
tömegmozgásokban keresni, melyek a hegyvidékek 
szerkezeti vonásaiban szoktak nyilvánulni. Egy ro- 
hamos kitörési folyamat, mely nagy fajsúlyú kö- 
zettömeget óriási mennyiségben hoz a felszínre 
és laza szerkezetű üledékek szétropesztett rétegei 
közé és fölé rak, természetszerűen kezdetben nagyon 
ingadozó egyensúlyi állapotot hoz létre. Mint a mi- 
kor a nehéz kőtöltés ingatag talajra rakva foko- 
zatosan megülepszik és belsejében megrepedezik, 
ugy képzelhetjük az eruptio-hasadék fölé rakott és 
kétfelől a mediterrán üledékre támaszkodó óriási 
trachythegységet, mely roppant súlyával ama laza 
rétegeket összenyomja, a bennük forgó talajvíz ed- 
digi viszonyait gyökeresen zavarja s igy a végleges 
egyensúly helyreállítása végett kénytelen merev tö- 
megében össze-vissza hasadozni s fokonként meg- 
űlepedni. 

E felfogás szerint a glauch -hasadékok kelet- 
kezése közvetetlenül a irachyttömeg teljes megme- 
revűlése után vette kezdetét és bizonyosan periodi- 
kusan huzamosabb időn át tartott, miközben a kül- 
színen heves, de lokális földrengések jelezhették ezen 
belső ülepedés egyes phasisait. Nézetem szerint csak 



NAGYÁG ÉBCZPBKHBLYEI. 



63 



A GLAUCH KELETKEZESE. 



ez a felfogás felel meg a glauchhálózat bonyolódott, 
Bzabálytalan szerkezetének, a hasiidék-vastagsá- 
gok roppant különbségeinek és a folyamat sokszor 
kimutatható ismétlődéseinek. Minden egyéb ok, 
mint a kihűlési összehiizódás vagy az általános tö- 
megmozgás, egyenlőbb és szabályosabb repedéseket 
idézett Tolna elö.* 

Azonfelül a másik két kérdés megfejtését is erre 
a nézetre alapíthatjuk legkönnyebben. 

Arra a kérdésre, hogy a glauch anyaga honnan 
ered, részben már megadtuk a feleletet; láttuk 
ugyanis, hogy a glauch zárványai, tehát tömegének 
nagyobb része, nem egyebek, mint a mellékközet 
töredékei, a melyek ily heves repesztés által okve- 
tetlenül nagy mennyiséggel képződtek. A glauch 
alapanyagát — mely lényegében igen finom kvarcz- 
homokkal elegyes agyagból áll, tehát kétség- 
kívül nem egyéb, mint megkeményedett iszap, — 
vagy szintén a mellékkőzetből származtathat- 
juk, vagyis a törmelék és oldalfalak kölcsönös 
súrlódásából keletkezett s vízzel kevert kőzet- 
pornak tekinthetjük, vagy pedig valamely mé- 
lyebben fekvő kőzetre vezethetjük vissza, mely az 
erős nyomás alatt porrá zúzódott és vízzel együtt 
híg iszappá alakult. Mind a két feltevés, mely 
különben egymás mellett is megállhat, természet- 
szerűen összekapcsolható a fentebb vázolt repedési 
folyamattal; a mindenesetre szükséges víz pedig 
szintén abban lelné magyarázatát, mert a mediter- 
rán rétegek, melyek a köztük kitört trachyttömeg 
BTilya alá kerültek, szerkezetüknél fogva természetes 
víztartókat képeztek. A kitörés maga, jobban mondva 
egy idegen tömeg közbeékelődése, ama rétegek föld- 
alatti vízkeringését megzavarta, a mélység forrásai 
ezen akadály körül meggyűltek és a mechanikailag 
porrá zúzott réteganyaggal keverve földalatti iszap- 
medenczéket képeztek, melyek a rájuk nehézkedő 
óriási tömeg nyomása alatt állottak. Ha már most 
eme tömegben épen az alap ingatagságánál fogva 
repedések keletkeztek, a kész iszap (vagy bár tiszta 
víz is) nyomban felszállhatott és a repedések törme- 
lékén keresztül fokról-fokra a legvékonyabb hasa- 
dékokba is eljuthatott. Ez a bels{^ mozgás helyen- 
ként oly rohamos volt, hogy egy darabig a sürü 
törmeléket is magával ragadta, a mint a homokkő- 
és trachyttöredékek fentemlített helybeli keveredése 

* A hogy tényleg meg is történt, ha a trachytok 1áblá> elválá- 
sát a kihfilésnek és a telérhálózntot általános tömegmozgásnak 
szabad tulajdonítani. 



és transgressiója bizonyítja. De ez a tovaszállítás, 
épen a törmelék sűrűségénél fogva, egészben csak 
korlátolt mértéket érhetett el. Ellenben a híg iszap 
a feltorlasztott törmeléken keresztül is mindenhova 
könnyen eljuthatott, a hol rés tátongott, a zárványokat 
körülburkolta és idővel kemény alapanyaggá tömö- 
rülhetett. Ebben rejlik tehát a harmadik kérdésnek, 
vagyis a hasadék-kitöltés módjának a megoldása is. 
Világos, hogy ezen felfogás mellett, ha a repedések 
elérték volna a külszint, valóságos iszapkitörések 
lehettek volna ama folyamat következményei; de 
vájjon ez tényleg meg is történte, arról, a mint em- 
lítem, Nagyág vidéke ma már nem ad semmi felvilá- 
gosítást. 

A mondottakból látni való, hogy az én felfogá- 
som szerint a glauchképződés nem más, mint a nagy 
trachyt-eruptionak mechanikai következménye, mely 
a szilárd és híg tömegek uj egyensúlyi viszonyait 
szabályozni volt hivatva. Maga a glauch intrusiv 
telérképződmény, mely természeténél fogva a kőzet- 
telérek osztályába tartozik, mely a telérek általános 
rendszerében az ásvány (érez-) telérek osztályával 
áll szemben. Az anyag intrusiv felhatoláea miatt a 
glauch némileg hasonló az ismeretes vulkáni kőzet- 
telérekhez (dyk), csakhogy az utóbbiak anyaga izzó 
folyó állapotban, a glauché pedig hideg, nedves 
iszapként szállott fel. Anyagra nézve tehát a glauch 
inkább a kőzettelérek azon nemeihez tartozik, me- 
lyeket Weibsenbach törmelékteléreknek (Contritions- 
gänge) nevezett és melyeknek két nemét, a harzi 
Gangthonschiefert és az angolországi dowkies-t fen- 
tebb emiitettük. így tehát látjuk, hogy a földtani 
képződmények sorában a glauch egy külön, de még 
kevéssé méltatott fajt képez. Tudván pedig, hogy a 
glauchképződés nem csak Nagyágra szorítkozik, ha- 
nem hogy egészen hasonló s bizonyára szintúgy ke- 
letkezett képződmények az erdélyi Érczhegység más 
bányaiban (Verespatak, Offenbánya, Budabánya, 
Vulkoi stb.), nemkülönben Nagybánya vidékén, sőt 
Szerbiában is ismeretesek, czélszerünek látszanék a 
nagyági előfordulást typusnak választani és az itteni 
régi elnevezését műszókép a földtani terminológiába 
felvenni.* A név kérdése azonban mellékes kérdés, 
és abban a reményben, hogy a jelenség lényegét elég 



* A • glauch ■ szóval e tekintetben még a verespataki «glamm» 
szó versenyezhetne, melyet Tiktzk is által ánositott. De ha igaz is', 
hogy glamm és glauch között lényeges különbség nincsen, mégis 
azt tapasztaltam, hogy a nagyági előfordulás sokkal világosabb és 
jellemzőbb, mint a verespataki. 



NAGYÁG ÉBCZFBKH ELVEI. 



64 



AZ ÉBGZTELÉREK SZKBKBZETE. 



világosan írtam le^ a szélesebb körű kutatásokra bíz- 
hatom eme képződmények általánosabb szempontból 
való ismertetését, valamint keletkezéséről kifejtett 
nézeteimnek vagy megerősítését vagy czáfolatát. 

3. Az ércztelérek szerkezete. 

Mielőtt a nagyági telérhálózat leírásához fogok, 
szükségesnek látom a helybeli nomenclaturát egy 
pár szóval megvilágítana Előre bocsátom, hogy czél- 
szerütlennek, de sőt a legtöbb esetben lehetetlennek 
is találtam a régi időkből ott meghono&ult német mű- 
szókat és tulajdonneveket mindig magyarra fordí- 
tani ; e tekintetben a jelenleg ott dívó szokást követ- 
vén, a mely elnevezéseket a magyar ajkú bányatisz- 
tektől magyaros alakban hallottam, mint p. o. a 
tárnák és főszintek elnevezéseit, ebben az alakban 
vettem át, a többi kifejezést pedig eredeti, azaz né- 
met alakjukban használom. 

A bányamű függőleges beosztását a mivelés 
szintájai adják, melyeknek nevök és viszonylagos 
távolságuk a IV. tábla vázlatos rajzából kivehető. 
Látni való, hogy a József-tárna szintájától kezdve 
lefelé az ölekben kifejezett távolság használtatik a 
szintájak megkülönböztetésére; a Ferencz-tárna, 
mely jelenleg a műnek igazi altámája, a 75. ölnek 
felel meg; a legmélyebb szintáj pedig 97 öllel 
mélyebb, mint a József-szintáj. A Perencz-, József-, 
Bernát-, Fülöp-, Altererbstolln-, Herchenröther- és 
Mária-szintájak tárnákkal állnak kapcsolatban, me- 
lyek közül most már csak a három első áll nyitva ; 
a többi szintájak különféle helyen lemélyesztett bei- 
aknákból indultak ki. Valóságos, a külszínről lemé- 
lyesztett aknák Nagyágon nincsenek. A Mária-szin- 
tájnak két tárnája van (0- és Uj-Mária), sőt három, 
ha hozzáveszszük a Bertalan tárnát is, mely ÉK-ről, a 
hegység túlsó oldaláról vájatott a telércsoport felé 
és vízvezetés czéljából a Mária-szintáj vajasaival lyu- 
kasztatott. £ szintáj fölött vannak még számos 
régi müveletek és kutató vajasok, melyeknek azon- 
ban a termelésre nézve semmi jelentőségök sincs. 

Ezen, a függőleges irányban számított s tényle- 
ges állapotokra vonatkozó beosztással szemben áll 
egy kevésbbé szabatos vízszintes felosztás, azaz a 
telérhálózaton belül egyes telércsoportok megkülön- 
böztetése. Minden csoport vagyis terület (terrain) 
egy-egy kiváló telértől kapja nevét, p. o. Karolina, 
ÁHám, Nejíomuk, Longin-terület. Az egyes területek 
határai azonban nincsenek mérnökileg megállapítva, 



sőt a különböző szintájakban különbözőleg vonat- 
nak is. Az egész beosztás részint természeti viszo- 
nyokból, azaz a teléreknek valóságos csoportosulá- 
sából s az érezek hasonlatosságából, re szint a 
bányászat történeti fejlődéséből következik; czélja 
pedig nem más, mint a tájékozás megkönnyebbítése, 
a mire e terjedelmes és bonyolódott telérhálózatban 
nagy szükség van. Az adományozott bányatelkek és 
az említett telér-területek határvonalai között semmi 
összefüggés nincs. 

Az egyes telérek megjelölésére Nagyágon, mint 
mindenütt, különböző tulajdonnevek szolgálnak, 
majd személynevek (p. o. Margareth, Longin, Magda- 
len stb.), majd a bányászati viszonyokra vonatkozók 
(p. o. Wetterthür, Erzbau stb.), majd a telérek ter- 
mészeti viszonyaira czélzó nevek (p. o. Hangend, 
Liegend, Flache, Wiedersinnische sc. Kluft).* A hol 
egy nevezetesebb telér mellett többé-kevésbbé pár- 
huzamos teléreket találtak, sokszor uj név helyett 
csak a főtelér nevéhez csatolt jelzőt és számokat 
használtak. Ez esetben a főtelértől keletre is észak- 
keletre eső telérek megjelölésére a parallel (párhu- 
zamos) szó, a nyugotiakra, illetve délnyugotiakra a 
Vorliegend jelző szolgál.** 

A híres Longintelér mellett például keletre van- 
nak az I., IL, HL . . Longin parallel-telérek, nyugatra 
pedig az L, IL, IIL . . Vorliegende Longin- ok. Régeb- 
ben, midőn a bányamíveletek még a magasabb szin- 
tájakban és főkép a déli területekben mozogtak, még 
divatosabb volt uj telérneveket adni, ugy hogy a 
számos különböző neveket leginkább itt találjuk ; de 
ujabb időben ez a szokás, mondhatni, egészen meg- 
szűnt és a Longin- területben már csupán csak Lon- 
gin-telérekkel találkozunk. A mely telér a rendes 
csapásiránytól lényegesen, ha nem is épen IK) fokkal, 
eltér, kereszt-telérnek neveztetik.*** 

A nagyobb telérektől elágazódó csekélyebb ere- 
ket majd Trumm, majd pedig Abgerissene szóval 
különböztetik meg. Lényeges különbség a kettő kő- 
zött nincsen, de ugy látszik, hogy a «Trummt jelen- 



* Nagyágon, mint Erdélyben általában, a telér németfii nem 
«Gang», hanem «Klnít» szóval fejeztetik ki. Románul fvona«, ma- 
gyarul «véna» van közhasználatban. A «telén tndvalevóleg nem 
népies kifejezés, hanem csínált szó (iele-ér), melynek képzése nyeV- 
vészetileg erős kifogás alá esik ugyan, de a szakirodalomban u ár 
nagyon el van terjedve. 

** írásban szokás a «parallel» szót az ismert || geometriai 
jellel kifejezni, a «vorliegende» szót pedig vorJ. vagy v. jelre rövi- 
díteni. 

*•* írásbeli jelo az álló kereszt -f, például «Longin -{-• olvasd: 
«Longin KreuzMuft» — «Longin kereszt-telér«. 



Kaoyáo írczfeéheIybí. 



66 



Á tBLláBEK CSAplsÁ. 



tékenyebb és önállóbb, mig az « Abgerissene » véko- 
nyabb szakadványt jelent. 

E különböző műszók szükség esetében egymással 
kombináltatnak, a mi néha igen bonyolódott és 
nehézkes telémevek képződésére vezetett. * 

Egyébiránt a nagyági telérek változó természete 
hozza magával, hogy mindezen műszók úgyszólván 
csak ideiglenesen tartják meg igazi jelentésüket. 
A föltárás tovabaladása számtalan esetben bi20- 
nyitja, hogy péld. az a telér, mely egy keresztvágat- 
ban önállónak mutatkozott és azért vagy fparallel» 
vagy iVorliegend»-telémek neveztetett, már egy pár 
ölnyi kiváj ás után a fötelérrel egyesül, úgy, hogy ha 
a föltárás más irányban éri, bizonyosan szakadvány 
(Trumm) néven szerepel. Más esetben a kezdet- 
ben párhuzamos telér a főcsapás-iránytól lassan- 
lassan eltér 8 végre valóságos keresztelérré alakúi. 
Megesik az is, hogy a főtelér, elvesztvén jelentősé- 
gét, merő lappá zsugorodik, mig az egyik szakadvá- 
nya kitágul és nemesbül és vagy maga viszi tovább 
a főszerepet vagy egy párhuzamos telérbe vezet át. 
Kereszt- vagy szakadvány-telérek, a melyek vagy 
a csapás vagy a dőlés irányában a szomszéd télé- 
reket egymással összekötik, mindenütt találhatók. 
Ezért nagyon nehéz a különböző színtájakban esz- 
közölt föltárásokat helyes összhangzásba hozni és 
azonosítani. Az a telér péld., mely a 75. öl szintáján 
IX. Longin-nak neveztetik, a 61. öl színtáján XII. 
Longin nevet kapott, mivel a két feltárás azonossága 
csak a lefejtés haladásából tűnt ki, miután az alsó 
színtáj keleti vágásában a Wahre Longin és a kér- 
déses telér között 8, a felsőben pedig 11 vajasra 
érdemes télért számláltak. 

A mondottak után világos, hogy a nagyági telé- 
rek leírása részletekbe nem bocsátkozhatik. Ott, hol 
a telérek individualitása annyira ingatag, az egyes 
tagokkal foglalkozni háládatlan feladat lenne. Mert 
ha sikerülne is az egy bizonyos időben hozzáférhető 
feltárásokat pontos leírásban felsorolni s átnézetessé 
tenni, a munkálatok egy évi haladása már elég 
arra, hogy az előbbbi képet megváltoztassa és el- 
torzítsa. 

Ennélfogva a következőkben arra szorítkozom, 
hogy a nagyági ércztelérhálózat alaki viszonyait 
általánosságban vázoljam s azon képet, melyet az 
1878. és 1879. években gyakori bányajárások s a 
bányatérképek szemlélésével magamnak alkottam, 

* Péld. «AbgerísBene drr V. Longin || (Klii£t)i stb. 
t: kaoyAo. 



lehetőleg híven visszatükröztessem. A szóbeli leírás 
hiányait pótolni s a képzeletet istápolni vannak 
hivatva a III. és IV. táblák, melyeknek elseje az 5 
főszíntájnak alaprajzát adja,* másodika pedig egy 
függőleges szelvényrajzot vázlatban ábrázol. 

A téléreh csapása. 

Ha a m. táblán a színes vonalakkal jelölt 
telérvájások futását figyelemmel kíséi;jük, csak- 
hamar feltűnik három csapásiránynak túlnyomó- 
sága, ú. m. ÉÉNy (h. 21—23.), É (h. 23—1.) és 
Mk (h. 1—3.).** A h. 22. középértékkel bíró 
csapásirány aránylag a gyakoribb s számos jelenté- 
keny és gazdag telérben, péld. a híres első vagy 
valódi Longin-, a gazdag Vorliegende Longin-, szá- 
mos Longin II , továbbá az Erzbau-, Margareth- stb. 
telérekbcn találtatik. 

Mivel a nagyági telérek csapása nem állandó, 
hanem gyakran ölről-ölre kissé változó, csak a 
középértékeket kell tekintetbe vennünk. Ha tehát 
a csapásirányoknt a h. 22., h. 24. és h. 2-vel kife- 
jezett főirányok körül csoportosítjuk, azt fogjuk 
találni, hogy a legtöbb telér az első csoportba tar- 
tozik, azaz h 21-től h. 23-ig mgadozik.*** A má- 
sodik csoporthoz, melynek középértéke a tiszta 
(mágnesi) északi irány, mely azonban a h. l-ig 
terjed, szintén igen sok s jelentékeny telér szá- 
mítandó, t Végre a h. 1-től h. 3-ig terjedő csa- 



* A harmadik tábla nem más, mint a nagyági bánjatérképek- 
n6k redukált másolata, melyet a bányamérnökség az igazgató úr 
szives intézkedése következtében készített számomra. A különbség 
csak abban rejlik, hogy egy pár lényegtelen s a képet zavaró rész- 
letet elhanyagoltam, hogy a meddőn áthajtott vágásokat fekete 
vonalakkal különböztettem meg a telérvájásoktól, melyeket szí- 
nes vonalok jeleznek s végre, hogy a hol csak lehetett, a mellék- 
kőzet minőségét is jeleztem. A negyedik tábla az adatok kombi- 
nácziójából merített vázlatos szelvényrajz, melynek csupán egy- 
nehány vonása felel meg a szigorú valóságnak, míg a többi képzelet 
szerint van kiegészítve. 

••56 eset közül, melyben a telércsapást közvetetlenül meg- 
figyelhettem, 22 adott h. 21—23., 19 h. 23—1., 13 h. 1—3., csak 
1 h. 19—20., és szintén 1 h. 3—4. közötti értéket. 

••• Például a következő telérek: Poch würdige, Margareth, Vic- 
toria, Clara, Vorl. Erzbau, Vorl. Erzbau || , 1 . Margareth -{-, Erz- 
bau, Settinger, Michael, Rudolf, Adam, Trumm, Weisse, Beiche, 
Kobalt, Wetterthür, I. Liegend, II. Liegend, Flache, Alexins, 
Magnus, Longin j] , Wahre Longin, Vorl. Longin, Sohurfbau, Otti- 
lie, Maximilián, Ferdinand, Neunte Kluft, VI. Longin | , IX. Lon- 
gin li , XIII. Longin || , XVI. Longin || , Ignatz, Antoni stb. 

I Például : II. Nepomuk, Nepomuk, HI. Adam, Martin, Caro- 
line, a Mngdalena-telér északi része, Christin, Weisse, Hangend és 
II. V. VI. Hangend | , Alois, Karthäuser, Flache Karthauser, Abg. 
Karoline, abg. Neunte Kluft, Qlauch, Felix, Wiedersinnische, Emí- 
lia, abg. Clemens, II. Longin | , IX. Longin -f-t V. Longin Trumm 
V. Vni. és XV. Longin || , Mauriti || , Adam | , Új telér stb. 

9 



NAGYÁG éBGZFtiKHELVEÍ. 



66 



A TftLÍRSK GSApAsa l^.S D^L^SE. 



pásirányokat már kevesebb telér követi,* melyek 
azután az előbbieket keresztezik és sok esetben 
keresztteléreknek is neveztetnek. Más csapásirányok 
mint a nevezettek csak nagyritkán és akkor is csak 
jelentéktelen rövid teléreken fordulnak elö. Mind- 
össze tehát a telérek azoknak az osztályába tartoznak, 
melyeket a bányászok «északi» teléreknek** szok- 
tak nevezni, és az egész telérvonulat főiránya 
DDK— ÉÉNy vagy pontosabban h. 22. 

Ezen összeállításból az is kitűnik, hogy a leg- 
nagyobb fok, mely alatt telérek találkozhatnak s 
kereszteződhetnek, t. i. 90°, csak a szélső esetekben 
fordul elő, de mivel ezek az esetek, t. i. a h. 3. és 
h. 21. csapásirányok általában ritkák, valóságos 
derékszögű keresztezés (Winkel kreuz) is csak kevés 
példában mutatható ki. Ellenben igen gyakori a 
teléreknek hegyesszögű találkozása (Schaarung) és 
ilyenkor a hegyes szög mindig észak és dél felé 
nyílik. Azonban nem minden találkozás egyértelmű 
a keresztezéssel; ellenkezőleg többször megesik^ 
hogy a hegyes szög alatt találkozó telérek egybe- 
olvadnak (csoportosulnak, schaaren), s igy hol az 
egyik, hol a másik, hol pedig közbeeső csapásirány- 
ban folytatódnak, mig új szakadás áll be. Ezért van 
a nagyági telérek között annyi szakadvány és elága- 
zás, a mint az «Abgerissene, Trumm» elnevezések 
sűrű előfordulása mutatja. Elméleti szempontból 
ez a viszony a telérek egykomságát látszik bizo- 
nyítani. 

A teléregyesülés (Schaarung) és a talérelágazás 
(Gabelung) szorosan véve egyértékű fogalmak, de a 
helyi viszonyokat tekintve, melyeknél fogva a telér- 
vájások 8 a feltárások egészben véve délről éjszak- 
felé haladnak, a kettő között azt a különbséget 
tehetjük, hogy egyesülésnek azt az esetet nevezzük, 
mikor a két telér képezte szög dél felé nyílik, elága- 
zásnak pedig az ellenkező esetet, melyben a szög 
észak felé néz. így péld. egyesülnek a József főszin- 
tájon a Weisse- és Liegend-telér, az utóbbi viszont a 
Magdalen-nel, a 9. Ádám az Adám-Trummal, a 75. 
ölben a Vorliegend- és az Emilia-telér, a 35. ölben 
a m. és a n. Longin stb. Ellenben elágaznak péld. 
a József-színtájon a Weisse és a Lehrmannische, 
a Wahre Longin és a Longin || , a 35. ölben az Y. 



* Példán! a Magdalen fŐtelér déli része, a Magdalen 1 , Adam-^-, 
Daniel, Samuel, Weisse -|-> Lehrmannische, Earthänser, Anastasia, 
Siebzehnte Kluft, Mauritius, Longin -\- stb. 

** L. GancM: Lagerstätten der nutzbaren Mineralien. «Mitter- 
nächtige Gänge». 



és a rV. Longin, a 75. ölben a Vorl. Longin és a 
Vorl. Longin-Trumm stb. 

A példák oly számosak, hogy lehetetlen mind- 
nyájukat felsorolni. Hy jelentékenyebb telérek egye- 
sülésén és elágazásán kívül számba kellene venni 
az apróbb szakadványokat is, a mi épen lehetetlen ; 
és igy fokozatosan eljutnánk azon esetekhez, midőn 
valamely jelentékeny telér egész tömege számtalan 
apróbb erecskére oszlik szét, melyek egy darabon 
túl esetleg ismét találkoznak és összeforrnak, vagy 
pedig nagyobbrészt elvesznek a kőzetben, úgy, hogy 
közülök csak egy vagy két ér válik lassanként ismét 
telérré. Erre a jelenségre, mely rendesen a kőzet 
minőségével áll kapcsolatban, később még vissza- 
térünk. 

Valóságos keresztteléreknek olyanokat kell tekin- 
teni, melyek több párhuzamos teléren elég nagy, ha 
nem is épen 90 foknyi szög alatt törnek keresztül. 
Mivel pedig Nagyágon a telérek túlnyomó száma 
északészaknyugati irányba csap, jogosan csak olya- 
nokat lehetne keresztteléreknek nevezni, melyeknek 
csapása É£K. vagy ÉK. De ezt az elfogadott nomen- 
clatura nem vette szigorú szabálynak s találkozunk 
oly kereszttelérekkel is, a melyek h. 21 — 22. felé 
csapnak, péld. a Magdalen +, Alois + stb. Valódi 
kereszttelérek péld. az Anastasia, a Magdalen-nek 
egy része, a Longin +, az Abg. V. Longin s némileg 
a Nepomuk is. 

A telérek dőlése. 

A nagyági telérek dőlése általában meredek, de 
valamint a csapásnál úgy a dőlésnél is számos sza- 
bálytalanság fordul elő és egy és ugyanazon telér 
gyakran megváltoztatja dőlési fokát, sőt még irá- 
nyát is. Ennélfogva az egyesülések, elágazások és 
keresztezések a dőlés irányában épen oly gyakoriak 
mint a csapásirányban, és az egész telérhálózatnak 
függőleges keresztmetszete kelet-nyugoti irányban 
épen azt a hosszúra nyújtott hálóhoz hasonló 
képet adja mint a vízszintes tervrajz. 

A tisztán függőleges dőlésirány egészben véve 
ritkábban fordul elő ; a hajlott irányú dőlések közül 
a nyugatiak, ide értve az É.-Ny.- és D.-Nyugatiakat is, 
gyakrabban vehetők észre mint az ellenkezők, úgy, 
hogy Nagyágon az előbbit lehetne «rendes dőlésnek ■ 
(rechtssinnisches Einfallen), a keletit pedig «ellen- 
tétes dőlésnek» (wiedersinnisch) nevezni, a mi egy- 
úttal megfelelő jelzése volna a Szekeremb hegy azon 
lejtőjének, mely alatt a legtöbb telér van. De a régi 



NAGYÁG EBCZFEKHELYEI. 



67 



A TELKBKK SZABÁLYTALANSÁGAI. 



8zoká6 épen az ellenkezőt tartja, rendesnek nevez- 
vén a keleti, ellentétesnek a nyugoti dőlést. "*" A haj- 
lott dőlések foka csak nagyritkán csekélyebb iO fok- 
nál, többnyire felülmúlja az 50 fokot is, csakhogy, 
a mint említem, nem igen állandó. Itt is nagy sze- 
repet játszanak az elágazások és szakadványok, 
melyek a szomszéd telérek között kapcsolatot és 
összefüggést hoznak létre. A telérek sok esetben a 
mélység felé összehajlanak s kétségkívül egyesül- 
nek is ; példaként ide iktatom a Vor. Longín telér- 
nek s szomszédjaínak vájatvégbeli képét a 45. öl 
Bzíntájából, 1878. nyarán. 




13. ábra.* — A Vorl. LoDgin-telér északi vájatvége a 45. ölben. 

to Vorl. Longin. t, (, t összehajló tclórcL g RUuch. 

Hasonló példát adnak a III. és II. Longin-telé- 
rek, melyek a József-főszíntájban még meg vannak 
különböztetve, de a mélyebb (8. öl) szintájban már 
csak egy télért képeznek. Az ellenkező esetre, hogy 
t. i. egy vastagabb telér dőlése irányában több telérré 
szétágazódik, szintén van elég eset. Féld. azt hiszik, 
hogy a 61. ölben talált számos párhuzamos Adám- 
telérek magasabb szintájban az egy Erzbau-telért 
képezik. 

Szabálytalanságok. 

Ha szabályosnak nevezünk oly ideális telérrend- 
szert, melyben a telérek csak egy vagy akár több, 
de állandó csapásirányt követnek s ép oly rendes és 
állandó a dőlésök is, akkor a nagyági telérvonulat- 
ról azt mondhatjuk, hogy benne a szabálytalanságok 
képezik az uralkodó elemet, legalább a mi a csapást 
és dőlést, valamint az ezekkel járó jelenségeket, ú. m. 
telér egyesülést, elágazást és keresztezést illeti. 

A szabálytalanságokhoz számítjuk a telérszakad- 
ványokat is, melyekről említettük, hogy Nagyág 
bányáiban számtalanszor fordulnak elő. Vannak 

* A 46 eset között, melyeket közvetetlenöl meg%yeltem és 
feljegyzetem, 8 dőlés egészen, vagy igen közel függőleges, 'iS nyu- 
goti és 15 keleti volt. 



szakadványok, melyek a föltárás haladásával ismét 
visszatérni és a főtelérhez újra csatlakozni látszanak, 
melyek tehát a mellékkőzetből valami szabálytalan 
lencsealakú darabot zárnak körül ; mások ellenben 
nem a törzstelérhez térnek vissza, hanem valamely 
szomszéd telérbe vezetnek át. Különösen érdekesek 
azok a szakadványok, melyek telérkeresztezések 
közelében az egymáshoz közeledő teléreket kötik 
össze, még mielőtt valósággal érintkeznek; ez az 
alaki jelenség az érczvezetésre is sajátságos hatás- 
sal szokott lenni, a miről a következő fejezetben 
lesz szó. 

Bányászatilag fontos szabálytalanság rejlik a 
telérkiékelődés jelenségében, melyre a mi telérháló- 
zatunk szintén számos példát szolgáltat. Nagyobb 
és jelentékenyebb teléreknél a csapásirányban való 
teljes és egyszerű kiékelődésre nem ismerek concret 
esetet ; mert még ott is, hol a telér merő lappá zsu- 
gorodik, ez a lap egy darabon túl ismét telérré 
szokott alakulni vagy pedig más telérekhez csatla- 
kozni ; a mikor pedig a telér vasti^ága nőttön nő 
és lassanként telérhálózat és ércsoport alakulására 
vezet, az egyes erecskék és szakadványok elveszhet- 
nek ugyan és kiékelődbetnek, de mindig marad egy 
vagy több ér, mely a telér szerepét tovább viszi 
vagy más, szomszéd hasadéknak adja át. A dőlés 
irányában ellenben a kiékelődés még jelentékenyebb 
teléreknél is kétségtelen eset és már Grimm * meg- 
jegyzi, hogy vannak Nagyágon telérek, melyek csak 
bizonyos mélységig hatolnak le, azután elenyésznek, 
míg mások csakis a mélységben nyílnak meg, fölfelé 
pedig kiékelődnek s nem érnek fel a külszinig, ** 
sőt hogy vannak olyanok is, a melyek lefelé ép úgy 
mint fölfelé egyaránt kiékelődnek. 

De van a telérzavaródásoknak és szabálytalan- 
ságoknak egy neme, mely Nagyág telérhálózatában 
sokkal gyakrabban volna várható, mint a hogy tény- 
leg előfordul, vagy legalább kimutatható: értem 
a teléreltérüléseket és vetődéseket. E két jelenséget, 
mely csak alakilag hasonlít egymáshoz, de lényegé- 
ben különbözik, a gyakorlatban, sőt még a szak- 
irodalomban is gyakran összetévesztik. És ezért nem 
lesz talán fölösleges itt megemlíteni, hogy telér- 
elterülés néven azt az esetet kell érteni, midőn a 

* Grimm : Lagerstätten der nutzbaren Mineralien, p. 105. 
** A 87. öl szintáján a IX. Longin vájatvégén láttam két pár- 
huzamos, egymás közelében álló télért, melyek közül a fedő telér 
felfelé, a fekútelér meg lefelé látszott kiékelödni, mintha csak a 
hasadékképzödés a tömegben oldalt szökött volna, a mint a hasa- 
dozó fán szokott mutatkozni. 

9* 



NAOYÁO ÉBCZFKKHELYEI. 



68 



TELÉBKLTÉRÜLÉS, VBTŐDés. TELÉBVA8TA08ÁG. 



fiatalabb telérhasadék egy már meglevőre akadván^ 
nem hatol azon egyszerűen át, hanem magában 
a régibb hasadékban (illetőleg telérben) egy darabig 
tovahuzódván, csak később lép ki belőle a túlsó 
mellékközetbe, hogy előbbi irányát folytassa. A vető- 
dés lényege ismeretes ; a két jelenség fő különbsége 
az> hogy az utóbbi esetben a folytonosságában meg- 
szakított (elyetődött) telér idősebb mint az elvető, 
holott az eltérített telér fiatalabb az el terelőnél. A mi- 
lyen könnyű rendesen az elvetődést kimutatni ott, 
hol a mellékkőzet réteges vagy általában sok helytt 
változó minőségű, ép oly nehéz egynemű tömeg- 
kőzetekben a telér okozta telérvetődést megkülön- 
böztetni az eltérüléstől, és bizonyos, hogy régebben 
minden eltérülést vetődésnek tekintettek.* 

Nagyágon az elterülés jelensége bizonyosan nem 
ritka s Guimm több esetét mutatta ki (1. a 1 4. ábrát) ; 




14. ábra. — Telér-eltérnléK Nngyágon, Guimm szerint. 
(LoKerKtüttcn d. nutzb. Mineralien p. 144. Fig. 60.) 

rí MoKdalena-Kluft, b Wcíkko Krcutz- Kluft, e Lchmiann- Kluft, d Wcttcrthür- 
Klaft, e WfiHKf Kluft. 



de az ércztelérek vékonyságánál és töltelékük sza- 
bálytalan elrendezésénél fogva nem igen feltűnők, 
azonfelül az egyszerű egyesülési és elágazási esetek- 
től sem könnyen különböztethetők meg. Ellenben 
nagyon valószínűnek tartom, hogy ama gyér esetek, 
melyeket a nagyági bányászok telér okozta telér- 
vetődéseknek tekintenek, tüzetesebb megvizsgálás 
után az eltérülések osztályába lennének sorozha- 
tok.** Valóságos eltérítést okoz gyakran a glauch, 
t. i. úgy, hogy az ércztelér, midőn glauchhoz ér, 
ennek tömegében vagy egyik oldalán folytatja útját, 

* Gboddeck szerint a vetődés elméletének megalapítói, Schmidt 
és ZiMMEBMANM színtén ebbe a tévedésbe estek. Ghimm volt az első, 
a ki az oltérölés lényegét felismerte. 

•• Mint feltűnő vetődést péld. az Erzbau télért említik, mely 
a 2^. öl szintáján ÉNy-i csapással az ÉÉK-re csapó Magdalen-telér- 
rel találkozik s miatta 4 öl távolságú vetődést nzenved. (?) Ez a vető- 
déstávolság a 35. ölben állítólag még tetemesebb. Ott létem idején 
ez az állítólagos vetődés, mely a vastag Mogdaleu-telérbeu könnyen 
elterülés lehetne, már nem volt kivehető. 



mig végre a túlsó oldalon kiszabadul és ismét a 
mellékkőzetbe hatol. Hogy a glauch el van vetve 
ércztelér által, arra van eset, * de az ellenkezőre 
soha ; mivel épen a glauch minden körülmény között 
a régibb képződmény. 

Vannak azonban Nagyág bányáiban valóságos 
telérvetődések is, csakhogy ezen kétségtelen esetek- 
ben mint elvetői (Verwerfer) soha sem találtam való- 
ságos ércztelért, hanem mindig csak ineddö (Hßliui- 
lapot. Ilyen esetet mutat be a 15-ik ábra, mely egy 




15. ábra. — ül. Karolin | telér. Közbülső emelet a 75. öl sz. felett. 

Vetődés. 
glauch. t| tg telérek. l a^grafilap. 

glauchból és két ércztelérből összetett telércsoport- 
nak rendes felvetődését (rechtssinnischer Ueber- 
sprung) tünteti fel.** Az elvető itt egy igen vékony 
agyaglap. Ezek az agyaglapok, melyek a nagyági 
hegységben elég gyakran fordulnak elő, a glauch- 
hasadékok és ércztelérek mellett egy harmadik 
hasadék-rendszert képeznek, a mely, mivel ama két 
telérképződmónyt el tudja vetni, a legfiatalabbnak 
mutatkozik. 

A telérek uastdgsága. 

A nagyági ércztelérek vastagsága rendesen igen 
csekély, ugy hogy csak az érezek gazdag aranytar- 
talma teszi őket vajasra érdemesekké. A telérek 
vékonysága egyébiránt az egész erdélyi Érczhegység 
jellemvonása, mely alól csak Rudabánya ós Vulkoi 
képeznek kivételt 

A telérvastagság kérdésénél természetszerűen 
felötlik az a kérdés, mit kelljen tulajdonképen e/fif 

* Péld. a József-főszintájon, hol a Longin 4- ogy glauchut 
vet el. 

** Hasonló vot()déseket láttam a 75. ölben a VII. Vorl. Lonjíi- 
non, a 75. öl feletti közbülső emeleten a II. Karolinon ; a 87. ölben 
az Abg. Longinnak egy nyugati szakad ványa egy D. felé laposan 
dülö agyaglap által körülbelül 1 m. távolságra el van vetve, de úgy, 
hogy a telómek két darabja már nem párhuzamos. 



NAOYÁO ÉRCZFEKHELTEI. 



69 



A TELKBEK VISZONYA A MELLÉKKŐZKTHEZ. 



telér alatt érteni ? — És ekkor igen sokszor cserben 
bagy az elméleti szigorú értelmezés^ mely szerint 
«a telér kitöltött hasadék». Mert a hol számos vékony 
ér egymáshoz közel húzódik és úgyszólván egymásba 
fonódik, a mellékközetnek többé-kevésbbé elválto- 
zott és impregnált rögeit zárván körül, — ott gyak- 
ran lehetetlen az «összetett telér» és a «telérvonulat» 
fogalmai között szigorú határt vonni, és rendesen 
csak a gyakorlati szempontok, a fejthetöség viszo- 



7 - ^é^ 




16. ábra. — II. LoDgin-tolér északi vájatvége 1878 jul. íí-én, a 45. öl 
sziutáján. 

Glauch (í/) és telérhálózat (f). 

m zuldkőtrachyt. g glauch. i egy 27 cm. vsstai;, manßanpatoe telcrhálózat uagy 

trachytdarabokkul. f] konkcny, kvarcz- eH mÓHzpát- tartalmú telér. 




17. ábra. — II. Longiu-telér északi vájatvége 1879 jul. á8 áu. 
45. ül sziutáján. 

Glanch és telérhálóznt. 
m mellékkűzct (zöldkőtrachyt). g Riauelu f, f.. vékony ércztelérck. 

nyai állapítják meg a kifejezések használatát. Ily 
értelemben Nagyágon is volnának á — 8 méter vas- 
tag telerak, melyek azonban voltaképen csak stirtí 
telérvonulatok közbezárt mellékkőzettel és glauch- 
hal. 

A lefejtés haladása gyakran mutatja, miként lesz 
egy összetett telérböl telérhálózat, így péld. a 45. öl 
színtáján a II. Longin, melynek E-i vájatvége 1 878. 
július 9-én, mikor először láttam és lerajzoltam, 
összetett, 27 cm. vasiag télért mutatott (10. ábra), a 
következő évben pedig (jul. 28-án) már csuk vékony 



szálakból álló hálózathoz hasonlított, melynél csak 
a fedőbon kisérő glauch maradt állandó (17. ábra). 
Viszont a Mauritii || telér (a Mihály- szintájon), mely 
1 878-ban még 2 méter vastag, glauchhal vegyes telér- 
hálózatot mutatott, 1879-ben már csak 20 cm. vas- 
tagságú egységes telérré tömörült. A legnagyobb 
vastagság, melyet én igazi teléren mértem, nem 
haladta meg a 60 cmétert (Vorl. Longin a 61. öl- 
ben), de a vastagság rendesen sokkal csekélyebb 
és a jelesebb teléreknél is átlag csak 10 — 20 cm.; 
míg a sylvanitos teléreknél még az 1 cm. vastagság 
is gyakran gazdagnak nevezhető.^ 

A telérek viszonya a mellékhözethez. 

Bég ismert és sokszor idézett viszony az, mely 
a nagyági telérek vastagsága és mellékkőzetük minő- 
sége között fennáll : a míg a telér közönséges ke- 
ménységű (ú. n. «bergartig») mellékőzetben, azaz 
trachytban* halad, addig meg is tartja átlagos vas- 
tagságát; de a mint igen mállott s lágy kőzetrészbe 



•■'•^^^^M?í$; 




18. ábra. — Vorl. Longin. 61. öl szint, tetokép (Firstbild). 

lép át, rendesen szétágazik és vékony, többnyire 
meddő erecskékké foszlik szét. Ellenben ha a mel- 
lékkőzet igen szilárddá és keménynyé válik, a telér 
összezsugorodik s néhol merő lappá alakul. 

Ezt a tapasztalást már a régibb írók is feljegyez- 
ték; de helyességéről magam is megyőződtem és 

• Példák : • 



Mauritii | a Mihályszintájon (1879-ben) . 


... íO cm. 


ff 1 a Józsefszintájou .— .-. — 


áO « 


II. Longin, a 21a. ölben (eroszkében) ... 


... «) • 


Karthiinser, a i5. ölben _.. _. _ 


.30-40 . 


Wabre Karolin, a 61. ö ben .__ _ 


40-50 « 


Vorl. Longin, a 61. ölben .- — 


60 • 


Karolin-telérek a közbelnében 7.5. öl felett 


2-10 . 


VI. Longin • « « 


5-6 « 


Erste Liegend Karolin, a 75. ölben ._. ._ 


10—15 ■ 


IX. Longin, a 87. ölben .. .._ — _ _ — 


4—8 . 


VI. Longin, a 87. ölben -.. _.. .-_ ._ 


_ 7-9 • 


V. Longin Trumm, a 87. ölben .__ ... 


_.. 1 • 


•* V. ö. a 45. 1. a zöldkötrachyt kaolinos módosulásának minő- 


ségéről és fokairól mondottakat. 





NAGYÁG ÉRCZFEKHBLYEl. 



70 



A TBLÉBEK VISZONYA A MBLLÉK KÖZ ÉTHEZ. 



egy különösen feltűnő példát, mely mind a három 
módosulatot bemutatja/ természet után vázolhattam. 

E jelenség megmagyarázására két ellenkező út 
nyílik előttünk: vagy azt tartjuk, hogy a trachyt 
keménysége és ridegsége a tömeg belsejében helyröl- 
helyre változó volt, midőn a telérhasadékok kelet- 
keztek, s hogy az anyagnak ez a különbsége okozta 
a repedések alaki módosulásait; vagy pedig azt kép- 
zelhetjük, hogy a telérhasadékokból indult ki a 
mellékkőzet mállása és azáltal szilárdságának csök- 
kenése, a melynek ott kellett leghathatósabban mű- 
ködnie, a hol a repedések sokasága a mállást elő- 
idéző folyadékoknak és gáznemüeknek számosabb 
érintkező felületet nyújtott, leggyengébben pedig 
a szűk hasadékokban, melyekben csak kevés oldó- 
szer keringett. 

Az első nézet szerint azt mondhatnók, hogy 
a mellékkőzetnek volt befolyása a tel érhasadék alaki 
kiképződésére, a másodikban a telér gyakorolna 
hatást a mellékkőzetre. 

Sok író az első nézetet pártolja és a nagyági 
viszonyokat már tankönyvekben is találjuk példaként 
idézve, hol a mellékkőzetnek befolyásáról van szó. 
De a második nézet mellett az a körülmény szól, 
hogy a kőzet keménysége egyenes arányban áll 
a zöldkőtrachyt kaolinos módosulásának fokával; 
ez a módosulás pedig, a mint a természeti viszo- 
nyokból felismerhető, csakis a telérhálózatból kiin- 
dult mállás következménye lehet; eszerint tehát 
a kőzet keménysége csak utólag, a telérhasadékok 
nyílása folytán, változott volna meg különböző fok- 
ban. De én leghelyesebbnek tartom mind a két 
nézetet egybefoglalni : mert valamint nem képzel- 
hető, hogy egy ekkora eruptiv tömeg, mely azonfelül 
brecciát, üledékrögeket és glauch-képződményt tar- 
talmaz, szilárdság, rugalmasság és belső feszülés 
tekintetében oly egynemű legyen, hogy benne a 
hasadékok mathematikai szabályossággal képződ- 
hessenek, épúgy másrészt a földpátos* kőzet elkaoli- 
nosodása, a mint említem, a tömeg belsejében csak 
a hasadéknyilás után vehette kezdetét. 

A nngyági teléreknek azonban nemcsak trachyt 
a mellékközetök, hanem, a mint föntebb láttuk, sok 
helyen üledékes kőzetek és még többször glau- 
chok is. 

Az üledékes közetek azon nagy rögeihez, melye- 
ket a trachyt körülzár, a telérek csak ugy viselked- 
nek mint a rendes mellékközethez. Van ugyan elég 
példa arra, hogy a telér a trachyt és homokkő hatá- 



rán mint contact-telér halad,* de ép oly gyakran 
keresztül is tör az üledékrögön és /.avartalanul foly- 
tatja útját. Az, hogy a telér, midőn az üledékes kő- 
zetbe lép, elnyomódik vagy kiékül, egyes esetekben 
előfordulhat ugyan,** de ugyanez történik néha a 
trachytban is, és ennélfogva nem szükségképen 
a mellékkőzetnek tulajdonítandó jelenség. 

Helyesnek találtam Höfeb észrevételét, mely 
szerint a telérfalak az üledékes mellékkőzetben, 
főleg a konglomerátban nem szoktak oly simák 
lenni mint a zöldkőtrachytban. Pontosabbnak látszik 
az a befolyás, melyet az üledék mint mellékkőzet 
a telér töltelékére és ércztartalmára némely eset- 
ben — de korántsem mindig — látszik gyakorolni ; 
erről azonban később kell még szólanunk. 

Szembetűnőbb a teléreknek a clauchhoz való 
viszonyuk. 

Említettem már, de újra ki kell emelnem, hogy 
azon számtalan esetek között, melyekben a glauchok 
és ércztelérek találkozását és kölcsönös viszonyát 
láttam és gondosan megvizsgáltam, egy sem volt, 
melyből a glauchnak fiatalabb képződését lehetett 
volna következtetni ; mindig az ércztelér az, mely 
a glauchon keresztül tör, beléje fűződik, válaszlapjai- 
hoz simul, benne szétágazódik vagy eltereltetik, egy 
szóval mint későbbi hasadék jelentkezik. A fennebb 
közölt ábrák (3—9.), valamint a 19. és í20-ik ábrák, 
melyek a helyszínen vázolt feltárások hü másolatai, 
ezt a viszonyt elég világosan kifejezik. Azonfelül 
látni való, hogy az ércztelérek, a hol csak megenge- 
dik a viszonyok és a csapásirányok hasonlósága, 
különös előszeretettel csatlakoznak a glauchok határ- 
lapjaihoz, néha oly állandóan, hogy a bányásznak 
épen a glauch szolgál legjobb vezéréül a telér 
nyomozásában és különféle magasság-feltárások 
azonosításában.*** Glauch elvetése telér által néha 

* A n. Longin példánl mind a 22., mind a 45. ölben bat&r- 
telérként szerepel ; a 61. ölben csak egy darabig képezi a konglo- 
merátrögnek keleti hat irát, azután belé hatol, a 75. ölben pedig 
változatltmúl (habár nem nemes töltelékkel) tör kérésztől a már 
többször említett nagy üledékrögöu. A 45. ölben a YIIL Longin, 
az 53. ölben a IX. Longin egy darabig határtelérek. A 61. ölben a 
Longin Trnmm 4 öl h isszában kiséri az úledék határát ; hasonló- 
képen ugyanott a XV. Longin, stb. 

** Mint például a III. Longin a Mihályszintájon, mely D-felé 
kemény agyagba jutván, elveszett. 

*** így például egy sajátságos tarka glauch, mely nagyobbrészt 
vöröses homokkődarabokat tartalmaz, a 61. ölben a Xn. Longin 
kiséröje, a 75. ölben ugyanez a glauch a IX. Longinnak nevezett 
telér kíséretében találtatik : ez a körülmény valószínűvé teszi, hogy 
a két elnevezés egy és ugyanazon telérre vonatkozik és, ha a 6t. öl 
Xll-ik Longintelére azonas a 75. ölbeli IX-ikkel, az következik, 
hogy a Longin p telérek közül többen a mélység felé kiékelődnek 
vagy pedig összeforrnak. 



NAOYÁO l^RCZFSKHELYEt. 



71 



«^:rgzbs tÖmzsök. 



előfordul, de ritkán,* ellenben az ércztelérek elvetői 
soha sem glauchok, hanem lényegesen különböző 
meddő agyaglapok. 




19. ábra. — Vorliegende Longin Abgerissene. Közbülső emelet 
a 75. öl szintája fölött. 

Glanch és ércztelér. 

Az ércztelér (í) h. 21— Ä cwipáHHal és délnyufjoti 40** dőléHHcl egy függőlegofl 

glauchon (g) hatol kereHztúl. 

Mikor az ércztelérek hatalmas és nagy törmelékű 
glauebokba jutnak, igen gyakran megtörténik, hogy 
bennük csupa apró erecskékre oszlanak szét és ilyen 



íf tr 




áO. ábra. — III. Longin-telér. Közbülső emelet a 75. öl sz. fölött. 
Kettős ércztelér glaucbhnl. 

m zöldkűtrachyt. fi én ( 2 ércztelérek. g^ g glauchok (az cgénz glanch-telérkép- 
zűdmény voHtai^sága 6 cin.) 

helyeken szokott előállani a glaucbanyagnak, mel- 
lékkőzet törmeléknek és érczerecskéknek az a telje- 
sen szabálytalan keveréke, melyet szakadványtömzs- 
nek (Trümmerstock) lehet nevezni. 

Tömzsöh, 
A nagyági «tömzsök» alatt nem igazi éreztöm- 
zsők, azaz érczes anyagokkal kitöltött szabálytalan 

* Például a József-főszinten a Longiu -\- által. 



alakú üregek értendők, hanem mindig csak sűrű és 
szabálytalan érhálózatok, tehát oly fekhelyek, melye- 
ket a német bányász «Stockwerk-» vagy « Trümmer- 
stock »-nak nevez. Alakilag tekintve az ilyen ércz- 
tömzs nem egyéb mint (eruptiv?) breccia, a milyent 
Nagyág vidékének trachyt-képződményében több 
helyen a külszínen is láthatni, péld. a Lespedár 
nevű sziklacsoporton, a hol azonban a telérképződ- 
ménynek nyoma sincs. Brecciák különben a glau- 
chok is, és véleményem szerint annak, a mit Nagyá- 
gon tömzsnek neveznek, nagy része nem más mint 
glauchképződmény, melyben a behatoló telérek a 
kőzet sajátságos ellentállási viszonyaihoz képest szét- 
forgácsolódtak és finom sűr(i telérhálózatot képeztek. 
Ez azonban nem zárja ki azt, hogy glauchképződése- 
ken kivül is, csupán az érczerecskék sűrű találko- 
zása és keresztezéséből képződhettek helyenként ily- 




21. ábra. — Nagyági telérsznkadványok hálózata, Qrimm szerint. 
(Die LagerRtatten der nutzbaren Mineralien, p. 1.38. Fig. 54.) 

a L Liegcnd-telér. b n. Liegend-telér. c, c lapo8an dűlő telérek. (A vastagabb 
Tonánok érczes telérek, a vékonyabbak meddő clv&lási lapok.) 



nemű értömzsök, melyek azután a törmelékhalma- 
zoknak (brecciáknak) egy harmadik nemét képezik. 
A 21 -ik ábra, melyet GniMM-nek többször idézett 
munkájából vettem át, ily érhálózatszerű tömzsöt 
látszik ábrázolni. 

Három jelentékenyebb tömzsöt mutattak nekem 
a nagyági bányában, ú. m. a Fülöp-, Rudolf- és 
Ádám -tömzsöt. 

A MFülöp'tömzsöt» (Philippstock) négy szin tájban 
láttam, ú. m. a 22., i5. és 75. ölben. Magassága tehát 
legalább is 60 — 70 öl, vastagsága változó, de úgy 
hogy a felső szintájakon szélesebbnek látszik mint 
az alsókon. Határát a 75. ölben három oldalán ren- 
des telérek képezik, a magasabb részében legalább 
egy oldalán van telér. Anyaga sok nagy szögletes 
trachyt-töredék, félre nem ismerhető glauchhal és 
közbeszőtt vékony szabálytalan érczerekkel, melyek, 
az öregebb felőrők tanúsága szerint, csak fakó ércze- 
ket (bizonyosan galenit, sphalerit és pyrit kiséreté- 
ben) adtak, de tellur-érczeket nem tartalmaztak. 



KaOYÁO ÉRCZPEKHELlTEt. 



7iä 



6sszEo&z^s ás ÁltalAkosÍtas. 



Ellenben gazdagok (azaz aranyérczesek) voltak a 
tőmzsöt határoló Fúlöp-telérek. 

A Rudolf-tömzs a 1 2. öl színtáján felette nevezetes 
látványt nyújt : mintha száraz falat kezdtek volna 
rakni, ugy tűnik fel a szögletes táblaalakú trachyt- 
darabok halmaza, úgy hogy első látásra csakugyan 
emberi mü előtt véltem állni. De közelről szemlélve 
ezt a látszólagos berakat-falat (Versatzmauer), észre- 
vehettem, hogy a kövek közt levő hézagokat valósá- 
gos, helyben képződött telérásványok, azaz mészpát, 
barnapát és kevés nem nemes érezek töltik ki, ter- 
mészetes ragaszt képezvén e sajátságos brecciában. 
A trachyt-táblák fekvése nem egészen vízszintes, 
hanem egyforma gyenge lejtésű. Az egész tömzs 
vastagsága nem több egy pár ölnél és a vájás körös- 
körül vezet, mintha a tömzs határát mindenfelől 
telérek képezték volna. Glauchhoz hasonló anyagot 
itt nem láttam s ezért azt hiszem, hogy a Rudolf- 
tömzs valóságos eruptiv-breccia, melyben a törmelék 
hézagai az érintkező telérekből infiltrált anyaggal 
teltek meg.* Nemes érczeket a Rudolf-tömzs sem 
tartalmazott. 

Az Admn-tömzs ismét nem egyéb mint egy nagy 
glauchtömeg, melyben a behatoló telérek számtalan 
szálakból álló sűrű érhálózatot képeztek. Ezt a tőm- 
zsöt a 61. ölben s fölebb az 53. ölben is láttam, 
a hol már keskenyebb, úgy hogy a Fülöp-tömzszsel 
ellenkező módon fölfelé látszik kiékelő dn i. 

Ezekhez hasonló értömzs, úgy látszik, a Lipót- 
hártya fekhelyei között is van, legalább a támaszáj 
előtt felhalmozott érezek a Pülöp-tömzs brecciaszerti 
kiképződését mutatták : szabálytalan szögletes zöld- 
kötrachyt-darabok, melyek hézagaiban telénísványok 
ú. m. carbonpátok, pyrit, galenit, sphalerit zsinóro- 
kat és fészkeket képeznek. Partsch naplója szerint 
azonban rendes telérek is voltak ott, melyek északi 
csapás mellett nyugotra dőltek. 

Összegezés és általánosítás. 

Midőn a mondottak után a nagyági telérhálózat 
alaki viszonyaira visszapillantunk s fő vonásairól 
magunknak számot adunk, különösen három tulaj- 



* HöFBR a Budolí-tömzBöt úgy tekinti, mint egy későbbi, az 
általános telérképzödés után beállott rbyolith-kitörést ; szerinte 
az ércztelérek a Brdolf-tömzsön elvágódnak. Rbyolith-íélo anyagot 
én magam a Budolf-tömzsben nem találtam — ez is csak olyan 
elváltozott kvarcztracbyt mint környéke; a mi pedig a telérek 
elvágását illeti, ez nézetem szerint csak látszólagos jelenség, mely 
az elterelés és szétfoszlás által megmagyarázható. 



donság ötlik szemünkbe^ melyek együttvéve ezeket 
az érdekes fekhelyeket jellemzik. 

Az első a telérek csekély vastagsága, oly tulaj- 
donság, melynél fogva á nagyági telérek a veres- 
pataki, offenbányai és sok más erdélyi bányahely 
aranytelérei mellé állíthatók; de viszont nagyon 
különböznek azon vastag telérektől, melyeket ugyan- 
ebben az érczhegységben Rudabányán és Yulkoion, 
továbbá Magyarország némely jelentékeny bányái- 
ban, péld. Selmeczen, Nagy- és Felső-bányán isme- 
rünk. 

A telérek második tulajdonsága negativ termé- 
szetű és legrövidebben az egyéniség hiányosságának 
nevezhető. E kifejezés alatt azt értem, hogy a nagyági 
telérhasadékoknál, melyeknek csapása is, dőlése is 
mindig csak rövid darabon tartja meg irányát, me- 
lyek egymással lépten-nyomon egyesülnek, ismét 
elválnak, majd kiékelődnek, majd számtalan erecs- 
kékké oszlanak fel, — az egyes hasadékok meg- 
különböztetése csak igen alárendelt értékű, mind 
elméleti mind gyakorlati szempontból, — holott 
összeségük jól jellemzett és határozott irányú 
telérvonulatot képez. Hasonlattal élve, azt lehetne 
mondani, hogy, valamint az állatvilág alsóbb fokú 
osztályaiban vannak bizonyos szervezetek (például 
a bryozoák), melyeknél nem az egyes állatocskák, 
hanem azoknak nagy számából álló coloniák képez- 
nek egy magasabb fokú egyéniséget : ugy Nagyágon 
nem az egyes hasadékok, hanem azoknak sűrűen 
összeszőtt hálózata jöhet csak tekintetbe, midőn 
e hasadékrendszert általánosabb földszerkezeti és 
genetikai szempontból tekintjük. 

E felfogás mellett határozottabb alakban fejez- 
hetjük ki a harmadik jellemző tulajdonságot, mely 
ama telérvonulat általános helyzetében s a trachyt- 
képződményhez való viszonyában rejlik. Láttuk, 
hogy a telér- csapások sokfélesége mégis bizonyos 
korlátok közé foglalható, melyek mint középértéket 
DDK— ÉÉNy vagyis körülbelül h. 23. (K 3i5° É) 
irányt adnak ; hogy a dőlések is általában meredekek 
és túlnyomólag Ny-felé mutatnak. Ha e telérvonulat 
fekvését a vidék földtani térképén kiszabjuk, fel fog 
tűnni, hogy kezdete a Hajtóhegység zöldkönemű 
kvarcztrachyt-képződményének déli szélére esik, a 
hol ez más természetű trachyttal (a Kálvária- csopor- 
tival) érintkezik, és hogy innen a hegyláncz közepe 
táján, egyúttal a zöldkőmódosulat zömében ÉÉK-felé 
vonul. Ez az irány pedig nem más mint a Csetrás 
hegység délkeleti részének fő iránya és egyszersmind 



MAQYAO ERGZFEKHKLYBI. 



73 



A TKLERHASADEKOK KSLKTKEZESS. 



azon zóna csapása^ mely szerint a zöldkömódosulat 
egyes területei sorakoznak, t. i. a nagyágin kívül 
a lipótbányai s azontúl a Makris és Yurvu-Bomi 
közötti. Kétségtelen, hogy a nagyági telérvonulat 
általános csapásiránya a Lipótbánya érczfekhelyei 
felé tart. Más kérdés azonban, a melyre most még 
lehetetlen felelni, hogy a hasadékok mint vajasra 
érdemes éreztelérek émek-e odáig? A nagyági tellur- 
telérektől nyugotra vannak az ú. n. hajtói bánya 
érczfekhelyei, melyeknek csapásiránya, a meglevő 
adatok és a természeti viszonyok útmutatása szerint, 
szintén a Lipótbánya felé látszanak vezetni, mintha 
annak közelében a tellur-fekhelyek vonulatával 
nagyon hegyes szög alatt találkoznának. 

Mindezekből az tűnik ki, hogy a nagyági ércz- 
fekhelyek vékony hasadékokból összeszőtt sűrű, 
hosszúra nyúló telérhálózatot képeznek, melyek- 
nek keletkezése a kvarcztrachyt zömébe esik és 
ennek zöldkőmódosulatával szoros genetikai viszony- 
ban áll. 

4. A telérhasadékok keletkezése. 

Midőn ezzel a kérdéssel a tények biztos alapjáról 
a feltevések ingatag talajára lépek át, nem keresek 
új elméleti magyarázatokat és hypothesiseket, hanem 
az általánosan ismert és elfogadott elméleti nézetek 
körébe vonom be a jelen tanulmány tárgyát és a 
rendszerben azt a helyet keresem a nagyági telér- 



hasadékok számára, mely őket az eddig tárgyalt 
földtani és alaki viszonyok szerint megilleti. 

Minden hasadék tanúbizonysága a megelőző 
feszülésnek, melynek kiegyenlítésére szolgált : a mint 
a feszülés ereje akkorára növekszik, hogy a szilárd 
test rugalmassági határát felül tudja múlni, az anyag 
folytonossága valamely ponton megszakad, hasadék 
támad. Földtani testekben, azaz kőzettömegekben 
a feszülés forrása vagy magában a tömegben, a 
molecularis erők (chemismus, kristályosodás, hő) játé- 
kában, vagy pedig külsőleg a tömegre ható mecha- 
nikai erőben keresendő. Ez utóbbi a legtöbb esetben 
nem más mint az általános tömegvonzódás, vagyis a 
nehézkedés ereje, mely azonban nemcsak egyszerűen 
és egyenesen, hanem gyakran oldalcomponensei 
által mint oldalnyomás is hat, és így a kőzettöme- 
geknek nemcsak absolut szilárdságát (nyomás és 
húzás által), hanem relatív szilárdságát (hajlítás, 
csavarás vagy tolás, leszabás [Abscheeren] által) is 
próbára teszi. 

Ezen egyszerű mechanikai elvekre fektetik újab- 
ban a hasadékok genetikai osztályozását, mely nem- 
csak a hasadékképződés minden lehető módját fel- 
karolja, hanem a természetben megfigyelt esetek 
mindenikének is helyet ad. 

A következő vizsgálat vezérfonalaként ide ikta- 
tom a legújabb osztályozást, melyet Lasaulx, * 
Gboddeck ** rendszerét bővítve, ekként állított 
össze : 



I. Belső erők képezte (entokinetikus) hasadékok : 

a) kiterjedés vagy duzzadás (dilatatio) által, 

b) összehúzás (zsugorodás) által, 

a) kihűlés közben, 

ß) száradás közben képzett hasadékok. 



IL Külső erők okozta (exokinetikus) hasadékok : 



Bedőlési hasadékok (Einsturzspalten). 
Felrepesztési hasadékok (Aufbruchspalten). 
Hajlási hasadékok : 

a) redözési hasadékok : a^ törési (Bruchspalten), 

a^ tolásí (Schubspalten), 

a^ lap- (vagy réteg-) elválási (Aufbatterungsspalten), 
ß) csavarás! hasadékok (Torsionsspalten). 
Nyomási hasadékok. 



* Handwörterbuch der MÍDer. Geol. u. PalsBont. 188á. I. Art : 
** Oboddbck : Lagerstätten der Erze, p. 313. 

tmUMY: MAOTÁO. 



Gänge, von v. Láhbáulx, p. 49^. 



10 



NAGYÁG ÉBCZFBKHBLYBI. 



74 



A TELÉBHA8ADÉK0K KKLBTKKZÉSB. 



Ezen osztályozás czimei többé-kevcsbbé kom- 
plikált földtani folyamatokat fejeznek ki, melyeket 
fizikai és mechanikai elemeikre fel lehet bontani 



és végső okaikban a természettudás határáig kö- 
vetni. Ilyen kisérletet foglal magában a következő 
Schema : 



Folyamat : 



I. Belső feessölés 



n. KüIrö támailá» 



í anyagfelvétel, metasomatismns ^ 

1. dazzodás j áikristályosodás, metamorphismuB j" 

I hevítés útján .-_ . . .-_ 

2. zfiUf/orodáK í ^ . í kiszáradás ... . . . 

(fogyta) "'y-«""«*«^«jkflngozé8 

[ kihűlés miatt — — ... — 

legyőzi az í húzás _ 

1. absolut szilárdságot | nyomás (szétzúzás) _ .-. 
„ . í hajlítás.. ... ... . 

legyőzi a j rán 

4. relativ szilárdságot | , ,, ,*, 'V " '. 

I tolás (Abscheren) _ ._. . 



Alaperő : 

chemizmus 

hö 

ho 

chemizmus 

hö 

mechanikai ero 



E szerint a hö, a chemiai (molecularis) vonzás 
és a mechanikai erö az a három nlaperö, melyek 
minden hasadékképzodés folyamatílban működnek ; 
a mágnesség és az elektromosság földtani szereplé- 
séről még mitsem tudunk. 

Egyébiránt világos, hogy a fentebbi schéma gya- 
korlatilag nem szolgálhat a hasadékok osztályozá- 
sára, épen mivel a folyamatok mindig komplikáltak. 
A gyakorlatnak a legközelebbi oknál meg kell állnia, 
a hogy Lasaulx osztályozásában mutatkozik. 

Mielőtt a nagyági telérhasadékok okozóit keres- 
ném, szükséges arra emlékeztetnem, hogy azon 
földtani testben, mely amazokat tartalmazza, azon- 
felül még három rendbeli hasadékokkal ismerked- 
tünk meg, ú. m. a közetelválásokkal (táblás elválás), 
a glauchokkal és ama csuszamlási lapokkal, melyek 
mind a glauchok, mind a telérek elvetödését okozzák. 
Időrendre nézve azt találtuk, hogy az ércztelérek 
mindig fiatalabbak a glauchoknál, de az agyaglapok- 
nál régiebbek. Csak azt nem vizsgáltuk még, mily 
viszonyban állanak az elválásí lapokhoz. 

A váladéklapok szűk, kitöltetlen hasadékok, 
melyek, a körülményekhez képest, a fentnevezett 
folyamatok bármelyike által létrejöhetnek. Míg az 
oszlopos s talán a koczkás elválást is a legnagyobb 
valószínűséggel a kihűlés okozta zsugorodásnak 
tulaj donithatjuk, addig a táblás elválást egyszerű 
mechanikai erő is előidézheti, a mint Daubbée szép 
kísérletei bizonyítják. Azonban a kihűlés feltevése 
eruptiv kőzetnél, s főleg a külszínen mutatkozó 
repedésekre nézvQ, talán jogosultabb. Es ezen felte- 
vés mellett világos, hogy az elválasztó repedések 
korra nézve az első hasadékok a trachyt-tömegben, 
mivel képződésük nyomban követte a kőzet meg- 
szilárdulását, és még a glauchhasadékokat is meg- 
előzték. Nem kevésbbé bizonyos, hogy ebben az 



esetben a már meglevő hasadékrendszer nagy befo- 
lyást gyakorolhatott a később keletkező hasadék- 
rendszerekre, tehát előbb a glauch-, azután az ércz- 
telérek hasadékaira, valamint láttuk, hogy a glauchok 
sok esetben elterülő és irányító hatással voltak az 
ércztelérekre. De az, hogy a váladék-lapok és az ércz- 
telérek azonos képződmények, vagyis hogy az ércz- 
telérek csak kitöltött elválasztó hasadékok, a mint 
Grimm vélekedik, a szemmel látható viszonyokkal 
ellenkezik. A táblás elválás csapásiránya sok helyen 
közel K — Ny-i, az érczteléréké soha sem. Azonkívül 
az előbbinek hasadékrendszere egészen más jellemű 
mint az érczteléréké : nincsenek meg benne a hasa- 
dékok azon hajlásai, összefolyásai és szétágazásai, 
melyekkel a telérhasadékoknál megismerkedtünk; 
végre az elválásí hasadékok vastagsága igen csekély; 
oly szélesre mint az ércztelérek legtöbbjei egy sem 
nyílik. 

Mindezeknél fogva azt hiszem, hogy az első 
repesz tés, melyet a nagyági trachyt-tömeg szenve- 
dett, a kihűlés következménye volt (I. b. a.) s hogy 
ennek tulajdonítandók azon tábla-, koczka- vagy 
oszlopalakú elválásí idomok, melyek e kőzetnek a 
külszínen mutatkoznak. 

A második, mélyebbre ható vagyis a mélységből 
kiinduló repesztés a glauchképződést eredményezte. 
Ezt a repesztést fentebb egy ülepedési folyamatnak 
tulajdonítottam, egészben véve tehát a glauch-hasa- 
dékok a LASAULx-féle osztályozásnak második fő- 
czíme alá, a bedőlési hasadékokhoz sorozandók. 
Csak azután, hogy a glauchképződés által az egész 
nagy tömeg egyensúlyi viszonyai megállapodásra 
jutottak volt, következett be a telérhasadékok nyi- 
tása. A trachyt-tömeg eredeti magas hőfoka ez időben 
bizonyosan már régen ki volt egyenlítve; újabb 
vulkáni kitörésnek nyomát sem látjuk ; az anyag (tra- 



naoyAo krczfkkbblyei. 



75 



A TBLÉRHASADKKOK KELETKEZÉBE. 



chyt) felduzzadását fel nem tehetjük, mert összeté- 
telében- semmi sem matat anyagfelvételre vagy 
nagymértékű molecularis áthelyezkedésre:* így tehát 
ez újabb hasadozást csakis valamely külső, nem vul- 
káni erö mechanikai hatásának tulajdonithatjuk. 
Az újabb vulkáni áttörések hiánya és maga a glauch- 
képzödmény természete arra mutatnak, hogy ebben 
az időben a nagyági trachyt-tömeg activ szerepe 
már be volt fejezve ; a glauchhal átszőtt, üledékrö- 
göket tartalmazó eruptivkőzet ezentúl csendes tagja 
a vidék földtani mozaikszerkezetének és minden 
belső és külső átváltozásaiban részt vesz. 

A telérhasadékok képződését bedőlésnek, felre- 
pesztésnek vagy egyszerű nyomásnak tulajdonítani 
oly hypothesis lenne, melynek semmi alapja nincs. 
A bedőlés itt — miután a vulkáni új képződmény 
már végleg megülepedett — belső alámosást téte- 
lezne fel, a mi az eruptiv tömeg szerkezetével össze 
nem egyeztethető ; azonkívül a bedőlés természet- 
szerűen vetődéseket okoz; a nagyági ércztelérek 
pedig nem vetődési hasadékok. A felrepesztés alap- 
föltétele vagy közvetetlen vulkáni actio (gőzfeszülés) 
— ezt pedig már kizártuk — vagy valamely mé- 
lyebben fekvő tömeg duzzadása, a mire semmi 
bizonyítékunk nincs. A felrepesztés okozta hasadé- 
kok sugaras elrendezést mutathatnának, de nem a 
nagyági telérvonulat jellemét. A mi az összenyomást 
vagy zúzást illeti, ennek az eredménye szintén a 
vetődési síkok és lapok nagy számában nyilvá- 
nulna. 

Kérdésünk legbiztosabb megoldását abban a 
titokszerű folyamatban találjuk, mely a földkéreg 
bizonyos részeit hajlítani, redőkbe szedni és íeltor- 



* Igaz ng3'an, hogy a trachyttömog azon részo. melyben a 
telérek vannak, mélyreható metamorphismnRt, úgynevezett zöldkő- 
módosnláRt szenvedett, de hogy ez nem lehetett a telérhasadékok 
okozója, abból következtethető , hogy a metamorph ÍRmiis ezen 
neme csak az cg^'es már meglevő ásványok belsejében megy végbe, 
de a szövetet nem változtatja meg ; és habár anyagcserével és mo- 
lecularis áthelyezéssel jár is, az egész tömeg duzzadását mégsem 
látszik okozni. Általában a tömegdnzzadás (i>él(lául gypsképzödés 
anhydritból, szerpentinesedés, dolomitosodás) csnk akkor okozhat 
belső hasadozást, ha nem az egész tömegben egyformán mogy 
végbe, és ezek a hasadékok is mindig csak rövidek, szabálytalanok 
lehetnek , de a nagyági telérhálózat jellemével alig egyezhetné- 
nek meg. 



lasztani törekszik. Bármi legyen e folyamat végső 
oka, láttuk, hogy a megelőző földtani korszakokban 
az Erdélyi Erczhegység vidékén nagy mértékben 
működött. 

Ha tehát feltehetjük, hogy ez a harmadkor máso- 
dik felében sem szűnt meg egészen hatni, természetes, 
hogy a vidék képződményei közé ékelt új földtani 
test is érezte erejét. Mivel pedig a trachyt-tömeg 
keményebb és ridegebb mint a környező üledékes 
képződmények, a tömegmozgásnak legcsekélyebb 
foka is elegendő volt arra, hogy benne repedéseket 
idézzen elő. Ezen erő közvetetlen hatása vagy haj- 
lítás (redőzés) vagy csavarás. A nagyági telérhálózat 
alaki viszonyai, ha Daubrée szép kísérleteiből * 
tanulságot szabad vonni, leginkább a csavaró erő- 
támadásra mutatnak : Daubrée vastag üveglemezek- 
ben csekély csavaró nyomással oly repedés-rendsze- 
reket idézett elő, melyek alaki hasonlatossága a 
nagyági telérhálózat kereszt-metszetével szembe- 
szökő. Figyelemreméltó, hogy ezen kísérleteknél 
rendesen két ellenkező, azaz egymásra többé ke- 
vésbbé függőlegesen álló és egymáson keresztültörő 
hasadékrendszer áll elő** és Daubrée arra hivta fel 
a figyelmet, hogy a csavarás tengelye a keresztezés 
szögét felezi (bissectrix). Nem nagy önkényt köve- 
tünk el, ha a nagyági telérhálózatban ily összetar- 
tozó (conjugée) hasadékrendszereket vélünk látni 
és a csavaró erő tengelyét vízszintesen a telérvonu- 
lat átlagos csapásirányába (h. 23.) fektetjük. A tö- 
megmozgásnak bármily csekély foka, mely a trachyt- 
vonulat egyik végén nagyobb ellentállásra talált 
volna mint másikán, képes lett volna a kívánt csa- 
varó erőhatást előidézni és ebből a hasadékrendszer 
minden jelensége, a két ellentétes irány túlnyomó- 
sága, a keresztezések, elágazások, eltérülések, a 
jelentékeny vetődések hiánya stb. könnyen és ön- 
kényt következik. Feltevés, hypothesis ugyan ez a 
nézet is, de legalább oly hypothesis, mely minden 
ismert földtani visszonynyal összeegyezik és a kísér- 
let analógiájára is támaszkodik. 



* Daubríck : Geologie oxpérimentale. I. p. 306. 
** «cassares conjugées». 



10* 



NEGYEDIK RÉSZ. 



NAGYÁG TELERASVANYAL 



1. A telérásváuyok. 

Nagyág tudományos himoyét telérásványainak 
szépsége és ritkasága alapította meg. Első sorban 
állanak tellnr-érczei, e rendkívül ritka ásvány ok, 
melyekben ta büszke arany egy hozzá méltó, ritka 
érczesitövel szövetkezik». De az egyebütt elterjed- 
tebb ásványfajok némelyike is ritka szép kristály- 
képződésben találtatik itt, péld. a boumonit, alaban- 
din, realgár, vöröspát stb. Igaz, hogy ez utóbbiak- 
nak ideje nagyobbrészt már lejárt, mert úgy látszik, 
hogy a legszebb s legváltozatosabb kristályképződmé- 
nyek a bányamtiveletek ama magasabb szintájaiban 
fordultak elő, melyek mai napság már végkép el 
vannak hagyva. Szerencse, hogy a nemes aranyérczek 
ezt a példát nem követik, és a mélyebb műveletek- 
ben mindinkább uralkodó sylvanitok s egyéb arany- 
érczek könnyen elvíseltetik a szép realgár- vagy 
alabandin-kristályok elfogyását. A bánya azon 
részei, melyekben a munka jelenleg legbehatóbban 
mozog, érczfekhelyeikben általában nagy egyforma- 
ságot és csekély számú ásványfajokat mutatnak. 
Nem tekintve a «Xrmnmí» nevű új (?) tellurérczet, 
melyet csak az élesszemű szorgos vizsgálat tudott a 
rokon és hasonló érezek között felismerni, a kiakná- 
zott ásványfajok száma az utolsó években nem hogy 
szaporodott volna, de határozottan fogyott. 

A midőn tehát a következőben Na^ág telérásvá- 
nyait az irodalmi adatok* alapján felsorolom, meg 



* Főforrásaim a következő művek: ákner; Mineralogie Sieben- 
bürgens. — V. HiMOEMAU : Nagyág stb. — Cotta u. Fellbnbero : 
Erzlagerstätte Ungarns n. Siebenbürgens, nevezetesen e mű harma- 
dik része: Die Mineralien der ungarischen und einiger sieben- 
bürgischen Erzlagerstätten, von Ed. v. Fellbnberg. — Zbpharo- 
viCH : Mineral-Lexikon stb. — Az ásványfajok leírásánál föfor- 
rásul szolgált Dana ásványtana: A System of mineralogy; né- 



kell jegyeznem, hogy a megnevezendő ásványoknak 
csak egy részét láttam már eredetűk helyén, sok 
fajt csakis a gyűjtemények példáiból ismerek, máso- 
kat pedig épen csak az irodalomnak néha kétes adatai 
után idézek. Ez utóbbiakért tehát az illető szerző- 
ket terheli a felelősség. 

A mi a sorrendet illeti, czélszerfibbnek tartottam 
az ásványokat inkább akként csoportosítani, a mint 
a nagyági bányászra nézve közvetetlen vagy közve- 
tett jelentőséggel bimak, a helyett, hogy az ásvány- 
tan szigorú rendszerét követtem volna. Ennélfogva 
az első helyre teszem a nemes érczeket, t. i. az 
arany- és ezüst-tartalmú tellurásványokat ; a máso- 
dik csoportba azon érczes jellemű ásványokat fog- 
lalom, melyekben az arany-ezűst-tartalom jelenték- 
telen vagy épen hiányzik, melyeket azért a nagyági 
bányász csak mellékesen termel, részben el is 
hány ; a harmadik csoport a legelterjedtebb, de egé- 
szen értéktelen telértőltelékeket foglalja magában ; 
a negyedik végre a szintén értéktelen, de a mellett 
ritka — részben kétes — ásványelőfordulásokat. 
Ugy hiszem, hogy ez a beosztás, ha tudományosnak 
nem nevezhető is, jobban megfelel e munka bánya- 
geologiai jellemének és czéljának, és egy külön 
telérvonulat élénkebb feltűntetésére alkalmasabb 
mint a szigorú tankönyvi rendszer. 

a) Jf eines érezek. 

1. Nagyágit. Haidinger. 

Ez volt az első aranyércz, melyet Nagyágon — 



mely esetben Rammblsberg: Mineralchemie; a pseudomorphák 
kérdésében Blüm : Pseudomorphoseu des Mineralreiches ; a i>ara' 
genetikus viszonyoknál pedig Brbithaupt : Paragenesis der Mine- 
ralien, valamint Höfbr nagyági monographiája. 



KaoyAo teli^.rAsváktaí. 



77 



KaotAoiT. 



helyesen a Szekererab hegyen — találtak, * s mely- 
ben már 1782-ben felfedezte Müller von Rbichen- 
STEIK az eddig ismeretlen érczesitö elemet — a tel- 
luriumot. Webneb is ismerte e nagyági erezet («Na- 
giaker Erz»), Soopoli chemiailag vizsgálta meg 
(aurum galena, ferro et particnlis volatilibus mine- 
ralísatum), Born «or gris lamelleux», Beüdant 
«Elasmose», Huot «Elasmosine» néven ismertet- 
ték meg; de mindezen elnevezésekre feledést vont 
a nagyágit név, mely alatt Haidinger ** 1 845-ben 
végkép megállapította e faj jellemét. Bányászati köz- 
neve azonban még mai nap is leveles érez, Blättererz, 
mely rendes habitusát oly jól jellemzi. 

Sötét ólomszűrke, élénk fémfényű lapok alakjá- 
ban szokott fellépni. Az egyes lapok rendesen csak 
papirvastagságuak és többnyire más telérásványokba 
(carbonátokba) benőve, vagy üregekben szabadon 
felnőve találtatnak ; kedvező esetben vaskos érczda- 
rabokká tömörülnek, sőt oly áldásos érczesapást is 
hallottam említeni, hogy a nagyágit tenyérnyi vas- 



tagságban minden idegen anyng nélkül töltötte be a 
teléthMsadékot. 

Keménysége 1—1 -5. Fajsúlya 6-87— 7'2. A vékony 
lapok hajlíthatok és némileg rugósak ; nem átlátszók. 

Ásványunk kristálytani megh if ározása a kristály- 
lapok csekély vastagságánál fogva sok nehézséget 
okozott és tökéletesen most sincs befejezve. Haidin- 
ger (és Phillips) nyomán az ásványtani munkák- 
ban, mint négyzetes rendszerű ásvány szerepel, de 
Schraup * ujabb vizsgálatai szerint valószínű, hogy 
rhombos. így vagy ugy, a túlnyomó lapja, melynek 
a hasadás is megfelel, a oF véglap. A kristálylevelek 
nyolczszög-alakját a P és Poo (vagy Sohraüf szerint 
P CX3 és P öc) lapok képezik.** 

Az ásvány chemiai vizsgálatával Soopoli óta már 
sok chemikus foglalkozott. A tetemes eltérések, me- 
lyek az alább közlendő elemzésekben mutatkoznak, 
valószínűleg az anyag közé keveredett más érczré- 
szecskSktől erednek, mert igen nehéz a nagyágitot 
tisztára kiválasztani.*** 



Nagyágit- elemzések : 





Szerző : 


Te. 


S. 


Pl. 


Au. 


Ag. 


Cu. 


Sb. 


1 


Klaproth ... 


a2-2 


30 


540 


90 


0-5 


1-3 




2 


Brandes. .__ ... 


31-96 


307 


55-49 


8-44 


nyom 


114 




3 


Sohönlein. ... ... 


30-52 


807 


50-78 


911 


0-53 


99 




4 


Folbert . ... ... 


17-22 


9-76 


60-83 


5-84 


— 


— 


3-69Ä6 és Ä€ nyoma 


5 


Folbert 


1804 


9-68 


60-27 


5-98 


— 


— 


3-86 1 • 1 t 


6 


Kappel 1859. . 


1511 


8-56 


60-10 


12-75 


1-82 


— 


l-m Se 



Petz*** ismételt elemzések útján különböző 
aranytartalmat talált, u. m. 8*54, 7*81 és 6*48 Au. 

FoLBEBT elemzései szerint a nagyágit chemiai 
képlete ez : 

(Pb Au)2 (Te, 8, Sb)3 

Az ásvány tehát telluros ólom-arany, kevés kénnel, 
antímonnal, esetleg rézzel és ezüsttel. 



* Hogy azok az érezek, melyekben Born vagy Plbtzker 
a gazdag aranytartalmat felledezte, csakugyan ezt az áaván}t tar- 
talmazták, nemcsak onnan gyanítható, hogy a nagyági érczfek- 
helyek felső részeiben a nagyágit csaknem kizárólag uralkodik, 
hanem bizonyossá is válik azon adat által, mely szerint kezdetben 
vascsillámnak (haBmatit) nézték a nemes erezet; oly tévedés, mely 
más tellurérczeknél nem képzelhető. Áz első, ki ezt az ásványt 
tudományos munkában megnevezte és leirta, Fridvat.hzkt volt, 
1767'ben, a Aíiruralogia magni principíUus Trannlvaniae-heu. 
** Handwörterbuch der Mineralogie. 
••* PoooBNDOBP's Annalen der Chem. u. Phys. LVII. 478. 



Nagyágon ez az ásvány hajdan nagy mennyiség- 
ben találtatott és az ottani termelés főtárgyát ké- 
pezte; de ujabb időben (a Longin-terület feltárása 
óta) fontosságra nézve a sylvanit mögé került. 

Nagyágon kívül még előfordul Offenbányán, kis 
mennyiségben, és legújabban Észak-Amerikában, 
Colorado államban Boulder County-ban.f 

* Ueber die Tellurerze Siebenbürgens. Gboth's Zeitschrift 
fär Erystallographie und Mineralogie. II. Bd. 1878. p. 209. 

** FoLBBRT hatszöges leveleket emlit. Ez az adat, mely egyéb- 
iránt a négyzetes rendszerrel össze nem férhetne, valószinfileg 
tévedésen alapszik; ikerképzödés, mely magyarázatai szolgálhatna, 
sehol sem említtetik. 

*** A mit Eóos G. úr Nagyágit gyanánt elemzett (1. Műegyet. 
Lapok III. 60. 1.) nem volt más, mint a nagyági úgynevezett 
gazdag érezek zúzólisztje, tehát ásványkeverék. Elemzésének ered- 
ménye ennélfogva jó messze is esik a többitől s tudományos tekin- 
tetből hasznavehetetlen. 

f L. dr. Szabó József : Földtani Értesítő, m. 92. (1882.) A fáj 
azonossága azonban még kétes. 



naoyAo tblébásványai. 



78 



STLVAKIT. 



2. Sylvanü, Necker. 

EJgyéb nevei: Weißsgolderz, Müller von Reichen- 
stein, Or blanc d'Oflfenbánya, ou or graphiqm, 
aurum graphicum, Born; 1790. 

Prismatiflches weißses Gelberz, Pichtel, 1791. 

Anmm bißmuticum, Schmeibser, 1795. 

Schrifterz, Esmark 1798 eß Werner, 1800. 

Sylvane graphique, Brochant, 1800. 

Tellure ferrifére et aurifere, H. 1801. 

Schrifttellur, Hausmann, 1831. 

Graphic tellorium, Aiein, 1814. 

Sylvane, Beudant, 1832. 

Äurotellorite, Dana, 1837. 

Ez a vilagoß aczélszűrke vagy ezüßtszinü, élénk 
fémfényű aßvany Nagyágon háromféle módon fordul 
elő : vagy apró szemekben eß szabálytalan részecskék- 
ben kvarczczal, ritkábban más telérásványokkal szo- 



rosan összenőve s igy az egész telérvastagságban szét- 
oßztva, vagy az offenbányai iypuß szerint kvarcz- 
alapon felnőtt laposan fekvő lemezkék alakjában, 
ugy, hogy a lemezek kristálytani törvény szerint egy- 
máshoz nőve ßzögletes alakokat képeznek (Schrift- 
erz, irásércz) ; vagy végre szabadon felnőtt lemez és 
oszlopalakú kristályokban, rendesen kvarczalapon. 

Keménysége 1'5 — 2. Fajsúlya = 5*732, Pbtz 
szerint = 8*28. Kristályrendszere : egyhajlásu Rose 
és KoKSAROv s legújabban Schrauf szerint is; mások 
szerint (Miller s ujabban Krenner) rhombos. Kok- 
sarov* szerint a tengelyek aránya a: b: c = 
1-7732: 1 : 0*889 és a tengelyhajlás szögértéke = 
55° 21*5'. Ikerképződés az orthopinakoid szerint.** 

A sylvanit chemiai alkatát eddig a következő 
elemzésekből ismerjük, melyek azonban nagyobb- 
részt offenbányai példányokra vonatkoznak : 





Elemzett anyag: 


Elemző : 


Te. 


Sb. 


Au. 


Ar. 


Pb. 




1 


Sylvanit Ofifenbányáról . 


Klaproth 


60 


— 


30 


10 


— 


= 100 


2 


« « 


Berzelinfl 


520 


nyom 


240 


11-3 


1-5 


Cu, Fe, S, Aa nyomai. 


H 


■ ■ G = 8-28 


Petz 


59-97 


0-58 


26-97 


11-47 


0-25 


Cu 0-75 -= 100 


4 


■ 1 




58-81 


0-66 


26-47 


11-31 


2-75 


= 100 


5 


Fehér kristályok, G = 8-27 




55-39 


2-50 


24-89 


14-68 


2-54 


=- 100 


6 


■ « G = 7-99 




48-40 


8-4« 


28-98 


10-69 


3-51 


-- 100 


7 


SÄrga kristályok, Q^8-33 




51-52 


5-75 


27-10 


7-47 


8-16 


=- 100 


8 


« vaflkos érez 




44-54 


8-54 


25-31 


10-40 


11-21 


=- 100 


9 


ff I ff 




49-96 


3-82 


29-62 


2-78 


13-82 


= 100 


10 


Mallerit, Gelberz 


Klaproth 


44-75 


— 


26-75 


8-50 


29-50 


8 0-5 



A sylvanit tehát lényegében az aranynak és ezüst- 
nek tellurral való vegyülete, melyben a tellurt rész- 
ben pótolja az antimon, az ezüstöt részben az ólom ; 
kén, arzén, valamint réz és vas némely elemzésben 
nyomokban tűntek fel, de ezek a nyomok valószínű- 
leg csak az anyag tisztátlanságai. A mi az elemzé- 
sekből levezetendő képletet illeti, a 3. és 4. számú 
elemzéseknek megfelelne 

Ag Te^ + Au Tog, 
oly képlet, mely a számítás szerint 59-5 Te, 2G-2 Au 
és 14'3 Ag tartalmat követel. Ellenben az 5., 6., 7., 
8. és 9. számú elemzések igy formulázhatok (mindig 
feltéve, hogy az antimon a tellurt, az ólom pedig az 
ezüstöt pótolja) : 

(Ag+ Au)Te3; 
e szerint 55*7 Te, 286 Au és 15-7 Ag a követelmény. 
Meglehet, hogy e különbségnek az oka nem csak a 



kutatás hibáiban vagy az anyag tisztátlanságábaa 
rejlik, hanem hogy valósággal két (alakilag is) kü- 
lönböző ásványt jelez, ugy hogy az első képlet az 
igazi sylvanitot illetné, a második ellenben ama még 
mindig kellőleg meg nem különböztetett ásványt, 
melyet a nagyági bányász «sárga dÚ8ércz»-nek 
(Gelberz, gelbes Beicherz) nevez és a tudomány a 
Müllerin, Krennerit és Galaverit fajelnevezések kö- 
zött keres. E kérdésre még vissza kell térnünk. 

A sylvanitot Oflfenbányán találták először; Nagy- 
ágon csak később, t. i. a bányamű északi részében, 
kivált a Longin- területen, a hol jelenleg is az ural- 

• Bullotin de Vacad. scionceB a St. Petorsb. VI. 537. 
•• Schrauf szerint (Groth's Zeitschrift für Min. u. Kiystallopr. 
n. B. p. á09. 1878.) az ikerképződés az m lap szerint megy végbe 
és az ilymódon összenőtt kristályok hossztengelyei 69° 44' és 
55° S' szögieket képeznek, a mi az úgynevezett Schrifterz jelen- 
ségének magyarázatát adja. 



IfAGYÁO TELéRÁSVÁNYAI. 



79 



KRENNBRIT, HE8SIT, PETZIT, STŰTZIT. 



kodó erezet és a kiaknázás főtárgyát képezi. Erdély 
e két helyén kivül csak a legújabb időben talál- 
ták még É.-Amerikában, California és Colorado ál- 
lamokban.'*' 

3. Krcnnerit, vom Rath, Bunsenin, Krennbr 
1877. 

A jelenleg Krenneritnek nevezett ásványt dr. 
Krenner J. S. ismerte fel mint önálló fajt egy nagy- 
ági példányon, melyet 1875 ben Sciiullbr tanár ho- 
zott Nagyágról.** Felfedezését Krenner wrskTainé- 
szdrajzi Füzet rk l877-ik évi folyamának 1 . füzetében 
tette közzé «Bunsenin^ egy uj tellmrásványt czim 
alatt. Ugyanebben az időben Gerhard vom Bath, 
bonni tanár, a nagyági érczkamarában beszerzett 
néhány példányon ugyanennek az ásványnak faji 
sajátságát ismerte fel, vizsgálatainak eredményét 
azonban csak Krenner után közölte,*** de ez alka- 
lommal az első felfedezőtől választott nevet Kren- 
neritre változtatta át, okul adván, hogy a Bunsenin 
(recte Bunsenit) név már le van foglalva egy johann- 
georgenstadti nikeloxydul ásványfaj számára. 

Azokon a példányokon, melyeket az emiitett 
szerzők vizsgáltak, az ásvány kis oszlop- vagy tábla- 
alaku kristályokban jelentkezik, melyek kvarczra 
vannak felnőve. Elénk fémfényük, világos aczél- 
szürke színük és az oszlopalakok hosszant futó ro- 
vátkossága a sylvanitra emlékeztetnek, de egyrészt 
e rovátkosság folytatása a kristályoszlopok végén, 
másrészt a véglap szerint való kitűnő hasadás, meg- 
különböztető jelül szolgálhatnak. 

A Krennerit kristályalakja rhombos és feltűnő 
lapjai a prisma ooP, a doma Poo és a véglapok oP, 
oo P öo és CX3 Pci). A rovátkosság nem ikerképződés 
következménye, hanem a különféle prisma, illetőleg 
doma- és pyramis-lapok többszörös ismétlődése által 
áll elő. 

Az ásványnak chemiai elemzése még nincsen kö- 
zölve, csak egy minőségi analysisből, melyet Wartha 
V. tanár eszközölt, tudjuk, hogy a Krennerit lénye- 
gileg csak telluros arany. 

Előfordulás : Eddig biztosan csak Nagyágról is- 
merjük a Krenneritet, a hol szintén ritka ásvány le- 
het. Hogy a ŰENTH-féle Calaverit, mely California és 
Colorado E.-amerikai államokban vaskos sárgás tö- 

* L. Szabó József : Földt. Értesítő. UI. 92. 1. 

** Ha nem csalódom, ezek a példányok, valamint a Bonnban 

▼izBgáltak is, a 75. ölből, a II. Longin 8. szakadványából valók. 

•*• G. VOM IUth : Uüber eine neue krystnllisirto Tellurgold- 

verbiudung, den Bnnsonin Krbnnkb's, a berlini tud. akadémia 

havi jelentéseiben, 1877 májns havában. 



megekben * fordul elö, azonos-e a Krennerittel, a 
hogy Genth gyanítja, az eddig még bizonytalan. 

4. Hessit, Pröbel, 1848. (Grundz. d. syst. Kry- 
stallographie). 

(Tellursilber, BosB 1830. Pogg. Ann. XVIII. 64). 

(Savodinskit, Huot Mineralogie 1841.) 

és 5. Petzit, Haidingeb. 

E két ásványt azért foglalom össze, mivel Petz** 
szerint egy egész sorozatnak két végtagját képezik, 
mely sorozat általában az (Au, Ag)^ Te képletben 
fejezhető ki, a Hessif; képezvén az aranyban legsze- 
gényebb válfajt (0-69 Au, 61-55 Ag és 37-76 Te) te- 
hát majdnem tiszta tellurezüstöt; a Petzit ellenben 
(18-26 Au, 46-76 Ag, 34-98 Te) a leggazdagabbat. 
Az arany és ezüst mennyiségaránya Petz szerint 
mindenféle közbeeső fokban is mutatkozik. 

Az összetétel szerint ingadozik az ásvány kemény- 
sége is 2 és 3-5 között és fajsúlya 8*3 — 8*8 között. 
Színe aczélszürke és ólomszürke között áll. 

Kristályrendszerét többen (Kennoott, Peters) 
rhombosnak veszik, mások szabályosnak (Bőse, 
Sohrauf; a botesi tellurezüstöt Erenneb szintén 
mint szabályos rendszerű ásványt írja le). 

A legtisztább tellurezüst (Hessit) Bézbányán for- 
dul elő (talán Botesén is), mig a nagyági ásványok- 
nak, ugy látszik, mindig nagyobb az aranytartalmuk 
s azért a Petzithez közelebb állanak. Előfordul ez 
az ásvány még Szibériában is, a Szavodinszky-bá- 
nyában, továbbá É.- Amerikában (Hessit) Utah állam- 
ban a Kearsage-,Goloradoban a Bed Oloud-bányában. 

6. Stützü, ScHRAüF *** (Tellursilberblende). 

A bécsi egyetemi ásványgyüjteménynek egy igen 
régi telérdarabján Schrauf tanár egy eddig ismeret- 
len tellulérczet fedezett fel, melyet csak azért soro- 
zunk a nagyági ásványok közé, mivel Sohrauf az 
érczpéldány küljelleme szerint azt gyanítja, hogy 
Nagyágról való. Az érez ezen a példányon kvarczon 
ül, mohaalaku termésarany társaságában. Színe 
ólomszürke, kissé a vörösbe játszó. Karcza ólomszinü. 
Fénye élénk gyémántszerü. Törése érdes. Kristály- 
rendszere egyhajlásu, hexagonos habitussal. Ghe- 
mini alkata, egy kis darabon megejtett vizsgálat sze- 
rint, 77-5 Ag és 22-5 Te, mi szerint képlete : Ag4 Te. 

Stütz írt le egy ásványt a fericseli Gregor 

• Keménysége 2, fajsúlya 9043, szine világoaaárga ; rideg; 
chem. alkata mogfolol a ^/rAu ^'eAg) TOg képletnek. Lásd F. A. 
Genth: Ueber einige Tellur- und Vanadinmineralien. Oroth's 
Zeitschr. für Krystallogr. und Mineral. II. köt. 1878. p. 1. 
•* PoooENDORT^s Annal. LVII. p. 467. 
••• Qroth'b Zeitsohr. für Mineral, u. Krystallogr. II. B. 



MAO YAG TELKRASVANYAI. 



80 



A «SÁRGAÉRCZ» KÉBDKSÉHEZ. 



Naucziani-bányából, melyet gazdag ezÜBttartalma és 
könnyű olvadása miatt a bányászok «izzó ezüst »-nek 
(Schwitzsilber) neveztek ; ebben Stütz tellurezüstöt 
gyanít^ Sghrauf pedig azt hiszi, hogy azonos az 
általa megvizsgált és Stütz tiszteletére elnevezett 
ásvány nyal. 

A fentebbiek szerint bizonytalan, hol és mikor 
fordult elö a Stützit Nagyágon ; azonban az az ás- 
ványtani nevezetesség, mely eddigelé egyetlenegy 
példányban ismeretes, megérdemli a jövőben az elő- 
fordulások gondosabb megfigyelését. 

Eddig csak a tudományilag megállapított nagy- 
ági tellurércz-fajokkal foglalkoztunk. A nevezettek 
közül azonban csak az egy nagyágit faji jelleme 
kétségtelen, úgy hogy azt a bányász ép oly biztosan 
felismeri, mint a mineralogus. A mi a többi fajokat 
illeti, el kell ismerni, hogy a tudományos megkü- 
lönböztetések nem vágnak mindenben össze az ércz- 
nemek azon osztályaival, melyeket az évszázados 
gyakorlat Nagyágon fel tudott ismerni. Kétséget 
sem szenved, hogy az arany-ezüstnek tellur által 
való érczesedése a nagyági telérekben többféle com- 
binatíóban ment végbe és talán még több külön fajt 
hozott létre, mint a mennyit az imént felsoroltam. 
De hogy e fajokat a tudomány kívánta szabatosság- 
gal fel lehessen ismerni, arra mindenekelőtt tiszta 
anyag szükséges, még pedig elkülöníthető és mérésre 
alkalmas kristályegyének alakjában; ez pedig tudva- 
levőleg a kivételek közé tartozik, mert a rendes elő- 
fordulás a különféle telérásványoknak szabálytalan 
keveréke és összenőtt vaskos tömege. A bányász 
ilyenkor is képes, bizonyos közelebb meg nem ma- 
gyarázható gyakorlati tapintattól vezérelve, meg- 
különböztetni oly ércznemeket, melyek nemcsak az 
illető darab nemes tartalmának becslésére, hanem 
sokszor fajbeli különbségekre is vonatkoznak. A tu- 
domány feladata lenne, e tapasztalati ismereteket a 
míneralogia nyelvén kifejezni és szabatos alakba 
önteni, a mint egynehány fajra nézve ezt már meg 
is tette s remélhető, hogy a folyamatban levő vizs- 
gálatok útján még bővebben meg fogja tenni. Addig 
is legyen szabad egy pár megjegyzéssel kísérnem e 
határozatlan fogalmak történeti fejlődését. 

A régibb források (Stütz, Born, Haager) a nagy- 
ágiton (Blättererz) kívül rendesen még két nemes 
érozet neveznek, ú. m. a Kattunírz-Qt és a Gelberz-et* 

* Uaaoeii (Ueber das Vurkommen dos Guides in Siebenbür- 
gen. 1797.). szerint a Kattunerz sárgásíehér vagy sár^jásszürke, 



A «Kattunerz» elnevezés az idővel elveszett, néze- 
tem szerint azért, mivel ugyanazt jelentette mint az 
ofifenbányai •Schrífterz» szó, t. i. a sylvanitnak ros- 
tosán felnőtt kristályos kiképződését, * és mivel ez 
az új szó lassan kiszorította a régit. De megmaradt 
a «Gelberz» kifejezés és jelenleg a következő ércz- 
elnevezéseket találtam használatban : ** Blättererz, 
levélércz (kétségkívül nagyágit), Schrífterz, irásércz 
(a sylvanitnak egy része) Gelberz vagy # gelbes Beich- 
erz», sárgaércz és végre a rítkább Grauerz, graues 
Reicherz, szürkeércz. Az utóbbi talán legtöbbnyire 
Petzit, de némely esetben ásványkeverék, melyben 
a gazdagabb fakóércz is szerepel. 

De hát mely ásványfajhoz számítsuk a sárija- 
érczcí ? 

E kérdésre az irodalom nem ad kielégítő felele- 
tet. Maga a név sem szolgál biztos vezérül, mert 
meggyőződtem, hogy nem minden Gelberznek 
sárga a színe, se nem minden sárgás tellurérczet 
neveznek Gelberznek. Bizonyosnak tekintem, hogy 
egy része annak, a mit- Nagyágon sárgaércznek 
neveznek, ásványtanilag nem más mint sylvanít; 
de mégis tagadhatatlan, hogy a sylvanít mellett kell 
még egy másik, chemiailag eltérő aranytartalmú 
tellurércznek is lennie a nagyági telérek ásványai 
között. Ennek létezése különben régen el van már 
ismerve a tudományos irodalomban is, sőt külön 
neveket is kapott ez a máig meg nem állapított 
faj, ú. m. : 

Or gris jaunátre, Bobn 1790. 

Gelberz, Karsten 18(X). 

Sylvane blanc, Brochant 1800. 

Tellure aurifére et plombifére. Hüot 1801. 

Weissylvanerz, Werner 1 800 és Ludwig 1 803. 

Weisstellur, Hausmann 1813. 

Yellow tellurium, Aikin 1814. 

Müllerin, Beudant 183i2. 

MüUerit, Dana. 

Krennerit, vom Bath (Sghrauf szerint azonos a 
Gelberzczel). 

Calaverit(?) Genth 1878. 



vaskos vagy durván liíntott (derb odor grob eingesprengt) és lágy ; 
a tGelbps Golderze, ■(lolbcrz* fehér, zöldessárgába játszó. 

* HiNOENAU (1. c.) ugyan azt mondja, hogy a Nagyágit (61átt«r* 
erz) egyértelmű azzal, a mit Boiin Kattunerznek mond, ámde 
BoRN a Blüttererz mellett idézi a Eattunerzet; a kettő tehát nem 
azonos, vagy lia mégis mind a két szó nagyágitot jelent, legalább 
a kiképződés (habitus) különbségeit fejezi ki ; de ez már nem 
oly természetes magyará/iat, mint a fentebbi. 

** Nem a bányatiszt-ekuél, mert ezek jórészt a mincalogiai 
nevekkel élnek, hanem a bányamunkásoknál és feloröknél. 



NAGyAo TRLéRÁSVANYAÍ. 



Ól 



NEM NBME8 FIÍmI^'rGZEK ÉS TÖLTELÉK AsvJInYoK. 



Haidinger szerint a Müllerin fajsúlya 7-99 — 8*33; 
kristályalakjai a sylvaniteboz hasonlók ugyan, de a 
szögériékek kissé eltérők és habitusa is más ; a sárga 
szín nem jellemző és egyátalán kétes, szabad-e 
különálló fajnak tekinteni. Ghemiai tekintetben ez 
a faj vagy fajváltozat a sylvanittal szemben nagyobb 
ólomtartalma és kisebb ezüsttartalma által tűnik ki. 
A sylvanitnál (78. L) közölt elemzések közül a 
négy utolsó (7., 8., 9. és 10. sz.) erre a faj változatra 
vonatkozik. De másrészt Petz kimutatta elemzések- 
kel, hogy ezzel a Müllerinnel nem egyezik meg- 
mindaz, a mit Gelberznek szoktak nevezni. 

E kételyek közé esik most Krenneb felfedezése, 
mely biztosan kimutatja, hogy a sylvaniton (és che- 
miai faj változatain) kivül van még egy, hozzá elég 
hasonló, de kristáiytanilag is különböző, tebát biz- 
tosan önálló ásványfaj, a Krennerit. 

Ezt az új ásványt, melyről az alaki viszonyokon 
kivül mindeddig csak az ismeretes, hogy csaknem 
tiszta aranytellurból áll, Erenker maga nem vonja 
össze a Müllerinnel, de azt teszi Sohrauf — úgy 
hiszem — kissé elhamarkodva. Azonban maga Erbn- 
ner is elismeri, hogy az ő Bunseninje alakilag össze- 
hangzó egy Weisserz nevezetű nagyági érczczel, mely 
az arany mellett ezüstöt is tartalmaz. 

Végre láttuk, hogy Gbnth az ő Calaverit nevű 
tellurásványát tekinti azonosnak a Bunseninnel 
vagyis Krennerittel. 

Mindezek szerint a nagyági tOelberzt lehet: 
1. Müllerin vagyis a sylvanitnak egy fajváltozata, 
:2. Krennerit vagy inkább ennek ezüsttarialmú faj vál- 
tozata, 3. Calaverit és 4. részben talán Petzit ; végre 
pedig lehetne az előbbiektől eltérő önálló faj is. 

Miután a tellurásványokkal, melyek mind bányá- 
szati, mind tudományos tekintetben Nagyág főkin- 
csét képezik, behatóbban foglalkoztunk, a kevésbbé 
fontos telérásványokra nézve elegendőnek tartom az 
egyszerű felsorolást, alkalmilag egy-egy rövid meg- 
jegyzéssel a helyi előfordulás sajátságairól; a rész- 
letes leírás tekintetében elegendő az ásványtani 
nagyobb munkákra utalnom. 

Az eddig tárgyalt neiXLes érczekhez még e két 
ritkaság csatlakozik : 

7. Termés arany, mely a sok tellurércz között 
csak ritkán található. Említik, hogy néha a nagyági- 
ton finom pikkelyek alakjában fordul elő ; Schrauf 
szerint ugyanígy a Stütziten. Megjegyzendő, hogy a 
hajtói Máriabánya érczfekhelyein, hol a tellurérczek 

imkbt: maotáo. 



hiányoztak, a termés arany gyakran találtatott, és 
ujabban észrevették, hogy a nagyági bányamű nyu- 
gati területében, tehát a hajtói bánya felé, a sza- 
bad arany előfordulásai sűrűbbek mint a tellurrégio 
közepén. 

8 .Termés ezüst, az aranynál még sokkal ritkább ; 
egyedül Akmer említi : c ritkán nagyágiton, mintha 
abból kinőtt volna». 



b) ^em nemes fém-ásványok, 

9. Tetraedrit, fakóércz. A nagyági rendesen ezüst- 
tartalmú, sőt Akner szerint arany tartalmú is. Kris- 
tályai csaknem kivétel nélkül pyritkéreggel vannak 
bevonva. 

10. Argentit (Silberglanz), említi Akner, 

1 1 . Galenit (Bleiglanz) közönséges. 

12. Bournonit (Badelerz), Nagyágon gyakori ; sok- 
szor igen szép kristályok alakjában. 

13. Jordanit * (ólomsulpharsenit iPbS+AsjSg) 
rhombos. Bitka ásvány ; Tschermak fedezte fel, 

14. Ghalkojryrit (rézkovand, Kupferkies). Beüss 
szerint mint pseudomorpbosa nagyágit alakjában 
is előfordul. 

15. Heteromorphit (Jamesonit, Federerz); említi 
Akner. 

16. Malachit «mint bekérgezés» ritkán. 

17./ yrit, gyakori. Arany tartalmu-e a pyrit Nagy- 
ágon is úgy mint Erdély többi arany vidékén, az még 
külön kimutatva nincsen, de hihető. 

18. Ptjrrhotin (Magnetkies) Akner szerint kis 
hatszögű táblákat képez, néha aranytartalmú (?). 

19. Markasit (Leberkies); aranytartalmú (Akner); 
pseudomorpbosa a calcit alakjában (Beüss). 

20. Termés réz (Pellenberg szerint). 

c) Értéktelen töltelék-ásványok. 

21. SpWmí (Zinkblende) ; van vörös és barna 
színű. 

22. Alabandin (Manganblende) ; a nagyági ala- 
bandin-kristályok híresek. 

23. Antimonit (Spíessglanz) ; finom tűalakú kris- 
tályok. 

24. Bealgar. A nagyági realgarpéldányok ritka 
szépek; leginkább a felső műveletekben találtattak 
B most már ritkák. 



* Tschbrmak: Min. Mitthe ilnngen 1873. p. 215. 

11 



NAOtAo TELÉRASVÁNYAt. 



82 



PARAOENEfilS. 



á5. Auripiffment ; csak ritkán, realgárral. 

26. Arsen (Scherbenarseiiik), az ú. n. «érczrabló» 
Nagyágon. 

27. Arsenit, arsensav, az előbbinek oxydatio- 
terméke. 

28. Termés kén, ritka. 

29. Phurmaholith (mészhydroarsenát). 

30. Calcit a leggyakoribb telérásványok egyike. 

31. Man/janocalcü. 

32. lihcdochrosii (vöröspát, Manganspath, Eoth- 
spatb); úgy látszik, hogy a nagyági telérekben a 
mészcarbonát a vele isomorph mangancarbonáttal 
minden képzelhető arányban yegyúlve találtatik. 
Ezek a fajváltozatok a legközönségesebb telértölte- 
léket képezik. 

33. Dolomit (bamapát, Braunspath). 

34. Gyps ; mint telérásványt többször emiitik. 

35. BaryU sulypát (Schwerspath) ; elég gyakran, 
felnőtt kristályok, egyszerű alakok. 

36. Melant^'it, Hatd. vasvitriol ; utólagos kép- 
ződmény. 

37. Agalmatolith, Grimm szerint az Ignácz-te- 
léren. 

38. Kaolin, főleg a mellékkőzet (trachyt) mállási 
terméke. 

39. Asbolan (Cobaltmanganerz) Aknbr szerint. 

40. Pyrohisit (Braunstein) ; Akner szerint. 

41. Kvarcz ; kristályos fehér kvarcz, néha rózsa- 
színű; továbbá vaskos szürke és fehér kvarcz, és 
szarukő. 

d) Mitha és kétes előfordulású t elér -ásvány ok. 

42. Aragonit. 

43. Plumhoresinit (Bleigummi). 
4-1. Erythrin. 

45. Eukairit, Selenrézezöst. 

46. Hemimorphit, gálma (Kieselzinkerz). 

47. Smithsonit, gálma (Zinkspath). 

48. Valentinit. 

49. Rhodonit (Kieselmangan). 

2. Faragenesis. 

Telértanulmányoknál föfontosságú kérdés az a 
sorrend, melyben a telérásványok egymás íttán kép- 
ződtek. Ez az, a mit Breithaupt, ki e viszonyok 
kutatását megkezdette, paragenesis-nek nevezett. 

Kétséget sem szenved, hogy a paragenetikus 
viszonyokban igen fontos útmutató rejlik a telér- 



képzödés elméletére nézve; és a midőn e viszonyo- 
nyokat számos esetben tanulmányozzuk, az eredmé- 
ket csoportosítjuk és belőlök bizonyos általánosabb, 
empirikus szabályokat vonunk le, mintegy megvilá- 
gosítjuk azt a módszert, melyet a természet követ, 
midőn az ő chemiai műhelyében, a telérekben, syn- 
tb etikusan működik. Igaz, hogy e kérdésben, vala- 
mint sok másban, még csak az előkészítő tanulmá- 
nyok korszakát éljük: a jövő nemzedék számára 
gyűjtjük az anyagot, de mi magunk még távol 
állunk a végczéltól. 

A paragenesis felismerésére telérásványoknál 
három út nyílik. A hol a telértöltelék rétegesen és 
symmetrikusan van lerakva, ott természetesen a 
szélső ásványképződés a legrégibb és a telér közepe 
felé újabb és újabb képződések követik egymást. 
Üregekben, melyek falai rendesen többé-kevésbbé 
szabályos kristályokkal vannak kirakva, ezek itt 
helyben a legutolsó képződmények, az alap pedig, 
melyre közvetetlenűl rá vannak nőve, idősebb s így 
tovább, ha lehet egész a telérhasadék faláig. A har- 
madik alkalmat az u. n. pseudomorphosák adják; 
itt rendesen csak két, ritka esetben három ásvány- 
képződés egymásutánját ismerhetjük fel. 

A mi a nagyági viszonyokat illeti, e három út 
közül leginkább a második szokott kínálkozni 
A nagyági telérek szövete ritkán szabályosan réte- 
ges ; csak az igen vékony erekben mutatkozik néha 
az ásvány képződés némileg szabályos egymásra 
következése ; vastagabb telérekben az állandó sym- 
metria csak kivételesen található. A telérek szövete 
tehát rendesen szabálytalan vagyis «töredékest * és 
ilyen esetben az irányképződés sorrendje csak ott 
világos, hol a tömegek nem töltik be egészen a tért, 
hanem üregeket vagy még oly keskeny nyílt hasa- 
dékot hagynak. Szerencse, hogy az ily üregek elég 
gyakran találhatók és ezeknek köszönhetők ama 
szép kristályképződések is, melyek Nagyág nevét az 
ásványgyűjtők körében híressé tették. 

A pseudomorphák ellenben inkább a ritkaságok- 
hoz tartoznak és amúgy is csak korlátolt mértékben 
szólhatnak a paragenesis kérdéséhez. 

A paragenesis következő példáit főkép három 
forrásból merítettem, ú. m. Breithaüpt alapvető 
munkájából : Die Paragenesis der Mineralien, mely 
nagyági példákat is idéz, másodszor Höfbr többször 
említett munkájából, melyben a szerző érdekes 



Groddeck Rzorint «tömeges összenövés» (massige Verwach- 



sung). 



NAGYÁG TKLÉRÁSVÁNYAI. 



83 



PABAGENESIS. 



loaeg&gyéléBeket és találó rajzokat közöl, végre saját 
megfigyeléseimből a belyszÍDen és a muzeumok 
gyűjteményeiben. * 

A nagyági telérásványok paragcnesise példákban : 

1.1. Kvarcz, a. nagyágit (Tellurglanz), 8. sylvanit 
(Weiss-sylvanerz), 4. vöröspát (Rósenspath). B. 

i2. ] . Kvarcz, a. nagyágit, s. barna és vörös spba- 
lerit, 4. kvarcz. B. 

3. 1. Kvarcz, a. nagyágit, s. vörös sphalerit, 4. vö- 
röspát. B. 

4. 1. Kvarcz, a. nagyágit, s. vöröspát. B. 
5. 1. Kvarcz, a. nagyágit, s. kvarcz. B. 

6. 1. Kvarcz, a. nagyágit, s. vöröspát, 4. kvarcz. B. 

7. 1. Kvarcz, a. sylvanit, s. kvarcz. 

8. 1. Kvarcz, a. vöröspát, 8. termés arsen. B. 

9. 1. Kvarcz, a. galenit, s. termés arsen. B. 

10. 1. Kvarcz, a. alabandin (Manganblende), 
8. bamapát ** (Dolomit). B. 

11.1. Kvarcz, a. antimonit. B. 

12. 1. Szürke kvarcz, a. galenit, a. antimonos réz- 
fakóércz, 4. fehér kvarcz, s. sylvanit; III. Longin 
22. öl sz. konglomerát mint mellékközet. H. 

13. 1. Szürke kvarcz, a. vörös kvarcz, 8. fehér 
kvarcz, 4. fehér és szürke kvarcz. H. 

14. 1. Szürke kvarcz, a. antimonos fakóércz, 
8. veres sphalerit, 4. fehér kvarczkristályok, 6. mint 
másodlagos ásványok chalkopyrit, antimonit és fehér 
baryt : II. Longin 75. öl sz. zöldkőtrachytban a kon- 
glomerát közelében. H. 

15. 1. Szürke kvarcz,*** a. feketésbarna sphalerit 
ikerkristályai, 3. sylvanit : III. Longin 45. öl, zöldkő- 
trachytban a konglomerát szomszédságában. H. 

16. 1. Nagyágit, a. kvarcz (amethyst?). Zepha- 

ROVICH. t 

17. 1. Kvarcz, a. nagyágit, 8. Müllerin (Weiss- 
tellur), 4. arany, 5. rhodochrosit (manganpát). Fel- 

liBNBERG. tt 

18. 1. Kvarcz, a. nagyágit, 8. vörös sphalerit. Fel- 

liENBEBG. 

19. 1. Kvarcz, a. antimonit, 8. arany. Fellenberg. 

* E három forrást a következő kezdőbetűkkel kälöuböztetem 
meg, ú. m. B. (Bbeithaupt), H. (Höfbr), az. (szerző). 

** BfiBrrHAUPT (1. c. p. 156.): tein Grúnmanganerz geuanntes 
Braunspath, der yod inniger Mengung mit stanbartigen Theilchen 
der Manganblende schmutzig grän gefärbt erscheint.! 
**• Höfer (1. c.) ; «von zerfressenen Aussehen», 
t Mineral-Lexikon IL: «Der Amethyst von Nagyág umschliesst 
zuweilen auch Nagyagit-Täfelohen». 

tt CoTTA u. Fel]>enbebo : Die Erzlagerstätten Ungam's und 
Siebenbürgens. II. rész, 177. 1. 



20. 1. Kvarcz, fehér kristályos, a. pyrit, vaskos, 
8. nagyágit, szabadon felnőtt papírvékony eágú nyolcz- 
szögű kristálytáblák, 8. vöröspát, halavány rózsa- 
színű, apró rhomboederek halmaza, szintén közvet- 
lenül a kvarczon, nem pedig a nagyágiton, i. kis 
víztiszta kvarczkristályok némely nagyágitlapon. 
Termőhely : Liegende Kluft, a 87. ölben, kb. 24 mm. 
vastag telér glanchhal összenőve. — sz. — 

21. Fehér ós szürke kvarcz sylvanittal és kevés 
pyrittel szabálytalan szövetű keverékben. Telér 14 
mm. vastag. — sz. — 

22. 1. Kvarcz, s. pyrit, 8. kvarcz, 4. Krennerit, 
5. kvarcz. Leihely : III. Longin a 87. ölben. — sz. — 

23. 1. Kvarcz, a. tetraedrit (fakóércz), mely be 
van vonva s. pyrittel, i. sylvanit (Krennerit ?) felnőtt 
kristályok valami szürke anyaggal bevonva. Termő- 
hely ú. mint 22. — sz. — 

24. 1. Kvarcz, a. sylvanit. — sz. — 

25. 1. Kvarcz, a. nagyágit, s. rhodochrosit (Him- 
berspath). B. 

26. 1. Nagyágit, a. rhodochrosit, 8. arsen, 4. kén. B. 

27. 1. Vöröspát, a. termés arsen. B. * 

28. 1. Kvarcz, a, alabandin, s. pyrit, 4. kvarcz, 
5. galenit, e. barna sphalerit, 7. vöröspát, 8. mészpát. 
Th. : Karthausertelér 35. öl, zöldtrachytban. H. 

29. 1. Szürke kvarcz, a. barna sphalerit, . vörös- 
kvarcz, 4. fehér kvarcz. Termőh. : Wetterthür-t. 5. öl 
Józsefsz. fölött. H. 

30. 1. Pyrit, a. galenit, 8. vörösbarna sphalerit, 
4. antimonos fakóércz és boumonit, s. fehér kristá- 
lyos kvarcz, e. fehér mészpát. Lh. : IV. Longin 75. öl, 
zöldkőtrachytban. H. 

31. 1. Alabandin, a. galenit, 8. barna sphalerit, 
4. nagyágit, s. Müllerin (Gelbtellurerz), e. mészpát. 
Th. : Aloiskreuz-t, a 8. ölben zöldkőtrachytban. H. 

32. 1. Alabandin, a. pyrit, 8. kvarcz, 4. barna 
sphalerit és kevés galenit, 5. mészpát, e. antimonit 
és plumosit. Lh. : Vorliegend Carolin, 35. öl, zöldkő- 
trachytban. H. 

33. 1. Fehér kvarcz, a. mészpát, 8. szarukő. H. 

34. i. Nagyágit, a, arany. H. 

35. 1. Galcít, világos rózsaszínű, a. gyps. H. 
36. 1. Alabandin, a. kén. H. 

37. 1. Kvarcz, a. mállott calcit, 8. realgar és baryt. 
Th. : Hangendkluft, AJt-Maria. H. 



* Bbbitháupt (1. c. p. 125.): tzu Nagyág in Siebenbürgen 
sitzt auf den nach unten gekehrten Flächen der Drusen des 
rosenrotheu Gurbonites rosans (üosenspath) gediegen Arsen, höchst 
wahrscheinlich als Produkt der Sublimation». 

11* 



NAGYÁG TKLKBÁSVAnYAI. 



84 



PABAGKNESIB. 



38. 1. Pyrrbotin (mognetkies) alakjában psen- 
dom : 8. pyrit. H. 

39. 1. Alabandm, 2. vöröspát. Peterb. 

40. 1. Antimonit, 2. baryt. H. 

41. 1. Galcit alakjában pseud., 2. markasit. Blum. 
4í2. 1. Calcit-on porimorphosis-ként, a. rhodo- 

chrosit. Zepharovich. 

43. 1. Tetraedrit, 2. chalkopyrit (mint kéreg), 

44. 1. Kvarcz, 2. Nagyágit, ». arsen, 4. realgar. 
Fellenberg. 

45. 1. Khodochrosit, 2. kvarcz, a. rhodochrosit, 
4. kvarcz, s. Müllerin, e. rhodochrosit, 7. calcit. Fel- 

LENBERO. 

46. 1. Kvarcz, 2. alabandin, s. rbodochrosit, 
4. calcit. Fellenbero. 

47. 1. Rhodochrosit, 2. gyps. Fellenbero. 

48. 1. Nagyágit alakjában pseud., 2. chalkopyrit. 
Fellenbero. 

49. 1. Nagyágit, 2. term. ezüst. Fellenbero. 

50. 1. Sphalerit, 2. kvarcz, fehér kristályok, 4. fe- 
hér alaktalan calcit. Bétegi's symmetricus telér, 1 5 
mm. vastag. — sz. — 

51.1. Vöröspát, 2. pyrit, a. kvarcz, 4. baryt. — sz. — 

52. 1. Szürke kvarcz, 2. sphalerit, s. mangano- 
calcit, 4. kvarcz, víztiszta kristályok, c. arsen. Th. : 
József-bánya. — sz. — 

53. 1. Kvarcz és vöröspát keverten, •:. Müllerin, 
írásércz alakjában. Adám-telér, 75. öl. — sz. — 

54. 1. Szarukö, 2. manganocalcit, s. fekete ala- 
bandin. József-bánya, zöldkötrachytban. — sz. — 

55. 1. Kvarcz, 2. sylvanit. — sz. — 
56. 1. Pyrit, 2. galenit, s. sphalerit, 4. dolo- 
mit. — sz. — 

57. 1. Kvarcz, 2. alabandin, 9, rhodochrosit. — sz. — 

58. 1. Tömör kvarcz pyrittel (helyenkint szabad 
kristálycsoportok), 2. tetraedrit bevonva, s. pyrittel. 
Bemátbánya. — sz. — 

59. 1. Sphalerit, 2. galenit, s. boumonit, 4. rho- 
dochrosit. Bernátbánya. — sz. — 

60. 1. Kvaraz, 2. boumonit, s. kvarcz, 4. carbon- 
pát (valószínűleg színevesztett rhodochrosit). — sz. — 

61. 1. Pyrit, réz-fakóércz és kvarcz sűrű vaskos 
keveréke, 2. sphalerit, s. vöröspát, 4. kvarcz. Ignácz- 
telér (?), réteges, de nem symmetricus telérszövet. 
— sz. — 

62. 1. Mészpát alakjában pseudom., 2. kvarcz. 
Ferencz-bánya 75. öl a keleti vágattal (1879. július 
27-én) feltárt új tel éren. — sz. — 

63. 1. Kvarcz, a. pyrit és chalkopyrit, s. antimo- 



nit, igen finom kristálytük gömbalakú csoportjai. 
Bernátbánya. — sz. — 

64. 1. Khodochrosit, vaskos, kemény (talán rész- 
ben rhodonit), 2. baryt. Ferencz-bánya. — sz. — 

65. 1. Fehér kvarcz, 2. sylvanit, a. kvarcz, 4. py- 
rit. — sz. — 

66. 1. Pyrit, 2. rhodochrosit. — sz. — 

67. 1. Tetraedrit, sphalerit és pyrit keverve, 
a. manganocalcit, a, sylvanit, 4. kvarcz apró kristá- 
lyai. — sz. — 

68. 1. Kvarcz, 2. Nagyágit, a. vöröspát, 4. kvarcz. 
— sz. — 

69. 1. Kvarcz, 2. Nagyágit, a. kvarcz, a Nagyágit 
egyik oldalán. — sz. — 

70. 1. Sphalerit, 2. galenit, a. Nagyágit, 4. vörös- 
pát. — sz. — 

71.1. Kvarcz, kristályos, 2. vörösbarna sphalerit, 
3. Nagyágit, 4. bournonit, 5. kvarcz (fehér apró kris- 
tályok). Homokkőben. * 

72. I. Nagyágit, 2. bournonit.** — sz. — 

Az imént felsorolt concret esetekből azt az álta- 
lános következtetést vonhatjuk le, hogy a nagyági 
tclérásványok, képződésük módjára és idejére nézve, 
a következő csoportokra oszlanak : 

1. Kvarcz: a legtöbb esetben a hasadékkitöltés 
első tagja, de többszörös generatiókban is fellép ; 
gyakran mint a paragenetikus sor utolsó tagja is. 

2. Alabandin, galenit, sphalerit, tetraedrit, pyr- 
rbotin, pyrit, chalkopyrit, boumonit egymás között 
is többnyire ebben a sorrendben ; csak a pyrit képez 
kivételt, a mennyiben a sorozatnak majdnem min- 
den helyén felléphet; a boumonit pedig a 71. és 
72. eset tanúsága szerint kivételesen a nagyágit 
után is képződött. 

a. Nagyágit, Müllerin, sylvanit, Krennerit, arany, 
ezüst. 

4. Carbonpátok : vöröspát (rhodochrosit), calcit 
és bamapát. 

6. Antimonit, arsen, baryt, gyps, realgar, kén, 
stb. határozatlan sorrendben. 

Nem tekintve a kvarczot, melynek képződése leg- 
alább is három különböző időszakba esik és a többi 
ásványok képződési folyamata közé is sorakozik, 
általában négyféle ásványgeneratiót különböztetünk 
meg a nagyági érczfekhelyeken. Az első kvarczkép- 

* Ezt a példányt a bécsi udvari ásványgyűjteményben láttam ; 
czime Rzerlnt az 18i5. évben került oda Nagyágról. 

••A kolozsvári egyetemi gyűjtemény egyik példányán láttam. 



NAGYÁG TELÉBÁSVÁNYAL 



85 



TBLÉBFOBMATIÓK. 



zödés után, vagy részben vele egy időben is, kelet- 
keztek a s. alatt felsorolt ásványok, melyeknek 
ehemiai vegyületében a nem nemes fémek és a kén 
szerepelnek. Bizonyos szünet után, melyben egy- 
részt új kvarczlerakódás folyt, a nemes tellurérczek 
képződése kezdődött, először valószínűleg a nagy- 
ágittal, melyre majd a sárgaércz, irásércz és tellur- 
ezüst következtek. 

Az harmadik korszakot a carbonpátok (szénsavas 
manganoxydul^mész és magnesia)lerakodása,illetöleg 
kristályosodása jellemzi. Végre pedig, valószinüleg 
hosszabb félbeszakítás után, a már kész telérásványok 
részben felbomlanak és részint ebből a felszabadult, 
részint ujonan hozzájött anyagból új ásványkom 
binacziók képződnek, t. i. az 5. csoport ásványai. 

Az ásványképződések ezen időrendi, sorakozái'a 
nem mondható puszia képzeletnek vagy merő hypo- 
thesisnek. Teljesen jogosult iductiv következtetés ez, 
melyre a felsorolt esetek bőséges és szabatos adat- 
anyagot szolgáltatnak. Kőt nem csak itt, hanem 
— ha a tellurérczeket nem tekintjük — Erdély és 
egész Magyarország legtöbb fémbányái hasonló 
paragenesis felismerésére vezettek. * 

Anagyági ásványparagenesis áttekintésénél elmé- 
letileg, — de talán gyakorlatilag is — fontosnak lát- 
szik az a körülmény, hogy a tellurérczek és a kénes 
érezek két különálló és egymástól látszólag füg- 
getlen képződés- szakhoz tartoznak. — A legtöbb 
bányában a kénes érezek képezik a termelés 
főtárgyát, Nagyágon azonban a dúsgazdag tel- 
lurérczek mellett aránylag csekély mennyiségben 
fordulván elő, a bányászatban csak mellesleg 
aknáztatnak és mint zúzóérczek jönnek tekintetbe, 
t^dekes tehát látni, hogy azt a különbséget, melyet 
a bányász tesz, a természet maga készítette elő, és 
hogy az ú. n. dúsérczek térbeli elosztásában kere- 
sendő szabályok egészen függetlenek lehetnek azok- 
tól, melyek talán a «zúzóérczek» előfordulásában 
érvényesek ; mert e két ásványcsoport a természet 
működésében is két különvált folyamat eredménye. 

3. Telérformatiók. 

A telérásványoknak bizonyos, többé -ke vésbbé 
állandó társulását, mely minden érczvidéken külön- 



• RiCBTHOFBN (Jahrb. d. k. k. geol. Bcichsanst. isr>9. Verh. 
p. 71.) a magyarországi tracliytvidükek érczfeklielyeiu uiús 8uc- 
cessiót talált, ú. m. 1. kéues érezek, 2. kénsava-s nsváiiyok (főkép 
baryt), 3. BzénBavaa ásványok ; de kérdés, hogy e sorrend érvénye 



külön feltűnik, de sokszor számos, egymástól távol 
eső érczfekhelyeken is ismétlődik, telérfonnaíiónak 
szokás nevezni. 

Ha nem is oly állandó a telérásványok eme tár- 
sulása, mint a tömeges kőzetekben mutatkozó 
ásványcombinat iók, melyekre e kőzetek faj különb- 
ségeit alapítják, a jelenség mégis elég világos, hogy 
a természettudomány rendszerező hajlamának alapot 
nyújtson, és mindenesetre határozottabban nyilvá- 
nul, semhogy a puszta véletlenre lehessen utasítani. 
Valamint a tömegkőzetekben úgy itt is határozott 
ehemiai és physikai tényezők szerepelnek az ásvá- 
nyok csoportosításában, csakhogy játékuk és kölcsö- 
nös hatásuk még sokkal bonyolódottabb lehet, mint 
amazok képződésénél ; és ha e tekintetben a pet- 
rographia sem mert még a tények puszta gyűjtésé- 
től a természeti okok fürkészésére átmenni, a telér- 
formatiók kérdése még sokkal messzebb áll a kuta- 
tás ezen stádiumától. Egyelőre az adatok gyűjtése 
és lehetőleg tárgyilagos bemutatása képezi felada- 
tunkat. 

Egyébiránt világos, hogy a telérformatiók és 
paragenesis kérdései egymástól el nem választhatók; 
mindakettönek tárgya ugyanegy: a telérásványok 
combinatiói ; de míg a paragenesis az időbeli sor- 
rendet vizsgálja, a telérfórmatio a térbeli együtt- 
léttel foglalkozik. 

A régibb írók, még Hingenau is, Nagyágról 
három telérformatiót említenek ú, m. a tellurércze- 
ket, a szabad (termés) aranyét és az ólomérczekét ; 
ez alatt azonban csak a Nagyág körül csoportosuló 
érczfekhelyek, ú. m. a nagyági, hajtói, lipótbányai 
telérek, jellemzése értendő, nem pedig az, a init 
jelenleg telérformatiónak neveznénk. Höfer volt az 
első, a ki a fr.eibergi iskola nézeteit alkalmazva és 
példáival meg terminológiájával élve, Nagyágon, 
de csakis a szóban forgó telércsoporton belül, szin- 
tén három telérformatiót különböztetett meg. Sze- 
rinte van : 

1. Tellurfoi'matio, mélyben a főszerep a nagy- 
ágitnak és alabandinnak jut. Alárendelten más 
tellurérczek is lépnek fel, továbbá kvarcz, gyakran 
kristályos, ritkán üreges («zerfressen») kiképződés- 
ben, mészpát, vöröspát, és pyrit. Ez a formatio 
főkép a Carolina- és Karthäuser-területekben honos. 



mennyire terjed? A nagyá<^'i példákban világosan látható, hogy 
a baryt mindig a carbonátok fölé rakódik. Nagyágra nézve Höfer, 
kinek példáit én is felsoroltam, ugyanazt a sorrendet állítja fel, 
mint én. 



NAOYÁO TELÉRAsVÁMYAI. 



86 



TBLKBFORMATIÓK. 



2. Klinoedrites* óloin és zinkformatio. Föásvá- 
nya a galenit és sphalerit, fehér kvarcz, gyakran 
ezüsttartalma fakóércz. A hol az alabandin sűrűen 
mutatkozik, a galenit és sphalerit majd mindig 
hiányzik. Egyébiránt ez a formatio a tellurformatió- 
val felváltya és átmenetesen mutatkozik. 

3. A nemes kvarczformatio a szerző szerint főkép 
a konglomerátban lép fel, tehát leginkább a Lon- 
gin-területen, a hol az üledékzárványok nagyobbak 
és számosabbak. Szürke, nem-kristályos, gyakran 
likacsos («zellig») kvarcz, sylvanit és rézfakóércz 
jellemzik ezt a formatiót. 

Ez a beosztás egészben véve helyes érveléseken 
alapszik és a fentebb előadott paragenetikus viszo- 
nyokból, kellő magyarázattal, könnyen levonható. 
Az ott talált sorozat egyes ásványai nem csak idő- 
ben, hanem bizonyos mértékig térben is különvál- 
unk ; az egyik itt, a másik ott képződött nagyobb 
mennyiségben, és úgy látszik, hogy a régibb 
ásványképződmény mint alap, a következőknek tér- 
beli eloszlására némi befolyást gyakorolt. így péld. 
a fakóércz és a pyrit vidékeit gyakran felkereste a 
sylvanit, mint későbbi képződmény; ellenben a 
nagyágit inkább ott képződött, hol alabandint talált 
maga előtt ; a vöröspát különös előszeretettel rakó- 
dott le a nagyágit lapok közé és fölé ; sylvanitra 
sokkal ritkábban telepedett. A galenit és sphalerit 
együttes előfordulása széltiben ismeretes, nem csak 
Nagyágon, a hol többnyire mész- és bamapát csat- 
lakozik hozzájuk, de sokkal ritkábban a mangánpát 
(vöröspát) is. Helyesnek tekintem HöFER-nek azt az 
észrevételét, hogy a sphalerit és az alabandin egy- 
mást helyettesítik ; és ugyanezt lehetne mondani a 
íingyágitról és sylvanitról is, csakhogy nem egészen 
szigorúan, mert együttes előfordulásukra is akad 
példa. 

Mindezen viszonyok chemiai okát kimutatni 
ugyan nem birjuk, de magát a jelenséget kétségbe 
vonni nem lehet. 

Másfelől a különböző korú ásványcsoportok elég 
függetlenek egymástól, hogy sok helyen a telérnek 
egy és ugyanazon részében, egymás fölött is képződ- 

• E 8ZÓ BBBiTHAUPT-tól ered, ki Klinoedrit néven több, a szabá- 
lyos rendszerben hernieder alakokban megjelenő érczeket (például 
fakóérczet) ért. Azonban e íormácziónak két legközönségesebb 
ásványa, a galenit és sphalerit, nem KUnoedritek. 



hettek. A zink- és ólomérczek fölött helyenként 
újabb kvarcz, erre meg sylvanit vagy nagyágit 
rakódott. Ily pontokon a telér vegyes vagy átmeneti 
jellemű. így tehát a nevezett telérformatiók nem 
szigorúan elkölönithető osztályok, hanem csak typu- 
sok, melyek között a vegyes természetű combinatiók 
átmeneteket képeznek. Az ásványgyüjteményekben 
ismeretesek a nagyágit ama példányai, melyeken 
ezen éreznek levélalakú kristályai vörös carbon- 
pátba beágyazva mutatkoznak : ezeket tekinthetjük 
úgy mint az első társulásnak vagyis a HöFER-féle 
«tellurformatiónak» typusát. De ismeretesek a har- 
madik, a nemes kvarcz-formatiónak typusai is; 
mert a nagyági írásércz (nemkülönben a Krennerit) 
múzeumi példányai majdnem mindig csak kvarczra 
felnőve, kevés pyrit és fakóércz társaságában, de 
carbonpátok nélkül jelentkeznek. Ez a két typusos 
társulás, t. i. nagyágit és (alabandin) vöröspátban 
és sylvanit (Krennerit, Petzit, nagyágit) kvarczon 
kevés vagy semmi carbonáttal, számtalanszor ismét- 
lődik s egyes tételekre és telércsopotokra nézve 
jellemző. Az ólom- és zinkformatio nem ritkább, 
sőt talán még állandóbb mint amazok; de cseké- 
lyebb lévén mind a belértéke mind a tudományos 
érdekessége, kevesebb figyelemben részesül. 

Ha tehát a telérformatiók beosztását és jellem- 
zését egészben véve Höfer értekezéséből veszem is 
át, mint a saját megfigyelésemmel megegyezőt, 
mégis szeretném az ott használt elnevezéseket olya- 
nokkal pótolni, melyek a helybeli viszonyokat job- 
ban kifejezik és külön magyarázat nélkül is jobban 
megérthetők.* így tehát a «nemes» kvarcz -formatio 
helyett : kvarcz-tellurformatiót, a HöFER-féle tellur- 
formatio» helyett carbonatos (vagy vöröspátos) tel- 
lurformatiót, a «klinoedrites ólom-zínk-formatio» 
helyett: «kénes érezek formatióját» (vagya nagy- 
ági bányászati műszóval: rézérczformatiót) lehet 
mondani. 

A telérformatiókról és a paragenesisről mondot- 
takat összegezvén, a nagyági telérásványok idő- és 
térbeli viszonyait a következő táblázatban lehetne 
átnézetesen feltüntetni : 



* Már Breithaupt azt mondja (1. c. p. 175.): cJa es isi die 
Frage auf zu werfen, ob man nicht eine besondere Tellurformation 
anzunehmen habe ? Als worüber künftige Beobachtungen ent- 
scheiden werden». 



NAOtAo TRLéRÁSVÁNTAI. 



87 



TELÄRFORMATIOK. 



Parageuesis : 
1. csoport: 


I, Kvarcz tellur 
íormatió : 

kvarcz 


II. Carbonátos tellur 
formatió : 

kvarcz 


III. Kénes érezek 
formatiója : 

kvarcz 


2. csoport: 

(kéues érezek) 


tetraederit 
pyrit 

kvarcz 

Nagyágit 
Müllerin 
Krennerit 
sylvanit 

Petzit (arany?) 


alabandin 

tetraedrit 
pyrit 

boumonit 


galenit 

sphalerit 

tetraedrit 

pyrit 

chalkopyrit 

boumonit stb. 

kvarcz 




kvarcz (szamkö) 


íi. csoport: 
(tellurérczek) 


Nagyágit 
Müllerin (sárgaércz) 

sylvanit (ritkán) 
Petzit 


mangánpát 

mészpát 

barnapát 


4. csoport: 
(carbonpátok) 




mangánpát 

mészpát 
barnapát 




krist. kvarcz. 


szarukö 


szarukö 


5. csoport: 
(másodlagos 
ásványok) 




arsen« kén, pyrit, marka- 
sit, chalkopyrit, baryt, 
boumonit (?) 


antimonit, arsen, baryt, 
gyps, realgar, auripig- 
ment stb. 



A mi e telérformatiók térbeli elosztását a telér- 
hálózatnak eddig feltárt részében illeti, adataim 
nem elég kimerítők^ hogy a hozzávető áttekintésnél 
pontosabb képet nyújtsak. Nekem úgy tetszik, hogy 
a kvarczos tellurformatio főkép a bányamű mélyebb 
Bzíntájaiban és északi részében uralkodik, hogy a 
carbonátos tellurformatio inkább a déli és keleti 
területekben (Carolina- és Karthäuser-területek) 
honos, a mint Höfer is mondja, és végre hogy a 
kénes érezek formatiója a két elsővel váltakozva, a 
bányamű minden részében feltalálható. Természe- 
tes, hogy a három formatió között számos átmenet 
képzelhető s tényleg elő is fordul. 

A paragenetikus sornak ötödik csoportja nincsen 
bizonyos formatióhoz kötve, de feltűnő, hogy ásvá- 
nyai csak kivételesen társulnak a kvarcz-tellurfor- 
matióhoz, hanem inkább a másik kettőhöz. Ezen cso- 
port legjelesebb ásványai csak a legmagasabb, most 
már megszüntetett műveletekben voltak találhatók, 
tehát csak közel a külszínhez. Bealgárt mai nap 
már nem bimak felmutatni ; az antimonit, termés 
arsen, baryt, gyps, stb. legszebb példányai a Mária- 
és Bernát-bányából kerültek ki. Ennek okát abban 
lehet keresni, hogy ezek az ásványok nagyrészt má- 
sodlagos képződmények, melyeknek anyagát a kénes 



érezek (p. o. fakóércz, boumonit, galenit stb.) fel- 
bomlása szolgáltatta : a felbomlás és újjáképződés 
pedig mindig élénkebb a külszín közelében, a med- 
dig a légkörbelíek könnyebben behatolhatnak. Más- 
felől világos, hogy a kvarcz-tellurformatio, melyben 
a kénes érezek gyéren vannak, új ásványképződésre 
nem igen adhatott alkalmat. 

Höfer állítása szerint a telérformatiók a mellék- 
kőzet minősége szerint váltják fel egymást, úgy hogy 
a nemes kvarczformatio (kvarcz, sylvanit és réz- 
fakóércz) a konglomeráthoz van kötve,* míg a zöld- 
kőtrachytban a nagyágitos tellurformatio tölti ki a 
hasadékokat. Ez az adat átment az újabb földtani 
irodalomba és több nevezetes munkában** mint a 
mellékkőzet befolyásának világos példája idéztetik. 
Helyén való tehát, hogy ezt az adatot is a maga 
valódi értékére vezessem vissza, megjegyezvén, 
hogy Höfer idejében (1860 — 61) a bányászati feltá- 
rások épen abban a területben, hol az üledékrögök 
a legszámosabbak, még korántsem haladtak oly 
messze, mint mai nap ; hogy tehát a nélkül, hogy 



* Valamint a hajtói bányái an a kvarczosabb (?) dacithoz. 
** így Qboddkck többször idézett munkájában : Lagerstätten 
der Erze; szintúgy a ■ Handwörterbuch der Miner. Qeol. und 
PalflBontoIogiet czimfi enoyclopaedicus munkában. 



KAOYÁG TKLéRÁflVÁNYAl. 



88 



A NEMES 1^.RCZEK ELOSZTÁSA. 



HöFER észleléseinek helyességét kétségbe vonnám, 
csak magát a szabály általános érvényét vonom két- 
ségbe. De szolgáljanak előbb az adatok. 

Ama három példa közül, melyeket Höfer maga 
írt le, csak az első mutatja a «nemes kvarcz-forma- 
tiot» (IIL Longin 22. öl sz.) tényleg benn a konglo- 
mierátban; a más kettőnél a mellékkőzet zöldkő- 
trachyt, de az üledékes kőzet közeli szomszédságá- 
ban. Saját feljegyzéseimből a következő példákat 
idézhetem : 

A VIII. Longin-telér az 58. öl színtáján üledé- 
kes mellékkőzetben mangánpátos tölteléket mutat. 

A II. Longin, mely a József- és Ferencz-táma 
színtájai között sokáig a trachyt és üledék határán 
halad, itt többnyire kvarczos tölteléket tartalmaz, 
de a 75. öl színtáján (Ferencz-föszintáj), hol É. felé 
egészen behatol az üledéknek egy rendkívül nagy 
tömzsébe, ebben egészen átváltozik és csak mészpá- 
tot, mangánpátot, pyritet, galenitet és sphaleritet 
(a harmadik formatio) tartalmaz. 

A IX. Longin, mely még a 75. ölben konglome- 
rátot érint, majdnem mindenütt vöröspátos, de syl- 
vanit-tartalmú. 

A XI. Longin a (il.. ölben, agyagban mangán- 
pátos. 

A n. Longin-Trumm a 22. ölben, zöldkőtrachyt- 
ban, kvarczos telér gazdag tellurérczekkel. 

Ezekből és más hasonló esetekből azt következ- 
tetem, hogy IIöFER amaz adatát általános szabály- 
nak tekinteni nem szabad. Garbonátos töltelék 
nagyágittal vagy más tellur-érczekkel az üledékes 
mellékkőzetben is fordul elő, a kvarczos tellur- 
formatio pedig épen nem szorítkozik csak erre, 
hanem a zöldkőtrachytban is honos. Igaz csak az, 
a mit már említettem, hogy ott, a hol jelenleg az 
üledékes tömzsök legnagyobb része fel van tárva, 
t. i. a bányamű északi részében, a nagyágit-regio 
egyáltalán mindinkább a sylvanitnak engedi át a 
tért. Másrészt nem tartom egészen alaptalannak a 
bányászok ama véleményét, hogy az üledék egyál- 
talában nem kedvező mellékkőzet: a telérek, ha 
ilyenbe jutnak, sok esetben (p. o. 11. Longint) elsze- 
gényednek s nemes tartalmukat néha egészen el is 
vesztik ; ilyenkor rendesen a harmadik telérforma- 
tio foglalja el a tért. 

Ez utóbbi megjegyzéssel áttérek arra a kérdésre, 
mely gyakorlatilag a legnagyobb fontosságú. 



4 A nemes érezek előfordulásának kérdése. 

Általános szabályt, mely szerint meg lehetne 
Ítélni és esetről- esetre kijelölni^ hol fordulnak elő a 
nemes érezek, nem ismerünk, és alig fogunk valaha 
ismerni. Ha már ritkán sikerül, valamely vidéknek 
földtani szerkezetéből a félig feltárt érczfekhelyek 
még láthatatlan folytatására megbízható következ- 
tetést vonni, fekvésüket és kiterjedésüket megköze- 
lítőleg meghatározni: még sokkal bizonytalanabb 
minden vélemény, melyet a fekhelyek kitöltésére, 
tehát a nemes érezek tényleges előfordulására nézve 
koczkáztatunk. És mégis e czél felé törekszik a 
bányász és ez a kérdés az, melyet ő újra meg újra 
fölvet. A tudománynak itt hallgatnia kell, mivel az 
érczkópződés bonyolódott folyamatát teljesen átte- 
kinteni nem képes ; de a gyakorlat, mely a szigorú 
okadatoláshoz kötve nincsen, tapasztalati szabá- 
lyokkal igyekszik e hiányt pótolni és ama kérdésre 
nem ugyan általános érvényű, de esetről esetre 
beváló feleletet adni. Nincs nevezetesebb bánya- 
vidék, a hol ily tapasztalati szabályok az idő folytán 
ki nem fejlődtek volna; némelyek talán elhamar- 
kodva képződtek s idővel ismét elenyésznek, de sok 
közülök határozott értékkel bír és egy, bár még 
ismeretlen, természeti folyamatot látszik kifejezni. 
Vannak olyanok, melyek sok, egymástól távol eső 
vidékeken ismétlődnek * és azért már általánosabb 
érvényűek, míg mások épen csak helybeli jelentő- 
ségűek. E szabályoknak némelyike oly jelenségekre 
vonatkozik, melyeknek termeszetiokát félig-meddig 
fel is tudjuk ismerni, de ez aránylag csak kevésről 
mondható; többnyire ép oly önykényszerűeknek 
látszanak, mint az ismeretes helybeli időjárás-jelző 
szabályok, melyeket szintén nem szabad mindig 
elvetnünk csak azért, mivel okszerűen megmagya- 
rázni nem tudjuk. En ellenkezőleg azt vélem, hogy 
kötelességünk mindezen tapasztalatokat — termé- 
szetesen kritikai szellemmel — gyűjteni és az utó- 
korra hagyni, mely az ily adatoknak talán már 
nálunknál jobb hasznát veheti. 

Nagyágon is vannak ilyen tapasztalatok, melyek 
a nemes érezek felkeresésénél útmutatókúl szol- 
gálnak, és főkép Grimm, Debrbczenyi és Höfer 
érdeme, hogy reánk jutottak. Ha visszapillantunk 
arra, a mit a nagyági telérhálózat bonyolódottságá- 

* Például az úgynevezett Adelsvorschnb és nemes oszlopok 
jelensége. 



kaotág trlkrAsvAntai. 



89 



A IfRLLKKKŐZBT BB^OLYÁSA. 



ról^ a telérek csekély önállóságáról, töltelékük yál- 
tozatosságáról mondottank, könnyen megértjük, mily 
fontosak lehetnek ezek az útmutató vezérfonalak a 
nagyági bányászra nézve, kinek tevékenysége, Hin- 
OENAU kifejezése szerint, örökös kutatáshoz ha- 
sonlít 

Az idevonatkozó adatokat a következőkben úgy 
állítom össze, a mint azokat részint a fentnevezett 
szerzők irataiban találtam, részint ottlétem idejében 
a bányatisztektől és felőröktől hallottam, megje- 
gyezvén azon eseteket, melyek bányajárásaim alkal- 
mával mint az egyik vagy másik szabály alá tartozók 
feltűntek nekem. Előbb azonban ki kell emelnem, 
hogy nemes pontok, vagyis *érczcsapá^ok» néven 
Nagyágon mindig a tellnrérczek előfordulása ér- 
tendő, akár a kvarcz-sylvanitos, akár a nagyágit- 
vöröspátos, akár vegyes természetű formatio alak- 
jában. A többi fémes telérásványok, melyek közül 
több (a galenit, fakóércz stb.) más vidéken főtárgya 
a bányászatnak, itt aránylag oly csekély értékűek, 
hogy a mely vájás csak ezeket adja, azt nem tekintik 
áldásosnak és ha javulásra nincs reménység, rende- 
sen meg is szüntetik. Csak kevés telérvájás van, 
mely pusztán «rézérczek» szerzése végett áll mű- 
veletben. 

Az idevonatkozó jelenségeket három csoportra 
osztom a szerint, a mint aj a mellékkőzet befolyá- 
sára, b) a teléreknek és más hasadékképződmények- 
nek egymásra gyakorolt hatására, végre c) más körül- 
ményektől függetlenül az érczeknek nagyban való 
elosztására vonatkoznak. 

a) JÍ mellékkozet befolyása a telértöUelékre. 

A megelőző fejezetben láttuk, hogy a nagyági 
ércztelérek mellékkőzete háromféle, ú. m. a zöldkő- 
nemű kvarcz-trachyt, a harmadkori üldéknek trachyt 
közé ékelt tömzsei és végre a glauch ; és kifejtettük, 
hogy a mellékkőzet minősége és a telérhasadékok 
alaki kiképződése között milyen a viszony, de a töl- 
telék változása ott nem jött szóba. 

A mi a trachytot illeti, kétséget sem szenved, 
hogy mállási állapota nem csak a hasadékok alak- 
jára, hanem töltelékükre is van befolyással. Nagyon 
szilárd és üde kőzetben a telér nem csak összenyo- 
módik, de nemes tartalmát is el szokta veszteni ; * 



* Például a Wahre Longín-telér felső Bzintájában (Mihálysz.), 
vagy az Adam-telémek a 61. öl szint&ján alul, stb. 

nníBT: naotáo. 



túlságosan mállott trachytban a gazdag érezek szin- 
tén ritkábbak. Legkedvezőbb a mállásnak közepes 
foka, melynél a kőzet színe halavány-zöldes vagy 
fehéres, keménysége csekély (körülbelül a calcité), 
de még nem agyagnemű vagy egészen kaolinszerűvé 
vált. A pyrittel való impregnatio jó jelnek vétetik. 
A trachytnak bizonyos csíkos kinézése, mely nem 
rétegszerű kiképződéstől, hanem csak a színezés 
szalagszerű változásától ered, * némely esetben 
gazdag érczcsapással járt. Mindezek a vonatkozások 
úgy is foghatók fel, mint a telérhasadékokban ke- 
ringő oldatok hatásai a mellékkőzetre. Nem gondo- 
lom, hogy a trachytban eredeti petrograpbiai külön- 
bözetek volnának, melyek segítségével a telértöltelék 
ezen szeszélyeit ki lehessen magyarázni. Petrogra- 
pbiai kutatásaim legalább erre a feltevésre nem 
jogosítanak fel. 

Az üledékes mellékkőzetre nézve már fentebb 
említettük, hogy a gazdag érezek lerakódásának 
egészben véve nem látszik kedvezni, megjelenését 
ezért nem örömest látja a bányász.** Másrészt azon- 
ban sok esetet ismerünk, melyben épen ilyen mel- 
lékkőzetben szép termelés volt, *** ugy hogy ez a 
szabály csak megszorítással fogadható el. Oly ese- 
tek, melyekben a telér az eruptív és a sediment- 
kőzet határán gazdag érczeket adott, igen szá- 
mosak, f 

A glauch befolyására nézve eltérők a nézetek. 
Ott, hol a telér hosszú kiterjedésben valamely glau- 
chot kísér, az utóbbinak nemesítő befolyása nem 
jut érvényre, és nem tapasztaltam, hogy az ilyen 
telérek mindig gazdagabbak volnának mint a nem 
glauchosak. Ha a telér valamely vastagabb glauchba 
egészen becsap, alakja többnyire igen szabályta- 
lanná válik és értéke is rendesen csökken. Ellenben 
jó befolyást tulajdonít a bányász az oly glauchnak, 
mely hegyes szög alatt érinti a télért, vagy a melyen 
a telér keresztülvág, ff 



* Példánl a IV. Carolin mellékkőzete az 53. ölben. 
** Grimm (1. o. p. 208.) : iBeim Hineínsetzen in den angrän- 
zenden voni Qrünsteintraohyt nmschloBsenen tertiären Sandstein 
verliert sich die Erzführung, t 

*** Például az Ignácz-telér, melyet a Bernát-tárnától a 11. ölig 
homokkőben fejtettek le. 

f Példák : a II. Longin a 22., a 45. és a 61. ölben ; a VII. Lon- 
gin a 45. és az 53. ölben ; a IX. Longin (XII. L.) a 61. és a 75. ölben ; 
a XV. Longin a 61. ölben stb. 

II Példák : a 61 . ölben a X. abg. Longin glauchhal érintkezvén, 
uemesbedett ; ugyanott az I. Vorl. Longin | azokon a pontokon 
adott termelést, hol egy merőlegesen reá szakadó glaucbon áttört ; 
a II« Longin Abg. és a X. Longin szintén glauch befolyása alatt 
uemesbültek. 

12 



KaoyAo telérAsvAnyaí. 



ÖÓ 



AZ ^rczelobztAs sajAtsAoaI. 



b) TelérJceresztehf szakadvdnyok, kovand-ereh és 
válaszlapok befolyása. 

Sok érczbányában azt tapasztalták, hogy a telé- 
rek keresztezés! pontjai különös gazdagok. Nagy- 
ágon épen az ellenkező nézet uralkodik, még pedig 
az eddigi tapasztalások szerint jogosan : itt a dús 
érczcsapások nem a keresztpontokon, hanem azok- 
tól némi távolságban (1, 2 — 3 méternyire) szoktak 
fellépni. * 

Grimm tanúsága szerint a híres Magdalena- télért, 
mely azután a bányaműnek sok éven át fötámasza 
volt, 12 ízben érintették keresztbe menő telérvájá- 
sok, ** de mivel ezeken a pontokon mindannyi- 
szor meddőnek bizonyult, további figyelemben sem 
részesült mindaddig, míg később véletlenül, más 
ponton, melyen nem volt keresztezés, érintették, és 
rendkívül gazdagnak mutatkozott. 

A III. Carolin-telér a 75. öl fölötti közbülső 
emeletben egy másik telérrel kereszteződik : az áttö- 
rés pontja szegény, de csekély távolságban az áttörő 
teléren gazdag termelés volt. 

Ily esetek bizonyosan gyakran fordultak elő, 
mert az a két író, a ki a nagyági bányamtiveket 
hosszú tapasztalás útján legjobban ismerte, Grimm 
és Debrbczbnyi, egyaránt erősítik a fentebbi sza- 
bályt. Igaz, hogy az ellenkezőre is vannak példák, 
így a 61. ölben az Ádám || + négy kereszttelérrel 
találkozván, ott maguk a keresztezési pontok voltak 
gazdagok. A 75. öl fölötti közbülső emeletben az 
Abg. V. Longin épen derékszög alatt találkozik 
egy telérrel és szintén az áttörésben s tőle még 
némi távolságban is nemesnek mutatkozott. Ugyan- 
ott a IL Longin egy lapos dőlésű telérrel való 
kereszteződésén gazdag volt. 

Még számosabbak azok az esetek, melyekben a 
főtelértől elszakadó (illetőleg hozzá csatlakozó), 
többnyire hegyesszögű szakadvány hozza meg a dús 
csapást.*** Ez a jelenség egyébiránt nem csak Nagy- 
ágon, hanem az egész Erdélyi Erczh egységben, sőt 
másutt is, nagyon közönséges ; vékony erecskék és 

* Grimm szerint ez a jelenség közönséges Magyarországon és 
Erdélyben a zöldkőtrachythoz kötött érczfekhelyeken. 

••Az Erzbau, Wetterthür és Weisse nevű telérvájások s 
mások. 

••• Például a 45. ölben az úgynevezett Leneis- vágat több télért 
tárt fel, melyekben rendesen csak antimon-érczek voltak, de az 
egyikben ott, hol szakadvány vált el tőle, Tetzit és Nagyágit lépett 
fel. A 61. és 75. Öl közötti közbülső emeletben a VI. Longin 
egy hegyesszögű szakadványnyal való egyesülésén gazdagon fize- 
tett, stb. 



szakadványok fellépése mindenütt kedvező jelnek 
vétetik. 

A telérek ezen viszonyait különös figyelemmel 
kisérte Debreczbnvi, kinek kéziratából Hingenau a 
legérdekesebb részleteket és ábrákat közli. Mindazon 
esetek közös vonása abban rejlik, hogy a telér- 
kereszt közelében az érczcsapás vékony összekötő 
ereken át az egyik hasadékból a másikba húzódik, 
mig a keresztezés pontja meddő. Ezeket az össze- 
kötő ereket Debreczrnyi igen találóan érezvezetők- 
nek (Erzleiter, Conductoren) nevezi. Bármily külö- 
nösek is ezek a jelenségek, nincs jogunk Debreczenyt 
adatait kétségbe vonni, tudván, hogy ez az érdemes 
kutató sok éven át mint bányatiszt működött Nagy- 
ágon és így a telérek sajátságaival jobban megis- 
merkedhetett mint akármely tudós és gj'akorlott 
utazó, a ki csak futólagosan tekintette meg e terje- 




ÍA4. ábra. — Vájatvég a IV. Longin 6. 1 teléren a 35. öl szintáján. 

t, nyuRotra (80") dülo, h. 21 22. C8apó teU-r. íg keletre (oO«») dÜl«, h. 1 2. 

csapú telér. a ÖHHxekotő ér gazdag érczekkeL b válaszlap, mely ti t^ telér valódi 

folytat&Kát jelzi. 



delmes érhálózatot. Debreczenyi tudományos kép- 
zettsége és észlelő tehetsége Hingenau tanúsága 
szerint is oly fokon állott, hogy megfigyeléseinek 
lelkiismeretes feljegyzése teljes hitelt érdemel, ha 
nem akarjuk is őt tovább a következtetések terén 
követni és ha az ő elektromos érczképződési elméle- 
tét nem teszszük is magunkévá. Én magam annál 
inkább hajlandó vagyok Debreczenyi adatait elfo- 
gadni, mivel tapasztalataim aránylag szűk körébe 
egy analog megfigyelés esik, melyet a 22-ik ábra 
tüntet fel. 

Nézetem szerint ez és azok a hasonló esetek, 
melyeket Hingenau közöl, első sorban csak azt bizo- 
nyítják, hogy az ily módon kereszteződő telérek 
egyidejüek, legalább a kitöltésük idejére nézve. De az 
érczlerakodást, nevezetesen az aranyérczek sajátsá- 
gos elosztását, kielégítően meg nem magyarázhatom. 



NAGYÁG TRLIÉBÁSVÁNYAI. 



91 



ÉRCZES ZÓNÁK. 



Említést érdemelnek még azok a vékony pyrit- 
erek, melyek ott, hol a télért átvágják, nemesbítését 
okozzák. Erre a !á3-ik ábra ad példát. Az ilyen 
kovand-erek a rendes telérektöl s telérszakadványok- 
tól lényegesen különböznek ; gyakran majdnem víz- 
szintesek, mint a fentebbi példában is; töltelékük 
csakis pyrit, mely azonfelül a mellékközetben mint 
sűrű behintés is mutatkozik. Úgy látszik, hogy 
később képződtek mint a telérhasadékok, de kitol- 




ás, ábra. — Nagyág Bernát-bánya, 11. öl színtája. IX. Longin-telér, 
váii 



hf ht ^8 ércztclérek. Jlr, k.. kuvandoH erek, melyek a telcrekct nemesítik. 

tésük talán egyidejű : e szerint csak úgy tekinten- 
dők, mint a mellékkőzet impregnatíójának vezetői 
és a behintés sűrűsége a telér nemességével együtt 
könnyen megfogható kapcsolatban áll. 

A meddő agyaglapok, melyek gyakran (de nem 
mindig) telérvetődést okoznak, magára a töltelékre 
nem bírhatnak befogyással, mivel sokkal későbbi 
időben képződtek mint emez. 

c) A nemes érezek áltdlános elosztása. 

Más bányavidékeken a sokévi tapasztalás a telé- 
rek töltelékében bizonyos szabályosságot fedezett 
fel a nemes érezek elrendezésében. Erczoszlopoknak 
nevezik a keresett érczeknek oly csoportosulását, 
mely meredeken álló telérekben a dőlés irányát 
követi vagyis a telérsikon egy függőleges nemes 
zónát képez ; érczcsapásoknak (Adelsvorschub) pedig 
azon nemes zónákat mondják, melyeknek főiránya 
sem a telércsapással, sem a dőléssel nem egyezik, 
tehát rézsút vonul át a telérsikon. 

Az érczoszlopok jelensége, ugy látszik, épen 
a fiatal eruptív kőzetekhez kötött érczfekhelyeken 
mutatkozik mind hazánkban, mind E.-Amerika ha- 
sonló érczfekhelyein (chimnies). Nagyágon is van 
annak nyoma, de tisztán kifejlődve nincsen, vagy 



legalább nehezen mutatható ki, talán azért, mivel 
a bányász az érczeknek csaknem kizárólag csupán 
egy bizonyos nemére, az aranyérczekre figyel, holott 
a természet háztartásában ezek a többi fémérczekkel 
talán egyenértékűek. Jelesebb példát szolgáltat a 
III. Longin-telér, melyben egy nemes érczoszlop, 
körülbelül 10 ölnyi szélességben a 35. öl szintájától 
fel a Daniellauf-ig tartott. E teljesen lefejtett oszlop 
helyét most a hágcsókat pótló lépcsőzet foglalja el. 
Van még több, de kevésbbé világos eset is. 

Nemes érczcsapás — a német Adelsvorschub 
közönséges értelmében — Nagyág érczfekhelyein 
nem ismeretes. A bányatisztek tapasztalása sem tud 
felőle semmit és azon esetek, mikor egy telérnek 
nemes pontjai a különféle színtájakban bizonyos 
vonal szerint sorakoznak, majd mindig valamely 
szakadvány vagy keresztezés nemesbitő befolyására 
vezethetők vissza, ez pedig nem az igazi «Adels- 
vorschub». 

Ellenben arra, a mit általános érczcsapásnak 
(genereller Adelsvorschub) szokás nevezni, t. i. arra 
a jelenségre, mely szerint valamely telérvonulatban 
az érczcsapások összesége egy bizonyos zónában 
csoportosul, melynek megvan a m^a önálló, a telé- 
rekétől független csapása és dőlése, — erre nagyon 
emlékeztet az a kép, melyet a telérhálózat eddigi 
kiaknázása egészben nyújt. A bányatérképek egy- 
szerű megtekintésével meggyőződhetünk, hogy a 
magasabb szintájakban a leggazdagabb vajasok a 
telérhálózat déli részében voltak ; mentől mélyebb 
színtájra szállunk, annál messzebb észak felé kell 
haladnunk, hogy ép oly sűrű vájáshálózatot talál- 
junk. * 

Mivel pedig a műveletek, különösen régebben, 
csak lépésről lépésre haladtak és terjeszkedtek, és 
a vajasok abbahagyása rendesen nem a telér ele- 
nyésztét, hanem csak elszegényedését jelenti, némi 
joggal feltehetjük, hogy a bányamívéletek ezen me- 
netében az ércz-előfordulás természeti viszonya 
tükröződik és hogy az ércztelérek gazdagabb részei 
együttvéve csakugyan egy vastag zónát képeznek, 
mely egészben véve a telérvonulat átlagos csapás- 
irányát majdnem derékszögben szeli és elég laposan 
É- vagy ÉÉK-felé lejt. Ez a kép ugyan csak egész 



* A Longinternletet (a legészakibb) a 45. ölből tárták fel s azóta 
mindig a mélységben és mindig É. felé terjedt; a felsőbb szin- 
tájakban pedig, a meddig ki van kutatva, elég szegénynek bizo- 
nyult. A déli teriUetek csak a magasabb sziutájokban vannak 
átkutatva és kiaknázva. 

12* 



NAGYÁG TELEKÁSVÁNYAL 



92 



A N£MES ÉBGZSK ZÓNÁJA. 



általánosságban hasonlít az Adelsvorschub eszményi 
képéhez, és részletenként vizsgálva számos rendel- 
lenességet és ingadozást tüntetne fel, de, az én véle- 
ményem szerint, mégis ugyanazon általános okra 
mutat, mely az ismertebb eseteknek is alapjául szol- 
gál, t. i. az érczteléreket tartalmazó földtani testnek 
szerkezetére, mely maga írta elö az érczképzö olda- 
toknak az ö földalatti útjaikat a hasadékrendszeren 
belül is. Ezen szempont alatt figyelmet érdemel 
a nagyági esetben az a körülmény, hogy a telértar- 
talmú zöldkőtrachyt-tömegnek az üledékkel való 
határsíkja, úgy látszik, szintén ÉÉK-felé döl s Ny. és 
ÉNy. között csap, nemkülönben a földalatti körül- 
zárt üledékrögök zónája is hasonló fekvésűnek lát- 
szik. Fontos útmutatások ezek, melyek az adatok 
mostani hiányosságánál fogva még nem értékesít- 
hetők, de a jövőben várható új feltárásoknál újra 
szóba jöhetnek. 

Egyébiránt nem új felfedezésként állítom oda 
azt, a mit az érczcsapások zónaszerü elrendezéséről 
mondottam ; felismerték már régebben ezt a jelensé- 



get mindazok, a kik a fekhelyekkel behatóbban fog- 
lalkoztak és Franzenau, Grimm és Höfeb nem egy- 
szer kimondták, hogy a nagyági érczfekhelyek nemes 
csapásai észak felé a mélységbe húzódnak. A bányá- 
szat történeti fejlődésében e viszonynak világos 
kifejezését fogjuk látni. 

Hogy ezen zóna dőlésirányában a nemes érezek 
fajai is változnak, arról már a telérformatiók tár- 
gyalásánál volt szó; említettem ugyanis, hogy a 
nsbgyÁgit a magasabb déli, a sylvanit ellenben a mé- 
lyebb északi részekben az uralkodó érez. De hasonló 
változást lehet ama zóna csapásirányában is találni, 
a mennyiben a bányamű nyugoti részében a Nepo- 
muk-telérekben a Petzit uralkodik mint nemes érez, 
gyakrabban szabad arany társaságában, mintegy 
átmenetet képezvén a még messzebb nyugotra eső 
haj tói érczfekhely ékhez, melyben a termés arany 
egyedül áll. Megjegyzendő, hogy a Nepomuk-területet 
egy meglehetős nagy meddő köz választja el a kö- 
zépső fővonulattól. 



OTODIK RÉSZ. 



NAGYÁG JELENE ÉS MÚLTJA. 



1. Nagyág bányászatának vázlata. 

Nagyág érczfekhelyeinek föld- és ásványtani vi- 
szonyaival közelebbről megismerkedvén , lássuk 
még^ mily módon sikerült az embernek, a ter- 
mészet e kincses kamaráját felfedezni és értéke- 
síteni. 

A bányamű jelenlegi állapotának képében egy- 
felől a természeti viszonyok állandó hatása^ másfelöl 
a történeti fejlődés mozgó eleme nyilvánul. Mielőtt 
az utóbbinak vázlatára áttérnék, czélszerü lesz, a meg- 
előző fejezetek kapcsolatában, amaz állandó tényező 
hatását a bányászat fővonásaiban felkeresni és 
kimutatni. 

Az érozfekhelyek elérése. 
A nagyági érczfekhelyek fekvésének és a vidék 
domborzati viszonyainak egyenes következménye az, 
hogy a bányászat e helyen kezdettől fogva napjainkig 
támaműveletre szorítkozott. A Szekeremb meredek 
lejtőin kibúvó telérek természetszerűen vízszintes 
behatolásra kínálkoztak és így az első feltárás és 
lefejtés közvetetlenul a külszínen kezdődött, azokon 
a telérkibukkanásokon, melyeket a mélyen bevésett 
patak, mintegy természetes kutató árok, a Szekeremb 
tövén feltárt. Innen a telércsapások ugy északira 
mint délre, a görög templom hegyébe, sokfélekép 
elágazva vezettek. Az első támanyitások tehát egy- 
értelműek voltak a telérvájással és még le a Bernát- 
támáig a helyi viszonyok a nemes érczfekhelyeknek 
csaknem közvetetlen megtámadását engedték meg. 
így tehát az Ó-Mária tárna fölött és alatt, le a 
IBemátszintájíg számos művelési színtáj '^ keletkezett, 

* A szintájak neveit és viszonylagos magasságait a IV. tábla 
tűnteti fel. 



melyek közül több egyenesen közlekedett a külszín- 
nel. De már a Bernát-tárna szája az ércztartalmú 
zöldkőtrachyt alsó határára esik, és mikor a bányá- 
szat fejlődése nagyobb mélységek feltárását köve- 
telte, az uj altárna nyitópontját a harmadkori üledék- 
területre kellett tenni és hosszabb meddő kivájásra 
számítani. Azonban a talaj erős lejtése még így is 
sokáig megengedte, bár fokozódó nehézségek elle- 
nében, a tárnamüvelet jóoldalainak az élvezését. 
A József-tárna körülbelül 800 m. hosszúsággal (az 
első telérig számítva) 84 m. függőleges mélységet 
nyitott meg a Bemátszíntáj alatt. Később a Ferencz- 
tárna már 2000 m. meddő vájassál 143 m. mélysé- 
get adott hozzá. Jelenleg történik e tekintetben az 
utolsó lépés, melyet a vidék domborzata még meg- 
tűr : a Gsertés felől behatoló áj altárna körülbelül 
5000 m. hosszúsággal újra vagy 160 méter függőle- 
ges magasságot fog megnyitni. Ennél mélyebbre 
a tiszta támaművelet már nem mehetne, mert ha a 
vidék színvonalai közül a képzelhető legmélyebbet, 
t. i. a Marosét, veszszük szemügyre s egy képzeleti 
altárna száját annak a folyónak a partjára (p.o. Ráró- 
nál) teszszűk, az elérhető mélységtöbblet még sem 
múlná felül a 100 métert, miközben a vízszintes 
vonal 15 kilométerre nőne.* 

Valóságos, vagyis a külszínre nyíló aknát a na- 
gyági bányamű soha sem ismert. Az egyes színtájak 

* A tárnahajtás nöYekedő nehézségeit, illetőleg költségét, még 
helyesebben mutatják a hosszúság és mélység arányszámai. A fen- 
tebbi megközelítő számok szerint egy méter függőleges mélységet 
nyertek : 

a József-tárnánál „. ... 9*52 m. meddő tárnaváj ássál, 
a Ferencz-táruánál ... 13'9 « « • 
az új (csertési) tárnánál __. 31'i26 « • • 
és nyernének a képzelt bá- 
rói tárnánál.. 150 « « « 

tehát szinte parabolikus arányban növekedő számok. 



A TÁRNÁK VISZONYAI 



94 



és A FELTÁRÁS MBMBTE. 



között belaknák és gurítók létesitik a közlekedést ; 
ezek közül igen sok a régi lefejtések átalakításából 
keletkezett. A bajdani hágcsós aknákat újabb időben 
mindenütt lépcsözettel cserélték fel úgy, hogy jelen- 
leg a bányamű egész terjedelmében lépcsőkön lebet 
fel és alá szállani. 

A télérhálózat feltárása. 

Akár közvetetlenül a telérkibukásokon, akár a 
mélységben rövidebb hosszabb tárnákon át érte el 
a bányász az érczfekhelyeket ; legközelebbi feladata 
az volt, hogy az előtte megnyíló telérhálózatot min- 
denfelé minél behatóbban átkutassa, nemes pontjait 
felkeresse és kizsákmányolja. Erre pedig két mód 
állott rendelkezésére. 

A telér-hálózat sűrű szövete, a sokszorosan ismét- 
lődő elágazások és egyesülések, a számos kereszt- 
telér, közbe-közbe még némely glauchok és válasz- 
lapok is, — egy szóval mindazon alaki viszonyok, 
melyekkel megismerkedtünk, lehetővé tették, a foko- 
zatos, lépésről lépésre előrehaladást és az összekötő 
erek felhasználásával folyvást csak telérvájással az 
egész telérhálózatban szétterjeszkedést. 

A másik mód: a telércsapásra többé-kevésbbé 
függőlegesen hajtott harántvágatokkal egyszerre 
nagyobb területet átkutatni és az ilymódon feltárt 
telérekből a legtöbb reménynyel kecsegtetőket kivá- 
tasztani a további mívelésre. 

Első pillantásra úgy tetszik, mintha az első mód, 
a telérvájásokon való haladás felelne meg jobban 
az itteni fekhelyek természetének, mert olcsóbb 
munka mellett a bonyolódott télérhálózat tökélete- 
sebb átkutatását igéri és a haladás minden lépéséhez 
valamely gazdag csapás reménységet fűzheti. Káros 
oldalai azonban, hogy ez a sötétben tapogatózó 
ipunka minden szélesebb áttekintést és tervszerű 
műveletet kizár, hogy az egyszer hamis irányba terelt 
műveletek kárba vesznek, hogy ez a mód természet- 
szerűen a rablógazdaság iránt való hajlamnak ked- 
vez és végre, hogy a nagyági fekhelyeknek ama 
fentebb jelzett sajátsága, mely szerint a telérkeresz- 
tezések gyakran meddő pontok, épen a legdúsabb 
fekhelyek félreismerésére vezethet. Mindezekből ön- 
kényt következnek a vágatszerű feltárás jóoldalai : 
szélesebb áttekintés, tervszerű művelet, számosabb 
kezdőpont nyerése és alaposabb feltárása, a mikhez 
még a szállítás, szellőzés és közlekedés czélszerűbb 
berendezése is járul. Egyébiránt mondani sem szük- 
ségeS; hogy e két módszer közül egyik sem állhat meg 



magában, hanem bizonyos mértékben egyik a másik- 
nak kiegészítője, a hogy a gyakorlat is mindig egye- 
sítette a kettőt ; csakhogy koronként majd az egyikre, 
majd a másikra fektetett nagyobb súlyt, és a bánya- 
mű történeteben azt tapasztaljuk, hogy azon korsza- 
kok, melyekben a vágatszerű feltárásra nagyobb erö 
fordíttatott, mindig rendezettebb anyagi viszonyok- 
kal és tartósabb termeléssel tűntek ki. Mert talán 
sehol sem szükséges armyira a kutatást mindig előre- 
bocsátani és minél számosabb feltárást készen tar- 
tani, mint Nagyágon, melynek érczfekhelyein a ne- 
mes pontok oly szeszélyesen és szabálytalanul van- 
nak szétosztva. E viszony megbirálására szolgálhat 
némileg az az arányszám, mely bizonyos időben 
a lefejtő és feltáró műhelyek száma között van. 
A legújabb kimutatás* szerint : 

a következő három éves 
időszakokban __. _„ 1871—73, 1874—76, 1877—79, 1880— 8á; 

midőn az Ö88zes műhe- 
helyek száma volt _.. 3 ifi 351 38:^ 394 

100 feltáró (vá^^at és vájat- 
vég) mülielyie esik le- 
fejtő műhely ... ... 4Í7 \U 64 58 

Milyen volt tényleg a feltárás menete, azt legjob- 
ban megmutatja a bányatérképek összehasonlítása 
(III. tábla). A felső színtájak zűrzavaros vájatháló- 
zatából az tűnik ki, hogy a bányamű amaz első kor- 
szakában a vájásszerű feltárás uralkodott és a rend- 
szeres műveletnek alig csirái fejlődtek még. De a 
mélyebb míveletekben a korábbi tapasztalások már 
vezérfonalul szolgálván, rendszeresebb és erélyesebb 
haladás jeleit látjuk. Tekintsünk péld. a Ferencz- 
tárna színtájának képére. 

A mint a tárna a zöldkőtrachytba ért, azonnal 
a már előbb ismert Magdalena-telér felé törekedett, 
melynek északkeleti iránya az ismeretes gazdag ércz- 
területek alá vezetett ; itt tehát, valamint már a 
felsőbb színtájakban is, maga a gazdag és állandó 
Magdalenatelér tárta fel a vele kereszteződő ENy-i 
irányú teléreket. Nyugotra ugyanis természetes ösz- 
szeköttetés vezetett az Ádám-területbe, keletre pedig 
az ú. n. Herczegvágat (Fürstenschlag) a szintén gaz- 
dag Magdalen || és a Fülöp-tömzsöt tárta fel. A Mag- 
dalénának egyik távolabb pontjából egy egyenes 
hosszú keleti vágatot indítottak meg a nyugoti terü- 
letbe, mely útközben az Erzbau-, Liegend-, Emilia- 
stb. telérek feltárására szolgált. Miután időközben 

• HűLTL J. : A nagyági magy. kir. és társ. aranybányamü 
1871 — 188^2. évi üzemi eredménye. Bányászati és koliászatí lapok 
1883. jul. 1. 



KAOYÁa JBLBKR. 



95 



KÖZBTVISZONVpK. 



a 45. öl színtáján a gazdag Longin-terület felfedet* 
tetett volt^ a föltárás a Magdalénából a Christina- 
telérbe, ebből pedig az ÉK. irányú Anastasia- 
telérbe ment át, a hol végre a Pö-Longint keresz- 
tezte. Most a miyeletek fö iránya megváltozott: a 
Pö-Longin és a Vorl. Longin EKNy-felé vezettek, 
és hogy a keletre esö terület se maradjon vizsgálat- 
lan, egy hosszú keleti vágat hajtatott a Fö-Longinból, 
mely a Longin || -tel éréknek egész sorát tárta fel. 
Kiegészítő feltárást adtak ez irányban az Anastasia 
folytatása és ^a IX. Longin+ mint kereszttelérvájá- 
ßok. Nyugat felé a Longin + telérvájása és annak 
vágatszerű folytatása hatolt be az ismeretlen terü- 
letbe, a hol a Vorl. Longin-teléreknek nagy sorát 
mutatta ki. Eszakfelé kezdetben maga a Pö-Longin, 
később a Vorl. Longin és leginkább a IL Longin 
telérvájásai vezettek, melyek mindenikéből újabb 
időben több keleti és nyugati vágat hajtatott ama 
legészakibb terület alapos átkutatása végett. 



Közét viszo nyok, 

A bányász munkájának megítélésénél kiváló 
tekintet illeti azon anyag minőségét, a melyben 
dolgozik, melynek ellentállá^át le kell győznie. 
E tekintetben arra kell utalnom, a mit a megelőzők- 
ben a vidék geológiai és petrographiai viszonyairól, 
különösen az érczfekhelyek mellékkőzetéről mon- 
dottam. Mindenek előtt az a nagy különbség ötlik 
fel, mely a telérek igazi székhelye, a zöldkőtrachyt, 
és a tárnák keresztezte mediterrán-üledék között 
mutatkozik. Az utóbbinak laza minősége, változó 
összetétele és vizbősége sok nehézséget gördített 
a munka elébe és lépten nyomon beomlással és 
csnszamlással fenyegetvén, erős alátámasztást, végre 
bolthajtásos kifalazást igényelt. Még ennek daczára 
is megtörtént, hogy egy nagyobb hegycsuszamlás 
miatt a József-tárna egy helyen teljesen összenyoma- 
tott, úgy hogy a közlekedést kitérővel kellett helyre- 
állítani. 

A József -tárna 390 öl hosszában, a Perencz-táma 
csaknem végig haladt e nehéz míveletü képződ- 
ményben és az új altárna útja az üledékben leg- 
alább is 3000 méter hosszú lesz s azonkívül két 
segédaknáját csaknem kizárólag ebben kell lemé- 
lyeszteni. 

A bányamű belsejében előforduló üledékrögök 
általában kevesebb nehézséget okoznak, mert igen 
gyakran a konglomerátok és dm*vaszemű homok- 



kövek, sőt néha a márgás agyagrétegek is elég szilár- 
dak, hogy maguktól megálljanak, csak a tisztább 
agyagrétegek szoktak vizenyősök és omlásosak lenni, 
^gy l^ogy aláfalaztatást követelnek; ellenben az 
öregszemű kvarcz- konglomerátok a fúróvas haladá- 
sát hátráltatják. 

A legkedvezőbb kőzet mindenesetre a zöldkő- 
trachyt, a mállás azon fokán, melyen a telérek regió- 
jában nagyobbrészt mutatkozik és — a mint említve 
volt — a telérek alaki kifejlődésének is legjobban 
látszik kedvezni. Ez a kőzet elég lágy (körülbelül 
raészpát-keménységű) és egynemű, hogy a fúró 
benne könnyen dolgozhat, a robbantószer hatása 
alatt szélesen és nagy darabokban válik le és e mel- 
lett mégis elég szilárd arra, hogy legtöbbnyire támasz 
nélkül magában megáll. A bányában ezért igen kevés 
ácsolatot és falazatot láthatni ; a támasztás csak ott 
szükséges, a hol a kőzet számos erecskék és a málló 
pyritbehintés miatt idővel fellazul. Vannak azonban 
a bányában némely részek, melyekben a vágatoknak, 
sőt néhol a telérvájásoknak is, keményebb kőzet 
ellen kell küzdeni, oly trachyt ellen, melynek friss 
állapotát és sötét színét a petrographus szivesebben 
látja mint a bányász, a kit az a fajta kőzet nemcsak 
nehezebb munkával, hanem a fekhelyek hiányával 
vagy meddőségével is fenyeget. Viztartalmuak és 
omlásosak némely helyen a vastagabb glauchok is, 
melyek ilyenkor a vöröspataki glamm nyirkos agya- 
gos minőségét veszik fel ; ezeket tehát szintén meg 
kell támasztani.* 

A vájatok rendes méretei, a jelenlegi szabályok 
szerint, magasságban í2*2 m., szélességben 1 — 1'3 m., 
úgy hogy egy folyóméter 2*2 — 2*8 köbméter szilárd 
anyagot jelent. 

Az anyag és munka között való viszonyt a követ- 
kező számadatok"^* világítják meg: 

Évek: 1871—73. 1874-76. 1877—79. 1880-82. 

Kivájás folyóméterekben 298(;4-8 3á0620 41Í28Ü 476!290 

A heverek Rzáma _.. ....._ :HS 356 :390 404 

Vájatvégek Bzáma _.. .._ .._ 3443 351 383 394 

A heverek évi kivájása folyómé- 
terekben _.. 28-6 :« 35-2 :W-5 

Egy folyóméter összes költsége 

forint ._. ._ _._ 12-24« 12239 11-577 11185 

Ebben a hever munkabére forint 7-ÍÍ85 7 62 6 72 6 594 

A hever évi szabad keresménye 



a kőzeten forint 



-.157-72 168-18 17852 197-81 



* Ilyen volt a II. Longin vajasán a nagy üledéken túl beálló 
vastag glauch, melyből a 10. és 11. ábrákat közöltem (az 58— 59-ik 
lapon) ; ezt az érdekes ké))et most már falazat takarja. 
** HüLTL idézett helyen. 



KaoyAo jblrkb. 



96 



A LBFRJTI^:S. AZ iCBCZEK OSZtXlTOZÍIsA. 



A lefejtés. 

A nagyági érczteléreknek átlag csekély vastagsága^ 
egybekötve az érezek nagj^ beleitekével, a lefejtés 
különös módját követeli. Rendesen a műhelyek előírt 
szélességének alig tizedrészét foglalja el maga a telér 
vastagsága, a többi tehát a meddő mellékkőzetből, 
többnyire a telér feküjéből van vágva, de nagyon 
meredek dőlésű teléreknél a fedőben is repesztenek. 
A hever feladata épen csak ezt a meddő kőzetet 
repeszteni és így a télért darabonként kiszabadítani, 
de magához a telérhez nyúlnia tilos. Ennek óvatos 
leszedése (a körülményekhez képest, hol repesztes- 
sél, hol csak kézi munkával) a megbízható mun- 
kások közül választott érczfejtők dolga, a kik ezt a 
munkát a vájatvég előleges kitakarítása után a hever 
jelenlétében teljesítik. A hol ezen első megtámadás 
után az érczcsapás nagyobb terjedelme kitűnik, a 
színtájbeli lefejtést tetőpászta kíséri, e fölött egy 
második, harmadik stb. következhetík egészen fel 
a legközelebbi színtájig ; egy szóval a lefejtés alulról 
fölfelé, tetőpásztákon halad. A talpba való lehatolás 
a kivételes esetekhez tartozik, melyeket néha a helyi 
viszonyok követelhetnek. 

Az érezek osztályozása, 

A lefejtés utján kapott érezek első különválasztása 
bent a bányában, illetőleg a vájatvégen történik, és 
itt a laikus szemlélő bámulva figyeli meg a bányá- 
szok éles látását és biztos tapintatát, melylyel a mé- 
cses sárgavörös gyenge világításánál a mocskos 
törmelékhalmazhói ki tudják keresni a nemes ércz- 
darabokat és viszonylagos értékük szerint osztá- 
lyozni. 

Az összes anyag itt öt részre osztatik, ú. m. 

í . Másodosztályú érezek (melyekben t. i. a ké- 
sőbb kiszedendő első osztályú érezek is bennfoglal- 
tatnak). 

2. Harmadosztályú érezek. 

3. Választó érezek (t. i. a negyedosztályú arany- 
és az ú. n. rézérczek). 

4. Zúzóérczek. 

5. Értéktelen (meddő) kőtörmelék. 

A másodosztályú érczeket kis vászonzacskókba 
rakva és lepecsételve, a harmadosztályúakat szintén 
ilyen, de le nem pecsételt zacskókban naponként 
kihozzák a műszak végén és az érczkamarába 
szállítják, a hol egy bányatiszt átveszi és területen- 



ként különválasztva* nagy faládákba és rekeszekbe 
helyezteti. 

A választó érczeket, melyek rendesen csekély 
mennyiségben termeltetnek, időnként, midőn a kellő 
mennyiség összegyűlt^ kiszállítják és egyenesen a 
száraz zázóhoz viszik. A zúzóérczeket rendesen 
havonként egyszer szállítják ki a bányából és egye- 
nesen a Ferencz-tárna szomszédságában levő nedves 
felkészítő műhelyre kerülnek további feldolgozás 
végett. Itt ugyanis 24- nyíllal járó zúzón feltöretnek 
és a mára töményítése közönséges lökőszérűkön 
történik. 

A meddő kőzet természetesen a hányóra kerül. 

A hónap zártával az érczkamrában kézi választás 
útján a másodosztályú érczekből a java részt vagyis 
az első osztályút kiválasztják, s azt azután tétme- 
.ként külön külön kézi zúzón, szárazon, két bánya- 
tiszt jelenlétében finom porrá törik és fémpróbának 
vetik alá. 

A kiválasztás után hátramaradt másodosztályú 
erezet a helység közepén levő, vízkerékkel hajtott, 
1 2 Dyilú száraz zuzóban finomra zúzzák ; szintúgy 
a harmadosztályút is, de már nem oly finom porrá; 
és végre az egyenesen a bányából oda szállított 
negyedosztályú (és réz-) erezet már csak durvaszemű 
darává törik. 

így tehát a nagyági érezek végleg négy érték- 
fokra választatnak szét és e fokok elsején és 
másodikán belül a területeknek vagy érczfajoknak 
m^-^gfelelő alosztályok jönnek létre ; a negyedik fok 
pedig a legszegényebb aranyérczeken kívül még a 
rézérczeket (fakóérczeket) és a nedves felkészítésben 
töményített marat is tartalmazza. 

Mindezen osztályok specifikus értéke természe- 
tesen hónapról-hónapra, évről-évre tetemes ingado-. 
zásokat szenved ; de hogy az értékekről mégis némi 
fogalmat szerezzünk, tekintsük az utolsó évek egyi- 
kének átlagos eredményeit. 

Az 1883. évi átlag szerint egy métermázsa (100 
kilogramm) súlyú érez tartalmazott: 

* A területek szerint való elkülönités, mely CBak ftz újabb 
időben hozatott be, egyrészt arra szolgál, hogy a területek felörei- 
nek a termelt érezek súlya és tartalma szerint kiszabandó nye- 
reméDybeli részesedés kiszámittassék, másrészt pedig mint ax 
éreznemek természetes felosztásának kifejezése, kölön-kdlön fém- 
próbák segítségével a megbecslésnek biztosabb alapot nynjtsou. 
Az itt szóba jövő területek jelenleg a következők : a keleti vag}' 
Carolina-terület főleg nagyágittal, a középső vagy Ádám-ternlet, 
a nyugoti vagy Nepomnk-terület Petzittel, az északi vagyis Longin- 
terület sylvanittal, mely utóbbiban egy keleti (Longin | ) és egy 
nyugoti (Vorl. Longin, valamivel csekélyebb aranytartahnú eresek- 
kel) alosztályt különböztetnek meg. 



t^AOTio JBLKMB ÉS MÜLTJÁ. 



Ó7 



TÖBTéNBTI KŐTFOBBisOtC. 



ezuMt : arany : 

I. oíJztályúsylvanit-érczíLoiigin-terulet). 4-765 2*994 — 

I. oszt. nagyá«it-ércz (Karolina-t.) 1295 0751 — 

I. « petzii-éroz (V.— IX. Vorl. Longin- 

telérek) ... ... .._ — 6-389 1-578 — 

II. oazt. 8ylyanít-ércz(Longin-t6ra)et) ... 0*886 0*57i — 

II. € njigyáíiit-ércz (Karolina-terület).- 0*471 0*193 — 

II € petzit-ércz (Nepomuk-terület) — 1*018 0*277 — 

III. « éroz (vegyes) 0-153 0061 — 

IV. t érez: aranyércz 0*078 0*008 — 

IV. • érez: rézércz _ ... _.. 0*228 004 6*300 



Havonként egyszer kis hegyi lovaknak hosszá 
karavánja, e becses érczekkel megterhelve vonul át 
Zalatnára, hol a m. kir. kohóhivatal az érezeket 
próba szerint beváltja. 

2. A nagyági bányamű története. 

Ismeretes, hogy az Erdélyi Érczhegység arany- 
kincsei már ősidőktől fogva a bányászkodás tárgyai. 
Verespatak, Yulkoi, Rudabánya és még számos 
bányahely a római nralom emlékeit és a bányá- 
szat akkori virágzásának nyomait őrzi ; sőt nagyon 
valószínű az is, hogy az ottani érczkincsek kiakná- 
zása már jóval a római megszállás előtt, a régi dák 
birodalomban indult meg. 

Ezen ősrégi bányahelyek között Nagyág kivétel. 
Bányászatának története egészen az új korba esik 
és csak a múlt század közepe táján kezdődik. Nem 
valószínű ugyan, hogy olyan vidéken, a hol minden 
eml>er ismerte és ismeri az érezek külső jelenségét 
és értékét, a nagyágvidéki számos érczteléreknek 
annyira szembeszökő és bizonyára gazdag kibukka- 
násai soha sem részesültek volna semmi figyelem- 
ben; és ha Stütz feljegyezte ama hagyomány- 
nak, mely pzerínt a mostani bányamű megnyitói 
mindjárt az első lépésnél egy régi kézmű-vájás 
nyomára akadtak, hitelt adunk, ebből világosan 
látszik, hogy az annyira kecsegtető telérkibukka- 
nások ide is elcsalták a régi idők aranykeresőit. 
De itt az ^auri Sacra famest egyelőre még csalódott; 
mert úgy látszik, hogy ama korai bányász az innen 
kitört szürke érczekben nem ismerte fel a gazdag 
aranytartalmat és a környéken előforduló szabad 
arany csillogásához lévén szokva, nem tartotta érde- 
mesnek, több fáradságot fordítani oly érczekro, me- 
lyek az ő tapasztalata szerint legfölebb ólmot vagy 
antimont adhattak volna. Mindamellett érdekes 
f^NZENAu azon adata, hogy két évtizeddel a 
bánya megnyitása előtt megkísértették az alaban- 
dinból (Manganblende) ólmot olvasztani, de termé- 

ikket: maotAo. 



szetesen eredmény nélkül ; ez az adat legalább azt 
bizonyítja, hogy a Szekeremb hegység érczei már 
akkor sem voltak teljesen ismeretlenek, habár a 
nagyági rendes bányászat kezdete csak azon idő- 
ponttól számítandó, melyben a tellurérczek valódi 
értékét felismerték. 

A hajtói Mária- és a Lipótbánya megnyitásáról 
hiányoznak az adatok, de semmi sem mutat arra, 
hogy előbb keletkeztek volna mint a nagyági fő- 
bánya. Ellenben tudjuk, hogy a hondoli bányamü- 
vek részben igen régiek; a Goranda nagy felszíni 
vajasát a hagyomány a rómaiaknak tulajdonítja. 
Ezen adat helyességét nem keresem, de az bizonyos, 
hogy Hondol, Gsertés és Magura vidékén sok régi 
kézmű-vájás látható, és a mi a corandai nagy vájás 
üreget illeti, a híres verespataki Csetatyenak, a ró- 
mai bányászok e nagyszerű művének, kisebb mértékű 
hasonmásának mondható. 



Történeti kwtforrások. 

A nagyági tellur-érczfekhelyek felfedezéséről és 
a bányamű kezdetéről kimerítő adatok szállottak 
reánk. A különböző forrásokból eredő elbeszélések 
csak lényegtelen pontokban térnek el egymástól; 
a fődologra nézve egjrmást támogatják és kiegészítik. 
E források közül első sorban nevezendők a bányamű 
megalapítója fiának, Born loNÁTZ-nak levelei,* me- 
lyekből Stütz és később Hingbnau is merített. 
A további fejlődésre nézve fontos kútforrásúl szol- 
gáltak nekem ugyancsak STÜTZ-nek már több ízben 
idézett monographiája,** Lamasch József, Nagyág 
első róm. kat. lelkészének naplója,*** végre, mint 
legfontosabb, Franzenau József bányaigazgatónak 
1844-ben írt jelentése,! mely rövid de jól átgondolt 
előadásban és kitűnő tárgy- és szakismerettel vázolja 
a bányamű gyakran ingadozó sorsát. 

E kézirat keltétől napjainkig részint a hivatalos 
kimutatásokat használtam (1. a függeléket), részint 
az igazgató umak, a bányatiszt urakixak és a felő- 
röknek szóbeli közléseikből merítettem számos érde- 



• Dea Herrn Ionatz EJlou von Born Briefe über mineralo- 
gische Gegenstände stb., kiadta Fekbér 1774. 

•• Stütz And. : Physikalisch-mineralog. Beschreibung des 
Qold- und Silberbergwerkes zu Szekerembe bei Nagyág in Sieben- 
bärgen. Wien, isas. 

*** E kézirat használatáért Nagyág mostani lelkészének, főtiszt. 
Bácz IstvXn úrnak tartozom köszönettel. 

\ E fontos kézirat a nagyági bányahivatalnál őriztetik és 
használatát HOltl József főbányatanácsos úr szívességének kö- 



13 



Nagyág biuLt^a. 



dd 



A f^ELFEDBzés TÖBTÉKETR. 



kes adatot. Legyen szabad e helyen hálás köszöne- 
temet kifejezni mindazon uraknak^ kik az emiitett 
forrásokat rendelkezésemre bocsátani szíveskedtek. 



A felfedezés története. 

A nagyági érczfekhelyeknek felfedezéséről és a 
bányamű megnyitásáról háromféle előadás jutott 
reánk. 

BoBN loNÁcz elbeszélése szerint az ö atyját^ a ki 
abban az időben Csertésnél egy gazdag ezüstbányát 
mívelt, Armindean Juon nevű oláh kereste fel azzal 
a hírrel, hogy a Szekeremb nevezetű erdős hegy- 
katlanban éjjelenként nagy lángot látott kitömi 
valamely sziklahasadékból, a miből ő azt követ- 
kezteti, hogy ott gazdag érezkinesek rejlenek.* Bál- 
áz idézett forrás erről nem ad felvilágosítást, a követ- 
kezők szerint ez a jelentés csak 1744'-ben vagj^ 
1745-ben történhetett. Born elég vállalkozó volt, 
hogy e nem épen szakszerű útmutatás alapján tár- 
nát nyitott a kitűzött helyen és azt néhány eszten- 
dőn át eredménytelenül mivelte, míg egyszer, midőn 
már szinte beleunt volt e meddő munkába, az irányt 
megváltoztatva, hirtelen fekete, leveles érez tömegekre 
akadt, melyeket kezdetben vascsillámnak (haematit) 
tekintett, míg a tűzpróba ki nem mutatta dús arany- 
tartalmukaL 

Habár BoRN-t, mint a mű megkezdőjének fiát, 
leghitelesebb forrásúi kellene tekintenünk, mégis 
inkább ajánlkozik a második versio, melyet Fran- ' 
ZENAü Felix levélbeli tudósítása nyomán Stütz 
közöl. E szerint ugyancsak Armindean nem puszta 
mesével, hanem egy érczdarab előmutátásával 
bírta rá BoRN-t, hogy a kijelölt helyen kutasson. 
BoRN az érczeket megpróbáltatta Gyulafehérvárott, 
és mikor gazdag aranytartalmuk itt kitűnt, akkor 
vezettette magát az illető helyre, hol is egy régi 
kézmű-vájásra akadt, melynek végén gazdag ércze- 
ket fejthetett: A vállalatt ilymódon érdemesnek 
bizonyulván, Born, Wildbüro katonatársával együtt, 
ezt a (?) tárnát tMariä Empfágniss» néven kér- 
vényezte. Maga a nép azonban ezt a tárnát mindig 
csak Gzigány-bányának nevezte, mivel mellette czi- 
gány kovácsok laktak ; mai nap 0-Mária-táma né- 
ven ismeretes. 



* Bégi és különösen az érczes vidékeken elterjedt babona, 
hogy a földben rejlő kincset, akár a természeteRet, t. i. az érez- 
fekhelyet, akár az emberektol elásott kincset, eg^'-egy feltörő 
láng jelzi. Különösen karácsony és húsvét éjszakáján «ég a véna». 



Az ifjabb Franzenau jelt-ntése szerint (1814) az 
Ó-Mária vagyis Czigány-tárnát már 1746-ban meg- 
kezdték, a mi természetesen nem zárja ki azt, hogy 
csak a következő évben történt legyen a kérvényezés 
illetőleg az adományozás. 1748-t61 kezdve már ren- 
des könyvelés folyik és ki vannak mutatva az évi 
termelés, költség, beváltás stb. adatai. 

Franzenau fentebbi előadásához kiegészítéssel 
szolgál Lamasgh Naplója, mely szerint az érezek 
becsét BoRN azon társa fedezte fel, kit Franzenau 
WiLDRüRG-nak nevez, hnbár igazi neve Pletzker 
volt* 

Az első nagyági bányarészvényesek (verkesek) 
Lamasgh szerint ezek voltak : Pletzker de Wildburg, 
Born és Feioel tűzérfőhadnagy. Ez utóbbi később 
honárulás vádja alá esett és ezért Nagy-Szebenben 
ki végeztetelt, mire azután az ő 16 bányarészvénye a 
császárra és a kincstárra szállott.** A mi az ural- 
kodóház részesedését illeti, nagyobb hitelt adhatunk 
Stütz előadásának, mely szerint maga Born már 
1 748-ban ajánlott fel 1 kuxot Erzsébet császár- 
nénak. 

Hogy már a bányamű megalapításánál többen 
szerepeltek, tanúsítja az ifjabb Born is, azt mondván, 
hogy atyja a részvények epy részét barátai között 
szétosztotta. Stütz pedig csak BoRN-t és WiLDBURo-ot 
nevezi meg, Feigel-tőI hallgat. 

Az új bányamű gyorsan fejlődött és az első év- 
tizedben gazdagon fizetett. Ennek folytán a sziklák 
és erdők hajdani vadonja csakhamar virágzó bánya- 
teleppé alakult át. 

Helyén való dolog, hogy itt az új bányahelység 
nevének kérdésével is foglalkozzam, a mint előttem 
foglalkozott vele Hinoenau s még előbb Stütz is. 

Mindenek előtt bizonyosnak látszik, hogy a 6'^^'- 
hremb néven már a bányamű keletkezése előtt egy 
erdörészt vagy hegyoldalt, szóval egy dülőfc jelöltek, 



• PLKTZKER-nek ugyanis volt e{(y Wildbüro nevű fogadott fia, 
a miért öt magát rendesen i az öreg Wildbiirgnaki nevezték, úg>' 
mond Ijamabch, a ki azonban később maga is Plbtzkbb dk 
WiLDRüRG-nak nevezi öt, minélfogva azt gyanítom, hogy az örökbe- 
fogadAs egybe volt kötve a nemesség és prirdicatam elnyerésével. 
Plbtzkbb, ép úgy mint Bobn, tüzérkapitány volt. Valószínű, hogy 
BoRN mindjárt az első kisérlet alkalmával szövetkezett iiszttár- 
sával. Lavabch ugyanis azt emliti, hogy Plbtzkbb Nagj'ág vidé- 
kén sok erezet összehordott, de nem tudván azokat értékesíteni, 
már nagy pénzzavarba jutott volt, midőn imoka (Fourir) az 
előmutatott érczdarabokban házi próbával gazdag aranytartal- 
mat fedezett fel. 

** • Sexdecim verő fodinae partes, quas Nagyagini habebat, 
in Imperatorem et Aerarium reeiderunt atque ita Imperator 
quoque factus est Nagyagiensis urbarius.i Lamascb naplója. 



NAGYÁG MÚLTJA. 



99 



A HBLY8ÉG NETE. 



még pedig a mai nomenclatura Bzerint is azt^ mely- 
nek oldalán és tövén a legtöbb érczkibukkanás for- 
dul elö, t. i. az 0- és az Új-Máriatárna fölött emel- 
kedő meredek begysarkot, a Fraszenata délnyngoti 
nyúlványát. 

Nagyág ellenben mint helységnév már akkor is 
megvolt, még pedig annak a falunak a neve volt, mely- 
nek területéhez tartozott a Szekeremb dülö is és mely 
általában legközelebb esett az érczfekhelyek terüle- 
téhez.* £ helység nevét a mostani oláh lakosság 
Nozsáknak ejti ki ; de hogy eredetileg magyar név 
volt és eszerint eredeti lakossága is magyar volt, ki- 
tűnik abból, hogy mind Lamasch, mind Stütz (pedig 
az utóbbi német iró volt) Nagyág-noik irja. A név 
talán a csertési patak mellékágától vagy pedig azon 
hegyágtól származik, mely a falu mellett a Legyi- 
solyma csúcsával végződik. 

Az új bánya körül keletkező helységet a vidék 
román népsége állandóan Szekerembnek nevezte és 
nevt^zi mai napig is ; ellenben a magyaroknál való- 
színűleg már az első időben elterjedtebb volt a 
ff nagyági bánya» elnevezés; ** és már Lamasch em- 
líti, hogy e két név különböző használata gyakran 
tévedéseket okoz.*** 

* Lávasch naplója szeriut : iLoca quae euim iiupervia Buut, 
fluxu tamcn temporis non Bolum accessibilia sed et iiiliabitabília 
reddi posse suffícienter docet oppidnm isthoc MontauiHticnm 
valachice a verbo Szekeremb quod idein ac icolligamnsi signi- 
fícat — (aut potius a monte ad eiijns radiccm gazulae extrui 
coeperaut quemté Germani Calvariberg dixenint ob errectam 
ibidem cnicem) — dictum Szekeremb bánya ; nempe pagentes va- 
lachi, dnm metalliferos lapides Zalathnam transportari ad ustri- 
nam huc e pagis suis venire habebaut, se invieem animabaut: 
Hajdatz, szekeremb ! Venite, coUigamus ! transferamus anriferos 
lapides ! . . . hungarice a proximo pago Nagyág, quod valachice 
Nozsak appelatnr suam sumit denominationem.i — A Szekeremb 
név fentebbi ctymologiai származtatásai, úgy hiszem, habozás nélkül 
elvethetjük. A zárójel közé tett eorok (aut potius . . .), melyek a 
kéziratban jegyzetképen a lap alsó szé ére írva, valószínűleg más 
kéztől származnak, annyiban helyesebb nézetet fejeznek ki, hogy 
a bányahely oláh nevét egy hegynek már meglévő nevére vezetik 
vissza, de, hogy ez a hegy nem lehetett se a Nagy-, sem a 
Kis-Kalváríahegy, ez onnan is következtethető, hogy az első 
bányamüveletek kétségkívül az 0-Mária-támában és körülötte, 
tehát a mainap is Szekerembnek nevezett hegyoldalon kelet- 
keztek. 

** Nevezetes, hogy Lavasch a bányahelyet nem egyszerűen 
Szekerembnek, hanem Szekerembbányának nevezi (1. a megelőző 
jegyzetet), a mi arra látszik mutatni, hogy kezdetben a magyarok 
is oláh elnevezéssel élvén, magyar szokás szerint a i bányai szót 
csatolták hozzá (v. ö. Selmeczbánya). De midőn Lamasch tovább 
azt mondja, hogy a helység a legközelebbi falutól veszi az ő ma- 
gyar nevét, e mondással vagy a később történtekre czóloz, vagy 
azt akarja kifejezni, hogy az új bányamű kezdetben hol Szeke- 
rembbányának, hol nagyági bányának neveztetett. Akkor tehát a 
falu nevének magyar kiejtése még nem ment volt veszendőbe. 
*•* «... unde et confusiones fiunt vei maximé cum nistícis, 
qui quidpiam adhnc advehendum habent.» Ilyen tévedések még 
most is elég gyakran fordulnak elő. 



Az elnevezés e határozatlansága a derék plébá- 
nost bántotta* és azért, midőn az 1795. évben egy 
ünnepély, melyen az erdélyi kincstárnok, Bethlen 
József gróf és számos főúr is jelen volt, Lamasch 
nem mulasztotta el a kedvező alkalmat felhasználni, 
s az új bányahely nevének kérdését felhozván, a 
Szekeremb név elvetésével egy tősgyökeres magyar 
elnevezés ú. m. Aranybánya vagy Nagy-Arany- 
ág vagy Bánya-Nagyág elfogadását javasolta.** 
A javaslat köztetszéssel fogadtatott és a kincstárnok 
gróf megígérte, hogy az új nevet, mihelyt a guber- 
nium elfogadja, az összes törvényhatóságoknál ki 
fogja hirdettetni. A három javasolt név közül me- 
lyiknél állapodtak meg, azt nem mondja meg a 
szerző, de tekintve, hogy a két első soha és sehol 
sem említtetik többé, valószínű, hogy már akkor 
«Bánya-Nagyág» nyerte meg a köztetszést. Megjegy- 
zendő, hogy Stütz, a ki ezen az ünnepélyen jelen 
volt és munkájában röviden említi is az imént mon- 
dottakat, mégis az 1803-ban kiadott monographiája 
czímlapján a «Szekerembe bei Nagyág» elnevezést 
használja. Egyáltalán kétes, hogy a víg pohárzás 
közben telt ígéretet beváltották-e valaha és az új 
nevet csakugyan oly ünnepélyességgel hirdették-e 
ki, a mint akkor tervezték. Még 60 évvel ezután 
HiNGENAU kénytelen a névzavar tisztázása végett 
hosszabb magyarázatba bocsátkozni és látjuk, hogy 
még most is hasonló helyzetben vagyunk. Hisz még 
a legújabb időben a hivatalos «Magyarország hely- 
ségnévtára» a bányahelyet csupán Szekeremb né- 
ven ismerteti és a «Magyar birodalom leírása»*** 
ál4. lapján azt olvassuk, hogy Szekeremb nagy 
falu Í2010 lakossal, melynek «van aranybányászata», 
8 egy pár sorral lejebb azt, hogy «Nagyág (Noság) 
bányászfalu Szekerembtől délnyugotra 484 magyar, 
német és oláh lakossal s nagyszerű arany és ezüst- 



* «Nagy&g enim nomen pagi ad radicem montis siti est, . . . 
Szekeremb autem verbum potius quam substantivum est, nomen- 
que non regnantis Transsylvaniáé nationis sed servientis vala- 
chicaß.i 

** «Paulopost magna cum jucunditate ccenatum fűit, qua du- 
rante egi et per me et per Dominum Martinum Bosny&k post- 
quam animos corum, quorum intererat, eo disposuissem, ut 
Oppidum nostrum Montanisticum se dignum dignumque ipso 
quoque Principatu nostro acciperet nomem, quo nondum gaude- 
ret. . . . Quam provinciám (?) etiam gaudenter in se Excell. Dmnus 
Tbesaurarius assumsit spoponditque ad meam cumprimis ursio- 
nem, quod nomen novum, verbi gratia Aranybánya vei Nagy- 
Arany-Ág item Bénya-Nagyárg per ouncta dioasteria quamprimum 
gubemaliter conclusum edictumque fuerit promulgari i-it factu- 
rus.» 

••• KibAly PAl Egyetemes Földrajzának III. kötete. Buda- 
pest, 1878. 

13* 



naotAo múltja. 



100 



A BANYAUZBM KBZDKTE. 



bányákkal^ bányahivatallal s alsóbb bányaiskolával.» 
Unde ei coníusiones fiunt ! 

Ez a sajnos és makacs zűrzavar igazolja a név- 
kérdés hosszas tárgyalását ezen a helyen is. Jelen- 
leg csak azt mondhatjuk^ hogy a hegy tövén levő 
jelentéktelen faln mai nap mindenkinél csak Nozsák 
(Nozság, román helyesírással Nojagu) hangzással * 
ismeretes, míg eredeti magyar hangzású és értelmű 
neve, t. i. Nagyág, teljesen átment a bányahelyre, 
melyet nem csak a közhasználat, hanem a tudomá- 
nyos irodalom is csak ezen a néven ismer. Hogy a 
románajkú nép még mindig Szekerembnek mondja, 
mit sem változtat a dolgon, mert tudjuk, hogy 
Hunyadmegyében majd minden helységnek van 
magyar és román neve ; de a zavart csak úgy fogjuk 
végleg elkerülni, ha a közszokást követve és a falu 
nevének eredeti magyar hangzását teljesen elejtve, 
emezt csak Nozsáknak, a bányahelyet pedig csak 
Nagyágnak nevezzük. 



3. A rendes bányászat története. 

Midőn a megelőző jegyzetek után a bányamű 
bányászati történetére térek át, első sorban c fejezet 
függelékére utalok, mely 1 35 évi időszak legfonto- 
sabb számadatait, ú. m. a termelt fémek mennyiségét, 
értékét, a munkálatra fordított költeégeket és ered- 
ményképpen a tiszta nyereség — vagy veszteség — 
évi összegét tartalmazza.*"^ E rovatok számsorainak 
ingadozásaiban fejeződik ki a bányászat gyakran 
változó sorsa, a gazdag érczcsapások fokozatos fel- 
tárása, a fontos míveletek, tárnák, vágatok, stb. 
megkezdése vagy befejezése, a munkálati rend- és 
módszer koronkénti változásai, végre a külső ese- 
mények és a nemzetgazdasági áramlatok befolyása. 

Szükséges tehát minden mozzanatot kinyo- 
mozni és ama számsorokkal időrendi összefüggésbe 
hozni, ha az utóbbiakban nem csak száraz adat- 
halmazt, hanem az eleven történeti fejlődés képét 
is keressük, mely nem csak a múltra nézve érde- 
kes, de a jövőre is tanulságos. Kísérletképpen, a 



* Térképembe ezen falu nevét is, mint minden román nevet, 
a hangzás szerinti magyar hclyesirással vettem fel, e helyen 
szántszándékosan, a többinél kényszerűségből, mivel nyelvismeret 
hiányánál fogva nem voltam képes a három-négyféle román 
helyesirási mód közül az «egyedfíl helyeset» kiválasztani. 

** Ezt a kimutatást, valamint sok idevágó becses adatot, 
szintén a bányamű igazgatójának, Hültl József fŐbányatanácsos 
úrnak köszönöm. 



mennyire a kezemnél levő adatok megengedik, ipar- 
kodom a következő lapokon ily képnek vázlatát 
bemutatni. 



1748—1758. 

Tudjuk, hogy Nagyág bányászata mindenkor 
tárnamüveletre volt fektetve, úgy hogy minden uj 
tárna nyitása a haladásnak egy-egy jelző-pontját ké- 
pezi. Az érczfekhelyeket legelőször — a mint fentebb 
említve volt — az 0-Mária tárnával kezdték kibá- 
nyászni, a mely tárna a leggazdagabb telérkibuk- 
kanásokon hatolt be északkeleti irányban a Szeke- 
remb hegybe. Ezen első míveletek girbe-görbe 
vonulása arra mutat, hogy a bányász akoriban se 
egy bizonyos irányhoz, se az egyszer felvett telér- 
hez nem kötötte magát, hanem a sűrű érhálózat 
szeszélyei szerint mintegy tapogatózva haladott 
előre és a gazdag pontok egyikéről a másikra szö- 
kött.* 

Bizonyos, hogy az első években könnyű szer- 
rel és csekély költséggel aránylag nagy nyereséget 
szolgáltattak a kibúvó közelében gazdag telérek. 
Az 0-Mária tárnát 1746-ban nyitották meg, a ren- 
des számadatok azonban csak az 1748-ik évvel kez- 
dődnek, és ettől az évtől fogva 1750-ig az évi terme- 
lésnek gyors és szabályos fokozódását tapasztaljuk, 
de ugyanebben az arányban nőnek a báoyaköltségek 
is. Ez tehát egy gazdag érczfekhely mirclésének ren- 
des története: a mily mértékben fizet, olyképen 
terjeszkedik a művelet, és viszont. 

A műnek ez a terjeszkedése már az első öt évi 
időszakban új tárnák nyitását követelte. Igaz, hogy 
abban az időben, midőn tárnát kezdeni és fekhelyet 
lefejteni majdnem egyértelmű volt, ehhez még nem 
kellett valami nagy elhatározás. Már 1748-ban 
nyitottak egy új tárnát, mely azonban már Fran- 
ZENAU idejében el volt hagyva, és most sem a nevét** 
sem nyíló pontjának a helyét nem ismerik. A követ- 
kező év első napján kezdették meg az első ú. n. régi 
altárnát (Alter Erbstollen) ; ugyanezen év augusztus 
havában pedig még 10 öllel mélyebb színtájon és 
40 öllel messzebb délre eső nyílással a Fülöptámát. 
Mindezen tárnák szája már régóta el van temetve 
a két Mária-tárna hányói alatt, de a nagy- 



* Fránzbnau ebből az időből kfilönösen egy tLiegondkluftt 
nevű telér gazdagságát emeli ki. 

** Ha csak a Hersclienröter ndvfi szintájnak nem felel meg, 
moly a Mária és a Bégi altáma szintájai közé esik. 



NAOYÁO MÚLTJA. 



101 



AZ ELSŐ TÍZ ÉV. TEBKZIA-TÁHNA. ÓBlASAKNA. 



ági piHcz 8ik terében n Régi altáma ós a Fülöptárna 
hányóira kell ráismernünk. 

E költségesebb munkálatok sem ebben sem a 
következő évben (1750-ben) nem zavarták a terme- 
lés és az évi tiszta jövedelem gyarapodását^ de már 
az 1751. évben, a termelt érczmennyiség hanyat- 
lása mellett érzékenyen verik vissza a tiszta nyere- 
séget eddigi haladásából. 

A következő négy év a termelés rovatában s 
ennélfogva tiszta nyereségben is többszörös ingado- 
zást mutat, úgy hogy 1753-ban a tiszta nyereség az 
eddigi kimutatások összegei közt a legalacsonyabbra 
sülyed. De már 1754-ben újra felemelkedik s ettől 
kezdve rohamos gyorsasággal nő, míg 1757-ben azt 
a maximumot éri el, mely a bányamű egész történé- 
tében napjainkig páratlan, t. i. 275,591 frt 33 kr 
tiszta jövedelmet. E fényes eredmény, úgy látszik, 
a Fülöptárnának volt köszönhető, mely akkor érte 
el az Erzbau, Weisse, Wettertbür nevű és még egyéb 
dús telérek nemes pontjait, mialatt a költség csak 
igen kevéssel haladta meg az utolsó évek átlagát. 
Még a következő év eredménye is igen szép, habár 
a termelés már némi csökkenést mutat fel ; de ezu- 
tán gyors hanyatlás következik. 

A bányamű ezen első tíz évi periodikát Fran- 
ZENÁU szerint a következő jelszavakkal lehet jel- 
lemezni: szabály és rendszer nélkül való keres- 
gélés, a telérek nemességének hirtelen változása 
mellett általában nagy áldás a középterületben, 
rohamos lehatolás a mélységbe, gondatlan lefejtés 
és felkészítés. 

Ebbe a korszakba esik számos, csakhamar ismét 
megszüntetett kutató-tárna vájása a Mária-szintáj 
fölött részint a Szekeremb hegy oldalain, részint a 
szemben levő magaslaton, hol e régi támaszájak és 
hányók nyomai még most is láthatók. Ilyenek vol- 
tak a Sebestyén-, Szt.-Háromság-, Terézia-, Krisz- 
tina-, Ferencz- és Eároly-tárna az északi hegy- 
oldalban és a József-főherczeg-tárna a déli hegykúp- 
ban. Mindezen múlékony műveleteknél fontosabb 
volt egy még a Pülöptámánál is öt öllel mélyeb- 
ben nyitott új altáma, melyet ugyan egy idegen 
bányatársaság kezdett meg, de, miután az első 
nagyági társulat megváltotta, 1752-ben mint a 
bányaműnek legmélyebb feltárása hajtatott a te- 
lérek alá: ez a mai napig fenálló Bernát-tárna, 
melynek hány ója Nagyág legnagyobb sík terét 
képezi. 

Kevesebb szerencséje volt a műnek egy másik 



vállíüattal, melyhez már 1755-ben, tehát még jóval 
a nagy áldás beköszöntése előtt fogtak : a gyászosan 
megbukott Terezia-altárnával. Az eddigi szokásoktól 
eltérőleg ezen tárna egy meddőnek ismert kőzetben, 
t. i, a Fojana amphibol-trachytjában, vagy jobban 
mondva ezen kőzet alatt a harmadkori homokkőben 
nyittatott meg * és egyenes dél-északi irányban 
hatolt előre, úgy hogy terv szerint a Pojana-hegy 
keresztülvágása után, hosszának 583-ik ölében érte 
volna el a legdélibbnek ismert télért és az addig 
elért legmélyebb színtáj alatt még 32 ölnyi mélysé- 
get tárt volna fel. A helyi viszonyokat tekintve, a 
bányamű akkori stádiumában' e tárna eszméje bi- 
zonyára helyesnek mondható, de úgy látszik, hogy 
a kivitelben történt valami lényeges hiba, mely 
miatt ezt a költséges vállalatot 17()0-ban, hosszá- 
nak 272-ik ölében, tehát valószínűleg a meddő 
amphiboltrachyt kellő közepén, ubahagyták. Az 
abbahagyás okául Fbanzenau csak azt említi, hogy 
a tárna egészen tévesen volt tervezve és a telérháló- 
zat irányával párhuzamosan futott volna ; de ez nem 
látszik kielégítő magyarázatnak. 



1759—1773. 

Az 1 757 — 58. évek fényes korszaka után fokoza- 
tos hanyatlás állott be, mely főleg az oktalan müvelés 
következményeként tűnik fel. Franzenau a művelet 
tervének czélszerűtlen s téves voltát annak a körül- 
ménynek is tulajdonítja, hogy akkor még nem ismer- 
ték volt fel a fekhelyek azon sajátságát, mely szerint 
a telérvonulat nemessége egy észak felé lejtő övben 
rejlik.** 

A mikor már 20 ölre szálltak le a Bernát-tárna 
alá és a felső szintájak rablásszerü kizsákmányolása 
már annyira vitte a dolgokat, hogy a bányamű a 
végenyészet felé közeledett, a hatvanas évek elején 
egy szerencsés véletlen ismét új fordulatot hozott : 
ezúttal az u. n. Oriásakna (ßiesenschacht)*** volt a 



* A Terézia-támaszáj nyoma azon a helyen látszik, melyet 
a trachyt oszlopos elválása díszít és azonkívül a trachytnak 
homokkőre telepedése tesz érdekessé. E szép feltárás jórészt 
épen ama régi mnuk latnak köszönhető; de mennyivel fontosabb 
felvilágosítást nyújtott volna maga az altáma, mely két különböző 
trachyteruption Latolt volna keres .tftl. Most persze már a kivájt 
része is beomlott. 

•* L. a megelőző lapokon. 
•** E név vagy az akna nagy méreteiből, vagy a benne 
fel- és lejáró óriás-csilléktől ' (Biesenhunde vagy Biesen) szár- 
mazik. 



NAGYÁG MÚLTJA. 



102 



JÓZSEF-TÁBNA. MAGDOLNA-TELÉR. 



bányamű megmentője, a melyet a Bernát-színtájon 
a Fehértelértöl (Weisse Kluft) mélyesztettek le. 

Nagy áldása, úgy látszik, egy tömzsalakú telér- 
csomóban jelentkezett, melyről most már csak nagy 
kivájt üregek tanúskodnak. E gazdag csapás, mely 
határozottan a mélység felé mutatott, mindjárt a 
Terézia-tárna megbukása után egy új altáma kérdé- 
sét vetette fel. Miután azonban a dél felől való 
aláhajtás kísérlete az imént dugába dőlt, az új altár- 
nát most nyugaton, a Nagy-Kálvária tövén nyitot- 
ták meg 1765 június havában. Ezt a nagy mű vet, 
mely a bányászatnak uj lendületet adott, 9 év a^att 
(1774 ápril havában) fejezték be és az akkori ural- 
kodó tiszteletére József-lárnának nevezték el. A felső 
müveletekkel való összelyukasztásig e tárna összes 
költsége 27,268 forint 42 krra rágott. Minő nehéz- 
séget okozott benne a csuszamlós üledékrétegek 
áttörése, meg azután a már kész tárnának egy 
helyen való beomlása uagyobb csuszamlns követ- 
keztében, arról már fennebb tettem említést. 

Mialatt a József-tárnán dolgoztak, a termelés 
mindinkább a Bernát-színtájra és a belőle lefelé 
indított műveletekre szorítkozott. Az Új -Mária- 
tárna, mely 1759-ben az 0-Máriával egy színtájon, 
de az ellenkező hegylejtőn nyittatott és a déli terü- 
letet tárta fel, úgy látszik, csak rövid ideig szolgált 
a termelés emelésére. A Fülöp-tárnának is elmúlt 
már a fénykora és, habár 1759-ben még messzebb 
nyomult E.-felé, 1762-ben már mint teljesen kizsák- 
mányolt feltárást megszüntették. Négy kisebb tárna, 
melyeket, úgy mint a megelőző korszakban, a közép- 
terület némely gazdagabb telérein magasabb szín- 
tájon hajtottak (1768, 1767 októberben, 1769 július- 
ban és 1 775. áprilisban), csak rövid életű volt, mi- 
vel rendesen egész a külszínig lefejtették. Mégis 
úgy látszik, hogy főleg ezeknek köszönhetők az 
Oriásakna rövid fénykora és 3 — 4 évi hanyatlása 
után az 1768 — 1773. éveknek aránylag kielégítő 
eredményei, melyeket, az altáma építésének költ- 
ségei daczára, a nagyban fokozódott termeléssel — 
igaz, talán rablógazdaság árán is — elértek. 

Az említett művek, főkép az Uj -Mária-tárna a 
déli és keleti területeken és a Fülöp-tárnának vágat- 
szerű folytatása az északi területben, eddig isme- 
retlen kiterjedésben tárták fel a telérvonulatot ; de 
minthogy a gondatlan lefejtés, a gazdag csapások 
rohamos kiszedése és a gyengébb erek és elágazások 
elhanyagolása miatt a termelés mindinkább csök- 
kenni kezdett, csüggedés és hanyatlás állott be. 



A helyett, hogy az ismert nemes teléreket behatób- 
ban megvizsgálták s gondosabban lefejtették volna, 
megelégedtek avval, hogy teljesen kizsákmányol- 
taknak tekintették, sőt a régi vajasokat rendesen 
be is tömték és a műhelyek számát a felső szín- 
tájakban meg-megszorították. De még a Bernát- 
bányáról is, melyben ez idő szerint a főtevékenység 
összpontosult, már az 1773. évi jelentés azt tartja, 
hogy csak a főszíntáj alatti 20 ölnyi mélységben 
egy 45 öl hosszú és 12 ölre emelkedő darab 
ép még, a többi pedig már mind ki van aknázva. 
Maga az uj József-tárna sem felelt meg a hozzá 
kötött reménységnek, mert a kezdetben keresztezett 
telérek rendesen csekélyek és meddők voltak, új 
bizonyítékául annak, a mit akkor a Bernát-tárnában 
szerzett tapasztalat daczára sem ismertek fel, hogy 
t. i. a nemes régiónak északi dőlése miatt a mé- 
lyebb színtájon mindinkább északra kellett volna 
törekedni. Mégis ezen igazságnak némi érzete okoz- 
hatta a József-tárnának az 582 öl utiín való csekély 
megtörését és 15 fokkal észak felé fordítását, csak- 
hogy ez koránt sem volt még elég. 



1774-1792. 

E válságos időbe esik azon szerencsés felfedezé- 
seknek egyike, a melyekben Nagyág bányászati tör- 
ténete bővelkedik és a melynél jobban egy sem 
világítja meg az itteni telérek kivételes természetét. 
Egy jelentéktelennek látszó télért a József- tárna 
vágata már 1772-ben keresztezett volt, de egyelőre 
a munkások ezt csak megjelölték és tovább halad- 
tak. Csak két év múlva, 1774-ben vették fel a míve- 
lést ezen a tel éren s íme — nem csak dúsgazdagnak, 
de a nagyági bányászat körében ritka állandónak 
is találták. Ez volt a híres Magdolv a-telér, melynek 
felfedezése az egész bányászatnak új lendületet s 
irányt adott. Mert tudjuk, hogy a «Magdalena», az 
ő északkeleti csapásával a legtöbb s legnevezete- 
sebb telérekhez képest kereszttelérnek tekinthető, 
és mivel alaki és anyagi állandóságánál és érczgaz- 
daságánál fogva kitűnő vezérfonalat szolgáltatott, 
ez a rendkívüli telér nemcsak hogy évek hosszú 
során át hathatósan közreműködött a bányamű 
fentartására, hanem egyszersmind feltárásul is 
szolgált az érczterület nagy részében. És akkor 
tűnt ki az a föntebb említett sajátság, hogy a felső 
színtájakon az északi és észak-nyugoti csapású 



KagyAo mültja. 



103 



BERTALAN-yJlOAT. INOADO^JlsOK. HANYATLÁS. 



telérek vajasai már vagy tizenkét ízben keresztezték 
volt a Magdolna-télért^ a nélkül, hogy kitünö minő- 
ségét felismerték volna, mert épen a többi telé- 
rekkel való keresztezéspontjai mindenütt meddők 
voltak. A mint ezt a jelenséget egyszer felismerték, 
csakhamar valamennyi még mívelésben álló szín- 
tájon felkeresték a Magdolna-télért, és csakugyan, 
a kereszpontoktól jobbra-balra rendesen 1 — á méter 
távolságban vajasra érdemesnek, sőt dúsan fizető- 
nek találták. 

Az új korszak, mely a József-tárna lyukasztásá- 
tól és a Magdolna-telér gazdagságának felfedezésétől 
(1774) számíttatik és 1792-ig tart, nem épen igen 
fényes pénzbeli eredményekkel dicsekszik, de mégis 
a megelőző csüggedés ellenében az évek bosszú 
során át a bányamű életrevalóságát bizonyítja. 
A bányászok tevékenysége ez időben leginkább a 
terület vízszintes feltárására, a bányatelkek kiter- 
jesztésére volt irányozva. Erre azonban a bánya 
terület déli határán, hol a terméketlennek ismert 
Pojana-trachyt áll be, VHgy a nyugoti oldalán, hol 
a József-tárna üledékes kőzeteket tárt fel, semmi 
reménység nem kínálkozott. Észak felé az 1750 — 58. 
évi kísérletek, északkeleten az 1 765-íg hajtott Fülöp- 
vágat csekély eredményei és az azokra elhamar- 
kodva alapított nézetek minden további haladásnak 
gátot vetettek. Még délkelet felé sem mutatkozott 
eredmény és a József-altámából arra hajtott vága 
tot, mely csak egy pár, látszólag meddő eret keresz- 
tezett volt, 1777-ben megszüntették. £ szerint csak 
a tiszta keleti irány nyújtott még reményt és ezt a 
területet feltárandók, a már 1759 ben az Új-Mária 
szintén megkezdett vágatából egy nagyszerű, 550 öl 
hosszúságú keleti vágatot hajtottak át az egész hegy 
testén a túlsó lejtőig. 

E ^Bertalan-váfiat^'nok nevezett és 1785-ben 
befejezett mű csakugyan 20 nál több érczes eret 
tárt fel, köztük a később mívelés alá fogott és bőven 
jutalmazó Ignácz-telért is. Utóbb azonban a Ber- 
talan-tárnában egy földalatti vízfogót csináltak, mely 
a túlsó hegylejtő vizeit gyűjtötte és a felkészítő mű- 
vekre szolgáltatta; ez által persze e feltáró vágat 
járhatatlanná vált és a szélső keleti részek további 
átkutatását meggátolta. A többi feltárási míveletek, 
melyek még ebbe a korszakba esnek, ú. m. a 4. és 5. 
kutatótáma (Zubaustolln) 1 780-ban, a régi Ferencz- 
táma újból való megnyitása 1782-ben, a Levita- 
kutatás és még egy pár jelentéktelenebb kísérlet 
mind kevés eredménynyel járt. 



Egészben véve a bányaköltség rovata ez egész 
korszak alatt feltűnő egyformaságot mutat. A ter- 
melés mennyisége és evvel együtt a tiszta jövedelem 
ingadozik ugyan, de mégis csak bizonyos, nem igen 
tág határok között, az utóbbi azonban átlag sülyed 
és e korszaknak utolsó évében, 1792-ben, oly cse- 
kély fokon áll (14,414 frt 7-5 kr.), minőt eddig csak 
a legeslegelső években találtunk. 



1793—1818. 

A következő 20 év a feltűnő ellentétek és inga- 
dozások korszaka. Kezdetén a termelés értéke évről- 
évre szokatlan mértékben fokozódik 'és az 1 795. 
évtől kezdve már a 200,000 forint fölé emelkedve, 
1803-ban még a 300,000-et is fölülmúlja és így 
az eddigi (1757-iki) maximumhoz igen közel jut. 
Ezután következik négy évi sülyedés; 1807 — 1808-ig 
ismét emelkedés és 1 809-ben még az imént említett 
maximumot is elhagyja, de már a következő évben 
230,000 frt különbséggel a harmincz év előtti álla- 
potra sülyed. A termelés gyarapodásával azonban 
egyaránt növekszenek a költségek is, és azért a 
tiszta jövedelem, bár kezdetben még kielégítőnek 
látszik, még sem felel meg a termelés ama nevezetes 
fokozódásának, sőt, a mint a két első rovat között 
csak kissé kedvezőtlenebb viszony mutatkozik, a 
jövedelem egészen eltűnik s helyébe lép 1806-ban 
az első veszteség, mely még két éven át fokozódott 
mértékben tapasztalható. 

A három rovatnak ama viszonya már gyanít- 
tatja azt, a mit az egykorú jelentések megerősítenek, 
t. i. azt, hogy a termelés ama szokatlan fejlődése 
nem egy-egy szerencsés felfedezés következménye, 
mint hajdan már több ízben, hanem az okszerűbb 
és intensivebb művelet egyenes eredménye. Ebben a 
korszakban kezdették csak a telér viszonyok saját- 
ságait felfogni és értékesíteni, az eddig dívott rabló- 
gazdálkodás mellőzte másod- és harmadrangú ere- 
ket is figyelembe venni, a hátrahagyott fejtéseket 
újra kitakarítani és tisztára lefejteni, a bányaterü- 
letet, a mennyire csak lehetett, kiterjeszteni, egy 
szóval takarékosabban és intensivebben dolgozni. 
Ekkor fordultak az eddig elhanyagolt Ignácz-telérek 
felé, melyek vajasra érdemeseknek mutatkozván, 
a keleti területet alapították meg. Szintúgy DE és É 
felé is terjeszkedtek. A Magdalénát és a vele pár- 
huzamos (péld. a II. Magdalent) vagy keresztben 



KaoVÍg műltJa. 



104 



A M^LYsio FELTÁRÁSA. PBRBI^CZ-tXbMa. 



futó teléreket (pl. a Leopoldot) most már a Beruát- 
szintájon is elérték és ezen az úton két nagy és 
nemes tömzsöt tártak fel. Ez a sokféle keresés és 
feltárás, ha nagy áldozatokat követelt is, de szépen 
jövedelmezett is, és így a hirtelen sülyedés, mely e 
korszak vége felé beállott, nem annyira a bányamű 
belső viszonyai bólszármazik, mint az akkori világ- 
rendítö események közgazdaságilag bénító befolyá- 
sának tudandó be; csak ez úton magyarázha- 
tók az 1813. és 1818. évek rendkívüli veszteségei, 
melyeknél nagyobbakat a bányamű sem előbb, sem 
utóbb nem tapasztalt. * 



1814-1823. 

Még sokkal tetemesebb ingadozás mutatkozik a 
következő 10 évi időszakban mind a termelés, mind 
a költség rovatában, miközben a jövedelem szintén 
nagyon ingadozvaazerusponton majd felülkerekedik, 
majd alásülyed. 1 8 1 3-tól 1 8 1 7 ig a termelés rohamo- 
san növekszik, úgy hogy az utóbbi évben 567,533 frt 
értékkel az eddigi éveknek még legfényesebb ered 
menyeit is messze felülmúlja. De hasonló, sőt gj'or- 
sabb arányban emelkedik a költség is, úgy hogy az 
1816. és 1817. évek, melyekben a termelés értéke 
500,000 forintnál magasabb öszszegekkel az eddigi 
kizsákmányolás maximumát tünteti fel, a költség- 
vetésben mint veszteséges (pótköltséges) évek sze- 
repelnek. A következő két esztendő pedig, a termelés 
hanyatlása mellett, mégis tiszta jövedelmet mutat 
fel. Itt csak a számok beszelnek, és e rendkívüli 
arányok magyarázatára kevés adatunk van. Azt kell 
hinnünk, hogy a túlságos termelés, mely azon- 
ban csak szintoly rendkívüli áldozatok árán érhető 
el, főkép a Magdolna- és más nemes teléreknek 
kíméletlen és leginkább a nemes mélység felé 
törekvő kizsákmányolásának köszönhető. Tudjuk 
ugyanis, hogy az 1 820 évben (és talán már előbb is) 
a József-szintáj alá 50 ölnyi mélységbe hatoltak a 
müveletek: feltehetjük, hogy e mélység elérése 
aránytalan költségekkel járt, habár másrészt dúsan 
fizetett is. Pranzenau azt is megjegyzi, hogy ebben 



* Megemlítést érdemel, hog}' e korszak kezdetén a bányamű 
500,000 rhenusi forintot ajánlott fel az uralkodónak a napóleoni 
háború alkalmával és hogy Franzbnau Felix, az akkori igazgató 
ezt az összeget hat hét alatt eld tudta teremteni. Az a kitüntetés, 
melyben öt a Felség ezen buzgóságért részesítette, szolgáltatta 
azon ünnepély alkalmát, melyben Lavasch a név kérdését fel- 
vetette. 



a korszakban éri el a bérrendszer, * mely már 1784 
óta lábra kapott, az ö legnagyobb kiterjedését, a 
miből szintén a jövedelmek kedvezőtlen viszonya 
következett. 



1833-1835. 

A bányászat ama lázas korszaka 18S2-ben hir- 
telen csüggedéssel éri végét. A miveletek nagy részét 
bérbe adják, a műhelyek számát megszorítják és a 
következő években a bányamű csak úgy tengení 
látszik, csekély ingadozással a termelés évi mennyi- 
ségében és szerény nyereség meg kisfokú veszteség 
között változó eredménynyel. 

Azonban a mélység feltárása már a megelőző 
korszakban égető szükséggé fejlődött és az új altáma 
eszméje, melyet már 1 794-ben megpendítettek s azóta 
az előmunkálatok, számítások és tárgyalások sokféle 
stádiumán átment, most már elkerülhetetlenül kö- 
vetelte valósulását. A gazdag telérek közül több, 
főleg a Magdolna-telér, mindeddig semmi csökkenést 
nem mutatott a mélység felé, és mivel ezen kincsek 
kiaknázása tartotta fel az egész bányaművet ama 
szomorú korszakban, a lefejtés már 50 ölnél mé- 
lyebbre hatott a József- színtáj alá. Itt azonban a le- 
vegő hiánya, a víz felgyülése és a szállítás nehézsége 
már fölülmulhatatlan akadályokká feljlődtek, úgy 
hogy az egész bányamű fennállása egy mélyebb al- 
tárna létesítésétől függött. 

Ily körülmények között nyitották meg az I82i. 
év ápril havában a nozsági határban a fővölgy egy 
alkalmas pontján a Ferevcz- tárnát. Tudjuk, hogy ez 
az új altárna a József-tárnánál 74 — 75 öllel mé- 
lyebben, de körülbelül egyenlő irányban vezet a 
fekhelyekhez, melyeket a harmadkori üledéknek 
több mint két kilométer hosszában áttörése után 
a görög templom hegye alatt ért el. Tizenegy esz- 
tendei nehéz és költséges munkát vett igénybe e 
fontos mű; de mikor az 1835. év február la-én a 
lyukasztás szerencsésen megtörtént, az időközben 
folytatott lefejtések már annyira megtámadták volt a 

* Sok erdélyi fémbányában még most is dívik ez a külónös 
és mindig káros vagy legalább veszélyes bérrendszer (Halthauerei), 
melynélfogva a bányaműnek egy része, vagy csak egyes telére, 
sőt egy-egynek a lefejtése is idegen bányásznaJc (Haltliaaer) 
adatik bérbe, a ki azután tetszése szerint gazdálkodik ott és 
bérét rendesen a termelt érczmenuyiség bizonyos hányadával 
fizeti. Ez az eljárás, a mellett hogy az okszerd és ogységes 
bányászatnak nagy kárára van, még a nagyon elterjedt ércz- 
lopásnak is nagyon kedvez. Nagyágon ez a szokás már régen 
megszűnt. 



NAGYÁG MÜLTJA. 



105 



LONGINTERÜLET. RENDSZBRB8EBB ÜZEM. 



mélységet, hogy az új szintáj fölött már csupán 1 4 
öl magasságú köz volt még érintetlen, söt ez sem 
egészen. Ennélfogva az altáma szerencsés elkészü- 
lése, mindamellett hogy a bányaköltségen tetemesen 
könnyebbített, hosszabb időre még sem tartotta 
volna fel a termelés fokozatos hanyatlását, ha az 
ifjabb Franzenau, ki a bányamű vezetését ekkor 
(1832-ben) vette át, a rendszer gyökeres megvál- 
toztatásával nem segített volna a bajokon. Lát- 
tuk, hogy eddig a legveszedelmesebb hanyatlás kor- 
szakaiban egy-egy szerencsés felfedezés volt csak 
képes a művet megmenteni, és ilyenkor a feltárt 
gazdag fekhely lázas lefejtése egynehány éven át 
fényes eredményeket bírt ugyan előidézni, de mivel 
a munka túlnyomólag csak a könnyen elérhető és 
gazdagon fizető telérre szorítkozott, a mellékes jelen- 
ségekre pedig kevés gond fordíttatott, a rövid virág- 
zásért mindig hosszú sanyargassál kellett lakolni. 



1885—1847. 

A most beállott kedvező változást nem valami 
rendkívüli felfedezés idézte elő, hanem egyszerűen 
az okszerű mivelésnek és a múltból merített tanul- 
mányok figyelembe vételének köszönhető az a lassú, 
de állandó emelkedés és virágzás, mely a következő 
korszakot jellemzi. 

Ha a korábbi művelésmód sokszor a rabló- 
gazdálkodás elnevezését érdemli is meg, most az 
okszerű intensiv gazdálkodás korszaka állott be: 
a mellékes teléreket, szakadványokat, kísérőket és 
erecskéket mindenütt felkeresni és a mennyire 
lehetett lefejteni, a régi elhagyott és betömött 
emeleteket újra megnyitani és belőlük a roha- 
mos lefejtések alkalmával hátrahagyott csekélyebb 
értékű érczeket is kiszedni, a bányaterületek hatá- 
rait kiterjeszteni, a merre csak reménység kínál- 
kozott, kiváltképpen É, ÉNy, ÉK és DK felé s ez 
által új érczterületeket nyerni — ezek voltak az új 
rendszer főpontjai, melynek gondos követése ör- 
vendetes eredményekhez vezetett. 

Azonban ezen felvirágzásnak nem oka ugyan, 
hanem következménye lett ismét egyike azon várat- 
lan felfedezéseknek, melyek Nagyág bányászatában 
mindannyiszor korszakot alapítanak. A bányaterü- 
let északi határán, a 45. öl szintáj án, a hol kevés 
reménység kínálkozott, egy Grünwald nevű felőr 
bizonyos makacssággal követett egy jelentéktelen 

nrKBT : maotáo. 



eret, melynek folytatásában váratlanul egy gazdag 
telércsoportra jutott. 

Ez a felfedezés az 1842. évbe esik és így jutott 
a bánya a dúsgazdag Longin-területhez, mely a mű- 
nek mai napig főtámasza. 

A Longín-terület egyszersmind uj és fő bizonyí- 
téka ama tapasztalati törvénynek, mely szerint a 
nagyági fekhelyek gazdagsága egy délről északra 
a mélység felé hajló zónában csoportosul. Ha ezt a 
törvényt előbb ismerték volna fel, a Ferencz-tárná- 
nak bizonyosan más irányt, sőt talán egészen más 
kezdőpontot adtak volna, úgy, hogy a fekhelyeket 
inkább az északi terület alatt érje és messe. 



1848—1860. 

Annak az örvendetes fejlődésnek, mely Nagy- 
ágon megindult és a Ferencz-táma befejezésében, 
valamint a Longín-terület felfedezésébeá hosszú 
időre szóló biztosítékot látszott kapni, hírtelen 
véget szakítottak az 1848 — 49. évek válságos ese- 
ményei, melyek gazdasági következményei nagy 
mértékben sújtották az egész erdélyi érczbányásza- 
tot. A statisztikai kimutatás szerint a legnagyobb 
veszteség, mely Nagyág egész történetében valaha 
előfordul, az 1849. évre esik. Még a következő két 
esztendő sem bír tiszta jövedelmet felmutatni és az 
egész évtized végéig erős ingadozást látunk a ter- 
melés rovatában, következésképen a nyereség rova- 
tában is, melyben több ízben veszteség is szerepel. 
De a költségek rovata még mindig nagy számok 
között mozogván, azt látszik mutatni, hogy a bá- 
nyamű a megelőző korszak hagyományát követve, 
még mindig tetemes gondot fordít a feltárási mun- 
kákra. 

1801—1874. 

Ezen erőfeszítés gyümölcseit élvezi a hatvanas 
évek korszaka, mely azonban a maga részéről sem- 
mikép sem gondoskodik a jövőről. A számos vágat- 
tal feltárt JJongin-telérek dús pontjait aránylag 
csekély költséggel lefejtvén, a mívelés ismét roha- 
mosan a mélységbe halad, most már (1870-ben) a 
Ferencz-táma színtája alá, miközben a nagyobb 
költséget igénylő feltárási inunkálatok elhanyagol- 
tatnak. Egy szóval, a Franzenau előtti korszak tör- 
ténete látszik megújulni. 

14 



NAOYÁG MÚLTJA. 



106 



AZ ÓJ ALTÁBNA TBBVBZéSE. 



flzen eljárás következménye az, hogy a termelés 
az évtized első esztendeiben rohamosan emelkedik^ 
hogy azután annál biztosabban és mélyebbre sülyed- 
jen; egyúttal a nyereség évről-évre alább száll és 
már 1870-ben jelentéktelen összeggé zsugorodik. 
A hanyatlás azonban itt meg nem áll és a következő 
négy év (1871 — 74.) a bányaműnek egyik legszomo- 
rúbb korszakát képezi, melyben a termelés aránya 
az ismét növekedő költséghez állandóan kedvezőt- 
lennek mutatkozik és folytonos veszteséget idéz elő. 



1875—1882. 

A kedvező fordulat 1875-ben áll be, mely a 
mostani virágzó korszak kezdőpontja volt. Oly kor- 
szakot alkotó felfedezések, minők hajdan péld. a 
Magdolna-telér és a Longin-terület feltalálása vol- 
tak, ez időben nem fordulnak elő, és ép úgy mint 
a harminczas években a siker titka nem a véletlen 
szerencsében, hanem a bányászati rendszer alapos 
változásában^ a vezetés erélyességében és a kezelés 
czélszerűségében rejlik. Igaz ugyan, hogy azon bajok 
egyike, melyekkel a megelőző korszaknak meg kel- 
lett küzdenie, t. i. a munkaerő hiánya* is jobbra for- 
dult, de másrészt a meglevő erők kihasználásában 
is határozott haladás nyilvánul, a mint a 94. lapon 
közölt számadatok mutatják. 

A felső szín tájakban, melyekben az utólagos 
keresgélés mindinkább meddőnek és károsnak bizo- 
nyult, a munkát fokozatosan megszüntetik, előbb, 
t. i. már 1876-ban a Mária-bányában, majd (1880.) 
a Bemátbányában is. A József-bányában csak a déli 
terület látszik kimerítve és itt a munka szünetel, 
ellenben a kelet, észak és főleg nyugot felé kiter- 
jesztett műveletek szép és részben meglepő eredmé- 
nyekre vezettek, péld. a Nepomuk -területben a 
Petzit- érezek felfedezésére, melyeknek egy tömzsszerti 
előfordulása három havi munka után körülbelül 
16,000 frt értékű érczeket szolgáltatott; az Ádám- 
területben pedig 1875-ben egy az Erzbau-val párhu- 
zamos telérre bukkantak, mely 5 színtájban gazdagnak 
bizonyult. A legfontosabb műhelyek azonban még 
most is a mélyebb szintájakban az északi területben 



* Azon általános nemzetgazdasági okokon kívül, melyek 
abban az időben a munkabért mindenütt felemelték, a Nagyág 
szomszédságában ekkor felviruló petrozséuyi szénbányászat sok 
munkás kezet vont cl a nagyági, valamint általában az erdélyi 
aranybányászattól . 



(Longin-t.) vannak. Az első, vagyis fő Longin-telér 
jelentősége a munkálatok előre nyomulásával elvesz 
ugyan, de ezt a vezérszerepet kezdetben a nyugoti 
(Vorliegend), később a keleti párhuzamos telérek 
veszik át; az utóbbiak között az 1874-ben feltalált 
V. Longin-Trumm a legnevezetesebb telérek egyi- 
kévé fejlődött. Mindezen és újabb fekhelyek feltárá- 
sára az erélyesen és rendszeresen hajtott keleti és 
nyugoti vádatok szolgálnak, miközben a telérvájások 
különféle színtájakon, péld. a 75. ölben a U. Longin 
(v. V. Longin-Trumm) vájat végei messze észak 
felé hatolnak és így a bányahatárokat gyorsan 
kiterjesztik. A Ferencz-táma szintája alatt ez idő 
szerint három szintáj áll mívelésben, ú. m. két 
főszint egy közszínttel, de köztük a legmélyebb, 
mely 40 öllel mélyebb mint a Ferencz-szintáj, még 
csak csekély terjedelmű. 

Az líj altdrna tervezése. 

A mélység hathatósabb feltárása ily körülmé- 
nyek között már elodázhatatlan követelménynyé 
lett, miután ezt a kérdést a negyvenes évek óta 
koronként fel-fel vetették, megoldását azonban a 
bányamű kedvezőtlen viszonyai miatt mindannyi- 
szor elhalasztották. 

Az első komoly tárgyalások e kérdésre vonatko- 
zólag 184-4 — 1848. folytak, mikor is a már jelzett 
szomorú események miatt megszakadtak. 

Ez alkalommal az érczfekhelyek alámivelése 
czéljából csak egy új altáma jött szóba és egyedül a 
tárnának adandó irány fölött folyt a vita. Az a négy 
lehetőség, melyek közül hajdan a Ferencz-támának 
kellett választania, most újra felhozatott: észak- 
kelet felöl a balsai, délről a vormágai, délnyugotról 
a nozsági és nyugatról a csertési völgy kinálkozott 
kezdőpontul ; de a két első, mely még a Ferencz- 
táma tervezésének idején komolyan szóba jöhetett, 
a mostani viszonyok között már nem adna elegendő 
mélységet ; a két utolsó körülbelül egyenlő mélységű 
és általában a nagyági bányára nézve a lehető leg- 
mélyebb tárnát engedi meg és a kettő közfii a 
nozsági pont rövidebb támavonalt ad. Mindamellett 
Franzenau igazgatónak 1844-ben betérj esztett javas- 
lata a csertési vonal mellett nyilatkozik, mint a mely 
az ő terve szerint nem csak a hajtói bánya fekhe- 
lyeit nyitná meg, hanem egy északi számyvágat 
által a hajdan híres hondoli (Goranda-) bánya alá- 
mélyesztését is megengedné keresztülvinni. 



^AOTÁa jeLbmé. 



lOÍ 



VtSSÍAPltLANTÁS ÁB fiSFBJBZlÉs. 



A terv, mely az ötvenes években nyugodni lát- 
szik, a hatvanas években ismét erélyesebben fel- 
merül és annyira halad, hogy az altáma megkezdése 
a részvényesek gyűlésén már-már határozottá válik, 
midőn BiTTiNGEB, a bányászat e himeves képvise- 
lője, a tárna helyébe aknával és gépekkel való fel- 
tárást javasolván, az egyik bányarészvényes az ere- 
deti tervnek ellene szegült és foganatosítását meg- 
akadályozta. De RiTTiNGBR terve sem birt tért 
hódítani; és midőn a hetvenes évek közepén a 
bányaviszonyok javulásával a mélység kérdése har- 
madszor felmerült, most már sürgősen követelvén 
megoldását, a gépes akna terve többé szóba sem 
jött és csak az altámára vonatkozó előmunkálatok 
tétettek meg. A lejtésmérések, melyek 1878— 79-ben 
eszközöltettek, csakhamar kimutatták a balsai, vala- 
mint a vormágai vonal czélszerütlenségét ; a kezdő- 
pont kívánatos mélysége csak a délnyugati vagy a 
nyugati oldalon nyerhető, de itten három vagy négy 
pont között lehetett választani. A nozsági vonalak 
valamivel rövidebbek, mint a tisztán nyugati vonal, 
de mindazon jóoldalak, melyeket már munka közben 
a nagyág-csertési szekérút mint közlekedő vonal, 
továbbá a nyitópontnál a hányótér szélessége és a 
Gsertési (volt) kohóépületek felhasználhatása, végre 
az elérhető mélység maximuma nyújt, a már 
FiuNZENAu-tól javasolt csertési vonal mellett szól- 
tak. Ennélfogva a bányarészvényesek 1882-ik évi 
közgyűlése a csertési vonal tervét fogadta el és 
elhatározta, hogy a munka még ugyanazon évben 
megkezdessék. 

A terv szerint az új altárna egész hossza meg- 
közelíti az 5 kilométert, a melynek nagyobb fele 
(kb 3 kilométer) az üledék területére, * kisebb része 
a trachytképződménybe esik. Nyitó pontja (a tárna- 
száj) a régi csertési kohó közelében körülbelül 300 
méter tengerszinfeletti magasságban fekszik és így a 
Ferencz-szintájtól lefelé 160 méter mélységet fog 
feltárni. A tárna, nem mint az eddigiek, a fekhelyek 
déli vége felé tart, hanem a mostani viszonyoknak 
megfelelően a Longin-terület alá fog szolgálni. 
Útközben a hajtói Mária-bánya teléreit kell érin- 



* Az a kérdés, hogy az alt&ma a mélyBégben is csak ugyan- 
azon képződményekre fog-e találni, melyeket a külszín mutat, 
el6re biztosan el nem dönthető. A lehetőség, hogy további útján, 
a Szarkó közelében a mediterrán üledéknél régibb képződmé- 
nyekre, például kárpáthomokkőre vagy — a mi még közelebb 
fekszik — a másodkorbeli eruptív-kőzetek valamelyikére (kvarez- 
porphyr vagy melaphyr) fog akadni, épen nincsen kizárva. 



tenie és így remélhető, hogy ezt az elhagyott bányát 
is új életre ébreszti. 

A csertési támaszájon 1882. július 8-án kezdet- 
ték meg a munkát. Ugyanezen év augusztus havá- 
ban kezdtek a vonal hosszán két segédaknát mé- 
lyeszteni, harmadik támadó pontul a bányamű 
legmélyebb színtájából is fognak egy belaknát 
lehajtani.* 

így lépett negyven évi tervezgetés és előkészülés 
után a valósulás stádiumába az a vállalat, melynek 
megvalósulása hivatva van e szép bányaműnek új 
lendületet adni és fennállását még hosszú időre 
biztosítani. 



Visszapillantás és befejezés. 

Nagyág bányászati történetét figyelemmel átte- 
kintve, rá kell ismernünk benne azon két ténye- 
zőre, melynek hatása végre is minden emberi mun- 
kában nyilvánul, t. i. a természeti viszonyok befolyá- 
sára és az emberi ész működésére. 

A termelésnek hirtelen felszökkenése és ép oly 
gyors apadása a legtöbb esetben épen a fekhelyek 
természetében leli magyarázatát és e tekintetben 
Nagyág a legtöbb érczbánya, kivált az erdélyi arany- 
bányák sorsában osztozik. A telérek szabálytalan- 
sága, egybekötve az érezek nagy fajértékével egy-egy 
gazdag telér felfedezésének rendkívüli befolyást köl- 
csönöz a bányászat menetére, a hogy eddig már sok 
példában láttuk, míg ellenben az áldás gyors és 
váratlan megszakadása az összes termelést hirtelen 
lenyomhatja. Az okszerű bányászat feladata ama gyors 
és káros ingadozásoknak elejét venni, az ellentéteket 
kiegyenlíteni és a középmérték állandósítása felé 
törekedni. E czél felé pedig más út nem vezet, mint 
a melyet a fekhelyek természetének helyes felfogása 
és észszerű felhasználása kijelöl. Épen az a szabály- 
talansága az áldás hirtelen szökései, a telérek és 
szakadványok nagy száma adja meg a helyes gazdál- 
kodás lehetőségét, a mint a tapasztalás már több 
ízben mutatta és mutatja a jelenidő is. Mert ha a 



* A munka kezdetén nagy nehézséget okoz a mediterrán 
üledék vizenyős laza minősége, mely azonnal erős ácsolatot és 
falazatot igényel. Az igazgatóság igen helyesen cselekedett, mikor 
arról gondoskodott, hogy e munkák múlékony, azaz mindjárt 
niegint elfedett feltárásai bő példánygyüjteményekkel és pon- 
tos rajzokkal megörökíttessenek, a mi által Nagyág vidékének 
földtani ismerete egy megbecsülhetetlen föltárással fog gazdagodni. 

14* 



NAOTÁa JELKNfi. 



108 



VISSZAPILLANTÁS ÉS BBFBJBZ^. 



gazdag érczcsapások fölös áldását nem pazarolják 
el fényes osztalékokban, hanem új meg új fekhelyek 
keresésére, az ismerteknek szélesebb feltárására a 
bányahatárok kiterjesztésére és más a bányászatot 
elősegítő munkálatokra fordítják, biztosak lehetünk 
benne, hogy a bányamű most és előreláthatólag 
még sokáig, ha nem is vakító fényes eredményeknek, 
de annál állandóbb és rendezettebb viszonyoknak 
és kielégítő jövedelemnek fog örvendeni. 

Kétséget sem tűr, hogy az eddigi tapasztalások 
a mélység felé mutatnak : az érczbőség délről észak- 



felé alámerülő zónáját eddig úgyszólván öntudat- 
lanul követte a bányász munkája, habár ennek 
természete az élesebben látó vezérférfiak előtt nem 
volt titok. Bizton várhatjuk tehát, hogy az új altáma, 
mely ezt a mélységet fel fogja tárni, nemcsak a 
költségek enyhítésével, hanem egyenesen új gazdag 
fekhelyek elérésével is új, virágzó korszaknak veti 
meg alapját. Hogy ez mielőbb bekövetkezzék, 
hogy a munka nehéz idején át e szép bányaműre 
mielőbb új fénykor virradjon, ezt kívánjuk neki a 
bányászköszöntés e szavaival : Jó szerencsét! 



NAGYÁG 



UND SEINE ERZLAGERSTÄTTEN. 



VORREDE ZUM DEUTSCHEN THEIL. 



Durch eine Preisausschreibung der kön. ungari- 
schen naturwissenschaftlichen Gesellschaft veranlasst, 
habe ich in den Jaliren 1878 und 1879 mehrere 
Sommermonate auf das Studium der berühmten 
Erzlagerstätten von Nagyág verwendet und auch in 
den folgenden Jahren durch wiederholte Besuche 
die während der Bearbeitung auftauchenden Mängel 
und Lücken zu ergänzen gesucht- Die Frucht dieser 
vieljährigen, durch manche anderseitige Thätigkeit 
unterbrochenen Untersuchungen liegt im ungarischen 
Theile dieses Werkes vor. Dem Wunsche der kön. 
ung. naturwissenschaftlichen Gesellschaft nachkom- 
mend, unternehme ich nun auch jenen Theil der 
Arbeit, den uns Ungarn die Sonderstellung unserer 
Sprache in allem unseren wissenschaftlichen Wirken 
auferlegt, nämlich die Bekanntmachung der wesent- 
lichen Forschungsresultate in einer der dem Welt- 
verkehr geläufigeren Sprachen. Dieser Aufgabe unter- 
ziehe ich mich um so lieber, als ich hoflFen darf, 
selbst auf dem schon vielfach beschriebenen Terrain 
der Nagyáger Lagerstätten manche neue und nicht 
uninteressante Daten gesammelt zu haben und durch 
Zusammenfassung derselben mit den älteren, kritisch 
geprüften und geordneten Resultaten den Weg zur 
wissenschaftlichen Erkenntniss dieser so überaus 
interessanten Erzgänge wenn auch nicht ganz aus- 
gebaut so doch tracirt zu haben. Dass ich aber hier 
von der vollinhaltUchen Wiedergabe des ungarischen 
Textes absehen darf, scheint mir durch folgende Um- 
stände geboten. Es war meine Absicht im Ungari- 
schen eine möglichst vollständige geologisch-monta- 
nistische Monographie zu liefern, eine Arbeit die 
nothwendiger Weise manches locale Detail umfassen 
musste, dessen Fixirung für die Landesbewohner 
vrohl von Literesse sein dürfte, aber für den wissen- 



schaftlichen Werth der Arbeit entbehrlich erscheint. 
So schien es mir auch dem Charakter des Werkes 
angemessen, eine Uebersicht der geschichtlichen Ent- 
wicklung und der hervorragenden Momente des 
Bergbaues anzufügen, und darin die Wechselbezie- 
hungen zwischen den Naturverhältnissen und der 
Thätigkeit des Menschen hervorzuheben; so sehr ich 
wünsche, dass dieser Abschnitt im montanistischen 
Kreise meiner Leser günstig aufgenommen und viel- 
leicht auch anregend wirken werde, so sehr bin ich von 
seiner EntbehrUchkeit für das rein geologische Pubh- 
cum überzeugt. Ich unterlasse es daher diesen Ab- 
schnitt zu übertragen, und begnüge mich damit die 
hervorragenden Momente der Bergbaugeschichte in 
die Einleitung aufzunehmen. Femer ist zu beachten, 
dass die grosse Mehrzahl der schriftlichen Quellen, 
aus denen ich schöpfte, der deutschen geologischen 
Literatur entnommen sind. Da ich nun bemüht war, 
dem einheimischen Leserkreise ein mögUchst selbst- 
ständiges Werk vorzulegen, habe ich vieles einschal- 
ten müssen, was dort, wo diese Quellen selbst bekann- 
ter und leichter zugänglich sind, nicht vermisst 
würde. So ist z. B. die einleitende Uebersicht des 
geologischen Baues des ganzen siebenbürgischen 
Erzgebirges, femer so manche Ausführungen im 
petrographischen und mineralogischen Theil fast aus- 
schliessUch auf jene Literatur gegründet und dienen 
nur zm* Vervollständigung des Gesammtbildes. End- 
Uch hatte ich zu berücksichtigen, dass einige Aufzäh- 
lungen, so gleich Anfangs der Literaturausweis, fer- 
ner das Verzeichniss der Gangminerale so wie auch 
der paragenetischen Beispiele schon ihrer Form nach 
allgemein verständlich seien und darum keiner Wie- 
derholung im deutschen Texte bedürfen. 

Nach allem diesem reducirt sich der deutsche Text 



nagyIo und sbine erzlaoebstattsn. 



112 



VORREDE ZUM DEUTSCHEN THEIL. 



wesentlich auf die Wiedergabe jener Theile des Origi- 
nalwerkes, in denen meine eigenen Beobachtungen 
niedergelegt und mit denen meiner Vorgänger vergU- 
chen sind. Mögen auch Hingenau, Cotta, Höfer und 
Andere die geologischen Verhältnisse von Nagyág 
bereits besprochen haben, so glaube ich doch für 
meine Darstellung grössere Ausführlichkeit und — 
mit Bücksicht auf die beigegebene Karte — grössere 
Deuthchkeit beanspruchen zu dürfen und in Bezug 
auf die Altersbestimmung positivere Anhaltspunkte 
gewonnen zu haben. Im petrographischen Theile hatte 
ich Döltbr's Untersuchungen zu wiederholen und zu 
erweitem. Eine scharfe Trennung der quarzfreien 
Trachyte von den quarzführenden, wie sie die Natur 
in den Bergen von Nagyág erkennen lässt, fand ich 
bei keinem meiner Vorgänger deutlich ausgedrückt. 
Die Morphologie der Gangspalten habe ich mit mög- 
ichster Objectivität darzustellen versucht imd deshalb 
so viel concrete Beispiele als mir zu Gebote standen, 
einbezogen. Wenn ich mich zuletzt auf die Entste- 
hungsfrage einliess, so geschah dies mehr in Form einer 
kritischen Sichtung der mögUchen Annahmen, als 
durch neu aufgeworfene Hypothesen. Nur bei der Be- 
sprechung des Glauches dieser so interessanten 
und bisher noch nicht genau beschriebenen Erschei- 
nung habe ich eine selbstständigere Erklärung versu- 
chen zu müssen geglaubt. Weit weniger Anspruch auf 
Originalität kann das nachfolgende Gapitel über die 
Ausfüllung der Gangspalten machen. Das Verzeichniss 
der Gangminerale ist ganz aus den Quellenwerken 
geschöpft und daher auch im deutschen Text nicht 
wiederholt worden. Nur in den Verhältnissen der 
Entstehungsfolge und der räumüchen Verbreitung 
der Gangminerale darf ich hoffen in engem Anschluss 
an meine Vorgänger das Feld der Beobachtungen 
erweitert und geordnet zu haben ; von den geneti- 
schen Fragen hielt ich mich dabei fern, da mir das 
unerläflshche Hilfsmittel der chemischen Analyse 
nicht zu Gebot stand ; ich muss dies umso lebhafter 
bedauern, als sich kaum ein passenderes Object für 
die von F. Sandbbrgbr angebahnte Untersuchungs- 
weise finden üesse, als die Lagerstätten von Nagyág 
mit ihren scharf gekennzeichneten Nebengesteinen. 
So wie sie ist, mit allen Mängeln, die ich daran 



fühle, übergebe ich diese Beschreibung der Oeflfent- 
lichkeit in der HoflEnung damit einen zwar kleinen, 
aber doch brauchbaren Beitrag zu jenem Material zu 
liefern, aus dem sich die Lehre von den Erzlagerstät- 
ten zu einem höheren Grade von Selbstständigkeit zu 
entwickeln berufen ist. 

Allen meinen Berufsgenossen und Freunden, die 
mir bei dieser Arbeit ihre freundliche Mitwirkung an- 
gedeihen Hessen, spreche ich hiemit meinen wärmsten 
Dank aus ; ich nenne hier zunächst Herrn Bergrath 
Franz Posbpní, der mir durch die Mittheilung seiner 
reichen Erfahrungen und Ueberlassung seiner geologi- 
schen Kartenskizzen den Anfang der Untersuchungen 
wesenthch zu erleichtem die Güte hatte ; femer die 
Herren Dr. Karl Hofmann, Dr. Julius von Pbthö, 
Ludwig von Roth, Jakob von Matyasovszky, Dr. M. 
Staub, Dr. Franz Schafarzik, die mir in einem oder 
dem anderen Theile der Ausarbeitung behilflich wa- 
ren, wie aus dem Texte zu ersehen ist. Nicht minder 
gebührt mein bester Dank der Dtr^jcííon der kön. ung. 
geologischen Anstalt, die mir zu meiner Arbeit die 
reichen Hilfsmittel derselben zu benützen gestattete ; 
ebenso der königl. und gesellschaftl. Bergwerksdirec- 
tion von Nagyág, sowie den Herren Bergbeamten und 
den Hutleuten daöelbst, die mir alle durch bereitwil- 
liges Entgegenkommen und gütige Führung und 
Mittheilung ihrer reichen Erfahrungen das Einsam- 
meln von Daten erleichterten. Vor allem sei es mir 
gestattet den verdienstvollen Leiter des Bergbaues, 
Herrn Oberbergrath Josef Hultl, dessen herzliehe 
Gastfreundschaft und belehrenden Umgang ich wäh- 
rend meines mehrmonatlichen Aufenthaltes in Nagyág 
genoss, meiner ungeschwächten Dankbarkeit und 
Hochachtung zu versichern. Es liegt mir noch die 
angenehme Pflicht ob, der kön. ungarischen natur- 
wissenschaftlichen Gesellschaft meinen warmgefühl- 
ten Dank auszusprechen. Sie war es, die mich dutch 
Zuerkennung eines von Herrn Andor von Semset 
gestifteten Preises zu dieser Arbeit veranlasst hat 
und die auch das Product derselben der Herausgabe 
würdigt. Möge es mir gestattet sein zu hoffen, dass 
ich den gemeinnützigen Intentionen dieser Gesell- 
schaft so weit entsprochen habe, als es mein eifriger 
Wille und meine schwachen Kräfte zuliessen. 



EINLEITUNG. 



Durch die malerißche Schönheit seiner Lage, 
durch den Reichthum und die Eigenthümlichkeiten 
seiner goldreichen Lagerstätten, durch die Schönheit 
und Seltenheit seiner Gangminerale, vor allem aber 
durch die Besonderheit seiner Erze und die sich 
daran knüpfende Entdeckung des Tellurs, geniesst 
der Bergort Nagyág eines Bufes, der sich weit über 
die Grenzen Ungarns erstreckt und seinen Na- 
men in der geologischen und montanistischen Lite- 
ratur längst eingebärgert hat. Von der Höhe eines 
zackigen Gebirgsstockes bückt er über niedrige Vor- 
hügel frei auf das breite Marosthal und das Städtchen 
Déva, den Sitz des Gomitates Hunyad, dem auch der 
Bergort angehört. Haben wir von hier aus nach 
4 — Sstündigem Weg über Csertés den Bergort in 
circa 800 Meter Meereshöhe erreicht und scheuen 
wir die weitere Mühe nicht, noch höher hinauf bis 
auf die dominirende Spitze des Berges Hajtó zu stei- 
gen, so eröffnet sich unserem BUcke eine bezau- 
bernde Bundsicht, die uns zugleich das Verständniss 
des geologischen Baues der Gegend anbahnt. 

Hohe Gebirge umsäumen den nördUchen sowie 
den südlichen Horizont. Im Norden ist es das Bihar- 
gebirge mit dem Quellgebiete der Szamosflüsse, im 
Süden die zunächst liegenden Theile der transsylva- 
nischen Alpen, die bedeutenden Höhen des Mühlen- 
bacher, des Paring- und Retyezát-Gebirges und 
davor die flacheren Berge des Pojana Buszka. üi 
allen diesen Gebirgen dominiren die krystallinischen 
Schiefer der archäischen Formation: es sind die 
Grundmauern des gewaltigen Gebirgswalles, welcher 
das tertiäre Becken von Siebenbürgen umgiebt. Das 
breite Marosthal zu unseren Füssen ist von tertiärem 
Hügelland umsäumt, welches sich nordwärts bis in 
die Nähe unseres Standpunktes, südwärts aber buch- 

niXBY: MAOTÁO. 



tenförmig bis an den Fuss des Betyezátgebirges er- 
streckt ; nach Westen hin sich verengend lässt das 
Gebiet der tertiären Ablagerungen doch noch die 
Verbindung erkennen, die einst zwischen den beiden 
Becken von Siebenbürgen und von Ungarn bestand. 
AUein mitten in diesem Sedimentgebiete taucht die 
archäische Grundlage nördhch vom Marosthale als 
breite inselförmige Masse wieder empor und bildet 
einen bewaldeten Bergrücken südöstüch von unserem 
Aussichtspunkte, gleichsam einen stehengebliebenen 
Pfeiler des längst durchbrochenen Bingwalles. Eine 
kleine Partie von Glimmerschiefer tritt auch weiter 
westhch bei Maros-Sólymos auf das rechte Ufer der 
Maros hinüber und schUesslich zeigt sich weit gegen 
Nordost, bei Havas-Gyógy, noch eine kleine Insel 
dieses alten Gesteines. 

Was nun zwischen diesen Trümmern der archäi- 
schen Formation und den grossen Massiven des Bi- 
har- und Szamos-Gebirges hegt, ist ein Oebirgsland 
von wunderbarer Mannigfaltigkeit der Formen und 
der geologischen Zusammensetzung. Es ist das sie- 
benbürgische Erzgebirge, über dessen zahllose Kup- 
pen und Thäler wir den BHck nach West, Nord und 
Ost schweifen lassen. Den Grundzug seines geologi- 
schen Baues bilden die enggepressten Faltenzüge des 
Karpathensandsteines, die sich mit bogenförmigem 
Streichen an das genannte krystallinische Massiv 
im Norden anschmiegen. Mehrfache Züge von Kalk- 
klippen unterbrechen die geologische und landschaft- 
liche Einförmigkeit der Sandsteinformation und ge- 
statten durch ihre Petrefacte die stratigraphische 
Güederung des ganzen Complexes durchzuführen.* 
Die Khppenkalke repräsentiren eine Beihe von For- 

* Bisher hat Herr Dr. Herbich diese Aufgabe theilweise ge- 
löst. Siehe Földtani Közlöny Vn. B. 1877. 

J5 



EINLBITUNG. 



114 



DER BRUPTIVZUa VON NAQYAO. 



mationen der mesozoischen Gruppe, und zwar von 
der Trias aufwärts bis in die obere Kreide, und so 
scheint auch der Earpathensandstcin einen weit grös- 
seren Zeitraum zu umfassen, als ihm bisher zuge- 
schrieben wurde. In enger Verbindung mit den älte- 
ren Kalken treten lange Züge von alten, wahrschein- 
lich triadischen, basichen Eruptivgesteinen und Tuf- 
fen auf, die jedoch im IteUef der Gegend wenig, her- 
vortreten. 

Zwischen den hohen Bücken der Sandstein- 
berge und den steilwandigen Kalkklippen erbli- 
cken wir, scheinbar regellos zerstreut, eine grosse 
Zahl von spitzen Kegelbergen, ähnlich dem, auf des- 
sen Scheitel wir stehen. Es sind dies auch alle, gleich 
dem Hajtó, Producte der lebhaften vulkanischen 
Thätigkeit der Tertiärzeit. Mit Ausnahme der beiden 
isolirten Basaltkuppen der Detunata bei Verespatak, 
gehören sie alle der saueren Beihe von Eruptivgestei- 
nen an und können in ihren mannigfaltigen Abän- 
derungen insgesammt als Trachyte bezeichnet wer- 
den. In der scheinbaren Verwirrung ihrer Verthei- 
lung hat PosEPNY doch eine gewisse Gesetzmässigkeit 
gefunden, indem er nachwies, dass sich die Trachyt- 
ausbrüche auf vier, parallel von SO nach NW strei- 
chenden Linien ordnen, die er als den Ausdruck 
einer stufenförmig fortgeschrittenen Dislocation be- 
trachtet. Freilich besteht die nordöstUchste Linie 
nur aus einer kleinen Gruppe von Aufbrüchen bei 
Offenbánya und hat auch die nächstfolgende, bei 
Vöröspatak- Abrudbánya noch keine eigentliche lineare 
Entwicklung. Hingegen ist der Charakter der lang- 
gestreckten Eruptivspalten an der dritten Linie, 
Zalathna-Stanitza, und noch mehr an der vierten, 
dem Csetrásgebirge, deutlich ausgesprochen. 

An diese Trachytergüsse nun knüpfen sich alle 
die zahlreichen edlen Erzlagerstätten, welche diesen 
reichsten Golddistrict Europas zu einer geologi- 
schen Merkwürdigkeit ersten Banges stempeln. Wohl 
treten die goldreichen Gänge an vielen Orten auch 
in den benachbarten Gesteinen auf, so bei Offenbá- 
nya im Glimmerschiefer, bei Verespatak in tertiären 
Sedimenten, bei Botes in Karpathensandstein, bei 
Füzes und Boicza in Melaphyren ; allein überall lässt 
sich doch die Nachbarschaft von Trachyten und eine 
gewisse Beziehung zu diesen Gebilden erkennen. 

Lange vor dem Beginn der trachytischen Erup- 
tionsperiode hatte sich die Faltung der Karpathen- 
sandsteinschichten vollzogen, und, da diese Sedi- 
mente nach Ilerbich nicht höher als bis in die Kreide- 



zeit reichen, so müssen wir annehmen, dass die 
Eocänperiode hier ein gebirgiges Festland vorfand. 
AUein in der folgenden Zeit, aber noch vor der vol- 
len Entfaltung der vulkanischen Thätigkeit, fand 
auch in diesem Gebiete eine theilweiße Wasserbe- 
deckung statt, als deren Besultat wir buchtenartige 
Ablagerungen von mürben Sandsteinen und Conglo- 
meraten mit häufig grellrothen Thonschichten ge- 
mengt, vorfinden. Mehr weniger isolirte Partien dieser 
Gebilde befinden sich bei Verespatak, bei Zalathna 
und besonders weit verbreitet an den Abhängen des 
Csetrasgebirges von Körösbánya bis Nagyág, wo wir 
sie näher kennen lernen werden. Posepny belegte 
diese Ablagerungen mit dem Namen «Localsedi- 
mente» und sprach ihnen vermuthungsweíse oligo- 
cänes Alter zu. Es wird meine Aufgabe sein im fol- 
genden Abschnitt nachzuweisen, dass dem Localse- 
diment von Nagyág ein noch jüngeres Alter, nämlich 
das der oberen Mediterranstufe zukommt. Noch jün- 
ger und zwar selbst der Trachytbildung von Nagyág 
nachfolgend, sind die Sedimente der sarmatischen 
Stufe, deren Beste in einiger Entfernung südlich von 
uns den plateauartigen Berg Lefczieu bilden. 

Nagyág gehört also dem südlichsten und grössten 
der Eruptivzüge an, der sich als eine zusammenhän- 
gende Beihe von Trachytkegeln und Kuppen von 
hier noch weit bis in das Körösthal hinzieht. Zahl- 
reich sind die Lagerstätten des edlen Erzes, die in 
diesen Bergen enthalten sind und uralt ist zum 
grössten Theil der Bergbau auf den meisten dersel- 
ben. Namen wie Goranda, Magura, Füzesd, Boicza, 
Trestia, Porcura, Zrdaholz, Buda und noch manche 
andere sind in der Geschichte des siebenbürger 
Bergbaues von alter Bedeutung, aber leider gehört 
ihre Glanzperiode einer vergangenen Zeit an. Nagyág, 
am südlichen Ende des erzreichen Gebirgszuges ge- 
legen, unterscheidet sich von allen jenen Bergorten 
vermöge der EigenthümUchkeit seiner Erze, die das 
Gold nur äusserst selten in seiner natürlichen unver- 
deckten Gestalt erkennen lassen sondern es fast aus- 
schliessUch, aber um so reicher in der Vorerzung mit 
Tellm- bieten, und es mag wohl eine Folge dieses 
seltenen Naturspieles sein, dass diese reichen Lager- 
stätten erst viel später als alle die benachbarten ent- 
deckt und angegriffen wurden. Der von schönen 
Bergkegeln umrahmte Thalkessel, über den der Hajtó 
emporragt, war bis zur Mitte des vorigen Jahrhun- 
derts eine unbewohnte Waldwildniss, während im 
nahen Csertés und Hondol der Goldbergbau blühte. 



BlNLlBltUHÖ. 



116 



O&BCttlCHTLtCHBS ÜBER t)EK BRRÖBAÜ. 



Um diese Zeit, etwa im Jahre 1 744 oder 1 745 ' 
geschab es, dass ein rumänischer Hirt Namens Juon 
Armindean, einem der Csertéser Bergwerksbesitzer, 
dem Stückhauptmann Born einige Erzstufen brachte, 
die er in einer Schlucht des Hajtogebirges gefunden 
hatte. Born Hess sich bereden dem Funde nachzuge- 
hen, obwohl die vorgewiesenen Stufen — es war 
ohne Zweifel der damals noch unbekannte Nagyágit 
— wenig Gewinn versprachen. Am Ausbiss des Erz- 
ganges, der sich in einer Schlucht am Fusse des 
Besges Szekeremb vorfand, legte Born den ersten 
Versuchsbau an, woraus der nachmalige Alt-Maria- 
Stolln wurde ; doch scheint es mehrere Jalire gedau- 
ert zu haben, bis der wahre Werth dieser Lagerstät- 
ten erkennt wurde, sei es dass sich die zuerst ange- 
griflfenen Punkte überhaupt als erzarm erwiesen, 
wie aus der Darstellung des jüngeren Born hervor- 
zugehen scheint, sei es dass der Goldgehalt der Erze 
erst spät und gleichsam zufällig entdeckt wurde, wie 
andere Erzählungen vermuthen lassen. Gewiss ist, 
dass die bergrechtliche Verleihung des Grubenfeldes 
auf den Maria-Empfangniss-Stollen im Jahre 1747 
erfolgte und dass der regelmässige Betriebsausweis 
mit dem nächstfolgenden Jahre beginnend bis auf 
die Gegenwart in ununterbrochener Folge vorliegt * 

Der neuangelegte Bergbau entwickelte sich rasch 
zu hoher Blüthe und in kurzer Zeit entstand inmit- 
ten der steilen und engen Schluchten des waldigen 
Gebirges, in einer Meereshöhe von 600 — 800 Meter, 
ein stattlicher Bergort, der an wirthschaftlicher Be- 
deutung bald alle übrigen Bergorte des Csetrásgebir- 
ges übertraf. Da mit der Zeit ein Theil der Kuxe in 
den Besitz des Aerars, ein anderer in das Privat- 
eigenthum des hohen Herrscherhauses überging, so 
gelangte auch die ganze Verwaltung des Bergwerkes 
in die Hände des Staates, der es sich angelegen sein 
Hess, durch Einsetzung gebildeter Werkleiter und 
durch Gründung einer Bergschule den rationellen 
Betrieb zu fördern und Nagyág zur Pflanzschule 
tüchtiger Bergleute für den einheimischen Erzberg- 
bau zu machen. 

Nichtsdestoweniger brachten es theils die natür- 
chen Verhältnisse der Lagerstätten, theils äussere 
Einflüsse mit sich, dass die Betriebsgeschichte dieses 
Bergbaues von Anfang an häufige und grosse Schwan- 
kungen des Erträgnisses, eine rasche Folge von 
wahren Glanzperioden mit Zeiten tiefen Verfalles auf- 

* Siehe den Anhang dises Werkes. 



weist. Es ist zwar immer ein und dasselbe vielver- 
zweigte Gangnetz, auf dem sich der Bergbau von der 
Südseite beginnend gegen Nord zur Tiefe bewegt, 
allein die Absetzigkeit des Adels ist eine derartige, 
dass wir in der Geschichte des Bergbaues immer wie- 
der jenen unverhofften Glücksfallen begegnen, die 
dem sinkenden Betrieb plötzlich ungeahnten Auf- 
schwung geben und, je nachdem sie mit kluger Mäs- 
sigung oder mit raubbauartiger Gier ausgebeutet 
werden, eine länger anhaltende Blüthezeit einleiten, 
oder aber den rasch wieder eintretenden Verfall um 
so greller erscheinen lassen. Das überaus schnelle, 
unbesonnene Niedergehen zur Teufe drückt sich in 
den ersten Jahren durch die rasche Aufeinanderfolge 
neuer StoDenanlagen aus, die schon im Jahre 1752 
mit dem BernardistoUen einen vorläufigen Abschluss 
fand; denn der im Jahre 1755 von der Süd- 
seite her eingetriebene Theresiastollen musste als 
verfehlt aufgegeben werden. Im Jahre 1774 ward 
der viel bedeutendere Josefistollen vollendet, der 
auf 60 Jahre hin den Bedürfnissen des Berg- 
baues genügen musste, denn erst im Jahre 1835 
wird durch den um 75 Klafter tieferen Franzstollen 
ein weiterer Schritt zur Eröffnung der Teufe einge- 
leitet. Gegenwärtig arbeitet man an dem letzten und 
tiefsten Erbstollen, den das Relief der Gegend gestat- 
ten kann, denn wenn schon der Franzstollen beinalie 
zwei Kilometer taubes Gestein zu durchfahren hatte, 
so wird die Länge des neuen, von Csertés aus einge- 
brachten Erbstollens über fünf Kilometer, davon drei 
sicher ganz im Tauben, betragen und derselbe dabei 
eine Verticaltiefe von 1 60 Meter unter dem Franzhori- 
zonte eröffnen. Ein Verlust des Gungadels in solcher 
Teufe lässt sich nach den bisherigen Erfahrungen 
durchaus nicht befürchten, wohl aber ist es eine aus 
der bisherigen Betriebsgeschichte deutlich her\'^or- 
leuchtende Wahrheit, dass die reiche aber äusserst 
unberechenbare Erzverthe^lung im Gangnetze fort- 
während grosse Opfer für Aufschlussarbeiten, ein 
fortwährendes Nachsuchen und Erwägen und grosse 
Sorgfalt im Abbau erfordert, wenn der Betrieb ein 
geregelter und der durchschnittliche Jahresertrag 
ein einigermassen beständiger sein soll. Auf dieser 
Basis ist Nagyág noch auf sehr lange Zeit hin beru- 
fen eine hervorragende Stellung im Edelmetallbau 
Ungarns einzunehmen und besonders inmitten des 
schwankenden siebenbürgischen Goldbergbaues ein 
Element relativer Beständigkeit zu bilden. 

Neben der volkswirthschaftlichen Bedeutung des 

15* 



ttíl^LStTÜNd. 



116 



ÖEDfeütüKO VOM tlAáTÁO tíS DBB LtTBBAtUft. 



Nagyáger Bergbaues kam auch das wissenschaftliche 
Interesse, das seine Erze und Lagerstätten boten, 
bald zur Geltung. War ja doch schon die Entdeckung 
einer wahren Goldvererzung etwas neues und über- 
raschendes und wurde die Bedeutung dieser neuen Mi- 
nerale noch erhöht, als Müller von Beichenstein im 
Jahre 1782 darin ein neues chemisches Element auf- 
fand, welches er Tellurium nannte. Aber nicht nur 
diese interessanten Tellurgolderze, sondern auch be- 
sonders schöne Krystallisationen schon bekannter 
Minerale, wie der Manganblende, des Bealgar, des 
Bournonit u. s. w. zogen die Aufmerksamkeit der 
Mineralogen und Sammler auf Nagyág. Später gesellte 
sich das Interesse an den mannigfaltigen structurel- 
len Eigenthümlichkeiten dieser Lagerstätten hinzu, 
und noch später war es die petrographische Eigen- 
thümlichkeit der Nagyáger Trachytformation, welche 
die Forscher anzog. So kam es dass die Minerale, 
Erzlagerstätten und Gesteine von Nagyág den Gegen- 
stand vieler wissenschaftlicher Untersuchungen bil- 
deten und dass die geologisch-mineralogische Lite- 
ratur über diesen Bergort eine grosse FüUe werth- 
voUer Daten enthalt. Besonders hervorzuheben ist die 



wissenschaftliche Thätigkeit vieler in Nagyág län- 
gere Zeit thätig gewesener Bergbeamten, wie z. B. 
Franzenau, Grimm, Debreczbnti und Höfer, weil 
ihre Aufzeichnungen über die in den Grubenbauen 
beobachteten Erscheinungen um so wichtiger sind, 
als dergleichen Aufschlüsse ihrer Natur nach schnell 
veränderlich und vergänglich sind.* 

Ausser den zahlreichen Schriften über einzelne 
Minerale, Gesteine oder geologische Verhältnisse von 
Nagyág und ausser den mehr weniger ausführlichen 
Beisenotizen der wissenschaftlichen Besucher des 
Bergortes, besitzen wir nicht weniger als vier aus- 
führliche Monographien von Nagyág, nämlich von 
Stütz (1803), von Knöpflbr (1845), von Freiherm 
von HiNGENAü (1857) und von Höfbr (1866). Wenn 
nun die vorliegende Schrift es unternimmt^ sich jenen 
Vorgängern anzuschliessen, so verfolgt sie weit weni- 
ger den Zweck Neues zu bringen, als das vorhandene 
Beobachtungsmaterial zu überprüfen, zu ordnen und 
den Fortschritten der Wissenschaft so wie der berg- 
männischen Aufschlüsse anzupassen. 

* Ein reichhaltiges Literatiirverzeichniss findet sich auf Seite 4 
dieses Baches. 



ERSTER ABSCHNin. 



DIE GEOLOGISCHEN VERHÄLTNISSE VON NAGYÁG. 



1. Die Topographie der (hegend. 

Das Trachytgebirge, dessen südlicher Theil die 
Erzlagerstätten von Nagyág enthält, hat seinen Na- 
men vom Berge Gsetrás (rumänisch Sietrasiu), der 
zwischen Hondol und Porcura, an der ehemahgen 
Grenze des Comitates Hunyad, sich bis zur Höhe 
von 1062 Meter erhebt. Von diesem Scheitelpunkt 
aus zieht sich der Hauptrücken des Gebirges erst 
genau nach Süd bis zum Gipfel Zsemena, (wo er den 
Rand der beigegebenen Karte Taf. I. erreicht), dann 
aber östlich über den breiten Bücken Costa mare 
zum 970 Meter hohen Makris und weiter in fast 
gerader südöstlicher Linie zur Gruppe der Nagyáger 
Berge, in welcher die Scheitelhöhe wieder bis über 
1000 Meter Höhe anschwillt. Der Knotenpunkt heisst 
Dealu Bucsumanilor und an diesen schliesst sich 
westlich der 1047 Meter hohe Hajtógipfel an, von 
dem auch das ganze eigentUche Nagyáger Gebirge 
den Namen führt. Ein weiterer westlicher Anhang 
des Hajtó ist der felsige Szarko mit der kleinen süd- 
lichen Vorkuppe Goronistye. Die östhche Portset- 
zung des Hajtogebirges wird durch die Gipfel Fra- 
szenata, Szekeremb, Dimbu Orlei, Gurgujata gebildet 
und endet wie im Westen mit einem schroffen Fels- 
abstnrz, dem tHom des Gsetrás» (Gomu Cietrasiului). 
An Höhe um einige Hundert Meter verringert setztsich 
nun die Wasserscheide wieder in südöstlicher Rich- 
tung fort bis zu dem abermals hervorragenden Gipfel 
Gsepturar mare, von dem aus die Bergrücken strah- 
lenförmig auslaufend gegen die Marpsniederung ab- 
dachen. 

Von den zahlreichen Aesten, welche dieser Ge- 
birgrstamm nach beiden Seiten hin aussendet, haben 
die auf der östUchen respective nördUchen Seite 



gelegenen für unseren Zweck keinen Belang; hinge- 
gen sind von den nach Süd und Südwest auslaufen- 
den Gebirgsästen folgende bemerkenswerth. Der vom 
Berge Zsemena westlich abzweigende Hauptast, wel- 
cher bis Boiza reicht und viele edle Ljagerstätten 
enthält, entsendet einen auf unserer Karte noch halb 
sichtbaren Nebenast nach Magura, wo er mit Gold- 
gängen erfüUt endet. Ein zweiter Ast zieht sich vom 
Zsemena in südwestlicher Richtung über die Gipfel 
Beszerikutza und Fauragu, ein dritter endlich fällt 
staffeiförmig nach Hondol ab, wo ihm jenseits des 
tiefen Thaleinschnittes der erzreiche Bergrücken Co- 
randa entgegensteht, welcher seinerseits das Ende 
eines westlich streichenden Astes bildet. Nun folgt der 
bereits erwähnte Szarko mit der Kuppe Goronistye 
und seiner tief abgesetzten Fortsetzung gegen Cser- 
tés (Mealu). Die an der Südseite der Hajtókette aus- 
strahlenden und grösstentheils nach SW verlaufen- 
den Aeste umschliessen das Hauptthal und den 
Bergort Nagyág. Sie alle haben die Eigenthümlich- 
keit, dass sie nach kurzem spomförmigen Absatz 
weiterhin noch einen oder mehrere aufgesetzte Tra- 
chytkegel tragen, wie den ZiíckerhíU auf der Fortset- 
zung des westlichen Zweiges, den Grossen Calvarien- 
berg und Ederreich, weiter noch den Legjdsolma auf 
dem südöstlichen Arm, den das Profil C — ^D unserer 
Karte zu veranschaulichen sucht. 

Die weiteren Verzweigungen dieser Aeste gehö- 
ren dem niedrigeren HügeUande an, das zwischen 
das Hajtógebirge und der Marosebene hegt. 

Die Quellen, welche an der Nord- und Ostseite 
dieses Gebirges entspringen, senden ihre Wässer alle 
dem Bache von Balsa zu; die von der ^Südwest-Seite 
dem Csertéser Bache, in den also auch der aus 
Nagyág kommende Bach einmündet. Nur die östliche 



DIB GEOLOGISCHEN VERHÄLTNISSE VON NAGYÁG. 



lld KRYSTALLlNlSGHE SCHItBFER. MfcSOSSOISCHfc BILDUNGEN. 



Hälfte des Hajtóer Gebirges speist mit den Quellen 
ihrer Südseite einen durch Vormaga fliessenden und 
bei Banpataka in den Marosfluss einmündenden 
Bach. Da auch die Gewässer von Balsa sowie von 
Csertés in die Maros einmünden, so hat das Csetrás- 
gebirg als Wasserscheide einen sehr untergeordneten 
Rang. Alle diese Thäler sind langgestreckt eng 
und furchenförmig bis auf das Thal des Csertés- 
bachcs, das von Hondol ab immer breiter werdend 
eine ebene Thalfläche bildet. 



2. Oeologische Beschreibung der Gegend. 

Wir haben es in der Gegend von Nagyág, beson- 
ders auch in Bezug auf seine Lagerstätten, vornehm- 
Uch mit den Bildungen der jüngeren Tertiärzeit, und 
zwar mit vulkanischen sowohl als mit sedimentären 
zu thun. Alle die älteren Bildungen, von denen nur 
kleine Partien in den Rahmen unserer Karte fal- 
len, haben nur insofern Interesse, als sie die Bezie- 
hungen zu dem geologischen Bau des ganzen Erz- 
gebirges anknüpfen. Die nachfolgende Beschreibung 
hält sich jedoch hergebrachter Weise an die aufstei- 
gende Altersfolge. 

a) Krystallinifiehs Schiefer, 
In der Einleitung wurde erwähnt, dass sich eine 
isolirte Masse krystallinischer Schiefer gebirgsartig 
am rechten Marosufer, zwischen Csigmó und Kémend 
erhebt. 

Der nördliche Band dieser Schieferinsel streift 
unser Gebiet bei dem Dorfe Vormaga und ist auf 
der Karte zu beiden Seiten des Baches als ein klei- 
ner, durch nachträgliche Abwaschung der tertiären 
Sedimentbedeckung wieder hervorgerufener Auf- 
schluss sichtbar. Weiter aufwärts in den Quellver- 
zweigungen des Vormagathales fand ich noch drei 
ganz kleine Aufschlüsse dieser Gesteine wovon der 
eine, in einer Höhe von GOO Meter, dem Trachyt- 
gebirge bis kaum auf einen halben Kilometer nahe 
kommt. Ja sogar unmittelbar am Fusse der Trachyt- 
berge am Abhänge der Pojana, sah ich Spuren dieser 
Schiefer und so ist denn auch das Vorkommen von 
Bruchstücken der Schiefer in manchen Nagyáger 
Trachyten ein Fingerzeig dafür, dass sich dieses 
Grundgebirge in nicht allzugrosscr Tiefe unterhalb 
der Trachytberge hinzieht und von den eruptiven 
Massen durchsetzt wurde. 



Von den verschiedenen Gesteinsarten, welche 
diese Schieferinsel im Ganzen zusammensetzen, ist 
bei Vormaga nur ein glatter, seidenglänzender dünn- 
blätteriger Thonschiefer zu sehen, der seiner petro- 
graphischen Beschaffenheit nach kaum zu den kry- 
stallinischen Schiefem gezählt zu werden verdient. 
Diesem ist. an einer Stelle, nicht weit südUch vom 
Bande der Karte einer Schicht von feinschieferigem, 
dunkelgrauen Kalkschiefer eingelagert. Weiter auf- 
wärts im Gebirge folgen Glimmerschiefer, Gneiss und 
kömiger Kalk. Der Thonschiefer bei Vorma^ zeigt 
überwiegend nordöstUches Streichen mit NW-Einfal- 
Icn, nur an einer Stelle fand ich das Verflachen nach 
NNO bei einem Fallwinkel von 50°. Starke Falten- 
pressung zeigt sich im Grossen wie im Kleinen, so 
dass man selbst Handstücke mit 3 — 4 kleinen Fal- 
ten gewinnen kann, lieber die Altersstellung dieser 
Formation lässt sich auf Grund dieses vereinzelten 
Vorkommens nichts Bestimmtes aussagen. Die Ver- 
bindung mit wirklichen Gneissen ist zwar evident, 
allein die Beschaffenheit der Thonschiefer sowohl 
als des eingeschalteten Kalkschiefers gemahnt an die 
Ansicht Peter's wonach ein Theil der ähnlichen 
Schiefer des Bihargebirges umgewandelte Sedimente 
der Garbonzeit wären. Auch daran ma^ erinnert wer- 
den, dass PosEPNY für diese zweifelhaften Gesteine, die 
er nicht nur hier und an anderen Punkten des Erz- 
gebirges, sondern weit weg, in der Gegend von liodna 
antraf, den Specialnamen «bastumische Formation» 
vorschlug. 

b) Mesozoische Bildungen, 

a) Bimptivgeateine und Kalkklippen. 

Die E^ppenkalke der Secundärzeit, sowie die 
eruptiven Gebilde dieser Periode, von denen in der 
Einleitung Erwähnung geschah, stehen zu den Erz- 
lagerstätten von Nagyág in keiner sichtbaren Bezie- 
hung. Von den ersteren kommen zwar einige klei- 
nere Aufbrüche bei Balsa und Mada dem Nagyáger 
Trachytgebirge recht nahe, fallen aber doch noch 
ausserhalb der Blattgrenze von Tafel I. Die mesozoi- 
schen Augitporphyre, Melaphyre und Mandelsteine 
begleiten die Ostseite des Trachytgebirges in einiger 
Entfernung, zwischen beiden liegt aber ein breiter 
Streifen neogener Sedimente. An der Südseite des 
Gsetrásgebirges treten jene basischen Eruptivgesteine 
nur an zwei Orten in ganz kleinen, bisher vollstän- 
dig übersehenen Punkten im Gebiete der Karte auf, 



DIB GEOLOQISOHEN VERHÄLTNISSE VON NAGYÁG. 



119 



KREIDE. KARPATHENSANDSTBINE. MEDITERRANSTUFE. 



u. z. einmal bei Hondol an dem Bergrücken von 
Bojaga, wo sie in eigenthümlicher Stellung sich dem 
Trachyte anschliessen, dann NW von Csertés im 
Faurager Thale, wo sie an der Basis eines kleinen 
Hügels erscheinen, der aus einem hellfarbigen quarz- 
reichen Eruptivgesteine besteht, welches ich, gleich- 
wie den Berg Svrediel bei Boicza als Quarzporphyr * 
bezeichnet habe. 

ß) Obei?e Kreide. 

Am oberen Ende des Dorfes Vormaga, in der 
Nähe einer Mühle fand ich am Unken Ufer des 
Baches eine kleine Scholle von grobem Conglomerat 
den Schichtenköpfen des Thonschiefers unmittelbar 
aufgesetzt und damit fest verwachsen. Die groben 
Gerolle aus Quarz, Kalkstein, Sandstein und grünen 
Schiefer sind durch einen grobsandigen Mörtel mit 
kalkiger Basis verbunden und in diesem stecken 
zahlreiche Versteinerungen einer cretaceischen Fauna, 
die Herr Dr. J. Pbthö zu untersuchen die Güte hatte. 
Er fand darunter : 

Belemnites sp. zwei Steinkeme, die Species war 
nicht erkennbar. 

Solarium sp. (vermuthhch eine neue Species) ein 
Exemplar. 

Turritella sp. ein Exemplar 

Cerithiumsp. « § 

Nerinea sp. « « 

i sp. « « 

Neithea laevis, Droüet (= Janira phaseola, 
D'Orb.)** 7 gewölbte und zwei flache Schalen. 

Neithea sp. ein Exemplar 

Area sp. « « 

Cucullea sp. « « 

Astark (Crassinella) sp. ein Exemp. 

Isocardia sp. ein Exempl. 

Ein Bruchstück eines Echimdenstacliels. 

Trochocyathus sp. zwei Exemplare 

Trochosmilia (? Parasmilia) sp. 

Orbitolina concaca, Lamarck (= PateUina con- 
cavaLam.) zahlreich im Gestein eingewachsen. 

Dr. Petho äussert sich über dieses Vorkommen 
wie folgt : «Zwei typische Cenoman- Arten, Neithea 
laevis und OrbitoHna concava lassen das Alter der 
Scholle von Vormaga mit grosser .Wahrscheinlichkeit 



* B. V. Inkey: Ueber das Nebengestein der Erzgänge von 
Boicza. Földtani Közlöny. 1879. IX. 8. 445. 

** Ueber die Begründung des Speciesnamens Neithea, r. im 
Földtani Közlöny XII. B. den Artikel von Dr. J. Pethö. 



bestimmen. Auch die übrigen Versteinerungen stim- 
men ihrem allgemeinen Habitus nach am besten zur 
Cenomanstufe». 

y) Karpathensandstein. 
Obwohl der Karpathensandstein, wie bereits er- 
wähnt, das verbreitetste Formationsglied im siebenbür- 
gischen Erzgebirge ist, tritt er doch in der unmittel- 
baren Umgebung von Nagyág und dessen Trachyt- 
bergen nicht zu Tage, man müsste denn einige sehr 
versteckte Aufschlüsse von Sandstein und Conglo- 
merat im Quellgebiete des Vormager Baches dahin 
rechnen. Aber schon unweit von der Westgrenze 
unserer Karte, in der Gegend des Badeortes Gyógy 
tritt er mit reinem Flyschcharakter hervor, und hier 
war es, dass ich eine jener merkwürdigen bienen- 
wabenförmigen Versteinerungen fand,' von denen 
Herr von Matyasovszky das erste in den Nordkar- 
pathen aufgefundene Exemplar unter dem Namen 
Glenodidyum carpaticum beschrieb.* Nach der An- 
sicht des genannten Forschers würde dieser Fund 
für das neocome Alter des hiesigen Karpathensand- 
steines sprechen. 

c) Kainozoische Bildungen: Xeogen, 

a) Mediterranstufe. 

Die wichtigsten geologischen Veränderungen in 
der Gegend des heutigen Nagyág fallen in die Zeit 
der Mediterranstufe der neogenen Schichtenreihe. 
Dieser gehören nämlich nicht nur die Sedimente an, 
die den grössten Baum auf dem Gebiete unserer 
Karte einnehmen, sondern auch die ganze Trachyt- 
formation dieses Gebietes mag dem letzten Theile 
dieser Epoche zugerechnet werden. 

Dem Alter nach gebührt den Sedimenten der 
Vorrang vor den eruptiven Bildungen. Darunter ver- 
stehe ich ganz denselben Complex von Schichten, 
den HeiT Posepny im ganzen Gebiete des Erzgebirges 
als «Lokalsediment» bezeichnet hat. Es wurde bereits 
erwähnt, dass diese Ablagerungen im ganzen Erz- 
gebirge in einzelnen Becken und Buchten erscheinen, 
und zwar gewöhnüch am Fusse der Trachytberge, 
von denen die meisten wohl jünger sind und diese 
Schichten durchbrochen und vielfach gestört haben. 



* Siehe : Természetrajzi fűzetek n. 1878. Tai. XII. nnd über 
den letzteren Fand, Földtani Közlöny IX. 1879: Ueber einen 
neuen Fundort de» Glenotictynm in Siebenbürgen, von J. v. 
Matyabovbzky. 



DIE OKOLOOISCHBN VBRHALTNI8SE VON NAOYilO. 



120 



MBDITBBRANE BEDIMBNTB. 



So erscheint denn auch das Trachytgebirge von 
Nagyág umgeben von den « Lokalsedimenten •. An 
der nördlichen und östlichen Seite bilden sie einen 
breiten Saum, der sich im Thale von Balsa auf die 
Melaphyre und Kalksteine der Secundärperiode, wei- 
ter aber, bei Máda bereits auf die emporgerichteten 
Schichten des Karpathensandsteines stützt. Von hier 
aus greift dieser Schichtencomplex über die Wasser- 
scheide am PuBse des steil abstürzenden Trachyt- 
berges Comu Csetrasului und verbreitet sich im 
Quellgebiete des Vormager Baches, wo er ein durch 
zahlreiche Erdrutschungén zerrissenes Terrain bil- 
det, dessen Unterlage hier wohl schon das PyUit- 
gebirge ist. Bis auf den Bergrücken zwischen Vormaga 
und Nozság, wo sarmatische Ablagerungen es über- 
decken, herrscht nun das mediterrane Sediment an 
der ganzen Südseite des Csetrásgebirges bis weit 
über die westliche Grenze unserer Karte hinaus, ein 
niedriges welliges Hügelland bildend, aus dem die 
Trachytberge steil emporragen. Zwei tiefe Buchten 
dieser sedimentären Bildung zwängen sich bei Hondol 
und bei Boksa zwischen die vorspringenden Ausläufer 
des eruptiven Gebirges, aber auch die feinere Gliede- 
rung des letztem ist überall durch tief eingreifende 
Zungen und Buchten der ersteren bezeichnet, die 
mit ihren Enden bedeutende Niveauhöhen erreichen. 
Ja noch darüber hinaus, bis fast auf die Kammhöhe 
des Trachytgebirges treffen wir einzelne isolirte Par- 
tien, oft auch nur schwache Spuren der Sediment- 
gesteine an, die gleich den in den Bergwerken auf- 
geschlossenen Schollen, durch die aufdringende 
Eruptivmasse aus ihrem Zusammenhange losgerissen 
und zum Theil über ihr ursprüngliches Niveau em- 
porgedrängt zu sein scheinen. So sind also die vul- 
kanischen Gesteine mit den durchbrochenen neptu- 
nischen Bildungen in höchst auffallender Weise ver- 
bunden und durcheinander geknetet. 

Die Hauptmasse der mediterranen Ablagerungen 
besteht aus Sandstein- und Conglomeratschichten, 
zu denen sich häufig rother oder auch weisser u^jd 
grauer sandiger Lehm gesellt ; seltener sind Zwischen- 
lagerungen von hartem Mergel, von sandigem Kalk- 
stein und Stöcke von Gj^s. 

Der Sandstein dieses Schichtencomplexes ist 
grösstenthcils mürbe und bröckelig, sein Korn eher 
grob als fein, die Farbe weiss oder gelblich, nur 
stellenweise roth oder buntHeckig. Das Bindemittel 
fast immer mit Salzsäure schwach aufbrausend. Die 
Sandkörner selbst bestehen überwiegend aus farb- 



losem oder rein weissem oder auch schwarzem 
Quarz. 

Mit den Sandsteinen enge verbunden treten "Gon- 
glomerate auf, deren Geschiebe, von Haselnuss- bis 
Faustgrösse, überwiegend gleichfalls aus weissem und 
schwarzem Quarz bestehen. Dazwischen sieht man 
aber auch häufig Geschiebe von einem grünlichen 
Schiefer und von gelbem Quarzporphyr, seltener von 
Gneiss oder auch von einem ganz kaolinartig ver- 
witterten Feldspathgestein. Als Bindemittel dient 
eine thonige Sandsteinmasse mit geringem Kalk- 
gehalt; gewöhnlich ist dieselbe weich und zerreiblich, 
so dass das Gestein leicht zerfällt, allein es giebt 
mehrere Stellen, wo das Bindemittel stark verquarzt 
und mit den Geschieben zu einer äusserst wider- 
standsfähigen Masse verbunden ist, so zwar, dass an 
solchen Orten das Sediment die schroffen Bergformen 
des Trachytes nachzuahmen im Stande ist. Diese 
jedenfalls erst nachträglich erfolgte Veränderung zeigt 
sich am auffalligsten in der Nähe der Ortschaften 
Bajaga und Boksa, wo steile Bergrücken, die aus 
solchen verquarzten Conglomeraten bestehen, die 
Trachytberge Coranda und Altasur mit dem Haupt- 
stamme des Csetrásgebirges orographisch verbinden. 
Der alte Bergbau der Coranda scheint sich theilweise 
auch in dieses harte Gestein erstreckt zu haben, wel- 
ches hier stellenweise bis zur Bildung einer rauhen 
Quarzbreccie mit Drusenräumen und darin aufra- 
genden Quarzkrj'stallen verwandelt ist. Dass diese 
Verquarzung die Folge eines späteren Processes, etwa 
der Durchtränkung mit den kieselsäurehältgien Wäs- 
sern heisser Quellen sei, ist auf dem Bücken der 
Costa mare deutlich zu erkennen, wo sich diese 
Wirkung auch auf den benachbarten Trachyt erstreckt 
und denselben auf eine gewisse Entfernung hin in 
•Mühlstein-Porphyr» verwandelt hat. 

Thon und Lehm sind als Zwischenlagen in den 
vorhergenannten Gesteinsschichten verbreitet. Nicht 
ihre Menge, wohl aber die grellrothe Farbe, die den 
meisten derselben eigen ist, machen diese Gesteine 
bemerkbar. Als wasserundurchlässige Schichten zwi- 
schen den porösen Sandsteinen und Conglomeraten 
verursachen diese Zwischenlagen die vielfachen Erd- 
rutschungén, die das Relief der Gegend erkennen lässt. 

Seltener ist das Auftreten von Merffelschichten ; 
nur in den tiefer aufgeschlossenen Theilen des Com- 
plexes, z. B. in den Betten der Nozságer und Vor- 
magaer Bäche sah ich Mergelschichten von 1 — 2 Dm. 
Dicke anstehen. 



DIE GEOLOGISCHEN VERHÄLTNISSE VON NAGYÁG. 



121 



VERSTEINERUNGEN DER OBEREN MEDITERRANSTUFE. 



Der Gyj)s tritt in grösßeren und kleineren Stöcken 
und Nestern ziemlich häufig auf,* aber, wie es scheint, 
ebenfalls nur in den tieferen Schichten. Einige dieser 
stockförmigen Massen habe ich auf der Karte be- 
zeichnet, andere wurden in den Bergwerkstollen an- 
gefahren, so z. B. je einer im Born- und im Josefi- 
Stollen. 

Ich erwähne noch der Spuren von Braunkohle, 
die ich oberhalb Boksa mare am. Wegesrande aufge- 
schlossen fand. So erwähnt auch Hingenau Lignité 
von Galbina, nördlich von Nagyág. 

Kalkstein ist in diesem Schichtencomplexe nur 
durch wenige schollenartige Ueberreste vertreten, die 
jedoch durch die in ihnen enthaltenen Versteinerun- 
gen von hoher Bedeutung für die Altersbestimmung 
der ganzen Formation sind. Zwei von diesen Schollen 
befinden sich bei dem Dorfe Vormaga, die erste ganz 
in der Nähe des früher erwähnten Kreideconglome- 
rates, aber etwas höher als dieses am oberen Bande 
der Schlucht. Sie ist den Schichten des Phyllites 
discordant aufgelagert. Die Kalkmasse ist erfüllt von 
groben eckigen Quarzkömem, die auf der verwitter- 
ten Oberfläche rauh hervorragen. Im Ganzen zeigt 
sich eine dickbankige Schichtung mit einer Neigung 
von 30 Graden nach Nord. In diesem Gesteine fand 
ich zahlreiche Austemschalen, ein Pecten-Bruchstück 
und Spuren von Korallen. Die zweite Scholle liegt 
etwas entfernter vom Dorfe, beiläufig 100 Schritte 
weit südöstUch von der ersten. Auch hier ruht der 
Kalk unmittelbar dem Phyllit auf, das Gestein ist 
aber weniger durch Sandbeimengung verunreinigt. 
Auf der verwitterten Oberfläche des Felsens liegen 
zahlreiche Austemschalen umher, andere Versteine- 
rungen fand ich hier nicht. Dem Kalke ist Conglo- 
merat aufgelagert und in geringer Entfernung befin- 
det sich ein Gypsstock. 

Bänke von sandigem Kalkstein fand ich auch 
weiter oben im Bette des Vormaga-Baches, doch 
ohne Versteinerungen. Fem von diesem Orte, näm- 
lich am oberen Ende des Dorfes Hondol stossen wir 
wieder auf Kalkstein, der hier einem röthhch-violet- 
tem arkosenartigen Sandsteine aufruht. Es ist dies 
ein wahrer Lithotamnienkalk, der ausserdem Bruch- 
stücke von Austerschalen, Kamm-Muscheln, Korallen 
und anderen Versteinemngen enthält. Dieses Vor- 



* J. Höfeb: Gypsvorkommen in Nagyág. Jahrb. d. k. k. geol. 
Beichsanst. XVI. Verh. p. 108. Die Angabe Höfers, das8 Gyps in 
Trachyttaff eingebettet vorkomme, ist mit der Bildungsgesohichte 
der Gegend unvereinbar. 

dixst: naotáo. 



kommen wurde zuerst durch Dölter bekannt und 
der mediterrane Charakter seiner allerdings mangel- 
haften Fauna durch Fuchs constatirt. Auf die Tekto- 
nik dieser Stelle muss ich später zu sprechen kommen. 

Es ist hier am Orte von einer dritten Fundstelle 
von Petrefacten zu reden, obwohl diese nicht aus 
Kalkstein herstammen. SüdUch vom Wege, der von 
Csertés nach Nagyág führt, in der Nähe eines grossen 
Gypsstockcs kann man auf den Ackerfeldern lose 
umherliegende Schalen von Ostrea Cochlear sammeln. 
Anstehendes Gestein ist hier nicht zu sehen, nur 
Brocken von einem harten grauen Mergel. 

Die Versteinerungen, die ich an den drei genann- 
ten Fundpunkten gesammelt habe, sind folgende : 

Lithothamnium (NulUpora), bei Hondol. 

Ostrea Hoernesi, Kbuss, bei Vormaga. 

Eine untere und mehrere obere Schalen. Diese 
Exemplare entsprechen der genannten Austernart, 
wie sie in dem Werke «Fossile Mollusken des Tertiär- 
beckens von Wien» Seite 459 beschrieben und auf 
Tafel 75 abgebildet ist, in allen Punkten bis auf die 
Dicke der Schale, die bei den Exemplaren von Vor- 
maga sehr beträchtlich ist, während die Art a. g. 0. 
als dünnschalig angegeben wird. 

Ostrea cochlear, Poli {=0. navicularis, Brocchi) 
am Wege von Csertés nach Nagyág. Kleine kugel- 
förmige Schalen, ebenfalls von bedeutender Dicke. 

Pecten cfr. Bessert, Andrbjowszky aut P. Ley- 
thaianus, Paktsch ; bei Vormaga. Das einzige auf- 
gefundene Exemplar besteht in einem äusseren 
Abdrucke der oberen Schale und auch dieser ist 
nicht intact. Höhe 56 mm., Breite nach Ergänzung 
etwa 54 mm., so dass die Schale beinahe kreisrund 
wäre. Darauf 22 zweikantige Kippen, die bis an den 
Scheitel hinaufreichen. Die Ohren sind ziemUch 
gross. Die Schale fast ganz flach, gegen den Scheitel 
hin schwach eingedrückt. Diese Art scheint dem 
P. Leythaianus wenn auch nicht vollkommen zu 
entsprechen, doch sehr nahe zu stehen. Im Kalk- 
steine bei Hondol fand Dölter auch Bruchstücke 
eines Pecten, der nach der Meinung des Herrn Fuchs 
der genannten Art angehört. 

So dürftig auch diese palseontologischen Daten 
sind, so weisen doch alle hier genannten Arten un- 
zweifelhaft auf die obere Abtheilung der Mediterran- 
stufe hin: es sind Fossiüen des Leithakalkes. Da 
nun die übrigen GUeder des in Rede stehenden 
Schichtencomplexes, die Sandstein-, Conglomerat- 
und Thonschichten sich in engem Verbände an und 

16 



DIB QBOLOGISCHEN VERHÄLTNISSE VON NAGYÁG. 



122 



DAS ALTBR DEK TRAGHYTERUPTION. 



Über die Kalke lagern, aber von den wohlcharakteri- 
sirten sarmatischen Ablagerungen scharf gesondert 
sind, so kann man nicht umhin, den ganzen, soeben 
beschriebenen Schichtencomplex, Posepny*s •Lokal- 
sediment», in die obere Mediterranstufe zu verweisen. 

Eruptive Bildungen. Ausbreitung und Lagerung. 

Dieses wichtigste Glied in der Zusammensetzung 
der Gegend von Nagyág verdankt seinen Ursprung 
der zur Tertiärzeit wieder erwachten vulkanischen 
Thätigkeit, welche auf dem Gebiete unseres Landes 
so viele und mannigfache Neubildungen geschaf- 
fen hat. 

Der Theil des Csetrasgebirges, dem Nagyág an- 
gehört, besteht aus einer zusammenhängenden Keihe 
von Trachytkuppen, mit zahlreichen Ausläufern und 
Aesten, wovon jeder mit einem runden steilen Berg- 
kegel endet. Die Verbreitung der Trachytformation 
ist im Rehef der Gegend so klar ausgedrückt, dass 
nur die bereits erwähnten schmalen Buchten und 
losgerissenen Schollen der Sedimentfomiation auszu- 
nehmen wären, um alle über ein gewisses Niveau 
steil emporstrebenden Bergformen als eruptive Ge- 
bilde bezeichnen zu können. Allein das Niveau, bis 
auf welches die Grenze zwischen der zusammenhän- 
genden Trachytmasse und den Sedimenten hinauf- 
reicht, ist nicht in allen Theilen das nämliche. 
Am östUchen Ende des Trachytgebirges, am Fusse 
des Comu Csetrasului finden wir diese Grenze in 
einer Höhe von 800 m., weiter gegen W. sinkt sie 
tiefer und tiefer hinab und in der Gegend von Cser- 
tes und Magura erreichen die Sedimente im Ganzen 
nicht über 4 — 500 m. Höhe. Das Trachytgebirge 
erscheint demnach einer von 0. nach W. flach ab- 
fallenden Basis von Sedimentgesteinen aufgesetzt. 
Dies gilt jedoch nur im Grossen für die zusammen- 
hängenden Massen der beiden heterogenen Gesteine ; 
denn es wurde bereits erwähnt, dass man losgerissene 
Schollen und kleine Partien von Sedimentgesteinen 
mitten in den eruptiven Gebilden auch in weit grös- 
serer Höhenlage antrifft ; anderseits aber steigen die 
Ausläufer des Trachytmaßsives allenthalben stufen- 
weise zu grösserer Tiefe hinab, als die bezeichnete 
Niveaulinie gestatten sollte. Durch schmale Buchten 
von Sedimentgesteinen vom Hauptstamme mehr oder 
minder vollständig abgetrennt erscheinen die kuppen- 
förmigen Trachjrtberge rings um den Hauptstamm 
tiefer herabgesunken und gleichsam als Fortsetzung 
dieses Processes ragen auch noch in grösserer Ent- 



fernung einzelne Trachytkegel wie Legyisolyma, 
ürdikusa, Csepturar, aus der sedimentären Umge- 
bung hervor. Dieses stufenweise Absitzen der äusseren 
Randmassen lässt sich am einfachsten durch nach- 
trägliche Rutschungen erklären, wie ich bereits 
früher einmal des Näheren auseinander gesetzt habe.* 
Die vom Hauptstamme ausstrahlenden mächtigen 
Trachytströme ruhen nämUch auf den lockeren 
Schichten der mediterranen Sedimente ; die Erosion 
dieser Basis ruft in diesen dazu sehr geeigneten 
Schichten rutschende Bewegungen hervor, der die 
auflagernden festen Massen folgen müssen ; so trennt 
sich also das dicke Ende des Lavastromes vom Haupt- 
stamme, wird zu einem regelmässigen Kegelberge 
ausgebildet und lässt hinter sich einen tief einge- 
sattelten schmalen Bergrücken, auf welchem die sedi- 
mentäre Grundlage zu Tage tritt. Wiederholt sich 
der Rutschungsprocess, so entstehen zunächst die 
erwähnten Trachytstufen, bei weiterem Verlauf aber 
wird der ganze Trachytkegel zu einem Trünmier- 
haufen, der sich als Steinmeer auf der sedimentären 
Unterlage thalabwärts verbreitet, wie z. B. von der 
Westseite des Berges Sarko bis hinab in das Dorf 
Hondol. 

Alter der Trachytemption. 

Das dieser Erklärung zu Grunde hegende Alters- 
verhältniss des Trachytes zu den umgebenden Sedi- 
menten ist bereits früher bekannt gewesen. Schon 
die älteren Autoren wie Grimm und Hinoenau haben 
es ausgesprochen und Höfeb hat es eingehend er- 
wiesen, dass der Trachyt der Nagyáger Berge die 
Formation der Sandsteine, Conglomerate und rothen 
Thone durchsetzt und Überflossen habe. Die Beweise 
für diese Ansicht sind : erstens das Uebergreifen der 
Trachjrte über die sedimentären Bildungen, zweitens 
das Vorkommen von losgerissenen und gänzlich iso- 
lirten Sediment-Schollen mitten im Trachytmassiv, 
drittens der gänzhche Mangel an Trachytgeröllon in 
den Conglomeraten der umgebenden Schichten. 

Den ersten Beweis hefem zahlreiche Aufschlüsse 
sowohl an der Oberfläche als in den Stollenbauen ; 
darunter sei an erster Stelle der überzeugende Auf- 
schluss am Mundloche des verfallenen Theresien- 
stoUens erwähnt, denn nirgends ist die Auflagerung 
einer Trachytmasse auf sedimentärer Grundlage so 
handgreiflich erreichbar als hier. Noch schlagender 
ist freiHch der Umstand, dass der Franzstollen unter 

* Ueber eine anfibllende Beiigform der Gegend von Nagyág. 
Földt. Közlöny X. 



DIR GROhOOISCHBN VKRHÄLTNI8SK VoM NAOVÁO. 



123 



BEWEISE FÜR DAS ALTER DER ERUPTION. 



der Trachytmasse des grossen Kalvarienberges Sand- 
stein durchfährt und dass die Combination der drei 
Hauptstollen von Nagyág unterhalb der griechischen 
Kirche das Einfallen der Trachytgrenze nach NO, 
also gegen die Trachytmasse ergiebt. Der Bomstollen 
ergab ähnliche Aufschlüsse und ebenso verhält sich 
die Sache im Peter-Paul-Stollen bei Magura. Kleinere 
Aufschlüsse, die das Einschiessen des Sedimentes 
unter Trachyt erkennen lassen, finden sich in zu 
grosser Zahl, um speciell angeführt zu werden. 

Diesen klaren Beweisen gegenüber hat es wenig 
zu bedeuten, dass an zwei Stellen in der Gegend von 
Hondol, nämlich einmal beim Orte Bajaga, dann am 
Nordende von Hondol selbst an dem Saumpfade nach 
Porcura, die steilstehende Grenzfläche nicht gegen 
den Trachyt, sondern gegen die Sedimente hin ein- 
fällt. In dieser Gegend ist die Erosion am tiefsten 
eingedrungen und hat allem Anscheine nach den 
oberen Theil des eruptiven Stammes selbst blosgelegt, 
wodurch sich nicht nur das ausnahmsweise tiefe 
Niveau des anstehenden Trachytes, sondern auch 
das erwähnte Lagerungsverhältniss leicht erklären 
lässt. 

Der zweite Beweis, welchen die in der Trachyt- 
masse eingeschlossenen Sedimentschollen liefern, 
wird besonders durch die unterirdischen Aufschlüsse 
der Grubenbaue erbracht und soll bei Besprechung 
der letzteren des Näheren erörtert werden. Zu bemer- 
ken ist hier nur, dass man auch zu Tage auf den 
Trachytbergen viele isolirte Aufschlüsse von Sediment- 
gestein antriflft, deren Vorkommen sich nicht anders 
erklären lässt als durch die Annahme, die aufstei- 
gende Lava habe einzelne Stücke der durchbrochenen 
Sedimentdecke in ihrem zähflüssigen Emporquellen 
mitgehoben und umschlossen. Ein lehrreiches Bei- 
spiel dieser Art befindet sich unmittelbar bei Nagyág 
vom Hauptwege aus sichtbar am südlichen Strebe- 
pfeiler des Hajtoberges. 

Den dritten Beweis für das relativ jüngere Alter 
des Trachytes finden wir in dem Umstände, dass die 
unmittelbar um das Gebirge herum anstehenden 
Conglomerate durchaus keine Geschiebe von Trachyt- 
gestein enthalten, ein Mangel, der ganz unerklärlich 
wäre, wollte man das Trachytgebirge .für eine ältere, 
zur Zicit der mediterranen. Sedimentbildung schon 
vorhandene Bildung betrachten. Diese Behauptung 
bezieht sich jedoch nur auf die Gonglomerate des 
Lokalsedimentes einerseits und auf die Gerolle von 
den bei Nagyág anstehenden Trachyten. Denn wir 



werden bald sehen, dass die südlich von Nagyág vor- 
kommenden sarmatischen Schichten voll von der- 
artigen Gerollen sind und auf der anderen Seite ist 
es unzweifelhaft, dass auch die mediterranen Con- 
glomerate (Lokalsedimente) Gerolle von eruptiven 
Gesteinen enthalten, nur dass die letzteren nicht 
den Nagyáger Trachyten, sondern älteren Eruptiv- 
gesteinen nämUch theils den Quarzporphyren theils 
den Melaphyren der Secundärzeit entsprechen, von 
welchen beiden Gesteinen noch kleine anstehende 
üeberreste bei Hondol und Csertés zu finden sind. 
Ich muss auf diese beiden Umstände aufmerksam 
machen, um meine Behauptung den widersprechen- 
den Daten anderer Forscher gegenüber aufrecht zu 
erhalten. Höfer hat sich dadurch, dass er die sarma- 
tischen Schichten von den mediterranen nicht unter- 
scheidet und in ersteren echte Trachytgeschiebe findet, 
zu der Ansicht verleiten lassen, die Trachyteruption 
von Nagyág sei jünger als das Sarmatische. Ander- 
seits glaubten die Verfasser der f Geologie Sieben- 
bürgens» in den Conglomeraten von Nagyág und 
Csertés wirkliche Repräsentanten der Trachyte ge- 
funden zu haben. Auch Tsohermak und PoSbpny 
bezeichnen die Schichten des Lokalsedimentes als 
tufifartig und halten die Eruption für zienüich gleich- 
zeitig mit der Ablagerung dieser Schichten, denen 
sie oligocüenes Alter zuschreiben. Diesen Behauptun- 
gen gegenüber könnte ich mich freilich nur auf das 
negative Resultat meiner eingehenden Untersuchung 
der mediterranen Conglomerate berufen, wenn mir 
nicht anderseits die bereits besprochenen tektoni- 
schen Verhältnisse zur Seite stünden, die schon an 
und für sich das jüngere Alter der Eruption genug- 
sam beweisen. Die Angaben jener hochgeachteten 
geologischen Autoren sind daher nur aus einer Ver- 
wechslung mit den erwähnten mesozoischen Eruptiv- 
gesteinen erklärlich. Allerdings haben die verwitterten 
Bruchstücke und Gerolle vom Melaphyr grosse Aehn- 
lichkeit mit solchen von grünsteinartigen Trachyten 
und können die von mir als mesozoisch bezeichne- 
ten Quarzporphyre von rein petrographischem Stand- 
punkt aus auch als Quarztrachjiie bezeichnet werden. 
Dass aber dieses Gestein, mag es nun der älteren 
Tertiärperio<le oder der mesozoischen Abtheilung zu- 
gehören, jedenfalls älter sei als unsere Sedimente, 
dies erheUt schon aus den tektonischen Verhältnis- 
sen in der Gegend von Boicza und Füzosd, wo der 
Quarzporphyr in grösseren Massen auftritt. Es ist 
daher ganz natürlich, dass dieses feste Gestein reich- 

lü* 



DIE OEOLOOISCHBN VKRHALTNlSSE VON NAOyAG. 



124 



8TRUCTUR DER TRACHYTK. 



liches Material für die spätere Sedimentbildung der 
Gegend geliefert hat und sich in Geschiebeform auch 
in solchen Gegenden erhielt, wo seine anstehenden 
Massen heutzutage auf ein Minimum reducirt, oder 
von den späteren Bildungen überdeckt sind. Hin- 
gegen konnten die erst spater, d. h. nach Ablagerung 
der mediterranen Conglomerate entstandenen Tra- 
chytberge nur mehr den Sedimenten der nachfol- 
genden sarmatischen Periode Material liefern, und 
dies fand ich auch durch häufige und weit ausge- 
dehnte Untersuchungen ausnahmslos bestätigt. Selbst 
an den Orten, die Hauer und Stäche speciell als 
Fundorte von TrachytgeröUen angeben, so z. B. die 
Gräben hinter der Kirche von Csertés, konnte ich 
nach stundenlangem Umhersuchen in den Conglo- 
meraten keine den umgebenden Trachyten entspre- 
chenden GeröUe entdecken ; was darunter von Erup- 
tivgesteinen herstammte, glich höchstens dem Quarz- 
porphyr, der auch nicht weit von dem Orte die auf 
der Karte verzeichnete kleine Kuppe bildet. 

Eine dritte, von den vorerwähnten abweichende 
Ansicht über das Alter der Nagyáer Trachyte hat 
DöLTER ausgesprochen. Er wusste, dass diese Eruptiv- 
bildungen allenthalben die Formation von Sandstein, 
(Konglomerat und rothem Thon durchsetzt und über- 
lagert hat, nahm aber für diese, nach Posepny's Vor- 
gang aquitanisches Alter an. Nun fand er aber bei 
Hondol den früher erwähnten Leitliakalk in solcher 
Stellung, die als An- oder Ueberlagerung des Tra- 
chytes aufgefasst werden kann. Er setzt daher den 
Zeitpunkt der Eruption zwischen die aquitanische 
und die mediterrane Stufe. Hätte er sich eingehender 
mit den Lagerungsverhältnissen der Sedimente be- 
fasst, so würde er erkannt haben, dass dieser, sowie 
die übrigen Fundorte mediterraner Fossilien eben den 
Liegendschichten der ganzen vom Trachyt durch- 
setzten Ablagerung angehören, femer, dass die Ueber- 
lagerung bei Hondol nur eine scheinbare sei, oder 
vielmehr nichts anderes vorstelle, als die Entblössung 
des Contactes an einer tieferen Stelle der schief auf- 
steigenden Eruptionsspalte. So erklärt sich auch 
dieser Widerspruch. 

Die richtige Vorstellung vom tektonischen Ver- 
hältnisse der Nagyáger Trachyte an den umgebenden 
Sedimenten hat bereits Grimm ausgesprochen. Wenn 
er auch dem damahgen Stande der geologischen Er- 
kenntniss entsprechend, die mediterranen Sedimente 
als Karpathensandstein und die sarmatischen Schichten 
als Grobkalk bezeichnet, so wusste er doch diese 



beiden Formationen von einander zu unter- 
scheiden, wusste auch, dass sie einander discordant 
überlagern, dass die erstere vom Trachyt durchbrochen 
werde, die letztere aber Trachytgerölle enthalte. Auch 
der wichtige, durch meine petrographischen Unter- 
suchungen noch näher zu beweisende Umstand, dass 
der «Grünsteinpoiphyr» mit dem Trachyt durch 
Uebergänge eng verbunden sei, dass also die ganze 
Eruptivmasse jünger sein müsse, als der umgebende 
«Karpathensandstein», war seinem unbefangenen 
Blick klar geworden. Hinoenau hat daher die Frage 
nur verwirrt, als er die beiden Gesteinsmodificationen 
als altersverschieden hinstellte, und Cotta ist ihm in 
dieser Ansicht gefolgt. 

Meine Auffassung dieser Verhältnisse schliesst 
sich daher durchaus der Darstellung Grimmas an, und 
man braucht nur dessen etwas veraltete Nomenclatur 
in die moderne Sprache der Geologie umzusetzen, 
um die vollständige Uebereinstimmung zu erkennen. 
Es ist demnach aus dem Vorhergehenden klar und 
unzweifelhaft erwiesen, dass die Trachyteruption von 
Nagyág der Zeit nach zwischen die Ablagerung der 
ober-mediterranen und die Bildung der sarmatischen 
Sedimentschichten fällt. 

Structurverhältnisse der Trachyte. 

Die Trachytformation von Nagyág besteht fast 
ausschliesslich aus compactem Massengestein, das als 
das Product einer aus breiten Eruptivspalten trag und 
zäh hervorgequollenen Lava anzusehen ist. Vulka- 
nische Tuffschichten fehlen hier gänzlich. Die locale 
Anhäufung von trachytischen Trümmern ist aus- 
schliesslich das Werk der nachträglichen subaerischen 
Ablation und kann daher nur als secundärer Tuff 
oder aber als Nyirok bezeichnet werden. Auch jene 
ausgedehnten Massen von trachytischen Breccien, die 
im westUchen Theile des Csetrasgebirges, besonders 
an den Bändern des Körösthales verbreitet sind, er- 
strecken sich lange nicht bis in die Gegend von Nagyág. 
Hier findet man nur ganz local, wie z. B. an der 
Felsengruppe desLespedar echte vulkanische Breccien, 
in denen die Bruchstücke wieder durch trachytisches 
Material verkittet sind. An der südöstlichen Lehne des 
Berges Zsemena und weiter am Wege nach Hondol 
trifft man auf einige Entblössungen von eruptivem 
Trümmergestein, worin stellenweise auch Quarzgerölle 
und kleine Brocken von Thon enthalten sind ; doch 
zeigt sich auch hier keine geschichtete Tuffmasse. Die 
Absonderungsformen der Trachyte verdienen in Hin- 
sicht auf die spätere Spaltenbildung der Erzgänge 



DIE äfiOLOOISCUEN VERHÄLTMISSE VON NAOTAO. 



126 



TBACHYTFORUATtONlBN. 



einige Aufmerksamkeit. Sehr häufig sind die Trachyte 
von Nagyág plattenförmig abgesondert, so namentlich 
am Berge Hajtó, wo stellenweise sogar zwei Systeme 
von Absonderungsklüften sich kreuzen; femer am 
gro8senKalvarienberg,amKolczisormitN.-0.-Streichen 
und N.W. -Einfallen, am Sekerembmit Ost- Streichen 
und Nord-Einfallen, am Gipfel des Gui^jata, des 
Zuckerhutes, des Csepturar mit überwiegend nörd- 
licher oder nordwestlicher Streichrichtung. 

Euglige Absonderung zeigen manche Trachyte bei 
Nagyág ; sehr schön ist die concentrisch schalige Ab- 
sonderungsform am südwestlichen Ausläufer des 
Hajtó zu sehen, nicht minder am Hauptwege im 
Orte, hinter der griechischen Kirche u. s. w. Diese 
Form bildet sich nicht auf einmal aus, sie ist nur das 
Pioduct emer sprungweise fortschreitenden Verwit- 
terung, durch welche von den polygonal zerklüfteten 
Trachytmassen successiv mehrere Verwitterungs- 
schalen losgelöst werden, wobei die anfangs scharfen 
Kanten der Polygone immer mehr abgerimdet werden, 
bis ein kugelförmiger Kern sichtbar wird. Die Grund- 
bedingung dieser Absonderungsform ist daher die 
Eigenthümlichkeit des Gesteines, scharf abgesonderte 
und sich leicht loslösende Verwitterungsrinden zu 
bilden. Warum aber diese Eigenthümlichkeit ein und 
demselben Gesteine an der einen Stelle zukommt, an 
andern aber nicht, kann ich mir nicht näher er- 
klären ; der Grund muss wohl in der feinsten capil- 
laren Structur des Gesteines zu suchen sein, deren 
Erforschung sich selbst dem Mikroskop entzieht. Ist 
dieselbe derartig beschaffen, dass sie die zur Verwit- 
terung nöthige Feuchtigkeit eben nur bis zu einer 
gewissen Tiefe, bis dahin aber reichlich eindringen 
lässt, so erklärt sich die Bildung einer scharf abge- 
sonderten Binde, so wie auch die Abstumpfung der 
Kanten von selbst ; denn bei den letzteren combiniren 
sich die Attractivwirkungen zweier benachbarter 
Flächen. Erlaubt hingegen die capillareGesteinsstructur 
der Feuchtigkeit nur allmälig mit nach Innen stetig 
abnehmender Menge einzudringen, so verwittert das 
Gestein von der Oberfläche her ganz allmälig, und es 
werden sich daher die freistehenden Kanten und 
Ecken abstumpfen, allein es kommt zu keiner Scha- 
lenbildung, folglich auch zu keiner kugligen Abson- 
derung. * 



* Rbteb : (Die Eaganeeu, Seite 20) bespricht dieselbe Er- 
scheinung, und erklärt die Eugelbildung in ähnlicher Weise durch 
das AbfflUftn dpr sprungweisen Ver witterungsschalen, doch sucht er 
den Grund fär die Schalenbildung nicht in der Besonderheit der 



Auch die säulenförmige Absonderung finden wir 
in der Trachytformation von Nagyág vertreten, obwohl 
diese Form bekanntlich weit häufiger bei den basalten, 
als bei saueren Eruptivgesteinen anzutreffen ist. An 
der Südseite der Pojana, in der Schlucht, in der sich 
einst das Mundloch des verfallenen (weil niemals ganz 
ausgebauten) Theresienstollens befand, sieht man die 
rückwärtige Felswand mit der schönsten Säulen- 
bildung geschmückt Die fünf-, sechs- bis siebenseitigen 
Säulen convergiren nach Oben hin, wie an der be- 
kannten Basaltbildung des Somoskö, bilden also das- 
jenige, was man auch Heuschoberstructur genannt hat. 

Eruptionsgeschichte der Trachytformation. 

Um die Entstehung der Trachytberge von Nagyág 
klar zu machen, muss ich den später folgenden petro- 
graphiachen Beschreibungen vorgreifend schon jetzt 
erwähnen, dass ich nicht nur der Gesteinsbeschaffen- 
heit nach, sondern auch vermöge des geologischen 
Auftretens zwei streng gesordnete Eruptionsproducte 
unterschieden habe. 

Das eine Gestein, ein Amphibol-Labradorit-Tra- 
chyt von feiner Porphyrtextur bildet für sich eine 
kleine abgerundete Gruppe von Bergen an der Ost- 
seite von Nagyág. Dieselben sind als gänzlich erzleer 
bekannt. Ich nenne sie die Ealvarienberg-Gruppe. 

Den weitaus grösseren Theil der in Bede ste- 
henden Trachytformation bildet ein auch im Aeus- 
seren verschiedenes Gestein, welches abgesehen von 
den später zu besprechenden feineren Merkmalen vor- 
züglich durch seine Quarz- und Biotit-Führung zu 
erkennen ist. Diese beiden Gesteinsarten grenzen zwar 
aneinander, sind aber nicht durch Uebergänge ver- 
bunden, sondern scharf von einander geschieden. Der 
Quarztrachyt zeigt nun eine Menge verschiedener 
Varietäten, die jedoch fast insgesammt nur auf spä- 
tere Umwandlungsprocesse zurückzuführen sind und 
die Einheit der Formation nicht aufheben. Bemer- 
kenswerth ist vor allem die grünsteinartige Varietät 
des Trachytes, welche mit dem Auftreten der edlen 
Erzlagerstätten in innigem Verbände steht. Sie zeigt 
sich also nur an den biotit- und quarzführenden Tra- 
chyten, und auch bei diesen nur in den tiefem nnd 
centralen Theüen des eruptiven Gebirges ; nach den 
Bändern zu wird der grünsteinartige Charakter immer 



Capillarstrnctur, sondern in der intermittiren Zufuhr der lösenden 
Stoffe. Ich hatte meine AufiEassung niedergeschrieben, bevor mir 
noch Beyer's Werk bekannt war, und glaube sie auch jetzt nicht 
aufgeben zn müssen, so wenig Gewicht ich auf eine iinerweislichc 
Hypothese lege. 



DIR ŰKOL' GISCHEN VBRHÄLTNIHSE VON NAGyAo. 



126 



BRUPTIONSGRSOHICHTB DER TRACHTTK. 



undeutlicher, bis er zuletzt ganz verschwindet und 
dem gewöhnlichen trachytischen Habitus weicht. Im 
östlichen Theile des Csetrasgebirges finden wir die 
Grünsteinmodification zunächst bei Nagyág, und zwar 
mitten im Orte selbst un! nördlich über den Sekeremb 
bis auf den Hajtó hinauf ausgebildet. In nordwest- 
licher Kichtung dem Gebirgskamme folgend, sehen 
wir sie zunächst etwas abnehmen, aber bald tritt sie 
wieder deutlicher hervor und eiTe^'cht in der Gegend 
des Leopoldi-Bergbaues ein zweites Maximum von 
Intensität. Immer in der gleichen Richtung fortschrei- 
tend, triflft man endlich am Vurfu Romi auf eine 
dritte Region grünsteinartigen Gesteines, woselbst 
zwar keine Bergbaue bestehen, wohl ober Spuren 
schwacher Kiesklüfte zu sehen sind. So sehen wir 
also überall die Grünsteinmodification mit Gang- 
bildung verbunden, und es ist wolil unzweifelhaft, 
dass beide Erscheinungen in grosse Tiefe weisen, so 
dass man die Regionen, wo beide am intensivsten 
entwickelt sind, als die eigentlichen Eruptionscentren 
des Trychytgebirges betrachten kann. Wir haben nun 
gesehen, dass die drei Eruptionspunkte des Nagyäger 
Gebirges, als wie Nagyág, Leopoldibau und Vurfu 
Romi auf einer N.-N.-West streichenden Linie mitten 
in der Hauptachse des Gebirges liegen : diese Linie 
ist also wohl der Ausdruck einer Eruptivspalte. 

Im westlichen Theile des auf der Karte Tafel I 
dargesteUten Gebietes befinden sich die Regionen 
intensivster Grünsteinmodification nicht in der Mitte, 
sondern am Südfusse der Trachytberge. Sie sind zu- 
gleich durch die Erzlagerstätten von Magura, Csertés 
und Hondol ausgezeichnet. Das Streichen dieser 
Eruptivspalte ist fast genau Ost- West, sie schneidet 
daher die erstgenannte Spalte beiläufig in der Gegend 
des Vurfu Romi. 

Welche von diesen beiden Eruptivspalten die 
ältere sei, oder ob sie nicht beide gleichzeitig ent- 
standen seien, lässt sich aus den Verhältnissen nicht 
erkennen ; das Verhalten zu den umgebenden medi- 
terranen Sedimenten ist bei beiden das gleiche. Einer 
besonderen Eruption gehört aber sicher die Kalvarien- 
berg-Gruppe an, und für sie kann man wohl unbe- 
dingt ein etwas jüngeres Alter annehmen. Der Con- 
taet ihrer Gesteine mit den Quarztrachyten ist zwar 
nirgends gut aufgeschlossen, doch scheint es der 
ganzen Anlage nach, als ob sie sich gegen Nord und 
Ost über die letzteren ausbreitete, während sie sich 
gegen Südwest weit über die mediterranen Sedimente 
ergossen hat. Wir werden später sehen, dass auch die 



petrographische Beschaffenheit der Kalvariengesteine 
nach SzABó's Trachytsystem für das jüngere Alter 
derselben spricht, ja das Fehlen ihrer Gerolle in den 
sarmatischen Ablagerungen, wohin sie doch ebenso 
leicht gelangen konnten wie die Quarztrachyte, würde 
sogar auf postsarmatisches Alter schliessen lassen, 
doch ist dieses Fehlen nur wahrscheinlich nicht aber 
erwiesen. 

Nach allem Vorhergehenden haben wir für die 
Entstehungsgeschichte der Trachytformation folgende 
Anhaltspunkte gewonnen. Zu Ende., der Zeit der 
zweiten Mediterranstufe bildet in dieser Gegend ein 
mächtiger Coraplex von Sedimentschichten mit ziem- 
lich flacher Lagerung eine flach von Ost nach West 
abfallende Basis, die sich im östlichen Theü min- 
destens bis auf das Niveau der heutigen Seehöhe von 
800 Meter erhebt, im Westen aber bis auf 400 Meter 
herabsinkt. Ob die Wasserbedeckung damals noch so 
hoch hinaufgereicht habe, ist nicht erweislich, aber 
auch nicht gerade wahrscheinlich, dass die ganze 
Gegend noch unter Wasser gestanden habe. Der 
Complex der Mediterranschichten ruhte seinerseits 
theils unmittelbar auf PhyUit, theils auf Eruptivge- 
i steinen, Kalkstemen und Sandsteinen der mesozoi- 
schen Periode, vermuthlich aber auf einer an und für 
sich sehr unebenen Grundlage, die eben erst durch 
diese neogenen Sedimente einigermassen nivellirt 
worden ist. Nun erwachte die eruptive Thätigkeit und 
es bildeten sich zunächst zwei lange, sich unter fast 
rechtem Winkel kreuzende Spalten, aus denen an 
mehreren Punkten eine zähflüssige Trachytlava lang- 
sam und massenhaft hervorquoll. Die Eruptivspalten 
mögen wohl von Anfang an keine einfachen gewesen 
sein, denn die Trachytlava zwängt sich zwischen 
grossen Schollen und Platten von Sedimentgesteinen 
hindurch, hebt dieselben wohl auch nait sich in die 
Höhe und umschliesst sie von aUen Seiten. Die Tra- 
chytlava gehört jedoch zu den zähen und rasch er- 
starrenden Laven, sie hat daher nicht Zeit sich in 
breiten Decken zu ergiessen, sondern häuft sich zu- 
nächst über die Eruptivspalte bergartig empor, indem 
sie nur auf kurze Entfernungen hin die Spaltenränder 
überfliesst und bedeckt. Doch ist dieses Emporquellen 
so massenhaft, dass sich die Producte der einzelnen 
Eruptionscanäle berühren, und zu einem der Spalten- 
lage entsprechenden Gebirge verschmelzen. Die Gas- 
und Dampfentwicklung scheint bei diesem Vorgange 
eine ganz untergeordnete Rolle gespielt zu haben, 
denn nirgends finden wir die Zeugen heftiger Explo- 



DIE GEOLOGI8CHBN VERHALT NlääK VON NAÜYAO. 



127 



SABMATISCHE 8TUFE. 



sioueu in Gestalt von Tuffschichten : eiu laugsam 
unwiderstehliches Emporquellen und baldiges Er- 
starren drückt sich im Charakter dieser vulkanischen 
Thätigkeit aus. Wir werden jedoch später erkennen, 
dass die neuentstandene Gebirgsmasse noch manchen 
Veränderungen unterworfen war. Theils waren dies 
moleculare Umwandlungen, die von den Erupt'ons- 
herden ausgehend, die centralen Theile der Massen 
grünsteinartig umwandelten, theils aber mechanische 
Vorgänge, welche successive drei verschiedene Spal- 
tenbildungen im Innern des Gebirges hervorriefen. 
Die nähere Beschreibung und Erklärung der letzteren 
findet bei Besprechung der Grubenaufschlüsse ihre 
passende Stelle. Was aber die Oberflächengestaltung 
betrifft, so ist nur noch zu bemerken, dass nach wei- 
terem Sinken des Wasserspiegels, da derselbe zur 
Sarmatzeit sich bis in die Gegend des heutigen Nozsag 
und Vormaga zurückgezogen hatte, das bis zum heu- 
tigen Tage ununterbrochene Spiel der oberflächhchen 
Erosion und Degradation begann. Das Einfurchen 
von Thälem, die Abrundung spitzer Kegel und runder 
Kuppen ist vorzüglich das Werk der subaerischen 
Abspülung. Eine in dem geologischen Bau der Ge- 
gend begründete Besonderheit sind aber die zahl- 
reichen Bergrutschungen, durch welche die auf 
lockeren Sedimenten aufruhenden dicken Trachyt- 
ströme in einzelne Kuppen zerrissen und immer tiefer 
zu Thal herabgedrückt wurden. Wo dem ßehef 
nach die meisten Quellbäche zusammentreffen, ist die 
Erosion am tiefsten eingedrungen und hat bereits 
einen Theil der Eruptivspalte selbst blosgelegt ; damit 
ist die Gegend der Coranda bei Hondol gemeint. 

ß) Sarmatische Stufe. 
Schon Grimm kannte das Vorkommen von Ceri- 
thienkalk bei Vormaga und wusste, dass sich derselbe 
den mediterranen Sedimenten discordant auflagere. 
HiNGENAü, Hauer und zuletzt Höfer bestätigen das 
Vorkommen von sarmatischen Versteinerungen, allein 
sie heben die Trennung dieser Schichten von den um 
Nagyág verbreiteten Sedimenten nicht hervor. Wie 
wichtig aber diese Trennung für die geologische 
Stellung der Trachytformation ist, dies erhellt bereits 
aus dem früher Gesagten. Denn, da die Schichten- 
reihe, welche sarmatische Versteinerungen führt, zu- 
gleich GeröUe von Trachyt enthält, so kann sie nur 
jüngeren Alters sein als letzterer, und da wir den 
Trachyt für jünger als die Formation der Sandsteine 
und rothen Thone erkannten, so hängt offenbar die 



klare Erkenntniss der geologischen Stellung desselben 
von der genauen Unterscheidung dieser beiden Sedi- 
mentformationen ab, welche die Altersgrenzen der 
Eruptionszeit bilden. 

Bei einiger Aufmerksamkeit fällt diese Aufgabe 
nicht schwer, da sich die sarmatischen Schichten 
schon petrographisch sehr leicht von den mediter- 
ranen Sedimenten unterscheiden lassen. 

Zwischen den beiden Thälem, in denen die Dörfer 
Vormaga und Nozsäg liegen, erhebt sich der breite 
Bergrücken Lefczieu, der durch einen schmalen nied- 
rigeren Grat mit dem südlichsten Trachytberge, dem 
Legyisolyma zusammenhängt. Hier ist das Gebiet 
der sarmatischen Formation. Auffallend ist, wie scharf 
das Verbreitungsgebiet dieser Ablagerungen durch 
natürliche Grenzen bezeichnet ist; denn nicht nur, 
dass die sarmatischen Schichten in den beiden ge- 
nannten Thälem nur eben bis zur Thalsohle hinab- 
reichen, ohne dieselbe zu überschreiten, so sehen wir 
sie auch zu beiden Seiten des Bergrückens durch zwei 
Seitengräben, die sich vom Südende des Legyisolyma 
rechts und links hinabziehen, von den mediterranen 
Schichten abgesondert. Dieser Umstand, in Verbin- 
dung mit zahlreichen Erdrutschungen, machen es 
fast unmöghch, die Auflagerung des Sarmatischen 
über den mediterranen Schichten an irgend einem 
Punkte direct zu beobachten ; nur auf dem Wege von 
Nozsag zum Bergrücken hinauf findet man einen 
wenig deutlichen Aufschluss dieser Lagerung. Drüben 
im Thale von Vormaga sieht man die sarmatischen 
Schichten im selben Niveau, wie gegenüber die medi- 
terranen Sandsteine, unmittelbar auf Phyllit auf- 
ruhen ; es muss also hier eine vorhergehende Abtra- 
gung der älteren Sedimentbedeckung stattgefunden 
haben. Nach Süden hin bildet das höher ansteigende 
Schiefergebirge die Grenze des Sarmatischen, aber 
in der Sichtung nach Südwest scheint sich diese For- 
mation bis an die Marosebene hin zu erstrecken. 

Das oberste Glied der sarmatischen Ablagerung 
ist ein weisser oder gelbhcher Kalkstein, der die breite 
Tafel des Berges Lefczieu krönt. Einzelne Schollen 
desselben befinden sich auch auf dem Verbindungs- 
grate gegen den Legyisolyma hin, dann aber auch 
stufenweise in tieferen Lagen an den beiden Ab- 
hängen, wohin sie wohl nur durch Erdrutschungen 
gelangt sein mögen. Dieser Kalkstein ist meist reich 
an Versteinerungen, namentlich an einzelnen Stellen 
voll Foraminiferen, dann wieder mit Cerithien- 
gehäuseu und verschiedenen Bivalvenschalen. Ver- 



DIE OEOLOOIBCHBN TKBHÄLTNI88K VON NAGyAo. 



128 



DILUVIUM UND ALLUVIUM. 



einzelt findet man auch im Kalksteine kleine Tra- 
chytgeröUe eingeschlossen, allein die grosse Menge 
dieser wichtigen Zeugen befindet sich in einer Con- 
glomeratlage unmittelbar unter dem Kalksteine. Dar- 
unter theilweise auch mit Trachytconglomerat wechsel- 
lagernd, liegen Schichten von Sandstein, Thon, Mergel 
und Mergellehm, die meist auch Versteinerungen 
führen. Ein gewisser Kalkgehalt ist allen diesen 
Schichten eigen, weshalb auch der Verwitterungs- 
boden dieser Formation sich durch seine dunkle 
Farbe schon von weitem von dem hellgelben oder 
rothen Boden des Mediterranen unterscheidet. 

Im Ganzen ist die Lagermig der sarmatischen 
Schichten fast horizontal, nur an den Abhängen 
kommt in Folge späterer Terrainbewegungan geneigte 
Schichtenlsge vor. Unter den aus diesen Schichten 
gesammelten Versteinerungen erkannte Herr von 
Matyasovszky folgende Arten: Tapes gregaria> 
Partsch ; Syndosmia reflecta, Eichwald ; Cardium 
obsolctuniy EicHw. ; Cerühium rubiginosmn, Eichw. 

Ein Blattabdruck, den ich in den Mergellagen 
dieser Schichtenreihe fand, wurde von Herrn Pro- 
fessor Dr. M. Staub als Cinnamomum Sheuzeri, Heer 
angehörend bestimmt. 

y) Diluvium und Alluvium. 
Diluviale Terrassen begleiten die Ränder des Ma- 
rosthales, doch reichen sie nicht bis auf die Höhen 
hinauf, welche unser Kartenblatt darstellt. Was man 



auf dem Gebiet dieses Blattes als Diluvial-Bildung 
bezeichnen kann, beschränkt sich auf die local mas- 
senhafte Anhäufung von trachytiscliem Verwitterungs- 
material, welches durch das atmosphärische Wasser 
I von den steilen Gehängen abgespült, sich am Fusse 
I der Trachytberge an gewissen, vor weiterer Auswa- 
j schung geschützten SteUen so hoch ansammeln 
' konnte, dass es als 1 — 2 Meter mächtige Schicht die 
I mediterranen Sedimente bedeckt. Dieser Process muss 
freilich alsbald nach Bildung der Trachytberge und 
Trockenlegung der Gegend begonnen haben und bis 
in die Gegenwart fortdauern ; die Bezeichnung dilu\ial 
ist daher eine ziemlich willkürliche. Das Prodiict 
dieser subaerischen Ablagerung ist ein dunkelbrauner 
unreiner Lehm mit zahlreichen Bruchstücken von 
Trachyt upd kleinen Gerollen aus den mediterranen 
Conglomeraten. Das Ganze lässt sich mit dem von 
Szabó gebrauchten Ausdruck Nyirok benennen, wo- 
mit eben der Verwitterungs- und Abtrage-Boden der 
! Trachytgebirge bezeichnet wird. 
I Alluviale Bildungen können in den steilen Thal- 
läufen und Bachbetten des Gebirges nicht zu Stande 
kommen, nur die tieferen TheUe der Thäler von 
Gsertés und Nozsag besitzen Üache, aufgeschüttete 
Thalsohlen. 

Die zum Theil sehr grossen Haldenplätze der 
Gruben von Nagyág mussten auf der Karte den allu- 
vialen Anschwemmungen gleich, mit weisser Farbe 
bezeichnet werden. 



ZWEITER ABSCHNITT. 
DIE TRACHYTE VON NAGYÁG. 



Wenn ich die Eruptivmassen des Nagyáger Ge- 
birges im Allgemeinen als Trachyte bezeichne, so 
gebrauche ich diesen Namen in jenem weiten Sinne, 
welchen der ausgezeichnetste Kenner ungarischer 
Eruptivgesteine, Herr Dr. Josef v. Szabó diesem unter- 
gelegt hat, wonach er denn die sämmtlichen tertiären 
Eruptivgesteine mit Ausnahme der basischesten, d. h. 
der echten Basalte und Dolerite, umfasst. Alle jene 
Gesteine, welche andere Petrographen unter dem 
Namen Andesit von den eigentlichen Trachyten ab- 
trennen, bilden nach Herrn von Szabó auch nur 
Güeder der grossen Trachytfamilie, innerhalb welcher 
er auf Grund der Mineralassociation mit besonderer 
Berücksichtigung der herrschenden Feldspathspecies 
fünf Haupttypen unterscheidet, und zwar : 

I. Au>git'Trachyt, mithaßiachenFeldspÄthen (By- 

townit-Anorthit), oft auch OUvin-führend. 
n. Amphibol'Trachyt, mit Labradorit-Bytownit, 
oft mit Augit. 
HI. Biotit-Trachyt, mit Andesin-Labradorit. 
IV. Biotit-Trachyt, mit OUgoklas-Andesin. 
V. Biotit-Trachyt, mit Orthoklas (Sanidin) und 
Ohgoklas. 

Diese Grundtypen sind also nach der zunehmen- 
den Stufenreihe des Kieselsäure-Gehaltes der Feld- 
späthe geordnet. Dabei ist zu bemerken, dass die 
zwei ersten Typen den Biotit und den Quarz ganz 
ausschliessen, letzterer führt durch sein Auftreten zu 
Unterabtheilungen in den drei letzten Typen, und ist 
besonders im fünften Typus häufig. Augit herrscht 
im ersten Typus vor, ist im zweiten noch häufig, kann 
aber auch im dritten, ja selbst im vierten Typus vor- 
kommen. Amphibol ist aus keiner der fünf Abthei- 
lungen ganz ausgeschlossen, allein nur in dem zweiten 
Typus spielt er die wesentliche Rolle, im ersten ist 

INKKy: NAOTÁO. 



er dem Augite immer nur unteregordnet und fehlt 
meist ganz, in dem fünften ist er auch ganz unwe- 
sentlich. Wichtig ist die Rolle des Biotites als leicht 
zu erkennendes Ünterscheidungs-Merkmal der drei 
letzten Typen von den drei ersten. 

Es ist hier nicht am Orte die grosse Zahl von 
Trachytvarietäten, welche theilsnach dem wechselnden 
Verhältnisse der genannten Mineralien, theilsnach den 
Texturarten unterschieden werden, zu erörtern. Es muss 
aber noch hervorgehoben werden, dass einige Moda- 
litäten des allgemeinen Habitus, die frülier der Auf- 
stellung besonderer Speciesnamen zu Grunde gelegt 
wurden, so namenthch der Grünsteinhabitus und die 
rhyolithische Ausbildung, von Szabó als secun- 
däre Modificationen eines ursprünglichen Trachyt- 
typus angesehen werden, und demnach in seinem 
Systeme nur adjectivische Bedeutung haben. 

Ein sehr wichtiges Resultat der SzABó*schen For- 
schungen liegt in der chronologischen Bedeutung, 
welche der oben genannten Typenreihe zukommt. In 
sehr vielen Trachytgebieten, namenthch in den un- 
garischen, die Szabó fast alle untersucht hat, fand 
sich die Altersfolge der Ausbrüche eines zusammen- 
gehörigen Eruptionscyclus nach Säuregraden der Feld- 
späthe geordnet, so zwar, dass die Gesteine vom 
fünften Typus mit dem grössten Kieselsäuregehalt in 
Ungarn oft schon im Eocän auftreten, der vierte 
Typus dem OHgocän eigenthümlich ist, der dritte 
gewöhnhch in der Mediterranstufe, der zweite in der 
sarmatischen Stufe, der erste endUch in noch jün- 
geren Horizonten auftritt. 

Ich musste diesen kurzen Ueberbhck des Szabó- 
schen Trachytsystemes voranschicken, weil mir das- 
selbe wie kein anderes geeignet scheint, als Ausdruck 
der natürUchen Verhältnisse mindestens der jungen 
Eruptivgebilde Ungarns zu dienen, und weil ich keine 

17 



DIB TRACHYTE VON NAOYAO. 



130 



AMPHIBOL-TRACHYT DES KALVARIENBEROBS. 



andere Eintheilung keime, der ich in Bezug auf die 
Trachytformation von Nagyág die Resultate meiner 
geologischen und petrographischen Forschungen so 
leicht und ungezwungen einfügen konnte, als wie 
diesem. Die Trachyte der Gegend von Nagyág zeigen 
unter sich wohl grosse äussere Verschiedenheiten, 
und sind demnach und dem Fortschritte der Petro- 
graphie entsprechend, im Laufe der Zeit mit zahl- 
reichen Namen bezeichnet worden. Grünstein, Por- 
phyr, Trachyt, Propylit, Dacit, Andesit, Rhyolith und 
mannigfache Combinationen dieser Namen wurden 
bisher auf die Gesteine von Nagyág angewendet, 
allein keine dieser Bezeichnungen lässt eine so 
scharfe Begrenzung dessen zu, was die Natur hier 
getrennt und was sie vereinigt hat, als die Typenreihe 
des SzABÓ'schen Systemes. Ich habe bereits erwähnt, 
dass in dieser Trachytformation zwei — und auch 
nur zwei — Gesteinstypen streng von einander zu 
trennen sind, die sich auch in geologischer Hinsicht 
von einander abheben. Es sind dies einerseits das 
Gestein der Kalvarienberg-Gruppe, das in sich abge- 
schlossen dasteht, anderseits alle übrigen Trachyte, 
die bei aller äusseren Mannigfaltigkeit doch durch 
continuirUche Uebergänge imd gleiches geologisches 
Verhalten mit einander eng verbunden sind. Diese 
beiden Gesteinsgruppen entsprechen nun petrogra- 
phisch genau dem zweiten und dem dritten Trachyt- 
typus SzABÓ's und kommt ihnen auch, wie wir ge- 
sehen haben, dieselbe Altersbestimmung zu, wie sie 
jenes System fordert. Das Gestein der Kalvarien- 
Gruppe ist ein Amphiboltrachyt, ohne Quarz und 
Biotit, mit typischem Labradorit als Feldspath, dem 
Alter nach höchst wahrscheinlich sarmatisch. Alle 
übrigen Gesteine sind biotitführende Trachyte mit 
Hornblende, meist auch mit Quarz und mit einem 
Feldspath, der chemisch an der Grenze von Labra- 
dorit und Andesin steht; sie sind jedenfalls älter als 
die sarmatische Ablagerung, und jünger als die obere 
Mediterranstufe. Durch nachträgliche Umwandlung 
ist einTheil dieser zweiten Gruppe grünsteinartig 
geworden und diese Modification lässt wieder die 
Unterscheidung in quarzführende und quarzfreie 
Grünsteintrachyte zu. Doch bezeichnen diese Aus- 
drücke nur die Endproducte von Umwandlungsreihen, 
die stufenweise bis zu dem reinen Typus des quarz- 
führenden Biotittrachytes leiten. 

Ich lasse nun die Beschreibung der bestcharakte- 
risirten Gesteinsarten folgen, und beginne mit dem 
jüngeren Typus. 



Amphibol-Traohyt des Kalvarienberges (II. Typus 
nach Szabó). 

Das Gestein, aus welchem nicht nur der grosse 
Kalvarienberg, sondern auch die Berge Fojana imd 
Kolczisor bestehen, lässt sich von allen übrigen Tra- 
chyten der Gegend an der feineren Porphyrtextur, 
dem andesitischen Habitus und vor allem durch den 
Mangel an Quarz und Glimmer sofort unterscheiden. 
Die Textur ist gleichmässig feinkörnig porphyrisch, 
bei Ueborwiegen der ausgeschiedenen Mineralkörner 
über die Grundmasse. Erstere erreichen durchschnitt- 
lich einen Durchmesser von 2 — 3 Mm. Die Farbe der 
Grundmasse ist im Allgemeinen dunkelgrau mit 
einem Stich ins Bräunliche (am Ealvarienberge) oder 
ins Violette (am Kolczisor). Durch Verwitterung wird 
das Gestein bald rothbraun, bald gelbUchbraun. Der 
Bruch am frischen Gesteine ist flachmuschelig glatt. 
Das Gestein ist wohl hart, aber wenig spröde^ besitzt 
vielmehr einigermassen die Zähigkeit aller Hom- 
blendegesteine. 

In der Grundmasse unterscheidet m^n eine farb- 
lose, oder auch bräunliche Glasbasis von sehr ge- 
ringer Menge zwischen einem Haufwerk von mikro- 
skopisch kleinen Erystallen. Der grösste Theil dieser 
Mikrolithen gehört einer Feldspathspecies an, doch 
giebt es darunter auch längliche blassgrüne Kry- 
ställchen, die man für Augit ansehen darf; ferner 
kleine Fragmente von Hornblende, niemals aber voll- 
ständig ausgebildete Amphibol-Mikrolithe ; endlich 
noch feiner Magnetitstaub. An einigen Orten, so z. B. 
am Kolczisor, kommt Apatit accessorisch in der 
Grundmasse vor. Braune Eostflecken, sowie weisse 
Flocken mit Aggregatpolarisation treten als Verwit- 
terungsproducte auf. 

In dieser Grundmasse nun erkennt man gewöhn- 
lich schon mit freiem Auge zwei eingesprengte Mine- 
ralarten, als wie weissen glasartigen, oder durch Ver- 
witterung gelblich und trüb gewordenen Feldspath 
und schwarze glänzende Hornblende. Diese beiden 
Mineralausscheidungenkommen sozienüich ingleicher 
Menge in krystallinischen Kömern von 2 — 3 Mm. 
Länge vor. Magnetit gehört wohl auch zu der ersten 
Krystallausscheidung, doch sind seine Kömer ge- 
wöhnUch zu klein, um mit freiem Auge wahrgenom- 
men zu werden. Augit tritt stellenweise auch mikro- 
skopisch auf, aber immer in geringerer Menge als die 
Hornblende. Ein seltener und fremdartiger Einspreng- 
ling ist der Biotit ; in der ganzen hier besprochenen 



t>lB TBACHYtE VON NAOTAQ. 



131 



BtOtlT-QUASZ-tRAOHTT. 



Gesteinsgruppe fand ich dieses Mineral nur an einer 
einzigen Stelle, am Südabhange der Pojana, in der 
Nähe des Theresienstollens, wo es im Gestein sparsam 
eingesprengt, auffallend grosse Tafeln (bis an 15 Mm. 
im Durchmesser) und kurze Säulen bildet. Dieses 
Auftreten des Biotites ist so ausnahmsweise, dass es 
den Eindruck macht, als gehöre derselbe nicht eigent- 
Uch dem Trachytmagma selbst an, sondern sei bei 
der Eruption aus einem der durchbrochenen Gesteine, 
etwa aus den Biotittrachyten in die jüngere Lava auf- 
genonmien worden. Quarz fehlt diesem Gesteine 
durchaus. 

Die makroskopischen Feldspath-KiystaUe sind 
Plagioklase, doch zeigen nicht alle ZwilUngsstreifung. 
Oft sieht man nur die eine Zwillingshälfte gestreift. 
Die Farbe des Feldspathes ist weiss bis gelblich, ganz 
frische Krystalle sind wasserhell farblos. Sie enthalten 
meist zahlreiche Einschlüsse, die bald nur in der Mitte 
angehäuft, bald zonal angeordnet, bald wieder regeUos 
zerstreut sind. Darunter giebt es echte Mikrolithen, 
kurze Krystallsäulen mit pyramidalen Endflächen, die 
bisweilen blassgrüne Farbe zeigen und wohl als Augit 
gedeutet werden können. Andere Einschlüsse sind 
klare oder getrübte Glaseinschlüsse, vielgestaltige 
(rasporen, endlich bisweilen schwarze Pünktchen 
und Nadeln (Opacite). 

Herr Dr. í'ranz Sohafarzik hatte die Güte, die 
ausgelösten Feldspathkömer nach der Methode des 
Dr. Szabó auf Flammenreactionen zu untersuchen, 
und fand, dass sie genau dem Verhalten des Labra- 
dorites entsprechen. * 

Die Hornblende tritt in Gestalt kurzer dicker 
Säulen auf. In frischem Zustand ist sie schwarz und 
glänzend, durch Verwitterung wird sie trübe und bis- 
weilen rostfarbig überzogen. Im Dünnschliffe zeigen 
die Krystallschnitte senkrecht zur Hauptachse die 
Gombination oo P . oo PöJ, mit lebhaft grüner 
Farbe, stark lichtabsorbirend und stark dichroitisch. 
Zwischen gekreuzten Nikols erscheinen lebhafte Pola- 
risationsfarben. In den Gesteinen des Kalvarienberges 
und des Eolczisor sind die Amphibole meist einfache 
Krystalle, sehr selten ZwUhnge, hingegen ist die Zwil- 
lingsbildung im Gesteine der Pojana die Begel, ja es 
kommt daselbst auch häufig zu Drillingsbildung, 
wobei das mittlere Individuum nur als schmale Leiste 
erscheint. Einschlüsse sind in der Hornblende selten : 
manche enthalten kleine FeldspathmikroUthen, andere 

* Die tabellarische Zusammenstellmig der Resultate dieser Un- 
iersQchimg befindet sich im nngarisehen Texte auf Seite 35. 



Magnetitkömer, die wenigsten Glaseinschlüsse mit 
Luftblasen (Pojana). Im frischen Gesteine sind die 
Ränder der Amphibolkrystalle rein und scharf; der 
bekannte schwarze Band zeigt sich nur bei eintre- 
tender Verwitterung, wird aber hier nie besonders 
breit. Selbst bei starker Vergrösserung löst er sich 
hier nicht in einen Schwärm von Magnetitkömem 
auf, sondern erscheint immer verwischt und ver- 
schwommen. 

Augit findet sich hauptsächUch im Gesteine des 
Kolczisor und der Pojana, doch auch hier nur in ge- 
ringer Menge. Die blassgrüne Farbe, die Schwäche 
des Dichroismus, der unregelmässige Verlauf der 
Sprünge, und im günstigen Falle die charakteristische 
Form des Querschnittes, dienen als Unterscheidungs- 
merkmale von der Hornblende. 

Biotit-Quarz-Trachyt der Nagyábger Bruptivlinie 
(III. Typus nach Szabó.) 

Eine grosse Mannigfaltigkeit im Habitus und der 
äusseren Erscheinung zeigt sich an den Gesteinen 
jener Eruptivünie, die sich von Nagyág nach N.-N.-O. 
bis an den Vurfu Eomi hin erstreckt, so zwar, dass 
es bei Betrachtung der gesammelten Handstücke 
schwer fällt, alle diese einander so ungleichen Ge- 
steine für die Producte eines einzigen Eruptions- 
herdes anzusprechen. Anderseits aber ist es unmög- 
lich in der Natur die Grenzen der einzelnen Gesteins- 
varietäten abzustecken, und je mehr man sich in das 
petrographische Studium derselben vertieft, um so 
klarer wird es, dass sie alle in Bezug auf die wesent- 
lichen und ursprünglichen Eigenschaften überein- 
stimmen : sie alle bestehen aus denselben constitui- 
renden Mineralien mit geringen Schwankungen des 
Mischungsverhältnisses und selbst die mrsprüng- 
liche Textur erleidet nur geringe Modificationen, wie 
solche sehr wohl an genetisch einheitlichen Gesteinen 
vorkommen können. Die unterschiede der Farbe 
und des Ansehens lassen sich aber bei genauer Un- 
tersuchung stets auf nachträgliche metamorphische 
Processe zurückführen, die gewisse Regionen der 
Eruptivmasse ergriffen haben. Vor aUem ist es die 
grünsteinartige Modification, die sich von mehreren 
centralen Punkten aus nach Aussen hin erstreckt und 
allmälig verschwindet. Ich wähle daher die zu be- 
schreibenden Gesteine derart, dass der allmälige 
Uebergang aus dem unveränderten trachytischen 
Habitus bis in die intensivste Grünstein-Modification 
aus der Reihenfolge ersichtlich sein soll. 

17* 



blE TBACHYtK VON NAQYAG. 



läiä 



GEStBlN 1>E8 ZOCKE&BUf BH. 



Ein zweiter, das Aeussere verändernder Process 
ist die gewöhnliche Verwitterung der zu Tag anste- 
henden Gesteine, ein dritter endlich ist der Kegion 
der Erzgänge eigenthümlich und scheint von den- 
selben auszugehen. Die Combinationen dieser drei 
Umwandlungsprocesse führen also die grosse Mannig- 
faltigkeit in einer ursprünglich fast ganz gleichartigen 
Masse herbei. Es gilt daher, diesen ursprünglichen 
Typus zu reconstruiren, und deshalb ist es zweck- 
mässig mit der Beschreibung solcher Gesteine zu 
beginnen, die von den drei genannten Processen ver- 
hältnissmässig am wenigsten berührt worden sind. 

Zuckerhut in Nagyág. 

Das Gestein dieses schönen Bergkegels ist bereits 
von DöLTER* beschrieben worden. Ein porphyrisches 
Gestein von echt trachytischem Habitus, das in einer 
gelbUchweissen bis hellgrauen Grundmasse folgende 
makroskopisch ausgeschiedenen Minerale (minéraux 
de premiere crystallisation) enthält : 

Feldspath, weiss, rissig, glasglänzend, mit oft 
schon dem freien Auge erkennbarer Zwillingsstrei- 
fung. Länge der Kry stalle 3 — 5 Mm. Bruchstücke 
sind selten. Zwischen gekreuzten Nikols sind die wenig 
zahlreichen Zwillingslamellen deutUch zu erkennen. 
Oft setzen die Lamellen mitten im Krystall ab, eine 
an den Feldspäthen der Trachyte nicht seltene Er- 
scheinung, die darum noch nicht zur Annahme einer 
Verwachsung von Orthoklas mit Plagioklas ermäch- 
tigt. Zwei sich unter einem Winkel von fast 90° kreu- 
zende Lamellensysteme treten bisweilen hervor und 
weisen auf das gleichzeitige Auftreten zweier Zwil- 
lingsgesetze. Die bekannte zonale Structur der Feld- 
spathkrystalle tritt oft nur im polarisirten Lichte bei 
einer gewissen Einstellung der Nikols herv'or. Der 
Grund dieser Erscheinung muss, wie Dr. Schafarzik 
an anderen Beispielen nachgewiesen hat,** darin 
liegen, dass den einzelnen Zonen etwas verschiedene 
Winkelwerthe der Extinction zukommen. Im Ganzen 
sind die Feldspäthe ziemlich frisch ; auch die Ein- 
schlüsse darin sind nicht zahlreich. Als solche erkennt 
man stellenweise lange farblose Mikrolithe, nach 
DöLTER auch Apatit-Mikrolithe, femer unregelmässig 
gestaltete Glas- und Lufteinschlüsse. Flüssigkeitsein- 
schlüsse, deren Dölteb auch erwähnt, habe ich weder 
in diesem, noch auch in anderen Gesteinen von 

* Zur EenntniHB der quarzfnhrenden Andesite in Sietenbnrgen 
und Ungarn, Miner. Mittheilungen 1873. S. 78. 
*• Földtani Közlöny X. 1880. S. 299. 



Nagyág gesehen. Sehr selten sind Einschlüsse von 
Hornblende und von Magnetit. 

Hornblende spielt unter den grossen KrystaUaus- 
scheidungen dieses Gesteines eine hervorragende 
Rolle. Es sind schwarze glänzende, gut spaltende 
Krystalle, die sich leicht herauslösen und an denen 
man ausser dem Prisma und dem Hemidoma meist 
auch alle drei Pinakoide erkennen kann. Die Dimen- 
sionen dieser Krystalle sind äusserst verschieden : es 
giebt Säulen von 5 — 7 Mm. Länge, die gewöhnliche 
Grösse schwankt aber von 1 — 3 Mm., doch giebt es 
dann auch noch weit kleinere und dennoch vollkom- 
men ausgebildete Krystalle bis herab zu mikrosko- 
pischen Dimensionen. Die Zwischenstufen sind so 
zahlreich, dass es schwer wäre, für den Amphibol die 
zwei Stufen der ersten und der zweiten Krystallaus- 
scheidung von einander zu trennen. Bei den Feld- 
späthen ist der Gegensatz zwischen makro- und 
mikroskopischen Krystallen viel ausgesprochener, 
aber für die Hornblende scheint mir kein genügender 
Grund für mehr als eine Ausscheidungsphase vorzu- 
Hegen. Die kleinsten Krystalle sind optisch und mor- 
phologisch den grössten durchaus gleich. 

Die lebhafte biaungelbe Farbe, der starke Di- 
chroismus, sowie die intensiven Polarisationsfarben 
der Hornblende-Durchschnitte sind bekannt. Die gute 
Spaltbarkeit drückt sich in zahlreichen Sprüngen aus. 
Ein schwarzer Band fehlt ganz, oder ist nur unbe- 
deutend. Zwillingsbildung ist ein seltener Fall. Ein- 
schlüsse bilden Feldspath und Magnetit. Manchmal 
ist der Kern der Amphibolkrystalle in Auflösung be- 
griffen. Verwachsungen der Hornblende mit Augit 
und Biotit kommen vor, doch ist darin keine krystal- 
lographische Begelmässigkeit zu erkennen. 

Attgit tritt in ziemhcher Menge auf, doch sind die 
Krystalle durchschnittlich kleiner als die der Horn- 
blende, oft sogar nur mit dem Mikroskop zu er- 
kennen. Häufig vereinigen sie sich zu grösseren 
Gruppen. Der Augit ist im Dünnschliff blassgrün. 
Die Krystallumgrenzung ist nicht so scharf wie beim 
Amphibol, die Kömer sind meist wie abgerieben, oft 
auch zerbrochen. Einschlüsse scheinen ganz zu fehlen. 
Der Augit repräsentirt also im Ganzen die älteste 
Mineralausscheidung. 

Biotit bildet einen wesentlichen BestandtheU des 
Gesteines, wenn er auch weniger zahlreich auftritt 
als der Amphibol. Die schwarzen glänzenden Tafeln 
erreichen bis 8 Mm. Durchmesser; mikroskopisch 
kleine Biotite giebt es nicht. Fast in jedem grösseren 



hlk tRACfiTTfi VON KAGyAo. 



133 



tíEStBIN DEfi ZÜGKBRHŰTKS. 



Biotitkrystalle kommen grosse rundliche Discontinui- 
täten vor, die mit Verwitterungsproducten oder mit 
Grundmasse, Feldspath und Magnetit angefüllt sind. 
Feldspath, und vielleicht auch Apatit, bilden auch 
ursprüngUche Krystalleinschlüsse im Biotit. 

Magnetit von verschiedenster Komgrösse, bildet 
einen regelmässigen Gemengtheil des Gesteines, der, 
da er in den meisten anderen Mineralien auch als 
Einschluss auftritt, zu den ältesten Ausscheidungen 
zählt. Die relative Menge des Magnetites ist aber 
hier etwas geringer als in den Gesteinen der Kalva- 
riengruppe. 

Quarz ist hier sehr häufig. Er bildet rundliche 
Kiystallkömer von 2 — 3 Mm. Durchmessergrösse, 
selten kleinere Partikel. An manchen Körnern ist die 
ursprüngliche Gestalt der Doppelpyramide noch zu 
erkennen, aber immer sind Kanten und Ecken abge- 
rundet. Die Grundmasse dringt auch buchtenartig in 
das Innere der Krystalle ein. Die Farbe des Quarzes 
ist hellgrau mit einem Stich ins Amethystviolette. 
GlaseinschlÜBse und Gasblasen sind nicht häufig, 
noch seltener kommen mikroskopische eingeschlos- 
sene Krystalle (Apatit ?) vor. 

Die Grundmasse ist heUgrau mit feinen schwarzen 
Pünktchen und zahlreichen kleinen, braungelb ge- 
färbten Drusenräumen, welche den rauhen trachy- 
tischen ELabitus des Gesteines bedingen. Im Dünn- 
schhffe löst sich diese porzellanartige Grundmasse in 
einen Mikroporphyr auf, d. h. sie lässt in einer noch 
dichteren Basis zahllose winzige, aber doch noch 
deutUche Krystalle von Feldspath, Augit, Magnetit, 
Amphibol erkennen. Schliesslich ist aber auch diese 
Basis nicht ganz homogen, sondern zeigt bei genü- 
gender Vergrösserung in polarisirtem Lichte ein feines 
Mosaik von feldspathartigen Partikelchen, zwischen 
denen man eine wirkliche Glasbasis mehr ahnen als 
erkennen kann. Man muss also in diesem Gesteine 
wenigstens für den wichtigsten Gemengtheil, den 
Feldspath, mindestens drei Stufen krystallinischer 
Ausscheidung annehmen. Für die übrigen Minerale 
ist diese Stufenfolge nicht so deutlich ausgesprochen, 
denn bei ihnen ist die Abnahme der Grössendimen- 
sionen eher continuirlich. Einige, so der Quarz und 
der Glimmer sinken nicht unter die Grenze der ma- 
kroskopisch sichtbaren Kömer herab, beim Amphibol 
und Augit reicht die Verminderung der Grösse 
bis auf die zweite Stufe des Feldspathes herab, so, 
dass die kleinsten Krystalle jener Mineralien an den 
mikroskopischen Ausscheidungen der Grundmasse 



theilnehmen ; endlich gesellt sich zur dritten Stufe 
der Feldspathausscheidung nur noch der feinste Mag- 
netitstaub (und vielleicht noch ganz feine Apatit- 
nädelchen), um zusammen mit verschiedenen Ver- 
witterungsproducten in einer ganz geringen Menge 
von amorpher Glasmasse die eigentUche Basis zu 
bilden. 

Unter den Feldspäthen der zweiten Stufe giebt es 
viele, die die Zwillingsstreifung der Plagioklase noch 
deutlich zeigen, andere aber erscheinen als einfache 
Krystalle oder einfache Karlsbader Zwillinge. Da sich 
diese kleinen Krystalle weder mechanisch isoliren, 
noch auch im Dünnschliffe optisch orientiren las- 
sen, so ist die Bestimmung der Feldspathspecies un- 
th unlieb. 

Die Fluidalstructur ist durch die Stellung der 
kleinen Feldspathleisten angedeutet, aber auch das 
Vorkommen von zerbrochenen grossen Krystallen 
spricht für die innere Bewegung der Masse vor dem 
Erstarren. 

Dem Gesteine des Zuckerhutes sehr ahnliche 
Trachyte findet man an der Südseite des Szarko, auf 
der Gurgujata, am Wege nach Mada, bei Burtuca, 
zwischen Hondol und Voia, am Csepturar mare, an 
der Legyisolyma und am Fusse des südlichen Aus- 
läufers des Hajtó, — überhaupt im Umkreise des 
ganzen Gebirges an den Bändern der Trachytfor- 
mation. Die wesentUchen Unterschiede zwischen den 
Gesteinen der genannten Fundorte beschränken sich 
auf das etwas schwankende Mengenverhaltniss des 
Quarzes, der an wenigen Orten so massenhaft auf- 
tritt, als am Zuckerhute ; femer auf das mehr- weniger 
sparsame Erscheinen bis gänzUche Verschwinden 
des Augites, der z. B. auf den Bergen Gurgujata und 
Legyisolyma ganz fehlt ; endlich auf das Verhalten 
des Magnetites, dessen Kiystallkömer an den meisten 
Orten, so wie am Zuckerhute eine continuirliche Rei- 
henfolge von Grössendimensionen zeigen, an man- 
chen Punkten aber deutlich zwei abgesetzte Grössen- 
classen, gleichsam zwei Bildungsstadien erkennen 
lassen ; letzteres ist besonders im Trachyte südlich 
von Burtuca, dann vom Legyisolyma auffallend. 

Da nun an den wenigsten der genannten Fund- 
orte so frische Gesteinsaufschlüsse zugänglich waren, 
als in den Steinbrüchen des Zuckerhutes, so musste 
ich mich gewöhnlich mit den zu Tag anstehenden 
mehr-minder verwitterten Exemplaren begnügen. Die 
vergleichende Untersuchung ergab nun folgende 



DIE TBAGHYTE VON NAGyAg. 



1^4 



HALBGRÜN8TBIN ARTIGE QUABZ-TBACHVT^. 



Merkmale für die allein durch die Atmosphärilien 
bewirkte oberflächliche Verwitterung dieser Gesteine. 

An den Feldspäthen äussert sich die Verwitterung 
als Trübung der ursprünglich glashellen Substanz : 
die Krystalle verlieren ihren Glanz, und werden zu 
einer weissen oder gelblichen kaolinartigen Masse. Es 
ist bekannt, dass sich bei dieser Veränderung einer- 
seits ein unlösUches Thonerde-Kieselsäure-Hydrat, 
anderseits mehr- minder leicht lösliche Carbonate der 
AlkaUen, des Kalkes, des Eisenoxyduls und der 
Magnesia bilden. Ein grosser Theil dieser Carbonate 
wird nun allmählig in Lösung fortgeführt ; dies be- 
dingt hauptsächlich die poröse Bauheit der Ober- 
flächengesteine ; nur die in geringer Menge vorhan- 
denen Carbonate der Magnesia und des Eisenoxyduls 
bleiben an der Stelle, und bilden auch die braun- 
gelbe Auskleidung der kleinen Drusenräume. Die 
Verwitterung der Feldspäthe beginnt meistens im 
Innern der Krystalle, so dass eine klare Hülle einen 
trüben K^m umschliesst, oder auch bildet die Trü- 
bung im mikroskopischen Querschnitt eine Zone 
zwischen dem klaren Aussenrande und dem wenig 
angegriffenen Kern. 

Die Hornblende verliert dm-ch Verwitterung eben- 
falls den Glanz der Oberfläche. Dur Verwitterungs- 
product ist aber schwarz und bildet jene bekannten 
opaken schwarzen Ränder der Krystallschnitte, die 
sich bei starker Vergrösserung oft in ein dichtes 
Haufwerk von winzigen Magnetitkömern auflösen 
.lassen. Da dieser schwarze Band der Hornblende in 
ganz frischen Gesteinen fehlt, und umso dichter 
und breiter ist, je weiter die Verwitterung des ganzen 
Gesteines vorgeschritten ist, so wäre es schwer in 
dieser Erscheinung eine ursprüngUche Eigonthüm- 
lichkeit zu erbhcken, und sie mit Zirkel * als un- 
terscheidendes Merkmal der Amphibolandesite gegen- 
über den Propyliten anzuerkennen. Ich glaube also 
nicht, dass sich diese Erscheinung aus der Attraction 
erklären lasse, welche die fertigen Homblendekry- 
stalle auf die sich eben ausscheidenden Magnetit- 
kömer ausüben soll ; wäre dies der Fall, so müsste 
ja die Erscheinimg gerade an den frischesten Ge- 
steinen am deutlichsten hervortreten, was hier nicht 
der Fall ist. Hier hat es viemehr den Anschein, als 
habe sich der Schwann kleiner Magnetitkömer aus 
dem Eisengehalte der oberflächHch verwitterten 
Homblendesubstanz gebildet. Neuerdings hat zwar 

* Mikrosoopial Petrographj S. 133. 



Becker* durch Eintauchen von Amphibolkrystallen 
in geschmolzene Lava, die Erscheinung des schwarzen 
Bandes künstlich hervorgerufen, allein dieser bestand 
nicht aus Magnetitkömern ; es ist daher zweifelhaft, 
ob das Experiment den Gang der Natur richtig nach- 
geahmt habe. 

Der Augit zeigt niemals so breite schwarze Um- 
randung wie der Amphibol, höchstens einen ganz 
schwachen und nicht intensiven Band. Der Biotit 
liefert zwar schwarze Verwitterungsproducte, diese 
sind aber regellos in der Masse vertheilt und erfüllen 
im Verein mit weissem Calcit die durch Aufblättenmg 
entstandenen Hohlräume im Krystall. 

Die Verwitterung des Magnetites giebt einfach 
Eisenrost, der sich in der Gesteinsmasse ausbreitet 
und dieselbe gelblich bis rothbraun färbt. 

Die Verwitterung der Grundmasse lässt sich nicht 
im Einzelnen verfolgen. Schwarze Striche und Pünkt- 
chen, graue wolkige Gebilde und grünliche oder rost- 
braune Flecken erfüllen die Masse und berauben sie 
ihrer früheren Durchsichtigkeit und hellen Farbe. 

Trachyt am Gipfel des Hajtó. 

Dieses Gestein kann als Beispiel für jene Ge- 
steinstypen gelten, in denen ausser der oberfläch- 
lichen Verwitterung auch der Beginn der grünstein- 
artigen Umwandlung den ursprünglichen Gesteins- 
habitus verändert hat. 

Die Textur des Hajtogesteines stimmt in ihrer 
normal-porphyrischen Ausbildung mit der des Zucker- 
hutes ganz überein, nur ist das Gestein weniger rauh- 
porös und hat eine bedeutend dünklere Farbe, daher 
im Ganzen nicht mehr den wirklichen trachytischen 
Habitus. Der Feldspath zeigt die Anzeichen der ge- 
wöhnlichen Verwitterung, stimmt aber im Uebrigen 
mit denen der trachytartigen Gesteine in allen Merk- 
malen überein. Bemerkenswerth ist nur ein grün- 
licher Schimmer, hervorgerufen durch eine in die 
feinen Sprünge des Feldspathes eingedrungene grüne 
Substanz. Der Quarz kommt hier zwar nicht ganz so 
häufig wie am Zuckerhute, aber doch in ziemlicher 
Menge in etwas mehr abgerundeten Körnern vor. 
Vergebens suchte ich darin nach Flüssigkeitsein- 
schlüssen, die nach Zirkel ein Merkmal des Quarz - 
propyUtes sein sollen ; ich konnte nur Glaseinschlüsse 
und Gasporen finden, darunter jene interessanten 
negativen Ejrystalle, die die Form des Wirthes nach- 

* Nenefl Jahrb. für Mineralogie u. ». w. 1883. II. 1. 



DIB TBACHYTS VON NAGYÁG. 



135 



GBŰN8TEINABT1GB TBAOHYTE. 



ahmend, kleine Doppelpyramiden bilden; sie sind 
mit wasserheller Glasmasse und einer unbeweglichen 
Luftblase erfüllt. 

Die auffallendste Veränderung hat den Amphibol 
betroffen ; seine glänzend schwarze Farbe ist einem 
schmutzig braunen oder grünlichen Grau gewichen, 
statt der ebenen Spaltungsflächen sieht man eine 
unbestimmt blätterige und faserige Structur. Im 
Dünnschliff erkennt man die breite schwarze Um- 
randung, die von der oberflächhchen Verwitterung 
herrührt, aber innerhalb dieses Rahmens ist sie ur- 
sprüngliche Amphibolsubstanz sosusagen ganz zer- 
stört worden ; an ihre Stelle ist ein Gemenge von 
zwei wesentUch verschiedenen Umwandlungspro- 
ducten getreten : das eine is ein Mass lauchgrünes 
faseriges Mineralaggregat, welches im Polarisations- 
mikroskop bläuliche Aggregatpolarisation zeigt ; das 
andere Product ist gelblichweiss, nicht ganz durch- 
sichtig, imd erscheint zwischen den Nikols als buntes 
Kömermosaik. Das erstere wird gewöhnUch für ein 
Mineral der Chloritgruppe gehalten, das letztere mag 
wohl Kalkspath oder Dolomit sein. Ausser diesem 
blaugrünen Minerale sieht man zuweilen auch gelb- 
grüne Fasern und Flecken, weniger zwar in den Am- 
phibolen selbst, als in der Grundmasse unregel- 
mässig zerstreut oder auch in Formen, die an Quer- 
schnitte von Augitkrystallen mahnen, aber keinen 
schwarzen Rand besitzen. Da wir gesehen haben, 
dass bei den Augiten sich gewöhnhch kein solcher 
Band bildet, und da frischer Augit im Gesteine nicht 
mehr zu finden ist, so glaube ich, dass derselbe ebenso 
wie der Amphibol in ein Mineral der Chlorit- oder 
Delessit-Gruppe umgewandelt ist, das sich aber vom 
Umwandlungsproduct des Amphibols unterscheidet. 

Auch der Biotit ist hier stark verändert : er hat 
Farbe und Glanz verloren und ist in eine weiche 
grünlichbraune talkähnhche Substanz umgewandelt, 
die sich von der Grundmasse wenig abhebt. Dennoch 
ist diese Veränderung der Chloritisirung der Horn- 
blende nicht gleich zu stellen, nicht nur weil sie an- 
dere Producte liefert, nänüich nur opacitartige 
schwarze und kaolinähnhche weisse Substanzen, 
sondern weil sie auch in ihrem Auftreten ganz un- 
abhängig von jener ist: es kommen nänüich hier 
auch viele Gesteine vor, in denen der Amphibol voll- 
ständig chloritisirt ist, während der Biotit frische 
gläjizende Tafeln bildet. 

So sehen wir denn auf dem Berge Hajtó die 
Spuren zweier innerer Umwandlungsprocesse im Ge- 



steine ausgedrückt. Je weiter wir uns vom Gipfel 
gegen Westen hin entfernen, umsomehr verschwinden 
die Anzeichen der grünsteinartigen Umwandlung, 
und um so normaler und trachytischer wird der 
ganze Habitus des Gesteines. Bewegen wir uns aber 
nach der entgegengesetzten Richtung hin und unter- 
suchen wir die mittlere erzreiche Zone des Gebirges, 
so wird uns der Grünstein-Charakter des Gesteines 
noch ausgesprochener entgegentreten, und zwar um- 
somehr, je weniger das Gestein gleichzeitig von der 
Oberflächenverwitterung berührt ist, am reinsten also 
wohl in den aus tiefen Grubenbauen herausgeför- 
derten Grünsteinen. 

Um daher den reinen Grünsteintypus vorzuführen, 
wähle ich als Beispiel ein in dem tiefsten Horizont 
der Nagyáger Grubenbaue gewonnenes Probestück. 

Horizont der 97. Klafter, Quer schlag zur Anastasia- 
Kluft. 

An diesem zähen dunkelgrauen Gesteine ist 
der Trachytcharakter äusserHch kaum noch zu er- 
kennen. Die Rauheit der Oberflächengesteine ist ge- 
schwunden. Das Gestein hat flachmuscheügen ebenen 
Bruch. Die porphyrartige Textur tritt wenig hervor, 
denn die Homblendekrystalle sind matt und ver- 
schwommen, so, dass sie sich von der dunklen 
Grundmasse kaum unterscheiden lassen, die Feld- 
spathkrystalle sind glashell durchsichtig und eben 
nur an dem Spiegeln der Spaltungsflächen zu erken- 
nen, der GUmmer ist sehr zerstört, aber noch an der 
Form erkennbar; Quarz tritt selten auf in klaren 
stark gerundeten Kömern. Der frische Zustand des 
Feldspathes bezeugt, dass die verwitternde Wirkung 
der Atmosphärihen sich nicht bis in diese Tiefe er- 
streckt hat ; hingegen hat die grünsteinartige Um- 
wandlung, also vor allem die Veränderung (Chlori- 
tisirung) der Hornblende ihren Höhepunkt erreicht. 
Die Hornblende ist eigenthch gänzhch zerstört und 
ihre Conturen sind im Dünnschliffe nur durch ganz 
schwache schwarze Linien angedeutet. Die bereits 
beschriebenen Umwandlungsproducte aber haben 
sich auch über die Grenzen jener Conturen hinaus 
in die Porenräume der Grundmasse ergossen und 
dieselben ausgefüllt. Daraus erklärt sich das ver- 
schwommene Aussehen der Homblendekrystalle, so- 
wie die verminderte Rauheit des Gesteines. Im Uebri- 
gen finden wir in diesem Tiefengesteine alle jene 
Minerale wieder, die uns vom Trachyte des Zucker- 
hutes her bekannt sind, bis auf den Augit, der ja 



I>IB TBACHYTK VON NAOTÁO. 



136 



KAOLINI8IBUNO DES OBÜNSTEINTRAGHYTE8. 



vielleicht auch vorhanden war, aber durch die Chlo- 
ritißirung bei seinem Mangel an einer die Form er- 
haltenden schwarzen Umrandung bis auf die letzte 
Spur verschwunden sein muss. Neu ist das Auftreten 
des Pyrites, der hier neben Magnetit erscheint ; sein 
Auftreten deutet auf die Nähe der Erzgänge. An den 
frischen Feldspäthen erkennt man alle bereits be- 
schriebenen Eigenschaften wieder. Die ganz gerun- 
deten Quarzkömer haben dieselben Einschlüsse wie 
die der Oberflächengesteine ; Flüssigkeitseinschlüsse 
konnte ich auch hier nicht entdecken. DieVeräji- 
derung am Biotit ist ähnlich, nur noch intensiver 
wie im Gesteine des Hajto-Gipfels ; er ist nicht chlo- 
ritisirt, sondern erfüllt von schwarzen und weis- 
sen Verwitterungsproducten, zwischen denen sich 
noch kleine Flimmer der ursprünglichen Glim- 
mersubstanz erhalten haben ; das grünliche chlori- 
tische Material ist in diese Mengung ebenso, wie in 
die Grundmasse eingedrungen. Doch giebt es auch 
echt grünsteinartige Tiefengesteinc, in denen der 
Glimmer noch schwarzglänzend erhalten ist. Apatit 
in langer dünner Nadelform kommt sowohl in den 
Feldspäthen, wie in der Grundmasse häufig vor. Die 
Grundmasse selbst wäre ganz so struirt wie am 
Zuckerhute, wenn sie nicht mit den erwähnten Pro- 
ducten der Homblendezersetzung imprägnirt wäre. 
Ueberall braust sie unter dem Säuretropfen auf, zum 
Beweis, dass ein Theil jener Verwitterungsproducte 
Kalkcarbonat sei. 

Diesem Gesteine sind nun alle frischeren Partien 
des in den Bergwerken aufgeschlossenen Trachytes 
ganz ähnlich. Aber auch zu Tage findet man in den 
Aufschlüssen des centralen Gebirgstheiles Gesteine 
von gleichem Ansehen : so z. B. auf dem Kücken des 
Hauptkammes zwischen den Gipfeln Dealu Bucsu- 
manilor und Fraszenata und an der Süd-Ostseite des 
Hajtó beim Stephan-Schurfbau, ferner in der Nähe 
des Leopold-Baues und endlich weit im Norden aber- 
mals am Vurfu Romi. Freilich sind die zu Tag an- 
stehenden Grünsteine gleichzeitig vonderOberflächen- 
Verwittonmg mehr oder minder angegriffen und 
haben daher oft hellere Farben. Auch in den Gruben- 
bauen ist das Gestein, was den Feldspath betrifft, 
nicht überall so frisch wie in dem angeführten Bei- 
spiele ; an vielen Orten sind die Feldspäthe kaolin- 
artig verwittert, und treten dann mit weisser Farbe 
auffallend aus der dunklen Grundmasse hervor. Sehr 
auffallend ist es, wie rasch diese Verwitterung in neu 
geöffneten Strecken eintritt, besonbers wo das Ge- 



stein sehr feucht ist ; schon nach wenigen Wochen 
bedeckt sich die kürzlich aufgeschlossene Gesteins- 
fläche mit weissen hervorquellenden Punkten, die 
aus den rasch verwitternden Feldspathkiystallen 
entstehen. 

Ueberhaupt muss man, um typischen, nicht weiter 
veränderten Grünsteintrachyt zu erhalten, jene Stel- 
len der Grubenbaue aufsuchen, die von den erzfüh- 
renden Gängen möglichst weit entfernt sind, und wo 
das Gestein von besonderer Härte ist, vorzüglich also 
die grösseren Querschläge in tauben Mitteln. Denn 
in der unmittelbaren Nähe der Erzgänge und in den 
ganzen Zonen, wo solche besonders zahlreich auf- 
treten, hat das schon grünsteinartig gewordene Ge- 
stein noch eine weitere Art der Umwandlung erfahren, 
die man am besten als KaoUnisirung bezeichnen 
kann. Die Art der Metamorphose hat nämlich vor- 
nehmlich den ausgeschiedenen Feldspath, sowie die 
zum grossen Theil aus Feldspath bestehende Grund- 
masse betroffen. Ihre unmittelbare Folge ist, dass das 
Gestein seine normale Härte und dunkelgraue oder 
grüne Farbe verliert und im Ganzen in eine weiche 
braungelbe, hellgelbe bis weisse kaolinartige Masse 
übergeht. Dabei gehen auch die letzten Spuren der 
Hornblende und des Augites verloren, der schwarze 
Rand verschwindet, und es bleiben nur Carbonate 
zurück. Der Glimmer erhält noch am längsten seine 
Form, wird aber zu einer weichen talkartigen Sub- 
stanz. Der Magnetit löst sich in Limonit auf, oder 
wird durch Pyrit vertreten. Nur der Quarz bleibt un- 
verändert und dient im Verein mit den Biotit-Pseudo- 
morphosen am besten zur Erkennung der Trachyt- 
natur dieses so ganz veränderten Gesteines. Diese 
Gesteinsmodification ist so offenbar an die Nachbar- 
schaft der Erzgänge und gangartigen Spalten ge- 
bunden, dass ihr Entstehen von den Spalten aus 
nicht bezweifelt werden kann. Sie begleitet die Gänge 
von ihrem Ausgehenden an bis in die grösste bekannte 
Teufe hinab und gilt bei den Bergleuten als günstig 
für die Erzfühnmg. Denn wo das Nebengestein eines 
Ganges nicht kaolinisirt ist, sondern die ursprüng- 
Hche Frische und Härte bewahrt hat, dort ist nicht nur 
die Arbeit des Häuers erschwert, sondern auch kaum 
eine Hoffnung auf Ausbeute ; solches Gestein nennt der 
Bergmann ein «wildes». 

Dass nun das Agens, welches diese Veränderung 
hervorgerufen hat, das von Aussen her eingedrungene 
schwach kohlensäurehaltige Tagwasser sein könne, 
ist kaum anzunehmen, nachdem sich die Erschei- 



I)llB TRACHYTB VOM NAGYÁG. 



137 



DER FSLD8PATH DBB QÜABZTBAOHTTIÜ. 



nung mit unverminderter Intensität und Ausbreitung 
bis in so grosse Tiefen hinab erstreckt. Viel wahr- 
scheinlicher ist es, dass sie von einem stärkeren^ als 
vulkanische Nachwirkung von unten herauf in die 
Gangspalten aufgestiegenen Agens herrühre, welches 
den Grünsteintrachyt verändernd, gleichzeitig die 
Erz- und Mineralbildung der Gänge einleitete. Die 
bekannte Wirkung der Solfataren auf das umgebende 
Eruptivgestein, sowie die Pyriteinsprengung in den 
Nebengesteinen der Erzgänge, und überhaupt die 
Bolle der SulfometaUe in den Gängen spricht für 
Annahme von schwefehger Säure und Schwefel- 
wasserstoff als kräftige Beagentien, und damit liesse 
sich auch Sandbeboebs bekannte Theorie der Erz- 
bildung durch Auslaugung der Nebengesteine in Ein- 
klang bringen. 

Es erübrigt mir noch die Untersuchungen über 
den Feldspath der beschriebenen Gesteine nachzu- 



tragen, nachdem ich es bisher absichtUch unterlassen 
habe, die Species desselben näher zu bezeichnen. 
Denn da der Feldspath der wichtigste Bestandtheil 
der trachytischen Gesteine ist, und das von mir zu 
Grunde gelegte SzABÓ'sche System sich eben auf die 
Artbestimmung gründet, so wird die Einheit aller 
Quarztrachyte von Nagyág durch die folgenden Zu- 
sammenstellungen um so klarer hervortreten. 

Nachdem schon das Mikroskop die Plagioklas- 
natur der porphyrisch ausgeschiedenen Feldspath- 
krystalle dargethan hat, suchte ich die nähere Be- 
stimmung der Species auf dem Wege der Flammen- 
reaction nach Szabó's Methode zu gewinnen. Wieder 
hatte Dr. Franz Schafarzik die Güte, diese Unter- 
suchungen an dem von mir sorgfältig ausgewählten 
Material vorzunehmen. Die Besultate sind in fol- 
gender Tabelle vereinigt : 



Flammenreactionen der Feldspäthe der Quarztrachyte von Nckgyág. 



Gesteins- 


Fandort: 


I. Versuch : 


n. Versuch : 


m. Vers. 


beachaffenheit : 


Na 


E 


Schinclziin^- 


Na 


E 


SchmelzungH- 


Na 


K 


Grad 


Art 


Grad 


Art 


Traehytisoh, heU 


Gargnjata ___ __» _ __. 


2 





2 


emailartig 


3 





3--4 


innere Blasen 
etwas emailart. 


4—5 


1-2 






Znckerhnt „. .__ _.. 


3 





2-3 


• 


3—4 





2—3 


glasartig, mit 
kleinen Blasen 


4—5 


1—2 








2—3 





1—2 


ein wenig 
emailartig 


3 





2—3 


emailartig 


4 


1—2 






Csepturar mare -. 


2-3 





2 


emailartig 


3 





3 


• 


4 


1-2 






Am Wege von Hondol nach Voia . 


2-3 





3 


halb glasartig 


3 





4 


glassig, 
mit Blasen 


4—5 


2 






Südseite des Szarkó 


2—3 





2 


email. 


3 





3 


email. 


4 


1—2 






Südseite von Bnrtnca -_ 


2-3 





2 


• 


3 





4 


« 


4 


1—2 






Südseite vom Hajtó, am Wege.. 


3 





2—3 


• 


3 





4 


halb email. 


4 


1—2 


Halb gränsteinartig 


GyalnBnli __ .._ 


b 





2 


glas. 


3-^ 





4 


glas. m. Blasen 


4—5 


2 


« « 


Unter dem Pulverhause 


2-3 





3 


email. 










4 


2 


« • 


Südseite des Hajtó 


2—3 





1-2 


• 


3 





3 


email. 


4 


1—2 


c « 


Oßtseite des Hajtó _ ___ 


3 





2 


• 


3 





3 


1 


4 


2 


Ganz gränflteinartig 


Alter StoUn der Hajto-Gniben _.. 


2—3 





2 


« 


3 





3 


« 


4 


2 


■ « 


Mitte des Gebirgrückens . _ . . . _ 


2-3 





4 


glas. 


3 





4 


glas. m. Blasen 


4r-5 


2 


« « 


FranzstoUn (?) 


3 





2 


email. 


3 





3 


email. 


4 


2 


• t 


Horizont der 97. Klafter 


2—3 





1—2 




3 





3 


t 


4 


1—2 


« « 


Leopold-Bau 


2—3 





1—2 


wenig email. 


3 





3—4 


• 


4 


1—2 



Vor allem ist die auffallende Uebereinstimmung 
der hier gewonnenen Resultate bemerkenswerth, denn 
die Differenzen sind so gering, dass sie sich theils 
auf die Fehlerquellen der Methode, theils auf den 
Zersetzungszustand der Feldspäthe reduciren lassen. 



INKEY : NAOYÁO. 



Die Proben sind den verschiedensten Theilen des 
Gebirges entnommen, und man sieht, dass alle diese 
Feldspäthe, mögen sie nun aus echt trachytischen, 
aus halb umgewandelten, oder aus ganz grünstein- 
artigen Gesteinen herstammen, sich von einander 

18 



DIB TRAGHYTB VON NAGYÁG. 



138 



CBEMISGBB CONSTITUTION DKtl QDAHZTRACHTTE. 



nicht wesentlich unterscheiden. Die kaolinartig mo- 
dificirten Grubengesteine konnten natürlich kein ge- 
eignetes Material für diese üntersuchungsart liefern. 
Das Durchschnittsresultat entspricht nachSzABó's 
Tabellen einer Feldspathart, die an der Grenze von 
Labradorit und Andesin steht. Wir besitzen aber 
auch durch Dölter vollständige chemische Analysen 
von den Feldspäthen dreier hierher gehörigen Ge- 
steine, und die Kesultate derselben entsprechen genau 
derselben Speciesbestimmung. Ich setze diese Re- 
sultate zum Vergleiche hierher und bemerke dazu, 



I. aus dem rein trachytartigen Gesteine des 
Zuckerhutes, 

n. aus dem schon ziemlich grünsteinartigen Ge- 
steine der Südseite des Hajtó, 

m. von der Westseite des Hajtó, aus einem Ueber- 
gangsstadium entnommene Feldspäthe dar- 
stellen. 



Kieselsänre -.. 
Thonerde ___ . 

Ealkerde 

Eisenoxyd _._ . 

Kali _. 

Natron — .. 

Speo. Gewioht-. 



I. u. in. 

._. 54-76 54-54 54-19 

.. «9-09 28-93 29-71 

.. 1010 10-70 11-42 

— — Spur 

- ^*^^l 5-83 ^"^^ 

5-00 ^^^ 4-50 



99-57 100-00 100-95 
2-691 — 2-707 



Nach Tsohermak's Feldspathsystem entsprechen 
also alle die drei hier analisirten Mineralien einer an 
der Grenze zwischen Labradorit und Andesin ste- 
henden Feldspathart, ** und da wir gesehen haben, 
dass die Flammenreaction so vieler Feldspäthe von 
anderen Punkten des Gebirges mit den der analy- 
sirten übereinstimmen, so ist der Schluss berechtigt, 
dass die makroskopischen Feldspathkrystalle der 
Nagyáger Quarztrachyte überhaupt nur dieser Art 
angehören. Das Vorkommen von Sanidin, überhaupt 
von orthotomem Feldspath wird durch gar nichts 
bewiesen. 

Eine andere Frage bleibt freilich die, ob auch 
die mikroskopischen Feldspathausscheidungen der 
Grundmasse der gleichen Species angehören wie die 
grossen ? Nach Foüqüé's Angabe *** ständen derar- 
tige «mineraux de seconde consolidation» in der 

* Die Traobyte des Siebenbärg. Erzgebirges. Miner. Mittheil. 
1874. S. 16. 

810, Al|Os GaO K|0 NaaQ 

•• Andesit mit 60—54 24—29 6—10 2—1 8—5 

Labrador. ■ 56—50 25—30 10—13 2—1 5—3 

••* FoüQUÍE et M. LfevY: Mineralogie micrographique. Paris 
1879. S. 155. 



Regel auf einer höheren Stufe der nach dem Kiesel- 
grade geordneten Feldspathreihe. Zur genauen Be- 
stimmung fohlte mir die Möglichkeit diese kleinen 
Gebilde gehörig zu isoliren ; dass aber auch diese 
keine Kalifeldspäthe seien, beweist die Schwäche der 
Kalifärbung der Flamme bei Versuchen, die mit Par- 
tikeln der Grundmasse angestellt wurden. 

Indem wir nun die vorangegangenen Beschrei- 
bungen zusammenfassen, haben wir in dem Grund- 
typus der Gesteine der Nagyáger Eruptionslinie einen 
Trachyt erkannt, der in einer mikroporphyrischen 
Grundmasse mit geringer Glaabasis folgende Mine- 
ralausscheidungen enthält : triklinen Feldspath von 
einem zwischen Labradorit und Andesin schwan- 
kenden Charakter, Hornblende, Magnetit — als we- 
sentliche Gemengtheile ; Biotit und Quarz, ebenfalls 
constante, aber in verschiedenen Mengen verhält- 
nissmässig auftretende Mineralien ; Augit und Apatit 
als accessorische Mineralien ; Chlorit (Delessit, Epi- 
dot), Kaolin, Kalk- und Magnesia-Carbonat ; Eisen- 
oxydhydrat und Pyrit als nachträgliche ümwand- 
lungsproducte. 

Den chemischen Charakter dieses Gesteines kön- 
nen wir nach zwei, ebenfalls von Professor Dölteb 
ausgeführten, und am anderen Orte mitgetheilten 
Gesteinsanalysen beurtheilen. 

Die erste Analyse (I) bezieht sich auf das Gestein 
des Zuckerhutes, die zweite (H) auf ein Exemplar 
von der Westseite des Hajtó : 

I. n. 

Kieaelaäure 62- 14 58*01 

Thonerde .- _.. 18*20 18*19 

Bisenoxyd __. .__ 4*00 3*40 

Eiaenoxydnl- 0*45 2*89 

Manganoxyd _.. ... _._ .._ Spnr Spur 



Galcinmoxyd .._ ... _„ 


6*52 


7*55 


Magnesia.- .-_ ._. _ 


2-68 


301 


Kali ... ... .„ 


1*10 


1*39 


Natron 


3*54 


3*92 


Glähverlust.. ___ _.. _.. 


0*70 


1*60 



99as 



99*97 



Da wir wissen, dass der Trachyt des Zuckerhutes 
an Quarz viel reicher ist als das Hajtógestein, so ist 
sein höherer Gehalt an Kieselsäure nicht überra- 
schend. Von der Kieselsäure abgesehen, stimmen die 
übrigen Zahlen ziemlich nahe überein. Leicht er- 
klärUch ist es auch, dass der Glühverlust an dem 
durch die Grünstein-Modification sowohl, als durch 
Oberflächenverwitterung stark angegriffenen Hajto- 
gesteine grösser ist als beim frischen Gesteine des 
Zuckerhutes. 



DIE TBACHYTK VON NAOYAO. 



139 



OST-WESTLICHE BRCPTIVLINIE. 



Dieses ursprüngliche Gestein, das Product einer 
einheitlichen Eruption, ist nun im Laufe der Zeit 
in seinen einzelnen Theilen von drei verschiedenen 
Umwandlungsprocessen ergriffen und dadurch so 
verändert worden, dass eine gi-osse Mannigfaltigkeit 
seiner äusseren Erscheinung daraus resultirte. Zu- 
nächst war es jener, seinem Wesen nach noch unaufge- 
klärte Process, dessen Endresultat als Grünstein- 
Modification bekannt ist. Dieser ist insbesonders in 
den centralen Theilen der Trachytmasse wirksam 
gewesen und äussert sich am stärksten in den mit- 
telsten und tiefsten Theilen der Eruptionsmasse, 



schlössen ist. Steigt man aus diesen Thälern auf- 
wärts, so sieht man den Grünsteintypus allmähg 
schwinden, und auf den Anhöhen allmähg in den 
reinen Trachyttypus übergehen. Hingegen senken 
sich von oben herab einige schmale Gebirgsäste, 
gleichsam rückkehrende Lavaströme mit rein trachy- 
tischem Charakter wieder zu Thal, so dass an den 
unteren Enden solche Gesteine vom Charakter des 
Zuckerhuttrachytes in unmittelbare Nähe von echten 
Grünsteintrachyten gelangen, von denen sie abe 
jedesmal durch ein schmales Band von Sediment- 
gesteinen getrennt sind. Dies ist z. B. am Berge Gai- 




p Phyllit; h tertiftre Sediinenie; z OrüiiHteintrachyt ; f unveränderter Quarz- Biotit- Trachyt ; k kaoliniHirter Trachyt; 

m Oberflächen- Verwitterung ; r Oangzüge. 



daher man wohl annehmen kann, dass seine Quelle 
in der Tiefe des Eruptionsherdes zu suchen sei. Dann 
folgte die Kaohnisirung des Gesteines durch scharfe 
Zersetzungsmittel, die von den Gangspalten aus in 
das Nebengestein eindrangen. Endlich aber ist die 
ganze zu Tag anstehende Oberfläche des Gesteines 
seit der Zeit ihrer Entstehung der verwitternden 
Wirkimg der Atmosphärihen ausgesetzt gewesen. Das 
räumliche Verhältniss dieser drei Umwandlungspro- 
cesse habe ich in folgender schematischer Zeichnung 
darzustellen versucht. 

Trachyte der ost-v^estlichen Eruptivlinie 
(Hondol-Magura). 

Die Gesteine dieser EruptivUnie stimmen im All- 
gemeinen mit denen der Nagyäger Linie in ihren 
wesentUchen Bestandtheilen so wie im Typus überein. 
Der Unterschied zwischen beiden Linien hegt viel- 
mehr in der Vertheilung der verschiedenen Modifi- 
cationen, indem hier die grünsteinartigen Trachyte 
nicht mehr in der Mitte der ganzen Masse, sondern 
am südüchen Bande erscheinen, wo die Trachytfor- 
mation, besonders in den Thälern bei Hondol und 
Csertés, besonders tief hinab durch Erosion aufge- 



nosza bei Hondol der Fall. Der quarzreiche Trachyt 
dieses Berges gleicht in allen Punkten dem des Zucker- 
hutes, bis auf den Umstand, dass er gar keinen Augit 
führt, imd dass die zugängUchen Gesteinspartien von 
der Oberflächen - Verwitterung ziemlich stark er- 
griffen sind. 

Auf der Ostseite des Coszta mare, nördlich vom 
Orte Boksa mare finden wir ein ebenfalls sehr quarz- 
reiches Gestein, dessen Amphibol aber bereits die 
Metamorphose der Grünstein-Modification zeigt, und 
darin also dem Gesteine des Hajtoberges zu ver- 
gleichen ist. 

Beinen Grünsteintjrpus besitzt das Gestein der 
Coranda bei Hondol. Es unterscheidet sich aber von 
den Grünsteintrachyten in Nagyág durch die voll- 
ständige Abwesenheit des Quarzes, ausserdem auch 
noch durch die auffallende Grösse seiner Magnetit- 
kömer. Auch der Biotit ist so sehr zerstört, dass er 
äusserlich ganz verschwindet und nur im Dünn- 
schliffe an schwachen Spuren erkannt werden kann. 
Ueberhaupt zeigt dieses Gestein einen intensiveren 
Grad der inneren Umwandlung als irgend eines der 
Nagyáger Gesteine, und hat ausserdem noch durch 
die Oberflächen- Verwitterung bedeutende Verände- 

18* 



DIE TRACHYTE VON NAGY^a. 



140 



EINSCHLÜSSE IN DEN TBACHYTEN. 



rung erlitten. Den Mangel an Quarz theilt es mit 
allen vollkommenen Grünsteintrachyten dieser Erup- 
tivlinie, nur weiter oben in den Uebergangsstadien 
pflegt der Quarz sich anfangs sporadisch, dann immer 
dichter zu zeigen. Wir haben bereits bei den Ge- 
steinen von Nagyág die Bemerkung gemacht, dass 
die grünsteinartigen Varietäten im Ganzen ärmer an 
Quarz sind, als die trachytischen ; hier aber ist dieses 
Verhältniss noch viel schärfer ausgesprochen. Ich 
glaube dass hierin der einzige ursprünghche Unter- 
schied zwischen den zwei Gesteinsmodificationen 
liegt. Denn da die grünsteinartigen Partien der Tra- 
chytmasse jene centralen Theile darstellen, die zu- 
nächst über dem Eruptionskanal liegen, wogegen die 
lavaartig übergeflossenen Theile den trachytischen 
Charakter bewahrt haben, so ist es nicht undenkbar, 
dass diese aus den oberen, an Kieselsäure reicheren 
Theilen der Lavamasse entstanden seien, während 
jene den zuletzt nachgeschobenen tieferen und basi- 
scheren Theil darstellen, wie man ja überhaupt an- 
nimmt, dass die ersten Ergüsse einer Eruption leich- 
tere, d. h. saure Laven liefern, als die nachfolgenden. 
So mag sich der ausserordentliche Quarzreichthum 
der schmalen, lavastromartigen Bergrücken, wie 
Zuckerhut und Gainosza erklären, während der 
Quarzmangel des Corandagesteines eben darin be- 
gründet wäre, dass man hier die tiefsten Theile der 
Eruptivmaase aufgeschlossen sieht. 

Die von den Gangspalten ausgehende Kaohnisi- 
rung der Grünsteintrachyte ist in diesem Eruptiv- 
zuge ebenso zu sehen wie bei Nagyág, ja noch besser, 
da sie sich an den kahlen Bergen von Hondol in 
einer von der Coranda aus nordwestlich strei- 
chenden breiten Zone von weitem abhebt. 

Interessant ist die Zone verquarzten Trachytes auf 
der Costa mare. Das ganze Gestein — ursprünglich 
ein Quarztrachyt — ist ebenso wie das benachbarte 
Sediment von Kieselsäure durchtränkt und zu einer 
ArtMühlsteinporphyr geworden. Man hat es hier offen- 
bar mit einer localen Metamorphose, bewirkt durch 
kieselsäurehaltige Quellwasser zu thim. Nicht weit 
davon, auf dem Lelye kommt noch Posepní 's Angabe 
Alunit vor. 

Einschlüsse in den Trachyten. 

In den Trachyten der Gegend von Nagyág 
kommen zwei Arten von Einschlüssen, von wesent- 
lich verschiedener Natur und Entstehung vor. Zur 
ersten Art gehören die losgerissenen und umhüllten 



Brocken und Trümmer des durchbrochenen üntei- 
grundes, die zweite Art besteht aus abgerundeten 
Stücken eines feinkörnig gemengt-krystallinischen 
Massengesteines, das seine Entstehung aus der Tigi- 
chytlava selbst kimdgiebt. 

Was nun die erste Art von Einschlüssen anbe- 
langt, so müsste man dazu auch jene grossen Schollen 
von Sedimentgesteinen rechnen, von denen bereits 
die Rede war und auf die ich bei Besprechung der 
Grubenaufschlüsse zurückkommen werde. Diese ent- 
stammen unzweifelhaft dem unmittelbaren Unter- 
gründe des Trachytes, d. h. der mediterranen Sedi- 
mentdecke, deren Bildung der Trachyteruption voran- 
gieng. Allein die durchbrechende Trachytlava hat 
auch Bruchstücke des tieferen Untergrundes, der aus 
krystallinischen Schiefem bestehenden Unterlage der 
mediterranen Schichten mit herausgebracht und in 
Form von kleinen eckigen Einschlüssen erhalten. Wir 
finden solche Schieferstücke besonders im Trachyt 
des Zuckerhutes auf dessen nördhcher Seite. Einige 
dieser Fragmente bestehen aus weichem, verwitterten, 
gelblich-grünen Thonschiefer, andere aus hartem 
schwärzlichen PhyUit, wie solcher bei Vormaga zu 
Tage ansteht; noch andere gehören einem kömig- 
schieferigen Amphibolgesteine an. Ebensolche Phyl- 
littrümmer findet man im Trachyt der beiden Berge, 
auf denen die griechischen Kirchen stehen, dann auf 
dem Kolczisor und an manchen anderen Punkten. 
Von irgend einer Einwirkung der Hitze der um- 
schUessenden Lava ist an diesen Einschlüssen nichts 
zu merken. Es verdient hervorgehoben zu werden, 
dass die Trachyto ausser diesen Schiefertrümmem 
imd den obenerwähnten mediterranen Sediment- 
schollen keine anderen Untergnmdsgesteine ein- 
schliessen, woraus man schliessen kann dass wenig- 
stens in der nächsten Umgebung von Nagyág nur 
diese zwei Formationen in unmittelbarer Ueberla- 
gemng den durchsetzten Untergnmd bilden. Ja auch 
der Einschluss einer Trachytvarietät in der anderen, 
z. B. von Grünsteintrachyt in hellen unmodificirten 
Trachyten ist unbekannt, wodurch die Ansicht von 
der Einheit und Gleichzeitigkeit dieser zwei Varie- 
täten ebenfaUs unterstützt wird. 

Wesentlich verschiedenen Ursprunges ist die 
zweite Classe von Einschlüssen. Sie repräsentiren 
übrigens eine an allerlei Massengesteinen, besonders 
aber an den Trachyten häufig zu beobachtende Er- 
scheinung. Es sind dies meist kugelförmig abgerun- 
dete Stücke eines feinkörnigen Gesteines mit mikro- 



DIE TBACHYTB VON NAOYÁO. 



141 



TBAGHYTGB8GHIBBB IM SABMATI8GHBN CONOLOMBRAT. 



granitischer Textur, die sich stellenweise massenhaft 
von Erbsengrösse bis zu Kopfgrösse und darüber in 
der gewöhnlichen Trachytmasse eingebettet finden. 
Bei Nagyág zeigen sich solche Einschlüsse sowohl im 
grünsteinartigen Trachyt am Hajtó, und in den tra- 
chytartigen Gesteinen des Zuckerhutes, der Gurgu- 
jata, als auch in den quarzfreien Andesiten der Kal- 
varien-Gruppe ; sie sind also keiner der Nagyáger 
Gesteinsarten fremd. Untersucht man das Material 
dieser Einschlüsse genauer, so findet man, dass sie 
jedesmal aus den wesentlichen Bestandtheilen des 
Muttergesteines bestehen, nämlich aus kleinen Kry- 
staUkömem jener Minerale, die im umgebenden 
Trachyt makroskopisch ausgeschiedene Kiystalle 
bilden. Hier aber sind erstens die Dimensionen viel 
geringer und dann fehlt die verbindende Grundmasse 
gänzlich ; sie bestehen also einfach aus einem fein- 
kömig-granitischen Gemenge von Feldspath, Horn- 
blende und Magnetit, wozu bei den biotitführenden 
Trachyten auch dieses Mineral hinzutritt. Quarz 
kommt wohl auch in den Einschlüssen der Quarz- 
trachyte vor, aber immer in grossen Kiystallkömem 
gleich denen des Muttergesteines, ein Beweis, dass 
dieses Mineral vor jeder anderen Consolidirung in 
seiner gegenwärtigen Gestalt ausgeschieden war. Die 
mikrogranitischen Einschlüsse in den grünsteinar- 
tigen Gesteinen zeigen in ihren Hornblenden dieselbe 
Chloritisirung wie das umschliessende Gestein ; auch 
die Wirkungen der Oberflächen- Verwitterung äussern 
sich in den Einschlüssen in gleicher Weise, sogar 
noch intensiver als ringsumher. Die Abgrenzimg 
dieser Einschlüsse gegen das Muttergestein ist immer 
ganz scharf, sehr oft zeigt sich sogar eine kleine Con- 
tinuitätsunterbrechung am Bande, so dass diese 
Kugeln sich leicht herauslösen. 

Da wir nun im Grossen kein Gestein von dem 
Charakter der besprochenen Einschlüsse kennen, und 
da anderseits ihre Mineral-Bestandtheile dem Ma- 
tériáié der umschliessenden Trachyte so genau ent- 
sprechen, so Hegt die Vermuthung nahe, dass man 
es hier mit der ersten, gleichsam überstürzten Mine- 
ralausscheidung der Trachjrtlava selbst zu thun habe. 
Dieselbe mag beim langsamen Emporsteigen der Lava 
durch die Berührung mit den kalten Spaltenwänden 
erfolgt sein und an denselben mehr weniger dicke 
Krusten von feinen, aneinandergepressten Krystall- 
gemengen gebildet haben. Die weitere Bewegung der 



emporquellenden Lava hätte nun Theile dieser Kru- 
sten wieder losgerissen, zertrümmert und durch ge- 
genseitige Beibung des zuckerartig zerreiblichen Ma- 
teriales jene Kugeln gebildet, die wir nun in der er- 
starrten Masse eingeschlossen sehen. Es ist dies frei- 
hch ein rein hypothetischer Erklärungsversuch, der 
aber mit den vulkanischen Eruptionsprocessen sowie 
mit den vorliegenden Erscheinungen im Einklang zu 
stehen scheint. 

Trachytgeschiebe im sarmatischen Gonglomerat, 
Es schien mir wichtig, die in dem sarmatischen 
Conglomerat bei Vormaga zahlreich vorkommenden 
TrachytgeröUe petrographisch zu untersuchen, um 
ihre Provenienz von den anstehenden Trachyten dar- 
zuthun. Leider erschwert der stark verwitterte Zu- 
stand dieser Gerolle die klare Vergleichung und Zu- 
sammenstellung mit den Trachyttypen von Nagyág. 
Bemerkenswerth ist der Umstand, wie verschieden in 
den einzelnen Geschieben die Verwitterung auf die 
verschiedenen Minerale gewirkt hat. In einigen ist 
der Feldspath ganz trüb und verwittert, in anderen 
klar und glänzend, während der Amphibol fast bis 
auf die letzte Spur zerstört ist. Hingegen zeigt sich 
der Biotit auch in stark verwitterten Exemplaren 
oft noch in glänzend schwarzen Tafeln. Magnetit 
kommt wie in den anstehenden Gesteinen vor, und 
ist selten angegriffen. Augit sah ich in einem Dünn- 
schHffe, Quarz in mehreren Gerollen, doch nicht in 
jedem. Wo der Feldspath frisch ist, erweist er sich 
als Plagioklas von demselben Charakter wie in den 
anstehenden Quarztrachyten. Die Grundmasse ist 
immer stark verwittert und mit braungrünen und 
rostbraunen Zersetzungsproducten erfüllt ; ihre Struc- 
tur gleicht übrigens der gewöhnlichen. 

Besonders zu betonen wäre, dass die Chloritisi- 
rung oder grünsteinartige Metamorphose in den 
Gerölltrachyten niemals zu beobachten ist ; es giebt 
also keine Gerolle von Grünsteintrachyt, sei es, dass 
diese Modification zur Zeit der sarmatischen Abla- 
gerung noch nicht entstanden war, sei es, dass ihr 
Charakter durch die Verwitterung der GeröUe bis zur 
UnkenntUchkeit verwischt worden sei. Dem ganzen 
Habitus nach entsprechen die Gerolle am meisten 
den biotit- und quarzführenden Gesteinen von tra- 
chytischem Charakter. Die Gesteine der Kalvarien- 
Gruppe scheinen unter den Gerollen keine Vertreter 
zu haben. 



DRirrER ABSCHNITT. 



DIE ERZLAGERSTÄTTEN VON NAGYÁG. 



1. Die Omppen der Erzlagerstätten bei Nagyág. 

Die Erzlagerstätten, welche dem Trachytgebirge 
von Nagyág angehören, sondern sich sowohl in topo- 
graphischer, als wie in mineralogischer Hinsicht in 
drei Gruppen. 

Die erste und bedeutendste Gruppe, auf welcher 
die bergbauliche Bedeutung und der mineralogische 
ßuf des Ortes beruht, bildet einen breiten Gangzug, 
der im Bergorte selbst imter der griechisch-unirten 
Kirche beginnt und sich nordwärts durch den Berg 
Szekeremb gegen den Hauptkanun hin erstreckt. 
Nach dem heutigen Stande der Aufschlüsse beträgt 
seine Breite etwa 640 Meter. Dem Streichen nach 
ist er bis auf 1100 M. Länge bekannt und in die 
Tiefe bis auf 4 — 500 M. von der Oberfläche an ge- 
rechnet aufgeschlossen. Seinen charakteristischen 
Erzen nach kann man ihn den Gangzug der Tellur- 
erze nennen. 

Westlich von diesem Gangzuge liegt das Gebiet 
des sogenannten Hajto-Bergbaues, dessen Lager- 
stätten keine Tellurerze, wohl aber Freigold führen. 
Gegenwärtig ist dieser Bau ganz eingestellt. Die aJten 
Stollen, die grösstentheils auf den Ausgehenden an- 
gesetzt hatten, weisen auf eine N.-N.-Ost-Eichtung 
der Gänge, woraus zu folgern wäre, dass die Gänge 
dieses Zuges weiter im Norden mit denen des Nagy- 
áger Zuges unter spitzem Winkel schaaren müssten. 

und etwa in der Gegend dieser Schaarungen hegt 
das dritte Erzgebiet des Gebirges, auf dessen Lager- 
stätten der Leopoldi-Bergbau gegründet wurde Hier 
sollen den Berichten nach keine edlen Erze, sondern 
nur • Bleierze» eingebrochen haben. Nach den schwa- 
chen Spuren des fast gänzlich damiederHegenden 
Bergbaues bestehen die Erze aus der so gewöhnlichen 



' Vergesellschaftung von Bleiglanz, Zinkblende und 
Schwefelkies auf breccienartigen unregelmässigen 
Lagerstätten. 

Die folgenden Beschreibungen beziehen sich nur 
auf den eigentUchen Nagyáger Gangzug, da die 
beiden anderen Gruppen von Lagerstätten seit dem 
Verfalle des Bergbaues nicht mehr zugänglich sind. 

2. Die Nebengesteine der Erzlagerstatten. 

a) Trachyt. 

Der eigentUche Sitz aller dieser Lagerstätten ist 
jener Theil der tertiären Eruptivformation, den wü: 
als Quarz-Biotit-Trachyt kennen gelernt haben, und 
auch von diesem eigentlich nur jene centrale Partie, 
welche grünsteinartig modificirt ist, also kurz gesagt, 
der Grünstein-Quarztrachyt ist der Träger der Nagy- 
áger Erzlagerstätten und ihr gewöhnliches Neben- 
gestein. 

Es wurde erwähnt, dass sich in den quarzfreien 
und unveränderten Gesteinen der Kalvarien-Gruppe 
auch nicht die Spur von Erzlagerstätten zeigt, ob- 
wohl die Lage dieser Gruppe gerade in die Streich- 
richtung des Gangzuges fällt. Die Gänge müssen 
daher an diesem fremden Gesteine abschneiden, ein 
Beweis mehr für das jüngere Alter dieser Eruption, 

Der Quarztrachyt hingegen, den wir seiner ganzen 
Ausdehnung nach trotz seiner vielfachen Modifi- 
cationen als ein mineralogisch und geologisch ein- 
heithches Eruptionsproduct erkannt haben, enthält 
Erzlagerstätten nur in jenen Theilen der ganzen 
Masse, die eine grünsteinartige Umwandlung erfahren 
haben, das heisst also in den centralen und tieferen 
Theilen. Wo wir das Gestein mit frischen unverän- 
derten Amphibolkrystallen sehen, können wir nicht 



DIB SEZLAOBRSTATTSN VON NAOtAo. 



143 



NBBfeNOlfiBTBINB ÜER BBZLAOBRSTATTBK. 



nur sicher sein^ keine Erzgänge anzutreffen, sondern 
auch uns in den meisten Fällen davon überzeugen, 
dass diese Eruptivmassen in keine bedeutende Tiefe 
hinabreichen, sondern nur den tertiären Sedimenten 
aufgelagert sind. 

Andererseits ist es ebenso gewiss, dass sich in der 
Region der Gangzüge kein anderer als der grünstein- 
artige Trachjrt findet, und dass aus den Grubenbauen 
kein Stück Trachyt zu Tag gefördert wird, an dem 
sich nicht die Spuren der chloritischen Modification 
zeigten. Freilich wird der Habitus der Grünsteine in 
nächster Nähe der meisten Gänge durch die mehr- 
minder vollständige Kaolinisirung des Gesteines ver- 
wischt, aber aus zahlreichen Zwischenstufen, sowie 
aus der Verbreitung der kaolinartig gebleichten Ge- 
steinspartien lässt sich unfehlbar erkennen, dass die 
letztere Modification eben nur solche Gesteine ergrif- 
fen habe, die vorher schon den Grünsteincharakter 
besassen. Querschläge, die sich von den mächtigen 
Gängen weit entfernt haben, oder nur schwache 
Klüfte kreuzen, liefern die reinsten Typen des Grün- 
steintrachytes. 

Beide Modificationen, die chloritische sowohl als 
die kaolinische stehen also in inniger Beziehung zu 
der Erzgangbildung. Erstere stellt eine Art von re- 
gionalem Metamorphismus dar, dessen Entstehungs- 
ursache in der vulkanischen Tiefe zu suchen wäre, 
und der Ausfüllung der Gangspalten gleichsam 
als Vorbedingung vorangegangen zu sein scheint. 
Letztere Umwandlung erweist sich als directe Con- 
tactwirkung der Gangspalten und ist wohl erst wäh- 
rend und nach der Ausfüllung der Spalten ent- 
standen. 

b) Sedimentäre Oesteine, 
Dass die Grubenbaue von Nagyág weit im Inneren 
der Trachytmasse grosse Partien von sedimentären 
Gesteinen, die ihrer Beschaffenheit nach den medi- 
terranen Sedimenten der Umgegend völlig gleichen, 
aufgeschlossen haben, wurde bereits bei der Beschrei- 
bung der mediterranen Ablagerungen erwähnt. Das 
Material dieser auffallenden isolirten Schollen be- 
steht aus Conglomeraten, grobkörnigen gelben oder 
feinkörnigen rothen Sandsteinen, rothen Thonen und 
bisweilen gelblichen Mergeln. Schichtung, aber meist 
mit bedeutend gestörter Lagerung, ist häufig zu er- 
kennen. 

Unverkennbar sind diese Vorkommnisse als die 
unterirdischen Repräsentanten jener isolirten Sedi- 



mentschollen zu betrachten, die sich an der Ober- 
fläche, zumal auch auf dem Gebiete der Grubenfelder, 
ganz von anstehendem Trachyt umschlossen, zahl- 
reich vorfinden. Die Lage und Grösse der letzteren 
konnte ich, so weit es die Gesteinsentblössung ge- 
stattete, kartographisch fixiren, und habe dieselben 
auf Tafel 11 in objectiver Darstellung der factischen 
Aufschlüsse zum Ausdruck gebracht. Was aber die 
gleichartigen Grubenaufschlüsse betrifft, so war es 
mir leider nicht möglich eine vollständige Zusam- 
menstellung aller Stellen, an denen Sedimente ange- 
troffen wurden, durchzuführen, noch weniger aber 
diese Daten, soweit ich sie besass, graphisch darzu- 
stellen. Die Tafeln III und IV enthalten daher nur 
einige Andeutungen dieser merkwürdigen Auf- 
schlüsse, und es bleibt mir kein anderer Weg, als 
die von mir aufgezeichneten Daten über Sedimente 
in den Grubenbauen der Reihe nach in Worten wie- 
derzugeben, und die Ausführung des tectonischen 
Gesammtbildes der Einbildungskraft des Lesers zu 
überlassen. 

Ich knüpfe daran auch die Beschreibung der von 
den zwei tieferen Stollen durchfahrenen Sediment- 
gebilde, obwolil diese, als mit der äusseren grossen 
Sedimentformation direct zusammenhängend, nicht 
eigentUch in die Kategorie der hier behandelten Er- 
scheinungen gehören. 

Der Fram-Erbsstolhn' wurde, wie auf Tafel I 
ersichtlich ist auf dem Gebiete der tertiären Sedi- 
mente angelegt, durchfuhr die gleiche Formation 
auch noch unter der darübergelagerten Trachytmasse 
des Kalvarienberges und erreichte erst weit im Nord- 
Ost, unter dem Berge der griechisch-unirten Barche 
den Grünsteintrachyt. Die Länge des ganzen Stollens 
übersteigt 2000 M., wovon die ersten 500 M. im ro- 
then Thone anstehen, der in dieser Gegend auch zu 
Tage ausstreicht. Weiterhin folgte Sandstein und 
Conglomerat. Der Contact der Sedimente mit dem 
Grünsteintrachyt steht in Mauerung, allein in der 
Fortsetzung des Stollens, im sog. Fürstenschlag tritt 
rother Thon abermals hervor, und hier erbhckt man 
eine nördUch streichende, und 18® östlich einfallende 
Contactfläche. Im Horizonte des Franzstollens, der 
auch als Horizont der 75. Klafter (imter Josephi) be- 
zeichnet wird, findet man in den Grubenbauen fol- 
gende Aufschlüsse von Sedimenten. 

Der Haupt-Morgenschlag durchfuhr in den Jahren 
1878 — 1879 eine Sedimentscholle, die auf ihrer West- 
seite von einem h. 1 streichenden und 70® westlich fal- 



Difi BB2LA0BBaTÄTTBN VON NAOTÁO. 



144 



8ÉDIMRNT80H0LLBN IM TRAGHTT. 



lenden Lettenblatte, auf der Ostseite aber von einer h.2 1 
streichenden und 40 — 50° nordöstlich einfallenden 
Contactfläche begrenzt ist. Beiderseits erscheint das 
Sediment im Liegenden, die Form der Scholle ver- 
schmälert sich also noch oben. Die hier durchfah- 
rene Mächtigkeit des Sedimentes betrug 15Va Klafter. 
Das Material war zuerst Thon, weiterhin Sandstein, 
Conglomerat und stellenweise mergeliger Lehm. An 
der Ostseite ist der Contact des Sandsteines mit 
Tracbyt ein ganz unmittelbarer. 

Ein zweiter Aufschluss von Sedimentgesteinen 
liegt nordwestUch von diesem ersten, auf einem von 
der IX. Longin + ausgehenden Nordost-Schlag. Hier 
erscheint der Trachyt im Liegenden und die Con- 
tactfläche hat Streichen nordwestUch, und Einfallen 
40° nordöstüch. 

Die grösste Sedimentscholle zeigt sich westlich 
hiervon auf der 11. Longinkluft. An dem Punkte, wo 
dieser Gang mit der VI. Longinkluft schaart, trat 
derselbe an einer beiläufig h. 19*5 streichenden Con- 
tactfläche in sedimentäres Gestein über, stiess nach 
etwa 14 Klafter Ausfahrung wieder auf Trachyt, der 
aber nur etwa 5 Klafter weit anhielt, worauf vsdeder 
Sediment als Nebengestein eintrat und bis auf die 
aussergewöhnliche Länge von 120 Klafter anhielt. 
Hier stiess man zuerst (im Jahre 1879) auf einen 
mächtigen, die ganze Streckenbreite ausfüllenden 
Glauch — ein Gebilde, von dem alsbald die ßede 
sein wird, dann aber bald auf Grünsteintrachjrt. Da 
die südliche Grenzfläche dieser mächtigen Einlage- 
rung nach Nordwest, die nördliche aber mehr nach 
West streicht, so scheint sich die Gestalt der Scholle 
nach Nordwest hin auszukeilen. 

In tieferen Horizonten ist diese grosse Sediment- 
einlagerung noch nicht erreicht worden, aUein auch 
im Mittellauf ober dem Horizonte des Franzstollens 
kam die 11. Longinkluft bereits in sedimentäres Ge- 
stein, wobei aber die Contactfläche nach Norden 
streicht, und mit 80° östlich einfällt. In demselben 
Mittellauf-Horizont erreichte das V. Longin-Trumm 
1879 am 11. August die Grenze des Conglomerates. 

Im nächsthöheren Horizonte (61. Klafter) findet 
man an drei Punkten Sedimentaufschlüsse, erstens 
auf der XV. Longin-Kluft, die mit nördlichem Strei- 
chen selber die Grenze zwischen Trachyt und Con- 
glomerat büdet ; zweitens auf dem V. Longin-Trumm, 
wo ebenfalls der Gang auf 4 Klafter Länge an der 
Grenze hinstreicht ; drittens am Schaarungspunkte 
der n. Longin mit Longin +. 



Im Horizont der 53. EQafter war es ebenfalls das 
V. Longin-Trumm, welches in Conglomerat eintrat, 
sich aber darin auskeilte. Da man aber die Strecke 
in der bisherigen Eichtung forttrieb, gelangte man 
nach 6 Klafter durch Conglomerat und Sandstein 
wieder in den Trachyt. Da nun dieselbe Sediment- 
Einlagerung in der 61. Klafter nur 4 Klafter mächtig 
ist, so hat man es hier mit einer nach der Tiefe aus- 
keilenden Scholle zu thun. Demselben Horizonte der 
53. Klafter gehört eine Einlagerung von Sandstein 
und Conglomerat an, die auf dem ersten Morgen- 
schlage zwischen den beiden Güngen IX. und VH. 
Longin auftritt, wovon der h, 2 streichende, südöstlich 
45° einfallende IX. Longin die östUche Seite als 
Contactgang begrenzt. 

Im Horizonte der 45. Klafter finden wir das Se- 
diment auf dem V. Longin-Trumm abermals Femer 
durchkreuzt hier die vorUegende Longin- Kluft vom 
Kreuzungspunkte der Longin -j- bis zum ersten Mor- 
genschlag eine grosse Sedimentscholle. 

Im Horizont der 35. BQafter ist es der H. Longin- 
Gang, welcher auf kurze Entfernung hin Conglo- 
merat angefahren hat. Es ist dies aber nicht derselbe 




Fig. 2. — Ober-Josephi-Baa. Longinterraiii. 
Horizont der 35. Klafter. 

A Hfcrecke auf der abgerissenen VL Longinkluft. B VerhaDort. Jf Morgcnschlag. 
g Olanch. e Conglomerat a Lettenkluft. m Griinsteintrachjl 



Gang, der auf der 75. Klafter diesen Namen führt, 
diesem entspricht vielmehr ein in diesem Horizonte 
VI. Longin genannter Gbng, von dem sich einTrumm 
abreisst und eine flach nordöstlich einfallende Gon- 
glomerat-Tafel durchsetzt. Diese Scholle wird im 
Hangenden durch einen Glauchgang, und ina Lie- 
genden durch ein Lettenblatt vom Trachyte abge- 
grenzt. 

Auf der 22. Klafter findet man nur auf der IL 
Longin eine Sedimenteinlagerung, wobei der Gang 
eine Strecke weit die Liegend-Grenze bildet. 

Im Horizont des Josef-Stollens verdient zunächst 
der Stollenaufschluss selbst unsere Aufmerksamkeit. 
Vom StoUen-Mundloch am Fusse des Kalvarienberges 
bis unter die griechische Kirche, auf einer Erstreckung 



DIB ERZLAGEKBTÄITEN VON NAOYÁQ. 



145 



SBDIMBNTSCHOLLEN IM TBAGHYT. 



von 390 Klafter durchfuhr derselbe verschiedene 
Sedimentgebilde; zuerst Conglomeratschichten, die 
am Anfange flach nach Westen fallen, dann in schwe- 
bender Lage, schliesslich auf kurze Entfernung hin 
gegen den Berg, also östlich einfallen. Nun folgt ein 
Vorwurfblatt und hierauf tritt Sandstein mit verein- 
zelten grösseren Gerollen ein ; die Schichten neigen 
mit 25^ nach Westen, Streichen h. 1. Wieder tritt 
eine Verwerfung auf, die den Sandstein plötzHch 
abschneidet; dahinter folgt Thon, der bald wieder 
von Sandstein abgelöst wird. Durch den letzteren 
zieht eich ein lettiges Verwurfsblatt mit Streichen 
nördlich, und Einfallen 45° östlich. Diese vielfachen 
Schichtenstörungen sind Kesultate der späteren Ter- 
rainbewegungen, worüber man auch historische An- 
gaben hat. Nach Stütz und Born gerieth im Jahre 
1795 ein Grünsteinhügel westUch vom Mundloch 
des Josephistollens in langsam gleitende Bewegung. 
Fünf Jahre spater wurde eine etwas höher liegende 
Stelle von dieser Kutschbewegung ergriffen, und da- 
durch der Stollen zwischen der 300. und 400. Klafter 
seiner Länge verdrückt. Da die Gewältigung dieses 
Bruches zu grosse Schvnerigkeiten verursacht hätte, 
wurde die Verbindung mittí4st eines Umbruches her- 
gestellt.* Die Contactfläche der Sedimente mit Grün- 
steintrachyt, der sich in der 390. Klafter einstellte, 
hat ein Verflachen von 40 — 50° nach Norden. 

Auf dem Horizontdes Josefstollens findet man eine 
Sedimentscholle im südlichen Theile des Aufschlusses 
auf der EL Longinkluft : hier ist es rother Thon, der 
angeblich bis auf den Michael-Horizont hinaufreicht. 

In den höheren Horizonten nimmt die Zahl der 
bekannten Sedimentaufschlüsse immer mehr ab, 
theils darum, weil hier die Baue nicht so weit nord- 
wärts reichen, theils wohl auch, weil die Aufschlüsse 
der alten Strecken jetzt schon schwer zugängUch und 
erkennbar sind. Doch sah ich noch im Horizont der 
20. Klafter unter Bernhardi an mehreren Orten Sedi- 

* Dem Aiifischlnsse des Josefstollens in vieler Hinsicht ganz 
áhnlicli, ist die Qesteinsfolge im Born£:toUen, der dem Hajtó- 
Bergbaa als Erbstollen diente. loh lasse darum die diesbezüglichen 
Angaben, welche mir Herr Beigdireetor Oberbergrath HOltl mit- 
zBtheilen die Gate hatte, zum Vergleiche hier folgen : 
vom StoUenmondloch bis auf 40 Klafter : Gonglomerat, 



bis auf weitere 20 




rother Thon. 




28 




Gypß, 




100 




mürber Sandstein, 




r.9 




rother Thon, 




4 




verwitterter Sandstein, 




58 




rother Thon, 




8 




fester Sandstein, 




30 




rother Thon, 


Zusammen 342 Klft. bis zum Gränsteintrachyt. 


: MAOTÁO. 









mente, und im Horizont der 1 1 . Klafter ist ein sol- 
cher Aufschluss auf den Ignazklüften sichtbar. 

Die noch höheren Baue des Marienstollens waren 
zur Zeit meines Aufenthaltes bereits nicht mehr zu- 
gänglich. Mündlichen Berichten nach scheinen aber 
dort gar keine, oder doch nur unbedeutende Sedi- 
mentaufschlüsse vorgekommen zu sein. 

So unvollständig auch die Angaben sein mögen, 
so gestatten sie doch daraus folgende Uebersicht zu 
gewinnen. 

Die Aufschlüsse in den drei Hauptstollen ergeben 
die Thatsache, dass der Grünsteintrachyt mit einer 
steil nach N.-N.-Ost einfallenden Contactfläche an die 
vielfach gestörten Schichten des mediterranen Sedi- 
mentes stösst, wie dies auf Tafel IV dargestellt wurde. 

Die Sedimente, welche weit im Inneren der Gru- 
benbaue angefahren wurden, und die ihrer petrogra- 
phischen Beschaffenheit nach den mediterranen Se- 
dimenten der Umgegend durchaus ähnhch sind, 
stellen isolirte grosse SchoUen oder Einschlüsse 
.mitten in der Tracliytmasse dar. 

Einige dieser Schollen streichen gewiss zu Tag 
aus, stehen also mit den zu Tag aufgeschlossenen iso- 
lirten Sedimentvorkommnissen in directer Verbin- 
dung ; andere reichen in eine bisher noch unaufge- 
schlossene Tiefe hinab ; doch auch solche Schollen 
giebt es, die im Bereiche der bisherigen Baue von 
allen Seiten von Trachyt umschlossen erscheinen. 

Die Gestalt der Schollen ist unregelmässig, stock- 
artig, in den meisten Fällen aber tafelartig ausge- 
breitet. Einige scheinen sich nach oben, andere nach 
unten auszukeilen. Ihre Contactflächen mit dem 
Trachyt sind aber meistens uneben und unregelmässig. 

Der Contact mit Trachyt ist nur in seltenen Fäl- 
len ein ganz unmittelbarer (wie im Morgenschlage der 
75. Klafter) ; meist tritt entweder ein Glauch oder ein 
Erzgang oder auch nur ein taubes Lettenblatt zwischen 
Sediment und Trachyt. Selbst da, wo die Berührung 
mit Trachyt eine unmittelbare ist, zeigt sich an den 
Sedimentgesteinen keine Spur von Hitzewirkungen 
oder sonstigen Contactphänomenen. Die Schichtung 
innerhalb der Sedimentschollen ist meistens ganz im- 
regelmässig, und stimmt mit den Begrenzungsflächen 
selten überein. Auch findet zwischen benachbarten 
Schollen keine Concordanz der Schichtenlage statt. 
Durch alle diese Anzeichen sind die Schollen als los- 
gerissene, und aus ihrer ursprünglichen Lage gewalt- 
sam gebrachte Bruchstücke gekennzeichnet. 

19 



DIS BBZLAGKRSTÄTTBN VOM NAOYÁO. 



146 



DBB OLAUCH. 



Fasst man die Lage sämmtlicher Sedimentauf- 
schlüsse zusammen, so ergiebt sich für die Anordnung 
der unterirdischen Schollen eine breite Zone, die bei 
Südost nach Nordwest-Streichen nach Nordost einfällt. 
An der Oberfläche ist das Ausstreichen dieser Zone 
durch die auf Tafel 11 bezeichneten kleinen Sedi- 
mentaufschlüsse markirt, die sich vom Ferro-Schurfe 
nach dem László-Schmí hin aneinander reihen. Die 
genauere Fixirung der La^e und Gestalt dieser Zone 
scheint mir für die Tektonik des Gebirges von grosser 
Wichtigkeit zu sein, doch wäre diese Aufgabe nur 
mit Hilfe umfassenderer Nachforschungen und geo- 
dätischer Aufnahmen durchzuführen. 

o) Glaiich. 

Neben dem Grünsteintrachyt und den einge- 
schlossenen Sedimentschollen tritt uns im Bereiche 
der Erzgänge ein höchst íjpnderbares Gebilde ent- 
gegen, dem die Bergleute von Nagyág den Namen 



I áger Erzgänge rechnen, und es ist hier am Platze, 
auf die Beschreibung dieser noch wenig bekannten 
Gebilde näher einzugehen. 

Zur Charakterisirung des Glauches von Nagyág 
dienen folgende Merkmale : 

1 . Der Glauch ist eine Gangbildimg, d. h. eine 
ausgefüllte Gesteinsspalte. In seiner Gestalt über- 
wiegen daher immer zwei Dimensionen über die 
dritte und seine Masse ist von dem Nebengesteine 
scharf abgesetzt. 

2. Das Auftreten des Glauches beschränkt sich im 
Grossen auf die Eegion des Grünsteintrachytes und 
ist besonders im Bereiche der Erzgänge häufig. Wie 
die letzteren, so streichen auch viele Glauchgänge zu 
Tage aus. Sie beschränken sich jedoch nicht nur auf 
den Trachyt, sondern durchsetzen und begleiten auch 
die im Trachyt eingeschlossenen Sedimentschollen, 
(wie z. B. Fig. 2 zeigt). In nicht grünsteinartigem 
Trachyt sah ich nirgends Glauchgebilde. 




Fig. 3. — Francisoi-Bau. Horizont der 75. Klafter. Longinklnft Fig. 4. — Josephi-Bau. Horizont der 45. Klafter. Schnrfbau l Kluft 



(Firstbüd). 
Glauch. t Erzgang. 

Glauch * beigelegt haben. Jedem Besucher der dor- 
tigen Bergwerke sind wohl jene dunkelfarbigen, gang- 
artig auftretenden Breccien aufgefallen, die von dem 
gebleichten Grunde des kaoUnisirten Trachytes so 
scharf abstechen und mit den Erzgängen häufig 
innig verwachsen sind. Nicht jeder Glauchgang hat 
seinen Erzgang, und nicht jeder Erzgang ist von 
Glauch begleitet, da aber der Fall sehr häufig vor- 
kommt, dass ein Erzgang sich einem Glauche an- 
schliesst, ihm auf lange Strecken hin folgt, auch 
wohl in die Glauchmasse ganz eintritt und darin sich 
von dem einen Saalbande zum andern hin- und 
herschlingt (wie in Fig. 3 und 4), so kann man den 
Glauch mit ßecht zu den Nebengesteinen der Nagy- 

* In der deutschen Bergmannssprache hat das Wort «glauch» 
die Bedeutung von taub oder unhaltig. S. Dannbnbero und Franz, 
Bergmännisches Wörterbuch. Doch wird es immer nur adjectivisoh 
gebraucht: «glauches Gestein, glaucher Gang.i Dass es auch an- 
derswo als Hauptwort gebraucht eine unproductive gangartige 
Bildung bezeichne, ist mir nicht bekannt. 



(Firstbüd). 

g Olauch. t Erzgang. 

3. Die Mächtigkeit der Glauchgänge ist äusserst 
verschieden. Von den dünnsten Blättern an bis zu 
Mächtigkeiten von 10 — 20 M. findet man alle Zwi- 
schenstufen, und auch stockförmige Massen scheinen 
vorzukommen. Am häufigsten sind jedoch Glauch- 
gänge von 5 — 20 Cm. Mächtigkeit. 

i. Die Gestalt der Glauchgänge ist bei weitem 
nicht so regelmässig wie die der Erzgänge. Sie bilden 
ein verworrenes Gangnetz von gebogenen, gewun- 
denen, auskeilenden und mannigfach verzweigten 
Spalten, wovon die beistehenden Abbildungen (Fig. 
5, 6, 7, 8, 9 und 10) einige Beispiele liefern. Nur in 
Bezug auf die Mächtigkeit sind sie etwas beständiger 
als die Erzgänge, wofern sie nicht eben diurch die 
letzteren der Länge nach durchschnitten und in 
auskeilende Stücke zerlegt sind, wie auf Fig. 6 und 7. 

5. Die Glauchgänge durchsetzen und kreuzen 
einander, wodurch sie wiederholte Bildungsstadien 
zu erkennen geben. Ein auffallendes Beispiel bieten 



bis feRZLAOBBSTATTBN VON NAOyXo. 



14? 



i>BR OLAÜGfi. 




Fig. 5. - VI. Longin-Kluft. Mittellauf ober der 75. Klafter. 

Glauchnetz. 
O, ff OUuchgänge. I Engang. 




Fig. 9. — Nepomuk-Kluft. Horizont der 22. Klafter. Firatenlauf. 
t Nepomuk-Kluft g OUuchgänge. m Nebengestein. 



^Prs 




#^;^ 



Fig. 6. — XII. Longin. Ortbild. Horizont der 61. Klafter. 
( Erzgang (XIL Longin), g Glanch. m Trachyt. 



^ i 9 




Fig. 7. — in. Carolitt | Kluft (ülmbUd). Mittlauf ober der 75. Kl. 
g Olauch. ( Erzgang, m Orünsteintrachyt. 




Fig. 8. — Vorliegende Longin. Ulmbild. Horizont der 87. Klafter. 
Qlanch mit Erzgängen. 

Der sich gabelnde Olauchgang ist beiderseits von Erzgfingen (t] (g) begleitet. 




Fig. 10. — n. Longin im Horizont der 75. Klafter. 
Dreifache Glauohbildnng. 

g,g, . . älteste Glauchgänge. g,, zweiter, liegender Olauchgang, dunkelfarbig; 
beiläufig 20 cm. mächtig. g,„ jüngster Glauch, lichtgrau, 15 cm. mächtig. 




Fig. 11. — Glauchbildung. H. Longin im Hör. der 75. Klafter. 

a Olauchgang. d Druse mit Kalk- und Manganspath. 5 schwacher Olauchgang. 

e Olauchgang an der Grenze von Trachyt und Saudstein (Fragment), t Trachyt. 

h Sandäteinbrocken in der Olauchraasse. 

19* 



DtS EBZLAOBRStÄTtEN VON NAGyAo. 



146 



DBB OtAÜCtí. 



Fig. 10 und 11, in denen sich je drei altersverschie- 
dene Glauchbildungen erkennen lassen. 

6. Das Material des Glauches besteht in einer 
dunkelfarbigen Grundmasse mit zahlreich einge- 
streuten Fragmenten von Nebengestein. Die Grund- 
masse ist dunkelgrau bis schwarz, dicht, gewöhnUch 
ziemlich fest, oft aber auch thonartig weich und auf- 
gelöst. Im Dünnschliffe erkennt man nur kleine 
runde Quarzkörner und flockenartige Thongebilde 
mit eingesprengten opaken Körnern (Pyrit). Krystal- 
lisirte Mineralausscheidungen kommen (ausser den 
erwähnten Pyriten) nicht vor. Die Grundmasse des 
Glauches ist daher ein feines Trümmergestein, ein 
sehr feinsandiger, durch Eisensulfid schwarz ge- 
färbter fester Lehm. 

Die Einschlüsse in dieser Grundmasse sind ein- 
fach Bruchstücke des Nebengesteines, daher eckige 
Grünsteinfragmente oder Sandstein- und Conglo- 
meratstücke oder auch nur einzelne Quarzkiesel aus 
den Conglomeraten — je nach dem Nebengesteine, 
welches der Glauchgang durchsetzt. Läuft ein Glauch 
an der Grenze einer Sedimentscholle, so findet man in 
ihm häufig die Bruchstücke beider Gesteinsarten ge- 
mengt, ebenso zeigt sich diese Vermischung von 
Bruchstücken, wo der Glauch aus sedimentärem Ge- 
stein in Trachyt übertritt oder umgekehrt, bis auf 
einige Entfernung hin, bei mächtigeren Glauch- 
gängen bis auf 10 — 20 Meter von der Contactfläche 
der beiden Gesteinsarten. Daher können die Glauche 
dem Bergmanne als Anzeiger eines bevorstehenden 
Gesteinswechsels dienen, und diese Erscheinung weist 
auf eine, wenn auch nicht bedeutende Bewegung 
der Ausfüllungsmasse der Spalten vor ihrer Ver- 
festigung. Eine gewisse Fluidalstructur gibt sich übri- 
gens häufig in der Anordnung der Fragmente zu 
erkennen. 

Im üebiigenist die petrographische Beschaffenheit 
der Fragmente ganz dieselbe wie die des Nebenge- 
steines, namentHch zeigen die im Glauch einge- 
schlossenen Bruchstücke von Trachyt immer den- 
selben Grad von Grünstein-Modification oder Kaoh- 
nisirung, wie er dem unmittelbaren Nebengesteine 
eigen ist. Die Menge der Bruchstücke steht in keinem 
Constanten Verhältnisse zur Menge der Grundmasse. 
Es gibt Glauche, in denen die Fragmente derart über- 
wiegen, dass die Grundmasse nur als der schwache 
Kitt einer Breccie erscheint, während in anderen nur 
wenige erkennbare Fragmente in der homogenen 
Grundmasse schwimmen. Ganz frei von Fragmenten 



ist übrigens kaum ein Glauch mit Ausnahme der 
dünnsten, blattartigen Adern. 

Die Grösse der Bruchstücke steht im Allgemeinen 
in geradem Verhältniss zur Gangmächtigkeit, so dass 
man in den mächtigen Glauchgängen auch Bruch- 
stücke von 2 — 3 Fuss im Durchmesser findet (siehe 
Fig. 12). NatürUch kommen dazwischen auch kleine 
Fragmente eingestreut vor. 



Fig. 




- Morgenschlag aus der Schürf baukloft im Horizont der 
45. Klafter. 

(llauchbildunR mit Rroftnen eckigen Trachytfragmenten. Oben rechts ein kleiner 
Kalk»path|];ang. 



7. üeber die Verbreitung der Glauchbildung sind 
meine Daten viel zu mangelhaft,' um ein genaues 
Bild zu entwerfen. Ich fand im Ganzen im südUchen 
Terrain der Baue ein sehr dichtes und verworrenes 
Netz von Glauchgängen, und hier befinden sich auch 
jene Knotenpunkte, die als Glauchstöcke bezeichnet 
werden können. 

Im östlichen Theile der Baue sind die Glauche 
seltener, im nördlichen sind sie zahlreicher und 
tragen hier mehr den Charakter von anhaltenden 
Gängen. Dass die Glauchgänge im Ganzen den Erz- 
gängen parallel streichen, wie Höfer angiebt, kann 
ich nicht bestätigen, da ich vielmehr eine grosse Man- 
nigfaltigkeit von Streichrichtungen vorfand; natür- 
Uch sind aber nur jene Glauche gut aufgeschlossen, 
die als Begleiter von Erzgängen diesen letzteren pa- 
rallel laufen. 

Das Vorkommen des Glauches ist nicht auf Nagyág 
allein beschränkt. Ganz analog dem -Glauche sind 
jene Gebilde, welche die Bergleute in Vöröspatak 
Glamm (Klamm, Chlamm) nennen. Dem Glauche 
ähnliche Brecciengänge sah ich auch in den Berg- 
bauen von Buda, Zdraholcz, Vulkoj und Offenbánya. 



htk KRZlAORBBTATlrBN VON NAOTÍO. 



146 



bSB 6LAUCH IK DER LlTSRAf Uli. 



Aus dem Montanrevier von Nagybánya bestätigte mir 
Dr. Karl Hofmann das Auftreten von Glauch ; na- 
mentlich sollen derartige Bildungen bei Eapnik^ 
Felsőbánya, Turcz und Bikszád, theils in den Gruben, 
theils zu Tage sichtbar sein. Dr. Emtl Tietze hat 
den Glamm oder Glauch in der Tenkagrube bei 
Maidanpek in Serbien gefunden. An allen den ge- 
nannten Bergorten ist der Grünsteintrachyt der Träger 
der Erzlagerstätten und wohl auch des Glauches. 

In der geologischen Literatm: findet man die 
Glauchbildung nicht nur mehrfach erwähnt, sondern 
auch auf verschiedene Weise interpretirt. Gerübbl* 
nennt unter den erzführenden Gesteinen auch den 
Glauch, natürHch wohl in der Bedeutung von Neben- 
gestein der Erzgänge. 

Grimm erwähnt den Glauch zu wiederholten Malen 
als ein Grubengestein von Nagyág. Den Glamm von 
Vöröspatak nennt er ein Uebergangsglied von «Feld- 
steinporphyr» (Dacit) zu Karpathensandstein.** 

HiNOENAu gebraucht das Wort Glauch in einer 
Beschreibung von Nagyág ein einzigesmal bei der 
Bemerkung : tmit unhaltigem Letten und verhärtetem 
Thon von schwarzer Farbe und von den dortigen 
Bergleuten Glauch genannt.*** 

CoTTA erkannte sofort das Eigenthümliche dieser 
Erscheinung. Er nennt den Glauch eine der abnorm- 
sten Erscheinungen, die er je in der Natur beobachtet 
habe, t Seiner Beschreibung nach besteht der 
Glauch aus einer dunklen Grundmasse «mit zahl- 
reichen eckigen Fragmenten verschiedener Thon- 
schiefervarietäten, seltener kommen auch abgerun- 
dete Geschiebe des Nebengesteines darin vor.» Dazu 
muss ich bemerken, dass die Abrundung der Frag- 
joiente des Nebengesteines meinen Beobachtungen 



* GxBUBBL : Geognostisoh - montanistische Beschreibong des 
Boitzaer Bergreviers n. s. w. Geschrieben 1813. herausgegeben im 
Jahre 1857 in den Verhandl ngen des siebenbärg. Vereines für 
Naturwissenschaften in Hermannstadt, Vm. Band. S. 36 — 48 und 
51-57. 

•* Grimm: Einige Bemerkungen über die geogn. und bergbaul. 
Verhältnisse von Vöröspatak in Siebenbürgen. Jahrbuch der k. k. 
geol. Beichsanst. m. 3. S. 59. 

••• HmoBNAU: Jahrbuch der k. k. geol. Reichsanst. 1857. S. 18. 
Diese Erwähnung, welche sich in einer Anmerkung zu Debbeczb- 
NTi*8 daselbst mitgetheilten Beobachtungen befindet, ist darum 
bemerkenswerth, weil sie die von Debreczenyi' beschriebenen 
Gangerscheinungen in ein ganz anderes Licht rückt. Erzgang und 
Glanch sind zwei wesentlich verschiedene Gangbildungön. Darf 
man aber mit Hingenau annehmen, dass D. unter den Ausdrücken 
«unhaltigi, «Lettengang» u. s. w. stets den eigentlichen Glauch vor 
Augen gehabt habe, so würden sich viele seiner höchst auffallenden 
Veredlungserscheinungen einfach erklären lassen. 

f B. V. CoTTA : Erzlagerstätten Ungarns und Siebenbürgens. 
Seite 91. 



nach selten sehr bedeutend ist, dass vielmehr voll- 
kommen scharfkantige Bruchstücke sehr häufig sind. 
Wenn Cotta femer die Frage aufwirft, woher denn 
die Thonschieferbruchstücke kämen? so läge zwar 
keine Ungreimtheit in der Annahme, dass sie un- 
mittelbar aus der in der Tiefe sicher vorhandenen 
Formation der Vormager Thonschiefer herstammen, 
wie wir ja auch derartige Fragmente als Einschlüsse 
im Trachyt des Zuckerhutes gefunden haben ; allein 
wahrscheirdicher scheint es mir doch, sie einfach als 
Bestandtheile des in der Nähe irgendwo anstehenden 
Conglomerates, also als Bruchstücke auf zweiter 
Stelle zu betrachten, da ich ähnliche Fälle selbst be- 
obachtet habe und auch an gesammelten Stücken 
nachweisen kann. In ähnlicher Weise fand Posbpny 
Bruchstücke von Glimmerschiefer im Glamm von 
Vöröspatak ; auch hier ist die Frage zu stellen, ob 
diese der Gegend fremden Gesteine aus der Tiefe 
herauf in die Spalten gelangt seien oder nicht viel- 
mehr den Bruchstücken von eocänem Conglömerat im 
Glamm zuzurechnen seien ? 

In der * Geologie Siebenbürgens» finden wir auf 
Seite 558 Cotta 's Angaben über den Glauch von 
Nagyág wiederholt, allein mit dem irrigen Zusätze, 
dass die Bergleute dort unter dem Namen Glauch 
nicht nur jene Brecciengänge, sondern auch die ein- 
geschlossenen Sedimentechollen begreifen. 

HöPER * theilt über den Glauch, und namentUch 
über dessen Verhältniss zu den Erzgängen zutreffende 
Beobachtungen mit, verfallt aber in den Irrthum, 
den Glauch für ein Eruptivgestein zu erklären, das 
mit dem Grünsteintrachji; des Hajtó-Berges iden- 
tisch sei. 

PoÖEPNY war der erste, der die Natur und Ent- 
stehung des Glauches auf Grund von richtigen Be- 
obachtungen und mit Hilfe von Analogien zu erklären 
trachtete. Seine erste diesbezügliche Mittheilung, ** 
die sich eigentUch aber auf den Glamm von Vöröspatak 
bezieht, lässt diese Gebilde an den Grenzen zweier 
Eruptionsmassen durch eine Art Schlammvulkane 
entstehen. In einem späteren Aufsatze *** lässt der 
Autor diese Annahme fallen und vergleicht dieGlamme 
und Glauche mit den von Ch. Moore beschriebenen 
Dowkies in Wales, Brecciengängen mit Versteine- 
rungen, deren Ausfüllung durch Einschwemmung 
von oben in offene Spalten erfolgt sein soll. 

* Höfbb's bereits erwähnte Monographie von Nagyág. S. 5. 
•• PosEPNÍ : Verhandl. d. k. k. geol. Reichsanst. 1870. Nr. 6. 
•** Verhandl. d. k. k. geol. Reichsanst. 1870. Nr. 17. 



bífi ÉRZLAOÉRSTATl^EN VON NAGYÁO. 



15Ó 



dIe en^stehuno bss aLAucflsfi. 



In demselben Jahre 1870 berichtet Tietze * über 
das Glammvorkommen in Serbien, und zieht zur Er- 
klärung dieser Gebilde die Analogie mit den Harzer 
Gangthonschiefem heran, welche nach Groddeck** 
durch Reibung und Gleitung an Verwurfsflächen ent- 
standen sind ; die Ausfüllung der Gangthonschiefer 
habe sich nachher durch den auflastenden Druck zu 
einer schieferigen Gangmasse verfestigt, während 
der Glamm in der Tenkagrube und so auch in Vörös- 
patak unter geringerem Druck stehend, weich und 
plastisch geblieben sei. 

PosEPNY kommt später abermals auf diesen Ge- 
genstand zu sprechen*** und stellt dabei die Glauche 
von Vöröspatak, Oflfenbánya und Nagyág imter der 
Bezeichnung «typhonische Gebilde» den genannten 
drei analogen Gebüden der Schlammvulkane, der 
Dowkies und der Grangthonschiefer gegenüber, ohne 
sich für das Zutreffen der einen oder der anderen 
Analogie auszusprechen. 

Wenn es sich speciell nur um den Glauch von 
Nagyág handelt, so können wir die zwei letzteren 
Analogien unbedingt fallen lassen. Dem Grangthon- 
schiefer gleich kann der Glauch nicht entstanden sein, 
denn bei der Bildung des letzteren spielt nach Grod- 
dbck's Theorie die Verwurfbewegung die Hauptrolle, 
wahrend die Glauche im Allgemeinen keine Verwerfer 
sind. Ausserdem ist es undenkbar, daes jener Bil- 
dungsvorgang ein so complicirtes und verworrenes 
Gangnetz hervorrufe, wie es die Glauche von Nagyág 
aufweisen ; ganz horizontale oder auch vollkommen 
verticale Gänge, wie sie unter den Gauchen häufig 
sind, sind mit der Groddeck 'sehen Theorie unverein- 
bar. Noch weniger passt die Entstehungsweise der 
Waleser Dowky-Gänge zu der Natur des Glauches. 
Wie wäre es denkbar, dass ein im Inneren des Ge- 
birges grossartig entwickeltes Gangnetz, das nur we- 
nige und unbedeutende Ausbisse zu Tage sendet, von 
der Oberfläche aus durch Einschwemmung angefüllt 
worden sei ? Und wie wäre in diesem Falle die stricte 
Abhängigkeit der Bruchstücke von dem unmittelbaren 
Nebengestein erklärlich ? 

Es bleibt daher nur die Analogie mit den Erschei- 
nungen der Schlammvulkane zu erörtern übrig, und 
diese scheint mir am besten geeignet zu sein, den 



• Dr. E. TiBTZE : Verhandl. d. k. k. geol. Reichsanst. 1870. 
Seite 32t. 

** Groddxck: Ueberdie Erzgange des westlichen Oberharzes. 
Zeitsohr. der deutschen geol. Gesellsch. 1866. S. 693. 
*•• PoSepny : Verh. d. k. k. geol. Reichsanst. 1871. S. 9.S. 



Schlüssel zur Lösung der vorliegenden Frage zxl 
bieten. Zunächst müssen wir freilich von allen Ober- 
flächen-Erscheinungen absehen, deren Vorstellung 
das Wort Schlammvulkan in uns erwecken mag ; denn 
es handelt sich hier um Gesteinsgänge, nicht aber um 
oberflächUch ausgetretene und aufgeschüttete Massen. 
Die Glauche sind nur intrusive, nicht aber eruptive 
Bildungen, und verhalten sich also zu den Schlamm- 
vulkanen etwa wie die bekannten Dyke zu den vul- 
kanischen Bergen. 

BekanntUch wird die Entstehung von Schlamm- 
vulkanen auf verschiedene Vorgänge und Ursachen 
zurückgeführt Bald ist es der eigentliche Vulkanis- 
mus, bald eine locale Gasentwicklung in aufge- 
weichten Sedimentschichten, bald einfacher hydro- 
statischer Druck in gestörten Erdmassen, die zur Er- 
klärung herangezogen wurden. In der That scheint 
es, als ob auch hier wie bei so vielen anderen Er- 
sjcheinungen verschiedene Ursachen die gleichen 
Wirkungen hervorbrächten. Für die vorliegende Frage 
genügt indessen die Thatsache, dass es in der Natur 
Vorgänge giebt, durch welche im Inneren der Erd- 
kruste weiche Schlammmassen gebildet und auf Spal- 
tenwegen emporgepresst werden können. Auf Grund 
dieser Thatsache versuche ich nun die Entstehung 
der Glauchgänge von Nagyág, so weit es die Umstände 
gestatten, zu erklären. 

Da es sich um eine unzweifelhafte Gangbil- 
dung handelt, so umfasst die Erklärung die Beant- 
wortung der folgenden drei Fragen ; 1 . Welcher Ur- 
sache kann die Spaltenbildung zugeschrieben werden? 
2. Woher stammt das Ausfüllungsmaterial der Spal- 
ten? 3. Auf welche Weise gelangte dasselbe in die 
Spalten? 

Zur Beantwortung der ersten Frage haben wir 
zwischen allen den verschiedenen Vorgängen zu 
wählen, welche Gesteinsspalten zu erzeugen pflegen. 
Dass die GlauchspaJten durch Contraction der an- 
fangs heissen Eruptivmassen entstanden seien, ist 
nach alldem, was über die Gestalt, die Mächtigkeit 
der Glauche und über die Wiederholung des Bildungs- 
processes gesagt wiurde, kaum anzunehmen. Weit na- 
turgemässer erscheint es den Grund dieser Zerspal- 
tung in einer localen Dislocation der mächtigen Tra- 
chytmasse zu suchen. Die Grundursache dieser Dis- 
location braucht man durchaus nicht in den allge- 
meinen faltenbildenden Gebirgsschub zu verlegen, 
denn die Betrachtung des Büdungsvorganges dieses 
Gebirges legt eine andere Ursache dafür viel näher. 



DIB EBZLAOBRSTÍLtTBN VON NAGYÁG. 



151 



DIE ENTSTEHUNG DES GLAUCHES. 



In der That, wenn wir bedenken, dass die ganze Tra- 
chytmasße, die wir heute sehen, noch vergrössert um 
den seither abgespülten Theil, in verhältnissmässig 
kurzer Zeit aus dem Erdrinnen hervorgequollen sei 
und sich auf der durchbrochenen Unterlage der medi- 
terranen Sedimente zu einem mächtigen Gebirgs- 
damm aufgebaut habe, so kann es uns nicht schwer 
fallen anzunehmen, dass das innere Gleichgewicht 
in dieser, auf locker gefügten Sedimentschichten auf- 
ruhenden, schweren Massen gleich anfangs nach der 
vöUigen Erstarrung kein sehr stabiles gewissen sei. 
Gleich wie in einem frisch aufgeworfenem Stein- 
damme, dessen Unterlage unter dem auflastenden 
Drucke nachgiebt, müssen auch im Innern des neuen 
Trachytgebirges Spannungen nach verschiedenen 
Richtungen entstehen, die zu ihrer Ausgleichung in 
der spröden Masse die Bildung eines complicirten 
Spaltennetzes erforderten. Es wäre dies also die Er- 
scheinung des Setzens, die auch an anderen Vul- 
kanen oft beobachtet wurde. Mit dieser Anschauung 
Hesse sich die verworrene Regellosigkeit eines Spalten- 
netzes von weit klaffenden Rissen bis zu den feinsten 
Gesteinssprüngen am besten vereinen, ebenso auch 
die periodische Wiederholung des Processes, welche 
sich in den zwei- bis dreifachen Glauchbildungen 
ausdrückt. 

Ausserdem aber liegt in dieser Auffassung ein 
Fingerzeig zur Beantwortung der beiden anderen 
Fw^en. 

Wir haben bereits gesehen, dass das Trümmer- 
material der Glauchbreccie offenbar von den Wänden 
der Gangspalten herstammt, während die Grund- 
ma8se> eine Mengung von feinem Sand mit Thon, ur- 
sprünghch nichts anderes gewesen sein kann, als 
wässeriger Schlamm, dessen feste Bestandtheile 
man zum Theil von den bei der Zertrümmerung ent- 
standenen Staubtheilen des Nebengesteines, zum 
Theil aus dem zerriebenen Materiale tieferer Gesteine 
herleiten kann. Das Wasser aber, welches mit diesem 
Staube vermengt flüssigen Schlamm bildete, kann 
man naturgemäss aus den Grundwässern der medi- 
terranen Schichten ableiten, die ihrer Beschaffenheit 
nach ausgezeichnete Wasserhalter gewesen sein 
müssen und noch sind. Als nun eine mächtige Erup- 
tion diese Schichten zerspaltete und grosse Keile 
eines festen Gesteines dazwischen zwängte, musste 
das unterirdische Wassersystem derselben bedeu- 
tende Störungen erfahren, die Circulation der Grund- 
wässer wurde gehemmt und gestaut, und es bildeten 



sich unter der Trachytdecke und zwischen den Erup- 
tivkeilen grössere Wasseransammlungen oder auch 
bereits dünnflüssige Schlammreserv^oire. Wenn nun 
aber die über- und zwischengelagerte Masse des festen 
Eruptivgesteines auf die oben erklärte Art in ihrem 
Innern zerspaltete, so wurden die Schlamm- und 
Wassermassen durch den auf lastenden Druck in diese 
neueröffneten Wege gedrängt, und konnten sich 
Schritt für Schritt in die sich öffnenden Spalten ein- 
zwängen und dabei die von den Spaltenwänden ab- 
gelösten Bruchstücke umhüllen und einbetten. Wo 
die Spalten weit genug waren, mochte wohl bei dieser 
Bewegung das Strömen der ganzen Ausfüllungsmasse 
bis zu einem gewissen Grad von Heftigkeit gesteigert 
werden, und die Bruchstücke auf einige Entfernung 
von ihrem Ablösungsorte fortgedrängt werden, allein 
im Ganzen mag eben die Menge der Bruchstücke ein 
Hinderniss grosser Beweghchkeit gewesen sein, so 
dass nur die dünnflüssige Schlanunasse sich durch 
das Gewirre durchzwängen, und alle Spalten erfüllen 
konnte. Ueberhaupt hätte man sich diesen ganzen 
Procoss als einen langsamen, ruckweisen vorzustellen. 
Es wäre nun auch denkbar, dass an Stellen, wo die 
Zerspaltung die Oberfläche erreichte, wirkliche 
Schlammausbrüche eingetreten seien, allein die 
etwaigen Spuren solcher sind längst durch die Degre- 
dation der Oberfläche verwischt, und was wir als 
Glauch kennen, sind nur die verfestigten Producte 
des geschilderten intrusiven Vorganges. 

Dieser Auffassung zufolge wäre die ganze Glauch- 
bildung nichts als eine mechanische Folge der durch 
die Trachyteruption neugeschaffenen tektonischen 
Verhältnisse. Der Entstehungsweise nach bietet der 
Glauch eine gewisse Analogie mit den als heissflüs- 
sige Gesteinsmassen in Gangspalten aufgestie- 
genen Eruptivgängen oder Dykes; dem Materiale 
nach gehört er aber in die Classe der Contritions- 
gänge (wie sie Wbissenbach nennt), zu welchen auch 
die Gangthonschiefer und die Dowkies zu zahlen 
sind. Der Glauch repräsentirt daher eine besondere, 
bisher noch wenig bekannte und gewürdigte Art von 
geologischen Gebilden, und wenn, wie es in der That 
zu sein scheint, derartige Erscheinungen weit ver- 
' breiteter sind, als man bisher weiss, so würde sich 
zur Bezeichnung derselben dieser Localname am 
besten eignen, und verdient in dieser Hinsicht den 
Vorzug selbst vor dem bereits mehrfach gebrauchten 
Namen Glamm, da die Erscheinung in Nagyág viel 
typischer entwickelt ist als in Vöröspatak. 



DIE ERZLAGERSTÄTTEN VON NAGYÁG. 



152 



DIE TEKTONIK DER ERZGANGE. 



3. Die Tektonik der Erzgänge. 

Zum besseren Verständniss des Folgenden, wo 
von den Erzlagerstätten im Besonderen die Bede 
sein wird, ist es nothwendig eine kurze Orientirung 
in den Grubenbauen zu gewinnen, und mit der No- 
menclatur der Gänge einigermassen bekannt zu 
werden. Als Hilfsmittel zu diesem Zwecke dienen die 
Tafeln III und IV. Die verticale Gliederung der Gru- 
benbaue in 23 Horizonten ist auf Tafel IV angedeutet. 
Fünf dieser Horizonte sind auf Tafel HI im Grund- 
riss dargestellt und bieten das Bild des Gangzuges. 
Die höheren Baue, bis auf den Horizont des Bern- 
hardstollens herab sind gegenwärtig nicht mehr im 
Betrieb. * unterhalb des Franzstollen - Horizontes 
stehen noch zwei Läufe und ein Mittellauf offen. Zur 
Aufschüessung grösserer Teufe ist vor Kuzem ein 
neuer Erbstollen von Csertés aus in Angriff genom- 
men worden, der etwas über fünf Kilometer Länge 
betragen wird. 

In horizontaler Richtung hat sich im Laufe der 
Zeit eine Eintheilung in Terrains herausgebildet, wo- 
von jedes eine gewisse Gruppe von Lagerstätten um- 
fasst, und nach einem hervorragenden Gang benannt 
wird. So kennt man das östliche (südliche) Carolina- 
Terrain, das mittlere oder Adam-Terrain, das östliche 
Nepomuk -Terrain und das nördüche Longin-Terrain. 
Scharf abgegrenzt sind diese Terrains freihch nicht und 
ist auch ihre Ausdehnung in den verschiedenen Hori- 
zonten nicht ganz dieselbe. Mit den Grenzen der 
verliehenen Grubenfelder hat diese Eintheilung, die 
eben nur den Bergleuten zur Orientirung dient, 
nichts zu schaffen. 

In Bezug auf die Gangnamen ist zu bemerken, 
dass die Wiederholung der gleichen Namen sehr ge- 
wöhnlich ist, dass namentlich im zuletzt erschlos- 
senen nördUchen Terrain aUe Gänge den Namen 
Longin führen ; die Unterscheidung geschieht durch 
den Zusatz von Ordnungszahlen und zwar von 
dem ersten oder Hauptgang aus nach Ost gerechnet 
mit Hinzufügung des Wortes »parallel»; für die 
westlich gelegenen dagegen wird die Bezeichnung 
«vorUegende» Gänge gebraucht. Abzweigende Gänge 
erhalten dann noch den Zusatz «Trumm» oder «Ab- 
gerissene» angefügt, querstreichende Gänge das Wort 
«Kreuz»- als Unterscheidungsmerkmal. 

• Seit zwei Jahren Í8t anch der Betrieb in Bemhardi ein- 
gestellt. 



Es hegt Übrigens an der Natur des Gangnetzes, 
dass den einzelnen Gangnamen hier keine sehr con- 
stante Bedeutung beiziunessen ist. Der Fortschritt 
der Arbeiten zeigt in zahllosen Fällen, dass z. B. ein 
Gang, der durch einen Querschlag angefahm, als 
selbständiger Paralell-Gang einen Namen bekam, 
nach Ausfahrung von wenigen Klaftern sich dem 
nächstbenachbarten Gange zuschaart, so dass er bei 
anderer Aufschlussweise gewiss als Trumm bezeichnet 
worden wäre. In anderen Fällen ändert ein Parallel- 
gang seine Streichrichtung allmälig so weit, bis er 
zum Kreuzgange wird, ohne darum seinen ersten 
Namen zu verlieren. Auch kommt es wohl vor, dass 
ein Hauptgang seine Mächtigkeit allmäUg einbüsst, 
während seine Bedeutung auf ein abgerissenes Trumm 
übergeht, oder auf demselben in den nächsten Pa- 
rallelgang übergeleitet wird. Durch derartige Zufälle 
wird die Identificirung der einzelnen Gänge in den 
verschiedenen Horizonten sehr erschwert, und es ist 
darum gar nicht selten, dass ein und dieselbe Kluft 
in verschiedenen Höhen verschiedene Namen führt. 
So heisst z. B. der Gang, welcher im Horizonte der 
75. Klafter als IX. Longin-Parallel bezeichnet wurde, 
im Horizonte der 61. Klafter XH. Longin, da man 
zwischen ihm und der wahren Longin hier oben elf 
parallele abbauwürdige Gänge, in der 75. Klafter aber 
deren nur acht fand. 

Diese mangelhafte Individuahtät der Gänge macht 
es für den Beschreiber der Erzlagerstätten von Ni^yag 
zur Unmöglichkeit in alle Einzelnheiten einzudringen, 
und die Beschreibung schrittweise von Gang zu Gang 
durchzuführen. Auch ich muss mich damit begnügen 
die charakteristischen Züge des Gungnetzes hervor- 
zuheben und zu einem Gesammtbilde zu vereinen. 

Das Streichen der Gänge. 

So vielerlei Streichrichtungen auch im Gangnetze 
von Nagyág vertreten sein mögen, so fallt uns doch 
bei Besichtigung der Grubenkarten der Umstand so- 
fort in die Augen, dass die sämmtlichen Gänge, mit 
sehr unbedeutenden Ausnahmen zur Classe der 
«mittemächtigen» Gänge gehören, d. h. dass ihre 
Streichrichtung zwischen den Werthen von 315"^ bis 
45^ schwankt, während die Streichrichtungen, die 
sich um den Mittelwerth Ost- West gruppiren, fast 
ganz fehlen. Eine genauere Betrachtung ergiebt drei 
Hauptgruppen von Streichrichtungen. Die meisten 
und edelsten Gänge haben die durchschnittUche 
llichtung von Süd-Südost nach Nord-Nordwest, oder 



Mb EtlZLAOBRSTÄTTEN tON ^AOYAo. 



153 



STBBIGHBN UND VERFLACHEN DBB GANOB. 



h. 21 — 23. Dahin gehören z. B. die Erzbaue Mar- 
gareth-, Rudolf-, Adam-, Weisse, Reiche, Alexius- und 
die meisten Longinklüfte. Die Richtung Nord-Süd 
mit ihren Nebenwerthen von h. 23 bis h. 1 ist diurch 
die Nepomuck-Klüfte, die in. Adam-, Martin-, Caro- 
lina-, dieHangend-Klüfte, die Karthäuser-, Mauritius-, 
Emilia, IL Longin, V. Longin-Trumm, V., VIII. und 
XV. Longin und viele andere vertreten. Zur dritten 
Gruppe gehören die Nord-Nordost bis Nordost (h. 1 — 3) 
streichenden Klüfte, deren vornehmster Vertreter die 
berühmte Magdalen-Kluft ist, zu der aber im Ganzen 
weniger Gänge, wie Adam +, Daniel, Weisse +, Ana- 
stasia. Longin -f- und andere zu rechnen sind. Win- 
kelwerthe, die sich von der Nord-Süd-Richtung um 
mehr als 45° nach rechts oder nach links entfernen, 
sind nur vereinzeigt durch verbindende Gangtrümmer 
vertreten. 

Aus dem Gesagten folgt nun, dass bei den zahl- 
reichen Gtangkreuzungen und Schaarungen der Winkel, 
den die beiden begegnenden Gtó,nge bilden, fastinuner 
ein spitzer ist, der sich nach Norden oder Süden 
öffnet ; nur die äussersten Falle der Streichrichtungen 
ergeben einen Kreuz mit rechten Winkeln. Neben 
der Durchkreuzung ist die einfache Gabelung der 
Gänge (oder umgekehrt gerechnet) die Schaarung, eine 
ungemein häufige Erscheinung in Nagyág. Abgeris- 
sene Gänge oder Trümmer, die ven einer Kluft zur 
anderen hinüberleiten, finden sich zahllos und in 
allen Abstufungen formeller und bergbaulicher Be- 
deutung; die häufigen Krümmungen und Biegungen 
des G^ngstreichens selbst sind meistens mit dem 
Losreissen solcher Trümmer verbunden. Daher es oft 
sehr schwer fällt, die allgemeine Streich-Richtung 
eines Ganges zu fixiren und seine Individualität über 
eine gewisse Erstreckung hinaus festzustehen. 

So bieten also die Erzlagerstätten von Nagyág im 
Grundriss das Bild eines langgestreckten Gangnetzes, 
dessen mittlere Streichrichtung von Süden nach Nor- 
den, oder genauer nach h. 22 — 23 weist. 

Das Verflachen der Gänge. 

Im Allgemeinen sind steile PaUrichtungen bei 
den Gängen vorherrschend, doch so wie beim Strei- 
chen, so zeigen sich auch beim Verflachen zahlreiche 
Unregelmässigkeiten, Aenderungen im Winkelwerthe, 
Gabelungen, Schaarungen und Kreuzungen. Die 
vollkommen senkrechte Lage ist im Ganzen selten ; 
die Mehrzahl der Gangspalten neigt gegen West, (resp. 
Nordwest und Südwest), und so möchte man das 

INKXT: IfAOTÁO. 



westiiche Verflachen, welches auch der Abdachung 
des Szekeremb-Berges entspricht, als rechtsinnisches 
Verflachen, das seltenere östliche aber als wider- 
sinnisches bezeichnen. Sonderbarer Weise hat sich 
aber in Nagyág gerade das Gegentheil eingebürgert 
und bezeichnet man dort das Einfallen nach West 
als widersinnisch. 

Recht häufig, und vom Standpunkte des Betriebes 
aus beachtenswerth ist die Erscheinung, dass Gänge 
nach der Teufe hin convergiren und schliesslich zu- 
sammenschaaren. Ein augenfälliges Beispiel bietet 
die beistehende Zeichnung (Fig. 13). 




Fig. 13. — Nördlicher Abbauort der Vorl. Longin in der 45. Kl. 
t, V Vorl. Longin. I, t, t oonvergirende Klüfte, g OUach, 

Ebenso ist es von den Gängen HI. und IL, Longin 
bekannt, dass sie auf dem Josefilauf noch getrennt 
erscheinen, aber schon um acht Klafter tiefer zu 
einem Gang vereinigt sind. Allein auch der ent- 
gegengesetzte Fall ist vertreten, und so glaubt man 
z. B. dass die zahlreichen parallelen Adamgänge auf 
dem Horizonte der 61. Klafter aus der Zertrüm- 
merung eines Ganges hervorgehen, der in höheren 
Horizonten, ^s Erzbau-Kluft, nur eine Spalte darstellt. 

Unregelmässigkeiten der Spaltenbildung. 

In der häufigen Veränderhchkeit des Streichens 
und Pallens der einzelnen Gänge haben wir bereits 
ein Element der Unregelmässigkeit kennen gelernt, 
wodurch die Gangspalten von Nagyág von der idealen 
Regelmässigkeit abweichen. Damit hängen natürlich 
auch allerlei andere Erscheinungen, wie Schaarungen, 
Grabelungen, Kreuzungen zusammen. Eine bemer- 
kenswerthe Erscheinung in der Morphologie dieser 
Lagerstätten ist femer das zahlreiche Auftreten von 
schwachen Trümmern, die sich unter spitzen Win- 
keln vom Hauptgange losreissen, um sich nach 
einiger Entfernung demselben wieder anzuschliessen, 
wodurch also linsenförmige Stücke vom Nebengestein 
umschlossen werden. Andere abzweigende Trümmer 

20 



DÍK ERZLAGERSTÄTTEN VON NAOYJlo. 



164 



AUSHEILUNG. VBRWER^NG UND ABLENKUNG. 



leiten in Parallelgänge hinüber, während wieder an- 
dere, in derNähe von Gangkreuzen, die sich nähernden 
Gangspalten noch vor dem Kreuzungspunkte verbin- 
den. Alle diese morphologischen Erscheinungen stehen 
mit der Erzfiihrung in gewissen, empirisch erkannten 
Beziehungen, wie wir weiterhin sehen werden. 

Von theoretischer Wichtigkeit sowie von prac- 
tischer Bedeutung ist die Erscheinung des Auskeilens 
der Gänge. Ich weiss zwar in Nagyág kein Beispiel 
dafür, dass sich eine Gangspalte der Streichrichtung 
nach wirklich auskeilte, d. h. ganz verschwinde; 
denn selbst wenn die Verdrückung so weit geht, dass 
der Gang zu einer ganz schmalen Spalte geworden ist, 
so bleibt er doch als Gesteinsscheide noch sichtbar, 
und über kurz oder lang pflegt sich diese vrieder zu 
einem ordentlichen Gang aufzuthun. Wo aber der 
Gfiiig sich der Mächtigkeit nach aufbläht und schliess- 
Uch in ein Trümmernetz übergeht, findet doch eine 
Fortführung der Spalte auf einem oder mehreren 
dieser Trümmer bis zur Vereinigung mit einer an- 
deren Spalte statt. Hingegen ist es unzweifelhaft, 
dass sich gewisse Gänge der Fallrichtung nach aus- 
keilen; Grimm bemerkt sogar, dass es in Nagj^ág 
Gänge gäbe, die weder bis zu Tage reichen, noch auch 
in die Teufe setzen, also sowohl nach oben als nach 
unten vollständig auskeilen. 

Die Erscheinungen der Gangverwerfung und 
Gangablenkung ist an den Lagerstätten von Nagyág 
weit seltener zu erkennen, als man bei einem so 
complicirten Spaltennetze erwarten dürfte. Bekannt- 
lich sind diese beiden Erscheinungen formell einander 
sehr ähnlich, so verschieden auch ihre Bildungsweise 
ist. Bei so schwachmächtigen und unregelmässigen 
Gängen wie die Nagyáger Klüfte sind, ist eine ge- 
naue Unterscheidung mit Schwierigkeiten verbunden, 
und gewiss ist es, dass man früher Vieles für Ver- 
werfung hielt, was nichts anderes war als Gangablen- 
kung. Grimm, der die letztere Erscheinung zuerst in 
ihrer Wesenheit erkannte, stützte sich dabei beson- 
ders auf Beispiele aus den Gangvorkommnissen von 
Nagyág, und so mag es denn gestattet sein, einen der 
von ihm herangezogenen Fälle in beistehender Ab- 
bildung wiederzugeben. Ueberhaupt scheint es, dass 
die meisten, wenn nicht alle die Fälle, in denen man 
in Nagyág von Verwerfung eines Erzganges durch 
einen anderen spricht,* sich bei genauer Betrachtung 



als Ablenkungen erweisen müssen. Ebenso können 
auch die Glauchgänge nur Ablenker, niemals aber 
Verwerfer der Erzgänge sein, da sie früherer Entste- 




Fig. 14. — Gangablenkuug in Nagyág, nach Grimm. 

(Lagerstätten der nutzb. Mineralien p. 144. Fig. GO.) 

a Magdalena- Kluft b Weisse Kreuz-Kluft, e Lehrraann-Kluft. d Wettcrthür- 
Kluft e Weisse Kluft. 



hung sind als diese ; hingegen kommt es wohl vor, 
dass ein Glauch durch einen Erzgang verworfen 
wird. In den seltenen Fällen, in denen ich wirkliche 
Verwerfungen von Erzgängen sah, war der Verwerfer 
allemal nur ein taubes Lettenblatt, gehörte also einer 
dritten Classe von Spaltenbildungen an, von der 
bisher nur andeutungsweise, bei der Erwähnung von 
Rutschungserscheinungen die Rede war. Ein Beispiel 
dieser Art von Verwerfungen bietet die beistehende 
Abbildung. 




Fig. 15. — III. GaroUn || Kluft im Mittellauf ober der 75. Klafter. 
Verwerfung. 

g Glauch. tx (g Erzgänge, l Lettenblatt 



Die Mächtigkeit der Gänge. 

Die Mächtigkeit ist bei den Gangspalten von 
Nagyág im Gunzen eine sehr geringe, und nur der 
hohe Goldgehalt der Erze gestattet es, so schwache 
Gänge mit Vortheil abzubauen. 



* Man citirt in Nagyág als Beispiel die Verwerfung der erkennbar ist, kann ich mich darüber nicht aussprechen, doch 
Erzbaukluft durch die Magdalen auf eine Entfernung von vier ! scheint mir dieser Fall auch als Gangablenkung erklärt werden 
Klafter und darüber. Da der betreffende Aufschluss nicht mehr | zu können. 



DIE ERZLAGERSTÄTTEN VON NAOTÁO. 



155 



OANOMÁCHTIOKKIT. VERHÄLTNISS ZUM NEBENGESTEIN. 



Bei Untersuchungon über die Gangmächtigkeit 
drängt sich sehr oft die Frage auf, was man denn eigent- 
lich als einen Gang anzunehmen habe. Die theore- 
tisch richtige Definition, wonach ein Gang eine aus- 
gefüllte Spalte ist, entspricht nicht in allen Fällen 
dem Sprachgebrauch des Bergmannes, der die eng 
benachbarten schwachen Trümmer gern zusammen- 
fasst und in diesem Sinne auch in Nagyág von 2 — 3 
Meter mächtigen Gängen spricht. In der That ist es 




Fig. 16. — Nörai. Abbauort der H. Longin-Kluft in der 45. Klafter 
am 9. Juli 1878. 

Glauch und Grangnetz. 

■i Gmnsteinirachyt g Glauoh. t ein *7 cm. mächtiger rothwpäthiger Netzgang 
mit groBKen TrachytbrtichHtöcken. f , Hchmaler Quarz- and Kalkupaihgang. 




Fig. 17. — Nördl. Abbauort der II. Longin-Kluft in der 45. Klafter 
am 28. Juli 1879. 

Glauoh und Gangnetz. 

m Grünsteintrachyt. g Glaach. t, t Hchmale Gangadorn. 



unmögUch zwischen den Begriffen «zusammenge- 
setzter Gang» und «Gang- oder Trümmerzug» eine 
scharfe Grenze zu ziehen, und beistehende zwei Ab- 
bildungen (Fig. 16 und 17) lassen erkennen, wie 
sich der üebergang aus dem ersteren in den letzteren 
vollzieht. 

Halten wir aber daran fest, die Mächtigkeit eines 
Ganges nur nach der wirklichen AusfüUimg mit der 
fremden Mineralmasse zu berechnen, das heisst die 
Inseln und Bruchstücke von Nebengestein nicht ein- 
zubeziehen, so muss man die durchschnitthche Mäch- 



tigkeit der Erzgänge von Nagyág mit 10 — 20 Cm. 
und darunter angeben. Grössere Mächtigkeit, als sie die 
vorl. Longin auf der 61 . Klafter zeigte, nämlich 60 Cm. 
sah ich an keinem anderen in Abbau stehenden 
Gang. Hingegen genügen bei reichen Sylvaniterzen 
oft schon 1 — 2 Cm., um den Gang abbauwürdig er- 
scheinen zu lassen. 

Verhältniss der Erzgänge zum Nebengestein. 

Als Beispiel für die Einwirkimg des Nebenge- 
steines auf die Ausbildung der Erzgänge wird Nagyág 
häufig angeführt. Man weiss also, dass die Gänge in 
sehr festem Gestein verdrückt werden, in sehr wei- 
chem verwitterten aber sich zertrümmern, während 
der günstigste Zustand für ihre formelle Ausbüdung 
jener mittlere Grad von Festigkeit ist, den die Berg- 
leute als «bergartig» bezeichnen. Eine Illustration 




Fig. 18. — Vorl. Longin-Kluft im Horizont der 61. Klafter 
(Firstbüd). 



dieses Verhältnisses bietet die AbbUdung Fig. 18, die 
einen von mir beobachteten sehr prägnanten Fall 
darstellt. 

Zur Erklärung dieser Erscheinung scheinen zwei 
Wege offen zu stehen. Entweder beschuldigen wir die 
von Ort zu Ort wechselnde Beschaffenheit des Neben- 
gesteines im AugenbUcke der Spaltenbildung diese 
Unterschiede in der formellen Ausbüdung der Spalten 
hervorgerufen zu haben, — und nur in diesem Falle 
könnte man eigentUch von einem Einfluss des Neben- 
gesteines auf den Gang reden; — oder aber wir 
kehren die Sache um, und erklären die mehr oder 
minder zersetzte Beschaffenheit des Nebengesteines 
als eine von den Gangspalten ausgegangene Erschei- 
nung, die natürlich dort am intensivsten erscheint, 
wo das Gestein von Trümmernetzen durchzogen, der 
Verwitterung die grösste Oberfläche bietet, während 
ganz schmale Klüfte nur wenig zersetzende Agentien 
circuliren lassen. Wir haben aber gesehen, dass die 
Härte des Gesteines in directem Verhältniss zu dessen 
kaolinartiger Zersetzung stehe, dass dieser Zerset- 
zungsprocess offenbar von den Gangspalten ausge- 

20* 



DIK EBZLAOEBSTÄTTEN VON NAOYÍLo. 



156 



VERHÄLTNISSE ZUM NEBENGESTEIN. STOOKWEKKB. 



gangen sei, daher erst nach Bildung der letzteren 
begonnen haben könne. Wenn es nun auch unab- 
weisUch ist anzunehmen, dass die Formenunterschiede 
der Spalten von in der Gesteinsmasse präexistirenden 
Verschiedenheit der Sprödigkeit und inneren Span- 
nungsverhältnissen herrühren, so dürfte doch der 
Zersetzungsgrad, mithin die Härte des Nebenge- 
steines nicht als die Ursache, sondern vielmehr als 
eine Folge der formellen Ausbildung der Gangspalten 
zu betrachten sein. 




m $ 7^ 

Fig. 19. — Vorl. Longin Abgerissene. MitteUanf ober der 75. Kl. 

Qlauoh mit Erzgang. 

Der Erzgang (t) durchseizi mit h. 21—22. Streichen und 40<* SW. Fallen einen 

vertikalen Glauchgang (g). 

Es versteht sich von selbst, dass sich diese Be- 
merkungen auf das hauptsächUche Nebengestein der 
Erzgänge, auf den Grünsteintrachyt beziehen. Dort, 
wo die Erzgänge in Sedimentgesteine übertreten, 
zeigen sie keine auffallenden Besonderheiten in ihren 
Formen, nur sind dort, wie Höfbr richtig bemerkt, 
die Contactflächen der Gänge in den Sedimenten 
meistens rauher und unebener als im Trachyt. Ver- 
drückungen, Auskeilungen oder Zertrümmerungen 
kommen in dem einen Nebengestein ebenso gut vor, 
als im anderen. 

Das Verhältniss der Erzgänge zu den Glauchen 
verdient besondere Beachtung. Zunächst ist zu con- 
statiren, wie dies bereits Höfbr und Posepny gcthan 
haben, dass die Erzgänge ohne Ausnahme späterer 
Entstehung sind als die Glauohe. Dies beweisen zahl- 
reiche Beispiele, von denen einige in den Abbildungen 
Fig. 3 — 9, femer in beistehenden Fig. 19 und áO 
wiedergegeben wurden, während mir Fälle von ent- 
gegengesetztem Verhalten niemals vorgekommen 
sind. Immer ist es der Erzgang, der den Glauchgang 



durchsetzt, wohl auch verwirft, oder sich ihm an- 
schhesst, ihn begleitet, in seine Masse eindringt und 
sich darin verzweigt. Ein gewisser Einfluss auf die 
liichtung der Erzgänge ist dem Glauche nicht abzu- 
sprechen, denn besonders zahlreich sind die Fälle, 
in denen der Erzgang sich einem Glauchgange un- 
mittelbar anschUesst und demselben auf lange 
Strecken hin folgt, ein Verhältniss, das den Berg- 
leuten wohl bekannt ist, und ihnen oft bei der Aus- 
richtung der Gänge von Nutzen ist. 

Tritt ein Erzgang in eine mächtige Glauchmasse 
ein, so wird seine Gestalt in der groben Breccien- 
structur des Glauches meist sehr unregelmässig. Der 



^ ft ffj K f 




Fig. 20. 



m. Longin-Kluft. Mittellauf ober der 75. Klait r. 
Doppelter Erzgang mit Qlaach. 



m Ornnsteintrachyt, auch als Zwiachenmittol. ti tind t, Erzgänge, g, g Glaudi- 
gängc Die Mfichtigkeit der gesammten Oangbildang betragt 6 cm. 



Gang zerspUttert und zertrümmert hier, und so 
entstehen förmliche Trümmerstöcke im Glauch. 

Stockwefi'ke. 

Die sog. Erzstöcke von Nagyág sind weiter nichts 
als Knotenpunkte vielverzweigter Gänge und Gang- 
trümmer, gehören also in jene Classe von Lager- 
stätten, die man Stockwerke oder auch Trümmer- 
stöcke nennt, zum Unterschied von den eigenÜichen 
Erzstöcken, die unregelmässig gestaltete aber zusam- 
menhängende grössere Massen von erzigen Hohl- 
raumausfüllungen darstellen. Morphologisch gehören 
solche Trümmerstöcke zu den Breccien, wobei die 
Gangmineralien die Rolle des Bindemittels über- 
nehmen. Wir haben aber gesehen, dass die Trachyt- 
masse von Nagyág an gewissen Punkten, sowohl in 
der Teufe als zu Tage breccienartig ausgebildet ist, 
und diese lursprünglichen Eruptivbreccien können 
sehr wohl im Laufe der Zeit in erzführende Trüm- 
merstöcke umgewandelt worden sein, wenn sich in 
klaffenden Fugen zwischen den Bruchstücken Gang- 



DIS KRZLAOEBSTÄTTRN VON NA6YÍO. 



157 



TBŰMMBBSTÖOKB. ZUSAMMBNFA8SUNO. 



mineralien absetzieu. Breccien sind aber auch die 
Glauehe, und es ist meine Ueberzeugung, dass ein 
guter Theil dessen^ was man in Nagyág Erzstöcke 
nennte weiter nichts ist^ als mächtige Glauchmassen, 
in denen sich die eindringenden öangspalten vielfach 
zertrümmert haben. Solche Gangzertrümmerungen 
kommen jedoch, wie wir gesehen haben, auch ausser- 
halb der Glauehe und der Eruptivbreccien im mas- 
sigen Trachyt selbst vor (s. F. 21), und wo dieselben 




Fig. 21. — Gangtrümmemetz in Nagyág, nach Gkihh. 
(Die Lftf^ntlUten der nutzbaren Mineralien p. 13& Fig. 64.) 

a L liiegend-Kluft. b IL Li^tend- Kluft, c, c flache Gänge. Die stärkeren Linien 
bedeuten Erzgänge, die dünnen aber taube AliHondcrungH- Klüfte. 



bedeutende Mächtigkeit erlangen, können sie wohl 
auch als Trümmerstöcke gelten, würden also eine 
dritte, von den beiden ersteren verschiedene Art von 
Stockwerken bilden. 

Gegenwärtig sind in Nagyág drei bedeutende 
Trümmerstöcke zugänglich, der Philipp-, der ßudolf- 
und der Adamstock. 

Den Philippstock sah ich in mehreren Horizonten 
unterhalb des Josefi-Laufes in einer verticalen Höhe 
von 60 — 70 Klaftern aufgeschlossen. Seine horizontale 
Mächtigkeit ist verschieden, in den oberen Horizonten 
bedeutender als in der Tiefe. Im Horizonte 75. Klafter 
ist der Stock auf drei Seiten von Erzgängen begrenzt, 
in höheren Horizonten wenigstens immer auf einer 
Seite. Dieses Stockwerk besteht aus grossen eckigen 
Trachytfragmenten, , die in einer unverkennbaren 
Glauchgrundmasse eingebettet sind und zwischen 
denen ein dichtes Netz von feinen Gangaderii einge- 
flochten ist. Mündhchen Berichten nach hätten diese 
Trümmer nur Fahlerze gehefert, Telliurerze aber nicht 
geführt; letztere seien jedoch in den an den PhiUpp- 
stock angrenzenden Gängen eingebrochen. 

Einen äusserst auffallenden AnbUck bietet der 
Rudolf stock im Horizonze der 1 52. Klafter. Er besteht 
hier aus flachen tafelförmigen Bruchstücken von 
Grünsteintrachyt, die so regelmässig aufeinander ge- 
schichtet sind, dass man beim ersten Anblick vor 
einem Werke der Menschenhand, etwa vor einer Ver- 



satzmauer zu stehen vermeint. Erst die genauere 
Untersuchung zeigt, dass der Mörtel dieser Mauer 
aus Gangmineralien, vorzüghch aus Kalk- und Braun- 
spath, mit ein wenig unedlen Erzen gemengt besteht, 
und dass die Lage der Bruchstücke keine ganz hori- 
zontale ist, sondern eine gleichförmige schwache 
Neigung besitzt. Die Dicke des Stockes beträgt höch- 
stens einige Klafter und er scheint auch von allen 
Seiten von Erzgängen begrenzt gewesen zu sein. 
Glauchartiges Material ist hier nicht zu sehen. Ich 
halte daher den Kudolfstock für eine ursprüngliche 
Eruptivbreccie, deren Gesteinsfugen von den benach- 
barten Gängen aus mit Gangmineralien erfüllt 
wurden. Weshalb Höfbk den Rudolfstock für eine 
besondere, den Grünstein durchsetzende Ehyolith- 
Eruption hielt, ist mir unerklärlich, da sich das Ma- 
terial seiner Bruchstücke von den umgebenden stark 
kaoHnisirten Grünsteintrachyten in nichts unter- 
scheidet. Auch dass die Erzgänge am Eudolfstocke 
abschneiden, wie Höfeb behauptet, scheint mir un- 
erweislich : sie zertrümmern sich eben in dieser schon 
an sich zertrümmerten Gesteinsmarse. 

Der Adamstock ist wieder nichts als eine mäch- 
tige Glauchmasse mit zahllosen Erzschnüren und 
Trümmern. Dieser Trümmerstock ist im Horizont 
der 61. Klafter breiter als oben in der 53. Klafter ; er 
scheint sich also nach oben hin auszukeilen. 

Es sei noch erwähnt, dass nach dem aus der 
Grube geförderten Material zu urtheilen, in der 
Leopold-Grube, nördlich von Nagyág, ein Theil der 
Lagerstätten aus ähnüchen breccienartigen Trüm- 
merstöcken zu bestehen scheint. Auch hier fehlen die 
edlen Erze. 

Ztisammenfassunfj. 

Wenn wir nun auf Grund der vorhergehenden 
Daten die Gestaltung unserer Erzlagerstätten ins 
Auge fassen, so erblicken wir ein von Süd nach Nord 
langgestrecktes, vielverzweigtes Spaltensystem, in 
welchem die einzelnen Gangspalten verhältnissmässig 
geringe Mächtigkeit besitzen und sich ausserdem 
durch grosse Unbeständigkeit im Streichen und 
Fallen, durch häufige Gabelung, Abzweigung und 
Schaarung, kurz duröh alle Erscheinungen, welche 
die individuelle Selbständigkeit der einzelnen Spalte 
schwächen, hervorthun. Nicht der einzelne Gang, 
sondern der Gangzug als Ganzes drückt das Resultat 
des Zerspaltungsprocesses aus, und muss als solcher 
in seinem Verhältniss zum geologischen Bau des Ge- 



DIB BRZLA0EB8TÄTTBN VON NAOYÁQ. 



158 



DIB BILDUNG DER 0AN08PALTBN. 



birges betrachtet werden. Wenn nun die mittlere 
Richtung des Gangzuges von Süd-Südost nach Nord- 
Nordwest (h. 23) streicht, so stimmt diese Richtung 
im Grossen mit der Achse des Trachytgebirges, noch 
besser aber innerhalb desselben mit der Verbreitungs- 
zone der Grünsteinmodification überein. Fasst man 
dazu die nach Nord oder nach h. 1 streichenden 
Gänge des Hajtoer Bergbaues und weiter nördhch 
die Lagerstätten des Leopoldbaues, so ergiebt sich 
eine an der Basis im Süden breite und nach Norden 
zu verschmälerte Zone grünsteinartiger Umwandlung, 
innerhalb derer die Erzgänge mit verzweigten netz- 
artigen Zügen gegen die Spitze, d. h. gegen den Kno- 
tenpunkt des Leopoldbaues hin convergiren. Hier in 
dieser Zone hab«n wir die Tiefenentwicklung des 
Trachytmassives, und somit auch die Eruptionscanäle 
zu suchen; alles andere ist nur der oberflächlich 
überlagerte Theil des Lavaergusses. 

Es tritt nun die Frage an uns heran, welcher Ur- 
sache man die Spaltenbildung der Erzgänge zu- 
schreiben könne ? 

Bevor ich auf diese Frage eingehe, muss ich daran 
erinnern, dass wir in dem Gebiete der Erzgänge von 
Nagyág ausser diesen noch drei andere Arten von 
Spaltensystemen kennen gelernt haben, nämlich die 
an der Oberfläche sichtbaren Gesteinsscheiden oder 
Absonderungsklüfte, dann die Glauchgänge und 
schliesslich die tauben Lettenklüfte, welche so häufig 
als Verwerfer auftreten. Das Altersverhältniss dieser 
Spaltungssysteme zu einander ist für drei derselben 
unzweifelhaft festgestellt : wir wissen, dass die Glauche 
älter sind als die Erzgänge, und diese wieder älter als 
die Lettenklüfte. Nur in Bezug auf die Absonderungs- 
klüfte ist das Verhältniss aus den Erscheinungen 
nicht erkennbar. Nimmt man aber an, dass auch die 
plattenförmige Absonderung in der Zusammenzie- 
bung der auskühlenden Trachytmasse ihren Ursprung 
habe, wie dies für die säulenförmige und auch für 
die parallelepipedische Absonderung so überaus 
wahrscheinlich ist, dann unterliegt es keinem Zweifel, 
dass diese Art von Klüften die erste Zerspaltung des 
Trachytes darstelle, also älter sei als die drei anderen 
Spaltensysteme. Wenn nun Grimm die Ansicht aus- 
spricht, dass die Erzgänge aus den Absonderungs- 
klüften hervorgegangen seien, so kann ich mich der- 
selben durchaus nicht anschliessen, oder sie doch 
nicht auf die zu Tag ausgehenden Absonderungen 
beziehen. Denn diese sind einfache Gesteinsscheiden 
ohne klaffenden Hohlraum, der zur Aufnahme von 



GangmineraUen geeignet wäre ; sie zeigen femer eine 
Tendenz zu streng paralleler Richtung, und bilden 
nicht jene gebogenen mit einander verästelten Li- 
nien, welche dem Netzwerke der Gänge eigen sind ; 
drittens streichen an vielen Orten die Absonderungs- 
klüfte von Ost nach West, eine Streichrichtung, die 
bei den Erzgängen auf die Dauer gar nicht vorkommt. 
Ich halte dafür, dass die Absonderungsklüfte über- 
haupt nicht in grosse Tiefe hinabsetzen ; es sind mehr 
weniger oberflächliche Erscheinungen, die sich am 
besten als Folgen der Gesteinsabkühlung auffassen 
lassen. 

Ueber die Entstehung der Glauchspalten habe ich 
bereits meine Ansicht geäussert. Demnach gehört das 
System des Glauches zur Gruppe der Einsturzspalten 
im weiteren Sinne. 

Für das Spaltensystem der Erzgänge können wir 
die inneren molecularen Kräfte nicht mehr in An- 
spruch nehmen, weder den Schwund bei der Abküh- 
lung, noch eine Spannung in Folge von Aufblähung 
noch Volumzunahme durch moleculare Metamor- 
phose. Denn, wenn auch die Grünsteinmodification 
eine innere Gesteinsmetamorphose ist, so sehen wir 
doch, dass dieselbe nur innerhalb gewisser Mineral- 
gemengtheile vorgeht, und die Textur des Gesteines 
nicht verändert, somit auch keine Volumzunahme 
bewirkt haben kann. 

Somit wäre die Ursache der Spaltenbildung in 
einer von aussen einvrirkenden Kraft zu suchen. 

Einbruchspalten können die Erzgänge nicht sein, 
nachdem die Eruptivmasse durch Bildung und Ver- 
festigung des Glauches ihre durch die Schwere ge- 
forderte Stabilität bereits vorher erlangt hat und jeder 
weitere Grund für Einsturz durch die Beschaffenheit 
und Tektonik der Unterlage ausgeschlossen scheint. 

Wollte man in den Gängen Aufbrucbspalten 
sehen, so müsste man etwa an das Wiedererwachen der 
vulkanischen Thätigkeit und an die Spannung der 
unterirdisch angesammelten Dämpfe denken. Dies 
wäre aber in unserem Falle eine gänzlich haltlose 
Hypothese, für welche keine der beobachteten Er- 
scheinungen spricht. 

Für die Annahme einfacher Druckspalten, durch 
auflastende Massen bewirkt, fehlt ebenfalls jeder An- 
haltspunkt. 

Es bleiben also nur noch die Faltungs- und die 
Torsionsspalten zu betrachten übrig, deren Entste- 
hung wohl fast immer in der gebirgsbildenden Schub- 
bewegung der Erdrinde zu suchen ist. Da nun in der 



DllS KBZLAQKB8TATTBN VON NAOYÍO. 



16Ö 



tORSIOKSPALTBK. 



That die Eruptionsmasse des Trachytes wie ein langer 
schmaler Keil aus festem sprödem Material inmitten 
der nachgiebigeren Sedimente steckt und durch die- 
selben hindurch in den altkrystallinischen Unter- 
grund hinabreicbt, so würde eine, wenn auch ganz 
schwache Erneuerung des Gebirgsschubes, der schon 
einmal das Erzgebirge gebildet hat, genügt haben, um 
in der starren Masse tiefreichende Zerspaltungen 
hervorzurufen. Hier kann ich nicht umhin an das 
lehrreiche Experiment Daübrée's zu erinnern, * wel- 
ches den Efifect einer ganz schwachen Torsion an 
schmalen Streifen von dickem Tafelglas darstellt : die 
sich kreuzenden und verzweigenden Spaltensysteme 

* Daubré*b Geologie expérimentale I. p. 806. 



seiner Glastafeln zeigen eine so auffallende Aehnlich- 
keit mit dem Bilde, welches uns das Gangnetz von 
Nagyág bietet, dass der Gedanke an eine Drehwir- 
kung auch bei den letzteren nahe gelegt wird. Die» 
Drehungsachse, welche der Bissectrix der «cassures 
conjugées» entspricht, würde in unserem Falle etwa 
die Bichtimg h. 23 haben, also mit der Gebirgsachse 
zusammenfallend. Torsion durch ungleich auf die 
Trachytmasse vertheiltem Seitendruck, der seinerseits 
in der allgemeinen Massenbewegung seine Ursache 
hat, und wobei sich die Trachytmasse rein passiv 
verhält, — dies wäre meiner Ansicht nach die Grund- 
ursache der Spaltenbildung, woraus die Erzgänge 
von Nagyág hervorgegangen sind. 



VIERTER ABSCHNin. 



DIE AUSFÜLLUNO DER LAGERSTÄTTEN. 



1. Oangminerale von Nagyág. 

In den mineralogischen Werken sind bisher etwa 
49 Mineralspecies als von Nagyág's Lagerstätten 
herstammend genannt worden. Viele davon scheinen 
jedoch nur in den älteren d. i. höheren Bauen hei- 
misch gewesen zu sein, denn sie brechen in den jetzt 
noch in Abbau stehenden tieferen Horizonten nicht 
mehr ein. Ein Theil dieser alteren Vorkommnisse, 
8 — 10 Arten, für die man keine andere als Akner's 
nicht immer verlässliche Autorität anrufen kann, 
darf überhaupt sehr in Zweifel gezogen werden, so 
dass nur etwa 40 unzweifelhafte Gangminerale von 
diesen Lagerstätten genannt werden können. 

Der Beichthum der Nagyáger Werke beruht auf 
den edlen Tellurerzen der Lagerstätten, denen der 
Ort auch seinen Namen in der Wissenschaft verdankt. 
Diese merkwürdigen Verbindungen, in denen das sel- 
tene Tellur die Bolle des Schwefels übernommen hat, 
um das schwer bezwingbare Gold zu vererzen, sind 
noch immer nicht als vollkommen untersucht zu be- 
trachten, denn ausser den bekannten und wohlbe- 
stimmten Arten, wie Nagyágit, Sylvanit, Petzit, scheint 
sich unter den Benennungen: Gelberz, Weisserz, 
Millerin u. s. w. eine nicht geringe Zahl von wenig 
deflnirten Varietäten oder Specis zu verbergen, von 
denen erst in neuerer Zeit eine Art, durch Krenner 
und VOM Bath genauer untersucht, selbstständig 
hervortritt : es ist dies Ejienner's Bunsenin oder vom 
Bath's Krennerit. 

Die Vererzung durch Tellur ist eine so allgemeine, 
dass Preigold in Nagyág zu den Seltenheiten gehört. 
Noch seltener dürfte gediegen Silber sein, denn aus- 
ser einer Erwähnung dieses Vorkommens bei Akner 



fand ich weder in der Natur noch bei den übrigen 
Autoren eine Spur davon. 

Ausser diesen edlen Erzen treten in den Lager- 
stätten von Nagyág zahlreiche Schwefelerze auf, deren 
geringer Gehalt an Edelmetallen in den Pochgängen 
zur Geltung kommt. Die häufigsten Schwefelerze 
sind : Schwefel- und Kupferkies, Fahlerz, Bleiglanz, 
Boumonit (Eadelerz), Silberglanz, Magnetkies, Mar- 
kasit (goldhaltig). Häufig sind auch: Zinkblende, 
Manganblende, Spiessglanz, Bealgar und ged. Arsen, 
alles Minerale, die man wegen ihrer völligen Werth- 
losigkeit mit Quarz, Kalkspath, Braunspath, Both- 
spath, Manganocalcit, Gyps, Baryt und anderen in 
bergmännischem Sinn zu den Gangarten rechnen 
kann. Selten und zum Theil ;5weifelhaft ist das Vor- 
kommen von : Jordanit, Heteromorphit (Federerz), 
Malachit, Pyrrhotin, ged. Kupfer, Arsenit, ged. Schwe- 
fel, Pharmakolith, Melanterit, Agftlmatolith, Kaolin, 
Asbolan, Pyrolusit, Arragonit, Plumboresinit, Ery- 
thrin, Eukairit, Kieselzinkerz und Zinkspath, Valen- 
tinit und Kieselmangan. 

2. Paragenetische Verhältnisse. 

Die Wichtigkeit, welche den 'paragenetischen 
Verhältnissen der Grangmineralien in Bezug auf die 
Bildungsweise der Lagerstätten zukommt, Hess es 
wünschenswerth erscheinen, ein möglichst reichhalti- 
ges Material von Beobachtungen zusammenzustellen, 
um auf inductivem Wege zu allgemeineren Kesulta- 
ten zu gelangen. Die vorhandene Literatur bot mir 
bereits reichlichen Stoff; denn ausser den Beobach- 
tungen über die Paragenesis auf den Nagyáger Erz- 
gängen, die Breithaupt, der Begründer dieser Lehre, 
in seinem bekannten Werke niedergelegt hat, stan- 



t>IK ACSFÜLLüKO DRÄ lAi^BttSTATTEM. 



161 



PARAGBNBTISCHB BBIHR. aAKOFORMATlOKBN. 



den mir auch die späteren paragenetischen Untersu- 
chungen von Fellenbbro und besonders die von 
HöPBR zu Gebote. Einige Fälle lieferten auch die 
Untersuchungen über Pseudomorphosen, die sich bei 
Zepharovich* und Blum** vorfinden. Mir selbst 
stand reichliches Beobachtungsmaterial zu Gebote, 
theils in Nagyág selbst, theils in den Museen von 
Budapest, Wien und Klausenburg. Freilich eignet 
sich nicht jede Stuffe von Nagyág zur Bestimmung 
des Successionsverhältnisses ihrer Minerale; denn 
da die symmetrisch lagenartige Structur der Gang- 
masse dort zu den Seltenheiten gehört, so ist man 
in Bezug auf das Erkennen der Paragenesis auf die 
Untersuchung der Drüsenräume mit aufgewachsenen 
Krystallen und der Pseudomorphosen angewiesen. 

Die zahlreichen Beispiele *** nun, die mir aus 
eigenen und fremden Erfahningen bekannt gewor- 
den, ergeben für die Gangminerale von Nagyág fol- 
gende paragenetische Beihe : 

1. Quarz bildet gewöhnlich das erste oder älteste 
Glied der Gangausfüllung, tritt aber auch in späteren 
Stadien wiederholt auf. 

2. Die meisten Sulfide, besonders Manganblende, 
Bleiglanz, Zinkblende, Pahlerz, Magnetkies, Schwe- 
fel- und Kupferkies, endlich wohl auch Boumonit 
setzen die zweite Generation zusammen. Die Bei- 
henfolge, in der sie hier aufgezählt werden, stimmt im 
Ganzen mit der beobachteten Aufeinanderfolge über- 
ein. Boumonit aber wurde in zwei Fällen über Tellur- 
erzen gefunden, gehört daher auch manchmal einer 
spateren Gruppe an. 

3. Die dritte Gruppe besteht aus den Tellurerzen 
und gediegenen Edelmetallen. 

4. Auf diese folgen die Carbonspäthe als vierte 
Gruppe. 

5. Endlich erscheinen über und auf allen diesen 
Mineralbildungen mehrere seltenere und wohl erst 
spät aus der Zersetzung eines Theiles der schon vor- 
handenen Gangausfüllung entstandene Minerahen. 
In diese Gruppe wären zu rechnen : Antimonit, gedie- 
gen Arsen, Baryt, Gyps, Realgar, ged. Schwefel und 
manche andere seltenere Vorkommnisse. 

Diese paragenetische Reihe ist im Wesen die- 
selbe, die HöPER bereits vor vielen Jahren erkannt 

* MineraUexioon n. s. w. 
•• Die Psendomorphosen des Mineralreiches. 
*** Im nngariBohen Text diepes Werkes p. 83. aind 72 Beispiele 
mit Angabe des Autors angefahrt. Die Wiederholung scheint um 
so entbehrUcher, da ja die Mineralnamen allgemein verständlich 
sind. 

: NAOTJlo. 



hat. Sie weicht von jener, die v. Richthofbn für 
die meisten ungarischen Erzlagerstätten als allge- 
mein giltig aufgestellt hat, nur darin ab, dass bei 
dieser die schwefelsaueren Salze (Baryt) vor die koh- 
lensaueren treten, während in Nagyág Baryt und 
Gyps entschieden später gebildet wurden als Kalk- 
spaht und Rothspahte. 

Von bergmännischem Standpunkte aus verdient 
bemerkt zu werden, dass die edlen Tellurerze, die in 
Nagyág das eigenthche Object der Gewinnung bilden, 
einer ganz anderen Generation angehören als die 
gemeinen Erze, welche hier ihres geringen Werthes 
wegen nur nebenbei gewonnen werden. Daraus folgt, 
dass wenn sich je irgendwelche Gesetze in der Ver- 
theilung der edlen Geschicke erkennen lassen, diese 
von der sonstigen Ausfüllung der Gänge, ob erzig 
oder nicht, ganz unabhängig sein können. Die Unter- 
scheidung von edlen Erzen und Pocherzen ist in 
diesen Lagerstätten von der Natur selbst vorgebildet 
worden. 

3. Gkmgformationen. 

Was die älteren Autoren als Gangformationen 
von Nagyág bezeichneten, ist weiter nichts als der 
augenscheinhch verschiedene Charakter der Erze, die 
aus drei benachbarten Bergwerken gewonnen wur- 
den. So spricht noch Hinoenav von der Tellurfor- 
mation der eigentUchen Nagyáger Werke, von der 
Goldformation des Hajtóer Bergwerkes, auf dessen 
Lagerstätten keine Tellurerze sondern Freigold ein- 
brechen, und von der Bleiformation des Leopoldi- 
baues, nördlich von Nagyág. 

Erst HöPBR führte nach dem Vorgange der 
Preiberger Schule den eigentUchen Begriff der Gang- 
formation in das Studium der Nagyáger Lagerstätten 
ein und unterschied hier selbst wieder drei Gangfor- 
mationen, das heisst drei häufig wiederkehrende und 
einigermassen charakteristische Associationen, in 
denen sich die räunüiche Gruppirung der Grangmine- 
rale vollzogen hat. Da ich mich von der Richtig- 
keit dieser Auffassung überzeugt habe und auch nach 
den neueren Aufschlüssen jener Eintheilung kein 
weiteres GUed zufügen kann, so begnüge ich mich 
damit dieselbe hier wiederzugeben, indem ich mir 
nur erlaube die von Höper gebrauchten Bezeichnun- 
gen, die sich zu streng an das Preiberger Vorbild 
halten, durch entsprechendere und leichter verständ- 
liche zu ersetzen. 

21 



DIB AUSFÖLLUKG DKR LAOBB8TÄTTRN. 



1Ó2 



ÓAMGFOBMAflÖNB^. 



1. Die Quarz-Tellurformation (bei Höfer: edle 
Quarzformation) zeigt die Verbindung einer oder auch 
zweier Quarzgenerationen mit einem oder dem ande- 
ren Tellurerze, meist Sylvanit (und Krennerit), selte- 
ner Nagyágit. Accessorisch treten PjTit und biswei- 
len Fahlerz auf. Der Typus dieser Formation ist 
an den meisten Museumstuffen von Schrifterz und 
Blättererz zu erkennen, da diese werthvollen Mine- 
rale meist nur in dieser Art in schönen Krystallen 
auftreten. 

2. Die carbonspäthige (oder rothspäthige) Tellur- 
formation (bei Höfer: Tellurfomiation schlechthin). 
Hier erscheinen die Tellurerze, und zwar vorwiegend 
Nagyágit, von Rothspath (seltener von Kalk- oder 
Braunspath) umhüllt und überzogen. Sehr häufig 
tritt Manganblende (Alabandin) hinzu. Fahlerz, Schwe- 
felkies und bisweilen Radelerz (Bournonit) sind 
accessorisch. Quarz fehlt wohl nie und ist oft in 
einer späteren Generation homsteinartig entwickelt. 
Endlich stellen sich auch bisweilen secundäre Mine- 
ralbildungen, wie Arsen, Schwefel Baryt, u. s. w. ein. 
Auch dieser Typus ist in vielen Schaustücken vertre- 
ten, welche die schwarzen glänzenden Blätter des 
Nagyágites in rosenrothen Manganspath eingebettet 
zeigen : es mag dies wohl das «Kattunerz» der alteren 
Autoren sein. 

3. Die Formation der Schwefelmetalle, oder auch 
nach der in Nagyág üblichen Ausdrucksweise : die 
Kupfererz-Formation (bei Höfer: klinoedritische 
Blei- und Zinkformation). Ihre Träger sind Bleiglanz, 
Zinkblende und Schwefelkies mit Kalkspath und 
Braunspath. Häufig schliessen sich Fahlerz und 
Kiese an, allein die Manganblende scheint ausge- 
schlossen. Quarz in mehreren Generationen, wovon 
die letzte oft homsteinartig. NatürUch fehlt es 
nicht an den Mineralen der fünften paragene- 
tischen Gruppe, die ja ihre Stoffe vornehmlich den 
Mineralen dieser Formation entnommen haben 
mögen. 

Es ist bekannt, dass die Mineral -Associationen, 



die in den Gangformationen ausgedrückt sind, ver- 
hältnissmässig einen sehr geringen Grad von Be- 
ständigkeit besitzen. Wenn schon für die gemengt- 
krystallinischen Gesteine eine gewisse Freiheit und 
Veränderlichkeit in der Association ihrer Mineral- 
eleniente anerkannt werden muss, so gilt dies in 
weit höherem Maasse für jene Gombinationen, die 
wir als Gangformationen bezeichnen. Es sind dies 
eben nichts weiter als gewisse auffallende, häufig 
erscheinende Typen, die aber durch mannigfache 
Uebergänge mit einander verbunden sind. Dennoch 
ist diese Erscheinung als in der Natur und Bildungs- 
weise der Gangminerale beruhend anzuerkennen, 
wenn wir auch von den Gesetzen der letzteren wenig 
oder gar nichts zu durchblicken vermögen. So kann 
es z. B. nicht dem reinen Zufall zugeschrieben 
werden, dass in den vielverzweigten Erzgängen von 
Nagyág die Zinkblende und die Manganblende ein- 
ander constant meiden, indem letztere sich mit 
Vorliebe der rothspäthigen Tellurformation an- 
Bchliesst, während erstere hier wie an so vielen an- 
deren Orten die Begleitung von Bleiglanz und 
Kiesen liebt. Man fragt sich ferner, warum der Syl- 
vanit sich am liebsten nur dort angesiedelt hat, wo 
er entweder nur Quarz, "bder höchstens Schwefelkies 
und Fahlerz vorfand, nicht aber auf Aen Mineral- 
combinationen der dritten Gangformation ? warum 
Bothspath sich lieber auf Nagyágit als auf Sylvanit 
lagert ? Die Beobachtung liegt vor, allein die Ant- 
wort auf diese und ähnliche Fragen wäre erst aus 
der Erkenntniss des ganzen chemisch-physikalischen 
Bildungsprocesses zu schöpfen. Da jedoch die Gang- 
formation oder die räumliche Vertheilung der Gang- 
minerale schliesslich nur das Eesultat jenes Bil- 
dungsvorganges ist, dessen zeitliche Phasen wir als 
Paragenesis erforscht haben, so scheint es mir von 
Interesse, diese zeitlichen Verhältnisse mit jenen 
räumlichen der Uebersicht halber in einem Bilde 
zu vereinigen, so wie ich es in nachfolgender Tabelle 
versucht habe. 



DIE AUSFÜLLUNG DER LAGERSTÄTTEN. 



163 



GANOFORMATIONBN. 



Paragnesis : 
1. Gruppe : 


I. Quarz-Tellur- 


II. Rothspäthige Tellur- 


m. Formation 


Formation : 
Qnarz 


Formation : 
Quarz 


der Sohwefelmetalle : 


Quarz 






Manganblende 


Bleiglanz 


4. Gruppe : 






Zinkblende 


Schwefelmetalle 


Fahlerz 


Fahlerz 


Fahlerz 




Schwefelkies 


SchwefelkieB 


Schwefelkies 

Kupferkies 

Bournonit 




Quarz 


Qnarz (Horstein) 


Qnarz 




Nagyágit 


Nagyágit 




3. Gruppe : 


Müllerin 


Müllerin (Gelberz) 




Tellnrerze 


Erennerit 








BylTanit 


Sylvanit 






Petzit (Freigold) 


Petzit (r) 




4. Gruppe : 




Manganspath 


Manganspath 


Carbonspäthe 




Ealkspath 


Ealkspath 






Braunspath 


Braunspath 




Krystall. Quarz 


Homstein 


Homstein 


5. Gruppe : 




Arsen, Schwefel, Pyrit, 


Antimonit, Arsen, Baryt, 


Seoundare Bil- 




Markasit, Kupferkies, 


Gyps, Bealgar, Auripig- 


dungen 




Baryt, Bournonit. 


ment u. s. w. 



Was nun die räumliche Vertheilung dieser Gang- 
formationen in dem Gangnetze betrifft, so lässt sich 
darüber wenig Bestimmtes sagen. Keine derselben 
erscheint ausschliesslich an eine gewisse verticale 
oder horizontale Verbreitung gebunden, und da sie 
auch noch untereinander durch vielfache Ueber- 
gänge verbunden sind, so darf man in jedem Theile 
der Lagerstätten erwarten, welche immer der ge- 
nannten Formationen, mehr oder weniger typisch 
ausgebildet, anzutreffen. Höchstens könnte ich, dem 
Vorgänge Höfer's mich auch hierin anschliessend, 
die allgemeine Ansicht aussprechen, dass die quar- 
zige Tellurformation am häufigsten und reinsten in 
den nördlichen und tieferen Begionen der Baue, die 
rothspäthige Tellurformation aber vorzüglich im 
Carolinaterrain, d. i. im südöstlichen Theil ausge- 
bildet sei, wahrend die dritte Gangformation fast 
überall gleichmässig anzutreffen ist. 

Nicht unwichtig ist auch das negative Resultat 
der Beobachtung, dass nämlich die Vertheilung der 
Formationen auch nicht mit der Streich- oder Fall- 
richtung der Gränge zusammenhänge ; es zeigt sich 
darin eine Bekräftigung dessen, was schon die Mor- 
phologie der Lagerstätten erkennen liess, dass näm- 



lich sämmtliche Gänge des Nagyáger Gangnetzes, 
sowohl in Bezug auf die Spaltenbildung, als auch 
auf deren Ausfüllung, gleiches oder doch nur wenig 
verschiedenes Alter haben. 

Zu bemerken wäre noch, dass die meisten Mine- 
rale der fünften paragenetischen Gruppe fast nur in 
den höheren, jetzt schon eingestellten Horizonten 
des Bergbaues anzutreffen waren ; so die schönen 
Krystallbildungen von ßealgar, Antimonit, Gyps, 
Baryt u. s. w. Es sind dies eben Neubildungen, die 
sich in der Nähe des Ausgehenden rascher und 
häufiger vollzogen. 

Dass die Gangformationen je nach der Beschaf- 
fenheit des Nebengesteines wechseln, hat Höfer 
behauptet, aber nur ungenügend bewiesen. Seiner 
Ansicht nach wäre die «edle Quarzformation» (Quarz 
mit Sylvanit und Kupferfahlerz) an die im Conglo- 
merat streichenden Gänge oder Gangtheile gebun- 
den, während die «Tellurformation» (Rothspäthige 
Tellurformation) im Grünsteintrachyt heimisch sei. 
Da nun diese Behauptung als ein auffallendes Bei- 
spiel vom Einfluss des Nebensteines auf die Gang- 
ausfüllung nicht nur in Groddeok's ausgezeichnetem 
Werke über Erzlagerstätten Platz gefunden hat, 

21* 



DIE AU8FÜLLUMQ DER LAGERSTÄTTEN, 



164 



VERTHEILUMa DBB ADELS. 



sondern, vermuthlich von da aus, auch in das weit- 
verbreitete • Handwörterbuch für Mineralogie, Geo- 
logie und Paläontologie» übergangen ist, so fühlte 
ich mich besonders veranlasst, die Stichhaltigkeit 
dieser Behauptung zu prüfen und fand, dass sie bei 
dem jetzigen Stande der Aufschlüsse durchaus nicht 
mehr haltbar sei. Freilich waren zu Höfer's Zeit 
(in den Jahren 1860 — 1861) die Aufschlüsse gerade 
in jener Begion, die am meisten sedimentäres Neben- 
gestein aufweist, bei weitem weniger zahlreich als 
gegenwärtig, da diese Zone allenthalben durch- 
fahren wird. Allein selbst von den drei Beispielen, 
womit HöFBR seine Behauptung illustrirt, zeigt nur 
das erste die «edle Quarzformation» thatsächlich 
im Conglomerat selbst ; in den beiden anderen Bei- 
spielen ist das Nebengestein Grünsteintrachyt und 
das Gonglomerat nur in der Nähe. Aus eigener Be- 
obachtung kann ich folgende, jener Theorie wider- 
sprechende Fälle anführen : 

Die VIII. Longinkluft zeigt im Horizont der 53. 
Klafter mitten im sedimentären Nebengestein eine 
rothspäthige Gangausfällung. 

Der II. Longin-Gang, der in höheren Horizonten 
an der Grenze von Trachyt und Conglomerat strei- 
chend eine überwiegend quarzige Ausfüllung zeigt, 
tritt im Horizonte des Franzstollens direct in das 
Sedimentgestein über und verändert hierbei aller- 
dings seine Gangführung, aber nicht die quarzige 
Tellurformation, sondern die werthlose dritte Gang- 
formation ist es, die sich hier einstellt. 

Die IX. Longinkluft, im Horizonte der 75. Klafter 
am Contact der beiden Gesteinsarten streichend, 
führt Bothspath mit Sylvanit. 

Die XI. Longin ist in der 61 . Klafter in thonigem 
Nebengestein, rothspäthig. 

Hingegen ist der II. Longin- Trumm, in der 22. 
Klafter mitten im Trachyt ein quarziger Gang mit 
reichen Tellurerzen. 

Diese Fälle, deren Zahl sich leicht vermehren 
Hesse, beweisen, dass die von Höfer als Begel auf- 
gestellte Erscheinung keineswegs so allgemein ist, 
dass sich daraus ein Gesetz der Gangausfüllung in 
Hinsicht auf das Nebengestein ableiten Hesse. Nur 
so viel lässt sich mit annähernder Sicherheit be- 
haupten, dass jene Begion, in der der fortschreitende 
Bergbau neuerer Zeit besonders häufig auf jene 
grossen, von Trachyt umschlossenen Sediment- 
schollen gestossen ist, gleichzeitig das hauptsäch- 
lichste Verbreitungsgebiet der quarzigen Tellurfor- 



mation ist, während in den südlichen Theilen des 
Bergbaues, wo die rothspäthige Formation vor- 
herrscht, Sedimenteinschlüsse unbekannt sind. 

Andererseits scheint aber die in Nagyág herr- 
schende Ansicht, wonach das sedimentäre Neben- 
gestein für die Erzführung ungünstig sei, im Allge- 
meinen gerechtfertigt zu sein, obschon sich manche 
Beispiele von edlen Anbrüchen im Conglomerat an- 
führen Hessen. Einen klar erkennbaren Fall vom 
Verarmen eines Ganges beim Uebertritt in die Sedi- 
mente habe ich früher von der II. Longinkluft er- 
wähnt. 

4. Vertheilung des Adels. 

Mit der letzteren Bemerkung betreten wir das 
Gebiet einer Frage, die, so wichtig sie für den prae- 
tischen Bergmann ist, von Seite der Naturwissen- 
schaft nur mit grösster Zurückhaltung behandelt 
werden darf. 

Die complicirten geologisch-physikalischen Vor- 
gänge, deren es bedurfte, um die meisten Erzlager- 
stätten zu erzeugen, sind uns so gut wie gänzlich 
unbekannt und weder allgemeine Theorien und 
Hypothesen, noch auch specielle Untersuchungen 
und Experimente haben bisher die Gesetze, welche 
in diesen Bildungsvorgängen liegen und darum auch 
jedenfalls die räumliche Vertheilung der Erze be- 
herrschen, aufzuhellen vermocht. Die Praxis hin- 
gegen, welche von logischer Begründung leichter 
absehen kann, war von jeher bemüht, aus dem 
Schatze ihrer täglichen Erfahrungen gewisse Regeln 
der Erscheinungen abzuleiten, um diese ihrem fer- 
neren Vorgehen nutzbar zu machen. Mögen diese 
Erfahrungsregeln ganz localer Natur sein, oder mögen 
sie in gewissen Erzregionen oder bei gewrissen Clas- 
sen von Lagerstätten allgemeinere Geltung bean- 
spruchen : so dürfen sie von Seite der wissenschaft- 
lichen Forschung zwar nicht als Basis für Deduo- 
tionen und Hypothesen angenommen, aber auch 
nicht als werthloses Material bei Seite geschoben 
werden. Es ist vielmehr unsere Aufgabe, dieselben 
mit der nöthigen Vorsicht und Kritik zu registriren, 
damit sie der fortschreitenden Naturerkenntniss als 
Studienmaterial, eventuell als inductives Beweis- 
mittel zur Hand seien. 

Auch der Bergbau von Nagyág besitzt eine An- 
zahl solcher Erfahrungsregeln über die Beschaffen- 
heit der GangausfüUung und die Vertheilung des 



DIE AUSFÜLLUNG DER LAGERSTÄTTEN. 



165 



EINFLUSS DES NEBENGESTEINES. 



Adels, und ich habe mich bemüht, Alles, was ich 
über diesen Gegenstand theils in den Werken alterer 
Autoren, wie Grimm, Debreczenyi und Höfer, 
finden, theils durch mündliche Mittheilungen der 
Bergbeamten und Hutleute erfahren konnte, zu 
sammeln und mit meinen eigenen, allerdings weit 
beschränkteren Erfahrungen zu vergleichen. Im Fol- 
genden sind diese Angaben nun einfach wieder- 
gegeben und aus dem oben Gesagten erhellt, in 
welchem Sinne ich dieselben aufgenommen zu sehen 
wünsche. 

Der Klarheit halber theile ich alle hieher zu 
zählenden Erfahrungen in drei Gruppen ein, wovon 
die erste das Yerhältniss des Nebengesteines zu der 
Erzführung, die zweite die gegenseitige Einwirkung 
der Gänge und gangähnlichen Gebilde, die dritte 
aber die regionale Vertheilung des Adels ohne Kyck- 
sicht auf andere Erscheinungen umfasst. 

a) Einflu88 des Jfebengesteines. 

Was im vorhergehenden Capitel * von den Be- 
ziehungen des Festigkeitsgrades des Trachytes zu 
der formalen Ausbildung der Gangspalten auseinan- 
der gesetzt worden ist, gilt zum Theil auch für die 
Ausfüllung, beziehungsweise die Erzführung der im 
Trachyt aufsetzenden Gänge. Wenn sich nämlich 
der Gang in allzufestem Nebengestein verdrückt, so 
geht auch meist der Adel ganz verloren ; ** ebenso 
ist auch in sehr weichem und aufgelöstem Trachyt, 
in dem sich der Gang häufig in Trümmer zerschlägt, 
keine reiche Erzführung zu erwarten. Hingegen ist 
ein mittlerer Grad von Festigkeit des Trachytes so- 
wohl für die Begelmässigkeit der Gangspalte, als 
auch für das gleichmässige Anhalten des Adels die 
günstigste Bedingung. 

Pyriteinsprengung im Trachyt gilt im Allgemei- 
nen als gutes Zeichen. 

Ein eigenthümlich gestreiftes Aussehen, das der 
Trachyt stellenweise zeigt, hat sich öfters*** adel- 
bringend erwiesen. Diese imd ähnliche Verhältnisse 
lassen sich vielleicht aus den Wirkungen der in den 
Gangspalten circulirenden Solutionen erklären und 
man müsste dann eigentlich von einer Einwirkung 
des Ganges auf sein Nebengestein, nicht aber um- 



• Siehe Seite 155. 

*• Z. B. Die Wahre Longin-Kluft in den oberen Horizonten, 
oder die Adam-Klüfte unterhalb der 61. Klafter. 

••• Z. B. am Nebengestein der IV. Karoliu-Kluft im Horizont 
der 58. Klafter. 



gekehrt vom Einfiusse des Nebengesteines auf den 
Gang sprechen. Auch ergab die petrographische 
Untersuchung des Grünsteintrachytes keine m- 
sprünglichen inneren Unterschiede, aus denen sich 
die Verschiedenheit der Einwirkung ableiten Hesse. 

Das Verhalten der Gänge im sedimentären 
Nebengestein wurde bereits erwähnt; im Grossen 
wird es von den Bergleuten als ungünstig angesehen,* 
doch gibt es mehrere Fälle von reichen Anbrüchen 
mitten darin ** und noch häufiger sind die Beispiele 
von lohnender Ausbeute auf den Contactgängen 
zwischen Trachyt einerseits und Conglomerat an- 
dererseits.*** 

Da wir endlich auch den Glauch zu den Neben- 
gesteinen der Erzgänge gerechnet haben, so wäre 
von diesem zu bemerken, dass der Bergmann nur 
jenen Glauchen eine veredelnde Wirkung zu- 
schreibt, die vom Erzgange unter mehr- weniger 
spitzen Winkeln getroffen und durchsetzt wer- 
den.! Ist aber der Glauch einfach der Begleiter 
des Ganges, so scheint er keinen bemerkenswerthen 
Einfluss auszuüben. Wenn ein Gang vollständig in 
einen Glauchgang eintritt, so pflegt er sich zu zer- 
trümmern und verliert dabei seinen Adel. 

b) Einfluss der Oangkrewzunqen, der Trümmer, 
der Kiesadern und der Lettenklüfte. 

Es ist bekannt, dass in den meisten Erzberg- 
bauen die Gangkreuze als besonders reich gelten. 
In Nagyág hält man eher an der entgegenstehenden 
Ansicht fest und das mit Recht, denn hier pflegen 
die bedeutendsten Gangkreuze arm oder taub zu 
sein, indem sich der Adel erst in einiger Entfer- 
nung von jenem einstellt. So bezeugen Grimm und 
Pranzbnau, dass der berühmte Magdalena-Gang, 
der nachher viele Jahre hindurch die Hauptstütze 
des ganzen Bergbaues ward, in den höheren Hori- 
zonten bereits zwölfmal auf Abbauörtern verquert 
worden war, doch, da er sich an solchen Kreuzungs- 



* Grimm sagt (a. a. 0. Seite 203) : cBeim Hineinsetzen in den 
angränzeiiden vom Grünsteintrachyt umschlossenen tertiären 
I Sandstein, verliert sich die Erzführung. • 

•• Beispiele : Die Ignatz-Kluft, die vom Berhardistollen ab- 
I wärt« bis in die 11. Klafter in Sandstein angebaut wurde. 

**• Beispiele: Die II. Longin in der 22., der 45. und der 61. 
Klafter ; die VII. in der 45. und der 53. Klafter; die IX. Longin 
(XII. Longin) in der 61 und der 75. Klafter ; die XV. Longin in der 
61 . Klafter u. s. w. 

f Beispiele : In der 61. Kl. die X. Abg. Longin, bei der Berüh- 
rung mit Glauch veredelt ; die I. Vorl. Longin || ergab dort Aus- 
beute, wo sie von einem Glauohe senkrecht verquert wurde, u. s. w. 



DIB AUSFÜLLUNG DBB LA0BR8TÄTTBN. 



166 



OANGKRBUZE, KIESTRŰMMEB UND LBTTENKLÜFTK. 



punkten immer als sehr unscheinbar und arm ei:l¥iesy 
ganz vernachlässigt wurde^ bis ein glücklicher Zufall 
ihn einmal auf einem Querschlag erlangen Uess^ wo 
er sich dann als überreich zeigte. 

Ein anderes Beispiel bietet die III. Garolinkluft 
im Mittellauf oberhalb der 75. Klafter, wo sie von 
einem anderen Gange verquert wird. Auch hier ist 
das Gangkreuz taub, aber auf kleine Entfernungen 
davon lieferte der Gang reiche Erze. 

Dergleichen Fälle müssen wohl häufig zu beob- 
achten gewesen sein ; denn die beiden genauesten 
Kenner der Nagyáger Lagerstätten, Grimm und 
Debbegzenyi, sehen in dieser Erscheinung eine all- 
gemeine Begel, welche ersterer sogar auf alle in 
Grünsteintrachyt zusitzenden Erzgänge von Sieben- 
bürgen ausdehnt. Doch fehlt es selbst in Nagyág 
nicht an Ausnahmen von dieser Begel. So z. B. im 
Adam || + (in der 61. Klafter), der an vier Kreu- 
zungspunkten reichen Adel zeigte; oder die Abg. 
Y. Longin in der 75. Klafter am Kreuzpunkte mit 
einem rechtwinklig darauf streichenden Gang, oder 
endlich die II. Longin ebendaselbst an einem Fall- 
kreuze. 

Die Beobachtung, dass spitzwinklig zuschaarende 
Schnüre und Trümmer den Hauptgang veredeln, 
ist in Nagyág, wie anderswo auch, häufig zu machen. 
Man hat daher mit Bücksicht auf die erwähnten 
Begeln der Gangveredlung genau darauf zu achten, 
ob ein Fall von Kreuzung oder blos von Zuschaa- 
rung vorliegt,was in Wirklichkeit oft nicht so leicht ist 

Die hier einschlägigen Gangverhältnisse sind 
von Debbegzenyi besonders aufmerksam verfolgt 
und dargestellt worden. Aus seinem schriftlichen 
Nachlasse hat Hinoenau das Wichtigste veröffent- 
licht. Ein gemeinsamer Zug der meisten daselbst 
angeführten Beobachtimgen ist die Erscheinung, 
dass in der Nähe der Kreuzungspunkte der Adel auf 
schmalen Yerbindungsklüften aus dem einen Gange 
in den anderen hinüberzieht, während das Gang- 
kreuz selbst taub ist. Debbegzenyi nannte diese Yer- 
bindungsklüfte recht zutreffend Erzleiter oder Con- 
duetoren und knüpfte an diese Beobachtungen eine 
chemisch-elektrische Theorie der Erzbildung, über 
die man wohl, wie Hingenau es that, hinweggehen 
darf, ohne darum die Bichtigkeit der Beobachtungen 
selbst in Zweifel zu ziehen. Zu letzteren fühle ich 
um so weniger Neigung, als auch der verhältniss- 
mässig beschränkte Kreis meiner eigenen Erfah- 
rungen einen Fall von ganz analoger Natur ein- 




Fig. ±i. Ortbild der IV. Longin 6 1 Kluft auf der 35. Klafter. 

(i Gang mit Streichen h. 21—22. oiid Einfallen W 80^. «g Oang mit Streichen 

h. 1 — i. und Einfallen O 50^. a Vorbindende Kluft mit reichen Anbrüchen. 

b Blatt in der Fortsetzung des GanfifcH (|. 



schliesst^ wovon die beistehende Figur einen Begriff 
geben kann. Diese und ähnliche Fälle beweisen in 
erster Reihe die Gleichzeitigkeit der Gangbildung 
oder wenigstens der Erzbildung in den Gangspalten. 
Eine nähere Erklärung des sonderbaren Verhaltens 
der Erzvertheilung lässt sich freilich zur Zeit nicht 
geben. 

Dünne Kiesschnüre und Adern bereichem oft 
den Gang, welchen sie verqueren. Ein Beispiel dieser 
Art zeigt beistehendes Bild. 




Fig. 23. — Ortbild der IX. Longinkluft. Bemhardi-Ban tl. Klafter, 
e, ts ts Erzgänge. Ar, ilr . . . Kieaklüfte, welche die Ersgfinge reredlcn. 

Dergleichen Kiesschoüre sind von den eigent- 
lichen Erzgängen wohl zu unterscheiden : es sind 
meist ganz schmale, oft horizontal hegende Spalten, 
die nur mit Schwefelkies erfüllt sind, der auch rings- 
umher im Nebengestein häufig eingesprengt er- 
scheint. Sie scheinen der Zeit nach ältere Bildungen 
zu sein als die Erzgänge. 

Entschieden jünger aber sind die tauben Letten- 
klüfte, die das Gestein häufig durchsetzen und oft 
auch Verwerfungen an Erzgängen und Glauchen 
verursachen. Diese haben natürlich keinen Einfluse 



blK AUSFÜLLUNG DBB LAGERSTÄTTEN. 



167 



ALLOBMBtNB VEBTHEILÜNO DER GDLEK ERZE. 



auf die zur Zeit ihrer Entstehung bereits fertig ge- 
bildeten Gangausfüllung. 



c) Allgenieine Vertheilung der edlen Erze, 

In manchen Erzgegenden bat langjährige Erfah- 
rung gewisse Gesetzmässigkeiten derVertheilungder 
Erze erkennen lassen, von denen einige an verschie- 
denen Orten unter verschiedenen Umständen wieder- 
kehrend, besondere Aufmerksamkeit verdienen, da 
sie auf die Spur genetischer Beziehungen zu weisen 
scheinen. Ich meine damit besonders die unter den 
Namen Erzsäulen und Adelsvorschub bekannten 
Erscheinungen. 

Eben in der Classe der an jüngere Eruptiv- 
gesteine gebundenen Erzgänge, wozu auch die 
Lagerstätten von Nagyág gehören, ist das der Fall- 
richtung steiler Gänge entsprechende säulenartige 
Auftreten reicherer Erzmassen — die sog. edlen 
Erzsaulen — eine häufig beobachtete Erscheinung. 
Andeutungen dieser Yertheilungsweise finden wir 
auch auf den Nagyáger Gängen, wenn auch die reine 
Ausbildung der Erscheinung theils wegen der ge- 
ringen Mächtigkeit der Gänge, theils wegen des 
sprungweisen Vorkommens der edlen Tellurerze, 
auf die es dem Bergmanne vorzüglich ankommt, 
schwer nachzuweisen sein wird. Eines der besseren 
Beispiele bietet derlll. Longin-Gang, dessen reicher 
Adel in einer Breite von circa 10 Metern vom Hori- 
zonte der 35. Klafter bis zu dem des Daniellaufes 
reichte. Die Stelle dieser gänzlich ausgebeuteten 
edlen Säule ist zur Anlage einer Treppe verwendet 
worden. 

Was den sog. Adelsvorschub betrifft, so ist diese 
Erscheinung in ihrer speciellen Ausbildung auf ein- 
zelnen Gängen (specieller Adelsvorschub) in Nagyág 
nicht nachzuweisen. Wenn sich auch die Adelspunkte 



an manchen Gängen in gewisser Bichtung an ein- 
ander reihen, so ist dieselbe fast immer als die 
Schaarungslinie eines veredelnden Trummes zu er- 
kennen. Dies wird aber nicht zur Erscheinung des 
echten Adelsvorschubes zu rechnen sein. 

Hingegen ist das, was man generellen Adelsvor- 
schub nennt, nämlich das Auftreten einer reicheren 
Erzzone, die mit eigenem Streichen und Fallen die 
ganze Gangzone durchsetzt, — in dem Bilde der 
bisherigen Abbaue wohl zu erkennen. Ich wieder- 
hole damit nur eine Bemerkung, die bereits von den 
erfahrensten Kennern dieser Lagerstätten, von Pran- 
zBNAu, Grimm und Höpbr gemacht worden ist. Sie 
alle stimmen darin übercin, dass der Adel dieser 
Gänge nach Norden verflächt. In der That fallt 
dieser Umstand bei einer Vergleichung der Abbau- 
karten sogleich in die Augen : im südlichen Theil 
des Reviers bilden die höchsten Horizonte ein dichtes 
Netz von Abbaustrassen ; je weiter gegen Nord, um 
so tiefer senken sich diese Zeichen eines lebhaften 
Abbaues, und da die Erzgewinnung in Nagyág, be- 
sonders in älteren Zeiten weniger einem vorher an- 
gelegten Plane folgte, als vielmehr schrittweise 
suchend und tastend vorwärts strebte, so drückt sich 
in dem Gesammtbilde dieser Baue ein wirkliches 
natürliches Yerhältniss der Erzvertheilung aus. Die 
reichsten Partien der Gänge liegen demnach in 
einer breiten und mächtigen Zone, deren Streich- 
richtung das allgemeine Streichen des Gangnetzes 
fast rechtwinkelig schneidet, und deren Fallrichtung 
unter geringem Winkel nach Nord oder NNO hin- 
weist. Es verdient bemerkt zu werden, dass die Gon- 
tactfläche von Trachyt mit den durchsetzten Sedi- 
menten fast dieselbe Fallrichtung, wenn auch einen 
bedeutenderen Fallwinkel besitzt, ja dass sogar die 
Zone der grossen Sedimentschollen im Innern der 
Trachytmasse eine ähnliche Lage zu haben scheint. 



FÜGGELÉK. 



A NAGYÁGI M. KIR. ÉS MAGANTÁRSULATI ARANYBÁNYAMOBEN 

az 1748-tól 1882-ig teijedö 135 évi időszak alatt 

termelt fémek súlyának, pénzértékének, valamint a beváltási levonásoknak, a 
bányászati költségeknek és végre a tiszta évi jövedelemnek (illetve veszteségnek) 

KIMUTATÁSA. 



ANHANG. 

AUSWEIS DER BERGWERKSPRODUCTION 

des 

K. ÜNG. ÜNT) GEWERKSCHAFTLICHEN GOLÜBERGWERKES VON NAGYÁG 

in den Jahren 1748—1882. 

Enthaltend den Ausweis über das Oewieht der erzeugten Metalle vor Abzug der Feuerabgänge, 
die Hüttenabgänge, da^s vergütbare Metall, den GeLdwertti der eingelösten Metalle, die abgezogenen 
Hütten- und Münzkosten, die entrichtete Bergfrohne, die verbliebene Einlösungsgebühr, die 
bestrittenen Bergkosten na^h Abzug der Gutschreibungen und den reinen Ertrag oder Verlust, 



hrtbsT : itAöYÁö. ^^ 



FÜaaELí^K. 



170 



AKHAtla. 



Év 
lm Jahre 


A termelt fémek súlya 
GeioicM der erzeugten Metalle ■ 


Kohászati apadás 
Davon die Uüttenahgänge 


Marad beváltásra 
Verbleibt vergiUbares MetaU 


arany-ezüst 
Göldúch-Süher 


réz — Kupfer 


arany-ezüst 
Göldüch'SUher 


réz — Kupfer 


arany-ezüst 
Gőldüch-Saber 


réz - Kupfer 


kilognunm 




kllogranun 


kHogmnm 


UlogntDun 


kilognmm 


1748 


35*2318 




1-7606 




33-4712 




1749 


64-8386 





3-2416 





61-5970 


— 


1750 


92-0161 


.._ ._. 


4-5099 





87-4162 





1751 


63-8696 





3-1923 




60-6673 


— — 


1752 


84-1690 





4-2074 


_ . 


79-9616 


_ . 


1753 


107-2443 





5 • 3618 





101-8825 





175^1 


115-4006 





5-7606 





109-6310 





1755 


137-1362 




6-8560 




130-2802 


... 


1756 


283-7037 


_.. 


14-1846 





269-5191 




1757 


486-2793 





24-3129 





461-9664 




1758 


413-8567 





20-6920 





393-1647 





1759 


270-6079 





13-047 





256-9832 





1760 


316-7659 





15-8377 


... 


;^00-9282 





1761 


200-5103 


_.. 


10-0254 





190-4849 





1762 


278-6443 





13-9313 





264-7130 





1763 


240-6566 




12-0326 


... 


228-6240 





1764 


190-4652 





9-5233 


. _ 


180-9419 





1765 


214-2563 




10-7127 





203-6436 





1766 


236-6158 





11-8298 





224-7860 


... 


1767 


282-2029 


-_. 


14-1100 





268-0929 


... 


1768 


366-4268 





18-3208 


... ... 


348-1060 





1769 


455-1004 





22-7541 





432-3463 





1770 


427-8527 





21-3925 


... ... 


406-4602 





1771 


438-1508 




21-9078 





416-2520 





1772 


401-Ö237 





20-0759 


... ... 


381-4478 




1773 


345-9343 





17-2958 





328-6385 





1774 


317-1639 





15-8575 





301-3064 





1775 


279-8908 


... ... 


13-W38 





265-8970 





1776 


252-2376 





12-6115 


_ . 


239-6261 





1777 


234*9648 





11-7476 





223-2172 





1778 


252-1586 





12-6070 





239-5616 





1779 


282-2357 





14-1111 





268-1246 





1780 


280-8227 





14-0410 


... ... 


266-7817 


... ... 


1781 


294-8889 





14-7437 


... 


280-1452 


... ... 


1782 


392-3951 





19-6188 


... ... 


372-7763 





1783 


308-0857 





15-4036 





292-6821 





1784 


364-6662 





18-2331 





346-4331 





1785 


293-2116 





14-6604 





278-5512 





1786 


295-9478 





14-7OT4 




281 - 1604 





1787 


207-6864 





10-3838 





197-3026 





1788 


280-9224 


... ... 


14-0453 


— 


266-8771 


... 


1789 


261-0208 





13-0510 





247-9698 





1790 


314-6776 





15-7336 


... 


298-9440 


... 


1791 


274-4030 





13-7198 


... 


260-6832 


... 


1892 


272-6064 





13-6299 




258-9785 


... 


1793 


279-5006 





13-9741 


... 


265-5265 





1794 


348-5883 


... ... 


17-4284 


... _.- 


331-1599 





FÜGGELÉK. 



171 



A bevUtott fémak 
pénzértéke 


Levonandó kohó- 
éspénzverei költ- 
ségek 
Abgezogene Hätten- 
und Münzkotten 


Lefizetett b&nya- 
adó 


Marad mint bev&l- 
t&sidij 


Bányászati költ- 
ségek 

Bettrittene Berg- 
kotten 


Az összes költségek levonása után 

marad: 

Nach Abzug aller Kosten ergieU sich : 


Geláwertk áer ein- 
geUMen Mettüle 


Entrichtete Berg- 
frohne 


VerblUbene Einlö- 
iung»-GebüUr 


jövedelem 
ErtrcLg 


pótfizetés 
Einhuase 


bt— fi. 


kr. D. 


'üt^'fiT 


kr. I>. 


tot-/». 


kr. D. 


tit—fi. 


kr. D. 


tot — /l. 


kr. D. 


iii-fl. 


kr. D. 


bt- fi. 


kr. D. 


17950 


49 2 


4488 


21 






13462 


28 2 


2146 


38 


11315 


50 2 






45900 


17 1 


8439 


31 1 




... 


37460 


46 


8742 


9 1 


28718 


36 3 





_.- 


66879 


50 


13203 


55 3 







53675 


54 1 


13119 


42 1 


40556 


12 





... 


38807 


40 2 


10079 


4 1 




... 


28728 


36 1 


14823 


23 3 


13905 


12 2 





... 


53318 


4 2 


12136 


47 1 




... 


41181 


17 1 


18125 


37 3 


23055 


39 2 





... 


49237 


35 2 


13627 


12 


.- 





35610 


23 2 


25872 


40 2 


9737 


43 


— 


__- 


54510 


4 1 


13175 


19 2 






41334 


44 3 


23016 


13 2 


18318 


31 1 





... 


79007 


47 3 


10421 


19 3 






68586 


28 


25043 


1 


43543 


27 


— 


... 


171682 


21 


16558 


35 






155123 


46 


28470 


48 


126652 


58 


... 


... 


330660 


1 


22135 


45 2 





_ . 


308524 


15 2 


32932 


41 3 


275591 


33 3 


_.- 


... 


253439 


48 3 


14490 


40 3 






238949 


8 


32789 


31 


206159 


37 


--_ 


... 


168759 


25 1 


12113 


22 3 




... 


156646 


2 2 


32873 


31 1 


123772 


31 1 


_.. 


— . 


194596 


17 2 


11600 


12 






182996 


5 2 


36268 


46 2 


146727 


19 


... 


... 


104935 


40 2 


12123 


28 2 






92812 


12 


31568 


3 


61244 


11 1 


... 


... 


177564 


16 


12690 


7 1 






164874 


83 


34069 


7 1 


130805 


1 2 


_.- 


-._ 


141862 


3 


11857 


34 3 






130004 


28 1 


38716 


32 1 


91287 


56 


— 


-_. 


98339 


32 2 


11916 


5 2 






86423 


27 


37948 


16 1 


48475 


10 3 





„. 


107077 


39 1 


13297 


20 






93780 


10 1 


42675 


27 2 


51114 


42 3 


— — 


.-_ 


92015 


53 


15054 


47 3 




... 


76961 


5 1 


45720 


37 


31240 


28 1 


... 


... 


123202 


48 2 


15344 


38 2 


... 




107858 


10 


50867 


53 


56990 


17 


._. ... 




168057 


2 1 


17781 


21 1 




... 


150275 


41 


60936 


38 


89339 


3 


.._ 


... 


192065 


45 2 


23598 


9 2 


... 




168467 


36 


65068 


32 3 


103399 


3 1 


__- 


... 


197588 


57 3 


23351 


54 




... 


174237 


3 3 


68263 


40 1 


105973 


23 2 


_-- 


... 


183825 


7 1 


26172 


28 3 







157652 


38 2 


72842 


34 3 


84810 


3 3 


... 


... 


202274 


18 


18570 


52 3 






183703 


25 1 


66534 


18 2 


117169 


6 3 


— — 


... 


164263 


1 


19426 


31 






144836 


29 3 


66400 


48 


78435 


41 3 


... 


— 


131513 


35 2 


21348 


50 3 


... 




110164 


U 3 


65728 


33 2 


44436 


11 1 


— 


... 


131045 


39 


20005 1 1 






111040 


37 3 


58102 


8 1 


52938 


29 2 





... 


119574 


39 


18075 


14 2 






101499 


24 2 


58196 


48 3 


43302 35 3 


— 


... 


109907 


24 


15959 


1 


... 




93948 


23 


63304 


44 2 


30643 38 2 


— — 


.__ 


109954 


18 1 


15869 


51 1 


— 


... 


94084 


27 


65408 


47 


28675 40 


... 




117971 


29 3 


17087 


42 3 






100883 


47 


63137 


44 


37746 


3 


— 


... 


129104 


52 


21683 


33 3 





... 


107421 


18 1 


66116 


4 


41305 


14 1 




... 


129052 


3 3 


20360 


8 2 





... 


108691 


55 1 


62326 


22 2 


46365 


32 3 


-.- ... 


... 


183859 


44 3 


33689 


57 3 


18385 


56 3 


131783 


50 1 


711.37 


24 1 


60646 


26 





... 


124201 


13 


25281 


52 2 


11900 


33 


87018 


47 2 


63772 


21 3 


23246 


25 3 


... — - 




146088 


20 2 


29229 


19 


13712 


13 


103146 


48 2 


71987 


27 1 


31159 


21 1 


__- 


... 


141603 


26 2 


21891 


59 3 


11497 


37 3 


108213 


49 


59567 


59 3 


48645 


49 l 


__. 


... 


148684 


46 


21614 


4 


12531 


53 2 


114538 


48 2 


64496 


4 1 


50042 


44 1 


__- 


... 


114407 


52 


18753 


57 


9793 


50 


85860 


5 


64332 


50 


21527 


15 


___ 


... 


130007 


27 2 


25791 


39 


10466 


53 2 


93748 


55 


62965 


28 


30783 


27 


_.- 


... 


133905 


55 2 


25835 


4 3 


10226 


5 


97844 


45 3 


70093 


41 1 


27751 


4 2 


... .— 


... 


146849 


25 


29896 


8 1 


11695 


17 2 


105257 


59 1 


79208 


30 2 


26049 


28 3 


— — 


... 


124893 


3 1 


25827 


14 3 


9906 


32 1 


89159 


16 1 


73274 


15 2 


15885 


3 


.__ 


... 


142992 


48 3 


26216 


40 2 


11677 


35 


105098 


33 1 


90684 


25 3 


14414 


7 2 


_._ 


... 


166429 


4 3 


25964 


4 1 


14208 


30 3 


126256 


29 3 


108771 


37 1 


17484 


52 2 


... 


... 


197659 


27 


26739 


— 


17091 


48 3 


153826 


38 1 


104451 


49 3 


49374 


48 2 


— -- 





FÜOGBLEK. 



172 



Év 

Im Jahre 


A termelt fémek súlya 
Getoichí der erzeugten Metalle 


Kohászati apadás 
Davon die Húttenabgánge 


Marad beváltásra 
Verbleibt vrrgütbares Metaü 


arany-ezüst 
Göldisch'Silber 


réz -- Kupfer 


arany-ezüst 
Göldüch-Süber 


réz — Kup/er 


arany-ezüst 
Göldisch'Siiber 


réz — Kupfer 


kilognmm 


kilogTAmm 


kilogrmmm 


kUosnunm 


kilognunm 


kilogruam 


1795 


514-5180 




25-7250. 




488-7930 




1796 


399 -4«M 


... 


19-W07 





379-4637 





1797 


526-9858 


_._ -.. 


26-3487 





500-6371 





1798 


638*5670 


.._ 


31-9276 





606-6394 





1799 


467-3106 


__. 


23-3647 





443-9460 





1800 


624-0106 





30-9256 





593-0852 





1801 


578-6715 


— 


28-9326 





549-7389 





1802 


698-3398 




34-9160 





663-4238 





1803 


708-4606 


-._ 


35-4225 


... 


673-0380 





1804 


644-3750 




32-2181 





612-1569 





1805 


687-5361 




34-3767 


.-- 


653-1504 





1806 


589- «088 




29-4600 


— 


559-7488 





1807 


447-5175 




22-3750 





425- 1«6 





1808 


406-5786 




20-3280 





386-2506 





1809 


355-6702 




17-7825 





337-8877 





1810 


279-6234 




13-9807 





265-64S7 





1811 


403*4ao3 




20 1702 





383-2501 





1812 


291-4480 


..__ 


14-5705 


— — 


276-8575 





1813 


241-9340 




12-0962 





229-8387 





1814 


338-8908 




16-9439 





321-9469 





1815 


255-7039 




12-7846 




242-9193 





1816 


292 -«522 




14-6121 


... — 


277-6501 


... ... 


1817 


270-1253 




13-5060 





256*6193 





1818 


272-2828 




13-6134 


... .- 


258-6604 





1819 


241-9798 




12-0984 


— 


229*8814 


... 


1820 


147-7327 




7-3866 




140-3461 




1821 


224-5096 




11-2200 




213-3706 




1822 


227-2350 




11-3617 


..". 


215-8733 




1823 


240-4428 




12-0216 


... 


228-4212 




1824 


264-3721 




13-2177 




251-1544 




1825 


273-4338 




13-6715 


... 


259*7623 




1826 


289-0425 




14-4621 




274-5004 




1827 


266-0121 




13-2999 




252-7122 




. 1828 


297-4782 




14-8730 




282-6052 




1829 


316-8558 


... 


15-8421 


... 


301-0137 


... 


1830 


286-4675 




14-3227 




272-1348 




1831 


322-8096 


— 


16-1403 


... 


306-6603 


... 


1832 


292-1251 





14-6055 





277-5196 





1833 


344-4654 


... 


17-2223 




327-2331 




1834 


300-4230 


.. 


15-0210 


... 


285-4029 





1835 


267-2608 




13-3624 




253-8984 




1836 


314-9209 


... 


15-2918 


... 


299-6291 


... 


1837 


297-4661 


.., 


14-8544 


... ... 


282 6107 


... 


1838 


345-5856 





14-4630 





331-1226 


.__ 


1839 


288-6347 


... 


14-4203 


... 


274-2144 


... 




összesen 


— Summe ... ... ... ... . . ] 










Árfolyam 


különbség az 1814- 


-1822 években [ 



FÜGGELÉK. 



173 



ANHANG. 



A beváltott 
pénzérb 


fémek 
^ke 

ler einr 
etaUe 


Levonandó kohó- 
és pénzverfii költ- 
ségek 
Abgezogene Hütten- 
und Uünzkottm 


LeBzetett bánya- 
adó 


Marad mint bevál- 
t&HÍdij 

Verbliebene Einlö- 
tungi-Gebühr 


Bány&szati 
«égek 


költ- 


Az ösasses költségek levonása ntán 

marad: 

Nach Abzug aller Kosten ergiebt tich : 


Geldioerth d 
gelösten U 


Ei{ltrichUle Berg- 
frohne 


Be$trtítene Berg- 
koften 


jövedelem 
Ertrag 


pótfizetés 
Einbiiae 


tA-ß. 


kr. D. 


M—^. 


kr. o. 


írt— jl. 


kr. D. 


M—fl. 


kr. D. 


tri -fi. 


kr. D. 


trt—Jl. 


kr. D. 


m-fi. 


kr. D. 


267909 


49 2 


39709 


19 2 


22820 


3 


205380 


29 1 


116288 


59 3 


89091 


29 2 








216135 


36 2 


30727 


52 


19646 


18 1 


165761 


26 1 


129431 


37 3 


36329 


48 2 


_.. — 


— 


245294 


22 2 


37120 


1 1 


20717 


24 2 


187456 


56 3 


147144 


10 


40312 


46 3 





... 


259343 


2 3 


46463 


45 3 


21298 


3 1 


191583 


13 3 


155751 


35 2 


35831 


38 1 


_._ .__ 


... 


216642 


52 2 


33181 


16 2 


18289 


26 


165172 


10 


132993 


2 2 


32179 


7 2 


... ... 




261403 


6 2 


48018 


59 2 


21323 


48 2 


192060 


18 2 


156900 


10 3 


35160 


7 3 






267413 


32 1 


38999 '28 2 


22841 


21 3 


205572 


42 


163632 


18 3 


41940 


23 1 




— 


295221 


39 


53207 


22 


24201 


21 3 


217812 


55 1 


174475- 


24 


43337 


31 1 




... 


306904 


38 3 


54476 


4 3 


25247 


40 


227180 


54 


190100 


34 1 


37080 


19 3 


._. ... 


... 


301132 


32 


41573 


50 3 


25955 


55 3 


233602 


45 2 


171863 


53 1 


61738 


52 1 





— 


296528 


51 1 


47216 


7 3 


24931 


14 


224381 


29 2 


199456 


47 1 


24924 


42 1 


... __- 


... 


260494 


10 1 


46457 


42 2 


21403 


35 3 


192632 


52 


192660 


40 3 








27 


48 3 


203376 


16 2 


36404 


7 


.. 




166972 


9 2 


196621 


17 3 








29649 


8 1 


233845 


4 1 


35004 


35 


15869 


2 2 


182971 


26 3 


195111 


1 2 




..- 


12139 


34 3 


34a«)5 


12 1 


28339 


41 3 


10324 


44 3 


304740 


45 3 


262329 


3 3 


42411 


42 


... „. 


-- 


106566 


31 1 


28260 


20 2 


12992 


15 2 


65313 


55 1 


60161 


54 


5152 


1 1 




... 


182061 


52 1 


38612 


6 1 


13931 


3 3 


129518 


42 1 


102643 


36 1 


26875 


6 


_.. _-. 


... 


145878 


19 1 


24520 


4 


12105 


18 3 


109252 


56 2 


159154 


33 2 








49901 


37 


121560 


8 2 


19449 


11 1 


3702 


7 2 


102110 


57 1 


145044 


3 


._- 





42933 


3 2 


289584 


17 1 


43736 


2 1 





... 


245848 


15 


199730 


6 


46118 


9 


... _.. 


— 


442457 


10 3 


92a43 


35 





... 


350113 


35 3 


293773 


55 


56339 


40 3 





... 


528349 


15 2 


108526 


58 1 


41962 


14 


377860 


3 1 


405959 


23 1 








28099 


20 


567533 


42 


83969 


13 


34308 


55 2 


449255 


33 2 


480592 


3 1 








31336 


29 3 


372422 


24 


64061 


35 


... ... 


... 


308360 


49 


305081 


17 


3279 


32 


... _.. 


— 


362438 


26 3 


51934 


32 3 


14918 45 


295585 


9 


218566 


28 3 


77018 


40 1 


... — 





220108 


50 2 


40837 


25 3 





... 


179271 


24 3 


195831 


17 3 





___ 


16559 


53 


306738 


46 3 


50162 


31 1 


2193 


18 


251093 


3 


204442 


42 3 


46650 


17 3 





... 


317119 


7 2 


41622 


12 3 


27550 


10 


247946 


44 3 


225357 


34 


22589 


10 3 





-- 


125014 


40 1 


20851 


33 2 


10416 


11 


93746 55 3 


91580 


48 3 


2166 


7 




... 


123457 


8 3 


24929 


59 3 


9852 


28 2 


92797 j 33 


94909 


51 2 





___ 


2112 


18 2 


128469 


2 3 


24774 


58 3 


10231 


30 


93462 


34 


90652 


2 2 


2810 


31 2 


„- .— 


-._ 


129611 


35 3 


23020 


52 2 


10658 


48 2 


95931 


54 3 


87104 


6 2 


8827 


48 1 


.— — - 


— 


134007 


42 


19181 


14 2 


11487 


10 3 


103385 


41 3 


89515 


46 1 


13869 


55 2 





---# 


127254 


42 


21284 


56 2 


10596 


54 


95372 


52 2 


103867 


42 








8494 


49 2 


124403 


19 2 


22701 


7 


10170 


8 2 


91532 


4 1 


92837 


2 






1304 


56 1 


118277 


33 


17242 


42 


10103 


23 2 


90931 


27 2 


99259 


17 2 








8327 


50 


122208 


39 1 


21401 


51 2 


10080 


37 


90726 


10 3 


92853 


9 1 








2126 


58 2 


124654 


57 


1838.3 


6 3 


10718 


30 3 


95553 


19 1 


89151 


29 


6401 


50 1 








133163 


2 2 


20429 


15 2 


1 1273 


18 2 


101460 


28 


95119 


32 1 


6340 


55 3 


... 


... 


127077 


37 1 


17887] 53 2 


10913 20 3 


98276 [23 1 


94764 


22 2 


3512 


3 








142874 


3 3 


15989 53 1 


12688 


22 3 


114195 47 3 


108890 


16 3 


5305 


31 





_-- 


170876 


18 1 


14200 52 2 


15667 


30 


141007 


55 3 


104468 


19 3 


36539 


36 





-_- 


160979 


2 3 


13426 


47 1 


14755 


11 


132797 


4 2 


111264 


24 


21532 


40 2 








191321 


48 1 


13558 6 


17776 


19 3 


164003 45 2 


115183 


52 


48819 


53 2 








179738 


5 3 


11069 19 2 


16866 


50 2 


151801 1 55 3 


120479 


44 


31322 


11 3 


... -- 


-_- 


16662804 


3 3 


2496046 3 2 


1225885; 28 


13345453; 31 


9725903 


33 1 


3852563 '45 2 


233013 


47 3 


404680 


58 3 


an verhäh 


fnisgm 


ämger öu 


rsberet 


únung voi 


11814 


Hs 1822 













FÜOOBLéK. 



174 



Bt 

lm Jahre 


A termelt foznek súlya 
Gewicht der erzeugten Metalle 


Kohászati apadás 
Davon die Hüttenahgänge 


Marad beváltásra 
Verbleibt vergütbares Metall 


arany-eznst 
GöUlüch-Süher 


réz — Kupfer 


arany-ezüst 
Göldüch'Silber 


réz — Kupfer" 


arany- ezüst 
Göldisch-Silber 


réz — Kupfer 


kilogramm 


kilogramm 


kilogramm 


kilogramm 


kilogramm 


kilogramm 


1840 


369- «880 




18-4523 




350-8357 




1841 


356-7906 





17-8165 





338-9741 


— 


1842 


377-5736 




18-8580. 





358-7156 





1843 


434-1617 


... 


21-6874 





412-4743 


— 


1844 


468-0451 


.._ ._. 


23-3746 





444-6705 


... 


1845 


430-0124 


_.. 


21-4835 





408-.5289 


... 


1846 


438-9557 


.-_ ... 


21-9319 





417-0238 


... 


1847 


411-4954 





20-5276 


— — 


390-9678 


... 


1848 


381-4478 


._ . 


19-0575 


— 


362-3903 


... ... 


1849 


185-7995 





9-2777 




176-5218 




1850 


311-40á9 





15-5593 





295-9336 




1851 


314-84Ä) 


— 


15-8224 


— 


299-0196 


... 


1852 


362-3509 


140-84 


18-0961 


9-52 


344-2548 


131-32 


1853 


352- 5*72 


92-54 


17-5972 


6-72 


334-9300 


85-82 


1854 


418-7198 


234-08 


20-9058 


'19-74 


397-8140 


214-34 


1855 


361-6482 


132-58 


18-0391 


9-10 


343-6091 


123-48 


1856 


206-7721 


-. -..- 


10-3049 


... 


196-4672 


_-- 


1857 


257-6772 


75-60 


12-8438 


7-28 


244-a334 


68-32 


1858 


261-4637 


211 -u 


13-0379 


9-10 


248-4258 


202-02 








Összeg pengő pénzben — Summe in Conv.- Münze ._. ._ ... .. 
Összeg átszámítva osztr. értékre — Summe reduzirt in österr. Währ, 


1859 


335-5958 


608-72 


16-8718 


56 


14 


318-7240 


552-58 


1860 


283-7672 


338-94 


16-0263 


34 


•72 


267-7409 


304-0 


1861 


240-8911 


1200-50 


16-2697 


126 


14 


224-6214 


1074-36 


1862 


263-4390 


1120-98 


15-4154 


108 


08 


248-0236 


1012-90 


1863 


254-5284 


786-66 


14-7151 


89 


46 


239-8133 


697-20 


1864 


242-3813 


368-48 


12-9967 


33 


•46 


229-3846 


335-02 


Nov.-Dgc. 


85-5666 


303-38 


4-51^ 


21 


14 


81-0584 


282 -«4^ 


1865 


275-5159 


478-10 


15-8431 


33 


•18 


259-6728 


444.-92 


1866 


276-4608 


327-74 


12-8805 


22 


82 


263-5703 


304-92 


1867 


267-8822 


466-76 


12-8106 


32 


62 


255-0716 


434-14 


1868 


246-2306 


505-54 


12-5758 


35 


•66 


233-6548 


469-98 


1869 


200-6a35 


720-02 


11-4470 


50 


40 


189-2165 


669-62 


1870 


179-0295 


446-04 


9-5178 


47 


•18 


169-5117 


398-86 


1871 


145-7513 


398-16 


6-2999 


23 


80 


139-4614 


374-36 


1872 


189-6641 


585-90 


3-7824 


57 


26 


185-8817 


528-64 


1873 


111-6333 


237-16 


2-2434 


14 


14 


109-3899 


223-02 


1874 


156-9241 


303-52 


2-9680 


25 


76 


153-9561 


277-76 


1875 


205-6666 


148-96 


4-1569 


15 


68 


201-5097 


133-28 


1876 


340-7690 


801-85 


6-8083 


7 


90 


303-9606 


793-96 


1877 


243-2125 


293-00 


4-8583 


2 


91 


238-3642 


290-09 


1878 


253-2287 


176-50 


5-0587 


1 


•75 


248-1700 


174-84 


1879 


232-5398 


101-37 


4-6444 


1 


01 


227-8954 


100-36 


1880 


284-4994 


145-22 


5-6825 


1 


44 


278-8169 


143-78 


1881 


312-39:?7 


... ... 


6-2412 


... 


.. 


306-1625 




18S2 


309-5017 


570-48 


6-1828 


5 


69 


303-3243 


564-79 


Összeg 


12058-4002 


12320 -»3 


2032-8383 


909 


70 


39995-5618 


11410-93 



F^aOEL^K. 



176 



A^HAKÖ. 





A beváltott fémek 
pénzértéke 


Levonandó kohó- 
és pénzverői költ- 
ségek 
Abgezogene Hütten- 
und Müntkoiten 


Lefizetett bánya- 
adó 


Marad mint bevál- 
tási dij 


Bányászati 
ségek 


kőlt- 


Az összes költségek levonása ntán 

marad : 

Naeh Abzug aller Kmten ergiebt tieh : 




Geldweríh der ein- 
gelötte» MtUüle 


MiUricliteU Berg- 
frohne 


Verbliebene FAnlö- 
tung$-Gebühr 


BettnUene Berg- 
holten 


jövedelem 
Ertrag 


pótfízetés 
Einbusse 




írt— Jl. 


kr. D. 


bt — fi. 


kr. D. 


M—Jt. 


kr. D. 


bt— fi. 


kr. O. 


bt — fi. 


kr. D. 


Irt-J». 


kr. D. 


trt—ß. 


kr. D. 




206293 


42 3 


19183 


16 1 


18710 


59 2 


168399 


27 


133356 


20 3 


35043 


6 1 








208582 


58 


19590 


6 


18898 


41 1 


170094 


10 3 


140048 


15 2 


30045 


55 1 


... 


._- 




228571 


17 1 


20670 


27 


20790 


2 


187110 


48 1 


151808 


18 1 


35302 


30 


— 


... 




246367 


39 3 


23871 


37 1 


22249 


32 2 


200246 


30 


154448 


7 2 


45798 


22 2 





— 




248053 


9 


28321 


35 2 


21973 


3 1 


197758 


30 1 


151304 


10 1 


46454 


20 





--- 


237225 


50 3 


25974 


3 


21125 


7 1 


190126 


42 3 


146809 


26 2 


43317 


16 1 


-_- 


... 




236465 


37 1 


25231 


19 2 


21123 


22 2 


190110 


55 1 


155163 


59 1 


34946 


56 





... 




235016 


53 


23131 


34 


21188 


27 3 


190696 


51 1 


151594 


57 2 


39101 


53 3 


— 


.-- 




210233 


52 2 


21601 


37 2 


18863 


9 3 


169769 


5 1 


153253 


38 2 


16515 


26 3 





— 




86619 


38 


12435 


5 3 


7415 


32 


66769 


1 


158866 


57 2 








92097 


57 1 




183119 


44 2 


18978 


19 1 


16414 


5 2 


147727 


19 3 


153817 


57 2 








6090 


37 3 




170886 


39 1 


20543 


52 1 


15034 


12 


135308 


35 


154378 


3 


...• ... 


... 


19069 


28 




219240 


22 1 


17909 


5 3 


20128 


43 


181202 


33 2 


137732 


21 1 


43470 


12 1 










203620 


39 


17384 


15 3 


18620 


26 


167615 


57 1 


171223 


40 3 







3607 


43 2 




237760 


48 


16004 


16 1 


22168 


9 1 


199588 


22 2 


149563 


51 1 


50024 


31 1 










210160 


40 1 


20618 


45 3 


9428 


25 


180113 


29 2 


130942 


4 3 


49171 


24 3 




... 




131354 


57 3 


12427 


54 2 


3899 


45 2 


115027 


17 3 


156778 


11 








41750 


53 1 




155933 


6 2 


14971 


54 3 


4675 


59 2 


136285 


12 1 


142758 


50 3 





... 


6473 


38 2 




164014 |20 1 


14094 


42 2 


6286 


47 2 


143632 


50 1 


133974 


49 1 


9658 


1 





... 




20886906 


58 2 


2868989 


49 3 


1534879 


59 


16483037 


9 3 


12553727 


34 1 


4331473 


41 2 


402104 


6 




21931252 


32 


3012439 


32 


1611623 


98 


17307189 


2 


13181413 


95 


4547984 


37 5 


422209 


30 5 




219051 


15 5 


22874 


85 


6577 


21 


189599 


9 5 


96759 


94 


92839 


15 5 





— 




190937 


32 5 


26399 


46 


5732 


50 5 


158805 


36 


88439 


72 


70365 


64 










132263 


26 


20329 


37 


3975 


48 5 


107958 


40 5 


99780 


38 


8178 


2 5 










178936 


02 


25444 


79 


2741 


47 5 


150749 


75 5 


88020 


33 5 


62729 


42 










180319 


35 5 


25941 


10 








154378 


25 5 


108054 


17 5 


46324 


8 










190883 


86 


25236 


62 5 








165647 


23 5 


102824 


57 


62822 


66 5 










44346 


23 


7282 


35 5 








37063 


87 5 


8980 


20 5 


28083 


67 










204101 


15 5 


28092 


14 








176009 


1 5 


120740 


55 5 


55268 


46 










204053 


66 


22965 


36 








181088 


30 


107810 


13 5 


73278 


16 5 










187061 


72 


21732 


91 5 








165328 


80 5 


83306 


22 


82022 


58 5 










177754 


57 


21381 


70 5 








156372 


86 5 


104799 


57 


51573 


29 5 










138539 


75 


18622 


33 5 








119917 


41 5 


96313 


46 5 


23603 


95 










129177 


11 


16109 


98 








113067 


13 


109066 


31 


4000 


82 










101765 


10 5 


11878 


46 








89886 


64 5 


113411 


21 




... 


23524 


56 5 




127839 


98 5 


14948 


31 5 


__. ... 





112891 


67 


164282 


34 








51390 


67 




82147 


58 


9502 


91 








72644 


67 


146315 


94 5 





... 


73671 


27 5 




121093 


86 


12529 


80 5 








108564 


5 5 


124355 


18 5 








15791 


13 




156739 


28 5 


11652 


7 5 







145087 


21 


141580 


29 


3506 


92 


... ... 


... 




258542 


59 5 


18429 


50 








240113 


9 5 


123984 


95 5 


116128 


U 





... 




199022 


06 


13243 


64 5 








185778 


41 


144352 


39 


41426 


2 





... 




213754 


28 


13899 


40 








199854 


88 


163860 


89 


35993 


99 





___ 




201424 


44 5 


12522 


95 


... ... 


... 


188901 


49 5 


158522 


30 


30379 


19 5 





— 




240579 


44 


14701 


43 5 








225878 


5 


174105 


11 


51772 


89 5 


— 


... 




256393 


55 5 


15364 


25 








240939 


30 5 


166473 


17 5 


74466 


13 





... 




254890 


9 


15725 


76 


... 




239164 


33 


175929 


20 


63235 


13 








26322869 


77 


3459250 


81 


1630650 


65 5 


2123287 


30 


16193482 


52 


5625982 


72 5 


586586 


94 5 



jd/'öA 



A 



.<5 



/ 




^ ^044 032 902 4s!4 



r./,c yNfs-.f^'^x.^ 



CAVLORO 



Folio TN95.R8I5 
Inkey. B^li 



Nagyig fCldt« nl ia blnyisgatl 



vtsgonyal. 



TT 



BORROWER'S NAME 



ROOM 
NUMBER 



DATE DUE 




PNINTKO IN Ü.«.A. 




/ 



V 




i 



M'í 



í 1 'f'í^^ ^^í^ 

jiljlfHííJt'fíJiiíí 



I i 



Mii 



M, 



iil 



1 



'l 



,„„.„„.„, IBI! 



^iuulu^l^^ 



i...^A^^mMmmi
Internet Archive Audio

Featured

Top

Images

Featured

Top

Software

Featured

Top

Books

Featured

Top

Video

Featured

Top

Mobile Apps

Browser Extensions

Archive-It Subscription

Save Page Now

Full text of "Nagyág foldtani és bányászati viszonyai. A Kir. magyar természettudományi társulat megizásából"

See other formats
